Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-17 / 41. szám
1989. február 17., péntek NÉPÚJSÁG 0 kommunista párt nem készül leköszönni Pozsgav-interjú a The Independentben Pozsgay Imre államminiszterrel, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával folytatott beszélgetését „A sztálinista modell lebontása" címmel a csütörtöki lapszámban ismertette Peter Jenkins, a The Independent Budapesten járt politikai főmunkatársa. Jenkins Pozsgay Imrét idézve így összegzi a magyar politikus mondanivalójának lényegét: „Nem láthatok bele minden pártvezető fejébe, s így csak a magam nevében beszélhetek. Nézetem szerint elkerülhetetlen stratégiai szükségszerűség a sztálinista modelltől való megszabadulás, nemcsak nálunk, hanem mindenütt. A sztálinizmustól nem lehet megszabadulni sztálinista eszközökkel. Ez azt jelenti, hogy parlamentáris jogállamra van szükségünk — alkotmánnyal, a termelők szuverenitásával Fokozódik a nyomás a brit kormányra, hogy az utóbbi napok fejleményei fényében vizsgálja felül a brit—iráni diplomáciai kapcsolatok teljes normalizálására vonatkozó elképzeléseit. Harold Pinter vezetésével újabb iróküidiittség vonult a miniszterelnöki rezidenciához. Az írók petíciójukban követelik, jelentsen be Thatcher asz- szony erélyes hivatalos tiltakozást az ellen, hogy Khomeini ajalollah, Irán vallást vezetője, „gyilkosságra bújtogat egy kiváló és népszerű brit író, Sala gazdaság szférájában és az állampolgárok autonómiájával a társadalomban. Ezek a jogállam alkotóelemei, amelyek révén meg lehet szabadulni a sztálinizmustól.” Jenkins a továbbiakban kiemeli Pozsgay Imrének azt a megállapítását, hogy a parlamenti demokrácia nem valamely meghatározott társadalmi rend sajátja, a demokrácia és a politikai tolerancia az európai örökség része. A szocializmus pedig — hangsúlyozta — nem elvont cél, hanem a jobb emberi kapcsolatok kialakulásához vezető mozgalom. „Pozsgay Imre nagyon világossá tette . — fűzi hozzá Jenkins —, hogy a kommunista párt nem készül leköszönni, hanem új jogállásra törekszik a többpárti pluralizmus keretében”. A The Independent munkatársának arra a kérdésre, man Rushdie ellen”. Egyes kormánypárti képviselők a diplomáciai kapcsolaiok megszakítását szorgalmazzák. Mások azoknak a brit muszlim vezetőknek a bírósági felelősségre vonását sürgetik, akik jelezték, hogy készek az ajatollah parancsára végrehajtani a halálos ítéletet a „szentséggyalázónak” minősített „sátáni versek” szerzőjén és kiadója, a Viking-Penguln munkatársain. Óriási felháborodást keltett Nagy-Britanniában, hogy Hasz- szan Szánéi iráni vallási vezető vérdijat tűzött ki — háromvajon az MSZMP politikájának „taktikai módosulásáról” van-e csak szó, avagy fokozatokról a „sztálinista modell lebontásában”, Pozsgay Imre kifejtette: „Parlamenti demokráciát nem lehet egyetlen varázsütéssel bevezetni. Az ország válságot él át, stabilitásra és folytonosságra van szüksége. Következésképpen, kompromisszumot kell létrehozni a kommunista párt és más független pártok, illetve politikai szervezetek között.” Ezen a ponton Jenkins kiemeli a „kompromisszum” fogalmát, amely szerinte ilyen összefüggésben először hangzott el. Arra a kérdésére, hogy milyen formát ölthet a kompromisszum, Pozsgay Imre hangsúlyozta: nem lehet előre megmondani a létrehozandó megegyezés mibenlétét, jóllehet, erről megvannak a saját elképzelései: millió dolláros jutalmat ajánlott bármely Iráni és egymilliót bármely külföldi muszlimnak, aki megöli az indiai származású brit írót. A kormányhoz közel álló The Daily Telegraph csütörtöki vezércikkében „teljesen érthetőnek” -nevezi, hogy sok brit követeli a diplomáciai kapcsolatok megszakítását Iránnal. „Lehetséges, hogy idáig fajulnak a dolgok” — írja. „Mi stabil és komoly kapcsolatokat akarunk Iránnal, de ilyen kapcsolat nem lehetséges, ha Irán nem tartja tiszteletben a nemzetközi magatartás-normákat” — jelentette ki Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter, csütörtökön, a Londonban működő külföldi tudósítók nemzetközi sajtóebédjén. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy kormánya „tel„Ez azt jelentené —olvasható a cikkben Pozsgay Imrére hivatkozva —, hogy a jövő évi választásokon fellépő pártok előzetes megállapodást kötnének. Ez kiterjedne a tárcák elosztására is, azzal a megszorítással, hogy a kormányzati kulcs- pozíciók az MSZMP kezében maradnának. Az MSZMP - az egyetlen olyan párt, amely rendelkezik a válsághelyzeten átvezető kormányzói kapacitással. Azoknak, akik nem vesznek részt egy így létrejövő koalícióban, lehetőségük lenne arra, hogy ellenzéket alkossanak.” Személyes benyomásait összegezve Peter Jenkins „egy őszinte ember valóban demokratikus felfogásának” nevezi a magyar politikus fejtegetéseiben felvázolt megoldásmód-változatot. Megkérdőjelezi azonban, hogy más kommunista vezetők verziója hasonlóképpen számol-e a hatalom demokratikus megosztásával, avagy csupán a lehető legkisebb engedményre szorítkozó „taktikai módosulás”. jességgel elfogadhatatlannak” tartja Khomeini ajatollah február 14-iki rádiónyilatkozatát, amelyben az iráni vallási vezető halálbüntetéssel fenyegette meg Salman Rushdie brit állampolgárt, a „Sátáni versek” szerzőjét. A brit diplomácia vezetője elismerte a muzulmánoknak és bárki másnak azt a jogát, hogy rosszalló véleményt alkosson a szóban forgó könyv tartalmáról, de nyomatékosan aláhúzta: „senkinek sincs joga, hogy brit földön, vagy brit állampolgárok ellen elkövetendő erőszakra izgasson. Ez összeegyeztethetetlen az ENSZ alapokmányával, beavatkozás belügyeinkbe, és ellentétes a kapcsolataink rendezéséről. tavaly novemberben elfogadott brit—iráni megállapodással.** „Sátáni versek" Brit—iráni diplomáciai válság Az l^SScni"™írja Tragikus statisztika Sztálinizmus: 40 millió áldozat A nyilvánosság korát éljük. Manapság sokat cikkeznek a sztálini megtorlások idejéről és óriási számok kerülnek nyilvánosságra az áldozatokról. Meg tudja-e nevezni a lap a Sztálin-rendszer áldozatainak pontos számát? — kérdezi egv arhangelszki olvasó. „Ez nagyon nehéz kérdés és nem tudjuk a pontos számot” — mondotta Rój Medvegyev, az ismert szovjet történész, akit a lap arra kért, hogy válaszoljon a levélíró kérdésére. A sztálinizmus titkolta bűntetteit. Senki sem vezetett pontos nyilvántartást a bűntettekről, az elhurcoltakról, az éhen pusztult emberekről. 1933 tavaszán Dél-Ukrajna falvait sorra járták a Vörös Hadsereg büntetőszázadai és nyomukban mindenütt jeltelen tömegsírok maradtak. A sztálinizmus áldozatai között miért csak a gyárigazgatókat, az 1937-ben kivégzett dandárparancsnokokat tartjuk számon? És az apát, a férjet, a fiút elvesztett családokról.’ a szolgálati lakásokból az utcára dobott emberekről miért nem beszélünk? 1927-től 1929-ig „mindössze” 1 millió ember került börtönbe, illetve volt száműzetésben, vagy került politikai táborba. Ezek a volt ellenzéki pártok tagjai, a „burzsoá” szakemberek voltak, akik rendesen, becsületesen dolgoztak a szovjet hivatalokban, de akiket a „sahti ügy” után ellenségnek nyilvánítottak. Minden köztársaságban letartóztatták az ún. „nacionalistákat”, az új gazdasági politika támogatóit, a NEP-istákat, akik nem voltak hajlandók az államnak beszolgáltatni a húszas években törvényes úton megszerzett jövedelmüket. A falvakban letartóztatták az állatorvosokat, az agrár szakembereket, a szövetkezetek vezetőit, akiket a mitikus „munkásparaszt párt” tagjainak tituláltak. Az 1930—1932-es években a büntetőszervek szörnyű csapást mértek a gazdagparasztokra. Házaikat és vagyonukat a sebtében szervezett kolhozoknak adták, a kulákok, a gazdag középparasztok családjait Szibériába, az Uraiba, északra — az arhangelszki területre, a Kola-félszigetre és a Komi ASZSZK-ba száműztek. A kulákság felszámolásáról szóló hivatalos adatok ellentmondóak. Az 1926—1927-es statisztikai adatok szerint kulákoknak minősítették a parasztporták öt százalékát, azaz közel 1,2 millió parasztgazdaságot. Körülbelül ugyanezt a számot találjuk a Központi Végrehajtó Bizottságnak a kulákgazdaságok felszámolására vonatkozó utasításában. Szemtanúk szerint a gazdag parasztok közül nem soknak sikerült eladnia ingóságát és a városba menekülni. A többieket kitelepítették. Ha egy parasztcsaládra 6-7 embert számítunk, akkor összesen újabb 6-7 millió az áldozat. Aligha tévedek, ha ezt a számot még 3-4 millióval megtoldom. 1933-ban is nem kevesebb, mint egymillió parasztot telepítettek ki. Csak illúzió maradt az a remény, hogy a gyorsan szervezett kolhozok a legrövidebb időn belül kenyérrel és más élelmiszerrel látják el az országot. A gabonatermelés csökkent és még alacsonyabb lett a jószággazdálkodás produktivitása. Az ország szinte valamennyi gabonatermő vidékén 1932 őszétől éhínség kezdődött, amely 1936 tavaszára országos katasztrófává nőtt. Különböző szerzők ma más-más számokkal jelzik az akkor elpusztult parasztok számát. Ez körülbelül 3-10 millió lehet. Az 1926-os, 1937-es és az 1939-es népszámlálás adatai alapján hitelesebb a 6-7 millió, ennyien pusztultak éhen 1932—1933-ban. Legalább 1,5-2 millió paraszt, főleg szegényparaszt került börtönbe, az új, szélsőségesen kegyetlen törvények értelmében, amelyek ellentmondanak a kolhozi-szövetkezeti tulajdon elveinek. 1935-től megkezdődött a tömeges kitelepítési kampány Leningrádból, Moszkvából és más városokból. A városokból az „osztályidegen” elemeket eltávolították. Távoli vidéki városokba telepítették az egykori nemeseket, kereskedőket, kapitalistákat, hivatalnokokat. A kitelepítettek számát egymillióra becsülik. 1937—1938-ban, azaz Jezsov alatt, vagy ahogy nevezni szokták, a „nagy terror” éveiben 5-7 millióan lettek a tömeges megtorlások áldozatai. Ebből közel egymillió párttag volt. Köztük letartóztatták a háború előtti párttagok közel 80 százalékát, a párt-, állami és gazdasági aktíva, a hadvezérek, az értelmiség képviselőinek nagy részét. Az ebben az évben letartóztatottak közül egymillió embert golyó általi halálra ítéltek, a többieket táborokba hurcolták. És nagyon kevesen élték meg a rehabilitációt. 1939- ben tömeges megtorlások voltak Nyugat-Ukrajnában és Nyugat-Belorussziában, 1940—1941-ben a baltikumi köztársaságokban, Besszarábiában, Észak-Bukovinában. Az áldozatok nagy részét a köztársasági hatóságok csak 1987— 1988-ban rehabilitálták. A rehabilitált személyek száma megközelíti az egymilliót. A háború sem állította meg a Belügyi Népbiztosság büntetőpolitikáját. A háború kezdetekor egész szerelvények vitték Keletre a minden joguktól megfosztott, kitelepített német lakosságot, összesen 2 millió szovjet németet telepítettek ki, köztük több mint 500 ezret a Volga menti autonóm német köztársaságból. Az Állami Honvédelmi Bizottság határozata értelmében 1943—1944-ben erőszakkal Keletre telepítették az Észak-Kaukázusban és a Krímben élő népeket — a kalmüköket, a csecseneket, ingusokat, a karacsajokat, a krími tatárokat és más nemzetiségeket. Körülbelül 3 millió muzulmánt telepítettek ki. E „büntetett” népek képviselői szerint a kitelepítés során közel egymillió öreg, asszony, idős és beteg ember pusztult el. 1940- től az országban több kegyetlen törvény lépett életbe, melyek alapján a harmadszori húszperces késés után, vagy egyetlen nap mulasztásért a munkásokat és alkalmazottakat a bíróságok 3-tól 5 évig terjedő tábori fogsággal sújtották. Egyelőre azonban nem lehet megállapítani, hányán estek e törvény áldozatául (a táborokban nagyon sok 16 és 17 éves fiatal volt). Véleményem szerint körülbelül 2-3 millió emberről lehetett szó. A Belügyi Népbiztosság szerveire nagy munka hárult, mert nemcsak az életben maradt hadifoglyokat, a Németországba munkára elhurcolt fiatalokat, a kitelepített emberek óriási tömegeit kellett átszűrniük, hanem a németek által megszállt területek lakosságát is, amely közel 60 millió emberre becsülhető. Ezek az emberek a megszállás idején kénytelenek voltak fasiszta vállalatokban és hivatalokban dolgozni. Az emberek többségét nem büntették meg, másképpen nem lehetett volna újjáépíteni az ország nyugati területeinek gazdaságát. Ugyanakkor a megszállt területeken élő lakosokat korlátozták jogaikban, egy bizonyos részüket táborokba internálták, hogy feltöltsék az elítéltek háború során megritkult sorait. Nem lehet megállapítani azon személyek számát sem, akik a háborús években lettek minden alapos ok nélkül a represszió áldozatai. A háborús évek után országunk az újabb megtorlások hullámát élte át. Ott volt a „leningrádi ügy”, a „harc a kozmopoliták ellen”, az „orvosok pere”, a „morganista-vejsz- manisták széthúzása” stb. 1946—1953 között közel 1-1,5 millió embert tartóztattak le politikai okokból. A .sztálinizmus áldozatainak számát, számításaim szerint, körülbelül 40 millió főre kell becsülni. Külön felmérést igényel a háború áldozatainak száma. A mai napig sem tudjuk, hányán estek el a harcmezőkön, tűntek el nyomtalanul, kerültek fogságba, pusztultak éhen. De ez már egy másik téma. HÁTRA TETT KÉZZEL 36 másodperc alatt 400 gramm spagettit fogyasztott el az olasz Luigi Ferrari, s ezzel három másodperccel megjavította az itáliai csúcsot ebben a kategóriában. Az észak-olaszországi Fiden- za városban rendezett verseny győztese azonban nem kerül be a Guinness-féle Rekordok könyvébe, mivel abban másként mért teljesítmény szerepel. 1983. február 25-érî Peter Dowdesweli száz yard (91,44 méter) spagettit 21,7 másodperc alatt fogyasztott el. HATLÁBŰ BORJÚ Hat lába van, de csak négyet használ, mégis fürgébb a többieknél az a borjú, amely a Szovjetunióban, a voronyezsi kerület egyik termelőszövetkezetében él immár nyolc hónapja. A hatlábú borjú két „rá- adás”-lába teljesen normális, azaz térdízülete és patája is van. A feltűnő különbség az, hogy ez a kettő felfelé nő. A torzszülött borjú abban is különbözik társaitól, hogy egészen rövid a farka és rendkívül gyors mozgású. Világra jöttekor rögtön egyedül állt fel és elszaladt az anyjától. ÉRDEKES JELENTÉST KÖZÖLTEK az Egyesült Államok hírközlő szervei. A kaliforniai Stanford Egyetem archívumából Friedrich Engels négy eredeti kézirata került elő. ROBOT CSOPORTOSÍTJA A POGGYÁSZT LONDONBAN A londoni Heathrow az első európai repülőtér, ahol robot válogatja és csoportosítja a poggyászt. Egy kom- puterizált rendszer lehetővé teszi, hogy percenként 60 koffert szállítsanak a repülőgépekre az eddigi 15 helyett, amelyeket egy félautomata-rendszerrel válogattak és küldtek az utasok után. Azokon a helyeken, ahol átadják a kofferokat, videokamerák és komputerek vannak felállítva, s ezek automatikusan leolvassák a bőröndökre erősített cédulák szövegét, amelyek a repülésjáratok számát jelzik. A komputer ezután jelzi a robotnak, hová küldje a bőröndöket. A Brit Aerospace vállalat kifejlesztette kétéltű sarki szánt próbálja ki a Temze vizén a világ legnagyobb élő földrajzi felfedezőjeként számon tartott Sir Ranulph Fiennes. A felfedező dr. Miké Strouddal együtt arra készül, hogy 425 tengeri mérföldet mindenféle segítség nélkül gyalog tegyen meg az Északi-sark felé FIGYELEM! A MEOE Békéscsabai Szervezete tájékoztat minden érdeklődőt, hogy 1989. február 18-tól ENGEDELMES- ÉS K. I. szintű képzést indít a Lencsési-lakótelep mellett levő kiképző területén. A tanfolyamra a helyszínen lehet jelentkezni BOGDAN GYÖRGY kiképzésvezetőnél, minden szombat délután, vasárnap délelőtt. A tanfolyam kezdő időszaka vállalja a kiképzőterületen 1989. március 12-én NÉMET JUHÁSZ fajta részére rendezendő tenyészszemlére való felkészítést. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. A RUTEX TEXTILRUHÁZATI IPARI SZÖVETKEZET, BÉKÉSCSABA, felvételre keres: — utókalkulátort — kontírozó könyvelőt — munkaügyi előadót — bérelszámolót — belső ellenőrt. Érdeklődni: Csorvási út 15. Tel.: 28-844.
