Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-20 / 17. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! BÉKÉS MEGYEI N E PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1989. JANUÁR 20., PÉNTEK Ára: 4,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM Mai számunkból: Volt egYSzer egy csapat... (2. oldal) Pártvita az orosházi kórházban (3. oldal) Jövő heti rádió- és tévéműsor (5—6/óldal) Elsősorban a modellezők tettek ki magukért (8. oldal) Soron kívüli ülést tartott a kormány 11 Minisztertanács nem érdekegyeztető, hanem döntéshozó fórum Szűkebb körű, hattagú kabinet alakult Erősíteni kell a kormány politikai karakterét, a tes­tületnek ki kell alakítania saját arculatát — állapítot­ták meg egyhangúlag a Mi­nisztertanács csütörtökön megtartott, soron kívüli ülé­sén. amelyen megalakították a kormány szűkebb körű, hattagú kabinetjét is. Az összejövetelen, egyetlen napi­rendi pontként a kormány­zat működési mechanizmu­sának kérdéseit vitatták meg a résztvevők. Az eszmecse­réről dr. Rajt Miklós állam­titkár, a Minisztertanács Hi­vatalának elnöke tájékoztat­ta az MTI munkatársát. Elmondotta: a kormány az utóbbi években rendszeres időközönként áttekintette munkamódszerét, kritikusan elemezte döntési mechaniz­musát. Németh Miklós kor­mányfői ténykedése idején ez volt az első alkalom, ami­kor időt szenteltek e kér­dések áttekintésére. A kor­mány tagjai között egyetér­tés alakult ki abban, hogy a markáns politikai állás­pont kialakításához a kor­mánynak jól átgondolt stra­tégiai koncepcióra vap szük­sége, ennek részeként — egyebek között — világosan megfogalmazott gazdaságpo­litikára. Szociális és művelő­dési programra. Az ülés eredményeként ér­tékelhető: a kormány vilá­gosan körvonalazta azt az álláspontját, hogy a Minisz­tertanács nem érdekegyezte­tő, hanem döntéshozó fórum. Az érdekegyeztetést a dönté­sek előkészítésének különbö­ző fázisaiban kell megvaló­sítani. Ezzel összefüggésben arra kötelezte az ülések egyes napirendi pontjainak előterjesztőit, hogy végezze­nek széles körű érdekfeltáró tevékenységet, folytassanak vizsgálatokat a tervezett döntések várható hatásairól és végrehajtásuk feltételei­ről. Arról is határoztak, hogy a Minisztertanácson belül a jövőben egy szűkebb körű kabinet működik. Ez nem döntési fórum, hanem sok­kal inkább a kormányzati politika formálásának műhe­lye, a stratégiai kérdések megvitatásának színtere lesz. A kabinetnek állandó tag­jai a miniszterelnök és he­lyettese, az államminiszterek, valamint a belügy- és a kül­ügyminiszter. A kabinet munkájában — teljes jogú tagként — mindig részt vesz az a miniszter is, akinek ügykörét a kabinetülés na­pirendjének témája érinti. A- soron kívüli ülésen dön­töttek arról is. hogy meg­szüntetik a Minisztertanács mellett működő tervgazdasá­gi bizottságot. Ezzel megszű­nik az utolsó kormánybizott­ság is. Nyilvánvalóvá vált a vitában, hogy a megnöveke­dett koordinációs feladatok ellátására, az érdekegyeztetés hosszadalmas és bonyolult mechanizmusának kerete­ként továbbra is működtetni kell kormányzati fórumot. Erre azonban a jelenlegi kö­rülmények között a bizottsá­gi rendszernél alkalmasabb a kollégiumi forma. A már te­vékenykedő tanácsi és tár­sadalompolitikai kollégium mellett több új ajakul, ezek természetesen döntés-előké­szítő, érdekegyeztető és a kormányzati politikát alakí­tó testületek lesznek. Végül a vitában nagy te­ret kapott az Országgyűlés­sel, bizottságaival és a kép­viselőkkel kapcsolatos kor­mányzati magatartás. A Mi­nisztertanács tagjai úgy fog­laltak állást, hogy minden országgyűlési ülésszak előtt — külön napirendként — tárgyalnak a parlamenti munkára felkészülés kor­mányzati tennivalóiról. Az ülésszakot követően is min­den alkalommal napirendre tűzik az Országgyűlésen el­hangzottakból adódó kor­mányzati feladatokat, s meg­határozzák a miniszterek ez­zel kapcsolatos konkrét teen­dőit — mondotta végezetül Raft Miklós. Statisztikai jelentés a lakáshelyzetről Jelentős az elmaradás a második 15 éves lakásépítési program végrehajtásában — állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatal most közzétett jelentése. A kötet­ből kitűnik, hogy a 15 évre tervezett Ifi millió új la­kásból eddig mintegy egymillió készült el. Ennek alig több mint negyede épült állami forrásból. A tervidő­szak hátralevő két évében évi 100 ezer lakást kellene építeni, ám a lehetőségek ismeretében valószínűleg en­nek fele sem készül el. 1985 óta kevesebb lakás épül központi erőforrásból. A VII. ötéves tervidőszakra a népgazdasági terv 320- 340 ezer, többségében már személyi tulajdonú lakás felépítését írta elő. Eszerint összességében új lakásba költözéssel, lakáscserével, la­kásbővítéssel, -felújítással és közművesítéssel mintegy 900 ezer—egymillió család la­káshelyzete javulhat. A VII. ötéves terv időszakában mindössze 1986-ban épült több lakás a tervezettnél, a tendencia azonban 1985-től az, hogy évről évre kevesebb új lakás készült. Számuk 1987-ben már csak 57 200 volt, s ez 4,7 százalékkal el­maradt a tervezettől. 1987- ben magánerőből építettek kevesebb lakást — lényege­sen kevesebbet, mint a meg­előző években — az állami lakásépítés viszont több volt a tervezettnél. Tavaly az első félévben 10 499 új lakás készült el. A községekben 22,2 száza­lékkal volt több az új la­kás, mint egy évvel koráb­ban,. míg Budapesten 34,1 százalékkal kevesebb. Álla­mi forrásokból mindössze a lakások 8,2 százalékát léte­sítették. Jelentős visszaesés tapasztalható az állami épí­tőipari vállalatok lakásépí­tési tevékenységében. Ebből adódóan kevesebb paneles falszerkezetű lakás, vala­mint telepszerű többszintes lakóház épül. Ugyanakkor a kisiparosok és a lakosság ál­tal kivitelezett lakások szá­ma, téglából vagy kézi fa­lazóelemmel épített ottho­nok mennyisége, továbbá a családi házakban levő új la­kások száma jelentős mér­tékben gyarapodott. A csökkenő állami lakás­építés miatt évről évre nő az emelkedő lakásárak rész­beni ellensúlyozására hiva­tott helyi támogatás jelen­tősége. Tavaly ilyen célra a helyi tanácsok összesen 2 milliárd forintot fordítottak, ami 400 millió forinttal ha­ladta meg az előző évit. E támogatási forma jelentősé­gét azonban csökkenti az a helyenként tapasztalható gyakorlat, miszerint olyanok is részesülnek időnként ked­vezményes hitelben, vagy visszp nem térítendő jutta­tásban, akik jövedelmi hely­zetük alapján arra nem jo­gosultaik. Ilyen eseteket tárt fel a statisztikai felmérés például Csongrád, Szolnok és Tolna megyében. A magánerős építkezés előtérbe kerülésével mind nagyobb szerepet kap az építőanyag-ellátás. A statisz­tikai adatok szerint folya­matos áru- és választékhi­ány jellemzi az építőanyag­kínálatot. Mindössze ( 1987 első felében volt tapasztal­ható némi átmeneti javulás. Megfelelő árualap hiányá­ban az igényeket a legtöbb helyen ma sem tudják kielé­gíteni. Az építőanyag-hiány helyenként és időnként olyan kritikus, hogy a fo­lyamatban levő építkezések anyagigényét még anyagel­látási szerződésekkel sem tudják biztosítani. Nem túl biztató a kép a kivitelezői kapacitásokat il­letően sem. A lakásépítési piacon — a vállalkozók ér­dekeltségének hiánya mi­att — még nem alakult ki verseny. A lakásoknak csak kis hányada épül verseny- tárgyalásokon elnyert szer­ződések alapján. A tapasz­talatok azt mutatják, hogy még a valódi verseny kibon­takozása után is évek kelle­nek ahhoz, hogy az árak csökkenjenek. Vidéken a verseny lehetőségét sok he­lyütt eleve kizárja, hogy megyénként egy-egy, esetleg két kivitelező vállalat fog­lalkozik lakásépítéssel, a szövetkezetek és a kisszö­vetkezetek pedig általában csak kisebb munkákat tud­nak vállalni. A fővárosban ugyan valamivel kedvezőbb a helyzet, de a versenytár­gyalások itt is főleg a na­gyobb lakásszámú építkezé­sekre vonatkoznak. A vállalkozók köre erősen korlátozott: a 43-as Számú ÁÉV és a Budapesti Lakás­építő Vállalat mellett mint­egy hat vidéki vállalat vesz részt a munkákban. A vi­déki vállalkozók némelyike versenyképesebb, mint a fő­városiak, mivel alacsonyabb áraikkal és magasabb ter­melékenységükkel még a nagy szállítási távolságból adódó tetemes többletköltsé­get is ellensúlyozni tudják — állapítja meg a KSH je­lentése. Újjásierveződik a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Budapesten csütörtökön megtartotta első nyilvános ülését a Magyarországi Szociáldemokrata Párt szer­vezőbizottsága Révész And­rás elnök vezetésével. A szerveződő párt a nem­zetközi és a hazai szociálde­mokrácia több mint százéves gyakorlati és elméleti ta­pasztalataira támaszkodva alternatívákat kíván kidol­gozni a társadalom legége­tőbb kérdéseire és képvise­li azokat. Az ülésen megfo­galmazták, hogy tagjaik so­rába elsősorban a régi szo­ciáldemokrata párttagokat várják, s mellettük azokat a fiatalokat, akik a szociál­demokrata értékeket magu­kénak érzik. A párt fő célkitűzése, hogy elősegítse a jóléti tár­sadalom kialakulását ha­zánkban. Ennek érdekében akar politizálni egy alkot­mányos parlamenti demok­ráciában, együtt a többi párttal, társadalmi szerve­zettel és mozgalommal; a problémáktól és megoldásuk módszereitől függően vitat­kozva, lazábban vagy szoro­sabban együttműködve, ese­tenként koalíciókat és szö­vetségeket is alkotva — mondották a szervezők. Bejelentették azt is, hogy a következő hetekben a bu­dapesti kerületi és a vidéki területi szervezetek kialakí­tása folyik majd, s munka- bizottságok dolgoznak a párt részletes programján. Eredményes évzárás Uj vállalkozás a szeghalmi takarékszövetkezetben — Azt hiszem, nekünk nincs okunk a múlt évre panaszkodni — mondta Ka­nó Károly, a Szeghalom és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke. A tervezett 30 millió forint betétállományunk 52 millió forint lett. Ugyanak­kor kölcsönállományunk 233 millió forintra emelkedett. Ebből 96 millió rövid és középlejáratú hitel, 130 mil­lió forint pedig építési és lakásvásárlási. Kiegészítő pénzügyi szolgáltatásaink közül változatlanul jónak ítéljük a biztosítási . tevé­kenységet, ami tavaly 13 mil­lió 551 ezer forint árbevé­telt eredményezett. Sikeres vállalkozásnak bizonyult az utóbbi években bevezetett ingatlanforgalmazás, a fize­tővendég-látás és a háztáji­ból felvásárolt termékek ki­fizetése. Az ingatlanforgal­mazás — jóllehet ez a ko­rábbi év igen magas bázisá­hoz képest valamelyest csök­kent — 75 millió forint ár­bevételt hozott. A fizetőven­dég-látás pedig 11 millió 522 ezer forintot. A Szeghalom és Vidéke Takarékszövetkezet vezetése a múlt évben újabb vállal­kozásokba kezdett. Ez az elképzelés jól szolgálta a szövetkezeti tagság és a la­kosság érdekeit. Tavaly ugyanis e pénzintézet be-' kapcsolódott a vállalatok és szövetkezetek számára elő­nyös váltóleszámítolásba, 130 millió forint összeggel. Egy hónappal az 1988-as eszten­dő lezárása előtt mindezen túlmenően Alfa néven vil­lamossági szaküzletet nyitott a takarékszövetkezet Szeg­halom központjában. — Kerestük annak lehető­ségét — mondja Kanó Ká­roly —, hogy miként tud­nánk a rendelkezésünkre álló saját tőkénket ígéretes vállalkozásba fektetni. így jutottunk el a szakbolt meg­nyitásának gondolatáig, az új üzlethelyiséget kétmillió forintért vásároltuk. Hogy miért éppen villamossági szaküzlet mellett döntöt­tünk? Mert ilyen bolt nincs a környéken. — Vajon a Szeghalom és Vidéke Takarékszövetkezet számára mennyire lehet si­keres ez a vállalkozás? — Négymillió forint érté­kű árut adtunk el az első hónapban. Az Alfa villa­mossági szaküzlet éves szin­ten képes lesz 3-4 millió fo­rintos állandó árukészlettel teljesíteni a 20 millió fo­rintban meghatározott éves forgalmat. Az új vállalkozások is hozzájárultak 1988-ban a 12 millió forintos nyereséghez, amely másfél millió forint­tal volt több, mint 1987- ben. így jutott 340 ezer fo­rint a takarékszövetkezet te­rületén levő tanácsoknak, közösségi célok támogatásá­ra. — Mi a további elképze­lése a takarékszövetkezet munkájában? — tettük fel beszélgetésünk végén az el­nöknek a kérdést. — Az évek során központi üzletházunk bővítése elma­radt és ma már halasztha­tatlan — mondta Kanó Ká­roly elnök. — Minden re­ményünk megvan azonban arra, hogy a Szeghalmi Vá­rosi Tanács vezetőinek se­gítségével ezt a gondunkat még az idén meg tudjuk ol­dani. És persze vannak to­vábbi üzletpolitikai elképze­léseink is erre az évre, amikről még nem szeret­nénk beszélni. Kép, szöveg: Balkus Imre Az Alfa villamossági szaküzletet a megye különböző részé­ből is mind többen felkeresik

Next

/
Thumbnails
Contents