Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-04 / 3. szám

1989. január 4., szerda Régi könyvek új „köntösben” Boldogan mesélte a minap egy kedves ismerősöm, hogy újjávarázsolták régi, agyon­forgatott, széthullott bibliá­ját. Számára ez felbecsülhe- tetenl érték, mivel visszame­nőleg beírták abba a család származását, ki mikor szüle­tett, kivel házasodott, milyen nevű gyermeket nemzett és így tovább. Egyszóval tere­bélyes családfát őriz a be­cses könyv. Kíváncsi voltam, hogyan lehet újjávarázsolni egy ré­gi könyvet? Felkerestem Bé­késcsabán a kisiparosok-kis- kereskedők házában Katoná- né Dusek Erzsébet könyvkö­tészetét, ahol jól felszerelt, tágas műhelyben, családi vál­lalkozás alapján dolgoznak, nagy szorgalommal. — Gyomán születtem. A 8. általános után a Kner Nyom­dában betanított munkásként dolgoztam — vallja a könyv­kötő mester. — Emlékszem, abban az időben gyűjtöttük az anyagot a Kner Múzeum berendezéséhez. Csodálatosan szép dolgokat találtunk a raktárban. Az új kiadványok is gyönyörűek voltak. Volt igazgatómnak sokat köszön­hetek. aprólékos gondosságot igénylő szép munkákat bí­zott rám. Egyszóval belesze­rettem a könyvkötészetbe. Munka mellett megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt, leérettségiztem, majd letet­tem a mestervizsgát. 1973 óta dolgozom mint könyvkötő kisiparos. Feladatunk a szolgáltatás, intézményeknek, vállalatok­nak közlönyök, nyilvántartók bekötését, mappák készítését vállaljuk, hogy csak a leg­fontosabbakat említsem. Fel­tett szándékunk, hogy min­den megrendelőnek minőségi munkát adjunk. Szakmai munkánk csúcsa azonban a régi, szép könyvek felújítá­sa. Ez már művészeti alko­tás. Hoznak bibliát, csattos imakönyvet, lexikont, ame­lyet a régisége miatt eredeti táblában kell visszaállítani. Ez az igazi szakmai munka, ezért a sikerélményért ér­demes vállalni minden más egyszerűbb tevékenységet. A könyvtest minden lapját szétszedjük, gondosan kija­vítjuk, újból fűzzük. A borí­tólapot alaposan áttisztítjuk, hogy amennyire lehet, ere­deti szépségében ragyogjon. Jelenleg egy több kötet­ből álló, csodálatos kiadvány felújításán dolgozunk: „A Nagy Francia Forradalom és Napóleon” a címe, művészi értékű illusztrációkkal, a bo­rítón rézdomboritásban csontveretes kép. Ha a borí­tón és a könyv gerincén ere­deti szépségében ragyog az aranydísz és -betű, akkor re­mek munkát végeztünk. Sajnos, az anyagellátás olykor akadozik, de az ezzel kapcsolatos bosszúságokat feledteti velünk a megren­delők arcán tükröződő öröm, amikor meglátják régi, szép, értékes könyvüket, új „kön­tösben”. Ary Róza Fotó: Veress Erzsi 11 Liget Ligetmagyarországa Beszélgetés Horgas Bélával Horgas Béla ismert, sőt elismert író, költő, mégis, ha az utóbbi időben beszélget vele valaki, óhatatlanul a szerkesztői munkájára tere­lődik a szó, ugyanis a fele­ségével. Le.vendel Júliával együtt a Liget című új fo­lyóiratot szerkesztik. Mi is, amikor nemrég Szeghalmon járt. erről érdeklődtünk. — Háront éve küzdenek a Ligetért, húsz éve akarnak folyóiratot szerkeszteni, tö­rekvéseik pontosan milyen akadályokba ütköztek? — Konkrét akadályok so­hasem voltak, sohasem hang­zottak el politikai, gazdasági vagy esztétikai kifogások. A Liget 1986. március _21-én je­lent meg először. Úgy tud­juk, bezúzták, erről nem kaptunk semmiféle tájékoz­tatót. Az illetékesek úgy gondolták, folyóiratunk sorsa nem tartozik ránk. — Hangsúlyozzák az iro­dalmi műhely jelentőségét. A folyóirat köré csoportosult műhelyhez kik tartoznak, és hogyan működik ez a mű­hely? — A csoport személyes ba­rátságokon alapszik, termé­szetes, hogy az ember azok­hoz fordul, akiket ismer. Azokkal kell . dolgoznunk, akik bíznak bennünk. Ha ne­veket .kell említenem, akkor Csoóri Sándort, Bojtár End­rét, Rába Györgyöt, * Dávid Katalint és Kodolányi Gyu­lát tudom mondani. Húsz év­vel ezelőtt Eszmélet címmel akartunk folyóiratot indítani, de erre nem kaptunk enge­délyt. Hogy ez a műhely most hogyan fog működni? Húsz éve azért küszködünk, hogy legyen lapunk, most végre azzal törődhetünk, hogy mit írjunk bele. — A Liget negyedévenként lát napvilágot. A gyakoribb megjelenés nem lenne sze­rencsésebb? — Ilyen terveink nincse­nek. Egy havonta megjelenő folyóirat nagyobb apparátust kívánna, mi inkább mérték- és értékadó szerepre törek­szünk. A folyóirat mellett szeretnénk könyveket is ki- j adni. Az első a jövő évi | nyári könyvhétre jelenik | meg, talán leveles könyv [ lesz a címe. Azt szeretnénk | bemutatni, hogy az utóbbi | három évtized hogyan tük­röződik a magánlevelekben. A kötetet Déry Tibor bör­tön-leveleivel kezdenénk. * * * Kezemben az új folyóirat, ujjaimmal végigpörgetem a jl lapokat, nézem a borítót: Li­get, irodalmi és ökológiai fo- I lyóirat. A lélek- és termé- | szetvédelem társítása vilá- I gunk védelme. Hirdetik, a j| világ egy és egész, minden I együtt, egységben működik. A folyóirat egyik szerzőjé­nek, Levendel Lászlónak Li- getmagyarország az ábránd- J ja: „Európa közepén, a Du- I na-medence ökológiai érté- | keit féltő, megtartó s ezzel I példát mutató ország”. Mint | azt Horgas Bélától megtud- | tűk, Ligetmagyarország nem- I csak Levendel László, ha- | nem valamennyiük álma.- ml - I Fotó: Oravszkl Ferenc I Tájépítészeti, szobrászati pályázat Március 31-ig hosszabbít­ják meg annak a pályázat­nak a jelentkezési határ­idejét, amelyet a Váci Vá­rosi Tanács és a villányi nemzetközi szobrász szim- pozion hirdetett meg a Du- na-part rendezésére. Az új­szerű pályázat célja, hogy a jelentkező művészek ötle­teiket, a váci Duna-parti sé­tány területére vonatkozó komplex tájépítészeti és szobrászati terveket közös alkotói szimpozion kereté­ben dolgozzák ki. A mun­ka első szakaszaként a mű­vészeket a város vendégül látja; itt megismerkedhet­nek a helyi adottságokkal. Ezt követően kerül sor a villányi szobrásztelepcn a három hónapos „kivitelezé­si szakaszra”, ahol a mun­kához a pályázók minden szükséges anyagot és tech­nikai eszközt is megkapnak. A szimpozionra jelentkez- I hetnek azok a magyar kép- ä ző-, ipar- és építőművészek, | valamint kollektívák, akik j tagjai a Magyar Népköztár- j saság Művészeti Alapjának, | a Magyar Képzőművészeti | és Iparművészeti Szövetség- ! nek, a Fiatal Képző-, vagy | Iparművészek Stúdiójának, 1 A pályázatot levélben kelt | elküldeni, a következő cím- | re: Országos Grafikai Mű- | hely, Vác, Eötvös u. 16, A j pályázatokat független bi- 1 zoltság bírálja el, és a pá- | lyázókat értesíti. Mire költik az Idegenforgalmi niapot? A haza hálája elhalasztva Az Idegenforgalmi Alap­ból az idén valamivel több jut az ágazat fejlesztésére, mint 1988-ban. Az 1 milliárd forintot meghaladó alapból 300 millió forinthoz pályázat útján juthatnak a kereske- delmi, vendéglátó és idegen- forgalmi vállalatok, szövet­kezetek, vállalkozások. A pénzből elsősorban a kon­vertibilis devizabevételeket növelő fejlesztéseket támo­gatják. Az Országos Idegenforgal­mi Hivataltól kapott tájé­koztatás szerint a múlt év­ben az egymilliárd 82 millió forintos Idegenforgalmi Alap egyötödét a Balaton, a Du­nakanyar és a Velencei-tó környéke, valamint a nyu­gat-magyarországi és a Mát­ra—Bükk vidéki idegenfor­galmi területek infrastruk­turális fejlesztésére használ­ták fel. 228 millió forinthoz jutottak a vállalatok pályá­zataik révén. A pénz egy ré­szét kedvezményes hitelként, másik részét vissza nem té­rítendő támogatásként folyó­sították. A pályázatok alap­ján kapott összegek számos kereskedelmi és vendéglátó egység létesítését segítették elő. Az alaptól nyert pénze­ket majd mindenütt kiegé­szítették saját erőforrásból, illetve tanácsi pénzekből, összességében 3-4-szer ak­kora tökét mozgósítottak a beruházásokra, mint ameny- nyit a pályázatokon nyertek a vállalatok. Az Idegenforgalmi Alap­ból a múlt évben 200 millió forintot fordítottak nemzeti propagandára, hatvannégy millió forintot költöttek kü­lönböző rendezvényekre. Ezek közül a legnagyobb szabású a Budapesti Tavaszi Fesztivál volt. Az idén az alap felhaszná­lásánál nagyobb figyelmet fordítanak arra. hogy a jut­tatások elsősorban a vállal­kozásokat — többek között a magán-kisvállalkozásokat — ösztönözzék. A pályázatra már számos igény érkezett, az összegeket az első ne­gyedévben ítélik oda. „Fájdalom, nem követhetjük ebben tisztán a szivünket, hanem a lehetőséget is szemünk előtt kell tartani, és a dol­gok jelen állásában én nem tartom kivihetőnek, hogy a fi­zetések magasabbra emeltessenek ... Részemről meg vagyok győződve, hogy a haza idővel meg fogja hálálhatni néptaní­tójuknak azt, amivel nekik tartozik...” (1. lecke: A haza még mindig tartozik.) Mikor és ki beszélt a tanítók csekélyke napszámáról? Nem, nem mostani keletű a panasz. Eötvös József fogalma­zott így 1868-ban egy parlamenti felszólalásában. Már akkor élénk viták folytak a pedagógusbérek körül. Ugyanebben az évben' a Néptanítók Lapjában megjelent cikkében hangsú­lyozta: „Míg a néptanítóknak anyagi jólétéről nem gondos­kodunk, addig tőlük lelkesedést nem várhatunk”. A vita azóta is tart. A haza azóta sem volt hálás. En­nek ellenére csak magam ismerek főbb tucat pedagógust, aki lelkesedését, tudását soha nem a fizetség arányában osztotta szét tanítványai között, hanem pazarló bőkezűség­gel. A haza háláját illetően én csak az ezredforduló utánra jósolok lényegi változást. Nem csak jelenlegi anyagi helyze­tünk akadálya a nagyobb lépéseknek, szemléletünk sem emelte még trónra a pedagógust. Sajnos, a gazdaságra kon­centráló reformtörekvésekben nem kap kellő hangsúlyt az oktatás, a művelődés hajtóereje. Pontosabban csak szavak­ban fogalmazódnak meg ezek, míg a valóságban látványo­san romlik ifjúságunk műveltsége, a tanítók, a tanárok, a professzorok pedig tűrésküszöbükhöz érkeztek. (2. lecke: Isten nem ver bottal.) Még mindig időszerű az a közmondás, amelyet A Molnár­leány című elbeszélésében idéz Eötvös: „Csak akit az isten megver, abból lesz iskolamester”. Némi vigaszt nyújt a má­sik mondás: isten nem ver bottal. De gyakran ver rossz ta­nítókkal, akik a kontraszelekció évtizedek óta tartó áramá­val tömegesen jelentek meg az iskolákban. Ennél nagyobb csapás pedig, az egyén és a társadalom szempontjából, alig­ha létezik. Nemcsak a tanítók elégtelen megbecsülésének gondjai rí­melnek a mával, a népoktatásra fordított anyagi erők miatti aggodalom is ismerős. „Jelenleg legföljebb négymillió fo­rintra tehetjük azon összeget, amely hazánkban a népneve­lésre fordíttathatik: ha karba akarjuk népoktatásunkat he­lyezni, annak évi szükségleteire 8 millió 500 ezer forintnál bizonyosan több kellene évenkint”. Gazsó Ferenc szociológus, művelődési miniszterhelyettes szerint: az oktatás évtizedek óta a nemzeti jövedelem 4,5- 5,2 százalékát kapta. Ha ez a rossz hagyomány — amely nemzetközi összehasonlításban is a hátul kullogok közé so­rol bennünket — nem változik lényegesen, helyrehozhatat­lan hátrányokat teremt. Az ötéves tervre ütemezett 1800- 2000 tanterem helyett 3200-3500-at kellene megépíteni, az ok­tatás strukturális változtatásaihoz szükséges anyagiakról nem is beszélve. (3. lecke: Mit tud és mit akar a pedagógus?) A tárgyi feltételrendszer hiányai miatt kevésbé aggódom, bár a korszerű pedagógiában az eszközök szerepe is hang­súlyosabb. Ennél azonban sokkal fontosabbnak tartom a pe­dagógus emberi minőségét és megbecsülését, mert ezen áll vagy bukik 'minden, pontosabban azon, hogy ez az értel­miségi réteg mit tud, mire képes, és mit akar megvalósíta­ni az új törekvésekből. A jövő század minden bizonnyal fizetni tud, mert fizetni kénytelen. És addig? Mi fizetünk rá az évszázados mulasztásokra. Zágoni Erzsébet Közös asztalunk... I. Kétmegyés kutatók és feltalálók Szakszolgálat a mezőgazdaságnak A képzetes nagy szakadék egyik oldalán: a termelők, égre tartott kézzel kérdik, hol van, mit segít a tudo­mány?! A másik oldalon meg a tudósok széttárt kar­ja: kérem, nekünk az alap­kutatás a feladatunk (ennyi pénzből...!), nem az, hogy keresgessük a gazdákat a tudományunkkal. Azzal a gyakorlat nem tud mit kez­deni. Köztük a nagy ma­gyar pusztaság ... Ez a vízió már csekély hu- nyorgással is megjelenik, csak bele kell gondolnunk a tudomány és a gyakorlat ha­zai viszonyaiba. Hiányzik a híd, nincsen közvetítés, nem megoldott az „agy” kiszere­lése. A dél-alföldi országrész tudományos központjait jár­va számos olyan kutatási te­rületre tekinthettem már be, amelyeknek megközelítően sem tudtam elképzelni gya­korlati realizálódását. Más­kor pedig a -gyakorlat embe­reivel beszélgettem, akik kézlegyintéssel fejezték ki véleményüket, a laborató­riumi „pepecselés” értelmé­ről. Így jelent meg előttem az idézett látomás, szaka­dékkal ... Aztán egyszer csak mégis látni véltem egy „hidat”... Közelebb mentem... Arany- hídnak túl prózai, de az él­tető élelemgazdálkodási kap­csolatoknak igen alkalmas „átjáróját” ismertem meg Szegeden, a nem túl kies Szent László utcai környe­zetben. * * * Békés és Csongrád Megyei Állami Gazdaságok Szak- szolgálati Állomása. Ilyen hosszú a név. Gazdasági tár­saság a hódmezővásárhelyi tangazdaság gesztorságával. Mögötte: harminc év, 70-80 dolgozó — majdnem fele részben felsőfokú végzettség­gel, valamint 11 alapító ál­lami gazdaság a két megyé­ből, mint taggazdaságok. A szakszolgálati állomás kap­csolatban áll száz termelő­szövetkezettel (ebből 39 Bé­kés megyei, 52 csongrádbeli és 9 más megyéből). Meg­rendelői közül ugyan csak nyolc Békés megyei, de a 44 csongrádi és 599 távolab­bi partner tekintélyes körét jelöli ki tevékenységüknek. A szakszolgálat vezető tes­tületé az igazgató tanács, ami a két megye állami gaz­daságainak igazgatóiból áll. * * * Eredetileg egy igazi újság­író-csemege miatt kerestem meg a szakszolgálat szegedi központját. Ötletes újítókról hallottam, akik itt dolgoz­nak. Csak akkor jöttem rá, hogy olyan helyre kerültem, amilyet feladatom volt fel­lelni, amikor a vezetőkkel leültem egy beszélgetésre. A működő, értelmes gazdasági kapcsolat lehetőségeit fel­mutatni — így szól a „két­megyés”, Csongrádba „kikül­dött” tudósító megbízása. Ezúttal a véletlen játszott a kezemre egy igen hasznos tudást. Mivel akiket első megközelítésben már bemu­tattam igen szerények, alig hallatnak magukról, első­ként arra kértem Balázs Lajos ügyvezető . igazgatót, hogy mutassa be főbb tevé­kenységeiket. —1 Jogelődünket három évtizede azzal a céllal hoz­ták létre az állami gazdasá­gok, hogy a mezőgazdasági üzemek számára végezzen olyan szakmai szolgáltatáso­kat, amelyekkel foglalkozni nem lenne egyenként gázda- ságos. Az ötvenes évek vé­gén ilyen értelemben indult el a rizstelepek és különbö­ző tereprendezések talaj- vizsgálata, majd az egyes termőtalajok tápanyagvizs­gálata, és genetikai talajtí-

Next

/
Thumbnails
Contents