Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-30 / 25. szám
1989. január 30., hétfő o Befejeződött a MUOSZ közgyűlése Az elnök Balé György, a főtitkár Szegő Tamás lett IgUíiHMTd-------------------A mozgalom legfontosabb része az alapszervezet Kívánatos, hogy — a korábbi gyakorlattól eltérően — ne nevekre, életrajzokra szavazzanak a küldöttek a tisztségviselők megválasztásakor, ezért az elnöki és a főtitkári posztra jelöltek foglalják össze egy rövid programban a MUOSZ megújítására, az érdekvédelem javítására vonatkozó elképzeléseiket — javasolta az egyik felszólaló a Magyar Újságírók Országos Szövetsége 'közgyűlésének szombati munkanapján, amikor is a tanácskozás a választott testületek vezetőinek beszámolója feletti vitával folytatódott. A közgyűlés az indítványt elfogadta, s ezzel programbeszéd megtartására kötelezte a jelölteket. A hozzászólók egy olyan szövetség létrehozásának gondolatát támogatták, amely független a kormánytól, a pártoktól; határozott véleményt alakít ki a sajtóstruktúra átalakításával kapcsolatban, és síkra száll az újságírók anyagi, erkölcsi presztízsének védelméért. Az elmúlt három esztendőben végzett munkával kapcsolatban elhangzott az a bírálat: a MUOSZ nem emelte fel a szavát a hatalommal szemben, nem tiltakozott az újságírókat ért jogtalan sérelmek miatt. A közgyűlés szavazattöbbséggel tudomásul vette Megyeri Károly beszámolóját, amely nem a MUOSZ-vá- lasztmány hivatalos okmánya volt, hanem az ennél szűkebb körű megbízásából előterjesztett beszámoló. Ellenszavazat nélkül fogadták el az ellenőrző bizottság beszámolóját.. Az etikai bizottság jelentését illetően kettébontották a kérdést. A bizottságnak a Magyar Sajtóban közzétett jelentését elfogadták. Az etikai bizottság elnökének, Soltész Istvánnak ehhez fűzött szóbeli kiegészítését azonban túlnyomó többséggel elvetették. A szünetet követően elsőként Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára szólalt fel. Elöljáróban hangsúlyozta: forradalmi reformidőszakban élünk; a demokratikus építkezés folyamata visszafordíthatatlan. Veszélyt jelent ugyanakkor, hogy a jelenleg legnagyobb létszámú, legerősebb politikai szervezet, az MSZMP nem teljesen alkalmas a folyamatok irányítására — ugyanis rendeznie kell saját sorait —, s a többi politikai szervezet sincs felkészülve még az új osztozkodásra. A szabadáras élelmiszerek és élvezeti cikkek széles körében kisebb, nagyobb áremelés lesz a következő napokban. Az árintézkedésekről, amelyek különben nem árhivatali hatáskörbe tartoznak, hanem a gyártók és a kereskedelem megállapodásával alakulnak ki, az MTI munkatársa információt kért Szikszay Béla államtitkártól, az Országos Anhivatal elnökétől. A tájékoztatás szerint január 30-án, illetve 31-én az édesipari termékek, köztük a kekszek, ostyák, csokoládék ára átlagosan 15 százalékkal nő, és emelkednek a gyümölcslevek, a szörpök és a Coca Cola ára is. A Dél- ker által forgalmazott, szocialista importból beszerzett árucikkek fogyasztói ára — döntően a rubelárfolyam változásának hatására —, február 1-jén emelkedik; így például a szocialista országokból vásárolt konzerveké, szeszesitaloké, köztük a pezsgőké, vodkáké, söröké, továbbá a cigarettáké. Az áremelés több ezer-féle cikket érint, de hatása összességéNehezíti a kedvező folyamatok kibontakozását a társadalomban tapasztalható szociális feszültség, illetve a bizalmi válság. Ilyen körülmények között "nem könnyű józanul politizálni — mutatott rá. Kiemelte: a gazdasági reform sikerét az objektív, a szellemiét viszont a szubjektív tényezők befolyásolják. Fontos, hogy a szellemi csatározásokban az érvelés okossága domináljon, ne pedig a hangerő. Végezetül a nyilvánosság kérdéséről szólva kifejtette : csak egyféle nyilvánosság lehet, a sajtó, illetve a véleménynyilvánítás szabadságáról színt kell vallania az MSZMP-nek. Meg kell szüntetni a papírral, a nyomdával és a terjesztéssel kapcsolatos monopóliumokat; el kell kerülni, hogy e szabadságjogok gyakorlását az anyagi lehetőségek határozzák meg. A közmegegyezéshez reformgyakorlatra és toleranciával telített vitára van szükség. A nemzeti ösz- szefogás a kiegyezéstől, a koalícióig fejlődhet. Úgy vélte: a fő kérdésekben egységes MUOSZ kialakítása lenné kívánatos, hogy az újságírók hozzájárulhassanak a politikai intézményrendszer reformjának sikeréhez. Ezután a közgyűlés rátért a következő napirend — a szövetségi munka megújítását célzó javaslatok és az alapdokumentumok — tárgyalására. Több órán át tartó — olykor a szőrszálhasogatásig fajuló vita után — a közgyűlés az új alapszabály tervezetét módosítás nélkül, ideiglenes jelleggel, vagyis az újabb, szeptemberi közgyűlésig terjedő időszakra, elsöprő szótöbbséggel elfogadta. Döntött arról is, hogy ez az alapszabály február 1-jén lép hatályba. Egyetértés született abban, hogy a közgyűlés elnököt, főtitkárt, illetve a feladatok sokaságára tekintettel a korábban elhatározott 11-gyel szemben 15 tagú elnökséget, 15 tagú etikai bizottságot és 7 tagú ellenőrző bizottságot válasz- szón. A hosszas szavazási procedúra után késő este hirdettek eredményt. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökévé Baló Györgyöt választották. A MUOSZ főtitkára szavazat- többséggel Szegő Tamás lett. Ezután a közgyűlés megválasztotta a 15 tagú elnökséget, az etikai és az ellenőrző bizottságot. ben legfeljebb csak a töredéke lesz a január 9-1 árváltozásoknak. A mostani és a még tervezett áremeléseket a már említetteken kívül még az is indokolja, hogy az elmúl hetekben emelkedett jó néhány alapanyag ára, így például a sörgyártásnál az árpáé, a komlóé, a vegyszereké és a vízé is.' Ezeket az áremeléseket korábban előre jelezték, azok beleillenek az éves tervben számított áremelkedési ütemezésbe. A kereskedelemben az átárazással járó zökkenőikre kell számítani a következő napokban. A szakemberek ezúttal is vizsgálni fogják az áremelések réteghatásait az életszínvonal-politikával összhangban. Szigorítani fogják az árellenőrzéseket. Az államtitkár végül elmondotta, hogy a kormányzati szervek az előzetes árbejelentésre kötelezett szabadáras termékek körében még nem minden tervezett áremelésre adták áldásukat; a konzultációk és az egyezkedések folytatódnak. A résztvevők egy csoportja (Folytatás az 1. oldalról) gyei kereskedelmi társadalmi ellenőrzési bizottság elnöke), Vágvölgyi Gábor (Medosz megyei titkár), Dömény Ferenc (a gyulai városi szakszervezeti bizottság titkára). A vitában elsősorban a szakszervezetek országos tanácskozásának állásfoglalásáról, a megyei szakszervezeti szövetség létrehozásának elveiről, tartalmáról és formákról esett szó. Két célja van ennek az értekezletnek: — Reális képet alkotni Békés megye lakosságának helyzetéről és az első lépéseket megtenni a szakszervezeti szövetség kérdésében — mondta az első felszólalók egyike. — Az életkörülmények kedvezőtlenül alakulnak; nem múlt el még a január 9-i áremelések hatása, bizony ma már van egy réteg a megyében, aki a létminimum alatt él. Közismert, hogy a személyi jövedelemadó milyen kedvezőtlenül hat, én is agitáltam mellette, mondván, garantálták az 1987-es keresetet, de azt nem tettük hozzá, hogy abból 1988-ban már nem lehet ugyanúgy megélni. Kell a rengeteg túlmunka, de ez már önkizsákmányolással jár. Elszegényedő, leépülő, elégedetlen dolgozókkal viszont nem lehet kibontakozást elérni! „Rétegellenes vagyok”, hangzott el, ugyanis a szakszervezeti tagság egészének érdekeivel kell egységesen foglalkozni, azt kell képviselnie a szakszervezetnek, s nem alakulhatnak ki külön- külön rétegérdekek, hiszen így részeire hullhat a mozgalom. Fotó: Fazekas Ferenc kell!”, említették többen, s azt fejtegették, hogy nem bontakozott ki az ágazatokban, de a megyében sem az új gondolkodásmód, ami a megújuláshoz visz. Az érdekfeltárás után az érdekérvényesítés anyagi alapjai nem voltak meg. Javasolták: meg ~kellene kezdeni a megyei szövetség alapokmányainak munkálatait. Erkölcsi kérdésekről szólva hangsúlyozták : „Reméljük, végre tiszta erkölcsű emberek kerülnek vezető funkcióba.”, Hiszen annak, hogy nem dolgozunk rendesen, nemcsak az anyaghiány, a szervezetlenség az oka, hanem a közállapotok is. Visszatérve a szakszervezetre: a tagság elveszítette a hitét, mert évek óta „beijedt” magatartást tanúsít. Figyelemre méltó a következő kijelentés: a tagság elvárja, hogy az akaratukat képviselje, az érdekeiket védje a szakszervezet. Elvárja tehát, hogy olyan felépítés legyen a mozgalomban, ami erős, s a tagság kívánalmainak megfelel, de időben be kell fejezni ezt a szervezeti megújulást! A különböző szervezeti szintek egymáshoz való kapcsolódását egységbe kell foglalni, mert különben a káosz felé visz az út. A vasutas és a postás szakszervezet képviselői elmondták, ők nem kívánnak csatlakozni a megyei szövetséghez, erős a kötődésük az ágazathoz. Ezzel vitatkozva mások azt erősítették meg, hogy szükség van megyei szövetségre, mert a szakszervezetnek, mint önálló politikai erőnek egységesen kell megjelennie. Volt, aki a városi szövetségek létrehozásával nem értett egyet (Szabó Sándor, Édosz, megyei titkár), nem is kívánnak abban részt venni, mert nincs joga és hatásköre, látszatfeladatokra, látszathatáskörre pedig nincs szüksége, abból elege van a tagságnak. Ellentmondott ennek az utolsó hozzászóló, Dömény Ferenc, aki így fogalmazott: ma, amikor mindinkább lenn a területen, így a városokban dőlnek el a kérdések, igenis szükség van városi szervezetekre. De meg kell kérdezni a tagságot, kell-e, akarja-e ezeket! Dr. Sándor László, a SZOT titkára hozzászólásában hangsúlyozta: a Békés megyei gondok tükrözik az országos állapotokat. Az eddigi munkát nem fogadja el a szakszervezeti tagság, sok a bizonytalanság. Egyetért azokkal, akik azt mondják: a dolgozókat nem annyira a szervezeti felépítés, inkább a végeredmény: az érdek- képviselet, az érdekvédelem érdekli. Most nehéz helyzetben, rossz feltételek kö- ' zött kell helytállni, kialakítani azt az eszközrendszert, amely garantálja az érdekvédelmet. Le kell vonni a múlt hibáinak a tanulságait, de józan realitásra, önmérsékletre van szükség. Nem szabad kockáztatni az ország jövőjét. Felhívta a figyelmet az objektív elemzésre. Ugyanis a jelenlegi szakszervezeti vezetés nem vállalhatja magára a régi magatartásból eredő összes hibákat. Ugyanakkor nem zárkóznak el az önkritikától, de elvárják, hogy ugyanezt tegye a politikai vezetés és a kormány is. Kijelentette: szocialista típusú, plurális, a jogállamiságot figyelembe vevő egységes szakszervezeti mozgalom megteremtése a cél. De ehhez értelmes javaslatok kellenek. Nagyon fontos a társadalompolitikai egyensúly megteremtése. E nélkül a többi kérdést néhány hónap múlva fel sem tehetjük. Ezután arról beszélt, hogy a tagság tarthatatlan anyagi helyzete miatt a SZOT kéri, hogy még februárban hívják össze a SZOT—kormány találkozót, amelyet eredetileg májusra terveztek. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar szakszervezeti mozgalom partneri viszonyban van, módosítva a korábbi helytelen gyakorlatot: ez a mozgalom utasítást nem kaphat, nem fogadhat el — ezekkel a gondolatokkal kezdte felszólalását a me- megyei szakszervezeti értekezleten meghívott vendégként részt vevő Szabó Miklós, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának első titkára. A témát így folytatta: — Van azonban egy fórum, a magyar nép, amelynek akaratát el kell fogadnia a szakszervezeti mozgalomnak is. Rátérve a rendezvényen elhangzottakra, úgy fogalmazott az első titkár, hogy azonosulni tud Fodorné Bir- gés Katalin helyzetértékelésével. Békés megye többszörösen hátrányos helyzetben van, az ország más, fejlettebb területeihez képest, és ezt a hátrányos helyzetet a szakszervezetnek is fel kell vállalnia és a felzárkózást zászlajára tűzni. Külön kitért az arzénmentes ivóvízért meghirdetett ivóvízminőségjavító programra. Ügy fogalmazott; ha nem sikerül elérni 1989. első felében, hogy a kormány napirendre tűzze saját határozata végrehajtásának áttekintését, akkor a Parlamentben interpellálni kell, és az ország nyilvánossága elé tárni, hogy nem békülünk ki a helyzettel. Az aktuális belpolitikai helyzettel foglalkozva az első titkár azt hangsúlyozta, hogy a _ma ránk háruló feladatok megoldását — bármily súlyos terheket is jelentsenek — nem háríthatjuk gyermekeinkre, unokáinkra, nem követhetjük a 15 évvel ezelőtti gyakorlatot, amikor is maguk előtt görgették a feladatokat. A terheket csak a lakosságra áthárítani ily mértékben nem helyes, nem lehet, a kormányzati politikán változtatni keli; nagyobb mértékben megterhelni a költségvetést, vagyis lefaragni a kiadásokból, ott ahol lehet. Valóban végig kell gondolni: a védtelen helyzetben élő idősökre, nyugdíjasokra milyen terheket rakunk még. Ez a réteg nem tehet már semmit azért, hogy több jövedelemhez jusson. Remélhetőleg — és erre az értekezleten többen utáltak —, létrehozzák majd a szakszervezeti szövetséget, amely küzd a megyei érdekekért, támogatja a megyepolitikát. ^ Befejezésül az egyik felszólaló véleményére, kérésére reagálva kijelentette az első titkár: „Soha nem voltunk és ma sem vagyunk hívei annak, hogy valamit a szőnyeg alá söpörjünk, sem a bundaügyet, sem a könyvügyet, sem mást.” Befejezésül az SZMT vezető titkára röviden összefoglalta az elhangzottakat. S.S. — T. I „Nincs idő, cselekedni Tíz percen innen és túl Solymosi György, a Békéscsabai Kner Nyomda szak- szervezeti bizottságának titkára az értekezlet megkezdése előtt indítványozta: mindegyik hozzászóló legfeljebb tíz percbe sűrítse mondanivalóját. Saját felszólalása viszont ennél hosszabbra sikeredett. Kitapsolták. A szünetben megkérdeztük: — Mit szól mindehhez? — Ügy látszik, mondandómnak csak az egyik részét hallották a résztvevők, ugyanis hozzátettem: ha a többség hozzájárul, akkor tíz percnél hosszabb is lehet a hozzászólás. Engem egy csoport kitapsolt. A lelkűk rajta. — Mégis, mit akart még elmondani? —'Arról beszéltem volna, hogy a bundabotrány kapcsán felmerült különböző erkölcstelen cselekedetekről miért nem hallatta a hangját a szakszervezet. Szintén nem esett szó több olyan ügyről, mint a megyeszékhely tömegközlekedése, a sétálóutca, a városrendezés, amely ma is foglalkoztatja a lakosságot." A beszámoló is csak a helyzetfeltárásig jutott el, a konkrét cselekvésről szó sem esett. Az utolsó pillanatban szánta el magát a megyei testület arra, hogy tiltakozzon a január 9-i áremelések ellen. Az SZMT függetlenített vezetőinek el kellene dönteniük, hogy bizonyos kérdésekben mi a fontosabb, a tagság akarata, vagy a megye, a város vezetőinek a véleménye. Szikszay Béla tájékoztatója a tervezett áremelésekről Hz ács kilenc éve vár Kíváncsian Lapozzák a szünetben néhányan az újságot. „Itt van, hogy új városaink:... Gyomaendrőd! — olvassa földijének látható elégedettséggel Kálnai Sándor. — Nem nehéz kitalálni ezek után, nyilván gyomaendrő- di — szólítom meg a vékony, csendes fiatalembert. — Az bizony, ámbár itt Csabán dolgozok az ÁÉV-nél, ács és állványozó a mesterségem. — És bizonyára szakszervezeti tisztségviselő. — Az, a vállalati szb-nek vagyok tagja, és az Éfédosz központi vezetőségébe is beválasztottak. — Tehát Gyomaendrőd város lesz! Véleménye szerint mit jelent ez a településnek? — Hát, ha pénzt nem is, rangot és lehetőséget azért csak jobban ad. Abban bízunk, több lesz a munkaalkalom, kevesebben járunk el. Annál is inkább, mert ha így mennek a dolgok, hovatovább a vállalatunk is megszűnik, nem lesz mit építeni. — Az lehetetlen, nagyon kell ia lakás! — Nem is azért, mert az nem kell, hanem mert az emberek, a kevés nagypénzűt kivéve, nem tudják megfizetni. Én is várok 9 éve lakásra, de sok esélyem nincs, öt és fél ezer forintot viszek haza havonta, tisztán. — Kiút? — A KISZ-kezdeményezés jó, de egyedül nem megy. Egyébként nem igaz, nem hiszem, hogy annyiba kerül egy lakás, amennyiért adják. Pazarolunk, sokan ráteszik a hasznot. Ezt kellene megszüntetni!
