Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

1989. január 2., hétfő NÉPÚJSÁG Gorbacsov üzenete az amerikai néphez Az elmúlt év igen gazdag volt rendkívüli jelentősé­gű eseményekben — egye­bek mellett ezt hangsúlyoz­ta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, állam­fő, az amerikai néphez in­tézett újévi üzenetében. A szovjet vezető emlékeztetett arra, hogy 1988-ban kedve­ző változások jellemezték a két nemzet, a két állam vi­szonyát. A kétoldalú kap­csolatok mára a korábbinál sokkal dinamikusabbá, em­beribbé váltak — hangsú­lyozta Gorbacsov. Megállapította: a két or­szág közelebb került egy­máshoz, s mind az Egyesült Államokban, mind a Szov­jetunióban sokkal többet tudnak immár a másik fél­ről. A félelem és a gyanak­vás légkörét most már a bizalom, a kölcsönös rokon- szenv érzése kezdi felvál­tani — tette hozzá. A Szovjetunió — mon­dotta — a kapcsolatok le­hető legteljesebb kiszélesí­tése mellett van. Reményét fejezte ki az iránt, hogy er­ről az Egyesült Államokban is hasonlóképp gondolkod­nak s így — fűzte hozzá — derűlátóan tekint a két or­szág viszonyának jövőbeni alakulása elé. Gorbacsov kifejtette: 1988 úgy marad meg az emberek emlékezetében, mint az az esztendő, amely­ben megkezdődött a legfe­nyegetőbb fegyverfajta, a nukleáris fegyverek lesze­relése. Mindemellett szá­mos egyéb jele is volt ta­valy annak, hogy rendkívül fontos és kedvező irányú változások kezdődtek a vi­lágban. Ennek alátámasztá­sára Gorbacsov megemlítet­te az afganisztáni válság rendezése felé tett lépése­ket, az iráni—iraki fronton létrejött fegyvernyugvást, a Délkelet-Ázsiában és Afri­ka déli részén tapasztalható enyhülő feszültséget. Gorbacsov meleg szavak­kal emlékezett meg az ör­mény katasztrófa nyomán világszerte megnyilvánult együttérzésről és külön is hangot adott a Szovjetunió hálájának a tragédia után tanúsított amerikai segítő­készségért. Végezetül kife­jezte jókívánságait az Egye­sült Államoknak, üdvözölte az új esztendő alkalmából az amerikai népet, amely­nek békét, egészséget, jó­létet kívánt. Tilos kivinni azt, ami nincs A szovjet kormány úgy dön­tött, hogy ideiglenes jelleggel megtiltja egyes tartós fogyasz­tási cikkek kivitelét a Szovjet­unióból. Az 1989. február 1-jétől 1990 végéig érvényes korlátozás szerint magánszemélyeknek ti­los kivinni az országból fekete­fehér és színes televíziókat, hű­tőszekrényeket és fagyasztógé­peket, mosó- és varrógépeket, gyermekruházati cikkeket, bab­kávét és nescafét, valamint több kaviárfajtát. A január el­sején bejelentett döntés minden külföldire tartós külszolgála­ton a Szovjetunióban tartózko­dókra, hivatalos és egyéni ki­utazókra — egyaránt érvényes. A külföldiek a jövőben maxi­mum száz rubel értékben vihet­nek ki közfogyasztási cikkeket az országból. A szovjet kiviteli korlátozás alá került áruk szinte kivétel nélkül hiánycikkeknek számíta­nak a Szovjetunióban. A világbéke napján, január 1-jén a Szt. Péter Bazilikában celebrált miséjén II. János Pál pápa beszédében reményét fejezte ki, hogy az 1989-es esztendő a béke, az igazságosság, a szolidaritás élje lesz Az Országgyűlés állásfoglalása a pápa újévi üzenetéről (Folytatás az 1. oldalról) Az Országgyűlés bizonyos abban, hogy II. János Pál pápa állásfoglalása egyönte­tű támogatásra talál a ma­gyarországi egyházak, poli­tikai és társadalmi szerveze­tek, minden haladó és ha­zafias erő részéről. Meggyő­ződése, hogy a pápai üzenet­ben foglalt célok érdekében valamennyi állam törvény- hozásának és kormányának széles körű együttműködésé­re van szükség és lehetőség. LÉGFRISSÍTŐ Közönséges rádiókészülék­hez hasonló a Bionaire 700 elnevezésű, Amerikában nemrég elkészült elektroni­kus légfrissítő. A 0,1 mikron méretű szennyeződésré­szecskéket is —; por, pollen, dohányfüst, spórák stb. — „eltünteti” a levegőből. Ak­tív szén alapú szűrője min­denféle kellemetlen szagot, vagy nedvességet felszív. 99 százalékos légtisztító képes­sége révén a Bionaire 700 rendkívül tiszta, a hegyi le­vegőhöz hasonló környeze­tet biztosít. MEGLEPETÉS A nyugatnémet sörgyártók régóta „háborúban” állnak kö­zös piaci vetélytársaikkal ter­mékük tisztaságát illetően. Igencsak meglepődtek, amikor éppen saját szövetségük elnöke, Dieter Soltmann közölte fenn­tartásait az általuk gyártott sör tisztaságával kapcsolatban. Ja­vában folyt a reklámhadjárat „A mi sörünk tiszta marad. Rozs, maláta, élesztő és viz. Semmi egyéb ” mottóval, ami­kor Soltman bejelentette, hogy az NSZK sörgyárai termékeinek csaknem felében „egyéb” is van, mint a mottóban jelzett összetevők ... mégpedig nitrá­tok. A sörgyártáshoz használt víz nitráttartalma ugyanis meg­haladja az EGK-ban megszabott normákat. ELEKTRONIKUS SZÁMÍTÓGÉP A Fujitsu japán cég szak­értői nemrég készítették el a világ leggyorsabban működő elektronikus számítógépét. A VP—2600 jelzésű gép legna­gyobb sebessége 4 milliárd művelet másodpercenként. Memóriája 128-2048 megabit kapacitású. Az új számító­gép nagy előnyei közül meg­említendő, hogy a már meg­lévő elektronikus számítási rendszerek bármelyikére rá­kapcsolható. AZ NSZK IS Nyugat-Németország az el­következő négy év alatt 200 milíldó márkát (115 millió dollárt) fordít az ózonréteg tanulmányozására az északi féltekén, főleg az északi sarkkör övezetében. A cél megállapítani, vajon az Északi-sark térsége fölött van-e lyuk az ózonrétegben. Ez a vállalkozás a Közös Piac államai közös éghajlat­vizsgáló akciójának a kere­tében történik. AIDS-ES GYEREKEK AMERIKÁBAN Az AIDS a 9. helyen áll az 1—4. éves gyerekek elhalálo­zási okai között. A becslé­sek szerint az amerikai kór­házakban 1990-ig a férőhe­lyek 10 százalékát AIDS-ben megbetegedett gyerekek fog­lalják majd el, addig ugyan­is 20 ezer gyerek lesz meg­fertőzve az AIDS vírusával. A 15—24 éves fiatalok cso­portjában az elhalálozás okai között az AIDS a 7. he­lyen áll. Ebben a csoport­ban az AIDS-ben meghaltak száma 1980 és 1987 között megszázszorozódott. dohányzásellenes KAMPÁNY Csehszlovákiában sikeresen zárul a társadalmi, ifjúsági és egészségügyi szervezetek, vala­mint a tömegtájékoztatási esz­közök kezdeményezte és támo­gatta dohányzásellenes kam­pány első esztendeje. Hivatalos adatok szerint 1988-ban 3,5 szá­zalékkal kevesebb dohányárut forgalmaztak az országban, mint az előző esztendőben. A jövő évtől kezdődően olyan tör­vényes intézkedések lépnek életbe, amelyek megtiltják a nyilvános helyeken és parkok­ban való dohányzást, továbbá a cigaretta árusítását 16 éven alu­li személyeknek. Felmérések szerint a kampány eredménye­ként a dohányosok mintegy 10^ százaléka lemondott e káros szenvedélyről.­....-■■■................ A jjirjHOBOCTH -ban olvastuk Éjszakai élet a fővárosban Hit vélemény egy problémáról NINCS, DE SZÜKSÉG VAN RÁ — vélekedik Mihail Barcsevszkij szociológus, a filozófiai tu­domány kandidátusa. Az éjszakai élet fogalma kezdettől fogva negatív színeze­tet hordoz magában. A külföldi tudósítók is a nyugati vá­rosok éjszakáiról írva (és ez számukra igen kedvelt téma) a kedvelt frázisokat veszik elő: bűnbarlangok, lebujok, az erkölcstelenség tombolása. Tegyük fel, hogy mindez így is van, ez az „ő erkölcsük”. De hát milyennek kell lennie egy szocialista város éjszakai életének? Moszkvai kései városnéző kirándulásokkal (autóbuszokon, vagy nyáron hajókon), csak reggeltájt bezáró kiállításokkal, éjjel nyitva tartó üzletekkel, ügyeletes könyvtárakkal, szau­nákkal és uszodákkal tudnám elképzelni. És természetesen szükség van az információs központokra, ahol bármilyen felvilágosítást tudnak adni. Ám sajnos, nálunk még mindig úgy vélik, hogy az embe­reknek meg kell vacsorázniuk és le kell feküdniük, hogy erőt gyűjtsenek a másnapi munkához. Minden városban van egy utca, ahol éjjel-nappal zajlik az élet. Ilyen Párizsban a Champ Elysées, Londonban a Piccadilly, New Yorkban a Broodway, a hozzánk egészen közel levő Prágában pedig még ‘vezető is van, aki elkalau­zolja az embereket az éjszakai városban. Véleményem sze­rint nálunk ilyen hely lehetne az Arbat a cukrászdáival, ét­termeivel, videobárjaival. Természetesen éjfél után az árak magasabbak. Ennek megfelelően a pincérek, a taxisok, az autóbusz-vezetők bére is magasabb kell hogy legyen. így az éjszakai élet nemcsak „megtérülne”, hanem még jövedel­mező is lehetne. Ez egyelőre még csak óhaj. Mert az élet a fővárosban már éjfél előtt elcsendesül. Már este is csak ritkán látni iránytaxikat, az utcák kihaltak, sűrű sötétség van. A ter­mészet azonban nem tűri meg a vákuumot és a réseket szo­ciális patológiával tölti meg: alkoholüzérkedéssel, vereke­déssel, prostitúcióval. Szilárd meggyőződésem, minél előbb meg tudjuk szervezni a normális éjszakai életet, annál gyorsabban tudunk megszabadulni a hasonló torz jelensé­gektől. A Kijevi pályaudvarnál a vízparton a néhány járókelő meglepetéssel tekintett az éppen induló kirándulóhajóra. Ablakai ki voltak világítva, bent pedig terített asztal mellett emberek mulattak. Az Arevik szövetkezet bérbe vette ezt a kis hajót és vendégeinek éjszakai kirándulást ajánl a Moszkva folyón. NEM OLYAN, AMILYEN KELLENE A moszkvai éjszaka nem olyan, amilyen kellene. Vonják le a következtetést a lap tudósítói. Rögtön megjegyezzük, Mihail Barcsevszkij, a második szociológus volt. Az első szo­ciológus megtagadta a nyilatkozatot, mondván: „Moszkvá­ban nappal is nehéz az élet, önök pedig az éjszakát is em­berarcúnak akarják látni..Ez a borúlátó megnyilatkozás azonban nem akadályozott meg bennünket abban, hogy gép­kocsiba üljünk és késő este szétnézzünk szülővárosunkban. Annál is inkább, mert már az első cím is sok érdekes látnivalót ígért. Cigányok, zene, nagysze­rű konyha, asztál! bor ... Előrebocsátjuk, hogy itt sen- . ki sem volt részeg. A vi­dámságot inkább a körül­mények, mint az alkohol teremtette. Igaz, borsos árat kell fizetni: a belépő po­tom 25 rubel. Az Arevik azonban nem panaszkodik a vendégek — itthoniak és kül­földiek — hiányára, ami életképességének első és egyetlen mutatója. A 78 éves olasz Buzaloggio Essio temperamentu­mos táncot járt egy cigánylánnyal, majd miután megnyug­tatta élemedett korú feleségét, velünk osztotta meg benyo­másait: „Sohasem gondoltam, hogy a Szovjetunióban ilyen nagyszerűen lehet eltölteni az időt.” ÉJJELI PILLANGÓK ÉS UTCAI MUZSIKUSOK Ami igaz, az igaz. A külföldi turisták inkább az Inturiszt- szállók éjszakai bárjait és. éttermeit ismerik. Ennyi lenne az egész ? Nem, még van egy „sarok”, a Marx sugárút és a Gorkij utca kereszteződése. Ott a National Szálló mellett gyülekeznek a legdrágább „éjszakai pillangók”. Látni itt Gardin-modellekbe öltözött elegáns dámákat és egészen fia­talokat, akikre még inkább az iskolai forma illik. Japánban már megjelent egy katalógus, amely „200 moszkvai lányt” mutat be fényképekkel, sőt, súlyukat, magasságukat, csípő- és mellbőségüket, és telefonszámaikat is közli. Itt találkozunk Jevgenyij Csajkovszkijjal, a prostitúció elleni harccal foglalkozó nyomozóalosztály vezetőjével. Ö az, aki gyakorlatilag mindent tud róluk. Az egyik eléggé jól beszél négy idegen nyelvet, a másikat már több mint húsz­szor vették őrizetbe ... Tudni tud róluk, de megbüntetni vagy bíróság elé állítani nem tudja őket. A törvény ezt nem teszi lehetővé. — Miért oly kelendőek az éjjeli pillangók? — Hát mivel foglalkoznának a külföldiek késő este? Nem tudni, hogy az időjárás miatt, vagy a kíváncsiskodó szemek elől, de valamennyi leányzó a közelben várakozó ta­xikba és magánautókba ült. Érdeklődésük a bőrkabátos, iz­gő-mozgó fiú felé irányult. Ugyanitt találkoztunk az utcai muzsikus trióval. Igen fur­csán hatottak bendzsóval, furulyával és trombitával a ke­zükben. Sajnos, csak a szakállas „Vitya bácsival” sikerült megismerkedni. Rögtön az első akkordok után valahonnan feltűnt egy milicista és felkérte őket a koncert befejezésére, és a helyszín elhagyására. A trió a szokásos módon enge­delmeskedett, összeszedte kellékeit és méltóságteljesen elin­dult felfelé a Gorkij utcán. Hangot adtak a hatóságok képviselőinek igaza felőli két­ségüknek, s közben egy indulót játszottak. Nyomukba eredtünk. Hamarosan a Ptyica kávézó bejára­tát megszálló tömegbe ütköztünk. Voltak itt ismerős leá­nyok (már kliensekkel), voltak egyszerűbben öltözött és erősen „feltöltött” állapotban levő emberek. Sokan külön­böző címletű bankókkal hadonásztak. Valamennyien bel­jebb szerettek volna kerülni és leülni egy asztalhoz. Egy milicista azonban útjukat állta. Kiderült, hogy a Ptyicát a közétkeztetési vállalat kísér­letképpen tartja nyitva 24 órától reggel 5 óráig. És a bejá­ratnál mindennap megismétlődik a Bastille bevételére em­lékeztető kép. A pezsgős vacsorához a legenergikusabbak és legerősza­kosabbak jutnak hozzá. Nem meglepő tehát, hogy a külön­böző csoportok között gyakran veszekedések és összetűzések támadnak. Verekedés miatt zárták be nemrégen a Marika kávézót, az állandó zaj miatt szüntették meg a 44 nevű szö­vetkezeti kávézó éjszakai munkáját is. A moszkvai városi közétkeztetési vállalat ahelyett, hogy a hasonló létesítmé­nyek egész hálózatát nyitotta volna meg a központban, meg­elégedett a kétségtelenül jó, de csupán egy egységre korlá­tozódó kísérlettel. Kiegészítésképpen megjegyezzük, hogy a fentebb leírtak a legalább közepes jövedelmű emberek zsebére van mére­tezve. Mi legyen a többiekkel? Hiszen vannak még idegen városokból érkezők is, akiket a sors arra ítélt, hogy a pá­lyaudvaron töltsék az éjszakát. . . ahol a vágányok véget érnek A Komszomol tér csaknem ünnepélyes fényáradatban fo­gadott. Kazanyi pályaudvar. Nyomorék kéregetők, álmos tranzitutasok, akik éberen vigyáznak poggyászukra, mert a csomagmegőrzők zsúfolásig megteltek. A büfékben gyanús színű főtt kolbász, száraz kenyér, híg kávé. Az ember ugyan nem hal éhen, de jobb nem kockáz­tatni és éhen maradni. Szórakozás? Van! A szövetkezeti videobárban 2 rubel 50 kopekért elfogyaszthatunk egy adag bélszínt és megnézhetjük a filmet. De a látogatók többsé­gét a szellemi táplálék nem túlzottan érdekli. Elfogyasztot­ták a húst és a székben hátradőlve bóbiskoltak. Ennek oka nagyon egyszerű: a várótermekben elhelyezett modern ülő­alkalmatosságokban nem lehet szundikálni. MIKOR KEZDŐDÖTT? Tulajdonképpen mikor is kezdődött az utas, az ügyfél, a fogyasztó érdekei elleni támadás: ki adta meg erre a jelt? Ezt valószínűleg lehetetlen megállapítani. Csak azt mond­hatjuk el, hogy a mai 60 éves moszkvaiakat fiatal éveikben „padlókefélőknek” nevezték a pincérek, mivel éjjel három óráig is ropták a táncot, vagy üldögéltek az éttermek nyi­tott kerthelyiségeiben egy csésze kávé mellett. Fiaik és leá­nyaik, az éjszakai műszakból útban hazafelé, szintén vehet­tek még péksüteményt és tejet az ügyeletes élelmiszerbolt­ban. A felső osztályosok valószínűleg emlékeznek még arra, hogy gyermekkorukban gyakran felriadtak az éjszakai vil­lamosok zörejeire. Csoportunk most éjfél után egy órával nem találkozott egyetlen villamossal vagy trolibusszal sem. A 9 milliós Moszkvában éjszaka csupán öt autóbusz közle­kedik a pályaudvarok között. A TÁMADÁS FOLYTATÓDIK Kiderült, hogy a nagy éjszakában sokkal könnyebb sze­szes italhoz jutni, mint tejhez. Az első leintett taxi sofőrje közölte, hogy ő már eladta a vodkát, de egy rubelért haj­landó megmutatni az utat a taxiállomáshoz. Ott a fényszó­rók fényében már javában folyt a kereskedelem. Olcsón kí­náltak például Kubanszkaja vodkát, vagyis az állami ár két­szereséért. Az éjszakai életről beszámolva említést kellene tenni a titkos játékbarlangokról, a hamiskártyásokról. És arról is, hogy a fiatalok egyre többször mennek ölre minden ok nél­kül, mert egyszerűen nem találnak jobb szórakozást. Hirtelen megelégeltük az egészet és haza akartunk men­ni. Utunk a Danyilov-kolostor mellett vezetett. Moszkvai idő szerint 5 óra 30 perc volt. S a kolostorban megkezdődött a hajnali mise. Nem tudom, mit kértek az istentől a kolos­tor lakói. Mi csak egyet szerettünk volna: hogy minél, ha­marabb reggel legyen. Dmitrij Szidorov, Viktor Tursatov (Fordították: a Kárpáti Igaz Szó munkatársai)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents