Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-15 / 298. szám
o 1988. december 15., csütörtök IZHiWKfiltj Tízórai az iskolában A két nyolcadikos kislány, Darvasi Ilona és Ungor Anikó hellyel kínál a Sarkadi I. Számú Általános Iskola portásfülkéjében. Van időnk a kicsengetésig a napköziről beszélgetni. — Én csak „ebédes” vagyok — kezdi Ilona —, két testvérem is itt eszik. A nagymamám nevel minket, és mivel beteges szegény, ezt a megoldást választottuk, hogy ne kelljen főznie mindennap. — Én otthon eszem — veszi át a szót Anikó —, mert apu magángazdálkodó és az anyukámnak úgyis kell főznie . . . Meg tetszik tudni, hogy van? Az otthoni csak finomabb .,. Persze, attól függ, mihez képest, meditálok az irodák felé haladva, hiszen Cser- venkáné Boros Ibolya igazgatóhelyettest és Kiss András napközis munkaközösségvezetőt szeretném meghallgatni a napközisek ellátásáról. Nincs könnyű dolguk, ez hamar kiderül, hiszen a 896 gyereknek csak váltakozó tanításban tudnak helyet biztosítani. Talán ha jövő szeptemberre átadják az új. nyolctantermes szárnyat, megoldódik ez a gond. Addig dolgoznak, ahogy tudnak. — A napközisek száma — hajol jegyzetei fölé Kiss András — évről évre 300 körül mozog. Szerencsére nem nő a számuk, mert bizony, ha többen lennének, hely- és nevelőhiány lenne. — Persze, így is az a gyakorlat — tárja szét a kezét sajnálkozva az igazgatóhelyettes —, hogy szükségmegoldásként a képesítés nélküli nevelőket tesszük a napközis csoportokba. A munkaközösség-vezető azért megnyugtat, ők mindent megtesznek, hogy a napköziben töltött időt is megfelelően kihasználják a gyerekek ... — Állandóan konzultálnak a pályakezdő kollégák a szaktanárokkal, vagy velem. Sokszor látogatnak órát. és munkaközösségi foglalkozásainkat is igyekszünk úgy összeállítani, hogy tanuljanak belőle. Sajnos, előfordul, hogy — különösen a cigány tanulókat — korábban elkérik, mint ahogy befejezik a délutáni munkát. Ha délelőtt vannak napköziben (ez az egyetlen előnye a váltakozó tanításnak), végig felügyelet alatt vannak, tanulnak ... És persze az evés, teszem hozzá magamban. De kimondanom sem kell, mert beszélgetőpartnereim is erre terelik a diskurzust... — Hogy az élelmezésvezető hogy jön ki a napi 21.50-es normából, nem tudom. Mindenesetre az ennivaló ízletes, a gyerekek életkori sajátosságaihoz igazított. Az persze más kérdés — teszi hozzá Kiss András —, hogy itt olyan ételek is az asztalra kerülnek, melyeket se én, se a gyerekek nem esznek meg otthon. Salátaleves, salátafőzelék és így tovább. Manapság sokat hallunk róla, rákérdezek hát: mi igaz abból, hogy bevezetik az egységes térítési díjakat? Az igazgatóhelyettes tanácstalanul széttárja kezét, Kiss András azonban nem állja meg szó nélkül. — Még semmit nem tudunk, pedig itt a nyakunkon a január. A szülők már érdeklődnek és mi maradunk a pácban, hiszen mi mást válaszolhatunk nekik: nem tudjuk . .. Pedig ott a következő kérdés: Mi lesz azokkal, akik — szociális helyzetük alapján — eddig kedvezményesen juthattak ebédhez? — Főleg a cigánytanulókról van szó — fordul hozzám az igazgatóhelyettes —, akik. ha az erre kijelölt bizottság így döntött, 11,50-et vagy még ennyit sem fizettek. Az előző esztendőkben a nem cigány gyerekeknek is járhatott ez a kedvezmény, ám 1988. január l-je óta erre már nem jutott pénz. Pedig a családok jórészében már most komoly teher a térítési díj kifizetése. A Béköt helyi telepén hét asz- szonnyal sikerül beszélnünk, akiknek gyermekei az 1-es iskolába járnak . . . — Két gyerekem van — vág a közepébe Csete Sán- dorné — az egyik már betöltötte a 18. évét, a másik most másodikos, és természetesen napközibe jár ... — De mit is csinálnánk velük. míg dolgozunk — teszi fel, választ sem várva kérdésére Erdei Istvánná. — Nekem két gyerekem jár napközibe. úgyhogy több mint ezer forintot hagyok ott az ebédfizetésnél. Tudja milyen sok ez? És van, hogy egy fizetésből kétszer fizetünk be, ha rosszul jönnek össze a napok. Még azt is el tudom képzelni, hogy egy ebédet fizetnék be kettőjüknek, hiszen a kicsi a húst nem eszi, a nagyobb meg még vá- logatósabb ... Osszák el. De hát nem lehet, hiszen nem egyszerre végeznek . .. Sárközi Károlyné hónapról hónapra „zsákbamacskára” költ: — Az én nyolcéves csemetém mindig elfelejti, mit evett — mondja nevetve —, úgyhogy nem tudom mire fizetek hó elejéh ennyi pénzt... Persze, nem csak azt várják a napközitől, hogy jóllakjon a gyerek, hanem azt is. hogy vigyázzanak rá és persze, hogy felkészítsék másnapra. Ám a rögtönzött közvéleménykutatás szomorú eredményt hoz: minden gyerekkel kell még tanulni otthon, vagy mert „ebédes”, és egyedül nem boldogul, vagy mert a napköziben töltött idő nem elegendő erre. Ráadásul ott vannak a reggelek — s ezt már egymás szavába vágva panaszolják —, mikor a gyerekek az utcán várják a bebocsátta- tást. . . — Mi fél 8-ra járunk — mondja Erdeiné —, a gyerekeket meg csak háromnegyed 8-kor engedik be. Az utolsó percben indulunk, hogy minél kevesebbet fagyoskodja- nak odakint szegények. * * * A sarkadi 1. számú iskolában jártunk, de a problémák melyek felmerültek, általánosnak mondhatók. Egy biztos. Ha a befizetési díjak így, vagy úgy tovább emelkednek, épp azok a gyerekek kerülnek ki a napközi ..gondoskodása” alól, akiknek nem szabadna... És akkor az amúgy is hátrányos helyzetű gyerekeké és a pedagógusé lesz az a bizonyos feketeleves . .. Nagy Ágnes Ez már üzemi étkezde: Itt beszélgettünk az anyukákkal Fotó: Fazekas Ferenc Osztrák színészek vendégjátéka Mezöberényben Max Mell: Hz apostol játék Eleddig példa és hagyomány nélküli rendezvénynek adott otthont a mezőberé- nyi művelődési otthon: a közelmúltban a bécsi „Team 65 Színház film- és kultúr- csoport”-hoz tartozó Nest- roy Színház négy művésze adta elő Max Mell osztrák szerző Az apostoljáték című egyfelvonásos népszínművét. Az együttes a budapesti Osztrák Kultúrintézet által szervezett előadáskörút egyik állomásaként szerepelt Me- zőberényben, ahol játékuknak a német tanítási nyelvű Petőfi Gimnázium diákjai tapsolhattak. Az együttes 1965-ben alakult meg a „Team 65” csoport keretén belül azzal a céllal, hogy az osztrák kulturális életben jelen legyen, s azt külföldön is képviselje. A csoport független, amatőr színészekkel dolgozik; maguk tervezik és építik a díszleteiket. Mikrobuszukkal úgy utaznak egyik helyről a másikra, mint vándorszínészeink a múlt században, vagy görög elődeik Thespis- szekerükkel az ókorban. ReJelcnet az előadásból pertoárjukon főként Nest- roy darabjai szerepelnek, de H. Bahr, Goethe, Gogol, Goldoni, Moliére, Raimund, Schnitzler, Wilde, Wildgans és még sokan mások is megtalálhatók. Jó színvonalú művészi tevékenységüket többször ismerték el kitüntetésekkel, illetve rádió- és tévéfelvételekkel. Jóllehet amatőr művészek, évente 80 este lépnek fel. S ezt nemcsak Bécsben, az 1984 óta otthonukként szolgáló Leopoldstädter Theaterban, hanem Európa számos országában — főként egyetemeken — Skóciától Jugoszláviáig, Olaszországtól Lengyelországig. Magyarországon most jártak negyedszer; legutóbb 1984-ben, Budapesten és Pécsett. Max Mell (1882—1971) neve a magyar közönség számára nemigen ismert; az osztrák irodalom azonban jeles drámaírói közt tartja számon. Mell mélyen vallásos költőként az embert l*e- resztény szemszögből vizsgálja, és a humanizmusra apellál. Munkásságának fő gondolatkörét így a megértő és megbocsátó szeretet, a rossz legyőzésébe vetett hit és az emberiesség érzése alkotja. A hitet és a'szerete- tet örök értéknek tekinti, amely a külső és belső veszélyeknek kitett emberen egyedül képes segíteni. Ebben a gondolatkörben fogant és mozog a Mezőbe- rényben előadott apostoljáték is. Fenn a hegyekben egyedül él a nagyapa (Franz Wanderer) és unokája, Magdalen (Susanne Hawlik), aki szilárdan hisz a Megváltó és tanítványai eljövetelében, s legszívesebben örökké a Bibliát bújná. Egy nap két, egyáltalában nem bizalomgerjesztő idegen kér szállást náluk. A nagyapa a gyermek együgyű jámborságát elbeszéli nekik, s azok, akik titokban gyilkos terveket szőnek, apostoloknak adják ki magukat (Péter: Gottfried Riedl, János: Peter Veith). Ezen élmény fölötti határtalan örömével, rendíthetetlen hitével és tiszta érzéseivel a lány eltéríti szándékától a két álapostolt, akik egy óvatlan pillanatban gyorsan odébbállnak. E mesei parabolának realista korunkban és fogyasztóorientált világunkban csak a rendezés visszafogottsága (Inge Rachholz) és a díszletek egyszerűsége, valamint a színészek nagy átsugárzó erővel megjelenített, kedves bájjal és nyers erőszakkal egyaránt megrajzolt alakjainak együttes hatása révén lehet (lehetett) hitelt szerezni. Szeretnénk, ha a Nestroy- színház legközelebbi vendégjátékára nem kellene újabb négy évet várni; s azt, ha legközelebb minél több német szóra szomjúhozó me- gyénkbelinek adatnék meg egy kitűnő színvonalú, német nyelvű színházi előadás megtekintésének a lehetősége. Wild Róbert 10 forint MINDÖSSZE EGY KILÓ KENYÉR, EGY LITER TEJ, NY.OLC DEKA HÜS, EGY POHÁR SÖR, VAGY KÉT ÜVEG ÜDlTÖ ÁRA. A HÁROMEZER FORINTOS NYUGDÍJ HÁROMSZÁZAD, A MEGYEI ÁTLAGKERESET HATSZÁZAD, A HÚSZEZER FORINTOS HAVI JÖVEDELEM KÉTEZRED RÉSZE. CSAK ENNYI SEGÍTSÉGET VÁRUNK ÖNTÖL. KÉRJÜK, KÜLDJÖN 10 FORINTOT. FIGYELJE A SZOMBATI LAPOT! űz 1848—49-es honvédtiszti emlékhely védnöksége Ki beszél már az inkvizícióról? Ránk szakadt a történelmi realitás. Nincs könyvárus, akinek asztalán ne tornyosodnának a Sztálinról írt művek, a glasznoszty-kötetek, memoárok „arról” az időről. Mindazoknak, akik saját ügyüknek tekintették, tekintik a szocializmust, gyötrelmes ezeket a műveket olvasni. De kell! Nem kerülhetjük el a szembenézést a valósággal, az illúziókkal le kell számolni egyszer. Bármily keserves is tudomásul venni, hogy a leghumánusabb eszme jegyében embertelen dolgok is történtek. Igaz, átestünk már egyszer a sokkon, magam is fel tudom idézni az elbizonytalanodás, kiürülés nagyon rossz érzését, ami az SZKP XX. kongresszusa után szorongatott sokunkat. De hát az csak olyan volt, mint az értő kézzel adagolt orvosság, megráztuk magunkat — megrázkódott az ország —, de a szocializmusba vetett hitünk nem ingott meg. Sőt az újrakezdés lendülete még erősítette is. De lehet-e hinni mindazok ismeretében, amit talán még mindig nem tártak teljes valóságában elénk? Sok ember dilemmája ez manapság. Ráadásul gazdasági kibontakozásunk számos olyan elemet „visszacsempészett" az életünkbe, amelyet annak idején a szocializmustól teljesen idegennek, mi több, elítélendőnek tartottunk. Túlélheti-e mindezt az eszme? Vagy csupán néhány évtizedig tartó utópiának tekinti majd az utókor azt, amit mi szocializmusnak mondunk? A jövőt teljes biztonsággal természetesen nem jósolhatjuk. Még akkor sem, ha vannak elképzeléseink, terveink — éppen ez eddigiek tanítanak rá, hogy óvatosan bánjunk a határozott kijelentésekkel. Magam sem venném a bátorságot, hogy biztassam a szocializmust féltőn kétkedőket, ha nem lennének történelmi példák. Hiszen ki beszél manapság az inkvizícióról? Pedig volt, és szégyenfoltja a katolikus egyház történelmének. Ártatlan emberek sokaságát ölték meg, kínozták halálra egy szent hit nevében. Koholt vádak alapján születtek az istenítéletek, gyúltak a máglyák. És dúltak a keresztesháborúk. Isten és a szeretet jegyében hánytak kardélre tízezreket és raboltak végig országokat. Mindez megtörtént — csak éppen már néhány évszázada. Á katolikus egyháznak pedig ma is sok millió híve van, akiket aligha gyötör lelkiismeretfurdalás, amiért hitbéli elődeik valamikor éppen hitükkel ellentétesen cselekedtek. Persze más lehetett akkor is a kortársak helyzete, nyilván közülük is sokan keservesen megszenvedték a kegyetlen tények okozta döbbenetét, lehettek, akik éppen emiatt elfordultak egyházuktól, de hát a sebek szerencsére egy I idő után begyógyulnak, a megélt események történelemmé válnak. Az értékelés palettáján megjelennek a színárnyalatok a fekete-fehér-rózsaszín helyébe, s egy idő után kialakul a vélemény: igen, ez is volt, de... A szocializmus őszinte híveinek most nehéz, önmagukkal is meg kell vívni a kétkedés csatáját, érezve közben egyesek „na ugye” véleményét, amire legtöbbször nem lehet ellenvetés. Illetve annyi, hogy a nevében elkövetettek nem mindig jellemzik magát az eszmét. Ami éppen ezért lehet képes túlélni őket. Nagy Zsuzsa Ünnepi tyúkvásár A Békéscsabai Lenin Mg Termelőszövetkezet 1988. december 15-től értékesíti fehér tyúkállományát, AMÍG A KÉSZLET TART, 40,— Ft db egységáron. Érdeklődni a tsz baromfikombinátjában vagy a (66) 28-752-es telefonszámon. ............. T N apközisek, de meddig...? Kié a feketeleves?