Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-12 / 10. szám

1989. január 12., csütörtök NÉPÚJSÁG • 149 ORSZÁG LEMONDOTT A VEGYI FEGYVER ALKALMAZÁSÁRÓL Párizsban 149 ország kö­zös nyilatkozatban ünnepé­lyesen ' elkötelezte magát, hogy lemond a vegyi fegy­ver használatáról és elítéli annak bárhol való bevetését. Egyben megerősítették, hogy eltökélt erőfeszítéseket kell tenni a vegyi leszerelésen kívül az általános és teljes leszerelésért, vagyis a nuk­leáris fegyverek kiiktatásá­ért is. A nyilatkozatot közmeg­egyezéssel fogadták el, Ro­mánia azonban külön nyilat­kozatban fejtette ki, hogy véleménye szerint a vegyi és a többi tömegpusztító fegyver eltiltásának és fel­számolásának egyidejűleg kell folynia. • A KITŰZÖTT IDŐPONTBAN BEFEJEZŐDIK A BÉCSI UTÖTALÁLKOZÖ Alois Mock osztrák al- kancellár és külügyminisz­ter kijelentette: bizonyos abban, hogy a bécsi utóta­lálkozó a jövő héten a ki­tűzött időpontban, a hel­sinki záróokmány 35 aláíró államának háromnapos kül­ügyminiszteri tanácskozásá­val véget érhet. A politikus az osztrák fővárosban szer­dán sajtóértekezleten nyi­latkozott a találkozó befeje­zésének és a helsinki folya­mat továbbvitelének kilátá­sairól. Ügy vélekedett: Ro­mánia a jelek szerint le­mondott arról, hogy az utó­találkozó záródokumentumá­nak az emberi jogokra vo­natkozó részeivel szemben támasztott kifogásait érvé­nyesítse, és ezzel a befeje­zést gátolja. • ÉLELMISZERHIÁNY KABULBAN Az afgán kormány az élel­miszerek és más alapvető fogyasztási cikkek szűkössé­ge miatt az elosztás hatéko­nyabb megszervezését hatá­rozta el a fővárosban. Mint a TASZSZ hírügy­nökség jelentette, Nadzsi­bullah államfő bizottságot állított fel a „lopás és gaz­dasági szabotázs elleni harc” irányítására. A testület első ülésén döntést hozott az élel­miszerelosztás hatékony és folyamatos ellenőrzésének megszervezéséről. A beszá­molóból nem derül ki, hogy ez az élelmiszer-fejadagok bevezetését jelenti-e. A TASZSZ hírügynökség a hiány jelenlegi okát a köz­úti közlekedést megbénító erős havazásban jelölte meg. • TÜNTETÉS VILNIUSBAN Vilnius városi parkjában kedden este csaknem tíz­ezer ember gyűlt össze, hogy e megmozdulással til­takozzék az 1939-es szov­jet—német megnemtámadá­si szerződés egyes cikkelyei ellen. Az MTI tudósítójá­nak litván sajtókörökből szerzett értesülése szerint a néhány órás tüntetés béké­sen zajlott le. A rendőrség nem avatkozott be, ugyanis a litván főváros egyik ke­rületi tanácsa engedélyezte a megmozdulást, amelyet a „Szabadság Ligája” elneve­zésű, több, Litvánia függet­lenségét szorgalmazó alter­natív mozgalmat tömörítő szövetség szervezett. # FRANCIAORSZAG NÁCI HÁBORÚS BŰNÖS KIADÁSÁT KÉRI Alois Brunner náci há­borús bűnös kiadatását kér­te a francia kormány Szí­riától — jelentette be szer­dán a francia külügyminisz­térium képviselője, és Ser­ge Klarsfeld, a háborús bű­nösök felkutatásával foglal­kozó neves ügyvéd. A jelenleg Damaszkusz- ban élő 76 éves Brunner Adolf Eichmann jobbkeze volt, és felelősség terheli zsidók Franciaországban, Görögországban, Németor­szágban, valamint Szlovákia területén történt tömeges meggyilkolásáért. Kiadatá­sát ezúttal 200 zsidó gyer­mek 1944 júliusában Au­schwitzba történt deportá­lásáért kéri Franciaország. Lemondtak a Crna Gora-i vezető testületek A tüntetések hatására szerdán délelőtt a Crna Go- ra-i Kommunisták Szövetsé­ge KB elnökségének tagjai együttesen lemondtak tiszt­ségükről. Egyidejűleg bejelentette kollektív lemondását a Crna Gora-i köztársasági elnök­ség, valamint a népfront köztársasági elnöksége is. A Crna Gora-i kormány még tavaly októberben lemon­dott, s azóta az újat még nem alakították meg. Titográdban eközben mintegy 60 ezres tömeg kö­vetelte a vezető párt- és ál­lami testületek azonnali le­mondását. Az üzemek több­ségében szünetelt a termelés. Tiltakozó megmozdulások kezdődtek egy kisebb Crna Gora-i városban, Hercegno- viban is. amerikai repülőgép-hordozó érkezett a Földközi-tengerre A Theodore Roosevelt amerikai repülőgép-hordozó és a kíséretében lévő ki­lenc hadihajó szerdán át­kelt a Gibraltári-szoroson, és a Földközi-tenger vizeire ért — jelentette be az ame­rikai haditengerészet. A . Theodore Roosevelt harci kötelékébe hat torpe­dóromboló, két cirkáló, és egy fregatt tartozik. Ezeket egy-egy lőszer- és olajszál­lító, valamint egy műhely­hajó látja el. A haditenge­részet egy korábbi bejelen­téséből kiderül, hogy a cso­port személyi állományába 15 000 tengerészgyalogos tar­tozik. A Theodore Roose­velt mintegy 80 repülőgépet hordoz fedélzetén, köztük a legkorszerűbbnek számító F—A18-típusú gépeket is. A Roosevelt és köteléke egy héttel azután érkezett ebbe a térségbe, hogy a John F. Kennedy amerikai repülőgép-hordozó két va­dászgépe lelőtt két líbiai gépet a Tobruktól északra lévő nemzetközi vizek fö­lött. Így a Földközi-tenge­ren most két amerikai re­pülőgép-hordozó csoportosí­tás működik. Az AP amerikai hírügy­nökség emlékeztetett arra : Líbia úgy tekint a Theodo­re Roosevelt érkezésére, mint újabb provokációs lé­pésre, mivel Tripoli attól tart, hogy a repülőgép-hor­dozó Líbia megtámadására szolgálhat. Nagyszámú szovjet zsidó látogatott Izraelbe Mintegy 10 ezer szovjet zsidó látogatta meg Izrael­ben élő rokonait 1988-ban — közölte szerdán Genfben Richard Hirsch rabbi, a World Union for Progres­sive Judaism nevű szerve­zet végrehajtó elnöke. Hirsch ezt Mihail Gorba­csov új nyitási politikájá­nak tulajdonítja, és erre az évre látogatók még nagyobb számát jósolja. Izraelben a Zsidó Ügy­nökség szervez országjáró körutat a látogatóknak an­nak reményében, hogy si­kerül Izraelt jó színben fel­tüntetni, s így esetleg nö­velhetik a Szovjetunióból való bevándorlást. A genfi székhelyű Kor­mányközi Bevándorlási Bi­zottság adatai szerint 1988- ban több mint 20 ezer zsi­dó kapott kivándorlási en­gedélyt a Szovjetunióban, azonban csak 7 százalékuk akar Izraelben letelepedni. A kivándorlási engedélyek száma 1980 óta tavaly volt a legmagasabb. IBS flEH3EH< «iS DOPPING Üjabb veszély fenyegeti a teljesítménysportot: a vér­dopping. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke — aki e veszélyre figyelmezte­tett — bejelentette az első ilyen irányú ellenőrzések el­végzését: a közelgő sífutó­világbajnokságon az a finn orvoscsoport ellenőrzi a sportolókat, amely megta-. látta a módját annak, hogy kimutassa a doppingcéllal végzett vérátömlesztést. Az eljárás „gyerekcipőben jár” — mondta Juan Antonio Sa­maranch —, azt még nem tudják kimutatni, hogy az atlétának úgynevezett „visz- szaömlesztést” (a nagy ver­senyek előtt néhány hónap­pal levett és tartósított sa­ját vér „visszaöntése” a szervezetbe) végeztek-e vagy sem. AZ AMERIKAI ŰRHAJÓSOK A MARSRA KÉSZÜLNEK A NASA szakemberei sze­rint az első expedíció 2005- ben valósul meg. A tervek szerint nyolcfőnyi legénysé­get küldenek fel. Négy űrha­jós a Mars körül keringő bázisűrhajón marad, négy pedig leszálló modulokon jutna a bolygó felszínére, ahol harminc napig tartóz­kodna. Az egész akciót 14 hónaposra tervezik. MINDEN IDŐK LEGJOBB FILMJE Ez a cím illeti meg Orson Welles Citizen Kane (Arany­polgár) című filmjét. 80 filmkritikust kérdeztek meg egy nemzetközi ankét kere­tében, melyik filmet tartja a legjobbnak. A ranglistán a következő helyeket Jean Re­noir Játékszabály és Szergej Eizenstein Patyomkin cir­káló című filmjei foglalják el. A két évtizeddel ezelőtti, valamivel szűkebb körű an­két során szintén Orson Welles Aranypolgára kapta a legtöbb szavazatot. SZEKTÁK A ,’60-as évektől kezdődően az USA-ban egyre inkább terjed­nek azok a vallásos csoportosu­lások, melyek az erőszakot és a fajüldözést „reklámozzák**. J. Gordon Melton, az amerikai vallási csoportokkal foglalkozó tanulmányintézet igazgatója szerint ezek száma jelenleg 1500, negyven százalékkal több, mint egy évtizeddel ezelőtt. Számta­lan ilyen csoportosulás kifeje­zetten rasszista jellegű, a fehér bőrűek felsőbbrendűségét hir­deti, néha pedig nyílt erőszak­felhívásokat is tesz. Legalább 40, a déli államokban működő csoport politikailag kimondot­tan szélsőségesnek tekinthető. Vannak köztük olyanok is, amelyek fegyverkereskedéssel, szabotázsakciók megszervezésé­vel foglalkoznak, sőt, ötkötetes sorozatot adtak ki A gyilkolás címmel. AZ ÖREG HÖLGY így nevezik a párizsiak az Eiffel-tornyot. A francia főváros szimbólumává vált építményt 17 hónap alatt emelték 1889-ben, Gustav Eiffel terve szerint. A 321 méter magas kolosszus épí­téséhez 9700 tonna építő­anyagot, 7000 tonna fém- szerkezetet használtak fel. Az idén ünnepli századik évfordulóját az „öreg hölgy”, aki erre az alkalomra új, gyönyörű „estélyi ruhát” kapott. Az újjáépítés nyo­mán egy kicsit „le is fo­gyott”, hiszen kétezer ton­na acélszerkezettől „szaba­dították meg”. S ezek mel­lé új világítási rendszert is kapott. Az 1980-ban elkez­dett restaurálási munkála­tok során korszerűsítették a felvonókat, a vendéglőt, és a közönség számára kikép­zett három lelátót. VESZÉLYBEN AFRIKA SZIMBÓLUMA Az elefántokat ősidők óta az afrikai földrész szimbólumainak tartották. A Tanzániai Tájékoz­tatási Iroda az Európai Gazda­sági Közösség felmérésére hi­vatkozva aggodalommal hívta fel az afrikai földrész országai­nak figyelmét az elefántok ki­pusztulásának veszélyére. Olyan aggasztónak ítélik meg a hely­zetet, hogy attól tartanak, a XXI. században már csak em­lékezni fognak az ormányos ál­latokra. Míg 1970-ben Afriká­ban még több mint 2 millió ele­fánt élt, ma már számuk alig éri el a 700 ezret. Evente 80 ezerrel csökken az állatok lét­száma. Az ok: barbár módon pusztítják az elefántokat, hogy értékes csontjukat jó pénzért el­adhassák. Az elefántcsont 90 százaléka Japánban és Hong­kongban talál gazdára. Az áru­ba bocsátott ’mennyiségnek csu­pán a 20 százaléka származik hivatalos, vagyis engedélyezett vadászatból. A tanzániai kör­nyezetvédelmi miniszter szerint a földrész valamennyi országá­nak összefogását kell sürgetni, ha meg akarják állítani az ele­fántok kipusztulását. A pozsonyi UJSZO -bon olvastuk A tizennegyedik napon jött a hóhér 1. Rudolf Bedrich vallomása Július Fucík életének utolsó perceiről Uhersky Brod vidéke. Becsületes hazafiak lakják, akik itt a náci rémuralom idején szembeszegültek a fa­siszta rémuralommal. Uhersky Brodban él ma népünk antifasiszta harcának hőse: Rudolf Bcdrich. A hitleris­ták halálra ítélték, a berlini Plötzensee börtönben két hetet töltött Július Fucíkkal. Együtt várták a hóhért. Rövid, de szilárd barátság alakult ki köztük, amelyet az akasztófa sem pusztíthatott el. Csengetek Bedrich elvtárs ajtaján. Középtermetű férfi jön ki, kezét nyújtva üdvözöl. Ugyanez a kéz szorította meg Jú­lius Fucík kezét néhány perccel kivégzése előtt. Negyvenöt év telt el halála óta. Bedrich elvtárs kommunista, hetvenhat éves, szikrázó vi­talitással, határozott gesztusokkal. Lebilincselő elbeszélő és kedélyes morva. Izgalmas vallomással szolgált számunkra Július Fucík életének utolsó perceiről. Munkás és lapterjesztő Ki tulajdonképpen Rudolf Bedrich? Ügyes munkás volt, fegyverműves. Miután szakmát tanult, a harmincas években az Uhersky Brod-i Fegyvergyárban dolgozott. Repülőkbe fedélzeti gépfegyvereket gyártottak. 1938 szeptemberében, a megalázó müncheni árulás után, belép a formálódó illegá­lis csoportba, amelyet tanítója, a kommunista Jan Rychtalík vezetett. 1939. március 15-e után, amikor a Csehszlovák Köztársa­ságot megszállta a fasiszta Németország katonasága, a Rychtalík-féle csoport fokozza tevékenységét. A csoport tag­jai bátor emberek, Uhersky Brod, Bojkovice, Pitin és Prerov környékéről. A férfiak nagy része a fegyvergyárban dol­gozik. Morvaországnak ebben a sarkában megjelennek az illegális Rudé Právo példányai. Titkos utakon érkezik Prá­gából, s itt másolják, (sokszorosítják. Rudolf Bedrich összekötő Uhersky Brod és Hradéovice között, a Rudé Právo sokszorosításához szükséges stencil szállítását végzi. A nyomtatványokat a fegyvergyárban ter­jeszti. Az újság sokszorosítása előkészítésének kapcsán ta­lálkozik a CSKP 1. illegális központi vezetőségének tagjá­val, Cyril Sumberrel. A fegyvergyárból Rudolf Bedrich pisztolyokat csempész ki. Ebben a műhelyből Jaroslav Fry- dek és Ladislav Hojac segít neki. Az illegális csoport sza­botázsakciókat szervez, fegyverkezik, készül a megszállók­kal az összecsapásra. Azonban elárulják. A Gestapo az el­lenállókat letartóztatja. A letartóztatás és a Kounic-kollégium A Gestapo 1941. február 21-én beront« a fegyvergyár mű­helyébe. Letartóztatja Rudolf Bedrichet is. Csehül kitűnően beszélő Gestapo-legény viszi őt el. Először szelíden hall­gatják ki. „Tehát nem ismered Rychtalíkot.” Ezt már őr­jöngve ordítja, és csak németül beszél. Kiveri minden fo­gát. A félholtra vert fegyverműves senkit sem árul el. Letartóztatása után Bedrichet a brnói Kounic-kollégium- ban börtönzik be. Itt látta utoljára barátját az ellenálló­csoportból, a fetismerhetetlenségig összevert Jaroslav Spryslt. Ö maga is az ütlegek záporát kapja, és szörnyű jeleneteknek szemtanúja. Látta az SS gégemetszők zsidó- kínzásait, az akasztásokat a röplabdapályán. Emberek tö­meges agyonlövését a Heydrich-merénylet után. 1942 nya­rán Bedrichet az Olomouc melletti Mírovon keresztül a ber­lini Maobit börtönbe szállítják, ahol korábban a nácik Georgi Dimitrovot tartották fogva. A Berlini Népbíróság 1943. március 18-án halálra ítéli. Még kilencven napja ma­rad az életből és a reményből. A Plötzensee fegyház 141-es cellájának politikai foglya kilencven napot vár a hóhérra. A 141-es cella lakói A halálraítélteknek ebben a cellájában Bedrich három olyan fogolytársát élite túl, akiket kivégeztek. Először Wi- lenter került sorra, akit közönséges bűncselekmény miatt ítéltek el. Ezután a francia Michelt tették Bedrich cellájá­ba. Ez, amikor a börtönudvaron séta közben meglátta isme­rős honfitársát, kérte magát hozzá. Csodálatra méltó módon Michel kérését teljesítették. Bedrich harmadik lakótársa, a tizenkilenc éves hamburgi Kunze, kimondottan gonosztevő, kalandortípus volt. A szlováekói legény ismét egyedül maradt cellájában. Agya eltompult. Apátiába esett. Augusztus 25-én vezették Bedrich cellájába a negyedik fogolytársat. Egy fejjel maga­sabb volt nála, bajszos, fürkésző szemű, megnyerő külsejű. Keménypapírból készült evőedényét és fakanalát kezében tartotta. Hallgatagon szemlélték egymást. Egyiküknek sem volt nagy kedve a beszélgetéshez. „Honnan vagy?” — törte meg a csendet Bedrich. „Fuéík vagyok, Prágából.” „Én meg Bedrich, Uhersky Brodbói.” Egy ideig gondolko­zott, majd megkérdezte a jövevényt: „Nem az a Fucík vagy, aki azokat a riportokat írta a Szovjetunióról?” „De igen, én vagyok az” — bólintott Jula. „Az ördögbe is, ember, hiszen én akkor tőled könyvet ol­vastam: Az ország, ahol a ma már a múlté.” „Én pedig nálaitok, Brodban szálltam át a vonatra — vi­szonozta udvariasan Jula. — Akkor, amikor Szlovákiából tértem vissza Prágába, miután kiszuperáLtak a katonaság­tól.” „Hogy tudd, nekem is volt közöm az újságcsináláshoz. Nálunk, Morvaországban segítettem a Rudé Právo illegális nyomtatásában és széthordásában” — mondotta Bedrich. Ruda csakhamar összebarátkozott Jutával. Hiszen azonos sors fenyegetése kötötte őket össze. Kezüket bilincs szorí­totta, és az ég boltozatát csupán fegyencruhájuk kékje jut­tatta eszükbe. Hosszú, térdig érő inget viseltek, amelyet a nadrágba gyűrtek. Vételeztek kabátot is. A rácsos ablak alatt állt Fucík priccse, a fejaljjal és a pokróccal. Mint ta­pasztalt börtönlakó, Ruda megismertette Julát a Plötzensee börtön napirendjével. Azzal, hogyan kell helyesen sorba állni a csajkával reggeli- vagy vacsoraosztáskor, hogy az ember a felügyelők rúgásait elkerülje. Ellenőrzésekkor Bed­rich tett jelentést. Séta közben a börtönudvaron szemével Fuéík gyakran kereste Klecant. De sehol sem találta. „A láncokon átfűzött zsinórral összekötve jártunk a fal körül — kutat emlékeze­tében Rudolf Bedrich. — Ügy megfájdult a csuklóm a bi­lincstől:, hogy zimankós időben még ma is megdagad, és vörös foltok jönnek ki rajta.” Ha valaki Julának egy falat kenyeret akart odadugni, Fuéík elutasította. „Inkább neki add — mutatott rám.” A folyosón az óra alatt nagy fekete tábla volt a falhoz támasztva. A foglyok rá-rápillantottak. Szorongva figyelték. Nagyon gyorsan megfejtették titkát, miközben mellette jár­tak el sétára, ami hétfőn, szerdán és pénteken volt, mikor a guillotine és az akasztófa nem üzemelt. A táblán fehér krétával írott szám állt. A blokkban levő foglyok számát jelentette. A szám csökkent. A naptár 1943. szeptember 4-ét mutatott. A táblán mindketten a 362-es számot látták felír­va. »Ez a foglyok létszáma a tömeges kivégzés előtt. (Folytatjuk) Jan Jelinek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents