Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-16 / 13. szám

O 1989. január 16., hétfő SPORT SPORT SPORT Esélyesek Birminghamben Majdnem bravúr... BSE-Szarvasi Főiskola Medosz 65:62 (30:28) NB I-es női kosárlabda-mérkőzés, Budapest, 200 néző. Vezette: dr. Gencsev, Smied. BSE : FARKAS (8), Besenyői (8/3), SCHWARZ (16), Knopp (6), Deák (4). Csere: SZÖLLÖSI (23), Be­hány (—). Edző: Varga Mátyás. Szarvas: Frankó A. (—), TAR- CZY (15), Zsolnai (4), FRANKO K. (17/9), BOZSÉRNE (18). Csere: Dórán (8), Leopold (—), Veres (—). Edző: Wojtek Wojcik, Szi- rony Pál. Az eredmény alakulása: 5. p: 7:6, 12. p: 14:16, 14. p: 24:22, 23. p: 32:36, 32. p: 47:57, 37. p: 61:61, 39. p: 63:62. A bajnok és a felső ház újoncának mérkőzése biztos fővárosi sikert ígért, ám a szarvasiak ezúttal más já­tékfelfogással léptek pályá­ra. így a BSE nagyon meg­szenvedett az eredményért. A főiskolások nem tisztelve a hazai pályát, már az első perctől kezdve úgy léptek fel, hogy itt nyerni akarnak. A modern kosárlabdát jelen­tő agresszív játékot a játék­vezetők engedték, így a szarvasiak a jól dobó Bo- zsérné révén vezettek is. A válogatott Szöllősi becserélé­se jó húzásnak bizonyult, mert a vendég szarvasiak nem tudták tartani. A második félidő derekán tíz pont előnyre tett szert a Szarvas. Frankó K. szórta a triplákat és Tarczy is rend­re betalált, míg a BSE eről­ködött. Az ilyenkor szokásos időkérés után viszont sike­rült rendezni a sorokat, és Szöllősi vezérletével egyre inkább megközelítették a vendégeket. Drámai csatá­ban fejeződött be a találko­zó: előbb Bozsérné kapott technikait, amit Szöllősi kí­méletlenül értékesített, majd a Szarvasnak volt olyan le­hetősége, amit ki kellett volna használni. Frankó K. úgy dobhatott két büntetőt a végén, hogy szándékos szabálytalanság miatt a szarvasiaknál maradt volna a labda, ám a drámai fe­szültségű másodpercekben hibázott. így a BSE tartani tudta éppen hogy megszer­zett előnyét, összességében egy nagyon akaró Szarvas ellen a sírból hozta vissza a mérkőzést a bajnok, ám a szarvasiak a budapesti kö­zönség minden dicséretét megérdemlik, mert úgy küz­döttek, mintha az életük függött volna ettől. Ha a jö­vő héten meg tudják ismé­telni ezt a teljesítményt Kecskeméten, akkor már a siker sem maradhat el. Mert a BSE-pályán nem a na­gyobb tudás döntött, hanem a pillanatnyi szerencse. R. E. 0 röplabdát szeretni kell! Az idősebb szurkolók még bizonyára emlékeznek egy magas, szőke röpiabdázónő- re, aki kitűnő ütéseivel nemcsak az országot, hanem Európát is elkápráztatta. A NIM, majd a Vasas játéko­saként három olimpián, négy világbajnokságon és öt Európa-bajnokságon szere­pelt. Bánhegyi Emilné Radó Luciáról (40) van szó, akinek eredményeit felsorolni is hosszadalmas : pályafutását két olimpiai negyedik (1976, 1980) és egy ötödik hely (1972), a vb-ken elért egy- egy negyedik (1970) és hato­dik (1974) helyezés, valamint EB-ken egy ezüst (1975) és két bronzérem (1977, 1981) fémjelzi. A válogatottban 1964-től 1983 áprilisáig 364 alkalommal játszott. A NIM színeiben 1969 és 1981 kö­zött 11-szeres bajnok, 1973- ban BEK-győztes. A magyar női röplabdázás helyzetét tekintve egyelőre csak álom egy ilyen ered­ménylista. hiszen a legutób­bi, 1987-es kontinenstalálko­zón a válogatott a 10. helyen végzett... Ha a labdarúgásban volt magyar aranycsapat, az 1970-es évek női röplabda­válogatottja is az. S hogy miért nincs ma az európai élmezőnybe tartozó magyar válogatott, többek között er­ről beszélt a szabadságra Budapestre érkezett egykori játékos az MTI munkatársá­nak. — Már ötödik éve Fran­ciaországban élek, ezért nincs közelebbi kapcsolatom a magyar röplabdával — mondta Bánhegyiné. — Ami­kor szabadságra hazaérke­zem, akkor tudok eljárni mérkőzésekre. Itt-tartózko- dásom idején a Vasasban edzek. így kapok képet az itthoni helyzetről. Ügy ér­zem, a mai fiatalok nem sze­retik eléggé sportágunkat, tehernek érzik a gyakorlást, a játékot. Nem tesznek meg mindent a siker érdekében, s a vereségek után nem gon­dolkoznak el: hogyan lehet­ne jobb. Azt hiszem, „tiszta lappal” újra kellene szervez­ni a sportágat. Játszani nem kötelező, de aki vállalja, az tegyen is meg mindent a si­ker érdekében. Példaként említhetem saját csapato­mat, ahol mindenki a mun­ka mellett röplabdázik. Meséljen a francia röplab­dázásról, mostani életéről! — Kezdetben két évig a Lille csapatában, s harmadik éve Marignane-ban játszom. Ez alatt négyszer nyertük meg a másodosztályú baj­nokságot, az idén pedig már egy osztállyal feljebb szere­pelünk. A csapatban min­denki 30 év körüli, család­anya, s munka után is öl öm­mel jön le a heti kétszeri másfél órás edzésre. A mér­kőzéseket a hétvégeken játsszuk. Mennyire népszerű Fran­ciaországban a röplabda? — Nagyon sokan űzik, de nincs nagy közönsége. A gyerekek körében is egyre népszerűbb. Ezt tapasztalat­ból mondhatom, mert — mi­után elvégeztem a nemzet­közi edzőképző tanfolyamot — magam is vezetek edzése­ket iskolásoknak, 8—12 éves lányoknak. Ez úgynevezett ingyenes „állami szolgálta­tás”, a szerdai iskolaszüneti napon többek között így foglalkoztatjuk a gyereke­ket. Igaz, hogy nincs annyi tehetség, mint ebben a kor­osztályban Magyarországon, de lelkesek, s a többségük meg is marad a sportágban. Számomra rejtély, hogy itt­hon hová tűnik a sok tehet­ség, az ifjúsági kor után már kevesen érik el a fel­nőtt válogatottságot. Mi lehet a megoldás? — Népszerűsíteni kell a sportágat, s meg kell változ­tatni a felfogást. Ehhez már „csak” sok-sok gyakorlás kell, s akkor újra megindul­hatunk felfelé. Addig vi­szont ... Még a válogatott előtt álló júniusi EB-selejte- zőt is nehéznek tartom. Egykori társai közül kivel tartja a kapcsolatot? — A Törökországban ját­szó Gerevichné Bárdi Gyöngyivel, a itöbbiekről csak híreket hallok. Volt egyszer egy csapat. Tanulni lehetne tőlük. A műkorcsolyázás kedve­lői már megszokták, hogy a világversenyek dobogóin a szovjet versenyzők mindig „találnak” helyet maguknak, minden számban a világ él­mezőnyéhez tartoznak. A kedden kezdődő Európa-baj- nokság előtt ennek ellenére nem túl bizakodóan nyilat­kozott esélyeikről a csapat vezetője, Alekszandr Gors- kov, a jégtánc első olimpiai bajnoka. (Feleségével, Ljud- mila Pahomovával nyertek 1976-ban olimpiai bajnoki címet, emellett hat-hat vi­lág- és Európa-bajnoki aranyérem fémjelezte tudá­sukat.) — Nagyon nehéz felada­tunk lesz Birminghamben, az új olimpiai ciklus első vi­lágversenyén. A tavalyi, prá­gai Európa-bajnokság óta (a női verseny kivételével va­lamennyi számban szovjet győzelem született) a válo­gatottban nagy változások történtek. Visszavonult az olimpiai, világ- és Európa- bajnok jégtáncospár, Natal- ja Besztyemjanova és And­rej Bukin, a hasonló címek­kel büszkélkedő páros, Jele- na Valova 'és Oleg Vasziljev. Sérülés miatt nem állhat rajthoz Viktor Petrenko és a Jekatyerina Gorgyejeva, Szergej Grinykov páros. Bár az újoncok gyakorlata is van olyan erős, mint a régi sztá­roké, de kérdéses, mennyire befolyásolja szereplésüket a lelki teher, az első igazi erő­próba — foglalta össze a szovjet reményeket, adott helyzetelemzést Gorskov. A válogatott koreográfu­sa. Jelena Matvejeva sze­rint a párosoknál vannak a legnagyobb esélyeik. Igaz ez mé'g akkor is, ha hiányzik az olimpiai bajnok Gorgye­jeva, Grinykov duó, hiszen a Larisza Szeleznyeva, Oleg Makarov, a Natalja Misku- tyonok. Artur Dmitrijev és a Jelena Kvitcsenko, Rasid Kadirkajev kettős közül bármelyik képes a szép ha­gyományok folytatására. Ér­dekesség, hogy mindannyian a leningrádi műkorcsolyázó­iskola növendékei. A jég­táncosoknál előreléphet az örök második, Marina Kli­mova és Szergej Ponoma­renko, akik szakítottak eddi­gi stílusukkal. Üj kűrjük jellemzője — ahogy ők fo­galmaztak — a groteszk. Kézilabda Szegeden 12. alkalommal rendezték meg a Zöldért ET-ÜD kézilabdatornát, ser­dülő fiú- és leánycsapatok részére. A rendezvényen öt fiú és három leánycsapat vetélkedett. Megyénk fiatal­jai jól szerepeltek. A végeredmény. Fiúk: t. Bcs. Előre Spartacus', 2. Tisza Volán, 3. Újkígyós, 4. Bebrics L. Szakközépiskola, 5. Hódiköt SE. A legjobb kapus a békéscsabai Szakóra Attila, a legjobb me­zőnyjátékom a Tisza Volános Kotormán Attila, a gólkirály az előzés Abrahám Tamás lett 19 találattal. Legsportszerűbb csa­pat: Újkígyós. Leányok: 1, Alföldi Porcelán, 2. Bcs. Előre Spartacus, 3. Bu- daprint Textil SE. Különdíja­sok: legjobb kapus Gyebrov- szky Andrea (Békéscsaba), leg­jobb mezőnyjátékos Bodzás Edina (Békéscsaba). gólkirály Czeglédi Csilla (Alföldi Porce­lán) 24 góllal. Legsportszerűbb csapat: Budaprint Textil SE. Totóeredmények 1. Atalanta—Ascoll 1-0 1 2. Bologna—Léccé 2-1 1 3. Fiorentina—Juventus 2-1 1 4. Verona—Cesena 0-0 X 5. Lazio—Roma 1-0 1 6. Pescara—Sampdoria 0-1 2 7. Torino—Pisa ,0-0 « 8. Ancona-—Cosenza 2-0 1 9. Bari—Padova 0-0 X 10. Catanzaro—Messina 0-0 X 11. Genoa—Udinese 2-0 1 12. Piacenza—Empoli 0-0 X 13. Reggina—Cremonese 1-0 1 POTMÉRKÖZÉSEK : 14. Napoli—Intern. 0-0 X 15. Milan—Como 4-0 1 16. Licata—Samben. 1-0 1 Kesjár Csaba-emlékkiállitás Túraautók, Forma Easterek és a Forma—2 Békés megye messzeföldön híres (hírhedt) hepehupás útjairól, nyugodt lelkiismerettel állíthatom: némely út­szakaszon akár terepversenyt is rendezhetnénk, egy-két bekötőúton pedig a crossosokat láthatnánk vendégül. Ezek a (morbid?) gondolatok akkor jutottak eszembe, amikor elmentem Békéscsabára a sportcsarnokba, hogy megnézzem Kesjár Csaba emlékére rendezett verseny­autó-kiállítást. A túraautók, a Forma Easterek, Toleman Forma—2-ek láttán fel is merült bennem a kérdés: itt, a Viharsarok kellős közepén, ahol még lankák, dombok sincsenek van-e realitása a hegyibajnokok versenygé­peinek kiállításának? Az alföldi embereket érdekli-e egy­általán az autó-motor sport? A csarnokba lépve kétsé­geim a több száz érdeklődő (láttán, igen gyorsan szerte­foszlottak. (A két nap alatt 3600-an tekintették meg a kiállítást.) Nem leszek autóversenyző Az autócsodálók között örömmel fedeztem fel kicsi­ket, nagyokat, öregeket, fia­talokat. A kíváncsiskodók persze nemcsak a technika csodabogarai iránt érdeklőd­tek, hanem a pilóták iránt is. A szervezőket dicséri, hogy a kiállítás területén nem kerítették el a verseny­gépeket, nem volt tiltott zó­na, nem volt megközelíthe­tetlen „depó” és nem érvé­nyesült az úgynevezett „min­dent a szemnek, semmit a kéznek” rendezői elv. Min­denki oda ment, ahol álma autóját vélte felfedezni, min­denki azt a gépet mustrálta, amelyik éppen megnyerte tetszését, s hogy milyen ér­zés egy versenyautóban ül­ni? Volt, aki ezt is kipróbál­ta, mint példáiul Pálfi Tomi. A kisfiút azonban nem szé­dítette meg a csillogó ver­senyautó. A „próhakocsiká- zás” után felnőttekhez illő bölcsességgel, csak ennyit mondott: — Inkább szakács leszek. Nem szeretnék egy ilyenben meghalni. fl fiamnak már nem szurkolhatok Vajon miért jutott eszébe egy kilenc éves kisfiúnak a halál. Bizonyára azért, mert ő is tudta, hogy ez a kiállí­tás a fiatalon elhunyt autó- versenyzőnek állított emlé­ket — Kesjár Csabának. Az édesapa, a kiállítás egyik szervezője, Kesjár János há­lás azért, hogy fia relikviái itt, Békéscsabán is méltó fo­gadtatásra leltek. — Csak gratulálni tudok a csabaiaknak, hogy kezdemé­nyezésünknek helyet adtak. Ebben a megyében egy ilyen kiállítás nagyon jó lehetőség arra, hogy mind többen meg­ismerjék ennek a sportnak a kulisszatitkait, mind töb­ben kedvet kapjanak az au­tózáshoz. A mi szakosztá­lyunk a Budapest Racing SC öt kocsit állított ki. Nyolc Go-kart kisautót pedig azért hoztunk, hogy a gyerekek­nek versenyt rendezhessünk. Látniuk kellett volna azt a lelkesedést, ahogy ezek a ki­csi emberpalánták küzdöttek. A papák, mamák pedig fél­lábon ugráltak izgalmukban. Én is szurkoltam nekik, saj­nos, a fiamnak már nem tu­dok. — Van valami újabb hír a baleset okáról? — Lassan hetedik hónapja folyik a vizsgálat, de nem értesítenek semmiről. Több­szöri sürgetésemre nemrég küldtek egy levelet, de ab­ban is csak azt közölték, hogy a balesetet műszaki hi­ba okozta. Hogy emögött anyaghiba, vagy emberi mu­lasztás van-e, még nem tud­ják. Nem ismerünk lehetetlent A magyar autósport bajno­kai a kiállítás mindkét nap­ján alaposan ki tettek ma­gukért. Ki így, ki úgy. Mó- czán Péter például mintegy igazi show-man szólaltatta meg társait, a közönséget is bevonva a játékos vetélke­désbe. Eközben a másik baj­nok, Cserkúti József BMV— M3-asa mellett autogramo­kat osztogatott. Itt szólítot­tuk meg: — Az tartják önről, hogy nem kedveli a „hecckampá­nyokat” és a sajtóbeli „me­sedélutánokat”. Inkább az eredménynek, tényeknek a híve. Pihenést nem ismer, életének minden pillanatát az autók töltik ki. Nemcsak versenyez, de épiti is kocsi­jait. — Ha nem lennék rákény­szerítve, akkor is én csinál­nám — segítőtársaimmal együtt — a kocsikat — mondja „művésznevén” öcsi. — Magyarországon az előre­jutáshoz sajnos, nincs bizto­sítva a naprakész, legfejlet­tebb technika. Ezért magunk alakítgatjuk autóinkat. Sze­rencsére nem ismerünk le­hetetlent. űz autóversenyző is ember Hát, mit mondjak?! A Cserkúti-féle BMV-t, vagy a 82 lóerős Trabantot látva el­ismerem, ezeknek az embe­reknek tényleg nem létezik lehetetlen. A kocsimustra végeztével már csak egy kérdés maradt hátra: — Milyen sofőr ön, a közúton ? Cserkúti József: — Na­gyon rosszul vezetek, mindig máshol jár az eszem. Nem figyelem a táblákat, gyakran eltévedek még Pesten is. Az az igazság, közúton utálok vezetni. Móczán Péter: — Ideges és türelmetlen vagyok. Öklöt rázok, és kikiabálok a kocsi­ból. Ezt a fajta vezetői ma­gatartást, olaszos tempera­mentumnak is titulálják. Kiss Dezső: — Nyugodt ember vagyok, engem nem zavar mások szerencsétlen­kedése. Soha nem sietek, azt hiszem, ez így ideális. S hogy nekünk mi lenne az ideális? Ha minél előbb viszontláthatnánk a magyar autó-motor sport csodagépeit, és pilótáit ugyanitt, ugyan­ilyen jól szervezett kiállítás keretében. Csete Ilona Bfwr.l moááfciw»:. Nagy volt az érdeklődés az első békéscsabai kiállításon Fotó: Veress Erzsi BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő : Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: -Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon:- 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395, Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hfrlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 105 Ft, egy évre 1260 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents