Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-10 / 294. szám

1988. december 10., szombat 9 „Legfontosabb feladatunk az identitástudat megőrzése” A hét végén ülésezik Gyulán, a Magyarországi Romá­nok Demokratikus Szövetségének VII. kongresszusa. Az alábbiakban összeállítást közlünk a küldöttek elé ter­jesztett írásos beszámolóból. A kongresszus legfontosabb feladata a valóság hiteles feltárása, valamint helyes következtetések levonása, megvalósítható célok kitűzé­se. Arra kell törekedni, hogy a kongresszus, értékelje a nemzetiségi politikát, erősít­se meg a hazánkban élő ro­mán nemzetiségű dolgozók egyetértését és ragaszkodását a politika folytatása iránt, valamint azt, hogy a magyar nemzettel szoros, testvéri együttműködésben akarnak részt venni a sorsukat érintő gazdasági és társadalmi ki­bontakozási program megva­lósításában, a párt nemzeti­ségi politikája gyakorlati végrehajtásában. Az átalakítás, a demokra­tizmus kiteljesedése nemzeti­ségi politikánk egyes aspek­tusait más megvilágításba he­lyezi, ugyanakkor új, a vál­tozó körülményekhez igazo­dó módszereket és eszközö­ket igényel, részben más jel­legű feladatokat tűz elénk. E feladatok középpontjában az identitás megőrzésével kapcsolatos kérdések állnak. Ennek előtérbe helyezését az indokolja, hogy nagyará­nyú társadalmi mobilitás és számos más objektív és szub­jektív tényező hatására nem­zetiségünk nyelv- és kultúra- váltása felgyorsult. Az utób­bi évek tapasztalata ugyanis azt tanúsítja, hogy a nem­zetiségi politika érvényre juttatásáért tevékenykedő szervezetek a jelenlegi struk­túra és jogosítványok mel­lett egyre nehezebben tud­nak megfelelni a velük szem­ben támasztott politikai és kulturális, de különösen a nemzetiségi identitás meg­őrzésével kapcsolatos köve­telményeknek. Többek kö­zött azért sem, mert elma­radtak a más intézménye­ket érintő demokratizálási folyamattól, ami nehezíti tö­megbázisuk szélesítését. Viszony a nyelvországhoz A korszakváltás számos más problémát is felvet, ame­lyeket csak új megközelítés­sel és gondolkodással lehet megválaszolni. A politikai gondolkodásban, a szocialista társadalom építésében s en­nek természetes következmé­nyeként a nemzeti kisebbsé­gek egyéni és kollektív jo­gainak megítélésében és ke­zelésében megnyilvánuló né­zetkülönbségeket jól tükrözi hazánk lakossága és a Ro­mán Szocialista Köztársaság vezetése között kibontakozott vita, amelynek hatása és hát­rányos következményei alól — bár kiváltó okairól nem tehet — a hazai románság sem vonhatja ki magát. Egy­részt a többségi nemzet egyes kevésbé toleráns és együtt­működésre nehezen hajló polgárainak barátságtalan magatartása, hazaiiságunkat, a hazához való erős kötődé­sünket megkérdőjelező meg­nyilatkozásai miatt, más­részt, me;t számunkra alap­vetően fontos kérdés marad a nyelvországhoz fűződő vi­szonyunk minősége. Az utób­bi évek fejleményei bennün­ket azért is érintenek érzé­kenyen, mert a két állam közötti kulturális együttmű­ködés további gyengülésével elveszítenénk azt a nélkülöz­hetetlen hátteret és erkölcsi támaszt, amely ösztönözhet­ne az identitás megőrzésé­re, a nyelv és kultúra ápo­lására. Ezért olyan tevékeny­séget kell kifejtenünk, amellyel hozzájárulhatunk a két nép közötti kapcsolatok erősítéséhez. A hazai román nemzetisé­gű dolgozók többségének vé­leményét tükröző álláspon­tunk világos: Közép-, Dél-, Kelet-Európáhan a nemzeti­ségi kérdés a történelem so­rán mindig országok, nemze­tek kapcsolatait érintő, be­folyásoló tényező volt és ma­rad még nagyon sokáig. En­nek humánus, jogegyenlősé­gen alapuló megoldása nél­kül nem képzelhető el sem az érintett országok zökke­nőmentes gazdasági és tár­sadalmi fejlődése, sem a kü­lönböző nemzetek közötti harmonikus, konstruktív együttműködés és megértés. Csak egyenlő jogokkal ren­delkező nemzetek és nemze­tiségek alkothatnak erős kö­zösséget. Tudnia kell azon­ban mindenkinek, hogy az emberi jogokat, a nemzeti kisebbségek szabad fejlődé­séhez, önazonosságuk megőr­zéséhez szükséges feltétele­ket csak a nyílt, demokra­tikus berendezkedésű állam biztosíthatja. Gondok az oktatásban A hazánkban élő román nemzetiségnek a többségi nemzethez fűződő viszonya lényegében zavartalan. Biz­tosítva vannak jogai a mun­kához, az anyanyelv haszná­latához, kultúrájának és ha­gyományainak ápolásához, valamint társadalmi és poli­tikai érvényesüléséhez. Ha­zánk román nemzetiségű ál­lampolgárainak döntő több­sége a határ menti (Békés, Hajdú-Bihar és Csongrádi megyék falvaiban lakik; szá­muk mintegy 25 ezer fő. Nemzetiségünk a Magyar Népköztársaságot tekinti ha­zájának, a magyar lakosság­gal és az itt élő más nem­zetiségekkel együtt munkál­kodik a társadalmi haladá­sért, • hazánk gazdasági és kulturális felemelke­déséért. A nemzetiségi oktatásra háruló feladatok kezdettől fogva változatlanok, és a jö­vőre is érvényesek: fejlesz­teni a román lakosság ké­pességeit, és készségét saját nyelvének és egyéb kulturá­lis adottságainak a megőr­zésére, illetve továbbfejlesz­tésére, valamint folyamato­san építeni az ehhez szüksé­ges szakembergárdát, és az értelmiségi jellegű tevékeny­ségi formákat. Oktatásunk mindeddig csak részben tu­dott megfelelni ezeknek a feladatoknak, elsősorban mi­nőségi vonatkozásban: a ro­mán nyelv és műveltség ma­gasabb szintű megismerteté­sében volt eredményes, de semmiképpen sem olyan mértékben, hogy a nyelv és a kultúra aktív továbbélését hathatósan ösztönözte volna. A jelenlegi helyzetben minden eddiginél alapvetőbb érdek a román tájnyelv vé­delme, a köznyelv terjeszté­se és az etnikai önismereten alapuló öntudat kialakítása. Ennek szellemében újfajta értelmezést kell adni a ro­mán tanításnak. Csakis a román nyelv elsajátítását és az önismereten alapuló nem­zetiségi tudat fejlesztését célzó művelődési anyag fe­lelhet meg a sajátos, idegen nyelvi környezetben élő gyermekeknek, annál is in­kább, mert a család nyelv­őrző funkciója az utóbbi év­tizedekben erősen csökkent. Közoktatásunk mai álla­pota tehát azért nem felel meg maradéktalanul nemze­tiségpolitikai célkitűzéseink­nek, mert nem tudja elérni a román köznyelv jobb, színvonalasabb elsajátítását, , nem nyújt ketllő ismeretet múltunkról, kultúránk sajá­tos vonásairól, az önismeret hiánya pedig kihatással van a nemzetiséghez, illetve a románsághoz való viszonyu­lásra, és végül, mert nem tudja igífeán felkelteni és tartóssá tenni a román nyel­ven való művelődést és a rendszeres nyelvhasználat igényét. E gondok teszik szükségessé a román köz­oktatás számára az új, a nyelvi pozíciókat, és tudatot erősítő tananyag kimunká­lását. és az elkövetkezendő években történő bevezetését. Közművelődési tevékeny­ségünket több olyan vonás, tartalmi és formai elem jel­lemzi, amely a szövetség megalakításának idején ho­nosodott meg a romának ál­tal lakott településeken. En­nek két fontos jellemzője volt és van, részben ma is: demonstratív jellegű és mennyiségi fejlesztésre tö­rekszik. Mindkettő politikai fogantatású. ami az ’50-es években természetes is volt. Akkor, és még nagyon so­káig a kulturális munka ér­tékmérője elsősorban a tánc- együttesek száma és a fellé­pések gyakorisága volt. Az objektív társadalmi folya­matok természetes következ­ménye ismert: az évszázados hagyományokra visszanyúló táncházakat, az azokhoz tö­kéletesen idomuló archaikus muzsikálási stílust, népvise­letet és egyéb szokásokat felváltja a nem csupán ro­mán táncokra épülő bál és szalonzene, illetve egyre több ilyen elemet tartalma­zó alkotások, a városias vi­selet. A formainak tűnő vál­tozással együtt gyengült a nemzetiséghez, és nőtt a többséghez való kötődés igé­nye. A mai kulturális tevé­kenység kiegyensúlyozatlan­sága talán éppen azzal ma­gyarázható, hogy túlságosan nagy hangsúlyt fektettünk a megőrzésre, a meglévő ér­tékek konzerválására. Ké­sőn ismertük fel, hogy ez a megváltozott társadalmi és tudati viszonyok mellett szinte lehetetlen, kizárólag a múltra, annak hagyományai­ra hagyatkozva nem lehet a jövőt építeni. Ezért minden­képpen nagyobb figyelmet kellene szentelni kulturális értékeink gazdagítására, né­pi, szellemi értékeink to­vábbfejlesztésére, ezeknek a mai igényekhez történő iga­zítására. Ezzel megteremt­hetnénk az egészséges egyen­súlyt a megőrzés és fejlesz­tés között, ami korunk em­berének igényeit is jobban kielégítené. Ez a célkitűzés nem lenne kilátástalan, ha a már létrehozott alkotások­ra építve olyan műhelyeket, alkotó- és szakmai közössé­geket tudnánk létrehozni és működtetni, amelyek a fia­talság részére is vonzóak lennének. Szövetségünk választott testületéinek munkáját a nyíltság, a rugalmasság és a szélesebb körű demokratiz­mus jellemezte az elmúlt időszakban. Az előző kong­resszus célul tűzte ki az el­ért eredmények továbbfej­lesztését, a nemzetiségi tu­dat erősítését, az anyanyelv szélesebb körben történő használatát, a román nyel­ven való művelődés iránti igény felkeltését, és a cél­kitűzések megvalósításához szükséges tárgyi és személyi feltételek megteremtését, szakmai hátterének biztosí­tását. E célok megvalósítása érdekében szövetségünk a két kongresszus közötti idő­szakban szorgalmazta a ro­mán nyelvű sajtó, a rádió és tévéadások helyzetének javítását, a román nyelvű oktatás továbbfejlesztését, a könyvtárügy, a hagyomány­ápolás és a kiadványozási tevékenység javítását. * * * Köszönetét mondunk mindazoknak, akik tevé­kenységükkel segítették a VT. kongresszus óta végzett munkánkat. Kérjük aktivis­táinkat, pedagógusainkat, és a román nemzetiségű dolgo­zókat, hogy odaadó munká­jukkal a jövőben is tegye­nek meg mindent az elért eredmények megtartásáért, az újabb feladatok végre­hajtásáért, nemzetiségi kul­túránk és nyelvünk megőr­zéséért, a magyar és a ha­zánkban élő nemzetiségiek testvéri együttműködéséért, a közös szocialista haza épí­téséért. A Békéscsabai Béta Ipari Szövetkezet gádorosi II. számú asztalosüzemében a Budapesti Szék- és Kárpitosipari Szö­vetkezet megrendelésére fotelvázakat készítenek. Varjú Pál egyoldalú csapmaróval méretre szabja a fotelalkatrészeket. Az asztalosüzemben 28 dolgozót foglalkoztatnak Fotó: D. K. Dőlt betűvel Az eskü Épp egy hete történt. Az éjfél utánig tartó csabai párt­értekezlet utolsó szünetében egy szippantásnyi friss le­vegőre kiszédelegtem a sportcsarnok ajtaján. Odakinn a párás, nulla fok fölötti estében váratlanul mellém lépett egy spicces férfi. Széles mozdulatai és tegező közvetlen­sége több pohár bor (sör vagy tömény) hatásáról árul­kodtak. A munkásőrökre panaszkodott, akik a sportcsar­nokot őrizték az illetéktelenektől, s akik őt küldözget­ték egyik ajtótól a másikig. Egyszer már körbejárta a nagy kerek épületet, hátha valamelyik ajtón bejut, s kezdte volna elölről az ördögi kört, ha nem akad rám váratlanul. De mert összetalálkoztunk, s jó baleknak bi­zonyultam a hallgatásra, hát nekem öntötte ki italtól megvastagodott búját és baját. Csak be akart menni a sportcsarnokba — mesélte ■—, mert még soha nem járt a falai között, és látni akarta, mi folyik odabenn. (Bárha a józanok is így gondolkodtak volna, nem maradt volna üresen annyi, az érdeklődőknek fenntartott szék.) „Majd akkor lesz szocializmus, meg demokrácia, ha mi is kel­lünk odabenn, és ha ezek, szóval ezek minket is, a pro­lit is meghallgatják” — rakta, csak rakta elém dühét válogatás és belső fék nélkül, igaza teljes tudatában. Vitának semmi helye — sok keserves és haszontalanul elfecsérelt idő árán már korán megtanultam. Még csak esélyem sincs arra, hogy meg tudom értetni, nem az egy­szerű, szőrmével bélelt kabát vagy a baszksapka, egyszó­val a küllem bizonyult kizáró körülménynek ezen az es­tén, hanem az az ilyennek is, meg olyannak is ítélhető szalonspicc. Hanem hallgatásom, megadó bólogatásom el­nyerte jutalmát. Hirtelen zsebébe nyúlt és kezembe nyo­mott egy gondosan szétvágott és teleírt papírcetlit. „Ezt rád bízom — mondta —, ezeknek a küldötteknek írtam, de innen már elkéstem. Ha lesz még itt pártértekezlet, gyere el, és olvasd fel nekik. Mondd meg, hogy én küld­tem, egy öreg harcos, aki ’56 decemberében fegyvert fo­gott értük. Eskesd meg őket, az anyjuk istenit!” A papírdarabkát a neon alatt betűztem ki: „Én, X. Y., mint a békéscsabai városi pártbizottság tagja, fogadom: — hogy a szocializmus építésében eddig elért eredmé­nyeket dolgozó népünk javára hasznosítva őrzöm és vé­delmezem, — a közéleti és társadalmi tevékenységem során pár­tunk politikáját figyelembe véve és a lakosság érdekeit mindenkor szem előtt tartva közmegegyezésen alapuló politikát folytatok, — a köz- és magánéletemben, a párt vezetőivel szem­ben etikailag is elvárható magatartás szerint becsülete­sen élek és dolgozok, — megbízatásom ideje alatt — öntudatos kommunis­tához méltóan — folyamatosan értékelem végzett mun­kámat, s amennyiben a pártmegbízatásomat az elvárá­soknak megfelelően aktívan végezni nem tudom, úgy ön­ként kérem megbízatásom alóli felmentésemet, — ha fogadalmam megszegem, úgy sújtson pártunk tör­vénye, választóim ítélete." Mire a szöveg végére értem, újsütetű barátom, Laci — mert megismerkedésünk elején a bemutatkozás sem ma­radt el — már messze járt. Imbolygó léptekkel, széles mozdulatokkal kacsázva, célba vette a városba vezető utat. Amiért jött, azt elintézte. Hq a pártértekezletet nem is eskette fel, de az általa legfontosabbnak vélt szöveg­gel készült esküjét valakire rábízta. Hogy legalább a me­gyei pártértekezleten — ha lesz egyáltalán — esküdjenek fel a küldöttek a hazára, a rendszer védelmére, a köz- megegyezésre, a közélet tisztaságának betartására és a köz általi napi megmérettetés vállalására. Lesz pártértekezlet vagy sem, a szöveget közreadom. Lelkiismeretem könnyítése és a megbízatás teljesítésének kényszere miatt. Hadd lássa, olvassa mindenki, mit is akar Laci, az öreg harcos. Kire, kiért és miért haragszik ö — ahogy mondta — proliként, nyugdíj előtt egy évvel. Akinek van kedve hozzá, bántsa le az eskü szövegéből a magasztos, a már-már elcsépelt kifejezéseket, és gondol­kodjon el a lényegen. Érdemes. Korszerű hagyományápolást Napirenden a román nemzetiség közérzete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents