Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
1989, január 14., szombat Hol tartunk? irta : Kiss Sándor, a megyei pártbizottság titkára Ma a társadalmi, politikai megújulás látványos, de még kevés eredményt felmutató változásainak időszakában ' nemegyszer az anyagi területek a „társadalmi fedezetlenség” okozójaként jelennek meg. Hasonlóan érzékelhető ez a kutatás, az oktatás, a művelődés és az egészségügy — a „szellemi alaptevékenység” —• területén is. Nagyon veszélyes tévutat jelent okként megjelölni azt, ami valójában okozatként — saját erőfeszítései miatt — még nem teljesen elrontott, még működőképes. Békés megyei helyzetünket tekintve — történelmi hátrányokkal együttélő közösségként — a józan realitás e nehéz időszakában a túlélés meghatározó eleme. A sokszor emlegetett „viharsarki” magatartás eddig csak feszültségeink látványos felszínre hozásában és nem a feloldásában volt eredményes. A hátrányok ledolgozásához, a pozíció- vesztés elkerülésére, az adott időszak lehetőségeinek minél teljesebb kihasználására. szívós és kitartó, ösz- szefogáson alapuló, körültekintő munkára van szükség. Ebben meghatározó szerepet játszhat saját anyagi és szellemi erőforrásainak bővítése, az azokra alapozott vál-. lalkozó kezdeményezés. A külső támogatás mindig csak esetleges, és csak a saját teljesítménnyel arányosan jelenik meg. A közösség alapvető érdeke, hogy támogassa a feladatokat és az azzal járó felelősséget vállaló magatartást, egyértelműen ismerje el a tartós eredményességet, és még azok részéről is várja ezt el, akik ebből kimaradva vagy a lehetőséget elszalasztva ma még sértve érzik magukat. Óvnia kell magát a rövid távú látszatsikerek elfogadtatására törekvőktől, az óvatoskodó kiváróktól, de különösen a talált üveggolyóval a bölcsek köveként játszadozó, csak leszóló, kritikus szerepet vállalóktól. Nem érzem szükségtelennek a fentiek előrebocsátását, amikor a közelmúlt anyagi területen elért megyei eredményeiről, gondjairól és növekvő feszültségeiről vállalkozom rövid áttekintésre. Az 1985-ös megyei pártértekezleten elfogadott program, melynek lényege a felzárkózásban fogalmazódott meg, megkapta a párttagság és a lakosság cselekvésben is megnyilvánuló támogatását. A megyei tanács VII. ötéves terve — e programra alapozva — körültekintő előkészítés után az addiginál lelkesebben vállalkozó helyi tanácsi és lakossági reakciót, öntevékenységet váltott ki. A vállalatok és szövetkezetek erőfeszítései önmagukban, szövetségeik közreműködésével és közös vállalkozásokba az eddigieknél erőteljesebbé váltak — a szocialista és belföldi piac a vártnál erőteljesebb csökkenése ellenére is — a teljesítmények növelésére, a termelőkapacitások korszerűsítésére, a termelékenység erőteljes növelésére és a dolgozóik jövedelemszintjének megőrzésére. A megye értelmisége felvállalta és teljesítette azt a feladatot, hogy a kisebb számaránya, a központtól való távolság miatti hátrányunkat úgy csökkentheti, hogy szövetségein és intézményein keresztül nagyobb aktivitást mutat országos rendezvények szervezésében A szakszerületek kiválóságainak megyei szereplésével növelni szakmai presztízsét és a fejlődés támogatásában betöltött szerepét. Hatását tekintve különösen jelentős, hogy az oktatási, a művelődési, az egészségügyi, az ideológiai, a közgazdasági és műszaki, a szervezési és számítástechnikai területen egyaránt tapasztalhattuk, hogy segítségükkel időszakosan szellemi központtá válhattunk. A tervidőszak indításakor a meghatározottnál szerényebb eredmények, és több területen jelentkező feszültségek számbavételekor súlyos hiba, a jövő lehetőségeinek mérlegelésekor jóvátehetetlen bűn lenne a minden eddiginél összehangoltabb erőfeszítést lekicsinyíteni. és a jövő terheinek elviselése érdekében nem igényelni, erősíteni. Meghatározóan az első két év eredményeként — alapvetően szénhidrogénipari, exportbővítő és világbanki hitelből megvalósuló beruházások növekedéséből adódóan —, de az 1987-es vállalati forráscsökkenést és a már eldöntött fejlesztéseket is figyelembe véve. az egy lakosra jutó beruházás ösz- szegét tekintve, az alföldi megyék élvonalában maradhatunk. Ami a felzárkózás infrastrukturális területeit illeti, a gázprogram üteme gyorsult, három év alatt 4 új település és 34 ezernél több fogyasztó bekapcsolása történt meg (közel annyi, mint 1985-ig összesen). Elértük a lakások ellátottságában a 43 százalékos szintet, és a tervidőszak végéig további 8 település bekapcsolása látszik megoldhatónak. Javultak a telefonellátás műszaki feltételei. három év alatt 17 település kapcsolódott be a távhívásba, ezzel a települések 42 százaléka távhívással elérhető (minden körzetközpont). A távbeszélő központok kapacitása 35 százalék, a beszélőhelyek száma több mint 6 ezerrel nőtt. Javult a közlekedési kapcsolat három összekötő út megépítésével, és megkezdődött a negyedik építése is. 130 km út pályázati építésével javult a települések belső úthálózata, 60 km kerékpárút javítja a települések átkelési szakaszainak közlekedésbiztonságát. Figyeemre méltó változás indult meg fejlesztésekkel, rekonstrukciókkal, szervezéssel, a vállalkozók számának növekedésével a megye idegenforgalmi lehetőségeinek hasznosításában. A felsoroltak a reális célkitűzésnek, s a megvalósításban érdekelt ágazatok, megyei és helyi tanácsok, vállalatok és szövetkezetek, valamint a lakosság együttes erőfeszítésének eredménye. A lakásépítésben a tervezéskor sem volt megteremthető a korábbi tervidőszak ütemének tarthatósága. Csak országos összehasonlításban van némi előnyük a lakásépítés nálunk gyorsabb üteme és a felerősödött lakásmobilitás miatt. Figyelemre méltó e tekintetben az úgynevezett középkorosztály minőségi lakáscseréjének vállalásából felszabaduló lakásállomány, illetve ugyanezen korosztály gyermekeinek lakásmegoldásához nyújtott anyagi tehervállalása, amit csak kiegészíteni tud a tanácsok és a KISZ összefogásával támogatott akció. Programunk meghatározó eleme volt a gazdaság teljesítőképességének növelése. Ez a romló piaci, anyagellátási, pénzellátottsági feltételek mellett egyre nehezebbé vált, de az eddigi eredmények, még ha a következőkben stagnálással is számolunk, összességében a tervidőszakra mérsékelt növekedést ígérnek. Az ipar eddigi teljesítményét tekintve növekedésben a megyék középmezőnyében való elhelyezkedés (8-10. hely) elérhető. A mezőgazdaság teljesítményét a tervidőszakban is tovább tartó aszály, több milliárdos termeléskiesést okozó hatása visszavetette. A kényszerűségből tartósan megvalósuló „takarékosság” a termelő alapok (különösen a talajerő és a gépek tekintetében) csökkenését okozza. Ezen a megye számára meghatározó területen, ha csak az időjárás — még most sem érzékelhető — kedvezőbb fordulásában bízhatunk, súlyos válsághelyzettel kell szembenéznünk. A tanácsi gazdálkodás 1986-tól működő új elemei által teremtett kedvező feltételek csak a tervidőszak kezdetén jutottak érvényre. Az eltelt három évben az egységes pénzalap tervezett összege ugyan felhasználásra került, de reálértéke gyorsabban csökkent és az összetétele is korlátozóan változott. Jelentősen növekedett a hitelfelvétel és a kötvénykibocsátás, hogy a megkezdett fejlesztéseket befejezhessék. A jelentős eladósodás, illetve a fejlesztési lehetőségek további nagyarányú szűkülése szükségszerűen a hátralevő feladatok újbóli mérlegelését követeli meg. A feszültségek oldását szolgálta, hogy építéssel és átalakítással az első három évben 119 általános iskolai, 36 középiskolai és 17 szakmunkásképző tanterem jött létre. A legexponáltabb területet tekintve még 33 középiskolai és 6 szakmunkásképző tanterembővítés lehetőségével számolhatunk a tervidőszak végéig. A megye lakosságának életszínvonalát befolyásoló legfontosabb tényezők közül néhány különösen kedvezőtlen. így például a 60 évesnél idősebb népesség aránya a megyék között messze a legmagasabb, 21,1 százalék (országosan 18,5), az átlagnyugdíj igen alacsony, 3460 forint. Ez eleve sajátosan nehéz feladatot jelent a szociálpolitikában. Az átlagkereseteket tekintve a megyék közötti sorrendben az utolsó helyeken osztozunk. A megyében a jövedelmek egy- harmadát kitevő mezőgazda- sági termékértékesítésből származó bevételek jellegüknél fogva nem ismétlődően elkölthető jövedelmek, és az utóbbi időben már stagnáltak, csökkentek, a múlt évben is csak mérsékelten növekedtek. A lakosság kény- szerűségből a lakásépítésen és -vásárláson túl is nagy ösz- szegeket fordít a gáz-, út-, víz- és szennyvízhálózat kiépítésére. Az ebből kialakult helyzetet mutatja, hogy megtakarításait tekintve megyei átlagban 22 ezer forinttal a 13., hitelállományával, 32 ezer forinttal az 1. helyet foglalja el a megyék összehasonlításában. Ez az áttekintés nem teljes körű, csak törekvés arra, hogy a helyzetünkben bekövetkezett ' változásokat, vagy szándékuk ellenére fennmaradó változatlanság néhány területére ráirányítsa a figyelmet. Azzal a céllal, hogy információt adjon, segítse a most induló párton belüli vitákat a helyzetünk megítélésében, a közösen megfogalmazható és vállalható további feladataink meg ha tározó sában. Nyílt levél a kormánynak A kormány által már korábban végrehajtott intézkedések, a jelenlegi áremelés az életszínvonal további drasztikus csökkenését, a megélhetés költségeinek ugrásszerű növekedését eredményezi a bérből és fizetésből élők körében. A megyében is felháborodással fogadták az áremelések nagyságát és körét. Békés megye a kedvezőtlen adottságú megyék közé tartozik, ahol a dolgozók átlagkeresete 9-10 százalékkal elmarad az országos átlagtól. A hátrányos helyzetből adódóan az itt élőket hatványozottabban érintik a kormány szigorú intézkedései. A Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsa, a megye dolgozóinak tiltakozó levelei, telefonhívásai, szóbeli jelzései t alapján, követeli a kormánytól, hogy az 1989. évi további áremeléseket állítsa le! Felhívás a megye vállalatainak, intézményeinek vezetőihez, szakszervezeti bizottságához Békés megyében is elkeseredést és felháborodást váltott ki a szakszervezeti tagság, de valamennyi bérből és fizetésből élő dolgozó körében az áremelések nagysága, továbbá az a tény, hogy az alapellátást érintette, és ez az 1989. évi áremeSzigorúbb ellenőrzés Az Országos Kereskedelmi és Piacfelügyelőség, valamint a megyei felügyelőségek az áremelkedések első hetében fokozottan ellenőrzik, hogy az átárazásokat szabályszerűen végezték-e el a boltokban. A'z első néhány nap tapasztalata szerint különösebb fennakadás sehol nem volt. A kereskedők arra törekedtek, hogy minden árun egyedileg, külön-külön tüntessék fel az árakat, annál is inkább, hogy elkerüljék a vitákat a vásárlókkal. Természetesen nemcsak az ár- feltüntetést, a leltározások s az áralkalmazás helyességét is vizsgálták ezekben a napokban. Tapasztalataikat rövidesen összegzik, s nyilvánosságra hozzák. A Kereskedelmi Minisztériumtól kapott információ szerint előírások rögzítik, miként kell tájékoztatni a vevőket az érvényes árakról. Mint elmondták, minden olyan terméken, amely 2,5 dekagrammnál nagyobb kiszerelésben kerül forgalomba — s ezt a csomagolás is lehetővé teszi —, egyedileg kell feltüntetni az árakat. Ideiglenesen, átmenetileg megengedhető, hogy a gondolákon írják ki, hogy egy- egy polcon található termék- csoport, mibe kerül. A kimért áruknál — a kenyérféléknél, húskészítményeknél, sajtoknál — jól látható árjegyzéket kell kifüggeszteni. Környezetszennyezés Az apajpusztai súlyos környezetszennyezés méreteinek feltárására, az elhárítás megszervezésére a Pest Megyei Tanács részvételével szerteágazó intézkedéssorozat kezdődött. A rendőrségi vizsgálatokkal párhuzamosan a szakhatóságok is hozzáláttak a kihatásaiban várhatóan 100 millió forintos költséget is meghaladó munkálatokhoz. Legfontosabb tennivaló a több ezer hordónyi veszélyes hulladék ártalmatlanítása, szakszerű elhelyezése, és a környezetet eddig ért megterhelések csökkentése. Annyi máris bizonyos, hogy Apajpusztán az ásott kutak vize szennyezett, ám a mélyebben fekvő vizeket adó kutak egyelőre jó minőségű, iható vizet adnak. A vizsgálatok, a vegyianyagokról a leltárkészítés idejére a hatóságok zárolták a területet, szünetel a hulladékégetés. lések alig 50 százalékát jelenti. A szociálpolitikai intézkedések csak minimális ellentételezést jelentenek a családoknak. A helyzetet súlyosbítja, hpgy Békés megye dolgozóinak átlagkeresete az országos átlaghoz képest lényegesen kevesebb, így az itt élők többségét még drasztikusabban érinti az alapvető fogyasztási cikkek ásának emelése. A fentiek alapján a Szak- Szervezetek Megyei Tanácsa szükségesnek tartja az 1989. évi bérfejlesztések mielőbbi megvalósítását. A vállalati és intézményi vezetők tekintsék át a bérfejlesztési lehetőségeket, és a szakszervezeti bizottságokkal egyetértésben lehetőleg január 1- től hajtsanak végre bérintézkedéseket az Országos Érdekegyeztető Tanács állás- foglalását is figyelembe véve. Szükségesnek tartjuk to- , vábbá az 1989. évi szociális tervek készítésénél, az alapok képzésénél a várható szociális ellátás (segélyek, támogatások) iránti igény növekedését fig}'elembe venni, és a szociális terv elfogadásának időpontját előbbre hozni. A szakszervezeti bizottságok kezdeményezzenek egyeztető tárgyalásokat a vállalati és intézményi vezetőkkel a bér- és a szociális intézkedések mielőbbi bevezetése érdekében. Dőlt betűvel Kérdések Soha nem vágytam annyira a miénknél nyugalmasabb országrészbe, mint a héten. Jóllehet, sokszor éreztem már, hogy menni kéne, el irinen, mindegy, hogy hová, mert míg élek, itt minwdig másodrendű állampolgár és halmozottan hátrányos helyzetű maradok (és talán még az unokáim is viselik a bélyeget), csak azért, mert a sors idevetett Békésbe. A mostani héten azonban nem az előbbi okok mélyítették bennem az elvágyakozás érzését, hanem a határhelyzet. Egészen egyszerűen egy nyugalmasabb határra vágyom már, és szeretnék végre megérkezni Európába. A bombát az a hétfőn (lapunkban kedden) megjelent levél robbantotta, amely a magyar—román határ menti állapotokkal foglalkozott, s 18 halottról tett említést. Az ügyhöz nincs mit hozzátenni, hiszen minapi lapszámunkban mindent leírtunk. Közöltük a gyulai demokrata fó- rumosok levelét, a rendőrség nyilatkozatát, és minden olyan hírt, ami a leírtakhoz kapcsolódik. Időközben nyilatkozott a határőrség illetékese is, tehát teljes a kép arról, mi van és mi nincs. Legalábbis egyelőre, mert a bizonyítékok feltárásával még adós a gyulai szervezet, ám hisszük, nem sokáig, mert — mint ismeretes — ügyészi vizsgálat kezdődött annak kiderítésére, hogy van-e valami alapja a gyulai levélben foglaltaknak. Korai lenne tehát ítéletet mondani a nyilvánosságra hozott felhívásról. S talán felesleges is, mert ha demokratikusan berendezett jogállamra törekszünk, akkor aligha szabad érzelmek, vagy benyomások alapján ítélkeznünk. Akkor a tényeket figyelembe vevő jognak kell szabályoznia életünket. Annak ellenére igaz ez, hogy egyre gyakrabban találkozom azzal, hogy az indulatok maguk alá gyűrik a józan észt. Szintén e heti az alábbi történet. A gyulai SZOT-üdüllő igazgatója újságolta boldogan, hogy mintegy negyven erdélyi menekült dolgozik náluk lelkiismeretesen, közmegbecsülésnek örvendve. Ez jó hír. Az már kevésbé, hogy egyikőjük kétségbeesve kérte, segítsen magyar rendszámot szerezni (a rendőrségtől) a kocsijára. Nem érzi jól magát az odaátról hozott Dáciában, mert szinte naponta sértegetik. „Takarodj haza, Romániába!” — ilyen és hasonló megjegyzésekkel illetik, vagy egyszerűen leköpik. „Hogy van ez — tette fel a kérdést —, odaát azért bántottak, mert magyar vagyok, itt meg azért, mert... de hát azt nem mondhatom, hogy román.” Ha ő nem is, más mondhatná, és mondja is, például az itt élő román nemzetiség. Tőlük is kaptam a héten levelet. Ök is panaszkodnak, természetesen (sajnos, természetesen) ugyanarra, amire az erdélyi menekült: naponta megalázzák őket. Az Országgyűlés a héten újabb lépést tett előre, a menekült probléma megoldása felé. Csak remélni lehet, hogy közben nem távolodunk el végletesen az igazi kérdés, a mintegy kétmilliós erdélyi magyarság problémájának megoldásától. Az utóbbi napok eseményeinek mérlegét nehéz lenne megvonni. Bennem is egyelőre több a kérdés — gyakran az egymásnak is ellentmondó —, mint a határozott vélemény. Kellően higgadtak és józanok vagyunk-e? El kell-e hinnünk kritikátlanul mindent, amit messziről jóit emberek mondanak? Tudjuk-e, kik jönnek és milyen célból? Hányán kelnek útra kalandvágyból, és mennyien azért, mert valóban üldözöttek? Mi a kötelessége a határőrnek? Miért hord fegyvert? Mit kell tennie, ha határsértővel találkozik? Mi a feladata ilyen helyzetben a sajtónak? Hol a sajtószabadság és a zugújságírás közötti határ? Véd-e minden rendes embert a nyilvánosság? És végül a legfájdalmasabb kérdés: miért hallgatnak a párizsi békeszerződést aláíró nagyhatalr mák; Anglia, Franciaország, az USA és a Szovjetunió? Miért csak az osztrák és az NSZK hivatalos körök biztosítanak támogatásukról bennünket? Elég dinamikus-e a magyar diplomácia? Miért nincs párbeszéd a két ország között? Miért megint az üzengetés? Vagy nem lehet már szót érteni? Megannyi miért, amire nincs válasz. Csak a bizonyosság: itt már nem lehet olyat állítani, amit el ne hinnénk. Vagyos már minden megtörténhet. Nos, ez a szomorú, ez 1etes!
