Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-14 / 12. szám

BÚ(L)VÁRKODÓ 1989. január 14., szombat Szabad szombaton, azaz szombaton szabad Az elmúlt heti Bu(l)vár- kodóban együttműködésre szólítottuk fel olvasóinkat. Kértük, írják meg, megyénk melyik neves emberét kí­vánják „civilben'’ megismer­ni, s mit (miket) kérdezné­nek tőle? Kikötésünk csupán az volt, ezúttal ne a mun­káról essék szó! Első interjúalanyunkat, Szikszai Ferencet, a Haza­fias Népfront Békés Megyei Bizottságának titkárát — többek között — arról fag­gattuk, mi az eredeti fog­lalkozása. Mert abban bizto­sak voltunk, hogy nem kez­dődhet így a beszélgetés: „Már gyermekkoromban nép­fronttitkár akartam lenni...” — Értelmiségi családból származom. Csak úgy, mint édesanyám, nagyanyám és családom számos tagja, én is a pedagógusi pályát vá­lasztottam. Életem egyik fe­lét általános iskolai- tanár­ként Mezőkovácsházán töl­töttem. Egy évtizede kerül­tem Békéscsabára . . . — Szabadidejét mivel töl­ti? — Nagyon szeretem a ter­mészetet. Es itt nem csak a kertészkedésre gondolok. Nyáron szinte mindig kint vagyok a Körösön. Sokfelé elvitt már a jósorsom, de ez a táj a legkedvesebb szá­momra, emberestül, növé­nyestül, állatostul... És még egy kedvtelésem van, szere­tek mindent megismerni, mindenről tudni, amihez hoz­zájuthatok ... Ezért vannak dolgok, amiről nem mondok le semmi pénzért. Például a folyóiratok olvasásáról. He­tente egyszer elmegyek a könyvtárba és átnézem, ami­hez csak hozzájutok ... — Színház, mozi, televízió? — Moziba nemigen, de színházba járok, még ha nem is annyit, amennyit kel­lene ... A televíziót — kü­lönösen mióta a műholdas csatornákat is fogjuk, sokat nézem. Legjobban az aktuá­lis politikai, gazdaságpoliti­kai műsorokat szeretem, az meg, hogy ne nézzem a hír­adót, elő sem fordulhat. — Sport? — Szívemhez a technikai sportok — a motorverseny, a repülés — állnak a legkö­zelebb. Magam is szeretek vezetni. — Milyen autója van? — Szamara. — Sportol valamit? — Hetente kétszer, három­szor úszni megyek. — Ha szólna néhány szót a családjáról! — Feleségem igazgatóhe­lyettes egy általános iskolá­ban. Két nagyfiam van, az egyik tisztviselő, a másik gépkocsivezető. És hamaro­san unokám is lesz ... — Segíteni szokott otthon? — Elvégzek mindenfajta házimunkát, olykor még fő­zök is. — Melyik főztjére a leg­büszkébb? — Jól csinálom a pörköl­teket és a palócpecsenyét. — Szokott önvizsgálatot tartani? — Igen. Koromnál fogva, meg azért is. mert úgy meg- kavarodott a világ körülöt­tünk. Az mindenképp elszo­morít, hogy olyan sok rossz­kedvű ember vesz körül, és hogy mind több társamat betegség kínozza. De alapjá­ban véve optimistának val­lom magam, szeretem a tár­saságot, sok emberrel szót értek, különösen az egyszerű, falusi emberekkel, hisz ma­gam is ilyen közegből szár­mazom. — Ha már itt tartunk. Van-e meghatározó gyermek­kori élménye? — A közösség a meghatá­rozó, mely körülvett. A jó szomszédok, a barátok. Mindaz, ami manapság talán nem veszi körül az embert. — Nem zavarja, hogy ilyes­miről faggatom? — Sok országban természe­tes, hogy a vezetőket kap­csolataikról, életükről, érté­keikről faggassák. Itt vala­miféle szemérmes hallgatás a jellemző. Pedig meggyőző­désem, hogy aki vezetői sze­repre vállalkozik, ki kell bír­nia a nyilvánosságot, az em­beri érdeklődés megnyilvá­nulásait ... Szóval, köszönöm, hogy felkeresett... N. Á. Fotó: Kovács Erzsébet llprA-cseprök Alexandre Dumas francia írót egy alkalommal gyűjtő­ívvel keresték fel, s kérték, adakozzék egy szegényen el­hunyt adóvégrehajtó temeté­sére. — Mennyibe kerül a teme­tés? — tette fel a kérdést Dumas. — ötven frankba — hang­zott a válasz. — Akkor itt van száz frank! Temessenek el még egyet! * * * Moliere-t anyjától örökölt tüdőbaja egész életén át kí­nozta. Már egészen fiatalon különös ellenszenvvel visel­tetett az orvosok iránt, da­rabjainak orvosszerepei is erre vezethetők vissza. Tőle származik a következő epés megjegyzés: — Boldog emberek az or­vosok. Eredményeiket nap­fény világítja, tévedéseiket pedig föld borítja! Hírek innen, onnan Erről jut eszünkbe! n zöldség és a nők „Cardiffban megtartották az óriászöldségek versenyét. A sárgarépacsoportban Char­lie, azaz egy 3,40 méter hosszú sárgarépa nyerte az első díjat, egyben világre­kordot is állított fel. Gazdá­ja elmondotta, hogy esővíz­levezető csatornában ter­mesztette, melyet előzőleg természetesen földdel töltött meg. 9,1 •kilót nyom a világ legnagyobb tormája. Pénelo­pénak hívják a főzötökök bajnokát, mely 150 kilo­grammos súlyt „ért el” és 3 méteres átmérőt. Brit szokás szerint a versenyre beneve­zett rekordtermények kizá­rólag női neveket kapnak.” Mi nők mit is mondhat­nánk erre? Csak köszönetét. Mert mégis jobb, hogy ne­vünk egy gigantikus zöldség által válik halhatatlanná, s nem azáltal, hogy zöldsége­get beszélünk ... Játékmúzeum „Játékmúzeum vonzza a láto­gatókat az NDK-beli Sonncberg- be. Az 1901-ben létesült múze­umban ötven ország több mint hétezer játéka látható. A láto­gatók megismerkedhetnek a Já­tékgyártás történetével és a tá­voli országok jellemző gyermek- játékaival. A gyermekek külön játékteremben játszhatnak a helybeli Játékgyárban készült játékokkal.” Kíváncsi vagyok, magyar gyártmányú játékot bemutat­nak-e a sonnebergi múzeum­ban. Egy biztos, ismerve a mi játékaink tartósságát, tartok tő­le, a jövőben nálunk azokat a gyerekeket kell kiállításon mu­togatni, akik meg tudják őriz­ni játékaikat az utókor számá­ra. Aztán lehet tovább bővíte­ni a gyűjtemény körét azokkal, akik meg tudják fizetni e já­tékok árait... Sértődés ne essék! ­Objektív objektív Most milyen arcot vágjak? Fotó: Gál Edit Nem képtelen történetek... „Örült nagy szerencsém volt...” Tarján Györgyi a múlt évről „A pénzemből bizony, sokszor csak joghurtra fu­totta ebben az évben, most mégis azt kell, hogy mond­jam, a januártól decembe­rig csupa jó dolog történt velem. Talán a fekete ka­lap. .. az hozott szerencsét. Gyurkovics Tiboré, színhá­zunk fődramaturgjáé volt, de csak addig, amíg fel nem próbáltam. Belenéztem a tü­körbe. Gyurkovics Tibor pedig mindvégig ugyanazt a két mondatot ismételget­te: Tényleg jó ez a kalap! És milyen jól áll magának! Rögtön tudtam, hogy nem adom vissza neki. Nálam lesz egy darabig, jó? — így kértem kölcsön tőle. Akkor jött aztán a budapesti já­tékfilmszemle, ahol mit hal­lok: Elek Judit nekem akarja adni a Tutajosoknői főszerepét, de hiába keres, egyszerűen képtelen utol­érni. Akkor most rajtam a sor, gondoltam, én majd megtalálom őt. Filmgyár, sminkpróba, kopaszparó­ka... Elek Judit ujjong: megvan Sára, megvan Sá­ra! Aztán azt kérdezi, haj­landó lennék-e egy centis­re vágatni a hajamat. Igen, persze, hogyne, felelem ha­tározottan, de hetekkel ké­sőbb, a szerződés aláírása után, amikor egyszerre két amerikai filmszerepet aján­lanak fel, összeugrik a gyomrom. Jó, jó, de haj nélkül? Ha meglátja a pro­ducer, hogy kopasz vagyok, nyomban lemond rólam, örült nagy szerencsém volt... a Dr. Jekyll és Mr. Hyde forgatása korábban kezdődött, mint a Tutajoso- ké. Előbb Anthony Per- kinsszel, aztán Gáspár Sán­dorral játszottam. Az ame­rikai filmben társalkodónő voltam, a magyarban im­már haj nélkül, zsidó fele­ség. És még egy öröm ért azokban a hetekben: Lati- novits Zoltán és Cserhalmi György után én is Arany­gyűrű-díjat kaptam Veszp­rémben. így jött el a nyár, s a másik amerikai film, a Wiessenthal-történet, amely­ben ugyancsak angolul be­széltem — mint névtelen te­lefonálgató. A hajam? Már megnőtt. A Popfesztiválban még parókám volt, de az Imposztorokban és a Pi- linszky-képekben már nem. És most újra hordpm a ka­lapot. Hátha szerencsét hoz jövőre is. . .” (Űj Szó) (sz. g. 1.) Legek... A ÍI éves Jordi Nielles és húga, a 9 éves Sonia, a barce­lonai zenekonzervatórium több mint száz diákjának rész­vételével rendezett zongorahangverseny legfiatalabb elő­adóművészei. A szokatlan méretű koncerttel a szervezők be szeretnének kerülni a Guinness-fcle rekordok könyvébe A világ legnagyobb jelenleg is hajózó vitorláshajójakcnt számontartott „Szedov” szovjet fregatt kibontott vitorlák­kal hasítja vizét az Aland-szigetek partjainál a Cutty Sark­vitorlásverseny második szakaszában Refat Iszmael, egy amszter­dami pénzváltó iroda alkal­mazottja bemutatja azt a csupán egyik oldalán nyom­tatott 200 francia frank névértékű bankjegyet, ame­lyet a napokban talált egy új bankjegykötegben. Nu- mizmaták szerint a hibásan nyomott kétszázfrankos nem száz frankot, hanem még 500 dollárt is megér (Telefotó — MTI külföldi képszerkesztőség) Sportlexikon A, A Adogató: állóvíz Észak-Euró­pában. Partjain sok a teniszpá­lya. Állóképesség: sportoló férfiak kondíciójának mutatója, szem­ben a női sportolók fekvöké- pességével. B Bcrosál: berezel. (Csak ural­kodókra vonatkoztatható.) Biliárd: népszerű sport, mely­nek során megszámlálhatatlanul sok golyócskát kell egy vagy több lyukba juttatni. Bokszol: valakit suviksszal fé­nyes feketére pofoz. CS Cseregumi: (Hamaroda) világ­hírű japán autóversenyző. Csusza: pingpongasztalok szé­lén feltalált utóétel. Megemész­teni és visszaadni egyaránt ne­héz. D Diszkoszvetés: a dlszpálmave- téssel egyidejűleg végzett mező- gazdasági munka. F Farmotoros: lökhajtásos höl­gyek csoportja, amely csak kül­földi üzemanyaggal működik. (7 nap) Tes(zl-)sék játszani! Ön és a képzőművészet 1. Ha valaki megkérdezi, mi­ért gyűjt bélyeget, gyufacímkét, szalvétát, vagy valami ehhez hasonlót, mit válaszol? a) Azért, mert ez a hobbim — 4 b) Mert sok emberrel kerül­hetek kapcsolatba általa — 2 c) Ebből anyagi hasznom is származhat — 6 d) Mert általa új Ismereteket szerezhetek — 8 2. Ha ruhaanyagot vásárol, milyen szempontokat tart szem előtt? a) az anyag minőségét — 7 b) az árát — 2 c) hogy milyen alkalomra akarom viselni — 5 d) a színét — 10 3. Gyermeke közli önnel, hogy iparművészeti főiskolára akar beiratkozni. Hogyan fogadja a hírt? a) Rögtön számba veszi isme­rőseit, van-e közöttük olyan, aki segíthetne, hogy gyereke beiratkozhasson a kívánt főiskolára — 6 b) Minden magyarázat nélkül megtiltja neki, hogy bead­ja kérvényét, mert meg­győződése, hogy úgysem vennék fel — 2 c) Szakkönyveket vásárol ne­ki — 4 d) őszintén elbeszélget vele a művészi hivatás szépségei­ről, s a végén hagyja, hogy saját belátása szerint dönt­sön — 8 4. Kirándulásokon betér-e a múzeumokba? a) Igen, és mindent figyelme­sen megnéz — 10 b) Vesz egy képeslapot vagy katalógust, de nem megy be a múzeumba — 2 c) Nem érdeklik a képzőmű­vészeti gyűjtemények — 0 d) Elgondolkodik a kiállított tárgyakról, s arról, hogy mekkora értéket képvisel­nek — 5 e) Megpróbálja elképzelni, ho­gyan illene be egy-egy tárgy vagy festmény a la­kásába — 8 5. Az alábbiak közül válassza ki a híres festők nevét! Botti­celli, Voltaire, Presley, Fran­kenstein, Dürer, Marconi, Paso­lini, Van Dyck, Max Ernst, Cha­gall, Giordano, Caruso, Picasso, Sagan, Jaksic, Cervantes, Velja Vesovic, Miiic od Macve, Len­non. (A pontos válasz: Botticelli, Dürer, Picasso, Jaksic, Giorda­no, Max Ernst, Chagall, Miliő od Macve.) Minden helyes vá­lasz 1 pontot ér. Értékelés. 30 pont alatt: Nemigen ért a képzőművészethez. Ha a laká­sában van is valamilyen repro­dukció, azt biztos ajándékba kapta. Nem művészetkedvelő, de más területeken bizonyára azért megállja a helyét, vagy van valamilyen más kedvtelése. 30—46 pont: A képeket és a művészetet az élet alkotóele­meinek tartja, s ebbéli hitében senki sem ingathatja meg. La­kásában a kép a berendezés ré­sze, mint például a bútor. Az is­mert képzőművész neve az ön tudatában csak homályos foga­lomként dereng. 46—59 pont: Van ízlése és já­ratos a képzőművészet világá­ban. Ha van rá anyagi lehető­sége, ismert mesterek műveit vásárolja, mert tudatában van annak, hogy a műalkotások ér­téke tartós. 59 pont fölött: Képzőművésze­ti ismerete átlagon felüli. A műalkotások elbírálásában tár­gyilagosságra törekszik, lakását kifinomult ízléssel rendezi be. Emellett igyekszik az embereket rávezetni arra, hogy mindenben fölfedezzék a szépet. Am azért vigyázzon, ne befolyásolják a divatos szélsőségek, ne dőljön be az úgynevezett modernek blöffjének! (Szivárvány)

Next

/
Thumbnails
Contents