Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
NÉPÚJSÁG 1989. január 14., szombat 0 Még egyszer a déligyümölcsről Lapunk 1988. december 24-i számában megjelent cikkünkben — „Vidéken is lesz elég déligyümölcs karácsonyra?” — Beck Tamás kereskedelmi minisztert kérdeztük. Az írás bemutatta, hogy az országba az idén télen a tavalyinál több déligyümölcs érkezett. Arról, hogy Békés megyébe is több jutott-e — a kérdést kivizsgálva — most tájékoztatott a Kereskedelmi Minisztérium bennünket, megyei megbízottja, Szatmári János útján. Információjukat megköszönve közreadjuk a következőket : „Tájékoztatásul közlöm, hogy Békés megyébe a Kunság Füszért két lerakatá- ba az 1987. és az 1988. IV. negyedévében (karácsonyig) az alábbi mennyiségű déligyümölcsöt szállították. Kunság Füszért, békéscsabai fiókhoz: Me.: tonna Megnevezés 1987. 1988. bázis" IX. karácsonyig IX. karácsonyig %-ban Grape-fruit 67,7 48,4 71,5 Kubai narancs 39,1 41,8 106,9 Banán 33,2 79,4 239,2 Mediterr. nar. 105,0 127,6 121,5 Mandarin 27,4 10,4 38,0 Füge 0,5 — — Összesen: 272,9 307,6 112,7 Kunság Füszért, orosházi fiókhoz: Grape-fruit 24,0 30,0 125,0 Kubai narancs 22,0 28,0 127,3 Banán 50,0 73,0 146,0 Mediterr. nar. 65,0 95,0 146,2 Mandarin 13,0 — Összesen: 161,0 239,0 148,4 Mindösszesen: 433,9 546,6 125,9 Az elmúlt évihez -képest összességében több mint 25,9 százalékkal nagyobb mennyiséget kapott a megye, de ez nem azt jelenti, hogy minden fajtából és minden helységben folyamatos lett volna az ellátás. Arra vonatkozóan, hogy a fenti mennyiségekből Békéscsaba városban milyen mennyiség került értékesítésre, sem a tanács, sem a kereskedelmi vállalatok adattal nem rendelkeznek.” Megjegyezzük, hogy Békés megyébe a legnagyobb szállító a Kunság Füszért ugyan, de az üzleteknek más forrásokból is módjuk van (elvileg) beszerezni e termékeket. Mindenesetre ez a tavalyinál nagyobb mennyiség sem elengendő ahhoz, hogy mindenki gond nélkül igé- nyei^ szerint vásárolhatna a déligyümölcsökből, legalábbis megyénkben. ? Szabadabb vállalkozást A szövetkezés alapelveiben hazánkban továbbra sincs lényeges változás. A szövetkezetek változatlanul az állampolgárok önkéntes személyi és vagyoni közreműködésén alapuló, a közös tulajdonra és az önkormányzatra épülő gazdasági, szociális, kulturális vállalkozásai — jelentette ki a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának a napokban tartott sajtótájékoztatóján Zsohár András főosztályvezető, aki a szövetkezetpolitika megújításának időszerű kérdéseiről tájékoztatta az újságírókat. Mimt mondotta: a szövetkezés elveinek újbóli tisztázása azért merült fel, mivel mostanában a közvélemény, a szövetkezeti tagság és gyakran a vezetők is bizonytalankodnak, hogy a jelenlegi mezőgazdasági szövetkezeti forma továbbra is alkalmas-e. Nem látják tisztán, melyek a mozgalom megőrzendő értékei, illetve a megújulás útjából elhárítandó akadályok. A TOT-ban — az üzemekben, a vezetők körében és az érdekképviseleti szervezetekben a megújulásról eddig folytatott viták alapján, •valamint számos tanulmány tapasztalatainak összegzéseként — az a vélemény alakult. ki, hogy a szövetkezeti reformra szükség • van. A mozgalom megújulása azonban nem előzheti meg a társadalmi, gazdasági reformokat, és nem is maradhat el azoktól, csakis velük kölcsönhatásban mehet végbe. A szövetkezeti mozgalommal kapcsolatos elbizonytalanodást erősíti, hogy az új társasáagok — részvénytársaságok, kft.-k — működését ma már kevésbé szabályozzák bürokratikus előírások, mint a téeszekét. A tagság például tiltakozik az ellen, hogy a felhalmozott vagyonnal nem rendelkezik olyan mértékben sem, mint más gazdálkodó szervezetek. A szövetkezetek jövedelmét aránytalanul nagy elvonások terhelik, így a közösségeknek évek óta nincs lehetőségük a termelési eszközök kívánt mértékű pótlására, cseréjére. Az elvonásokat, a kedvezményeket illetően is csupán egyenlő elbírálást akarnak. A szövetkezetek tagsága — még a fölszámolás alatt levő gazdaságoké is — elutasítja a szövetkezés elveinek feladását: a tagok nem igénylik vissza a földet, nem kívánnak farmot berendezni, hanem a közös összefogáson alapuló vállalkozáshoz akarnak elérhető áron több géphez, műszaki berendezéshez jutni. A szövetkezetekben a tagság a gazdálkodás nagyobb egyéni érdekeltséget megteremtő formáit kívánja alkalmazni. Ennek jelei korábban már mutatkoztak, amikor néhány üzem az egyszerűbb szövetkezeti .formára tért át, vagy például, amikor a háztájiban végzett tevékenységét — a központi érdekképviseleti szervezet segítségével — közös munkaként ismertette el. Az átalakulási törvénytől, illetve a szövetkezeti törvény módosításától azt várják, hogy a tulajdonviszonyok reformjával teremtődjék nagyobb érdekeltség, erősödjék az ön- kormányzat. A TOT főosztályvezetője részletesen szólt arról is, hogy az utóbbi időben bizonyos körökben megkérdőjelezik a szövetkezeti vezetés egy részének alkalmasságát. Ezzel kapcsolatban kifejtette: 1967 óta — a tsz-ek demokratikus fórumain zajló választósok eredményeként — a szövetkezetekben több vezetőváltás volt, mint a népgazdaság bármely más szektorában. Az agrárszövetkezetek vezető gárdája a legfiatalabb ; a gazdaságok többségét diplomás, jól képzett, a tagság által jelölt, a közgyűlésen megválasztott szakemberek irányítják. Éppen ők azok, akik a tagsággal együtt a szövetkezeti mozgalom megújulását szorgalmazzák. Forró légkör a forró kemencénél Mi történt az üveggyár kettes hutájában január 3-án este? Reformátuskovácsháza egyik kertes házában lakik. Nem lepődik meg a jöttö- mön. Felesége bekísér az egyik szobájukba. Király István, az orosházi üveggyár dolgozója nagydarab ember, nem szeretném, ha megverne... De hát nem is azért kerestem meg, mert ő vert... Fordítva: őt verték! — Még mindig nem vagyok észnél... — mondja és két kezével a halántékát szorongatja. Látszik, hogy csupa ideg. Több mint egy hét után is hatása alatt áll a történteknek. — Hol kezdjem — kérdezi inkább önmagától. Aztán két kezét összekulcsolja, hátradől és beszélni kezd: — A rendésszel kezdődött minden. Egyszer csak fogta magát, megjelent a kettes hutában, ahol dolgozom és azt mondta, ittasnak lát, fújjam meg a szondát. Begurultam, mert semmit sem ittam. Megtagadtam, nem fúj- dogáltam. Mondtam neki, menjünk vérvételre. Én nem bízom a szondában, majd a vérvétel eldönti, ittam-e. A művezetőm is győzködte, hogy nem vagyok ital hatása alatt. Mondom, menjünk hát, fizetem a taxit. A rendész nagy mellű lett. Majd intézkedik ő, ha én nem vagyok hajlandó szondát fújni. Hívja a rendőrséget — fenyegetőzött. Őszintén mondom, nem hittem el, hogy kihívja őket. Hiszen van nékem munkahelyi főnököm, annak kellett volna szólni. A rendőrséget mikor kell hívni? Szerintem, ha bankot rabolnak, nemi erőszakot követnek el, lopnak stb. Semmiképp nem akkor, amikor valaki nem akar szondába fújni. Végeztem tovább a munkámat, egyszer csak tényleg megérkezett két rendőr . .. Pont akkor jöttek, amikor valami baj történt a gépemmel. Azonnal meg kellett javítani; hisz másként leállhat. Mondtam nekik, várjanak egy pillanatig. Hogy hallották-e? Nem tudom. De ahol én dolgozom, ott bizony 100 decibell a zaj, a forróságról nem is beszélve. No, én javítottam a gépet, amikor megfogták a grahancomat, hogy de most már - indulás!... Elkaptak, nyomás ... Dühös voltam, ideges, micsoda eljárás ez? Ahogy a formamelegítő mellett elmentünk, ráütöttem a védőkorlátra. Bevallom, vártam, hogy valamelyik kollégám megállítja ezt az akciót ... jól esett volna. Megdermedt mindenki, ez tény. Abban a pillanatban, ahogy a védőkorlátra ütöttem, a bal oldalamon levő bajszos rendőr az arcomba spré- zett... Kegyetlen dolog volt ! Hogy mi történt alul, felül? Nem részletezem. Húztak tovább, mire én egy korlátba kapaszkodtam, annyi időre, hogy levegőt szívjak, magamhoz térjek. Fulladtam. Arra a csuklómra ütöttek kettőt, amivel a korlátba kapaszkodtam. A másik a fejemet és a hátamat ütötte. Aztán az öltözőbe cipeltek. Itt kezembe adták az alkoholszondát. Én megfújtam. Hát persze, hogy meg, nem akartam, hogy mégegyszer megyepál- janak. Hiába kértem később a szondát, nem mutatták meg. Mondtam, most már menjünk vérvételre. Valóban bevittek a kórházba, az ügyeletre. Fiatal doktornő volt, aki megvizsgált. Megszólalt egyszer csak az egyik rendőr: — elismeri, hogy nem bántottuk, elismeri, hogy nincs semmi baja? Azt mondtam, elismerem, csak engedjenek már ki az utcára, hadd menjek el. Megtörtént. Jó éjszakát kívántak a rendőrök és ott hagytak az utcán! Másnap elmentem a körzeti orvoshoz és látleletet vetettem . .. Tessék megnézni. „Idézet a látleletből: jobb fül mögött, a hajas fejbőrön másfélszer másfél centi érzékeny duzzanat, jobb vállon, a lapocka felett tapintási egyenetlenség, külsérelmi nyom nincs, a jobb csukló háti felszínén 3 centiméter ferdén futó elszíneződés, tapintási és mozgási érzékenység, jobb szem kötőhártyáján fokozott vérbőség.” — És azóta? Történt valami? — Hogyne. Bementem pénteken, január 6-án, hogy felvegyem a munkád, de a művezetőm hazaküldött. Látta, hogy ideges vagyok, szédülök. Azóta táppénzen vagyok. De nem is tudnák hasznomat venni. Megaláztak emberi mivoltomban, és azóta is ez forog állandóan a fejemben. Király István felesége, és tizenéves fia fej lehajtva hallgatják a történteket. Mintha szégyellnék magukat. Pedig hát szégyellnivalója ennek a családnak végképp nincs. Hazafele azon gondolkodtam, vajon pattanásig feszült helyzetünkben miért volt szükség erre a lépésre? Hiszen nem rabolt, nem gyilkolt Király István! És nem is provokált senkit! Az Orosházi Üveggyár szb-titkára Fórján Zoltán. Látszik az arcán, hogy nagyon felkavarta az eset: — Nem csak engem. Rossz a hangulat egyébként is, ez az eset végképp nem hiányzott. Én sok emberrel beszélgettem, egy se mondta azt, hogy Király István hő- börgött, vagy ittas volt. Király elkövetett viszont egy szabálytalanságot. Bevitt a gyár területére egy üveg vodkát. Igaz, az úgy került ki majd később onnan, ahogy bevitték. Senki sem bontotta fel. Ezért neki a felelősséget vállalni kell, azért is, hogy felszólításra nem fújta meg a szondát. Nem hiszem, hogy rendőri intézkedést kellett kérni, hiszen ott volt az üzemvezető, neki kellett volna intézkedni. A hangulat igen rossz, nem csak a hutai területen, hanem az egész gyárban ... Nem csodálkozom. Azt hiszem, ezt a történetet minden jóérzésű ember elítéli. Lencse József művezető: — Szolgálatban voltam január 3-án, amikor ez történt. Mindenki meg volt döbbenve az eseten, hiszen Király Istvánt tulajdonképpen mindenki szereti. Én pont nem voltam a helyszínen akkor, amikor megverték. Annyit mondott nekem a szolgálatban levő rendész, hogy Király egy fél liter vodkát hozott a gyár területére, és meg kellene szon- dáztatni, mert szerinte ittas. Szerintem és kollégáim szerint sem ivott aznap este Király egy korty szeszt sem. Egyébként, hogy mennyire nem helyesen járt el a rendész, hadd mondjam el, hogy én a jelzést 18.20-kor kaptam, Lödi rendész pedig 18 órakor hívta ki a rendőröket. Meggyőződésem, hogy ezt én saját hatáskörömben, békésen le tudtam volna rendezni. Semmi szükség nem volt rendőri beavatkozásra. Hiszen ha nem fújja meg a szondát, azonnal kiállítom. Ennyi! Egyébként én kértem a rendőrségen, hogy mutassák meg azt a szondát, amit Király megfújt. Közölték, hogy nincs meg. Lödi István, a január 3- án szolgálatban levő rendész egyik kulcsembere az esetnek. Szerettük volna hallani tőle is. mi történt. Mereven elzárkózott a nyilatkozattól. — Majd ha vége lesz a vizsgálatnak, beszélek — mondta, és becsukta'mögöttünk az ajtót. Eddig az egyik fél véleménye. Az ügynek természetesen nincs vége, a feljelentés alapján a szegedi katonai ügyészség a vizsgálatot megkezdte, melynek eredményéről olvasóinkat tájékoztatjuk. Béla Vali II szarvasi értelmiség tevékenysége Népfrontmunka '88 (?) Változott az agrártovábbképzés A kétéves szakmérnöki Előszava szerint .,Az építő kézés az azt vezérlő értelem jeles győzelmeiről és távolról aprónak látszó, de egy adott közösség érdekében mélyreható sikerekről” ad képet a Népfrontmunka ’88 című kiadvány, amelyben a HNF Országos Tanácsának Titkársága által meghirdetett pályázat 54 pályaművéből 26 szerző írása kapott helyet. Pontosabban: nem a teljes tanulmányok, hanem ezeknek a népfrontmunkát „leghívebben jellemző” részletei. Mintegy 150 oldalon olvashatunk a mozgalom tapasztalatairól, irányításáról — benne a megyei, a városi és a város környéki, valamint a községi tevékenységről —, a népfrontmunka egyes területeiről, továbbá az érdek- képviseletről és érdekegyeztetésről. A szerzők szinte az ország minden részéből látleletet adnak közvetlen tapasztalataikról. csakhogy... Csakhogy a kötetet lapozgatva arra a következtetésre jut az olvasó, hogy mintha a kiadvány összeállítói nem számoltak volna eléggé társadalmunk gyors változásaival. Mert talán hasznosabb lett volna az e szemelvények megjelentetésére szánt energiát és pénzt olyan írások közzétételére fordítani, amelyek közelebb állnak napjaink aktualitásaihoz. Ugyanis napjainkban, a ’80-as évek végén — a politikai intézményrendszer, így a HNF remélt megújulása közepette — az évtized eleji állapotokat bemutató • soksok tény olykor adatszerű felsorolása nem kifejezetten időszerű. Még akkor sem, ha „győzelmek” és „mélyreható sikerek” — de legalábbis tagadhatatlan eredmények — jó tanulságul szolgálnak. (Más kérdés, hogy még az 1981—82-es esztendőkre is tett visszapillantások sehogyan sincsenek összhangban a kiadvány címében szereplő évszámmal.) A Népfrontmunka ’88 mindemellett jó lehetőség a mozgalmon belüli tapasztalatcserére, a különféle módszerek átadására és átvételére. Helyet kapnak benne dr. Tóth Lajos szarvasi tanszékvezető főiskolai tanár sora is, „A szarvasi értelmiség tevékenysége” címmel. A bő 2 oldalnyi szöveg a szerzőnek „A szarvasi értelmiség tevékenysége a Hazafias Népfront városi bizottságának keretében a szocialista művelődéspolitika feladatainak megvalósításáért (1976— 1986)” című művéből való, a 12—14,, a 20—21. és a 23. oldalakról. —szék A szervezeti korszerűsítés jegyében 1988. december 31- én megszűnt a MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézete. A jövőben az agrárkormányzat a színvonalas képzés érdekében a Gödöllői Agrártudományi Egyetem keretén belül kari jogú intézményként külön vezetőképző és -továbbképző intézetet hozott létre. Az európai agrárgazdaságban és piaci viszonyokban végbemenő változások igényelték a változtatást. Az új intézet stratégiai célja az ágazat felső szintű végzettségű szakembereinek az önálló vállalkozási feladatokra való felkészítése. Igyekeznek megadni az ehhez kapcsolódó vezetéstudományi, gazdaságirányítási és piac- gazdasági ismereteket. Fontosnak tartják a korszerű élelmiszer-gazdasági menedzserképzés tananyagának kialakítását, a nemzetközi agrárképzés tapasztalatainak a hasznosítását. A vezetőképzést az egyetemi képzés posztgraduális részévé tették. Három szakirányt terveztek. Egyrészről piacgazdasági szakmérnök- képzést, másrészről vezetési és szervezetfejlesztési szakirányú képzést, harmadsorban termelésfejlesztési és termelésszervezési szakemberek képzését. tanfolyamokat minden esetben egy-egy világnyelv kötelező tanulásával és nyelvvizsgájával kötik össze. A korszakváltásnak megfelelően a hatékonyság irányába nem lehet haladni a tudás (tehát az oktatás), gondolkodás (tehát a vezetés), a szervezet, technológia és eszköz- struktúra átértékelése nélkül. A jövőben át kell rendezni az irányítást, a forgalmazást, és ezek rendszerét. A vezetőképzésben átértékelik az agrármarketinget, a vállalatközi integrációt. Az új gödöllői vezetőképző intézet ehhez igazítja oktatási és képzési munkáját. A hatékonyság stratégiája a társadalmi és politikai megújulás motorja is egyben. Mindez a termelésszervezeti formák számtalan variációját. a gondolkodás differenciálódását, a szellemi erőforrások felszabadítását jelentheti. Az új intézet céljának tekinti a hazai agrár- szakemberek felkészítését az előttünk álló nagy feladatok végrehajtására. Szükség is lesz erre, , hiszen gyorsan változó világunkban azok tudnak .lépéselőnybe kerülni, akik jól ismerik a legújabb agrárgazdasági és kereskedelmi elveket, a piac követelményeit, változásait. V. L.
