Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

1989. január 7., szombat o Hét részleg megszűnik Leépítés az Uniconnál A békéscsabai üzemben a leépítés 25 dolgozót érint, azokat, akiknek a munkája a külső részlegekhez kapcsolódott, a többiek maradnak. Képünkön a szalagközi gépi vasalás látható Fotó: Veress Erzsi — Tavaly, november 30-án Békéscsabáról, a vállalat központjából kijött a külső kapacitásvezető, és a mű­szaki igazgató. A részleg he­lyiségéből kiküldték a dol­gozókat, és közölték velem, hogy megszüntetik a külső részlegeket — panaszolta Márkás Imréné, az Unicon Ruházati Vállalat körösla- dányi részlegének vezetője. ■ — Mivel indokolták a le­építést? — Annyit mondtak, hogy a jelenlegi gazdasági hely­zet nem engedi meg, hogy ráfizetéssel gyártsuk a pi­zsamákat. Az volt számunk­ra a leginkább megdöbben­tő, hogy korábban ezt a ter­vet nem közölték velünk. — Mikor jár le a munka- viszonyuk? — A legtöbben december 20-án kaptuk meg az írásos felmondást, január közepéig dolgozunk, és az ezt követő 15 napos felmondási idő után szűnik meg a munka- viszonyunk. A beszélgetésünk közben érkező dolgozók egymás szavába vágva sorolják, hogy kinek milyen gondja van. Ki öreg szülőket, ki mozgás- sérült gyermekét ápolja ott­hon, hogyan menjen el más­hová dolgozni? És akinek egy-két éve van a nyugdí­jig, hová veszik már fel? Hogy a dolgozók panaszát közvetítsük, felkerestük Bé­késcsabán a vállalat igazga­tóját, Szabó Mihályt: — Kérem, tájékoztasson arról bennünket, hogy miért szüntetik meg a külső rész­legeket. —' Már évek óta vesztesé­gesek, hiába igyekeztünk megoldást találni a hiány megszüntetésére. Az utóbbi években a növekvő elvoná­sok miatt csökken a vállalat nyeresége, míg 1987-ben 57 és fél millió volt, az 1988. évi 22-23 millióra tehető. Így rákényszerültünk a vesz­teséges részlegek felszámolá­sára. A konkrét döntés tavaly novemberben született meg, az 1989-es év tervezésekor. Ez az időpont a magyaráza­ta a látszólag hirtelen ho­zott elhatározásnak. Ekkor rajzolódott ki a számok mö­gül, hogy az alsóruházati termékek — alsónadrág, pi­zsama — veszteségesek, még akkor is, ha bedolgozókkal végeztetjük el a munka egy részét. Ezért a vállalati ta­nács úgy döntött, a részle­geket felszámoljuk, mert az otthoni, háztartási varrógé­pen nem lehet igényesebb termékeket gazdaságosan előállítani. — Hány részleget és hány dolgozót érint a leépítés? — összesen hét részleget: a bucsait, a füzesgyarmatit, a vésztőit, a köröstarcsait, a körösladányit, a mezőko­vácsházit és a kunágotait; 128 dolgozónak küldtük ki a felmondólevelet. A gazda- ságtalansághoz hozzájárul az is, hogy a részlegek szét­szórtsága miatt sok időbe került a termékek ki- és be­szállítása. Csak "a két üze­münk közelében, Békéscsa­bán és Orosházán tudjuk gazdaságosan szervezni a bedolgozást. — Hogyan próbálnak könnyíteni a dolgozók hely­zetén, hiszen általában azért vállaltak bedolgozást, mert valamilyen családi gond mi­att nem tudnak más mun­kahelyre eljárni? — Részlegeinket a dolgo­zókkal együtt több vállalat­nak is felajánlottuk. A Bé- köt nem kíván tovább bő­víteni, a Rutex-től pedig azt a választ kaptuk, hogy egyetlen terméküket sem tudják bedolgozókkal gyár­tatni. A Püspökladány és Környéke Háziipari Kisszö­vetkezet érdeklődik a rész­legek után, de január 15-ig, amíg foglalkoztatjuk őket, nem akarnak tárgyalni a dolgozókkal. — Tud-e a vállalat*segí­teni a korkedvezményes nyugdíjaztatásban? — tettük fel a kérdést Kecskés Ernő­nek, az üzemgazdasági osz­tályvezetőnek. — Megvárjuk, amíg min­den fellebbezés megérkezik, csak utána döntünk. Hogy a vállalat kezdeményezhesse a korkedvezménnyel való nyugdíjba vonulást, ehhez 25 éves munkaviszony, és a vállalatnál eltöltött öt év szükséges. Az Uniconnál tett látoga­tás után tovább érdeklőd­tünk a 128 dolgozó jövője felől. — Jár-e a bedolgozóknak munkanélküli segély? — kér­deztük dr. Kovács Istvántól, a megyei tanács munkaügyi osztályának főelőadójától. — A főszabály, hogy a be­dolgozói jogviszony nem mi­nősül munkaviszonynak, ki­véve azokat az eseteket, amikor ennek figyelembe­vételét a jogszabály külön elrendeli. Az elhelyezkedési támogatásról szóló rendelet január 1-jéig volt érvényes. Ez évben már munkanélküli segély igényelhető, de — néhány kivételtől eltekintve — bedolgozóknak ez sem jár. Hogy ki felel meg a segély jogosultságára előírt feltéte­leknek, ezt egyénenként el­bírálva a munkaerőszolgála­ti iroda dönti el. — Ha már munkanélküli segélyre kevés esélyük van, azt kérdeztük meg Kovács Jánosáétól, a Püspökladány és Környéke Háziipari Szö­vetkezet elnökétől, hogy ők tudnak-e az Unicon volt be­dolgozóinak munkát biztosí­tani? — Szeretnénk átvenni őket, ha olyan minőséggel dolgoznak, amely a munkán­kat jellemzi, összesen 30 dolgozóra lenne szükségünk, három hónap próbaidőt adunk. Püspökladányból Fü­zesgyarmatig tudjuk elszál­lítani az anyagot, tehát mint leendő dolgozóink, elsősor­ban a füzesgyarmatiak és a környéken lakók jöhetnek számításba. (molnár) Áremelések előtt Kitört a láz... A tömegkommunikációs eszközök jóvoltából immáron köztudomású, hogy január 9-étől emelik a hús- és ba- romiftermékek, a tejtermé­kek, a sütő- és malomipari, a növényolajipari termékek, a cukor, a konzervek, a déli­gyümölcsök, valamint a mo­sószerek árait. Ahogyan,azt az elmúlt évek áremelés előtti tapasztalatai mutatják, ilyenkor az árváltozások előtti napokban felvásárlási láz kezdődik az üzletekben. Hogy ez most sincs másképp, azt bizonyítja alábbi össze­állításunk. A békéscsabai 100-as ABC üzletvezetője, Vantara Pál elmondta, hogy az elmúlt két nap tapasztalatai szerint leginkább a mosóporokból „spájzolnak be” a takarékos vásárlók. Ugyancsak nagyobb mennyiségben fogynak a kü­lönféle tejtermékek, de leg­inkább a sajtfélék. E mosta­nában keresett árucikkekből van raktáron is, igaz, a vá­laszték nem túl bőséges. Az Univerzál békéscsabai háztartási boltjából tegnap is tucatjával vásárolták a mo­sóporokat és a mosogatósze­reket. Volt, aki 5-6 három kilogrammos mosóporral állt a kasszához. Krajcsi György üzletvezető tájékoztatása sze­rint sajnos, már csak két­fajta nagydobozos mosópo­ruk van, igaz, a legkereset­Ülésezett a Magyar Demokrata Fórum orosházi csoportja A Magyar Demokrata Fó­rum orosházi Táncsics Mi­hály csoportja negyedik nyilvános ülését tartotta tegnap délután Orosházán a Petőfi Művelődési Központ­ban. A nyilvános vitaest vendége, Németh Ferenc or­szággyűlési képviselő el­mondta, hogy ez a találko­zó nemcsak arra jó, hogy a politikai vitakultúra színvo­nalát emeljék, hanem a köl­csönös megismerést is szol­gálja. Képviselők és válasz­tóik megismerjék egymást, (sok esetben különböző) vé­leményeiknek hangot adja­nak. A több mint száz résztvevő arra volt kíván­csi, hogy Magyarországon lehet-e, ha igen, mikortól, milyen feltételekkel több­pártrendszer; alkotmányel­lenesen működhetnek-e ezek a pártok. Sokan tettek fel kérdéseket a munkásőrség átszervezésével, létjogosult­ságával kapcsolatban; má­sok viszont a mentelmi és összeférhetetlenségi bizott­ság munkájáról kívántak többet megtudni. A képvi­selői tevékenységgel kapcso­latban felvetődött a kérdés, vajon a Parlamentben a kép­viselő személyes benyomá­saira, vagy választópolgárai­nak véleményére szorítko­zik-e? A kérdezz-felelek során számtalan — a hallgatóság megítélése szerint — megvá­laszolatlan kérdés maradt. (A vita lapzártakor még folyt.) cs. i. Nyilatkozat az erdélyi menekültekről A Szabad Demokraták Szö­vetségének ügyvivői testületé és a menedékbizottság az erdélyi menekültek ügyéről, a visszato- loncolásról, illetve a menekült- táborokról nyilatkozatot adott ki, s azt tegnap eljuttatta az MTI-hez. A két szervezet tagjai többek között szorgalmazzák : Magyar- ország fogadjon be mindenkit, aki Romániából hozzánk mene­kül, s a magyar hatóságok ne tegyenek különbséget a mene­Jövedelemadó­bevallási nyomtatványok díjmentesen Január közepétől díjmentesen kaphatók a jövedelemadó-beval­lási nyomtatványokat tartalma­zó egységcsomagok. Ezeket az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal készítette és juttatta el a postahivatalokhoz, a tanácsi ügyfélszolgálati irodákba, a fő­városi és a megyei adóható­ságokhoz. Azok a magánszemélyek, akik az adóhatóság nyilvántartásá­ban szerepelnek, mert koráb­ban személyi jövedelemadó­előleget fizettek be közvetlenül az adóhatóságoknak, illetve már 1987-ben adóköteles jövedelmük volt — az egyéni vállalkozókat kivéve — a személyi jövede­lemadó-bevallási egységcsoma­got januárban postán kapják meg az APEH-től. Ha valaki­hez az egységcsomag ezúton január 31-ig mégsem jut el, az APEH kéri, hogy az adózó maga gondoskodjék annak be­szerzéséről. Az egyéni vállalko­zók a vállalkozói adóbevallási nyomtatványokkal egyidejűleg szerezhetik be a személyi jö­vedelemadó-bevallási nyomtat­ványt érdekképviseleti szerve­zetieknél (Kiosz, Kisosz). Az 1988. évi személyi jövede­lemadó bevallásával és elszá­molásával kapcsolatos munkál­tatói teendőkről, valamint az adatszolgáltatásról az Adó cí­mű újság decemberi külön- számában adott ki tájékoztatót az APEH. Ez a tájékoztató a Pénzügyi Közlönyben is meg­jelenik. tefobek: Tomi Sztár és Tomi Gála. Az üzletvezető elmond­ta, hogy ez a fölvásárlási láz némileg visszavetheti majd a jövő havi forgalmat, s ennek már kevésbé örül­nek a kereskedők. A Gyulai Húskombinát gyulai mintaboltjában már csütörtökön megkezdődött a vásárlók rohama. Általában a drágább húsokat — daga­dó, comb, tarja, oldalas — viszik. Általában 5-10 kilót kémek a vevők, de volt olyan is, aki 60 kilogram­mot méretett le. Keresik a marhahúst is, ám ebből vi­szonylag kevés van. Sajben Pálné boltvezető úgy tájé­koztatott, hogy a Gyulai Húskombinát felkészült a hirtelen megnövekedett ke­resletre. A dobozi ABC-áruházban Szatmári Józsefire boltveze­tő-helyettes azt tapasztalta, hogy tegnap valamivel na­gyobb volt a forgalom, mint máskor. Leginkább a cukrot és a különféle mosószereket vásárolják. Nem ritka az olyan vevő, aki egy-két zsák cukrot kér az eladóktól. Sem ma, szombaton, sem a jövő héten nem lesz hiány e ter­mékekből, hiszen az üzlet raktárában még van bőven ezekből is ... H. E. Fotó: Kovács Erzsébet kőitek között nemzetiségük, útiokmányuk megléte, illetve hiánya, a menekülés módja és gazdasági vagy politikai indoka alapján. A két szervezet szükségesnek tartja, hogy senkit ne szolgál­tassanak ki a román hatósá­goknak, sőt: a magyar szervek vizsgálják felül, és mondják fel a kiadatások hivatkozási alap­jául szolgáló 1964. évi magyar- román egyezményt és az 1986-os határrendészeti egyezményeket. Dőlt betűvel Az SZDSZ ügyvivői testületé é» a menedékbizottság, javasolja, hogy Magyarország csatlakoz­zon a Genfi Menekültügyi Kon­vencióhoz, és tegye lehetővé ENSZ Menekültügyi Hivatal működését. Amíg erre nem ke­rül sor, ellenzik a menekülttá­borok felállítását, mert azok — szerintük — nem szolgálnák a menekültek érdekét. Annak a véleményüknek is hangot ad­nak, hogy a tárcaközi bizottság és a KEOKH (Külföldieket El­lenőrző Országos Központi Hi­vatal) biztosítson teljes nyil­vánosságot munkája fölött. A folytatás Alig pár perc volt már csak hátra az óévből. Vala­mennyien a nagy pillanatra, a tovatűnő esztendő búcsúz­tatására és az érkező köszöntésére készültünk. Lecsupa­szítottuk a pezsgősüveg nyakát, s hozzá elővettük a szek­rényből a poharakat. A képernyőn is a tetőfokra hágott a hangulat. Ekkor, e lélekemelő percek egyikén robbant be a tévéstúdióba a szenzációk iránt fogékony, csokor­nyakkendős híradós sztár. Nyomban szükségét érezte an­nak, hogy hozzászóljon ahhoz az egész szilveszterestén végighúzódó polémiához: mi is történjék a tizenharmadik hónapban. Abban a harmincegy napban, amely persze csak a televíziósok fantáziájának szülötte, s amelyet de­cember 31. és január elseje közé illesztehének amolyan ráadásnak. Nem kellene vele elszámolni, mindenki sza­badon rendelkezhetne vele. Jöttek is az ötletek egész este — természetesen az alkalomhoz illő „komolysággal”. Poénok és humorosnak aligha nevezhető javaslatok szép egymásutánban. Nos, ide, a megnyilatkozók népes listá­jára iratkozott fel népszerű kollégánk bombaötletnek vélt javaslatával: legyen a hónap első napja mondjuk 1945 márciusa, és kezdjük az egészet elölről. Hm. Ez már azért a túlzásokhoz szokott fülemnek is sok volt. Hirtelen családunk egyik nagymamájának 1945- ben elhangzott — azóta is gyakran idézett —, igen bölcs mondása jutott eszembe: nincs mit sajnálnunk és nincs minek örülnünk. Vagyis, ha a magyar televízióban ilyen ötletet el lehet sütni a humor égisze alatt, akkor lehet, hogy sajnálkoznunk és örülnünk sem kell, hanem inkább elgondolkodnunk. Még mielőtt bárki is meggyanúsítana azzal, hogy íme a vonalas elvtárs, sietve leszögezem, szeretem a jó humort, közte az ízléses politikai humort is. Szilveszterestén magam is többször hahotáztam a po­litika szereplőinek és gyakorlatának adott nem egyszer meghökkentő fricskákon. De ez a javaslat valahogy túl ment azon a határon, amelyiknél még azt mondja az em­ber: kemény, de elmegy, elvégre szilveszter van. De nézzük csak konkrétan az elképzelést! Tudvalevő, 1945 márciusában a Dunántúlon még dúltak a harcok. Pesten már ugyan vége volt a háborúnak, de a mészár­széket itt-ott még egy-egy lótetem jelentette. S aztán elő­jöttek a pincéből a feketézők, és a fosztogatók, s nem miattuk, de tény, a világ legnagyobb méretű inflációja is bekövetkezett. A többit, ami ezután jött, talán elég cím­szavakban idézni: romeltakarítás és újjáépítés, földosz­tás, majd erőszakos szövetkezetesítés (sok egyéni tragé­diával), választások és választási csalások, pártegyesülés, és a többi párt kiszorítása a hatalomból (majd megsem­misítésük), Rajk-per és további törvénysértések, államo­sítások és az egyéni érdekeltség felszámolása, az 1953—as fordulat Nagy Imrével, majd kiszorítása a hatalomból, Rákosi menesztése, és Gerő Ernő érkezése (a főtitkár­székbe), 1956 (az elejétől a végéig), konszolidáció reform­kísérletekkel és megtorpanásokkal, a mezőgazdaság át­szervezése és újabb egyéni tragédiák, ’68-as reform, majd a reformerek menesztése, és végül az eladósodás évtize­de, a ’70-es, amikor egy világháborús pusztítással felérő csőd zúdult a nyakunkba. Az eredmény ismert, itt van előttünk, benne élünk és miatta sírunk. Kezdjük elölről? Aki akarja, kezdheti! Meghatározó élményeim csak ’56-tól vannak. Nekem ez is elég. En nem újrakezdeni, hanem folytatni akarom. Másként, jobban, okosabban és hát persze demagógia nélkül. Mert olyat már hallottam, hogy az 1948—49-ben megakadt folyama­tokat kellene folytatni. Ebben benne vagyok! De hát ez nem ugyanaz, mint újrakezdeni. Olvasom a szerkesztőségünkbe már megérkezett árhi­vatali közleményt a hétfői áremelésekről. Látom, érzem, nehéz folytatás lesz. Mert nehéz lesz megemészteni és elviselni a bejelentésben szereplő százalékokat. És hát — tudom — higgadtságunkat is nehéz lesz megőrizni. Nem véletlen a félelem (és a tegnapi lapokban olvasható intelem) a tömeges munkabeszüntetésektől. Amelyek — ezt mindenki tudja — könnyen Lengyelországgá, vagy Jugoszláviává tehetik hazánkat, és még tragikusabb hely­zetet idézhetnek elő. * Tudvó tudom, itt már csak a higgadtságra, a bölcses­ségre < !tartásra lehet apellálni. Arra, hogy érdemes folyta ’or inkább, mint egyszer újrakezdeni.

Next

/
Thumbnails
Contents