Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-15 / 298. szám
1988. december 15., csütörtök lEHiWkfito Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Ipari szövetkezetek és a reform A pénzügyi pálya nem tűr lazaságot Szépen berendezett, barátságos, meleg szobában, sok-sok könyv és cserepes virág között ülünk Szító József névéi Békéscsabán, a Ku- lich Gyula-lakótelepi otthonában. Bármerre pillantok a nyitott ajtókon át, a bútorok, függönyök, szőnyegek, a képek és egyéb tárgyak a háziasszony jó ízléséről, rendszeretetéről „vallanak”. Több évtizedes pályafutásom alatt tapasztaltam: aki ad saját magára, a családjára és otthona rendjére, az lelkiismeretes munkaerő, dolgozzék bárhol. Szító Jó- zsefné a Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivataltól (TAKEH) ment nyugdíjba, mint hivatalvezető-helyettes. Róla szól írásunk: — A nyugdíj előtti felmentési időt töltöm, még csak ízlelgetem: mit jelent, ha saját magam rendelkezem a nap 24 órájával. Jó dolog, hogy nem kell hajnalban kelnem, rohannom. Szarvason születtem kereskedő családban. Nagyanyám soha nem nevelt látványosan. de nagyon sokat beszélgetett velem. Tőle tanultam viselkedni, az embereket szeretni, tisztelni, sütni, főzni, és sok minden mást, amire egy asszonynak az életben szüksége lehet. Szarvason jártam polgáriba, ott mentem férjhez, szültem két leányt. A községi tanács pénzügyi előadójaként kezdtem dolgozni, aztán voltam városnál, megyénél, mindig pénzügyi osztályon. A TAKEH 1968-ban jött létre, én alapító tag voltam, s onnan mentem nyugdíjba. — Készítsünk egy gyors „leltárt” az elmúlt évtizedekről. — Soha életemben nem panaszkodtam. Most először mondom el, hogy nagyon nehéz időket éltünk át. A férjem a gépállomások hőskorában sokat utazott, dolgozott ünnepnapokon sőt éjszakákon is. A gyermeknevelés jóformán rám maradt. Munka mellett mindketten tanultunk. Ma sem tudom, hogy jutott rá időm, de a gyerekekkel minden este leültem, megbeszéltük, mi történt az iskolában, mi a lecke. Kisfizetésű emberek voltunk, gond volt: mit adok enni a családnak, mit pakolok a férjem táskájába. Annak idején nem voltak kisvendéglők falvakban, a boltban jó, ha kenyér, zsír vagy lekvár volt kapható. Ha tojásos kenyeret sütöttem az útra, az már előkelő ebédnek számított. Jóska sem volt panaszkodó típus. — Mikor kerültek Békéscsabára? — A férjemet 1953-ban helyezték Csabára. Adamik György nagybátyám fogadott be minket, aztán kaptunk egyszobás szolgálati lakást, majd tíz év múlva költözhettünk ide, ahol ma élünk. Időközben leérettségiztem, elvégeztem a Számviteli Főiskolát. Hármas cél lebegett mindig előttem: nevelni a gyermekeket, összetartani a családot, tanulni és becsületesen helytállni a munkában. Aki a pénzügyi vonalat választja élethivatásul, annak eleve számolnia kell azzal, hogy itt nem lehet lazsálni! — Nagyon lelkiismeretes, pontos munkát kíván ez a munkahely. A TAKEH-hoz 260 költségvetésből gazdálkodó intézmény tartozik. Fizetésnapon 28 ezren várják a pénzt. Ha nem figyelnénk nagy felelősséggel a munkánkra, és csak egyetlen vidéki településen mondjuk a pedagógusok, óvónők nem kapnák meg pontosan a fizetésüket, akkor bizony megnézhetnénk magunkat. Ma már korszerű számítógépekkel dolgozunk, de a masinákat is az EMBERNEK kell betáplálnia. A fiatal munkatársaimnak mindig azt mondtam — és azt üzenem ma is —, hogy ha a hivatal küszöbét átlépték, és a TA- KEH-nél kívánnak dolgozni, számoljanak azzal, hogy nagy felelősség nyugszik a vállukon. Egyébként nagyon szép munka a miénk. Fontos az is, hogy olvashatóan, szépen írjanak a kartonokra, itt nem lehet tévedni. Inkább nézzék át többször az adatokat, mert utólag már nehéz kiigazítani. Én örülök, hogy a leányaim is hasonló szakmát választottak. — Elfáradt? — Igen. Csak az utóbbi két esztendőben éreztem, hogy fáradt vagyok. De ezt Az UNIVERZÄL kötött-divatáru-fehérnemű szaküzlete, Békéscsaba, Tanácsköztársaság u. 35. szám a Munkácsy u. 5—13. szám alá, a Népújság szerkesztőségével szembe. A REVÜ-DIVAT néven üzemelő, új kereskedelmi létesítmény IGÉNYES VÁLASZTÉKOT KÍNÁL NEMCSAK A FIATALOKNAK, HANEM MINDEN FELNŐTT KOROSZTÁLYNAK MARKAS KÖTÖTT-DIVATARUBÖL, FEHÉRNEMŰBŐL. Karácsonyi ajándékozási gondjain is segít Békéscsabán, a belvárosban megnyílt új REVÜ-DIVAT MODELLHÁZ. Térjen be hozzánk a sétálóutca felől, a Munkácsy utcába, száz méteren belül célhoz ér. SZERETETTEL VÁRJUK! Nyitva: kedd, szerda, péntek 9—18 óráig, csütörtökön 9—19 óráig, szombaton 8—12 óráig. annak tudom be, hogy felgyorsultak az események, az új adórendszer és sok minden más nehéz feladatok elé állított minket. Ezenkívül a hivatalvezető fél évig politikai főiskolán volt, bizony ez időben a szokásosnál is több feladat megoldása várt rám. Korábban bírtam, hogy odahaza is rend legyen, a munkahelyről egy percet se késsek, ne hiányozzak. Az idő csak eljárt. — További programja? — Ajjaj, azt sem tudom, hol kezdjem. Sok a restancia. Nagyon szeretek olvasni, erre az utóbbi években kevés idő jutott. Rendeznem kell a bélyeggyűjteményt, a bélyeggyűjtők klubjának tagjai vagyunk. Albumba szeretném rendezni a családi fotókat, hiszen a két leánynál négy az unoka. Népes család vagyunk. A leányaim és az unokáim soha nem járnak boltban vásárolt pulóverben, a férjem sem, én sem. Van mit kötnöm. Karácsonyra 8 pulóver kötését vállaltam. A szeretet ünnepén nálunk találkozik a család, én boldogan sütök, főzök, és a férjemmel azt lessük : ha kigyulladnak a gyertyák a fán, ki, hogyan örül a számára készített csomagnak. ők sem feledkeznek meg rólunk soha. Egyik lányom Szarvason él, a másik Szegeden. Gyakran találkozik a három család Szarvason, a Körös-parton, ahol a lányom nyaralója ad otthont — no meg a nagyszülőknek sok munkát. — Vagyont nem gyűjtöttünk, bérlakásban élünk, kertünk sincs, de a gyerekeinkben, unokáinkban sok az örömünk, ő értük érdmes volt a küzdelmes éveket végigcsinálni. Szlovák János, a TAKEH hivatalvezetője mondja: Szító József né fegyelmezett, jó munkaerő volt, a dolgozók szerették, sokat tanultak tőle. Nyugalomba vonulása alkalmából megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Azt kívánom magunknak, sok fiatal vigye tovább az ő munkastílusát. Ary Róza Eredményes gabonaexport Az idei jó kalászosgabonatermés rekordmennyiségű búza exportját tette lehetővé. Legnagyobb vevőnk a Szovjetunió, ahová 1988 má- * sodik felében 1 millió 90 ezer tonna búzát szállított az Agrimpex Külkereskedelmi Vállalat. A megállapodás értelmében az exportra került gabona egy részéért a szovjet partner konvertibilis valutával fizetett; a búza ellenértéke 100 millió dollár és 45 millió rubel volt. A kivitt mennyiség rekordnak számít, fél év alatt 800 ’ ezer tonnánál többet eddig nem sikerült feladni a szovjet megrendelőknek. Főként azért, mert a vasúti szállításoknál — a szovjet vasút átvevőképességének korlátozott volta miatt — nehézséget jelentett a gabonaszállítmányok továbbítása. Az elmúlt években jelentős vasúti torlódások adódtak a Záhony— Csap határállomáson. Az idén a korábbinál lényegesen jobb szervezőmunkával sikerült gyorsítani az átadás-átvételt, és így lényegében folyamatosan, teljes kapacitással használhatták ki a vasúti vonalat és az átrakó berendezéseket. A magyar és a szovjet vasutasoknak sikerült közös szervezéssel gyorsítani a tempót. „Csak szigorítással nem fejlődhet a magyar gazdaság...” A közelmúltban az Ipari Szövetkezetek Békés Megyei Szövetsége elnökségi ülésének vendége volt Köveskuti Lajos, az Okisz elnöke. Az ipari szövetkezetek ezévi munkájáról, a magyar gazdaság helyzetéről kérdeztük Köveskuti Lajost. — Milyennek ítéli a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét? — Manapság sok gonddal küszködik gazdaságunk, ám úgy vélem, hogy ha előtérbe tud kerülni a szabályozásban az érdekeltséget ösztönző szemlélet, akkor ki tudunk lábalni a bajokból. Csak szorításokkal és szigorítással nem fejlődhet a magyar gazdaság. Kétségtelen, hogy e két dolognak együtt kell jelen lennie a gazdaságban, ám szükséges kialakítani a helyes arányt. Ha ez megtörténik, akkor bizton állíthatom, hogy ez a szövetkezetek munkájára is kedvező hatással lesz. — Hogyan értékeli az ipari szövetkezetek ez évi teljesítményét? — örömmel közölhetem, hogy az ipari szövetkezetek teljesítménye az elmúlt öt év gyakorlatának megfelelően idén is szinte minden minőségi mutatóban két számjegyes dinamikával fejlődött. A termelés dinamikája például az előző évihez képest várhatóan 14 százalékkal növekszik. A tőkés export dinamikája több mint húsz százalékos. Ebből követkeKöveskuti Lajos Fotó: Gál Edit zik, hogy az ipari szövetkezeti mozgalom várhatóan 1988-ban is a korábbi évekhez hasonló kiemelkedő teljesítményt mutathat fel. — S mit vár az Okisz elnöke 1989-től? — A jövő esztendő főleg a fizetőképes piaci kereslet vonatkozásában kedvezőtlen előjeleket mutat. Ezért szövetkezeteinknek arra kell törekedniük, hogy olyan új termékekkel jelenjenek meg a piacon, amelyek továbbra is lehetővé teszik az előző évekhez hasonló fejlődést. Az előrejelzések szerint a szövetkezetek jövőre abszolút értékben az idei évhez hasonló eredményt érnek el, óm a fejlődés dinamikája mindenképpen csökkenni fog. Ennek oka a nagy mértékű jövedelemelvonás, amely a termelési kedvet is visszatartja. — Milyen hatással lehet az ipari szövetkezetekre a társasági törvény? — A társasági törvény arra készteti a szövetkezeti mozgalmat, hogy a szövetkezeti törvényt oly mértékben változtassuk meg, hogy az garantálni tudja, hogy szövetkezeteink nem kerülnek hátrányos helyzetbe. A szövetkezeti érdekképviseleti szerveknek kell jelezniük a kormányzat felé, hogy az előbb elmondottak értelmében milyen változások indokoltak és szükségszerűek a szövetkezeti törvényben. — Az elmúlt egy-két évben sok hagyományos szövetkezet alakult át kisszövetkezetté. Jövőre azonban a szabályozók változása miatt várható a kisszövetkezetek „visszaalakulása” hagyományos szövetkezetté. Mi módon történik majd ez? — A hagyományosból átalakult kisszövetkezetek visszaalakuláisát úgy kívánjuk elősegíteni, hogy ebből a szövetkezeti tagoknak semmiféle hátránya ne származzék. A szövetkezet önkormányzata saját belátása szerint dönthet e kérdésben, s ehhez a törvényadta jogi lehetőségek is megvannak. Hornok Ernő n higiénia fontos követelmény Új épülettömb 100 millióért az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalatnál A nagy tömegű árut előállító élelmiszeriparban fokozódtak a higiéniai követelmények. Érthető, mivel az előállított élelmiszertől, amennyiben nem higiénikus környezetben gyártották, ezrek, tízezrek fertőződhetnek meg. Az egészséges környezet, és a termék előállításában részt vevő dolgozó egyéni higiéniája tehát meghatározó szerepet játszik a fogyasztók és a vásárlók védelmében, a külföldi partnerek megtartásában, új piacok megszerzésében. Tulajdonképpen ezek a gondolatok vezérelték az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalatot, amikor egy 100 milliós beruházásra, teljesen új szociális épülettömb kialakítására vállalkozott. — Mivel az üzem területe eléggé beépített, így az új létesítményt csak a gyárkapun kívül lehetett elhelyezni — mondotta Gazsi Sándor, műszaki osztályvezető, s onnan a gyárba és a gyárból az odajutást egy zárt hídon át oldották meg. Később úgy tűnt, hogy ez az újszerű megoldás az üzem előnyére válik, mert a feketefehér öltözőrendszerbe iktatott zsilipfürdő lehetetlenné teszi, hogy akik közvetlen élelmiszer-előállítással foglalkoznak, egyszerűen utcai ruhában a zárt folyosórendszeren átsétáljanak. Nyugat- Európában hasonló higiéniai üzemi rendszerek működnek, melyekhez most, január elsejétől az orosházi baromfiipar is felzárkózik. A tegnapi, a december 14-i műszaki átadást kéthetes próbaüzem követi és a szociális épülettömb teljes üzembehelyezése — amenynyiben a hatóságok is helybenhagyják — az új év első munkanapján várható. Ugyanebben az épületben kapott helyet a 700 adagos üzemi konyha és étkezde, sőt még egy tárgyaló- és étkezőhely is. Az épülettömböt a Békés Megyei Tervező Vállalat mérnökei tervezték, a mü-iiki ellenőrzésről is ők gondoskodtak a Délép kivitelezése során. A beruházásban közreműködött az Országos Szakipari Vállalat, az Iparművészeti Vállalat, a Fóti Vörösmarty Tsz és mint társvállalkozó az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat műszaki részlege. A tegnapi műszaki átadáson részt vett még minden olyan hatóság, amelynek engedélye nélkül egy ilyen létesítményt üzembehelyezni nem szabad. D. K. Az épület külső képe Fotó: D. K.
