Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám
1989. január 11., szerda Tanácskozik az Országgyűlés Bizalom és bizalmatlanság - tavasszal Dr. Iványi Lajosnak, a Gyomaendrődi Lenin Tsz elnökének egy órával korábban kezdődött a tegnapi munka. Mint a Parlament jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának tagja az ülésszak megkezdése előtt részt vett a testület ülésén. Később kiderült, fontos és izgalmas téma került napirendre, mintegy a tavaszi ülésszak egyik témájának előkészületeként. A Parlament folyosóján arra kértük a képviselőt, összegezze röviden az ott elhangzottakat. — A bizalmi és a bizalmatlansági kérdésről volt szó — kezdte a képviselő .— Ez a két intézmény leginkább a nyugat-európai országokban a polgári parlamentek és kormányok működésében gyakori. Feltétlenül különbséget kell tennünk a bizalmi és a bizalmatlansági szavazás között. A bizalmi szavazást a kormány kérheti a saját működésével kapcsolatban egy tervezendő, vagy megtett intézkedése kapcsán — ami esetleg nem a legkedvezőbb visszhangot váltott ki a közvéleményben. — Ez úgymond megelőzi egy esetleges bizalmatlan- sági indítvány benyújtását a kormánnyal szemben, a Parlament részéről? — Így van, végeredményben egy taktikai elemmé válik a politikai életben. Abba természetesen már nem lehet belemenni, hogy a kormány minden egyes intézkedése előtt bizalmi szavazást kérjen, mert így köny- nyedén áthárítja a döntés felelősségét, súlyát a Parlamentre. Nem szóltam még a bizalmatlansági szavazásról: itt a kezdeményezés az Országgyűlés kezében van, a kormánnyal szemben. Az még nem tisztázott az előkészületi munkában sem, hogy végül is hány képviselő írásos kérelmére kell elrendelni .a bizalmatlansági szavazást. A legutóbbi előterjesztés ilyen vastag volt! (Folytatás az 1. oldalról) tása érdekében indokolt az alkotmány honvédelmi kötelezettségre vonatkozó rendelkezésének módosítása. A fegyveres, illetőleg a katonai szolgálatot lelkiismereti, vallási okból nem vállaló állampolgárok számára szükséges megteremteni annak lehetőségét, hogy honvédelmi kötelezettségüket polgári szolgálattal teljesítsék. Ezután az egyesülési jogról szóló törvényjavaslatát taglalta. Mint mondotta: ez a javaslat a gyülekezési jogról beterjesztett törvényjavaslattal együtt a politikai rendszer reformjában, ezen belül jogállamiság kiteljesítésében az első konkrét jogalkotási lépésnek tekinthető. — Az egyesülési és a gyülekezési jog két olyan egymáshoz szorosan kapcsolódó szabadságjog, amelynek szabályozása alapvetően meghatározza az állampolgároknak a közéletben való részvételét, szabályozásuk tartalma pedig a társadalom demokratizmusának fontos mércéje. Az egyesülési jog és a gyülekezési jog az emberek elidegeníthetetlen joga. amelyek demokratikus társadalomban csak olyan ésszerű korlátozásoknak vethetők alá. amelyek a társadalom és tagjai védelme érdekében szükségesek. Ebből következően a szabályozás alapeszméje az, hogy e szabadság- jogok sem tekinthetők abszolút, vagyis korlátozhatatlan jognak, ám gyakorlásukat csak a büntetőjog által védett érdekek, illetőleg mások jogai és szabadsága korlátozhatja. — A törvényjavaslat abból az alapelvből indul ki, hogy az egyesülési jog alapvető szabadságjog, amelyet nem az állam „adományoz”, hanem a népszuverenitásból következően mindenkit — bármilyen feltétel és megkülönböztetés nélkül — megillet. Tartalmát a javaslat úgy határozza meg, hogy az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy másokkal szervezeteket, a szervezet , szervezettségi szintjét el nem érő közösségeket hozzon létre, illetőleg azok tevékenységében részt vegyen. E tekintetben a tervezett szabályozás nem ír elő semmiféle szervezeti formakényszert, az alapítókra bízza, hogy milyen típusú szervezetet kívánnak létrehozni. — E szervezetek minden olyan tevékenység végzése céljából létrehozhatók, amely összhangban áll az alkotmánnyal, és amelyet törvény nem tilt. E tekintetben a javaslat mindössze két konkrét korlátot állít fel: az egyik, hogy az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre. Ez aligha szorul részletesebb magyarázatra. A másik, hogy társadalmi szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható. Ennek indoka.az, hogy az ilyen célú személy- egyesülések a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján jöhetnek létre. A korábbi szabályozáshoz képest a Javaslat lényegesen egyszerűbben szabályozza az egyesülési jog alapján létrejövő szervezet megalakítását. Mindössze három feltételt ír elő a megalakuláshoz; ezek a következők: legalább tíz alapító tag mondja ki a szervezet megalakítását, állapítsa meg az alapszabályát, válassza meg ügyintéző és képviseleti szerveit. Ezt követően kérhető a társadalmi szervezet nyilvántartásba vétele. A nyilvántartásba vétel azonban nem a megalakulás, hanem a jogi személy- lyé válás feltétele. A bíróság által történő nyilvántartásba vétel ebből következően nem tagadható meg. ha az alapítók a törvényben előírt feltételeknek eleget tettek. — A javaslat értelmében a társadalmi szervezet működésének törvényességét az ügyészség ellenőrzi, ám az ügyészség jogköre az ellenőrzésen túlmenően csak arra terjed ki. hogy felhívja a társadalmi szervezetet a törvényes állapot helyreállítására, illetőleg, ha ez nem következik be, a törvényesség helyreállítása céljából a bírósághoz fordulhat. — A törvényesség betartása érdekében a társadalmi szervezetre nézve kötelező döntést — az ügyész keresete alapján — kizárólag a bíróság hozhat. A bíróság döntési jogköre — a törvény- sértés jellegétől függően — széles skálán mozog, a társadalmi szervezet törvény- sértő határozatának még semmisítésétől * a társadalmi szervezet feloszlatásáig terjed. A továbbiakban a politikai pártokra vonatkozó szabályozásról szólt. Emlékeztetett arra, hogy a javaslat nem határozza meg a kizárólagosság igényével az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetek fajtáit, csupán — példálózó jelleggel — felsorol néhányat. Ebből következik, hogy a javaslat rendelkezései minden, az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetre vonatkoznak. Hangsúlyozta: az egységes és egyenlő szabályozásra törekvés azonban nem hagyhatja figyelmen kívül azt a társadalmi realitást, hogy e szervezetek között társadalmi jelentőségüket, funkcióikat, politikai súlyukat tekintve jelentős különbségek vannak. Ez teszi indokolttá a politikai pártra és a szakszervezetre vonatkozó részben eltérő szabályok megállapítását. A javaslat deklarálja, hogy az egyesülési jog alapján politikai párt is létrehozható. A politikai párt az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetek kiemelkedő fontosságú, számos sajátos jegyet magán hordozó típusa. E sajátosságok egyike, hogy a politikai pártra vonatkozó részletes szabályozás tartalmát a politikai rendszerben betöltött szerepe, a képviseleti rendszer és a választási rendszer szabályozása alapvetően befolyásolja. Ezért a politikai pártokra vonatkozó teljes szabályozás kialakítása nem ragadható ki a politikai rendszernek az új alkotmány keretében történő komplex újraszabályozásából. Mindezekre figyelemmel a javaslat szerint a politikai pártnak a társadalomban betöltött szerepére az alkotmány rendelkezései. lesznek az irányadók, s ezzel összhangban lehetséges néhány, a jelenlegi javaslattól eltérő rendelkezés, a politikai párt megalakulásának, nyilvántartásba vételének, felügyeletének, valamint megszűnésének szabályait tartalmazó külön törvény megalkotására. E törvény kimunkálása megkezdődött. Elkészülte után a szokásos törvényalkotási folyamatban társadalmi vitára bocsátják, s a vita tanulságai alapjáft kialakított végső változatot a kormány benyújtja az Országgyűlésnek. — Felmerült a vitában, s hadd térjek ki erre is, hogy a javaslat éppen a politikai pártra vonatkozó rendelkezéseivel politikai problémát old meg vagy kísérel megoldani jogi szabályozóval. Politikai problémák jogi kezelése persze nem idegen a közjogtól a legdemokratiku- sabbnak tekintett társadalmakban sem, lévén, hogy a közjog szabályai politikai viszonyokat szabályoznak. Képmutatás lenne erről megfeledkezni. S a jogállam nem is azt jelenti, hogy a jog nem szabályoz politikai folyamatokat, pontosabban nem ad számukra keretet. Az azonban igaz — s erre már rámutatott a politikatudomány —, hogy minden politikai viszony nem oldható fel a jogban, mert ugyan feltehető, de valójában illúzió, hogy a politika joggá való oldásával eltávolítható a kockázat a politikából. A továbbiakban a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatban foglaltakat indokolta meg Kulcsár Kálmán. — A gyülekezés jogi szabályozásának megoldatlansága nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a gyülekezési, a tüntetés, a felvonulás ugyan a politika „kezdetlegesebb” eszközei közé tartozik — egyik neves külföldi poJiitikakutató szerint az utcai demonstráció nagyjából ugyanazzá vált a polgárok számára, mint a sztrájk a munkások számára, végső eszköz tehát, amely akkor veendő igénybe, ha már más lehetőségek kimerültek —, mégis bizonyos politikai kultúrákban, amelyek sajátos fejlődésük miatt több teret adnak a hangulatoknak, adott esetben az erőszaknak, amelyekben nem alakultak ki a politika fejlettebb „csatornái” és a racionális politikai cselekvésire való készség társadalmi alapjai kevéssé fejlettek, éppen mert ezen a fokon könnyen erőszakossá fajulhatnak, a politikai cselekvés e formáit a hatóságok gyanakvással fogadják, igyekszenek eliiminálni, így' gyakorlati jelentőségük is túlnő a politikai kifejezés más lehetőségeihez képest. Fejlettebb, vagy mondjuk inkább: más politikai kultúrában is inkább a politikában az érdekérvényesítést tekintve hátrányos helyzetben levők folyamodnak ehhez az eszközhöz. A demonstráció, a tüntetés természeténél fogva nagyobb teret ad a demagógiának, mint a megfontolásnak, ezért esetleg felületesen közvetítheti a politikai „üzenetet”, ha mindenképpen figyelmeztetésnek is értékelhető. Az is világos azonban, hogy ha hosszabb szünet után nyílik meg a lehetőség a gyülekezésire, a demonstrációra. természetszerűen válik, legalábbis egy időre, a végső eszköz helyett kézenfekvő, szinte meggondolás nélkül alkalmazott eszközzé. Mindezzel nem kívánnám lefokozni a jelentőségét, hiszen említettem már, hogy egyik legfontosabb szabadságjognak tartom, csak éppen érzékeltetni szeretném a szabályozása körül kialakult vita mélyebb összefüggéseit. A jogbiztonság érdekében feltétlenül szükség van a gyülekezési szabadság, mint alapvető szabadságjog törvényi szintű szabályozására. A gyülekezési jog — mint ahogy az egyesülési jogról szólva már utaltam rá — sem állami adomány, hanem mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelynek gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések (együttesen : rendezvények) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. A rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni. Ebből következik az, hogy a gyülekezési jog szabad gyakorlása elvál as ztha fatten ka peso la tban van a szólásszabadsággal és az úgynevezett petíciós joggal, hiszen e jogok biztosítása nélkül nem is beszélhetünk ténylegesen a gyülekezési szabadságról. Miután azonban a javaslat tárgya a gyülekezési jog, ezért nem kerülnek részletezésre sem a szólásszabadság, sem a petíciós jog gyakorlásának más, a gyülekezéssel nem kapcsolatos szabályai. — Annak érdekében, hogy a gyülekezési jog törvényesen és rendeltetésszerűen gyakorolható legyen, a javaslat a gyülekezési jog gyakorlását, ha az közterületen történik, előzetes bejelentéshez köti. Ennek a bejelentésnek azonban nem az a célja, hogy az államigazgatási szerv a rendezvényt engedélyezze. A gyülekezési jognak, mint alapvető szabadságjognak a gyakorlása ugyanis nem igényel előzetes állami hozzájárulást. A bejelentés azonban lehetőséget ad arra, hogy az államigazgatási szervek — elsősorban a rendőrség — felkészüljenek a gyülekezési jog gyakorlása, illetőleg a közrend, a közlekedés zavartalanságának a biztosítá- sáraw — Egy rendezvény megszervezése és annak megtartása a szervezők részéről fokozott figyelmet, gondosságot és ezzel együtt felelősséget igényel. Ennek megfelelően a rendezvény rendjének megteremtése elsősorban a szervező feladata, ebben azonban kérésére a rendőrség, és más, arra illetékes szervek is közreműködnek. Fel szeretném hívni ezzel kapcsolatban arra a figyelmet, hogy a rendőrségnek a rendfenntartó szerepe alapvetően nem a rendezvény feloszlatására irányul, hanem a gyülekezési jog szabad, külső behatásoktól mentes gyakorlásának biztosítására. Ennek érdekében történik például a forgalomelterelés, illetőleg egy ellen- tüntetés során az esetleges atrocitások megelőzése. — A javaslat lehetőséget ad arra, hogy a rendezvény résztvevői, amennyiben a rendezvényt feloszlatják, a feloszlatás jogszerűségét bíróság előtt vitathassák. Ügy vélekedett, hogy a javaslat a demokrácia érvényesülését, a véleménynyilvánítás szabadságának előmozdítását, a közéleti aktivitás széles körű kibontakozásának elősegítését szolgálja. Ennek alapján kérte, hogy az Országgyűlés a beÚj alkotmány - párttörvény Az egyesülési törvénytervezet elfogadása után várható-e hogy gomba módra megszaporodnak az önálló szervezetek, akár megyénkben is? — kérdeztük Németh Ferenc országgyűlési képviselőt, az orosházi pb tagját. — Véleményem szerint sokkal kevesebb új egyesület lesz, mint amennyire most sokan számítanak. Természetesen kisebb közösségek sportcélra, vagy egyéb más érdeklődési körre bizonyosan szép számmal alakulnak majd. Azonban politikai céllal, véleményem szerint, kevés, hiszen körvonalaiban már megalakultak a pillanatnyilag ugyan még alternatív szervezeteknek nevezettek. Sok vita van ma itt a Parlamentben a képviselők között a tervezetről. Vajon a politikai szervezetekre alkossunk külön törvényt, vagy kerüljenek ők is az egyesülési törvény hatálya alá. Véleményem szerint az új alkotmánnyal egyidejűleg kell a politikai pártokról rendelkezni, párttörvény alkotásával. Addigra a mai alternatív szervezetek egy része — nyilván azok, akik megfelelő tömeget tudhatnak maguk mögött — megerősödhetnek és ez alapja lehet egy esetleges párttá szerveződésnek is.
