Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
1989. január 14., szombat Ma: Városi pártértekezlet Gyulán Folytatás az 1. oldalról) mákat úgy sem tudják itt helyben megoldani ! De azt igenis elvárom, hogy a párt közelebb kerüljön az emberekhez! Kevesebb legyen a szervezet, a vezető, és dolgozzanak hatékonyabban — ha nem megy. adják át a vezetést a fiataloknak! Mert azt akarom, hogy az országot továbbra is az MSZMP vezesse: az alternatívok kezében az irányítást nem tudom elképzelni. Két huszonéves fiatalember az újságosnál várakozik: — A pártértekezlettől semmi különöset nem várunk. Szerintünk több pártra van szükség, mert a programok ütköztetése, a választókért folyó harc mozdíthatja meg a jelenlegi állóvizet! Ezután megkerestünk néhány párttagot, illetve megkérdeztünk egy pártonkívü- lit is. Ugyanazt tudakoltuk tőlük: mit várnak a pártértekezlettől? Moldován János nyugalmazott vízügyi osztályvezető, párttag: — Csatlakoztam alapszervezetemben a többség véleményéhez, amely szerint ebben a városban nincs olyan rendkívüli probléma, hogy indokolt lenne a pártértekezlet összehívása. Sokan úgy vélték, értekezésből volt elég, inkább a tennivalóinkra kellene erőinket fordítani. A jelenlegi időpontot tekintve attól félek, az áremelések miatti hangulat rányomja bélyegét az egész mai munkánkra. De ha már összehívtuk az értekezletet, abban reménykedem. hogy cselekvési felfrissülést hoz, és összefogásra serkent a várospolitikai célok érdekében. Juhász József lakatos, párttag: — Sokat hangoztatják az alulról jövő kezdeményezés erejét — ám az a ta- szavakban és nem tettekben nyilvánul meg. Filozofáló párt helyett legyünk végre cselekvő párt ! Vezetőinktől a komoly, határozott fellépést várom. Markovics György nemrég került Gyulára, történelem— filozófiatörténet tanár. Párttag. az MDF helyi szervezete elnökségének tagja: — Megújhodást várok! Üj szemléletet a reformtörekvések megvalósításához! A mai követelményeknek csak agilis, cselekvőképes emberek felelnek meg. Mint egykori szegedi lakos úgy látom, hogy ez a város nem állóvíz, de nem is mozog eléggé ... Dr. Kliszek Antal jogász, küldött: — A pártértekezlet- re kiadott anyagot nem tartom elég jónak, s ezt bizonyára az időzavar okozta. A munkabizottságok, ha el is kezdték a széles körű tájékozódást, befejezni aligha lehetett módjuk. Ezért nagyon sokat várok a szóbeli kiegészítőtől, enélkül a pártértekezlet valószínűleg nem fogadja el az állásfoglalástervezetet. Érdeklődéssel várom tehát az anyagot teljessé tevő első titkári kiegészítőt — utána pedig az éles vitát, hiszen mint az alap- szervezetemben látom, megnövekedett az emberek felelősségérzete. Magam is szeretném elmondani a választással kapcsolatos véleményemet; félreértés ne essék, nem a jelöltek személyével van gondom, inkább az elvekkel. Végül nagyon örülök annak, hogy a városi pártbizottság az értekezlet megtartása mellett döntött. Lebenszky Attila üzem- fenntartási csoportvezető, pártonkívüli. Mégis elmegy az értekezletre. — Mostanában elég sokat hallani arról, hogy ” Békés megye a reformfolyamaton kívül maradt. Kíváncsi vagyok, Gyulára is érvényes ez? Vagy valóban van „vasfüggöny” a megyehatáron? Ha lehetőségem lesz kérdezni, megtudakolnám: helyesnek tartja-e a párt, hogy soraikban van egy kiváltságos réteg (soronkívüli gépkocsi- vásárlás, külön üzletek, nyaralók) ? Végül megkérdeztük Klam- peczki Károlyt, a városi pártbizottság titkárát, van-e módjuk a pártonkívülieknek figyelemmel kísérni az ülést, illetve tehetnek-e fel kérdéseket? — Minden érdeklődőt nyitott ajtóval várunk, A párt- bizottság 100 személyes kiselőadójában két tévékészüléken kísérhetik figyelemmel az eseményeket. Kérdéseiket írásban bejuttathatják az ülésterembe, s ha közérdekű, a pártértekezlet szóban, ha kevésbé, a későbbiekben írásban válaszolunk rá. (szőke) Kinek tilos, kinek nem? Vihar egy tábla körül, avagy kinek van igaza? Ezúttal kivételesen nem az utasok telefonálgattak Békéscsabáról, a Volán pályaudvarról, hanem az autó- buszvezetők, akik naponta megfordulnak itt többször is. A panaszuk inkább a városi tanács műszaki osztályához tartozik. No de nézzük, miről van szó? .Az autóbusz-pályaudvar bejáratánál, szemben a vasúttal, még a kezdet kezdetén kitették a „Megállni tilos” táblát, alatta kiegészítéssel, amely szerint a tiltás 120 méteres szakaszra érvényes. Igen ám, de a gépkocsivezetők itt állnának le ((állnak is) legszívesebben, magyarázatot is adnak, hogy miért: — Ha 3-4 percünk van az indulásig, akkor bizony nincs időnk arra, hogy körbekó- száljuk a pályaudvart és a buszoknak kialakított parkírozóba álljunk,’mert ha ezt tesszük, máris eltelt a 3-4 perc és akkor nincs időnk arra, hogy aláírassunk különböző papírokat az irodában, vagy netalántán megkeressük a mellékhelyiséget ... — így adta elő az egyik gépkocsivezető társai nevében. * * * Az autóbusz-pályaudvaron déli 12 óra után nincs nagy forgalom. Jó pár autóbusz áll a parkírozóban is és a ..Megállni tilos” táblától 50- 60 méterre is. Kísérőm, Kovács Sándor rendőrhadnagy. — Mi a véleménye, jogos a gépkocsivezetők panasza? — Azt gondolom, hogy ide a „Várakozni tilos” tábla kellene kiegészítővel, hogy csak a Volán autóbuszai állítassanak le, ezek ugyanis nem zavarják a közlekedést. Bánfi Ádámnak, a városi tanács műszaki osztályán más a véleménye: — Nézze, a kifogásolt út nem része az autóbusz-pályaudvarnak. Ez egy nagy forgalmú közút, ami egyben kiszolgálója a postának, és a vasútnak is. Ezért nem állhatnak meg ott sem az autóbuszok, sem más járművek. Egyébként minisztériumi figyelmeztetést kaptunk azért, hogy néhol használtunk „Megállni tilos” táblához olyan kiegészítőt, amely „kivételt” tesz, ilyen pedig a KRESZ-ben nem létezik. Azt gondolom, a panaszra van megoldás, úgy, hogy amíg a gépkocsivezető ügyesbajos dolgait végzi, kényelmesen leparkírozhat a forgalmi épület előtti leállósávba. Elfér egyszerre 2-3 autóbusz ... Meghallgattuk hát mindkét fél, sőt a rend őrének véleményét is. Ezekután, útban a szerkesztőségbe majd kiverte a szememet egy tábla, ami elvben nem létezik. Egy „Megállni tilos”, a kiegészítővel: kivéve: taxi... Bár azt mondják, ne csodálkozzak. A megyeszékhelyen nem ez az egy „kivéve” található ... B. V. Fotó: Kovács Erzsébet Betyárbecsiilet Egyre jobban távolít el magától a tévé. Taszít a duzzadó számú krimi. Ilyen mennyiségben jót — Agatha Christit vagy Sherlock Holmest — alig találni, annál több mesterkélt, érdektelen, sőt zavaros történetet, összedobált rendezést, szellemesség és okos furfang híján. Más viszont bőven árad e semmiségekből: az erőszak, és ez már nem semmi, szinte naponta és egyre vadabbul. Nem csak a kései órán, főműsor idején is, olyan borzasztó dolgok bemutatása, amiktől még a viharedzett felnőtt is behunyja a szemét. Megretten. Hát még a gyerek, aki ilyenkor még vígan nézi a varázsládát, mint akinek kijár a napi gyilkosságadag. Méghozzá olyan tálalásban, hogy ez minden konfliktus természetes megoldása. Ám, ha csak a pisztolylövések tennék föl az i-re a pontot! De ott a kínzás és kegyetlenség! A filmnek ugyan egyszer vége van, de nem a félelmes élménynek, az nem múlik el nyomtalanul: szorongó érzés, nyugtalan álom követi és a reggeli fáradtság. Nem könnyíti meg az igazságtevés — mintegy igazolásul —, mert újabban az is hiányzik sok esetben. Súlyosbító lélektani hatás viszont, hogy ez a rengeteg rossz krimi jelenidőben játszódik, a mai élet valóságát sulykolja a nézőbe, s ez a közeliség még félelmetesebbé teszi. Más a helyzet, ha kosztümös kalandfilmről van szó, vagyis a távoli múltról, ami meseszerűnek tűnik, olyannak, amit csak kitaláltak, vagy ha meg is történt, régen volt, talán igaz se volt. Még a felnőtt is könnyebb lélekkel nézi, például a westernfilmeket, pedig abban is lőnek. De nem kegyetlenkednek, vagy csak nagyon ritkán. S akkor is finoman. Mint mondjuk, a most kezdett Charles Bronson-sorozatban. Pehelykönnyű, szórakoztató kommerszfilmek ezek, s ha sűrűn el is sül a colt, vagy villan a kés, megvan a kellő távolság a játék és a néző között. Ha van is izgalom, ha halomra hullanak is az emberek, ha a hős nem is mindig gáncs nélküli lovag. Ha a hős olykor erkölcsileg és hivatalosan is elítélendő személy, egy valami azonban akkor is van benne: a betyárbecsület. Mint a sorozatkezdő darab — a Vörös föld — Bronson alakította főszereplőjében, aki maga is ölt, rabolt a pénzért, de amikor a „mellérendelt” japán — akit többször el akart tenni láb alól*— elesett a harcban: a gyilkosával végzett. Akkor is, ha ezzel búcsút mondhatott a pénznek és soha sem tudhatta már meg, hol van elrejtve. Mégsem sajnálta, mert a kényszerű közös út alatt a japán szamurájt kiváló harcosnak és a becsületet szentnek tartó embernek ismerte meg. Olyan értékek hordozójának, mint a hazaszeretet és a családi hagyományok őrzése tűzön-vízen át, mindhalálig. S ez előtt még a legnagyobb zsivány is fejet hajt, megmozdul benne a betyárbecsület. Fölé emelkedik a pénzvágynak, igazságot szolgáltat az idegen bajtársnak és megadja neki a végtisztességet. Eltemeti. Hát ennyi a különbség a cowboyfilm javára az ömlesztett krimivel összevetve, no meg, hogy a Bronson-sorozat nem főidőben és nem az első csatornán megy. Vele szemben nincs még betyárbecsület sem. vass Márta Sikerkönyvek Hetek óta rendszeresen jelentkezünk a „Sikerkönyvek” című kis ismertetővel, amelynek témái — a sorra vett művek — a könyvesboltokban. „listavezetők”, tehát a vásárlók által leginkább keresett könyvek. F.gyáltalán nem biztos, hogy „sikerkönyvek” az újságíró, vagy az -olvasó szemében is. Átlagízlést, divatot, népszerűséget igyekszünk tükrözni, s természetesen szeretnénk a legkülönfélébb könyvek elolvasásához felkelteni az érdeklődést. Erről van szó Hernádi Gyula új könyvével kapcsolatban is. Részlet a szerző ajánlásából: „Megírtam barátom, Jan- csó Miklós életét. Azóta mindenki azt kérdezi tőlem, 514 nő sok, vagy kevés egy férfi életében? Ez a kérdés felesleges. Az igazán fontos kérdés, veszélyeztethető-e az emberiség, az emberi nem léte, túlélése ellenőrizhetetlen kísérletekkel? Mert ugyan szétválasztható a szexuális életben a gyönyörszerző és fajfenntartó funkció, de azt tudni kell, hogy a természetbe történő radikális beavatkozások mindig magukban hordják a katasztrófa lehetőségét. Ezt az igazságot Jancsó Miklós is, én is nagyon jól tudjuk. Hernádi Gyula’’ N. K. Sakkszámitógépet gyártanak Dombóváron Sakkszámítógépet fejlesztettek ki a dombóvári Color Ipari Szövetkezetben. Az 1700-1800 Élő-pontnak megfelelő tudásszintű gép nem versenyzőknek készült, hanem tanulni, gyakorolni akaró gyerekeknek, illetve a sakkot kedvelő felnőtteknek. A tölgyfa borítású, szép kivitelű sakktáblán hat fokozatra lehet beállítani a számítógépet, és ennek megfelelően alakul a játék- programok erőssége. A készülék „türelmes”, tehát nem sürgeti a sakkozó embert, időmérésre nincs szükség. Az esetleges szabálytalan lépést viszont azonnal jelzi, és nem is hajlandó játszani, amíg partnere nem korrigálja a hibát. A Color Ipari Szövetkezetben öt mintapéldányt készítettek a sakkszámítógépből, és bemutatták véleményezésre nagy tudású szakembereknek. Színházi levél Szegedről Rituális leszámolás és balettmese Régi dolog a hazai színházi életben, hogy ahol Ruszt József megjelenik, ott történik valami érdemleges, emlékezetes színi esemény. A neves rendező jó néhány év után az idei évadban visz- szatért Szegedre. Alaposan megújította a társulatot is. Háy Gyula Mohács című bemutatójával már az ősszel újra Szegedre csalogatta a szakma érdeklődését, és a közfigyelmet. Most, egy legendás hírű, illetve sorsú regény színpadra állításával írta be nevét a hazai színháztörténetbe a kiváló művész. Anatolij Ribakov Az Arbat gyermekei című könyvének színpdra állítása nemcsak eredeti bemutató, hanem világpremiernek is számít. A monumentális vállalkozás a szegedi kisszínházban (Horváth Mihály utca) kapott helyet. Az érdekes, hármas tagolású színpad előterében a regény filmszerű dramaturgiával megidézett jeleneteit meg-megszakítva „jelen van” a játékban maga Sztálin (Balázsovits Lajos megjelenítésében). Egy kísértetiesen „élő”, ülő Le- nin-bábú ellenpontjaként jár-kel, ágál, szembesül és semmisül meg egy katar- tikus zárójelenetben a hírhedt történelmi fantom. A regény nyomán a színpadi adaptáció is egy nagy erejű, könyörtelen leszámolás közös kelet-európai történelmünk talán legkegyetlenebb gonosztevőjének szellemével. A rituálé sikeres, a szellemidézésből ördögűzés lett. Ruszt nemcsak kiváló művész, de mestere, tudója a mágiának: a félelmektől való közös megszabadulásnak, ami az ősi állapoton kívül — néha! — a színházban is létrejön, sikerül... * * * A Hoffmann meséi után — Hoffmann meséje a Szegedi Nemzeti Színház színpadán ... Offenbach operája még „játszik” Szegeden. Ma este pedig egy olyan balett kerül színpadra, az elegáns nagyszínházban, ami nem róla, hanem tőle veszi meséjét: E. T. A. Hoffmanntól. A Diótörő és az egérkirály című meséhez, mint ismeretes Csajkovszkij írt örök szépségű balettzenét élete utolsó éveiben. A tavaly megalakult szegedi balettegyüttes céljául tűzte ki a balett klasszikus gyöngyszemeinek megismertetését a balettra már régen „kiéhezett” szegedi közönséggel. A Diótörőt éppen negyven éve vitték színpadra Szegeden. A mostani bemutató vendégrendezője Reinthaller Éva. Ez lesz a szegedi balett-tagozat első egész estét betöltő műsora. Az ígéretes színpadi látványosság nélkülözni kényszerül az élő zenekart egy külföldi turné miatt. Ezzel a nem elhanyagolható „fogyatékossággal” együtt is igen rangos művészeti eseménynek ígérkezik az országrész állandó balettegyüttesének bemutatója. (pleskonics)
