Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-11 / 9. szám

NÉPÚJSÁG 1989. január 11., szerda Derzsi István miniszter megyénkbe látogat Olyan információt kaptunk megyei képviselőinktől, hogy Derzsi István közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter a megyénkbe látogat. Igaz-e a hír? — kérdez­tük a minisztert a késő délutáni szünetben. — Remélem, hogy február első vagy második hetében sort keríthetek egy Békés megyei látogatásra. Most ké­szül ugyanis egy fejlesztési program, azon hét megyére kiterjedően, ahol viszonylag elmaradottabb az infra­struktúra. Természetesen a látogatáson az ismerkedé­sen túlmenően szeretnék olyan konkrét információkhoz is jutni, melyek kellőképpen kiegészíthetik elődeimtől örökölt ismereteimet. Egyébként konkrét ügyeket viszek magammal, jóllehet óvakodom attól, hogy most ígére­teket tegyek. A közútfejlesztéshez szeretnénk egymilli- árd forintot kiszorítani. Békésben az úthálózat nem a legmegfelelőbb. Terveink szerint a hírközlési hálózat fejlesztésénél ezekben a megyékben szó lehet a legkor­szerűbb digitális technológia bevezetéséről. Ezen túlme­nően a vasút és teherszállítás valós gondjaival is sze­retnék megismerkedni. Remélem, minderről a fejlesztési csomagtervről februárban már több konkrétumot is tu­dok mondani. Nagyon kellene már a szavazógép! nyújtott törvényjavaslatokat fogadja el. Az alkotmánymódosítással összefüggő vitában felszólalt: Bölcsey György (Budapest, 63. vk.), a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tit­kára, a téma bizottsági elő­adója és Südi Bertalan (Bács-Kis- kun m., 12. vk.). ► Ezután Kulcsár Kálmán válaszolt a képviselők észre­vételeire. Határozathozatal követke­zett: az Országyűlés elnöke először a Legfelsőbb Bíró­ság elnökének interpellálha­tóságára vonatkozó miniszte­ri indítványt terjesztette szavazásra. A javaslat nem kapta meg a szükséges mi­nősített többséget, vagyis a képviselők fenntartották azt az alkotmányos helyzetet, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez továbbra is lehet interpellációt intézni. Az al­kotmánymódosítási javasla­tot az Országgyűlés 345 sza­vazattal elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem szeretek feleslegesen beszélni, most azonban úgy érzem, meg kell szólalnom, még akkor is, ha tisztában vagyok azzal, hogy javasla­taim, megjegyzéseim nem ta­lálnak osztatlan egyetértésre. Az igazságügyi miniszter által beterjesztett, az egyesü­lési jogról szóló törvényja­vaslattal általában egyetér­tek. A javaslatot időszerű­nek és célszerűnek tartom, s ha az Országgyűlés elfogad­ja, az bizonyára elősegíti majd a demokrácia szélesí­tését, elmélyítését. Bár általánosságban egyet­értek a törvényjavaslattal, van egy pontja, amelyet nem tudok elfogadni, s amellyel kapcsolatosan módosító ja­vaslatot nyújtottam be. In­dítványom önök előtt fek­szik. A tervezet 2.§-ának (1) bekezdéséről van szó, amely lehetővé teszi, hogy magán- és jogi személyek politikai pártot is alapíthassanak. A jogi bizottságban azt java­soltam, hogy a párt alapítá­sára vonatkozó részt hagyjuk ki a törvényjavaslatból, ezt azonban a bizottság nem fo­gadta el. Álláspontomat fenntartottam, s legyen sza­bad itt, az Önök színe előtt megindokolnom. A 2. § (1) bekezdése fon­tos kérdéseket szabályoz. Nem vitatható, hogy ezek között a politikai pártra vo­natkozó rendelkezés a leg­fontosabb. Ám ez a kérdés véleményem, szerint sokkal jelentősebb probléma annál, semmint a többi társadalmi szervezet, között csak úgy megemlítsük. Igaz. az igaz­ságügyi miniszter indokolá­sában a pártok alapításának lehetőségét feltételekhez kö­ti, amikor a következőket mondja: „Ezek a rendelke­zések — a politikai párt je­lentőségére és sajátosságaira való figyelemmel — a poli­tikai pártra nem vonatkoz­nak, a javaslat szerint a po­litikai pártnak a társadalmi rendszerben betöltött szere­pére az alkotmánv rendelke­zései az irányadók. A poli­tikai párt megalakulásának, nyilvántartásba vételének, felügyeletének. valamint megszűnésének szabályozását pedig a javaslat külön tör­vényre bízza.” Ilyen értelmű megfogalmazás szerepel a törvénytervezet 4. 5 (2) pont­jában is. Feltételezem, hogy éppen ezért ennek a törvényjavas­latnak a beterjesztésekor esedékes a pártokra vonat­kozó vita. Én azonban sze­retnék előzetesen is néhány megjegyzést tenni. Az előttünk fekvő törvény- javaslatot igen képzett jogá­szok dolgozták ki, minden tiszteletem az övék. De nem gondolják-e, hogy kissé fur­csán hat, ha ilyen prejudi- káló passzust iktatunk egy törvénybe, még mielőtt an­nak gyakorlati alkalmazása lehetővé válik? Hiszen már majdnem konszenszusként elfogadott menetrendünk sze­Ezután az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló tör­vényjavaslat együttes vitája következett. rint az új alkotmány és a párttörvény elfogadása leg­alább egy évet, ha nem töb­bet vesz igénybe. Addig újabb pártok bejegyzéséről, működéséről nem lehet szó — ugyancsak a törvényja­vaslat szerint. S mi lesz, ha az Országgyűlés a pártokra vonatkozó elképzelést nem fogadja el? A jogi bizottság egyik tiszteletreméltó tagja erre a felvetésemre azt vá­laszolta, hogy akkor majd megváltoztatjuk az egyesü­lési törvényt. Ám ezt így elintézni nem lehet és nem szabad. Miért kell olyasmiről rendelkeznünk, amit a gya­korlatban — legalábbis egyelőre — nem lehet meg­valósítani? Miért kell hatá­roznunk már most olyasmi­ről, amiről még nem tudni, elfogadja-e az Országgyűlés vagy nem? Szerintem, ha az egyesülési törvényben benne marad a pártokra vonatko­zó rész, a helyes sorrend a következő lenne: új alkot­mány, pártokra vonatkozó törvény, egyesülési törvény. Most megfordítottuk a sor­rendet; így azonban ki kel­lene hagyni a törvényből a pártokra való utalást. Másrészt szeretném meg­kérdezni: miért változott meg ilyen radikálisan a hely­zet azóta, hogy társadalmi vitára bocsátották az egye­sülési jogról szóló törvény tervezetét? A vitára bocsá­tott és a sajtóban nyilvános­ságra hozott tervezetben — ha jól tudok olvasni — nem volt szó pártok alapításának lehetőségéről. Társadalmi nyomásra változott meg a vélemény? Nem tudom, hogy hány állampolgár vett részt a vitában. S azoknak jelen­tős része, akik részt vettek a vitában — pl. Budapesten — ellenezte ezt a megoldást. Én magam személyesen nem hi­szem, hogy túlságosan nagy lenne a társadalmi igény a pártról szóló résznek a be­vételére az egyesülési tör­vénybe. Az a véleményem, hogy ebben a gazdasági-politikai helyzetben, amikor az élet egyre nehezedik, amikor az életszínvonal drasztikusan csökken, a munkások, az ér­telmiségiek, a nyugdíjasok, s most már a parasztok elé­gedetlensége is nőttön nő, amikor igen nagy az elkese­redés az országban, amikor még mindig nem látni az alagút végét, a többpárt­rendszerrel kapcsolatos vagy a több párt közötti feltehe­tően igen éles és szenvedé­lyes vita nem segítené elő az áhított kibontakozást, el­lenkezőleg. hátráltatná azt. Félek, hogy mindez nem a konszolidáció, hanem a zűr­zavar, az anarchia felé ta­szít bennünket. Igen, én at­tól tartok, hogy a sietség oda vezet, hogy a helyzet ellenőrizhetetlenné válik. Berecz János (Szabolcs- Szatmár m„ 6. vk.), az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára bevezetőben rámutatott, hogy a korszerű magyar jog- államiság pilléreinek az alapkövét rakja most le az Országgyűlés. Az utóbbi években sokféle módon szól­ták ebben az országban a társadalom alulról való. ön­szervező épüléséről. A most tárgyalt két törvénytervezet De más kérdésekről is szó van. így például magam sem tudom végül is hánya­dán állunk most a kollektív tulajdonnal? A reprivatizá- lás hasznáról és üdvéről hal­lunk és olvasunk mostaná­ban. sőt, bizonyos százalé­kok is röpködnek a levegő­ben. Jó, ha egyes lapok, vagy az úgynevezett alter­natívok beszélnek erről, is­ten neki fakereszt, ahogyan mondani szokták. De mit szóljunk ahhoz, ha egyes po­litikusaink tesznek a repri- vatizálást dicsérő, az állami tulajdont elmarasztaló — globálisan elmarasztaló — nyilatkozatokat? Amikor az egész állami kereskedelem leépítéséről hallunk megnyi­latkozásokat, sőt a tudomá­sunk szerint ez ideig szinte egyetlen igazán prosperáló népgazdasági ágban, a me­zőgazdaságban is a kollektív tulajdont teszik meg bűn­baknak? Nem kellene ezek­ben a kérdésekben állást foglalnia az Országgyűlés­nek? Gondolom, sőt meggyő­ződésem, hogy az Ország- gyűlésnek mindezeket a kér­déseket meg kellene vitat­nia, s állást kellene foglal­nia azokban. Ezek az igazán kardinális, alapvető fontos­ságú kérdések! Mi ország- gyűlési képviselők külön külön is, s mint Országgyű­lés is felelősek vagyunk azért, hogy merre navigál országunk hajója. jelenti azonban az első iga­zi garanciát arra, hogy ez a társadalomszervező óhaj jog­gá váljon. E helyen tény­ként szólt arról is, hogy e törvények megalkotására a politikai ösztönzést a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt májusi országos érte­kezlete adta meg — mondta. — Az MSZMP vezető párt szerepéből ered az a köve­telmény, hogy a társadalom megérett politikai szükségle­teit felismerje, saját célja­ként megfogalmazza, és a magvar haladás érdekében cselekedjék. Elégséges alap­pal jelenthetjük ki: az MSZMP egy pártként ismer­te fel felelősségét és kezde­ményezte. hogy a politikai versenyhelyzetet jogilag is garantáltan építsük be tár­sadalmunk működési rend­szerébe. Ajándék-e ez a nép­nek a párt részéről, vagy pedig alanyi jogon illeti meg? Határozottan állok ezen utóbbi mellé. Akkor is teszem azt, ami­kor párton belül és kívül egvesek felvetik: érett-e a nép, felkészült-e a magyar társadalom a demokráciá­nak erre a fokára? Pártunk ugyan késlekedve, de állít­ja, hogy a magyar társada­lom hosszú ideje nemcsak érett, hanem képes is a de­mokratikus szocialista poli­tikai rendszer építésére, a cselekvésre, a politizálásra. Társadalmunkban ma kü­lönböző erők mozdultak és mozdulnak meg a haza fel- emelkedése előtt álló akadá­lyok eltávolítására és a nemzeti haladás előmozdítá­sára. Ezen erők szerveződé­si törekvéseiket a most vita­tott törvénytervezetek alap­ján valósíthatják meg. — E helyről is felhívunk minden politikai felelőssé­get érző tényezőt, hogy ve­gyen részt az új nemzeti összefogás kialakításában. Csakis ez lehet a megfelelő kerete és feltétele az új po­litikai rendszer kiépítésének. Megítélésem, hogy a hagyo­mányos társadalmi szerve­zetek mellett, azok megúju­lását is figyelembe véve ezen tényezők közé tartozik, és ennek jelét is adta töb­bek között a Magvar De­mokrata Fórum, az Űi Már­ciusi Front, egyes ifjúsági szerveződések, a szerveződő ..kisgazdák”, a Veres Péter Társaság, a Szabad Demok­raták Szövetsége, a Münnich Ferenc Társasáé és több más irányzatú egyesülés. Az új nemzeti összefogás létrehozásában az MSZMP és a mozgalmak, később pe­dig a születő pártok mun­kálkodhatnak együtt. Az előttünk fekvő tör­vénytervezet egyik nagy horderejű gondolata a több­pártrendszer kérdését érinti. Ismert az MSZMP pártérte- kezleti és más testületi ál­láspontja, amely szerint egy- pántrendszer keretei között működő politikai pluraliz­must alkalmasnak tartja ar­ra, hogy a jelenlegi helyzet­ben a társadalmi fejlődést szolgálja. Ugyanakkor pár­tunk állást foglalt abban is, hogy biztosítani kell a lehe­tőséget azoknak az igények­nek a megvalósítására, ame­lyek más pártok működését akarják. Tisztában kell lennünk azzal, hogy jelenleg egy tör­vénytervezet társadalmi vi­tájának terméke fekszik előttünk, amely ebben a tar­talomban összegződött. Je­lentős, pártonkívüli politoló­giai műhelyek nézetét is tartalmazza a párttörvényre való utalás. Megfontolandó: a parlament felvállalhatja-e, hogy lényeges ponton túl­menjen a társadalmi vita eddigi eredményein. Ezt fi­gyelembe véve egy, ilyen nagy horderejű kérdésben* mint a pártrendszer jogi ke­retei, nem lenne célszerű napok vagy órák alatt dön­teni. Mert miről is van szó? Nemcsak a pártok tértől és időtől való puszta létéről, hanem a törvényileg is ga­rantált közjogi, pénzügyi, tá­mogatási, regisztrálási és más, a működésükhöz elen­gedhetetlen feltételek meg­teremtéséről. A társadalmi vitára is időt hagyva, poli­tikailag megalapozott párt- törvényt kell készítenünk. Értjük azt az aggodalmat is, amely attól tart, hogy olyan törekvések érvényesülhet­nek, miszerint a törvény ki­dolgozását elodázzák, netán „elsikkasztanák”. Berecz János végezetül ja­vasolta, hogy alapos vita után, megfontoltan, elfogad­va a kormány javaslatát, az Országgyűlés jogi, igazgatá­si és igazságügyi bizottságá­nak jelentését, javaslatait, és elismerve az aggódók, sürgetők jó szándékát is, szavazzák meg a törvényja­vaslatot, beleértve, megfo­galmazva a párttörvénynek egy indokoltan meghatáro­zott határidőn belüli megal­kotását. Felszólalt a vitában Hu­szár István (országos lista), a Hazafias Népfront, Orszá­gos Tanácsának főtitkára, Tóth Antal (Bács-Kiskun m., 16. vk.) ; Kardosné Török Ibolya (Csongrád m.. 14. vk.), Balia Éva (Budapest. 46. vk.), dr. Király Ferenc (Szol­nok m., 5. vk.), Géczi István (Budapest, 49. vk.), Szent- ágothai János (országos lis­tai. Albenth Béláné (Hajdú- Bihar m., 8. vk.), dr. Séna János (Komárom m., 10. vk.), László Béla (Szabolcs- Szatmár m„ 14. vk.), Bödő- né Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.), Czoma László (Zala m., 5. vk.), Benjámin Judit (Budapest, 21. vk.), Tóth Ká­roly (országos lista). Szerdán az egyesülési jog­ról, valamint a gyülekezési jogról szóló törvényterveze­tek tárgyalásával folytatja munkáját a törvényhozó tes­tület. Az Országgyűlés keddi munkanapján Stadinger Ist­ván, Vida Miklós és Hor­váth Lajos felváltva elnö­költ. Levél Lökösházáról „Tisztelt Országgyűlési Képviselők! Kedves Zsófika! Lökösháza község lakossága azzal a kéréssel fordul Önhöz, hogy az iskolaépítéssel kapcsolatos gondjaink megoldásához szíveskedjen segítséget nyújtani. A tisz­telt országgyűlési képviselőnk előtt is ismert, hogy több mint 10 éve vár a község lakossága arra, hogy meg­kezdhesse a nyolctantermes iskola és tornaterem építé­sét.’' * Nem kevesebb, mint 1112 (!) lökösházi aláírását csa­tolták ahhoz a levélhez, amelyet Sebesi Lászlónénak — Zsófikának —, megyénk 6-os számú választókerülete képviselőjének küldtek nem is olyan régen. A levél to­vábbi részében kiderül, hogy a program- és a kiviteli terv kész, a versenytárgyalás is megtörtént. Ám ■— mint a helyiek megtudták — a középtávú pénzügyi tervben szereplő 17,2 millió forinttal szemben mindössze 5 mil­lió forint áll rendelkezésre. Ez az összeg viszont nem teszi lehetővé, hogy az iskola építését akár szakaszolva megkezdhessék. A lökösháziak számításai szerint az is­kola 50 millió forintba kerül, de a terv elkészítésekor ez az összeg jóval kevesebb volt. Keserű szívvel sorol­ják a levélben, milyen mostoha körülmények között ta­nulnak a gyerekek — délutáni tanításra például nincs hely, mert a termeket a napközisek foglalják el. Az 1112 helybéli abban a reményben küldte a levelet a parla­menti képviselőnek, hogy az iskola felépítésében a kor­mányzati szervek támogatását, segítségét kérje. Sebesi Lászlóné tegnap a legilletékesebbnek, a mű­velődési miniszternek adta át a levelet. A válasz bizo­nyosan nem marad el. Szabó Miklós és Deák Gábor a szünetben A parlamenti tudósításokat László Erzsébet és Rákóczi Gabriella készítették. Fotó: Veress Erzsi. Púja Frigyes felszólalása Berecz János felszólalása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents