Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-23 / 19. szám
1989. Január 23., hétfő NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! Nyugdíjas párttagok és párton kívüliek összefogásával — a városért Visszhang Hizlaljunk vagy nyaraljunk? Hizlaljunk vagy nyaraljunk? Elnézést a furcsa levélkezdésért, de nekem se jut más eszembe, ugyanúgy, mint az eleki kistermelőnek, aki elmondta nemrég a Népújságban a valóságot és csatlakozom hozzá, mert engem is, és még sok társamat foglalkoztat ez a gondolat. Én egy esztendőben 30-40 hízót adok le a Gyulai Húskombinátnak legalább 15 éve, de mihelyt olyanok lesznek a hízó-' jaim, hogy elmennek, azzal be is fejeztem, mert ilyen árak mellett ezt nem lehet folytatni. Nem félek, és azt hiszem, a riportban szereplő felháborodott társam se, hogy a hízóját valaki elnyeri, mert ő elfelejtett még nagyon sok mindent, mert például minden évben vennem kell a 40 hízónak legalább 5-6 vödröt, 2-3 vájút. Apropó. Vájú. Decemberben vettem egy lemezvájút, ami egy méter hosszú. 480 forintba került az üzletben és • 2 évente talicska, ami 1000 forint körül van. Hogy soroljam még: lapát, villa, daráló, reggel-este világítás és so- rólhatnám, hogy a táp egyre drágább és sajnos egyre rosszabb, sok kiegészítő premixet kell venni és a takarmányt ki is kell szállíttatni, ami nem olcsó mulatság, mázsáját 30 forintért hozzák ki. Tovább nem sorolom, mert ebben a' drága megyei újságban sok helyet foglal az írásom, de kérem a tisztelt, erre illetékes szerveket, hogyha sertésre van szükségük, próbáljanak már egyszer egy stabil árat megállapítani, úgy a sertés átvételi árát, mimt a táp árált, nem utolsósorban a táp minőségét illetően. Tehát olyan ár legyen megállapítva, hogy eldönt- hessük: nyaralunk vagy hizlalunk! V. P., Kétsoprony Ők így látják Helyeseljük, és egyetértünk Hantos János január 16-i Népújság Szerkesszen velünk rovatában megjelent soraival. Nyugdíjas párttagok és pártonkí- vüliek, hajlandók vagyunk (habár a legtöbbje 70 éven felüli, de az országunkat nem mi vittük ilyen helyzetbe, nem mi miattunk van ott, ahol van), még egy nekifutásként segíteni. Hiszen van is mit csinálni lakóhelyi környezetünkben. Először is városunk, Békéscsaba sétálóutcája piszkos, sáros, igazán szégyenleni fogjuk vendégeinket itt végigvezetni. Egy jó seprés, lemosás kellene, de ezt végezze el a Kiváló címmel rendelkező köztisztasági vállalat. Maradnak, nekünk a lakóház körüli parkok és a levegőt tisztító zöld területek. A játszóterek .és kispályák rendbehozására felkérA Békés Megyei Népújság január 16-án, hétfőn megjelent számában, a Szerkesz- szen velünk oldalon Csizmakálvária címmel jelent meg panaszos levél. Ebben a Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja—Petőfi utca sarkán lévő butikban szerzett negatív tapasztalatait mondta el a levélíró. A megadott címen a Rakéta butik található, vezetője, Jancsár Márkné felkereste szerkesztőségünket. és a következőkkel reagált az említett írásra: „A Csizmakálvária leírása szerintem nem teljes mértékben fedi a valóságot. A cikk írója ugyanis azzal a panasszal jött vissza hozzám, hogy az általa vett csizma talpa hamarosan leválik, legalábbis ezt jósolták neki a Körösi Cipő Ktsz- ben. Ekkor azonban a csizmának még semmilyen látható hibája nem volt! Pontosan ezért kértem, hogy Elcserélt női csizma Egy 38-as méretű, szürke színű női csizma keresi gazdáját. Az történt ugyanis, hogy december 5. és 9-e között Békéscsabán a cipészszövetkezet Kinizsi utcai javítórészlegéből valaki véletlenül másnak a 40-es méretű csizmáját vitte el javítás után, a saját, 38-as csizmája helyett. A méretkülönbség azóta nyilván feltűnt — cserére várják a javítórészlegben a lábbelit. jük a gyerekes szülőket. Ma már Békéscsabán sok szép, jól felszerelt játszótér van. Legszegényebbek és legel- haríyagoltabbak, a belvárosi részben vannak. De ennek nem csak a tanács egyedül az oka, hanem a szülők, akik nem hajlandók gyermekeiért semmit tenni. Pedig ott laknak a legmódosabb szülők, amint az autók száma, az autók márkája jelzi. Ezért kérjük a belvárosi szülők- segítségét, szervezzenek egy pár szombaton játszótéri tavaszi takarítást. Az viszont igaz, hogy a legszebb és legnagyobb területtel a belvárosi óvodák rendelkeznek. Felhívjuk a gyerekes szülőket és nagyobb gyerekeket, hogy a szép, zöld parkokat, leve-7 gőt tisztító zöld területeket ne tévesszék össze a játszóterekkel. mert nagyon sokszor látni a gyerekeket ilyen helyen futballozni és közlekedni. Ebben még az islegalább egy hónapig viselje. és ha ez idő alatt ténylegesen jelentkezik a rendellenesség, akkor kicserélem egy másikra. A vevő azonban nem fogadta el javaslatomat és hivatkozott arra, hogy beteteti a Békés Megyei Népújságba a panaszát, és megvizsgáltatja a csizmát a Kermivel is. Ezután elment, majd másnap visszajött egy papirossal a kezében. amelyet a Kisoszban írtak, azzal a kéréssel, hogy ha a vevő kéri — már csak a jó kereskedői hírnevem fenntartása érdekében is —, cseréljem ki, függetlenül a lábbeli állapotától. A csizmát kicseréltem. A cikkben az szerepel, hogy minősíthetetlen hangon, több vásárló előtt kiutasítottam az üzletből azzal: oda többé be ne tegye a lábát. Ezzel szemben mindössze arra kértem, hogy kíméljen meg a jövőben a hasonló esetektől. (Azt nem kólák, is sokat tudnának segíteni. A városi tanács illetékeseit kérjük, hogy táblákkal tüntessék fel a játszótereket, ne tervezzenek olyan helyrp, ahol nagy autóforgalom van, a balesetek és benzinszag miatt, és a lakóházakat se építsék ennyire egymásra, levegő- sebb közterületek kellenének! így összefogással párttagok és pártonkívüliek, nyugdíjasok és fiatalok tudjuk országunk és városmik fel- emelkedését elősegíteni. Mi is vigyázzunk minden fára, még egy fűszálra is, ahogyan hétfőn este mondotta egy hölgy, aki a budapesti fasorért és a zöld területért harcol egészségünk érdekében a tv-ben. •Végezetül terveink teljesítésével leszünk környezetvédelmi modellmegye. Ancsin János, Nagy István, tlhrin Mihály, békéscsabai lakosok tagadom, hogy szavaim valóban indulatosak voltak.) Az írás végén kereskedői tevékenységemre ugyancsak negatív észrevételeket kapok, amit szintén nem érzek jogosnakó A leírtakat ezért magamra nézve sérelmesnek tartom, és meggyőződésem, hogy az efféle minősítésre nem szolgáltam rá. Bizo- tyítja ezt eddigi munkám is, hiszen vevőim rám még nem panaszkodtak. Azt csak szinte mellékesen jegyzem meg, hogy másodszor a panaszos lányával cseréltette vissza a csizmát. Nem tudhattam, hogy a már egyszer visszacserélt holmiról van szó, hiszen ebből a fajta csizmából jó néhányat eladtam már! Végül — és ezzel magam részéről szeretném is lezárni ezt a kellemetlen esetet — csak annyit szeretnék kívánni, hogy a levélíró kislánya viselje továbbra is egészséggel a csizmát.” Tanulók az idősekért Körösladányban Egy borongós napon kis csapatunk fölkerekedett, hogy műsort adjon a körös- ladányi öregek otthonában élő néniknek, bácsiknak. Ez az „otthon” a Merán-kastély — az iskola által nem használt — részében található. Az épület idilli környezetben van. Az ajtón belépve meleg fogadtatásban volt részünk. A nénik és bácsik nagyon örültek nekünk. Megkezdtük műsorunkat, remélve, hogy egy kis vidámságot lopunk az egyhangú napok közé. Antal Beáta köszöntője után versek, jelenetek, mulatságos mesék hangzottak el, majd gitáron előadott dalok következtek. Legjobban Nyíri Péter harmonikajátéka nyerte meg az idősek tetszését. A műsor után finom süteménnyé és üdítővel kínáltak meg bennünket. A szíves fogadtatást megköszönve megígértük, hogy máskor is ellátogatunk hozzájuk. Ajándékozni öröm. A vidám arcokat látva, úgy éreztük, nemcsak mi szereztünk örömet nekik, de mi is gazdagabbak lettünk egy szép élménnyel. Nagy Enikő és Tóth Magdolna, a Riporter őrs tagjai, Körösladány, Tüköry Lajos úttörőcsapat így is lehet Január 13-án 17.40 órakor a körosladányi ABC előtt várakozva az alábbi eseménynek lehettem szemtanúja. Arra lettem figyelmes, hogy a 47-es úttesten egy Szeghalom felől érkező pótkocsis IFA tehergépkocsi hirtelen lefékezett és megállt az úttest közepén. A megállás oka egy 7 év körüli kislány iskolatáskával a hátán, aki megfelelő körültekintés nélkül át akart szaladni az úttesten. Amikor meglátta a kislány a teherautót, hirtelen megállt és visszafordult. Ezután következett be az említésre méltó eset. A gépkocsi- vezető kilépett a vezetőfülkéből, odament a meglepődött kislányhoz, megfogta a kezét és átvezette az úttesten, aztán hirtelen továbbhajtott. A gépkocsi üdítőipari göngyöleget szállított, az elmondás szerint valószínű, szeghalmi lakos volt az illető. Ez az írás közvetlenül szól valakinek. Megtörtént esetről van szó. Gondolhatjuk, hogy az eset szereplője a társadalomból vett gyakorlatból indult ki, onnan vette a példát és próbált előnyt szerezni magának. Ez még önmagában nem baj, hiszen éppen napjainkban próbáljuk a társadalmi elismerés rangjára emelni azt, hogy vannak érdekek, melyek mozgatói lehetnek a jobb teljesítménynek, a közhelyszerűen hajtogatott hatékonyabb munkának. De nem az említett eset szerinti érdek érvényesítésére törekszünk, hanem egy olyan társadalmi gyakorlat kialakítására teszünk kísérletet, amely a tényleges értékek" cseréjén alapul. Mi is az, ami a történet megírására inspirált? Csendes napom ígérkezett, mely az utóbbi időben igen szokatlan. Ülök az irodában, ahova bekopogtat két szülő, s előadják nagy gondjukat, bánatukat: tudják, hogy a jelentkezési határidő rég lejárt, de gyermekükben — kellő tájékozódás hiányában vagy másért, ez most mindegy — most érett meg az elhatározás, hogy kéttannyel- vű osztályunkban folytatná tanulmányait. Tudok-e segíteni? Nehéz eset, hiszen a felvételi vizsgával kapcsolatos adminisztratív munkán túl vagyunk. A szolnoki felA legfőbb ok, amiért tollat ragadtam, az az áremeléssel kapcsolatos. Engedjék meg, hogy többek véleményén kívül, a szüleim véleményét adjam közre! Talán mondhatom, hogy az ötvenes évektől emelkednek lassan az árak. Szüleim soha nem panaszkodtak, éltek és élnek most is csendben, békésen, mert tudják azt, ha a kormánynak így, vagy úgy kell dönteni, annak biztos oka van. Mindig azt mondják, nagyon szerényen, de becsületesen kell élni, dolgozni, és nem lázon- gani, mert az bajt hozott mindig. Onáluk azok a bútorok vannak most is, amelyben mi születtünk 1940-ben. Ök is olvasnak újságot, hallgatnak rádiót, tudják, hogy a mai fiatalság sokkal igényesebb, de ők is voltak fiatalok, és akkor is a kevésből vételi központot értesítettük, a szükséges iratokat továbbítottuk. Idő nincs, hiszen három nap múlva már az írásbelit kell írni. Nyilvánvaló, hogy Szolnokén is túl vannak a felvételi vizsga előkészítésén. Ismerve a szolnoki kolléga toleráns magatartását, úgy gondoltam, lehet megoldást találni. Irodámat elhagyva munkatársaimmal konzultáltam. Visszatérve leültem, és elmondtam az elképzelésünk szerinti egyetlen járható utat. Az asztalomon a napi elintézendő iratok, akták és munkámhoz szükséges könyvek voltak. Aki nem ilyen munkakörben dolgozik, az némi túlzással rendetlenségnek is minősíthetné. A külső szemlélő láthatta így, de nekem a „rendetlenségben” feltűnt egy boríték. A postabontással végeztem, s nem emlékezvén a borítékra, felemeltem, a világosság felé tartottam. Meglepetésemre a fény felé tartott borítéknak tartalma volt. Nem tudtam hová tenni a származását. Csak tanácsot kérve fordultam a szülők felé. „Ez hogy került ide?” Szerényen közölték, „csekély fáradozásom elismeréséül ők tették az asztalra”. Ha a kíváncsiság egy pillanat alatt megdöbbenéssé válhat, hát megtörtént. A további beszélgetést igen kurtán intéztük el, megelégedetten éltek, és én kívánom mindenkinek, hogy olyan boldogok legyenek és olyan szeretetben éljenek egymással, mint a szüleim élnek ma is, több mint ötven év után. Kérik a szüleim, hogy írjam meg azt is, hogy megköszönik a kormányunknak azt a gondoskodást, hogy 55 éves kora után nyugdíjat folyósítanak édesanyámnak, pedig háztartásbeli volt azelőtt, az ingyenes gyógy- és kórházi kezelést, ami csak a szocialista társadalomban van. Meg vannak győződve arról, hogy a kormányunk, ha a nehéz gazdasági helyzeten túljut, újból boldog és békés jövőt biztosít a magyar dolgozó népnek. Ezért legyünk addig is béketűrőbbek, takarékosak és egymást szerető amelyért utólag is elnézést kérek, de nem tartom hibásnak magam. Csupán néhány kérdést szeretnék feltenni és egy tényt leszögezni. A kérdések: — Miért hisszük azt, hogy ebben az iskolatípusban pénzért, vagy másért elvtelen dolgokat el lehet intézni? — Hogyan jutottunk ide? — Miért nem 1 hisszük, hogy van olyan rétege a társadalomnak, amely nem kor- ruptálható? — Miért nem hisszük, hogy ez a mi típusú iskolánk ilyen értelemben véve is tisztaságot akar teremteni? — Miért nem hisznek egyesek önmaguk, vagy gyermekük tehetségének érték szerinti érvényesülésében? És sajnos, még sok kérdést tehetnék fel. És a tény, amit szeretnék leszögezni tantestületem és a magam nevében: mi neveljük a gyerekeket, értük tiszta lelkiismeretünk szerint többet is vállalunk és teszünk, sokszor nem hibátlanul, nem követelünk magunk által is jogosnak ítélt béremelést, de megalázni nem'hagyjuk magunkat. A szóban forgó gyermeket pedig, ha sikeres felvételi vizsgát tesz, a többiekkel szeretettel várjuk, ö nem tehet semmiről... Dütsch Zsolt igazgató H vizsgálat megállapította A Békés Megyei Népújság 1987. szeptember 7-i számában megjelent — Békéscsaba állomás munkáját kifogásoló — „A forró nyom kihűlt, a konyak elfolyt” címen közölt újságcikkre adott válaszban t hibázhattuk Novak Andrasné kereskedelmi hivatalnokot. A részletesen lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a cikkben közöltekért Novak Andrásné nem hibáztatható Alföldi Károly, állomásfőnök Magyar Államvasutak Körzeti Üzemfőnöksége Békéscsaba Állomás Burgonyavásár A CSABAI HÛSKERNÉL! 8,— Ft, kg áron beszerezheti igényét, amíg a készlet tart: Békéscsabán a VÁSÁRCSARNOKBAN és kirendeltségei niken: Békéscsaba, Hajnóczy u. 2. Orosháza, Kisszik u. 2. Medgyesegyháza, Damjanich u. 3. Tótkomlós, Békéssámsoni út. Köszönet az elismerésért 1989. január 9-én megjelent a Szerkesszen velünk rovatban a „Vallották, hogy a vevőkért •vannak” című cikk. Szeretnénk a Békés Megyei Népújság Szerkesztőségén keresztül megköszönni, hogy Tóth István békéscsabai lakosnak, a 121-es árudánk dolgozóinak címzett elismerését. Az ott dolgozók több évtizede végezték munkájukat, dacolva a mostoha körülményekkel, a környék teljes megelégedésére. A kiszolgálótér bővítésének a korszerűtlen épület már lehetőséget nem. adott. Az árudát a zsúfoltság jellemezte, nem tudott megfelelni a kor követelményeinek. Mint megannyi más, hasonló állapotú egység, ez is a megszüntetés sorsára jutott. Helyette a Kolozsvári úton egy korszerű, minden igényt kielégítő új ABC-áruházat létesítettünk. Itt a környék vásárlóközönségét kulturális körülmények várják. Berendezése vetekedik, sőt bátran kijelenthetjük, hogy túl is szárnyalja sóik ABC által nyújtott technikát. Most az ott dolgozók feladata lett, hogy méltán megfeleljenek az elődeik megbecsülésének. Ennek csak akkor fognak megfelelni, ha ugyanolyan szakértelemmel, figyÁmességgel, a szakmánk iránti szeretettel. a vásárlók megbecsülésével fogják végezni mindennapi munkájukat, mint tették azt a 121-es "áruda dolgozói. Kérem tisztelt vásárlóinkat, hogy bizalommal keressék fel az új ABC-áruházunkat vásárlásaikkal. Abrahám György igazgató Békés Megyei Élelmiszerkisker Vállalat Csizmakálvária n pult másik oldaláról nézve O. Sándor Körösladány Pénzen megvehető minden...? emberek. P. Jánosné, Orosháza
