Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N E PUJSAG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA 1989. JANUÁR 2., HÉTFŐ Ara: 4,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Kölcsönös türelem és tenni vágyás vezéreljen bennünket Straub F. Brúnó ünnepi köszöntője . Tisztelt Honfitársaim! Kedves Nézők és Hallgatók! Ahogy letéptük az 1988-as naptárról az utolsó lapot, és ránk néz 1989. január el­seje — mi is, mint más százmilliók a vi­lágon, egy időre magunkba nézünk. Vajon mit értünk el, és mit nem tettünk meg az elmúlt évben? Meggondoljuk és megfogad­juk, mit és hogyan akarunk cselekedni, a most induló új évben. A múlttal és a jövővel való szembené­zés mást jelent a fiataloknak és mást az idősebbeknek. A remény és a bizakodás, a tapasztalat, a siker és a kudarc élményei nagyon más arányokban jelentkeznek a fiatalok és az idősebbek újévi gondolatai­ban. Ezekből a különböző élményekből és vágyakból *■ tevődik össze a nemzet közér­zete, ez határozza meg, hogyan tudunk most a jövő követelményeinek megfelelni. Ma erőt adhat nekünk az a tudat, hogy a jövő új irányait megválaszthatjuk, mi magunk választhatjuk meg, és ha van erőnk, lesz kitartásunk a munkához, az új év jobb lehet a mögöttünk hagyottnál. Magyarország és a magyarság nehéz, de sok vonásában, a lehetőségeiben szép, el­határozásaiban gazdag esztendőt tudhat maga mögött. A gazdasági fejlődés és a társadalmi-politikai élet olyan új irányai rajzolódtak ki — igaz, népünk nem kis áldozatai árán —, melyek minden koráb­binál biztatóbb utat mutatnak egy való­ban demokratikus, szocialista Magyaror­szág megteremtéséhez. A múlt egyes hi­báinak kijavításához a nemzetközi hely­zet kedvező alakulása, a kelet—nyugati párbeszéd felerősödése, és a régóta vá­gyott enyhülés bekövetkezte további bá­torítást adhat. Napjainkban az emberiség fő törekvé­se a béke, a különböző társadalmi rend­szerek és országok közeledése, a jólét ér­dekében, egyúttal az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének érdekében is. Népünk ennek tudatában fogadta egyet­értéssel 11. János Pál pápának — akit egy-két éven belül hazánk vendégeként is tisztelhetünk — az újévi üzenetét, amelyben a nemzeti és etnikai kisebbsé­gek jogainak tiszteletben tartására, a nemzeti kulturális értékek és örökségek megőrzésére szólítja fel az emberiséget, azt is hangsúlyozva, hogy e jogok bizto­sítása az államok feladata, az államok felelőssége. Mi, magyarok, különösen érezzük a nemzeti-etnikai kisebbségek gondjainak súlyát, hiszen a magyarság egyharmada hazánk határain kívül él, olykor a ki­sebbségi jogok hiányában. Államunk fe­lelősséget érez minden magyar iránt, és nemzeti kulturális értékünk minden da­rabja iránt, legyenek bárhol is a Földön. Ugyanakkor a Magyarországon élő nem- zetiségek-etnikumok jogait szavatolva egyre jobban támogatni akarjuk nyelvük, kulturális értékeik őrzését, fejlesztését, az anyanemzetekkel szövődő kapcsolataik erősödését. Számunkra további .bátorítást ad ehhez, hogy a világ közvéleménye egyetért törekvéseinkkel. Hazánk nemzetközi tekintélyének nö­vekedéséhez azonban — és egyben nem­zeti önbecsülésünkhöz — valós alapot csakis a teljesítmény adhat. Az értéket teremtő, az értéket termelő emberi mun­ka. Ebben az országban mipdig voltak olyan egyének, akiknek szellemi teljesít­ménye, és olyan milliók, akiknek a min­dennapi, céltudatos munkája a történe­lem legnagyobb viharainak közepette is fenntartotta ezt a népet, megőrizve álla­miságát, több mint ezer éven át, itt a Kárpát-medencében. Ez a nemzet sokat köszönhet végvári katonáinak, kézműve­seinek, városai polgárainak, legtöbbet ta­lán falusi parasztságának — egykoron legszámosabb rétegének —, akik nem­csak földjüket művelték bölcsen, hanem ők őrizték meg az anyanyelvet is, nem­zeti létünk és tudatunk legfontosabb for­rásaként. Ha ma — a válságok és változások újabb történelmi szakaszában — erre a számában megcsappant, de jelentőségé­ben változatlan rétegre tekintünk, csak tisztelettel beszélhetünk róla. Nekik, az Az Elnöki Tanács elnöke újévi köszön­tőt mondott tegnap, a Kossuth rádióban, és a televízióban. új esztendőre nemcsak azt kívánom, hogy leljenek több örömre és haszonra mun­kájukban, hanem örökítsék át azt a munkaerkölcsöt is, melyet eleik hagyo­mányoztak rájuk. Hazánk munkásemberei, a gyárakban, üzemekben, bányákban dolgozók és a szolgáltatásokban tevékenykedők talán minden más rétegnél jobban érzik gaz­dasági—termelési váltásunk súlyát, jelen munkalehetőségük elvesztésének veszé­lyét, az új képzettség és az új munka­hely megszerzésének kínjait. Nem rajtuk múlt, és mégis ők viselik elsősorban a tértiét az inkább veszőcfséggel, mint ha­szonnal járó elavuló technológiáknak, a rossz anyag- és munkaellátásnak. Szá­mukra azt kívánom ebben az új évben, hogy a hagyományos munkásöntudattal tudják elvégezni a változások teremtette feladatokat, önmaguk javával együtt ha­zánk felemelkedését is szolgálva. Gazdasági és politikai reformfolyama­taink sikere nem kis mértékben függ a szellem embereitől, az értelmiségtől, a különböző területek vezetőitől, az újra fogékony, a kockázatokra is kész vállal­kozóktól. Azaz olyan értékek hordozóitól, amelyek értelmetlenül vesztették becsü­ket az utóbbi évtizedekben. Idei mun­kájukban vezérelje őket az a tudat, hogy társadalmunk ráébredt — mi több, rá­döbbent! — a szellemi teljesítmény kulcsfontosságú szerepére, igyekezvén te­hetségéhez mérten honorálni az erkölcsi­leg, anyagilag egyaránt. Tisztelt Honfitársaim! A legtöbb, amit kívánhatok mindany- nyiunknak, hazánk minden polgárának, az a béke, a belső béke, az össznépi egyetértés értelmében is. Hiszem és val­lom, hogy népünk nemcsak a gazdaság, a termelés ezernyi gondjával, bajával, az átállás tömérdek feladatával képes megbirkózni, hanem érett elviselni a de­mokratizálódás, a politikai többszínűség, a legkülönfélébb érdekek világos meg­fogalmazásának alkalmait is. Ügy képes gazdasági, politikai és szociális feszült­ségekkel terhes korszakunkban szabadon gondolkodni, cselekedni, hogy közben nem téveszt utat: nem az anarchiát vé­li demokráciának, a szabadosságot sza­badságnak. És közben azokat az értéke­ket sem tagadja meg, melyeket szocializ­muskeresésünk közben eddig teremtet­tünk, Ugyanakkor bízom abban is, hogy az új esztendőben a kölcsönös türelem és a tenni vágyás vezérel bennünket. Ezeknek reményében kívánok honfi­társaimnak, külföldön élő magyar testvé­reinknek, hazánk valamennyi barátjának békés, közös és személyes, sikerekben gazdag — emberséget, boldogságot hozó —, új esztendőt! Pártdelegáció utazott Kubába Szabó Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa elnökének vezetésével ja­nuár 1-jén küldöttség uta­zott Havannába, a kubai forradalom győzelme 30. év­fordulójának tiszteletére ren­dezendő ünnepségekre. A de­legációhoz a helyszínen csat­lakozik Bognár István, ha­zánk havannai nagykövete. A küldöttség elutazásánál jelen volt Faustina Beato, a Kubai Köztársaság buda­pesti nagykövete. Baráti találkozó Baráti találkozóra hívta meg az új év első napján Heil Bálint, a Veszprémi Vegyipari Egyetem rektora a Dunántúl társadalmi, gazda­sági és tudományos életének vezetőit, az ipari vállalatok szakembereit. Több mint 200-an vettek részt a kötet­len eszmecserén, amelyen az idén is az egyetem új tervei­vel, az ipari szükségletből adódó feladataival foglal­koztak. Az utóbbi években az ipar igényének megfelelően bőví­tették az oktatást a Veszp­rémi Vegyipari Egyetemen. Két évvel ezelőtt például megkezdték a vegyipari gép- és üzemmérnökök képzését, ebben a tanévben először pe­dig már vegyipari automati­zálási szakra is vettek fel hallgatókat. Az új szakok­hoz fokozatosan teremtik meg a technikai hátteret. Ez év tavaszán készül el az új technológiai kísérleti csar­nok, amely egyaránt kiváló lehetőségeket kínál majd mind az oktatáshoz, mind a kutatáshoz. Az automatizálá­si szak támogatására, a mű­szerpark bővítésére is egy­más után ajánlják fel segít­ségüket az ipari üzemek. Az új év első napján már húsz­ra nőtt azon vállalatok szá­ma, amelyek új eszközöket vásárolnak az egyetemnek az automatizálási szakembe­rek képzéséhez. Gyuláról az ország minden tájára elkerülnek azok a ké­peslapok, amelyeket a Fővárosi Szociális Otthon lakói Ka- kasné, Marika mentálhigiénés nővér segítségével küldenek ilyenkor ünnepek táján. (Az otthon életéről szóló riportunk lapunk 3. oldalán olvasható) Fotó: Veress Erzsi Megyei szakemberek véleménye 1989-ről Merre mozdul a gazdaság? Az 1988-as év nem tarto­zott a legkönnyebbek közé a magyar vállalatok, szövetke­zetek számára. Megyénk há­rom vállalatának vezető szakemberét kérdeztük arról, mit vár 1989-től a magyar gazdaságban, illetve saját vállalatánál. Mennyire mu­tatkoznak majd 1989-ben a kibontakozás jelei? — kér­deztük. Fórján János, az FLR Pro- teinvest Agrárfejlesztő Kö­zös Vállalat igazgatója: — A szabályozó rendszer úgy gondolom, egy csomó fé­ket kiiktat a gazdálkodásból. Az adózás lényegesen egy­szerűsödik. Kedvezően vál­tozik a bérszabályozás is 1989-ben. Elsősorban a fejlő­dő üzemekben lesz nagyobb lehetőség a kibontakozásra. Ügy gondolom, mi ezek kö­zé tartozunk. Például 1988- ban nálunk jelentősen nőtt a hozzáadott érték aránya. Ebből következik, . hogy je­lentős, 4—5 'millió forint bértöbbletet fizethetnénk dolgozóinknak. Mindezt azonban az alacsonyabb nye­reség nem engedi meg. 1989- ben már nem lesz ilyen gond, mivel a bér költségtényezővé válik. Ami a népgazdaság ki­bontakozását illeti, a fő fé­(Folytatás a 3. oldalon) Szilveszter magyar hajókon a világ tengerein A múlt év utolsó napjai­ban megszaporodtak a Ma- hart tárnoki rádióállomásá­ra érkező táviratok, a világ tengereit járó magyar ha­jókról sorra érkeztek a le­génység tagjainak jókíván­ságai a rokonokhoz, bará­tokhoz. Legmesszebb mosta Vörösmarty tengerjáró hor­gonyzott tőlünk, éppen Taj­van partjainál, ahol a tró­pusi esők közepette is folya­matosan rakodják a szállí­tásra váró árut. Szilveszter­kor persze szünetet tartot­tak. s hazai ízek mellet koc­cintottak 1989-re. A Radnóti az Arab-tengeren „úszott át az új évbe”, Dániából visz Srí Lankára műtrágyát. Ott most éppen sima volt a ten­ger, könnyebb szolgálat mel­lett szilveszterezhettek. Nem úgy az Ady személyzete. Ez a hajó erős hullámverésben, viharos széllel küszködve haladt a Földközi-tengeren Amszterdam felé. Bangkok­ból származik a rakomány, faáru és rizs. Háborgó ten­geren úszott a Bodrog is, a szovjet dunai kikötőből, Ré­mből szállít ércet. A Csoko­nai legénysége most szeren­csésebb, a hajó a lisszaboni dokkban vesztegelt, az ese­dékes nagyjavítást végzik rajta, ám szilveszterkor ter­mészetesen szabadnap járt mindenkinek, s így sokan az ide látogató családtagokkal közösen a városban szilvesz­terezhettek. Az Országgyűlés állásfoglalása a pápa újévi üzenetéről Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán tájékoztatót hall­gatott meg II. János Pál pá­pa újévi üzenetéről, amely ben a római katolikus egy­ház feje a nemzeti kisebbsé­gek jogainak tiszteletben tartásáért emelt szót. Az Or­szággyűlés megbízta külügyi bizottságát, hogy a törvény­hozó testület előtt elhang­zottak szellemében fogal­mazza meg, s hozza nyilvá­nosságra a magyar Ország- gyűlés állásfoglalását a pá­pa békeüzenetéről. Az Or­szággyűlés a dokumentumot eljuttatta az MTI-hez. Állásfoglalásában a Ma­gyar Népköztársaság Or­szággyűlése üdvözli, és vala­mennyi állam, nép békés együttélésének előmozdítását szolgáló jelentős lépésnek tekinti II. János Pál pápa január 1-jei, békevilágnapi üzenetét. Egyetért azzal, hogy a béke biztosításának nélkülözhetetlen feltétele az etnikai, nemzeti, vallási ki­sebbségek jogainak tisztelet­ben tartása; a kisebbségek egyéni és kollektív jogai az általános emberi jogok meg­különböztetett fontosságú ré­szét képezik. Kifejezi azt a meggyőződését, hogy a nem­zetközi összefüggések miatt a kérdést egyetlen állam sem minősítheti saját, kizá­rólagos belügyének. Az Országgyűlés ezúttal is megerősíti minden egyes ember elidegeníthetetlen méltóságának elismerését, tekintet nélkül arra, hogy milyen fajhoz, kultúrához, nemzethez vagy valláshoz tartozik. Fontosnak tartja az emberi nem alapvető egysé­gének szem előtt tartását, ami kölcsönös szolidaritásra kötelez. Hangsúlyozza, hogy a hátrányos megkülönbözte­tés nélküli kisebbségi lét feltételeinek biztosítása az államok feladata és köteles­sége. A magyar Országgyű­lés törvényhozói munkáját a jövőben is ennek szellemé­ben kívánja folytatni. Az Országgyűlés kiemel­kedő fontosságúnak tartja azokat a sajátos jogokat, amelyek a kisebbséget, mint közösségeket illetik meg, így a kollektív létezéshez, a közéletben való részvételhez, a kisebbségi kultúra ápolá­sához és fejlesztéséhez, a más államok területén élő azonos kulturális és törté­nelmi gyökerekkel rendelke­ző csoportokkal való kap­csolattartás joga, és a ki­sebbségeket is megillető val­lásszabadság kinyilvánítása. Elítéld e jogok nyílt vagy burkolt csorbítását, és fel­lép azok következetes érvé­nyesítéséért, bel- és külföl­dön egyaránt. Arra törekszik, hogy mielőbb ilyen szellem­ben fogant, aktív kisebbség- védelmet biztosító tövényt alkosson a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak szavatolására, betartásuk el­lenőrzésére. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents