Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-17 / 14. szám
1989. január 17., kedd o CH2n2jEJ Megyénknek is rádiója a szegedi Kérdések a szerkesztőkhöz Napirenden a takarékszövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet módnsítása Ülésezett az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága Korszerű a technikai felszereltség Szegeden Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága tegnap másodízben tűzte napirendjére a takarékszövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet módosításának tervezetét. A legutóbbi — január 10-i — ülésen ugyanis a testület az előterjesztett jogszabály-módosítást nem találta kellően előkészítettnek. Az ülésen Kollarik István pénzügyminiszter-helyettes ismertette az újonnan átdolgozott törvénytervezetet. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy január 1-jétől a bank- rendszer átalakulásában jelentős lépések történtek. Mindinkább csökkennek az adminisztratív korlátozások, s ezért igen sürgető, hogy a takarékszövetkezetekről szóló új jogszabály is mielőbb életbe lépjen. Elmondta, hogy a korábbi elképzelésektől eltérően az átdolgozott tervezet nem limitálja 100 millió forintban azoknak a takarékszövetkezeteknek az alaptőkéjét, amelyek bővíteni kívánják tevékenységi területüket. Azonban most sem terjeszkedhetnek teljesen szabadon: szabad forrásaiknak legfeljebb 60 százalékát fektethetik be új szövetkezeti egységek létesítésébe. A megkötések — akár az alaptőke növeléséről, akár egyéb feltételekről van szó — elsősorban a tagság érdekeit szolgálják. Ez garantálja ugyanis, hogy a több mint kétmillió szövetkezeti tag biztonságban tudja pénzét, és a szövetkezet mindenkor eleget tudjon tenni fizetési kötelezettségeinek. Könnyebbséget jelent a takarékszövetkezeteknek az az átmeneti intézkedés, amely szerint a részjegyek után 3 évig az adózatlan nyereségből fizethetik ki az osztalékot. Az új törvénytervezet egyébként 500 forintban határozza meg a minimális részjegy összegét, szemben az eddigi 100 forinttal. Ez egyrészt a takarékszövetkezetek .tőkeerejének növelésére vonatkozó szabályozás miatt indokolt, másrészt azért, mert a jelenlegi pénzügyi viszonyok között már irreálisan alacsony 100 forintos minimumot előírni. Azonban, hogy a takarékszövetkezetek jelenlegi tagjait e rendelkezésből sérelem ne érje, az új előírás csak az 1989. január 1-je után jegyzett és befizetett részjegyekre vonatkozik. Annak érdekében, hogy a takarékszövetkezetek tőkeereje növekedjék, és banki státuszuk erősödjön, az újonnan induló takarékszövetkezetek számára 100 millió forint részjegyállományt ír elő a tervezet. S bár ez magasnak tűnik, még így is lényegesen kisebb a más pénzintézetektől megkövetelt tőkeerőnél, mivel szakosított pénzintézet alapításához minimálisan 500 millió forint, bankalapításhoz pedig — a takarékszövetkezeteket kivédve — legalább egymilliárd forint alaptőke szükséges. Majoros Anna, a Szövosz takarékszövetkezeti főosztályának vezetője elmondta, hogy az ország 260 takarék- szövetkezete 1800 helyen működik, de több mint 3300 település lakóit szolgálja ki. Immár két esztendeje működik Budapesten is takarék- szövetkezet, a tapasztalatok szerint eredményesen. A tagság létszáma meghaladja a kétmilliót, gyakorlatilag eddig még nem volt rá példa, hogy valakit kizártak volna a tagok sorából. A Szövosz úgy látja, hogy a takarékszövetkezetek fel tudják venni a versenyt a Sokasodó kereskedelmi bankokkal, különösen akkor, ha megalakul a Takarékszövetkezeti bank, amely az elképzelések szerint még ebben a félévben megkezdi működését. Ezzel jelentős mértékben bővül a takarékszövetkezeti tevékenység, hiszen a bank vállalatoknak is nyújthat majd hitelt. Az előterjesztést követően ezúttal nem bontakozott ki éles vita, noha néhány képviselő ismét hangot adott annak a véleményének, hogy sokallják az újonnan induló takarékszövetkezetekre előírt részjegyállományt, s a különféle megkötések miatt úgy látják, hogy az igazi bankverseny kialakulását továbbra is több tényező fékezi. Többen kiegészítő megjegyzéseket fűztek a tervezett'jogszabályhoz, de felhívták a figyelmet arra is, hogy ilyen nagy horderejű változásokat korábban kellene nyilvánosságra hozni, időben elkészíteni a tervezetet, és megtárgyalni, hiszen az új törvényerejű rendeletnek már életbe kellett volna lépnie. A testület végül elfogadta a takarékszövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet módosításának tervezetét. A vitában felszólaltak: Puskás Sándor (Heves megye, az ülés elnöke), Katona Sándor (Fejér megye), Szabó Kálmán (Budapest), Kovács András (Heves megye), Sára János (Komárom megye), Szabó Tamás (Fejér megye), Nagy Endréné (Heves megye), Bognár József (országos lista). (Folytatás az 1. oldalról) között „ingázik”. Kétmegyés újságíró, aki egy személyben két „média” nemzetiségi műsorainak is felelőse: a körzeti tévé- és rádióadások minden hetes szerkesztése az ő dolga... Nem kevés és nem könnyű ... A jó kolléga, jó riportalany is. Kérdés nélkül indul a szó ... — Ez a nemzetiségi rádiózás úgy természetes itt, amint Békéscsabán természetes a nemzetiségek együttélése. Itt ezt feszélyezettség nélkül élhetjük meg. Három ország találkozik ebben a mozgalmas városban, sok külföldi megfordul; nem cseng idegenül a városban, ha valaki más nyelven beszél. Ez valami párhuzamosság Békéscsaba és Szeged között. Műsoraink is a nemzetiségi lét elfogadtatását szeretnék erősíteni. . — Van-e visszajelzés műsoraik hallgatottságáról? — Elsősorban Békésben hallgatják műsorainkat, mivel a legtöbb román nemzetiség náluk él. Csongrád megyében, Szegeden és Ma- gyarcsanádon vannak potenciális hallgatói a műsornak. Ez a kör a múlt évtől kiegészült . . . — Az áttelepültekkel? — Igen, sokan kerestek már a műsoraink kapcsán, mert nálunk olyasmit hallanak magyarországi rádiós stílusban, aminek a nyelvét értik és őket is érintheti. — Meg is szólaltak már? — Természetesen, azok feltétlen, akiknek közeledése baráti ahhoz a néphez, ahonnan mi, magyarországi románok származunk. Nemcsak ők keresnek bennünket, hanem mi is őket. Van arra is példa, hogy elzárkóznak, s azt hihetnők, nem akarják magukat kompromittálni, féltve kinti hozzátartozóikat. Pedig nekünk legalább olyan érdekünk a még létező kapcsolatok, kötődések, értékek bemutatása, mint egy romániai magyarnak az övé ... — Hallják-e odaát a szegedi műsorokat? — Annyira „hallatszunk” mi is át, mint a magyar műsorok bármelyike. A ritkább jelentkezést ellensúlyozza az, hogy mindig állandó műsoridőben jelentkezünk, csütörtökön 18 óra 30-kor és szombaton 7 óra 03-tól félórás országos adást sugárzunk innen Szegedről a Bartók programon. Vasárnap reggel pedig 8 órától a regionális félóránkat adjuk a szegedi rádió hullámhosszán. A vételi lehetőség még önmagában nem jelent hallgatottságot. Mi nem úgy „szolgáltatunk” a hallgatónak, mint a magyar nyelvű rádióadások ; nekünk másként kell megfogni a hallgatóink figyelmét. Például itt volt a Karácsony. Mindannyiunknak szólt az ünnepi, egyházi román nyelvű adás. Érdekes, hogy az ilyen jellegű műsorokra érkezik a legtöbb visszajelzés. Természetesen műsoraink belpolitikai jellegű adások. A hazai románok anyanyelvi rádiózási igényeit szolgálja. — Gondolom, ebben a helyzetben igen nehéz dolog jól politizálni... — A legnagyobb baj az, hogy egyáltalán politizál- nunk kell. Nem a műsornak, hanem a közembernek is, pedig ő is. mi is szeretnénk a lehető legtermészetesebben megélni magyarországi románságunkat. Ha Romániával foglalkozom, ugyanúgy szóvá teszik, mintha nem foglalkozom vele . . . Az objektív, a szélsőségektől és indulatoktól mentes, a két nép kölcsönös megismerésén alapuló igazságot szeretnénk szolgálni. És akkor politizálásunk felől nyugodt lehet a lelkünk ... Kép, szöveg: Pleskonics András Válaszolnak országgyűlési képviselőink: Mire futja és mire nem telik a költségtérítésből? Régen elmúlt az az idő, amikor az emberek csak felületesen, vagy egyáltalán nem kísérték figyelemmel Országgyűlésünk munkáját. Bizonyítják ezt azok az olvasói telefonhívások, észrevételek, kérdések, amelyeket a mostani ülésszak idején kaptunk. Ezúttal egyetlen témát emelünk ki a sok közül, nevezetesen: a parlamenti képviselők a teendőik ellátásához költségtérítés címén nyújtott havi 5 ezer forintot hogyan használják fel, mire költik, fedezi-e kiadásaikat ez az összeg? A felvetésnek bizonyosan az adott aktualitást, hogy az Országgyűlés a napokban fogadta el az új Házszabályokat, amelyek kapcsán szükségszerűen szóba került a költség- térítés is. Az ügyben három országgyűlési képviselőt kértünk arra, összegezze néhány szóban, mire futja, és mire nem telik az 5 ezer forintból. Németh Fe-, renc, Békés megye 9-es számú választókerületének képviselője, az MSZMP Orosházi Városi Bi- politikai mun— Egy biztos: nem luxusigényeink kielégítésére fordítjuk az 5 ezer forintot, mert mostanában inkább azon törjük a fejünket, hogyan oszthatnánk be úgy, hogy mindepre jusson belőle. Mi, vidéki képviselők elsősorban az utazást és a szállást fedezzük a pénzből. Budapesten igyekszem viszonylag olcsó szállást keresni ; kollégiumokban foglalok helyet, ha nincs rá mód, olcsóbb szállodákban. Vég nélkül sorolhatnám persze, mi minden kerül még pénzbe a képviselői munkánk során, de mondok egy jellemző példát: a választók és egyáltalán a közvélemény szigorúan elvárja tőlünk, hogy jól tájékozottak, felkészültek legyünk. Mondanom sem kell, a különböző kiadványok, napilapok, folyóiratok — áraikat éppen most emelték —, könyvek mind nagyobb részt követelnek a kölségtérítésből. Eddig nem volt tisztázott a szakértők segítségének honorálása sem. Az új ügyrend szerint a szakértői díjat az Ország- gyűlési Iroda fizeti. Érdemes lenne megnéznünk az otthoni telefonköltségemet is — egyébként a megyei képviselők felének adatik meg a saját telefon adta kényelem. — A képviselői teendők ellátásához igénybe vesz-e szolgálati gépkocsit? Hivatalában van-e lehetősége a képviselői teendőit intézni, telefonálni, levelezni, választókat fogadni? — Saját szolgálati autóm nincs, de a munkáltatóm gépkocsiját a rendelkezésemre bocsátják minden esetben, ha szükségem van rá. Természetesen utazhatnék vonattal is Budapestre, ám az nagyon sok időt vesz igénybe, hiszen Orosháza és a főváros között nincs közvetlen járat. A munkahelyemen végezhetem a képviselői feladataimat, ehhez minden segítséget megkapok. Végezetül hadd jegyezzem meg, hogy a költségek térítésére megállapított 5 ezer forintot évekkel ezelőtt fogadta el az Országgyűlés, s ez az összeg, az árak növekedése, az infláció miatt ma 32 százalékkal kevesebbet ér. Szarvas And- rásné, megyénk 1-es számú választókerületének képviselője, a békéscsabai Uni- con Vállalat minőségellenőrző csoportvezetője: — Sok mindennel tisztában kell lennünk, amikor azt részletezzük, mi mindenre telik — és mire nem — az 5 ezer forintos költség- térítésből. Azzal kezdem, hogy a parlamenti ülésszakok alkalmával az első kávétól az utolsóig, mindent magunk fizetünk. Az ellátásunkról gondoskodó Gundel étterem árai pedig nem éppen a legalacsonyabbak. Aki már egyszer kipróbálta, nem csodálkozik azon, hogy egy pár virsli 40, a kávé 10, egy ebéd 120-160 forint. Igyekszem a szállást is olcsón megoldani, ha módom van rá a Pedagógus Szállóban lakom. Tudvalevő, hogy a bizottsági üléseinket sem mindig a fővárosban tartjuk. Nemrégiben Paksra hívták a bizottság tagjait, nekem ez az út 1500 forintba került. Bizony nem elhanyagolható költség manapság az öltözködés sem; ha valahol megjelenek, elsőrendű követelmény, hogy az alkalomhoz illő ruhát, cipőt vegyek fel, a hajam is rendben legyen. Az ülésszakokra és egyéb fórumokra vonattal, busszal utazom, szolgálati gépkocsim nincs. Az egyes napirendekre való felkészülés sem olcsó, a rendszeresen járó napilapok, folyóiratok mellett mindennap figyelem a rádió reggeli sajtószemléjét is, és sietek megvásárolni azokat, amelyekben hasznos információkhoz jutok. zottságának katársa: Távollétemben mindig helyettesítenek a munkahelyemen, s ezt megértő, segítőkész kolléganőimnek köszönhetem. Dr. Iványi Lajos, Békés megye 12-es számú választókerületének képviselője, a Gyomaendrő- di Lenin Tsz — Az utóbbi időben egy- egy budapesti utam előtt mindig azon töröm a fejemet, hogyan tudnék spórolni, mert bizony jól meg kell nézni, mire költőm az 5 ezer forintot. Az utóbbi egy hónap alatt egyszer utaztam képviselőcsoport-ülésre, 8 alkalommal pedig a fővárosba, jogi bizottsági ülésekre és a karácsony előtti, meg a mostani ülésszakra. Ez azt jelenti, hogy egy napra 550 forint jutott, amiből meg kellett volna oldanom Budapesten a szállást, az étkezést és az utazást. Mondanom sem kell, hogy nem sikerült, s akkor még nem említettem az itthoni levelezéseket és egyéb költségeimet. Az utazásaim alkalmával igénybe veszem a szolgálati gépkocsit, hozzá kell tennem azonban, hogy ilyenkor időt szakítok a termelőszövetkezet ügyeinek intézésére is. Legutóbb, az ülésszak másnapján' például a Pénzügyminisztériumban jártam, hogy tsz-elnökként is ténykedjek. Amikor képviselői feladataim elszólítanak Gyomaelnöke: endrődről, a helyettesítésem többnyire megoldott. Elnök- helyettes nem lévén, az aláírási joggal felruházott főállattenyésztő dönt helyettem. Persze, egy-egy hosz- szabb távoliét után itthon is zsúfolt napok következnek. A termelőszövetkezetben lehetőségem van a képviselői munkám ellátására is, olyannyira, hogy napközben a választóim egyenesen ide jönnek, ha ügyes-bajos dolgaik elintézésében a segítségemet kérik. * * * A. három képviselő meghallgatásával természetesen nem törekedhettünk teljesen részletes válaszra, hogy mire telik és mire nem az 5 ezer forintos költségtérítésből. Ű[.gy véljük, ez nem is lehetséges, hiszen a felhasználás egyénenként eltér. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk. Legfőbb államhatalmi és népképviseleti szervünk jelentősége olyannyira megnövekedett az utóbbi időben, mint népi demokráciánk történetében még soha. Ezzel együtt a képviselők munkája is a többszörösére gyarapodott. Mi, választók elvárjuk, hogy maximális felkészültséggel, tájékozottsággal képviseljenek bennünket a Parlamentben, s ha szükséges, lépjenek fel érdekünkben. Igényeink 1989-re még inkább érvényesek, hiszen majd minden hónapra jut egy-egy ülésszak. Növekszik a követelmény, a munka, a felelősség — és persze a költségek is. László Erzsébet
