Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1989. január 14., szombat Emlékek a múltból H divat múzeuma Egy évvel ezelőtt nyitották meg Budapesten a Textilipari és Ruházati Múzeumot. Őse az a húsz évvel ezelőtt létrehozott kiállítás volt, amelyet — akkor — a fővárosi Technika Házában mutattak be. Igen nagy közönségsikert kapott a kiállítás — emlékezett a múzeum vezetője Oszetzky Gábor, majd elmondta, hogyan alakult a későbbiekben a kiállítás sorsa. Nagy volt az érdeklődés, mégis sokáig kellett várni, amíg újból a közönség elé kerülhetett a gyűjtemény, melynek ekkor az óbudai zsinagóga adott otthont. Itt • is időszaki kiállításokat láthatotta közönség, de a rendezőknek sikerült összeszedni a múzeum alapját képező saját gyűjteményt is. A véletlen segített a múzeum jelenlegi helyének a kialakításához: 1975-ben megszűnt a Hazai Fésűsfonónak egy budapesti gyára, amely Angyalföldön, a Rajk László—Ipoly—Gogol- utcák határolta telken működött. Az egykori gyár alkalmasnak látszott arra. hogy benne állandó múzeum létesüljön, s az ötlethez az illetékes minisztérium is hajlandó volt jelentősebb összeggel hozzájárulni. Azért hozták létre a múzeumot, hogy bemutassa a textilipar teljes egészét, történeti korszakait, fejlődési fokait, ágazatait: a fonást, szövést, kikészítést, kötés- hurkolást, és konfekcionálást. Jelenleg a szövés- és a konfekciótörténeti kiállítás látható. A tervek szerint még az idén a látogatók elé kerül a fonást bemutató kiállítás is. Időszaki bemutatót is rendeznek a múzeumban. Tavaly a hazai kötő-szövőipar százéves jubileumára emlékezve régi, de még működő gépeket és természetesen modern termékeket láthattak az érdeklődők. S van egy „leánymúzeumunk” is, a pápai Kékfestő Múzeum; az ottani bemutatón, az ötvenes években megszüntetett, kétszázéves hagyománnyal rendelkező kékfestő céhnek az 1700-as évek végéről származó eszközei és termékei láthatóak. A budapesti múzeum tervei között olyan viselettörténeti kiállítás is szerepel, amely az 1480—1930 közötti divatot mutatja be a látogatóknak. Ehhez a Magyar Divatintézet és egy olasz cég ad majd segítséget. A múzeum része az Inno- vatext Textilipari Kutató és Fejlesztő Vállalatnak. Nemcsak közművelődési feladatának tesz eleget a múzeum, hanem szakmai képzési és továbbképzési feladatokat is felvállalt. Az érdekelt vállalatok és intézmények segítségével létrehozott és fenntartott múzeum anyagai szemléltető eszközül szolgálnak a leendő textilipari szakembereknek. December közepétől időszaki kiállítást rendeznek a kékfestést bemutató relikviákból, kordokumentumok felhasználásával. A bemutató ismerteti a mai magyar kékfestők termékeit, illetve kamarakiállításon a Kékfestő Múzeum anyagát tárja a látogatók elé. H. Sz. Gy. Varrógép 1870-ből Zichy Mihály szülőházában A magyar szellemi-művészeti élet kiemelkedő személyiségei közül kevésnek maradt meg érintetlenül a szülőháza. Pedig megértésükhöz gyakran hozzájárulhat a gyermekkori környezet megismerése. Ezek az épületek az idők folyamán elenyésztek, új házakat emeltek a régi helyére. E kevesek közé tartozik az európai jelentőségű grafikusművész és festő, Zichy Mihály, akinek szülőháza ma is áll, szépen rendbe hozva a Somogy megyei Zlala nevű parányi falucskában, Tab tőszomszédságában. Az ősi atyai házat — a faluban kastélynak nevezik, a valóságban inkább tekintélyes középnemesi kúria — utoljára 1979-ben hozták rendbe. Teljesen felújították az öreg falakat, a szigetelést, és a tetőzetet, s így a kúriában berendezett emlékmúzeum anyaga már nyolc szobában látható. Zichy Mihály 1827. október 14-én látta meg ebben az épületben a napvilágot. Szülőházának műtermét — amelyet a művész 1879-ben a kúria virágházából alakíttatott ki — a család a százéves születési évfordulóra, 1927-ben Zichy Mihály Ereklyemúzeummá nyilvánította, amelyben eladatlan képeit, relikviáit és bútorait tartották. Ez a ma látható múzeumi anyag magja, amelyet a viszontagságos időben Zichy Mihály unokája, Csicse- ri Rónai Istvánné oltalmazott meg. Ezt az anyagot bővítette, egészítette ki és rendezte be a Központi Múzeumi Igazgatóság, a Rippl- Rónai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria. Az elmúlt századokban a Zichy család sok kiváló közéleti férfiút adott a hazának. A Zichyek közül István volt az első, aki a főrendek közé került, amikor 1655-ben bárói, 1676-ban pedig grófi címet kapott, amelyet leszármazottai annak rendje-módja szerint örököltek. Ugyanekkor a Zichy-famí- liának a másik ága is virágzott már, de ez az ág megmaradt a köznemesi »rendben, bár a két ág egy tőről fakadt. Zichy Mihály a köznemesi ágból származott. Tízéves koráig otthon nevelték. Már ekkor kezdett rajzolni, amit azután a veszprémi piarista gimnáziumban is folytatott. Jogi tanulmányait Pesten kezdte, és ekkor már Ma- rastoni Jakabtól vett rajzórákat. 1842-43-at írtak. Zichy Mihály barátaival együtt rajongott Kossuthért, mire a féltő anya átíratta fiát a bécsi egyetem jogi karára, nehogy belekeveredjen „valami forradalomba”. Tulajdonképpen ezzel indult el a fiatal joghallgató a művészi pályán. Mert Bécsben sem tagadhatta meg önmagát, azaz elhivatottságát a festészet iránt, s beiratkozott a Festészeti Akadémiára, majd az akadémiával szakító Waldmüller magániskolájába, akinél művészi fejlődése felgyorsult — a jogi tanulmányok rovására. A korabeli biedermeierrel szemben első jelentős, díjat nyert művével, az 1846-ban festett Mentőcsónakkal közel került a drámai romantikához. E korszak másik kimagasló alkotása, a Koporsólezárás, a zalai emlékmúzeum kincse. Ezután Waldmüllerrel Olaszországba utazott, ahol nagy hatást tettek rá a velencei festők, továbbá Michelangelo és Raffaelló képei. 1847-ben Zichyt — Wald- müller ajánlására — meghívták a cári udvarba, Pé- tervárra, hogy Katalin nagyhercegnőt rajzolni tanítsa. A fiatal művész ezt a lehetőséget nem hagyhatta ki, búcsút mondott a jogi pályának, és Oroszországba költözött. A család nem örült. „Antal (a festő fivére) < íróként, politikusként az ország bolondja lett, Mihály, a művész pedig a világ bolondja!” — mondta szomorúan Zichy Mihály édesanyja, Eperjessy Julianna. Ma már tudjuk, nem volt igaza. Négy cár udvari festőiéként ezernyi virtuóz rajzot készített (közben Párizsban is élt és dolgozott), s időnként hazatért a szülői házba pihenni, és ismét dolgozni. A: franciák számára Gautier, író és kritikus fedezte fel, és segítette az európai hírnévhez, és a Császár őfelsége Festőművésze kitüntető címhez. dr. Csonkaréti Károly A zalai Zichy kúria Hazai tájakon Kastélyok és kastélyparkok — történelmi viharok után Százéves kétogyházi „tölgyikrek” A Békés Megyei Népújság Szülőföldünk rovata 21 alkalommal adott helyet, hogy a megyében található kastélyok és parkjaik állapotát bemutathassam. Az ismeretterjesztésen túl munkámat annak az igazságnak a felismerése motiválta, hogy a főúri rezidenciák még ilyen állapotban is környezetünk szerves részei. A köréjük telepített parkok pedig nemzeti kincsünk kicsiny darabkái, melyek a maguk nemében pótolhatatlanok. 1944 őszén megyénkben több mint 50 főúri rezidencia (kastély, kúria, vadászház) maradt gazdátlanul, hiszen a tulajdonosok elmenekültek külföldre, vagy az ország más részébe. A szabadságtól megrészegült cselédség volt gazdáik helyett az épületeken állt bosszút! Biharugra, Battonya, Dombegyháza, Mezőkovácsháza határában a teljes megsemmisítés várt az épületekre. Az iszonyatos gyűlölet nem ismert akkor kegyelmet. Mindennek pusztulnia kellett, ami a lovaglónadrágos „uraságra”, a megaláztatásokra, az ijesztő nyomorra, a zsírtalan löttyre, vagy a ciberelevesre emlékeztette őket. Másutt a kastélyokat ösz- szetörték, kifosztották. Az elsőnek érkezők a bútorokat, a ruhát, és az ágyneműt rakták a kocsikra, vagy a talicskára. Csak az s üres szobák maradtak (Szabadkígyós, Kétegyháza, Fáspuszta), másutt még a nyílászárókat is kiszaggatták a falból (Póstelek, Csorvás). Volt olyan ás, ahol a fosztogatás után az épületet felgyújtották (Szeghalom). A felbecsülhetetlen értékű könyvtárakat széthordták (Geszt), felgyújtották (Lőkösháza). A festményeket késsel széthasogatták (Csabaszabadi, Szabadkígyós) . Az első eszmélés után a környező országokból menekülitek (Gyula, Kétegyháza) és a volt cselédek beköltöztek a romos épületekbe (Fáspuszta, Körösladány). 1946 után kezdődött el a kastélyok „alkalomszerű ér-. tékesítése”. Ekkor kerültek az épületekbe a gépállomások: Kétegyháza, Lőkösháza, iskolák: Doboz, Kétegyháza, Kondoros, Szabadkígyós, Genlia, tsz-irodák: Csabaszabadi, Csorvás, Gyulavári, Kondoros, Lőkösháza, posta: Gerla, élelmiszerbolt: Doboz. Tiszteletre és követésre méltó a tsz-ek állagmegóvó, sőt értékmentő tevékénysége, Kondoros-Nagycsákó, Lőkösháza, Csorvás kastélyai esetében. Jelenleg gazdátlanul áll, és állaga napról napra romlik Gerla, Csabaszabadi, Kondoros-Kis- csákó kastélyainak. Sajnos van olyan is, ahol az épület romokban hever. A közvetlen életveszélyt kellett megszüntetni az épület lerombolásával (Póstelek), vagy felrobbantásával (Csorvás). A megye, de Tiszántúlnak is legimpozánsabb kastélya Szabadkígyóson található. Építészetileg is különlegesek Kondoros-Kis- csákó, Kárász-megyer, Fáspuszta, Lőkösháza-Bréda kastélyai. A téma feldolgozása során szomorúan tapasztaltam, hogy nagyon kevés megbízható bizonyíték maradt a jelenkorra. A meglevő iratok tanulmányozása mellett maradt a még élő szemtanúk megkérdezésének a lehetősége. Sikerült találkoznom olyan emberekkel, akik „annak idején” közvetlen kapcsolatban voltak a főúri családokkal (komornyik, dajka), a kastéllyal (főlovász, főkertész). Örök élmény marad számomra a találkozás Gyulaváriban Mátyási István, Csorváson Bottó Mihály, Geszten Brányik Sándor bácsival. S nem akarom elhallgatni a plébániákat vezető lelkipásztorok önzetlen segítségét, elsősorban a családfák tisztázása közben. Csak a többszörösen ellenőrzött, igaznak tudott anyagot írtam le a ténymegállapítás szintjén! A legnagyobb odafigyelés és jót akarás ellenére is egy-két esetben előfordult, hogy a cikk megjelenése után olyan adat birtokába jutottam, amely a leírtakat módosítja. A Bélme- gyer határába leírt Vizesfási kastély helyén Kárász-megyeri kastély, báró Wenck- heim Holyos Fülöp neve helyesen báró Holyos Wenck- heim Fülöp. A kastélyok és a hozzájuk csatlakozó parkok általában egyidőben épültek. A parképítésnél felhasználták a táj és az öröklött erdő adta lehetőségeket (Szabadkígyós, Doboz, Geszt, Kétegyháza). Nagyságuk 1-2 hektár és 35 hektár között változik. Az igényesebb tulajdonosok az őshonos fák védelme alatt külföldről hozatott fákat (egzótákat) telepítettek, 'színesedő lombjukkal (Szarvas), bizarr törzsükkel (Geszt), vagy káprázatos virágukkal (Szabadkígyós). A parkok angol tájkép jellegűek. Az épületek előtt kialakított francia kertek létrehozásával (Szabadkígyós, Tarhos), a tulajdonos anyagi helyzetét kívánták hangsúlyozni. Szerényebb kivitelezésű lehetett a pósteleki, a gerlai és a csor- vási kastélyok francia parkja. A parkokat sem kerülték el a történelmi viharok. A felgyorsult építkezésekhez a fenyőket (Geszt), tüzelésre az évszázados lombosfákat vágták ki (Lőkösháza, Kétegyháza, Körösladány, Szeghalom). A sportpályákat is a parkokban jelölték ki (Doboz, Geszt, Gerla). A parkok elhanyagoltak Gerlán, Csorváson, Dobozon, Csabaszaba- diban, Lökösházán, Póstele- ken. Csak az épületek közvetlen közelében gondozottak Tarhos, Szabadkígyós, Kondoros, Geszt parkjai. 1986 májusa óta megyénk „Környezetvédelmi modell- megye”. Ez a tény fokozott felelősségre inti a józan gondolkozót. Gyors és határozott intézkedésekre lenne szükség, mert ha még sokáig várunk, nem lesz mit védenünk. Sütő András szavaival kérdem: ugye, lesz elegendő mécsesünk a várakozáshoz? Busa László Négy és fél méter kerületű kocsonyás tölgyóriás a kétegy- házi parkban
