Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-15 / 298. szám

o 1988. december 15., csütörtök IZHiWKfiltj Tízórai az iskolában A két nyolcadikos kislány, Darvasi Ilona és Ungor Ani­kó hellyel kínál a Sarkadi I. Számú Általános Iskola portásfülkéjében. Van időnk a kicsengetésig a napköziről beszélgetni. — Én csak „ebédes” va­gyok — kezdi Ilona —, két testvérem is itt eszik. A nagymamám nevel minket, és mivel beteges szegény, ezt a megoldást választottuk, hogy ne kelljen főznie min­dennap. — Én otthon eszem — ve­szi át a szót Anikó —, mert apu magángazdálkodó és az anyukámnak úgyis kell főz­nie . . . Meg tetszik tudni, hogy van? Az otthoni csak finomabb .,. Persze, attól függ, mihez képest, meditálok az irodák felé haladva, hiszen Cser- venkáné Boros Ibolya igaz­gatóhelyettest és Kiss And­rás napközis munkaközösség­vezetőt szeretném meghall­gatni a napközisek ellátásá­ról. Nincs könnyű dolguk, ez hamar kiderül, hiszen a 896 gyereknek csak váltakozó ta­nításban tudnak helyet biz­tosítani. Talán ha jövő szep­temberre átadják az új. nyolctantermes szárnyat, megoldódik ez a gond. Ad­dig dolgoznak, ahogy tud­nak. — A napközisek száma — hajol jegyzetei fölé Kiss András — évről évre 300 kö­rül mozog. Szerencsére nem nő a számuk, mert bizony, ha többen lennének, hely- és nevelőhiány lenne. — Persze, így is az a gya­korlat — tárja szét a kezét sajnálkozva az igazgatóhe­lyettes —, hogy szükségmeg­oldásként a képesítés nélküli nevelőket tesszük a napközis csoportokba. A munkaközösség-vezető azért megnyugtat, ők min­dent megtesznek, hogy a nap­köziben töltött időt is meg­felelően kihasználják a gye­rekek ... — Állandóan konzultálnak a pályakezdő kollégák a szaktanárokkal, vagy velem. Sokszor látogatnak órát. és munkaközösségi foglalkozá­sainkat is igyekszünk úgy összeállítani, hogy tanulja­nak belőle. Sajnos, előfordul, hogy — különösen a cigány tanuló­kat — korábban elkérik, mint ahogy befejezik a dél­utáni munkát. Ha délelőtt vannak napköziben (ez az egyetlen előnye a váltakozó tanításnak), végig felügyelet alatt vannak, tanulnak ... És persze az evés, teszem hozzá magamban. De kimon­danom sem kell, mert be­szélgetőpartnereim is erre te­relik a diskurzust... — Hogy az élelmezésvezető hogy jön ki a napi 21.50-es normából, nem tudom. Min­denesetre az ennivaló ízle­tes, a gyerekek életkori sa­játosságaihoz igazított. Az persze más kérdés — teszi hozzá Kiss András —, hogy itt olyan ételek is az asztalra kerülnek, melyeket se én, se a gyerekek nem esznek meg otthon. Salátaleves, salátafő­zelék és így tovább. Manapság sokat hallunk róla, rákérdezek hát: mi igaz abból, hogy bevezetik az egy­séges térítési díjakat? Az igazgatóhelyettes tanácstala­nul széttárja kezét, Kiss András azonban nem állja meg szó nélkül. — Még semmit nem tu­dunk, pedig itt a nyakunkon a január. A szülők már ér­deklődnek és mi maradunk a pácban, hiszen mi mást válaszolhatunk nekik: nem tudjuk . .. Pedig ott a következő kér­dés: Mi lesz azokkal, akik — szociális helyzetük alapján — eddig kedvezményesen jut­hattak ebédhez? — Főleg a cigánytanulókról van szó — fordul hozzám az igazgatóhelyettes —, akik. ha az erre kijelölt bizottság így döntött, 11,50-et vagy még ennyit sem fizettek. Az előző esztendőkben a nem cigány gyerekeknek is járhatott ez a kedvezmény, ám 1988. ja­nuár l-je óta erre már nem jutott pénz. Pedig a családok jórészé­ben már most komoly teher a térítési díj kifizetése. A Béköt helyi telepén hét asz- szonnyal sikerül beszélnünk, akiknek gyermekei az 1-es iskolába járnak . . . — Két gyerekem van — vág a közepébe Csete Sán- dorné — az egyik már betöl­tötte a 18. évét, a másik most másodikos, és természe­tesen napközibe jár ... — De mit is csinálnánk ve­lük. míg dolgozunk — teszi fel, választ sem várva kér­désére Erdei Istvánná. — Ne­kem két gyerekem jár nap­közibe. úgyhogy több mint ezer forintot hagyok ott az ebédfizetésnél. Tudja milyen sok ez? És van, hogy egy fizetésből kétszer fizetünk be, ha rosszul jönnek össze a napok. Még azt is el tu­dom képzelni, hogy egy ebé­det fizetnék be kettőjüknek, hiszen a kicsi a húst nem eszi, a nagyobb meg még vá- logatósabb ... Osszák el. De hát nem lehet, hiszen nem egyszerre végeznek . .. Sárközi Károlyné hónapról hónapra „zsákbamacskára” költ: — Az én nyolcéves cseme­tém mindig elfelejti, mit evett — mondja nevetve —, úgyhogy nem tudom mire fizetek hó elejéh ennyi pénzt... Persze, nem csak azt vár­ják a napközitől, hogy jól­lakjon a gyerek, hanem azt is. hogy vigyázzanak rá és persze, hogy felkészítsék másnapra. Ám a rögtönzött közvéleménykutatás szomorú eredményt hoz: minden gye­rekkel kell még tanulni ott­hon, vagy mert „ebédes”, és egyedül nem boldogul, vagy mert a napköziben töltött idő nem elegendő erre. Ráadásul ott vannak a reg­gelek — s ezt már egymás szavába vágva panaszolják —, mikor a gyerekek az ut­cán várják a bebocsátta- tást. . . — Mi fél 8-ra járunk — mondja Erdeiné —, a gyere­keket meg csak háromnegyed 8-kor engedik be. Az utolsó percben indulunk, hogy mi­nél kevesebbet fagyoskodja- nak odakint szegények. * * * A sarkadi 1. számú iskolá­ban jártunk, de a problémák melyek felmerültek, általá­nosnak mondhatók. Egy biz­tos. Ha a befizetési díjak így, vagy úgy tovább emel­kednek, épp azok a gyerekek kerülnek ki a napközi ..gon­doskodása” alól, akiknek nem szabadna... És akkor az amúgy is hátrányos hely­zetű gyerekeké és a pedagó­gusé lesz az a bizonyos feke­televes . .. Nagy Ágnes Ez már üzemi étkezde: Itt beszélgettünk az anyukákkal Fotó: Fazekas Ferenc Osztrák színészek vendégjátéka Mezöberényben Max Mell: Hz apostol játék Eleddig példa és hagyo­mány nélküli rendezvénynek adott otthont a mezőberé- nyi művelődési otthon: a kö­zelmúltban a bécsi „Team 65 Színház film- és kultúr- csoport”-hoz tartozó Nest- roy Színház négy művésze adta elő Max Mell osztrák szerző Az apostoljáték cí­mű egyfelvonásos népszín­művét. Az együttes a budapesti Osztrák Kultúrintézet által szervezett előadáskörút egyik állomásaként szerepelt Me- zőberényben, ahol játékuk­nak a német tanítási nyelvű Petőfi Gimnázium diákjai tapsolhattak. Az együttes 1965-ben ala­kult meg a „Team 65” cso­port keretén belül azzal a céllal, hogy az osztrák kul­turális életben jelen legyen, s azt külföldön is képvisel­je. A csoport független, ama­tőr színészekkel dolgozik; maguk tervezik és építik a díszleteiket. Mikrobuszukkal úgy utaznak egyik helyről a másikra, mint vándorszíné­szeink a múlt században, vagy görög elődeik Thespis- szekerükkel az ókorban. Re­Jelcnet az előadásból pertoárjukon főként Nest- roy darabjai szerepelnek, de H. Bahr, Goethe, Gogol, Goldoni, Moliére, Raimund, Schnitzler, Wilde, Wildgans és még sokan mások is meg­találhatók. Jó színvonalú művészi tevékenységüket többször ismerték el kitün­tetésekkel, illetve rádió- és tévéfelvételekkel. Jóllehet amatőr művészek, évente 80 este lépnek fel. S ezt nem­csak Bécsben, az 1984 óta otthonukként szolgáló Leo­poldstädter Theaterban, ha­nem Európa számos orszá­gában — főként egyeteme­ken — Skóciától Jugoszlá­viáig, Olaszországtól Len­gyelországig. Magyarorszá­gon most jártak negyedszer; legutóbb 1984-ben, Buda­pesten és Pécsett. Max Mell (1882—1971) ne­ve a magyar közönség szá­mára nemigen ismert; az osztrák irodalom azonban jeles drámaírói közt tartja számon. Mell mélyen vallá­sos költőként az embert l*e- resztény szemszögből vizs­gálja, és a humanizmusra apellál. Munkásságának fő gondolatkörét így a megér­tő és megbocsátó szeretet, a rossz legyőzésébe vetett hit és az emberiesség érzése al­kotja. A hitet és a'szerete- tet örök értéknek tekinti, amely a külső és belső ve­szélyeknek kitett emberen egyedül képes segíteni. Ebben a gondolatkörben fogant és mozog a Mezőbe- rényben előadott apostoljá­ték is. Fenn a hegyekben egyedül él a nagyapa (Franz Wanderer) és unokája, Mag­dalen (Susanne Hawlik), aki szilárdan hisz a Megváltó és tanítványai eljövetelében, s legszívesebben örökké a Bib­liát bújná. Egy nap két, egy­általában nem bizalomger­jesztő idegen kér szállást náluk. A nagyapa a gyer­mek együgyű jámborságát elbeszéli nekik, s azok, akik titokban gyilkos terveket szőnek, apostoloknak adják ki magukat (Péter: Gott­fried Riedl, János: Peter Veith). Ezen élmény fölötti határtalan örömével, rendít­hetetlen hitével és tiszta ér­zéseivel a lány eltéríti szán­dékától a két álapostolt, akik egy óvatlan pillanatban gyorsan odébbállnak. E mesei parabolának rea­lista korunkban és fogyasz­tóorientált világunkban csak a rendezés visszafogottsága (Inge Rachholz) és a dísz­letek egyszerűsége, valamint a színészek nagy átsugárzó erővel megjelenített, kedves bájjal és nyers erőszakkal egyaránt megrajzolt alakjai­nak együttes hatása révén lehet (lehetett) hitelt szerez­ni. Szeretnénk, ha a Nestroy- színház legközelebbi vendég­játékára nem kellene újabb négy évet várni; s azt, ha legközelebb minél több né­met szóra szomjúhozó me- gyénkbelinek adatnék meg egy kitűnő színvonalú, né­met nyelvű színházi előadás megtekintésének a lehetősé­ge. Wild Róbert 10 forint MINDÖSSZE EGY KILÓ KENYÉR, EGY LITER TEJ, NY.OLC DEKA HÜS, EGY POHÁR SÖR, VAGY KÉT ÜVEG ÜDlTÖ ÁRA. A HÁROMEZER FORINTOS NYUGDÍJ HÁROMSZÁZAD, A MEGYEI ÁTLAGKERESET HATSZÁZAD, A HÚSZEZER FORINTOS HAVI JÖVEDELEM KÉTEZRED RÉSZE. CSAK ENNYI SEGÍTSÉGET VÁRUNK ÖNTÖL. KÉRJÜK, KÜLDJÖN 10 FORINTOT. FIGYELJE A SZOMBATI LAPOT! űz 1848—49-es honvédtiszti emlékhely védnöksége Ki beszél már az inkvizícióról? Ránk szakadt a történelmi realitás. Nincs könyvárus, aki­nek asztalán ne tornyosodnának a Sztálinról írt művek, a glasznoszty-kötetek, memoárok „arról” az időről. Mindazok­nak, akik saját ügyüknek tekintették, tekintik a szocializ­must, gyötrelmes ezeket a műveket olvasni. De kell! Nem kerülhetjük el a szembenézést a valósággal, az illúziókkal le kell számolni egyszer. Bármily keserves is tudomásul ven­ni, hogy a leghumánusabb eszme jegyében embertelen dol­gok is történtek. Igaz, átestünk már egyszer a sokkon, magam is fel tu­dom idézni az elbizonytalanodás, kiürülés nagyon rossz ér­zését, ami az SZKP XX. kongresszusa után szorongatott so­kunkat. De hát az csak olyan volt, mint az értő kézzel ada­golt orvosság, megráztuk magunkat — megrázkódott az or­szág —, de a szocializmusba vetett hitünk nem ingott meg. Sőt az újrakezdés lendülete még erősítette is. De lehet-e hinni mindazok ismeretében, amit talán még mindig nem tártak teljes valóságában elénk? Sok ember di­lemmája ez manapság. Ráadásul gazdasági kibontakozásunk számos olyan elemet „visszacsempészett" az életünkbe, ame­lyet annak idején a szocializmustól teljesen idegennek, mi több, elítélendőnek tartottunk. Túlélheti-e mindezt az eszme? Vagy csupán néhány évti­zedig tartó utópiának tekinti majd az utókor azt, amit mi szocializmusnak mondunk? A jövőt teljes biztonsággal természetesen nem jósolhat­juk. Még akkor sem, ha vannak elképzeléseink, terveink — éppen ez eddigiek tanítanak rá, hogy óvatosan bánjunk a határozott kijelentésekkel. Magam sem venném a bátorsá­got, hogy biztassam a szocializmust féltőn kétkedőket, ha nem lennének történelmi példák. Hiszen ki beszél manapság az inkvizícióról? Pedig volt, és szégyenfoltja a katolikus egyház történelmének. Ártatlan emberek sokaságát ölték meg, kínozták halálra egy szent hit nevében. Koholt vádak alapján születtek az istenítéletek, gyúltak a máglyák. És dúltak a keresztesháborúk. Isten és a szeretet jegyében hánytak kardélre tízezreket és raboltak végig országokat. Mindez megtörtént — csak éppen már néhány évszázada. Á katolikus egyháznak pedig ma is sok millió híve van, akiket aligha gyötör lelkiismeretfurdalás, amiért hitbéli elődeik valamikor éppen hitükkel ellentétesen cselekedtek. Persze más lehetett akkor is a kortársak helyzete, nyil­ván közülük is sokan keservesen megszenvedték a kegyet­len tények okozta döbbenetét, lehettek, akik éppen emiatt elfordultak egyházuktól, de hát a sebek szerencsére egy I idő után begyógyulnak, a megélt események történelemmé válnak. Az értékelés palettáján megjelennek a színárnyala­tok a fekete-fehér-rózsaszín helyébe, s egy idő után kiala­kul a vélemény: igen, ez is volt, de... A szocializmus őszinte híveinek most nehéz, önmagukkal is meg kell vívni a kétkedés csatáját, érezve közben egye­sek „na ugye” véleményét, amire legtöbbször nem lehet el­lenvetés. Illetve annyi, hogy a nevében elkövetettek nem mindig jellemzik magát az eszmét. Ami éppen ezért lehet képes túlélni őket. Nagy Zsuzsa Ünnepi tyúkvásár A Békéscsabai Lenin Mg Termelőszövetkezet 1988. december 15-től értékesíti fehér tyúkállományát, AMÍG A KÉSZLET TART, 40,— Ft db egységáron. Érdeklődni a tsz baromfikombinátjában vagy a (66) 28-752-es telefonszámon. ............. T N apközisek, de meddig...? Kié a feketeleves?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents