Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-02 / 287. szám

1988. december 2., péntek NÉPÚJSÁG Grósz Károly, az MSZMP főtitkára december 1-jén fogadta Mohammad Reza Ajatollahi iráni bányászati és kohászati minisztert. A találkozón részt vett Berecz Frigyes ipari mi­niszter és jelen volt Keyvan Imani, Irán magyarországi nagykövete MTI Telefotó: Varga László Pozsgay Imre látogatása Svájcban Pozsgay Imre államminisz­ter, az MSZMP KB Politi­kai Bizottságának tagja a svájci Európa Unió meghí­vására háromnapos látoga­tást tett Zürichben és Bem­ben. Tárgyalt René Felber külügy- és Jean-Pascal De- lamuraz gazdasági minisz­terrel, valamint Franz Btan­kart külgazdasági államtit­kárral, eszmecserét folytatott a szabadelvű Demokrata Párt, a Kereszténydemokra­ta Néppárt és a Svájci Szo>- ciáldemokrata Párt vezető politikusaival. A magyar ál­lamférfi tiszteletére vacsorát adott a Schweizerische Volksbank vezérigazgatója. Ezen részt vett a legfonto­sabb itteni pénzintézetek húsz vezető tisztviselője. Ta­lálkozóra került sor Michel Veuthey-vel, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottság euró­pai főmegbízottjával is. A svájci politikusokkal Pozsgay Imre nagy figyelmet szentelt azoknak az együtt­működési lehetőségeknek, amelyek révén Svájc és Ma­gyarország előmozdíthatná a közép-európai regionális fej­lődést. A Közös Piac integ­rációjának felgyorsulása, az 1992 után várhatóan kialaku­ló új helyzet részben azonos feladatok elé állítja mind­két országot, hiszen a Kö­zös Piacnak egyik sem akar tagjává válni, ám mindket­tőnek alapvető érdeke fűző­dik a Közös Piaccal tovább építendő kapcsolatokhoz. A kormányban részt vevő politikai pártok képviselőivel ■folytatott eszmecseréi során Pozsgay Imre részletes tájé­koztatást adott a Magyaror­szágon folyó politikai és gaz­dasági reformról, az új al­kotmány kidolgozására meg­kezdett munkáról, intéz­ményrendszerünk átalakítá­sának lehetséges módozatai­ról. A Vöröskereszt Nemzetkö­zi Bizottsága európai főmeg­bízottjával Pozsgay Imre azt tekintette át, miként lehet könnyíteni a Romániából Magyarországra menekülő emberek sorsán. Pozsgay Imrének alkalma volt szólni a magyar reform- folyamatokról mind a tele­vízióban, mind pedig a rá­dióban. Nagy terjedelmű be­számolók jelentek meg az Europa Unió rendezésében Bernben tartott előadásáról, s exkluzív interjúkat közölt tőle mind a német, mind a francia nyelvű svájci sajtó több vezető orgánuma. Pozsgay Imre ma, pénte­ken a Német Szövetségi Köztársaságba utazik. Magyar vállalatok kiállítása Ománban Magyar vállalatok első íz­ben folytathattak üzleti tár­gyalásokat Ománban A Hun- gexpo szervezésében a Che- mokomplex, a Hungavis, a Technoimpex és a Terimpex mutatta be termékeit a Maszkatban november 26— 30. között megrendezett nem­zetközi mezőgazdasági és ha­lászati kiállítás alkalmával. A kiállítás jelentőségét mutatja, hogy azt az ural­kodó Kábúsz bin Szaid szul­tán nyitotta meg, aki meg­látogatta a magyar pavilont és elismerőleg nyilatkozott a kiállított magyar termékek­ről. A kiállítás ideje alatt Ománban tartózkodtak a Ke­reskedelmi Minisztérium kép­viselői, a Dubaiban levő ma­gyar Gazdasági Kamara kép­viselője. Felkeresték az omá- ni kereskedelmi és ipari mi­nisztert és az ománi Keres­kedelmi és Iparkamara el­nökét.. Átadták Beck Tamás kereskedelmi miniszter leve­lét, amely a közvetlen ke­reskedelmi kapcsolatok fon­tosságát hangsúlyozza, s ki­emeli, hogy ez mindkét or­szág érdeke. Beck Tamás magyarorszá­gi látogatásra hívta meg az ománi kereskedelmi és ipari minisztert, valamint az omá­ni Kereskedelmi és Iparka­mara elnökét, amelyet mind­ketten köszönettel nyugtáz­tak. A tárgyalófelek üdvö­zölték a közvetlen kereske­delmi kapcsolatok fejleszté­sére irányuló magyar kezde­ményezést. A magyar dele­gáció megállapodott az omá­ni Kereskedelmi és Iparka­mara vezetőivel egy, a jövő októberben megrendezendő önálló magyar kiállításról. A tárgyalások eredményeként megindulhat a közvetlen kap­csolatok kiépítése a két or­szág üzletemberei között. MSZMP-delegáciA Athénban Szerdán éjjel megérkezett Athénba az MSZMP küldött­sége, amely részt vesz a Görög Kommunista Párt megalakulásának 70. évfor­dulója alkalmából rendezen­dő ünnepségen. A küldött­séget Szűrös Mátyás, a Köz­ponti Bizottság titkára veze­ti. A delegáció csütörtökön délelőtt a GKP székházában eszmecserét folytatott Hari- laosz Florakisszal, a GKP KB főtitkárával. A£ ötnapos látogatás so­rán a küldöttség tagjai ta­lálkoznak a görög kor­mány képviselőivel és a Pánhellén Szocialista Moz­galom (PASZOK) több ve­zetőjével is. Szűrös Mátyás hétfőn folytat megbeszélést Karolosz Papuliasz külügy­miniszterrel, aki a PASZOK Központi Bizottságának is tagja. A látogatás befejeztével az MSíZMP küldöttsége Ciprus­ra utazik. BARDOT MEGVETT EGY ALLATKERTET Az egykori francia film­csillag, Brigitte Bardot meg­vett egy állatkertet, amelyet rossz gazdasági helyzete be­zárással fenyegetett. Az állatkert a Franciaor­szág északi részén fekvő kis­városban, Vendeuil-ben ta­lálható. Bardot-nak az állat­kert 60 ezer frankjába ke­rült, ám sikerült megmente­nie 110 állatot. Brigitte Bardot elmondta: amint tudomást szerzett ar­ról, hogy az állatkert ve­szélyben van és el akarják árverezni, azonnal döntött. Az állatokat Franciaország más állatkertjeiben fogja el­helyezni. Bardot 1973-ban, 39 évesen fordított hátat a film vilá­gának. Azóta St. Tropez-i villájában, teljes visszavo- nultságban él, s csak akkor lép a nyilvánosság elé, ami­kor az állatok védelmében emel szót. Bardot kétéve eladta ék­szereit és filmjeiben használt kosztümjeit, hogy állatvédel­mi alapot hozhasson létre. ÖTSZÖRÖS szervátültetés ötszörös szervátültetést hajtott végre egy amerikai orvoscso­port keddre virradóra egy há­roméves kislányon. Rolandrea Dodge gyakorlatilag teljesen új emésztőrendszert kapott: máját, hasnyálmirigyét, gyomra nagy részét, vastag- és vékonybelét kicserélték. A Pittsburgh! gyermekklini­ka szóvivője szerint a rendkí­vül súlyos és ritka fejlődési rendellenességgel született Roily a különleges műtét nélkül rö­vid időn belül meghalt volna. Eddigi életét gyakorlatilag a kórházban töltötte. Mivel szer­vezete nem volt képes feldol­gozni sem a folyékony, sem a szilárd táplálékot, intravénásán táplálták. Valmennyi új szer­vét egyetlen donortól, egy má­sik kislánytól kapta, az ő ki­létét azonban nem hozták nyil­vánosságra. Az Egyesült Államokban ko­rábban négyszer hajtottak vég­re többszörös szervátültetést, de egyik beteg sem maradt élet­ben. Ugyancsak a Pittsburgh! klinikán kapott öt új szervet tavaly novemberben egy másik kislány, Tabatha Foster, aki fé! évvel élte túl a műtétet. SEGÍTSÉG A LESZOKÓ DOHÁNYOSOKNAK . .. Akik lemondanak a dohány­zásról, általában gyomorbántal- makban szenvednek, és növek­szik az étvágyuk. Ezeket a tü­neteket állítólag a Nonlkot ma­gyarországi tablettával lehet enyhíteni. Ez növénykivona­tokból készül, a Budapest mel­letti Törökbálinton, az ENERC— INOV Vállalatnál. KÍNA KÖZVETÍTI MAJD A BÉCSI ÜJÉVI KONCERTET Kina első ízben fogja egyenesben közvetíteni a bé­csi filharmonikusok január 1-jei koncertjét, amelyet a becslések szerint 300 millió kínai fog megnézni. A kínai­ak eddig felvételről nézhet­ték a bécsi újévi hangver­senyt. Kínában egyébként 120 millió tévékészülék van, és a nézők számát 600 mil­lióra becsülik. A bécsi újévi koncertet Carlos Kleiber ve­zényli majd. A moszkvai ©Tpyä­ban olvastuk Hruscsov kontra Sztálin 2. A Kossuth Könyvkiadó a napokban jelentette meg — Magyarországon először, a szocialista világban pedig másodikként — Ny. Sz. Hruscsovnak az SZKP XX. kongresszusán elmondott tit­kos beszédét. Mint bizonyá­ra ismeretes, az előadó eb­ben az előterjesztésben lep­lezte le a sztálini személyi kultuszt. Az alábbi cikk, melynek első részét tegnapi számunkban közöltünk, a titkos beszéd előkészítésének és elhangzásának körülmé­nyeibe enged bepillantást. A szerkesztőség A Hruscsov-beszéd magyar kiadásának címlapja A New York Times a fenti események után nemsokára megjelentette moszkvai tudósítójának cikkét erről a beszá­molóról. Másnap már a Reuter Hírügynökség is közli a be­számoló fő tételeit. Március 19—21-én aránylag finomabb formában ad anyagot e beszámolóról a l’Humanité, a Fran­cia Kommunista Párt lapja. Március 20-án a jugoszláv Kom- munyiszt c. hetilap is közli a beszámoló tartalmát. Hozzávetőlegesen ezekben a napokban hallgattuk mi, ak­kori diákok ezt a beszámolót. Március 28-án a Pravda „Miért idegen a személyi kultusz a marxizmus—leninizmus szellemétől?" címmel szerkesztő­ségi cikket közöl. Ebben először bírálták Sztálint nyilváno­san. Méghozzá éppen azoknak az érveknek a segítségével, amelyeket nemrég hallottunk a beszámolóból. így tehát nemsokára az. egész világ tudomást szerzett arról, hogy Hruscsovnak volt egy ilyen „zárt” beszámolója. Ám ugyan­akkor e beszámoló teljes és eredeti szövegét még mindig titokban tartották. A későbbiekben sokan szerették volna megkaparintani az eredeti példányt. Mindenesetre az egyik másolat Allen Dullesnak, a CIA vezetőjének a kezébe ke­rült, aki átadta a másolatot fivérének, John Foster Dulles­nak, aki külügyminiszter volt, az pedig megjelentette. Júni­us 4-én a beszámoló megjelent a New York Timesben, jú­nius 6-án pedig a Monde c. lapban... Június 30-án az SZKP KB határozatot fogadott el, majd „A személyi kultuszról és következményeinek leküzdéséről’’ címmel határozatot közölt. Ebben már nem voltak benne azok a szörnyű tények, elrettentő leleplezések, amelyek Hruscsov kongresszusi beszámolójában helyt kaptak. Ám ugyanakkor kísérletet tettek arra, hogy megválaszolják, mi­ért alakult ki a személyi kultusz, milyen volt jellege és me­lyek voltak a következményei. Ugyanakkor a határozatban elég komoly mellébeszélések voltak, amelyekkel ma már nehéz egyetérteni. Többek kö­zött a határozat figyelmeztetett arra, hogy „durva hiba len­ne, ha a múlt személyi kultuszából bizonyos következmé­nyeket vonnánk le a Szovjetunió társadalmi rendszerében történt változásokról”. Pedig ma már nyíltan beismerjük, hogy a szocializmust bizonyos deformációk érték. És ma már teljesen alaptalanok azok az állítások, hogy úgymond a Sztálin által vétett hibák, bár „kárt okoztak a társadalom­nak és akadályozták fejlődését, de természetesen nem térí­tették le a kommunizmus felé vezető helyes útról”. Nem le­het egyetérteni azokkal az optimista kijelentésekkel sem, miszerint azok a meghatározott történelmi körülmények, amelyek módot adtak a személyi kultusz kialakulására, úgymond, már megszűntek, és csak az ellenség keresi an­nak gyökereit magában a rendszerben, annak nem demok­ratikus voltában, és az ehhez hasonló „rágalmazó állításo­kat visszautasítja a szovjet állam fejlődésének történelme”. Azóta több mint 30 év telt el. Hruscsovnak a személyi kultuszról szóló társbeszámolója már a történelemé. Ám bármilyen régen is történt, számunkra továbbra is elérhe­tetlen. A beszámoló külföldi kiadására pedig nálunk úgy­mond nem szabad hivatkozni. Vajon nekünk, a világ első szocialista országa építőinek utolsóként kell megismerkedni hazánk fontos politikai dokumentumaival és irodalmi mű­veivel? Hruscsov személyi kultuszról szóló társbeszámolójának to­vábbi sorsa tükrözte az akkori vezetés egész következetlen­ségét és határozatlanságát, azt a harcot, amelyet a demok­rácia hívei és ellenzői folytattak egymás között. 1959 elején az S|ZKP soron kívüli XXI. kongresszusán az általános vá­rakozás ellenére, a személyi kultusz elleni harccal tovább nem foglalkoztak. Mi több, két év múlva V. Groszman író­tól elvették az Élet és sors című regénye kéziratának vala­mennyi példányát. Ebben a regényben nemcsak a hitlerista, hanem a sztálini táborokról is szó volt... Vajon ki gondolhatott akkor arra, hogy Hruscsov 1961. októberében, az SZKP XXII. kongresszusán, milyen heves támadást indít ismét Sztálin ellen. A kultusz elleni második támadás nyílt volt: a tömegtájékoztatási eszközök széleskö­rűen tájékoztatták erről az egész pártot, a lakosságot. És már nemcsak Hruscsov vádolt, több mint húsz szónok szólt a sztálini bűntényekről, részletesen kitértek arra, hogy azokban részt vett Molotov, Malenkov, Kaganovics és néha még Vorosilov is. Ilyen nyílt beszélgetésre, mint azon a kongresszuson, 25 évig nem került sor. 1963. júniusában az SZKP KB plénuma a párt ideológiai munkájának kérdéseivel foglalkozott. Hruscsov a XX. kong­resszusra emlékezve, mintegy folytatta a vitát egykori op­ponenseivel. — Ez egy ■ nagy és bonyolult kérdés volt, óriási politikai jelentőségű kérdés. Természetesen, ha kispolgári módon ítél­jük meg, akkor miért is kellett felvetni ezt a kérdést: Sztá­lin már halott, a megtorlások áldozatai sincsenek az élők sorában. Az állam gyarapszik, kialakult a vezetés, miért kell felvetni a kérdést? Ám a politikában megengedhetetlen az ügyhöz való kispolgári hozzáállás. Ezt a kérdést fel kellett vetni és meg kellett vitatni. Mégpedig nem azok miatt, akik már nincsenek az élők sorában, hanem azok miatt, akik élnek és akik élni fognak. Itt mi nem a saját egyéni érde­keinkért harcoltunk, hanem a pártért, a lenini párt tiszta­ságáért. Később, amikor már nyugdíjban volt, és visszaemlékezé­seit diktálta, Nyikita Szergejevics ismét felújította vitáját, ám már nem az egykori, hanem inkább új opponenseivel — Brezsnyevvel, Szuszlovval, Podgorníjjal. Azért, mert bár­mennyire is „csendesen” kísérelték meg felvetni a Sztálin­nal kapcsolatos kérdést, sokak számára, akik figyelemmel kísérték a társadalmi életet (és Hruscsov ilyen volt nyug­díjban is), eléggé szemmel láthatóak voltak azok a tenden­ciák, amelyek felé az egész vezetőség hajlott. Igen, 1965-ben még megjelenhetett G. Marjaginnak Posz- tisevről, N. Kondratovnak Bljuher marsallról és A. Nyek- ricsnek 1941. június 22-ről szóló könyve. Ezt követően az 1937—38-as évek áldozatait bemutató publikációkat, vala­mint a Sztálint bíráló publikációkat megszüntették. Mi több, A. Nyekrics könyvét határozottan elítélték. R. Medvegyev- nek A történelem ítélőszéke, előtt című munkája csak kül­földön jelenhetett meg. Igen, miután Hruscsovot már megfosztották a hatalomtól, kezdi sajnálni, hogy Sztálin leleplezése nagyon lassú folya­mat volt és hogy a húszas évek végével és az ’50-es évek végével kapcsolatos szovjet történelemben lényeges hibák vannak, hogy a régi lenini gárda rehabilitációját nagyon lassan és nem teljesen hajtották végre. A visszaemlékezé­seket, amelyeket erdei sétái során diktált magnószalagra, s amelyeket később a felesége megfejtett és amelyeknek szö­vegét leírta,' mindezeket Hruscsov egy régi vita folytatásá­nak tekintette, mintegy védelmezve az utódok előtt saját politikai irányvonalát. Ám nem engedték meg neki, hogy ezt végigcsinálja: a papírokat és az összes magnószalagot elkobozták. Ugyanakkor ezeknek az anyagoknak a másola­tai valamilyen módon kikerültek külföldre, ott lényegesen átszerkesztették és 1971-ben megjelentették azokat. Egyelőre Hruscsov hangját őrző magnetofonszalagok és e magnószalagok szövegével kapcsolatos gépelt oldalak hozzá­férhetetlenek mind az örökösök, mind a kutatók számára. Már régen szó van arról, hogy elő kell hozni azokat a le­véltárakból és meg kell jelentetni. Régen ideje lenne. És meg kellene jelentetni Ny. Sz. Hruscsovnak, az SZKP XX. kongresszusán mondott beszámolóját is. (Vége) J. Akszjutyin, a történelemtudomány kandidátusa, a Moszkvai Pántfőiskola docense

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents