Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-16 / 13. szám

1989. január 16., hétfő o­SZERKESSZEN VELÜNK! A „Visszhang” margójára Találkozás, ötven év után Dariday Róbert színmű­vész, a művészeti szakbizott­ság elnöke reflektált a Nép­újságban megjelent írásom­ra (január 8. hétfő, Szer­kesszen velünk). Ezt nem tőle vártam. Ugyanis mit tehet egy elnök, az általa vezetett szakbizottságot ért kritikára? — megvédi a mundér becsületét. Ez csak természetes. Dariday Róbert félreértett, mert azt írta, ......Born Miklós jogosan ki­fogásolta. . ., hogy a tánc­művészet megyei reprezen­tánsai nem kerültek be ab­ba. .. a szakbizottságba.” Nem erről van szó. M i azt szeretnénk, ha a pályázat kiírását módosíta­nák, hogy a táncművészet megyei „reprezentásai” is részt vehessenek, mondjuk egy Békés megyei témájú koreográfia tervezetével an­nak ellenére, hogy „amatőr státusz jellemzi a műfaj résztvevőit”. Nem vitatom, a státusz lehet, hogy ama­tőr, de a mű, amit létre­hoznak, sok esetben van olyan, ha ugyan nem múlja fölül néhány hivatásos al­kotás színvonalát, t. i. egy művészeti végtermék mi­lyenségének nem lehet kri­tériuma a professzionizmus. (Lásd az aznapi Népújság címoldalát a szólótáncfeszti­válról!) Dariday Róbert említette a nevem, hogy a részvevője voltam e pályázatnak, de el­felejtette hozzátenni, hogy nem koreográfiái alkotással, mert ugye az „amatőr státu­szom” ezt nem tette lehető­vé, bár 40 éve alkotok ilyen műveket, s úgy gondolom, nem amatőr fokon. Ami a Bonfini-mű színpadi adap­tációját illeti — ez volt az inkriminált pályázati ter­vem —, nem ügy, ezért nem ragadtam volna tollat, min­denesetre hízelgő rám néz­ve, hogy csak „hajszál hí­ján” maradtam le a Jókai Színház pályázatával szem­ben, de időközben adódott, hogy az elkészült pályater­vem megvalósíthatom más megyében. Ha a művészeti pályázat kiírása az általunk kért mó­don változik majd, akkor lesz javaslatunk arra vonat­kozólag is, hogy a táncmű­veket ki bírálja el, minden­esetre nem „családon” be­lül, ilyen belterjes „önálló­ságot” nem igénylünk. Born Miklós A Sarkadi 2. Számú Üjtelepi Általános Iskola 1937'38. évben végzett tanulói nemrég rendez­ték meg az 50 éves iskolai ta­lálkozót. Az 54 tanuló közül 26- an jelentek meg, 14-en meghal­tak, a többiek vagy nem tudtak, vagy nem akartak eljönni. Fél 11-kor a régi csengő hangjára — kissé csendesebben, mint ré­gen — bevonultak abba a tan­terembe, amelyikben annak ide­jén tanultak. Beültek az iskola­padba, ami egyik-másikuknak szűknek bizonyult. A Himnusz eléneklésével kez­dődött a kis ünnepély. Kiss Ká­roly volt iskolatárs üdvözölte a megjelenteket, a tanító Szilágyi Lajost, aki elfogadta a meghí­vást, 78 évesen, fiatalosan, jó­kedvvel jött íe Budapestről, hogy láthassa egykori tanítvá­nyait. Megható volt az, hogy a jelenlegi igazgatónő, Ilyésné Mátyás Erzsébet jelen volt ezen a találkozón. Kisiskolások cite- razenével, szép költeménnyel, egy-egy szál virággal köszön­tötték az idős, nagymama­nagypapa, dédmama korú haj­dani Iskolásokat. Juhász Róza adta át az ajándékokat. Egy is­kolatárs visszaemlékezésében felelevenített régi élményeket, amikre mindenki szívesen em­lékezett. De voltak olyan emlé­kek is, amik a mai iskolások részére elképzelhetetlenek, pél­dául pálcával fenyítés, aminek nem örültek annak idején, de most visszaemlékezve megszé­pült. Szilágyi Lajos tanító úr . nagyon örült, hogy találkozha­tott volt tanítványaival, egyik­másikat név szerint szólította, sőt, még az utcát is megnevez­te, ahol lakott. Sok mindenről volt még szó, az akkori nehéz gazdasági hely­zetről, nem volt könnyű dolga senkinek, sem tanítónak, sem tanítványnak. Egyperces néma felállással emlékeztek azokról, akik már nem lehettek itt. Fájó szívvel vették tudomásul Erdély kulturális értékeinek tervbe vett elpusztítását, a földrajzórákra visszaemlékezve. Nagyon érde­kes volt az, hogy akik elkerül­tek régebben, nem ismerték meg egymást, meg kellett kér­dezni: te ki vagy? A Szózat eléneklése után, szép emlékekkel gazdagodva vonultak ki az udvarra, ahol csoportkép készült a jelenlevők­ről. Majd a szomszédos Rózsa étteremben közös ebéddel, be­szélgetésekkel zárult a találko­zó. Tamás Andrásné (Dajka Rozáliát) egykori tanuló, Szabadkígyós Elnézést, hibáztunk! Környezetünkért Nyugdíjas párttagok Rácz Sándor, Makón élő és dolgozó néprajzkutatótól kérünk elnézést, akinek a neve rovatunkban, „Gabona­múzeum, Békéscsaba — Ér­demes felkeresni!” címmel közreadott írása alatt, de­cember 27-én hibásan jelent meg. Rácz Sándor neve egyéb­ként nem ismeretlen me­gyénkben, hiszen hosszú ideig feleségével Dobozon tanított, ahová visszajár néprajzi-nyelvjárási gyűjtés­re. E gyűjtőmunka eredmé­nyeképpen született a „Do­bozi tájszavak” című köny­ve. Példamutató esemény volt Mellékelem azt a belépő­jegyet, mely feljogosított ar­ra, hogy egy nagy odaadás­sal megrendezett jótékony­célú koncertet meghallgas­sak. A koncert nagyon szép volt. A megszervezése, meg­rendezése sok-sok fárado­zást igényelhetett. Az álta­lános iskola és a művelődési ház rendezte. Tulajdonkép­pen ezt az önzetlen munkát — melyet mi nézők kará­csonyi ajándékként vettünk — szeretnénk megköszönni azoknak, akik fáradoztak a kedves műsor létrejöttéért. Példamutató esemény volt, ebben a rohanó, stresszel terhelt világban, mely nyil­vánosságot érdemel. SZ. P.-né, Elek A Természetvédelmi Klub első összejövetele Röpiratunk mindenkihez szól, akit egy kicsit érdekel a mindannyiőnkat körülvevő környezet állapota, aki meg kí­vánja ismerni a világ, benne hazánk és megyénk környe­zetvédelmi helyzetét; aki szeretne tenni valamit a tiszta folyók, friss levegő, madárdalos erdők megmentéséért; aki meg szeretné ismerni a természet jelenségeit és folyama­tait, melyekben az emberi faj léte csak egy apró porszem; aki úgy gondolja, hogy meg kell állítani ennek a porszem­nek az ön- és környezetpusztító „fejlődését”. A megyei művelődési központ Tégla Közösségi Házában (Békéscsaba, Orosházi út 32.) 1989. január 18-án 18 órától kezdődik a Természetvédelmi Klub első összejövetele, ahová minden érdeklődőt szeretettel várunk. A szerdánkénti fog­lalkozásokon az előzetes tervek alapján előadások, beszél­getések, filmvetítések lesznek sok zenével és más, igény szerinti programmal kiegészülve. Természetesen kirándulá­sokat is tervezünk. A klub vezetősége Szűrővizsgálat Csanádapácán Egyetértek Gallai Róbert- nek, a Népszabadságban de­cember 31-én megjelent írá­sával. Azzal a kiegészítés­sel, hogy azok a nyugdíjas párttagok, akiknek a nyug­díja 10-12-14 ezer forint, de még elmennek tanács­adóként nagy pénzekért, ért­sék már meg végre, hogy a helyet át kell adni a fiata­loknak, s a mai fiatal ve­zetőknek. Nem kell tanács­adás, s ha kell, tegyék azt társadalmi munkában. Csak­hogy ezt nem így teszik. Ez sem baj, így legalább lakó­helyükön hasznosíthatják magukat. Szépítik majd la­kóhelyi környezetüket. Fi­gyelik, kik azok, akik csak kárt tesznek, fákat törnek ki, szemetelnek. Igaz, hálá- datlan feladat valakire rá­szólni. Biztos, hogy kelle­mesebb bemenni a munka­helynek nevezett helyre és elolvasni a hazulról hozott újságot, és meginni a feke­tét és várni, hogy a kerté­szet és a tanács tegye szeb­bé környezetüket, a közte­rületfenntartók pedig vi­gyázzanak. De ez pénzbe kerül, és szegények va­gyunk. Egy igazi párttag nem is vár erre, hanem pél­damutatóként jár el. Egy kisnyugdíjas ezt meg is te­szi, nem szégyenli a mun­kát, hiszen mindig ezt tet­te. Ezért a kisnyugdíjaso­kat igenis foglalkoztassák, ők igazi pártmunkásként dolgoznak. Nem azt nézik, hogyan lehetne több pénz­hez jutni, hogy kocsijukat megint kicserélhessék. Ha nyugdíjas párttagjaink tesz­nek még valamit, elősegítik országunk felemelkedését, tisztábatételét, nagy segítség lenne. De el is lehetne gon­dolkodni, hogy mi, pártta­gok ennek a mostani hely­zetnek nem voltunk-e elő- segítői. Hantos János, Békéscsaba Új horgászszakcsoport 1988 decemberében megala­kult a .Gyulavári Lenin Tsz horgászszakcsoportja, a Gyulai Dolgozók Horgász Egyesületé­nek irányítása alatt. Az alakuló gyűlés négy napirendi pontot tárgyalt. Ennek főbb témái: a szakcsoport működése; vezető­ségválasztás, társadalmi mun­kák; haltelepítés és a taglét­szám megállapítása. Varga Ist­ván, a Gyulai Dolgozók Hor­gász Egyesületének elnöke tájé­koztatta a szakcsoport tagjait a megalakulás jogi feltételeiről és lehetőségéről, valamint a dénesi tavak haltelepítéséről. Ezt kö­vetően dr. Szekeres Lajos, a je­lölőbizottság elnöke megtette a javaslatát a szakcsoport vezető­ségének összetételére, melyet a tagság egyhangúlag elfogadott. A szakcsoport elnöke: Kubicza János, titkára: Knap Tibor. Az újonnan választott vezetőség el­nöke tájékoztatta a tagságot a taglétszámról (maximum 70 fő). Tag csak gyulavári lakos lehet. Horga József, Gyulavári Csizmakálvária Ügy gondolom, az eset, ami a közelmúltban történt ve­lem, tanulságos lehet mások számára is. Bár az optimizmu­som azóta alaposan megcsappant, hiszem, hogy egy csizma­vásárlás — ha a dolgok a maguk rendjén alakulnak — kö­zel sem ennyi hercehurcával, idegeskedéssel és megalázta­tással jár. Történt, hogy december 9-én, egy szép, elegáns, fekete bokacsizmát vásároltam a lányomnak Békéscsabán, a Ta­nácsköztársaság útja—Petőfi utca sarkon levő butikban. Még a 2 ezer forintos árat sem sajnáltam kifizetni érte, hiszen olyan csinos holmit kaptam érte, ami ritkaság. Persze az is ritkaság, hogy egy lábbelit mindössze egy hétig lehet hordani.. . A csizma sarka ugyanis egyetlen hét alatt elkopott. Ez persze még nem lett volna olyan nagy baj, hiszen a cipé­szek könnyűszerrel pótolják, ha kell, a tartósabb rézsarok­kal. Ám, amikor bevittem a Körösvidéki Cipész Szövetkezet javító részlegébe, a cipész szakember elszomorított. Megmu­tatta a csizma talpát és azt mondta, nem ad egy hetet, és a talp leválik a felsőrésztől. Nagyon elkeseredtem, mert arra aztán legszörnyűbb álmomban sem gondoltam, hogy egy 2 ezer forintos csizma egyetlen hét alatt használhatat­lanná válik. Természetesen azonnal a kicseréltetésre gondoltam, és visszamentem a butikba. A hölgy, akitől eredetileg is vet­tem a holmit, közölte, hogy nem cseréli ki, miközben ki­próbálva a csizma strapabíró képességét, egyetlen mozdu­lattal leválasztotta a talpát a felső részétől. Annyit meg­ígért, hogy másnap megragasztja. Visszamentem másnap, közben azonban meggondoltam magam és mégis cserét kértem, mert továbbra sem tud­tam megbarátkozni a gondolattal, hogy a csizmát ilyen rö­vid idő után sarkalni, ragasztgatni kell. A hölgy még ekkor Községünkben, Csanád­apácán 1988 decemberében kötelező tüdőszűrést és vér- nyomásmérést szerveztek. Talán nem tenném szóvá, ha a tüdőszűrés — vérnyo­másméréssel egybekötve nem lett volna. Hiszen mindkét betegség szűrése fontos. Az egészségügy mindent meg­tett azért, hogy maximáli­san jól sikerüljön mindkét szűrés. Ebben segítettek: a gyulai mozgóernyőkép-szolgálat dol­gozói, az orosházi tüdőgon­dozó dolgozója és Csanád- apáca két körzeti nővére, egy orvosírnoka. Végezetül, de nem utlosósorban a Vö­röskeresztes aktívák. A jó szervezettségnek is köszönhető, hogy zökkenő- mentesen zajlott le mindkét szűrés. Tóthné Fodor Hona vöröskeresztes tag Csanádapáca sem akarta kicserélni, s arra az aggályomra, hogy hátha újra leválik, azt felelte: amikor leválik, mindig vigyem visz- sza, megragasztja. Mivel hajthatatlan volt, elkeseredettsé­gemben azt mondtam, a panaszomat megírom az újságnak. A válasza: oda írok, ahová akarok, Je is fotóztathatom, ak­kor sem érdekli semmi, és nem cseréli ki a csizmát. Ezek után nemcsak az újsághoz fordultam, hanem a Ki- sosznál is panaszt tettem, ök jegyzőkönyvet vettek fel az ügyről, és arra kértek, annak másolati példányával menjek vissza a butikba, és hozzátették, hogy ők is személyesen felkeresik az egység vezetőjét. Bár nem sok jóra számítottam, újra beállítottam a bu­tikba. Az eladónő beleolvasott a jegyzőkönyvbe, dühében darabokra tépte, kikapta a kezemből a csizmát, bevágta a pult alá, majd elővett egy pár ihasonló méretűt, a kezembe nyomta, és minősíthetetlen hangon, több vásárló előtt ki­utasított az üzletből azzal, hogy oda többé be ne tegyem a lábam. Mindezek után egész biztosan tudom, hogy nem teszem be a lábam abba az üzletbe, még akkor sem, ha szép szóval hívnának. Azt persze mondanom sem kell, hogy az újabb pár csizma is hibás volt, ugyanis a lehajtott szár varrásánál az anyag teljesen szétszakadt, amikor készítették. Ezt ott az üzletben nem vehettem észre, nem is gondoltam rá, hi­szen örültem, hogy ép bőrrel megúsztam az esetet. Végül, a lányom vitte_ vissza, ő több szerencsével járt, s ez a lábbeli — nem akarom elkiabálni — még jó. Talán nem ritkaság, ha az ember hibás terméket vásárol, ezzel gondolom, nem vagyok egyedül. Azt viszont már mély­ségesen elítélendőnek tartom, hogy egy vevővel ilyen visel­kedést engedjen meg magának egy kereskedő. Nem állami boltban, hanem egyéni érdekeltségű, magánszektorban dol­gozóról van szó. Lehet, hogy gazdag a kínálat abban a bu­tikban, de hogy valami más hiányzik belőle, abban biztos vagyok... Tisztelettel: egy olvasó (pontos név és cím a szerkesztőségben) „Kislányunkat megműtötték” Szeretnénk megköszönni a se­gítséget mindazoknak a szarva­si és békéscsabai embertársa­inknak, akik véradásukkal lehe­tővé tették a műtét megvalósí­tását, valamint 'a Vöröskereszt szarvasi titkárának, a vas-fém­ipari szövetkezet elnökének, és mindazoknak, akik segítséget nyújtottak a gyors véradás meg­szervezésében. Kislányunkat megműtötték, jó egészségben hazatért, #s már együtt ünne­pelhettük a karácsonyt. A 15 éves szarvasi diáklány szülei Ecce homo A zöldséges pultnál nagy patáliát csapott a középkorú elegáns hölgy. — Becsaptál, két forinttal! — rázta festett fürtjeit. — Szerinted ennyibe kerül három kiló narancs? A tanulólány megszeppenve állt a pult mögött. — Iga­za van, asszonyom — suttogta elpirulva. — Elnézést ké­rek, máris kijavítom. Legyen szíves, adja vissza a cso­magot!... De az elegáns hölgy nem óhajtott megbocsátani. Üzlet­vezetőt, panaszkönyvet követelt. — „Ebben a boltban lopnak, csalnak” — rögzítette tapasztalatait, majd nagy zajjal elment. Az elegáns hölgy egy másik elegáns hölgy társaságában hamarosan a szemközti presszóban jelent meg. — Két kávét — rendelkezett. — De jó erős legyen... ! Jött a felszolgáló, udvariasan szervírozott. — Tizennyolc forint — válaszolta halkan. Az elegáns hölgy huszonöt forintot koppantott a tálcára. — Köszönöm, Jocókám! — elbocsátóan intett. — A töb­bi a magáé!... Farkasinszki Lajos Gyomaendrőd A Körösmenti—Skála Szövetkezeti Kereskedelmi Közös Vállalat, Telekgerendás, orosz, német középfokú nyelvvizsgával rendelkező MUNKATÁRSAT KERES ELŐADÓI MUNKAKÖRBE, angol nyelvvizsgával is rendelkezők előnyben részesülnek. Körösmenti—Skála KV, Telekgerendás.

Next

/
Thumbnails
Contents