Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-10 / 294. szám

1988. december 10., szombat Ilyet még nem láttunk! Újévi köszöntők a nagyvilágból „Újévi köszöntők a nagy­világból” címmel a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Békés megyei cso­portja üdvözlőlap-kiállítást rendezett Gécs Béla tervező­grafikus gyűjteményéből. A szerdán megnyitott kiállítá­son — melyet Békéscsabán a Kner Nyomdában láthat­nak az érdeklődők — 15 év gyűjtőmunkájának legszebb darabjait mutatják be a nagyközönségnek. Hogy az ötlet — újévi üdvözletét gyűjteni — hogyan született? Nos, többek között erről kérdeztük Gécs Bélát a meg­nyitó napján. —, Éppen 15 éve annak, hogy a Külügyminisztérium­ból olyan tervező grafikust kerestek, aki vállalja, hogy a magyar vezetők részére újévi üdvözlőkártyákat — régen privát drukknak, vagyis egyéni nyomtatvány­nak nevezték — készít. A többiek nem vállalkoztak er­re, hiszen a megrendelő min­tákat is hozott, s azok szín­vonala elijesztett mindenkit. Én mindig szerettem az olyan feladatokat, melyek gondolkodásra késztettek, csináltam hát 6-8 tervet. Azóta ez a feladat az enyém... — Innen tehát az érdek­lődés? — Igen, így kezdődött a gyűjtés. Azokat az első min­tákat itt is hagyták, aztán egyre gyarapodott a gyűj­temény, mely mára ezer da­rabra tehető. — Kik írták alá ezeket az újévi köszöntőket? —i Gorbacsov, Nixon, Ford, Reagan, Genscher, a „Vaslédi” ... Soroljam még? — Tizenöt év nagy idő. Változtak az üdvözlőlapok azóta? — A sokféleség nem az évek múlásával magyaráz­ható, hanem azzal, hogy az egyes nemzetek más és más témát találtak e lapok dí­szítésére. Sok helyen divat, hogy az üdvözletét küldő családjával fényképezteti le magát, s ezt teszi az üdvöz­let mellé. Másutt népművé­szeti motívumokat, megint másutt jellegzetes város-, vagy természeti képeket vá­lasztanak a jókívánság kísé­rőjéül. Az amerikai elnökök lapjait mindig a Fehér Ház díszíti... És micsoda nyom­datechnikát használnak min­denütt! — És a mi lapjaink? — Régebben jártam a mú­zeumokat, olyan rajzok, metszetek után kutattam, melyek Budapestet ábrázol­ják. Az esztendők során megkopott ez a téma, újat a fővárosról már nem ad­hattam, ezért pár éve kép nélküli, puritán lapokat ter­vezek, melyeknek egyetlen dísze a magyar címer. Ter­mészetesen a nyomdatechni­ka minden ágát felhasznál­juk, mely nemesebbé teszi a munkát. — Volt már hasonló kiál­lítása? — Ilyen önálló bemutat­kozásra még nem volt alkal­mam, ezért örömmel vállal­koztam erre. — Meddig láthatják az ér­deklődők Gécs Béla gyűjte­ményének legszebb, legér­dekesebb darabjait a Kner Nyomdában? —-* December 23-án zár­juk a kiállítást. Nagy Agnes alapismereti Kislexikon — tizenéveseknek A középfokú iskolák is­meretanyagából összeállított kézikönyv kerül a napokban az üzletekbe. Az Alapisme­reti Kislexikon elsősorban a 12—18 éves tanulóknak ad segítséget az önálló munká­hoz, kínál lehetőséget isme­reteik felfrissítésére, bővíté­sére. A biológia, a filozófia, a fizika, a földrajz, a törté­nelem. az irodalom, a kér mia, a matematika területé­ről tájékoztat, s a fogalmak, az idegen szavak értelmezé­séről is fontos tényeket és adatokat szolgáltat a kötet. A Novotrade Rt. gondozá­sában, a Tankönyvkiadó Vállalat közreműködésével készült lexikon mintegy ki­lencezer címszót tartalmaz, ABC-rendben. A Balázs György főszerkesztő és Vé- szits Ferencné szerkesztő irányította szerzőgárda több mint kétéves munkával dol­gozta fel a középiskolai tan­könyvek ismeretanyagát, ki­egészítve számos akadémiai kézikönyv és egyházi kiad­vány információjával. A kötet a legkorszerűbb technika alkalmazásával ké­szült. A szerzők Commodore számítógépre írták a szöve­güket, s az így rögzített anyagot a fényszedő vállalat — újabb szedés nélkül — a floppyról másolta. A szép kivitelű kiadványt százezer példányban bocsá­tották közre. A Városgazdálkodási Vállalat, Békéscsaba, FELVÉTELRE KERES: — mikrobuszra gépjárművezetőt — gyakorlattal és képesítéssel rendelkező gépjármű-ügyintézőt. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: a Kállai Éva úti telepen a szállításvezetőnél. Gyulai betümintakönyv Nyomdatörténeti különlegesség a Knerböl Kétszer annyi kötetet is eladnék... A politikai könyvek terjesztője A Kner Nyomdaipari Mú­zeum füzetei bizonyára csak igen szűk olvasói réteghez jutnak el. Már maga a soro­zatcím is jelzi, hogy szer- kesztői-szerzői nem a köny­vesboltokat célozzák meg a sorozatban megjelent ízléses könyvremekekkel. Hogy mi­lyen nagy kár, csak azok tanúsíthatják igazán, akik­nek kezébe került a füzetek 14-15. darabja. Közös papír­borítóval látott napvilágot a két könyvecske, mely a Do- bay-Nyomda (Gyula) betű­minta könyve címet viseli. Aligha kell ezek után talál­gatni, mit is tartalmaznak a könyvnyi füzetek. A nyomdák igen ritkán bocsátottak ki mintaköny­vet. Ebben gyűjtötték egybe az üzemtörténeti dokumen­tumokat: a szedőműhely le­írását, az új és a régi nyom­tatási . anyagokat, a hasz­nált betűket és díszeket. Amilyen ritka volt egy-egy kiadás, legalább olyan ritka manapság az ép, évtizedek viharát is túlélt betüminta­könyv. Ézért is különleges érték ez a most megjelent betümintakönyv, melynek első könyvecskéje a könyv- nyomtatáshoz, a különféle címek írásához, a névjegy­készítéshez és a plakátok szedéséhez használt betűcsa­ládokat tartalmazza. A má­sodik kötetben különböző Ismét gyártják a .második vi­lágháború előtt Ismert és hasz­nált Váncza-sütöport. A kere- pestarcsai Szilasmenti Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet ugyanis Váncza József örökő­seitől megvette ia sütőpor, sőt a vanlliacukor és további öt­féle Ízesítésű desszertkrémpor receptjét, gyártási és forgalma­kliséket, az Orgonavirág cí­mű énekes- és imakönyvek kliséit és egyéb díszítőanya­gokat tanulmányozhatunk. A gyulai Dobay-nyomda a vár­megye egyik leghíresebb nyomdája volt. 1860-ban alapította Dobay János, aki napi ipari termelésre, újság- és könyvnyomtatásra, és egyéb kiadványok készíté­sére működtette üzemét. Itt készült többek között a me­gye történelmének tanulmá­nyozásához alapmunkának számító Békésvármegye tör­ténete című háromkötetes monográfia, dr. Karácsonyi János munkája. Az 1915-ben kiadott betümintakönyv an­nak ellenére volt fontos munka — s mára nyomda­történeti különlegesség —, hogy Dobay János á Kne- rékhez mérhető művészi szintet nem ért el, igaz nem is törekedett rá. Petőcz Károly sorozatszer­kesztő, a Tótfalusi Kis Mik- lós-díjas tipográfus érdeme a Dobay-nyomda betűminta- könyvének közzététele. A betűcsaládokhoz, klisékhez és díszítőanyagokhoz írt és a nyomda történetére is utaló színvonalas tanulmány is őt dicséri. Magáért a ki­vitelezésért pedig — mi sem természetesebb — a Dobay- nyomda hagyományait is hasznosító Kner Nyomda nyomdászait illeti elismerés. zásl jogát. A Váncza-féle sü­tőpor az első világháború után volt népszerű a magyar házi­asszonyok körében., Ma is em­lékezetes jelmondata: „Halad­jon On is a korral, süssön Váncza-sütőporral”. Akkor olyan minőségben , gyártották, hogy versenytársa volt az Oet- ker-sütőpornak, és készítmé­nyeknek. Mosolygós barna szeme ba­rátságot, humanitást sugall. Szavai kiegészítik lénye jel­lemzőit: — csak az embe­rekkel való közvetlen kap­csolattartással, sok-sok be­szélgetéssel lehet könyvet, sőt politikai könyvet eladni a mai világban — mondja Körösladány Lászlóné, a Bé­késcsaba és Vidéke Áfész statisztikai csoportvezetője. A politikai könyvnapok al­kalmából a Kossuth Könyv­kiadó Kiváló Könyvterjesztő­je címet vehette át nemrégi­ben a megyei ünnepségen. — Látszólagos ellentmon­dás, hogy az emberek na­gyon is érdeklődnek a poli­tika, a történelem iránt, mégis egyre nehezebb fel­adat a könyvforgalmazás. Kézbeveszik a kötetet, bele­lapoznak, nézegetik, megpil­lantják az árát és sóhajtva visszateszik. Ha nem lenné­nek anyagi gondjaik, kétszer annyi kötetet eladnék ... — Mióta terjesztője a Kos- suth-köteteknek és milyen módszerekkel keresi a vásár­lóit? — 1983-ban még ketten foglalkoztunk ezzel az Áfész- nél, három éve egyedül áru­sítom a könyveket. A köz­pont dolgozói rendszeres vá­sárlóim, a többiek alkalman­ként, ha bent járnak nálunk megkeresnek, ezenkívül az újkígyósi élelmiszer-feldol­gozóban, a jaminai és a Földvár utcai élelmiszer ABC-ben helyeztem el köny­veket. Az igényeket, az em­berek érdeklődését tudatosan felmérem és ennek megfele­lően rendelem a köteteket. Óriási előny, hogy nálunk lehet részletre vásárolni és az emberek fizetéskor tör- lesztenek. Emiatt soha nem volt gondom. Nálunk első­sorban nők dolgoznak, ezért az ő érdeklődésüknek leg­inkább megfelelő köteteket tudom eladni. Nagyon jó, majdnem hogy baráti a kap­csolatom a kiadó megyei ki- rendeltségével. — A forgalmazásnak mi­lyen gátjai vannak? — A csökkenő választék és az emelkedő árak. 1987-ben 36 ezer forintot árultam a könyvekből, tavaly 43 ezret, a növekedés oka a könyvár­emelés is. Szívesen megven­nék nálam a vásárlók más kiadók könyveit. Több gyer­mekkönyvet például, ezeket a Kossuth csak csereként kap­hatja meg és így nagyon ki­csi a választék. Vannak el­adhatatlan, főként régebbi kiadású kötetek, elsősorban tanulmányok, ezeket vissza­adom a kiadónak. — Mondjon néhány siker­könyvet ... — Az olvasók a sorozato­kat szeretik. Ilyen volt a Ma­gyarország külpolitikája, vagy a Nők magazinja Kis­könyvtára (ezek viszonylag olcsó könyvek a háztartás­vezetésről, lakberendezésről, kézimunkáról, egyebekről), a megyékről szóló, az Ország- Világ és az Évszázadok so­rozat. Most a sláger a nyolc kötetben képregény formájá­ban megjelenő Biblia, ez da­rabonként 250 forint. Nem vallási meggyőződésből ve­szik a vásárlók, hanem a nemzedékünk oktatásából ki­maradtak pótlására és azért, hogy a gyermekük kezébe is adhassák. A könyvekből a mi fenyőfánk alá is kerül majd. A kitüntetésem mellé könyvutalványt kaptam és a 10 százalékos jutalékom egy részét is vásárlásra fordítom. Kár, hogy még az 1989-es kiadótervekről nem sokat tu­dunk. Nem lesz könnyű esz­tendő .. Bede Zsóka Ismét gyártják a Váncza-sütöport Még egyszer a mágori kastélyról November 30-án megjelent riportunkra, melynek cí­me: „Jobb sorsra érdemes a mágori kastély”, a napok­ban levél érkezett Nyilas Károlytól, a Körösmenti Tsz elnökétől. Véleménye szerint a riportba nem került bele mindaz, amiről ottjártunkkor tájékoztatott minket. Nos, hogy a kép még teljesebb legyen, levelének azt a részletét, mely az általa hiányolt tényekről szól, kész­séggel közöljük. Íme: „A beszélgetésünk során én tájékoztattam arról is — mármint az újságírót —, hogy az intézői lakástól 100 méter távolságra épültek meg az új juhhodályok és 40 méter távolságban van a hulla tároló. Ezen létesítmé­nyektől aiz OÉSZ (Országos Építésügyi Szabályzat) elő­írása szerint 1000 méteren belül sem üzemi konyha, sem szálloda, sem kemping nem létesülhet. A tanács elnökével és vb- titkárával 1988. augusztus 17-én együttesen is meg­szemléltük a majort, ami­kor is a tanácsi vezetők meglepődve vették tudomá­sul a hulitatároló és az új hodályok közelségét — mondván, ők ezt nem is tudták, hogy a majorban ilyen építkezés folyik. De hangsúlyoznom kell, az építési engedélyt ugyancsak a vésztői tanács adta ki 1987. szeptember 7-én. A szemle alkalmával a vb titkára lé­péssel mérte le a legköze­lebbi hodály és a volt inté­zői lakás közötti távolságot, 110-et lépett, s mondtuk, ez 100 méter. Én azonnal meg­jegyeztem: ez annyira kis távolság, hogy ez kizárja an­nak a lehetőségét, hogy itt az elképzelések szerinti léte­sítményeket kialakítsák. De rámutattam a hullatárolóra is, amely csak 40 méter tá­volságban van. A tanács ve­zetői azt mondták, azt tele­pítsük eh vigyük a major másik végébe. Ez azonban nem ilyen egyszerű kérdés. Az állat­egészségügyi szabályzat elő­írásai tiltják, hogy az elhul­lott állatok tetemeit szállító gépkocsi az állattartó tele­pien keresztül közlekedjen. A hullatárolót az állattartó telep közelében úgy kell el­helyezni, hogy az bármikor megközelíthető legyen. Te­hát az áttelepítés nem meg­oldható. De végül is a hul­latároló is és a juhhodályok is oly közel vannak a kér­déses épülethez, hogy külön- küliön is kizárják a tanácsi vezetők elképzeléseinek a megvalósítását. Mindezek ellenére kijelen­tették azt, hogy ha nincs is meg az előírt 1000 méter tá­volság, az nem számít. Majd elintézik a dolgot. Én vi­szont kijelentettem — a lé­tesítmény csak úgy eladó, ha az adásvételi szerződésbe belevesszük, bármire ala­kítja a tanács az intézői la­kást — a majorban az ál­lattartó épületek megmarad­nak. Vagyis az állattenyész­tést nem fogjuk felszámolni azért, hogy Mágoron szállo­da és kemping létesüljön. A helyszíni szemle végén kértem a tanács vezetőit — lássák be —, egy állattar­tásra berendezett majoron belül, ahol 4000 darab anya­juh és 2000 darab hízóbá­rány van elhelyezve, nem fér el egy szálloda és egy kemping. Sajnos az érveinket nem fogadták el. És ezek a lé­nyeges dolgok kimaradtak Nagy Ágnes írásából. De én nem kérdezem meg, miért? Az, hogy az OÉSZ előírásai csak az építtetőre vonatkoz­nak, a tanácsra, mint ható­ságra már nem, ez nem meglepő és nem új! Az intézői lakás viszont megmaradt, áll és Nagy Ág­nes azt is elfelejtette leírni — én kijelentettem, mint ahogyan eddig gondját vi­seltem az épületnek, ezután is gazdája leszek. 1988. ta­vaszán például teljesen fel­újítottuk az esőcsatornákat. Másodszor, ott tévedett Nagy Ágnes, amikor nem né­zett utána, ténylegesen igaz-e az 1000 méter távol­ság betartása. Mert ha meg­győződik róla, ez a cikk nem jelenik meg és nincs foly­tatás sem. Azt viszont az olvasóra kall bízni és döntse el: a tanács elnöke úgy nyilatko­zik: — A felújítás 10 mil­lióba kerülne, ha újat épí­tenénk 40 milliót is fel­emésztene. A megyei tanács illetéke­se szerint az épület „mű­szakilag teljesen elfogadható állapotban van, szerkezeti rendszere, kiépítése stabil.” Nyilatkozatomban 7,5 mil­lió vételárról beszéltem, melyből 5 millió forint az épület és 2,5 millió forint a park értéke. Kérdés? Megér-e 5 millió forintot egy olyan épület, melyről a fentiek szerint nyilatkozik a szakember és ha most építenénk fel 40 millió forint költséget igé­nyelne. ..” *■ * * Nyilas Károly így fogal­maz: „És ezek a lényeges dolgok kimaradtak Nagy Ágnes írásából. De én nem kérdezem meg, miért?” Nos, ha megkérdezi, szívesen vá­laszoltunk volna, levélben, vagy személyesen erre is. Így — magyarázat helyett — csak egy tényre hívnánk fel a figyelmet. A riport utolsó bekezdésében leírt összeg­zés a levélben foglaltak fi­gyelembevételével is megáll­ja a helyét. Idézzük! „A helyzet tehát: van egy épü­let, melyet nem lehet le­bontani. Lenne rá vevő, aki hasznosítaná. Az ügylet — reméljük, csak egyelőre — mégsem jött létre. Igazságot tenni persze nem tudunk, s nem is akarunk. Egy biztos: a volt intézői lakás csak áll, üresen, és viszi a pénzt... Ilyen gazdagok lennénk? Valóban nincs jobb megol­dás, olyan, mely a nagyköz­ség és a tsz érdekeinek egyaránt megfelelne?” S ha már idéztük e néhány sort, hadd hívjuk fel a figyelmet e részre: „Csak áll, üresen, és viszi a pénzt.” Vajon mi­re vinné, ha nem a további fenntartásra? De ez részlet- kérdés, csakúgy, mint az, hogy milyen érdekek, netán személyes ellentétek húzód­nak meg e (igenis) jobb sorsra érdemes épület ár­nyékában. Mert beszélgeté­seink alkalmával ezekről az ellentétekről is szó esett, melyet — érdekes módon — nem kért számon e cikk író­jától senki. De miért is kér­ték volna számon, hiszen csakis a vélemények ütköz­tetésére, s nem a kérdés megoldására vállalkoztunk. Végül valamire azért hadd hívjuk fel a figyelmet! Sportnyelven szólva: mi nem a tanács és nem a tsz veze­tőségének, hanem a nagy­község lakosságának és a tsz tagságának szurkolunk. Bí­zunk abban, hogy mindkét közösség jól jár, ha a má­gori kastélyt vagy így, vagy úgy hasznosítani tudják ... Komáromi Gábor tanács­elnök így fejezte be a no­vember 30-i riportban kö­zölt nyilatkozatát: „Mit te­hetnénk még? A magam ré­széről ezzel lezártnak tekin­tem az ügyet.” Nos, egyelő­re mi is annak tekintjük. De ígérjük, ha bármi változás az épület sorsában beáll (s ha arról tájékoztatnak min­ket), azt olvasóink elé tár­juk. „Az egyes nemzetek más és más témát találnak e lapok dí­szítésére” Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents