Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

1988. december 5„ hétfő Befejeződött a szakszervezetek országos tanácskozása Megyei küldőnek hozzászólása Készül a tv-interjú Fodorné Birgés Katalinnal, a Békés me­gyei SZMT vezető titkárával (balról az első) és Andrékó Gézával, a Hafe szb-titkárával Béla Vali felvétele (Folytatás az 1. oldalról) teni kell, ahogy ma itt egy felszólalásban elhangzott —, hanem segíteni, kritikával, vitával, ha okot ad rá, jó szóval, de mindenféleképpen a valóságban meglevő érdek- konfliktusok feltárásával. A mai magyar gazdaság gondjait természetesen nem lehet csak ideológiai tévedé­sekre visszavezetni. Az el­múlt évtizedekben lelassult a műszaki fejlődés. Évtizede­ken át szétapróztuk eszkö­zeinket ahelyett, hogy cél­irányosan a szerkezetátala­kításra fordítottuk volna. A szellemi munka — mint ahogyan itt szintén elhang­zott — a termelésben is le­értékelődött. Nagy pénzeket fektettünk lassan megtérülő, gazdaságtalan beruházások­ba, rosszul ítéltük meg a nemzetközi gazdasági folya­matokat. De az okok között szere­pel a fellazult munkafegye­lem és munkamorál is. Meg­győződésem — bármennyire Kedves Elvtársak! Néhány hónap alatt a po­litika színterén verseny in­dult meg a különböző szer­veződések között, verseny a tagságért, a tömegek meg­nyeréséért. Leggyorsabban az eddig háttérbe szorított szer­veződések, újraéledő csopor­tok találták meg helyüket. Gomba módra nőttek ki, ke­mény, markáns érdekvédel­mi követeléseket harsognak. Az elégedetlen tömegeket könnyen uszályukba kerítik. Sokszor úgy tűnik, minden szervezet harcosabb „szak- szervezet” akar lenni, mint mi! Megítélésem szerint a po­litikai pluralizmusban a szakszervezetnek jelentős Bz elnökségben is háborognak emiatt egye­sek —, hogy a demokráciát nem a termelés folyamatá­ban kell gyakorolni. Tapasz­talataim szerint a termelés hatékonysága lényegében négy tényezőn múlik: a ter­melőberendezések korszerű­ségén, a termékek eladható­ságán, a munkás és a mér­nök tudásán, és nem utolsó­sorban a termelésben levő renden és fegyelmen. A termelés szervezésében, az irányításban számon kér­hető személyes felelősség nélkül nem lehet rendet te­remteni. A vita középpontjában a szakszervezeti mozgalom megújulása, az alulról jövő kezdeményezések felkarolá­sa, a szövetséggé való átala­kulás és a szakszervezeti törvény iránti igényt állt. Többek között hozzászólt Fodorné Birgés Katalin, a Szakszervezetek Békés Me­gyei Tanácsának vezető tit­kára és Demeter Istvánná, a Békéscsabai Hűtőipari Vál­lalat szb-titkára. helye és szerepe van. Ezt a szerepet ma nem mástól kell igényelni, nem lehet a párt fékező hatására hivatkozni és nem elég deklarálni, hogy 4 millió tag áll mögöttünk. Ezt a szerepet, rangot és te­kintélyt magunknak kell ki­harcolni a mindennapok so­rán. Az országos értekezlet feladata, hogy a megújulás programjával álljon a tag­ság elé. A tagsági követel­ménynek megfelelni nekünk sokkal nehezebb, mint az alternatív szervezeteknek. Nekünk objektívnek, mégis harcosnak, nemcsak hangos­nak, hanem eredményeket felmutatónak is kell len­nünk! Ennek feltétele rész­ben a markáns érdekvéde­lem, melyet jól tükröz az előterjesztés. Szerintem ugyanilyen súlyú feltétel — melyet a dokumentum csak egy mondatban említ — a mozgalom egysége. Súlyunk a politika színterén csak akkor lesz, ha fontos poli­tikai, társadalmi kérdések­ben képesek leszünk szak­mai, ágazati, csoportérdeke­ken felülkerekedni — és ha kell —, erőinket egyesítve egységes tömegszervezetként is fellépni a hatalmi struk­túra valamennyi szintjén. Nem kell szégyellni ki­mondani a dokumentumban sem, hogy elismerjük, elfo­gadjuk az MSZMP politikai vezető szerepét. Ugyanakkor fontos, hogy valamennyi szintű párttestület politikai meggyőződésből — a pártér­tekezlet szellemében — se­gítse a szakszervezetek ér­dekérvényesítését, támogas­sa a szakszervezetek meg­újulási készségét, ennek ad­jon nagyobb teret a nyilvá­nosság útján is. A markáns érdekvédelem mellett a megújulást jelenti számom­ra — és a tagság széles tá­Az ÉDOSZ küldötteként tisztelettel és őszinte szere­tettel köszöntőm az országos szakszervezeti tanácskozás résztvevőit. Egyetértek az­zal, hogy nem átszervezni kell a mozgalmat, hanem le­hetőséget kell teremteni a tagság önszerveződésére. Ezért is nagyon fontosnak tartom a megújulási folya­matban az alapszervezetek önállóságát. A SZOT-nak is, és a szakmai központi ve­zetésnek is, de a megyei vezetésnek is maximálisan biztosítani kell az alapszer­vezetek önállóságát. Azt, hogy az önállóság mennyire fontos és milyen hatása van, egy példával szeretném alá­támasztani. A hűtőipar gyá­rai ez év január 1-jétől, más élelmiszeripari vállalatok már évek óta önállóak. Ál­talános tapasztalatunk az, hogy ezek a gazdasági egy­ségek megújultak, teljesít­ményeiket nagyságrendek­kel tudták növelni. A mozgalmunk megújulá­sához önállóság kell. Nem várható megújulás, ha nem lesznek kellően önállóak az alapszervezetek, ha nem fogják elsődlegesnek tekin­teni a tagság érdekeit. Ha nem tudja a magyar szak- szervezet a — SZOT-tól az alapszervezetekig — szak- szervezeti törvényben, vagy egyéb jogszabályokban ga­rantálni a hatás- és jogkö­rét. nem várható előrelépés a mozgalom megújulásában. Tudom, hogy ez folyamat, éppen ezért sürgetném a fo­lyamat indítását. A szak- szervezetek szervezeti fel­építése, működése kapcsán két javaslatot szeretnék ten­ni: át kell gondolni a lakó­helyi regionális szövetségek­kel kapcsolatban, hogy ha a mostanihoz hasonlóan csak véleményezési jogkörük lesz, szükség van-e rájuk? A me­gyei szövetségek létrehozá­sánál javasolom a megyei szakmai szövetségi rendszer működését. Az ÉDOSZ me­gyei titkársága eddig is jól töltötte be szerepét. Működé­sét tagságunk elismerte, mert munkáját a mindenna­pi szakszervezeti munka konkrét segítése jellemezte. Felépítését úgy tudom elkép­zelni, hogy ez a szövetség a titkárokból és a megyei tit­kárból állna. A Békéscsabai Hűtőipari Vállalat szervezett dolgozói a szövetségi rendszer meg­valósítását az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetén belül akarják megvalósítani, ezzel is hangsúlyozva a moz­galom egységét. Demeter Istvánné, a Békéscsabai Hűtőipari Vállalat szb-titkára mosolyogva mond valamit szomszédjának, ahogy feláll az elnökségi helyéről. Az arcán nyoma sincs zavarnak, vagy elfogódottságnak. — Nincs lámpaláza 1200 ember előtt a „pulpituson” el­nökölni? — szólítom meg. — Sőt! Jó érzés nagy emberek közelében lenni. Grósz elvtárs például pár méterrel ül előttem a nagy elnökség­ben. — Talán már beszélt is vele? — Vele nem. De a „nagyfőnökünkkel’’, dr. Nagy Sán­dorral már igen. — Hogy került a reflektorfénybe? — Ügy gondolom, hogy a szakszervezeti múltam miatt. 20 éve vagyok szakszervezeti tag és 10 éve 6zb-titkár. Azért viszont drukkolok, mert szót is kaptam. De gon­dolom, ezzel más is így lenne. Nem mindegy, hogy az 1200 embernek mit mondok, az pláne nem, hogy hogyan fogadják. Hiszek benne, hogy mondanivalóm sokak vé­leményét tükrözi. b. ▼. Fodorné Birgés Katalin hozzászólása mogatásával is találkozik — a mozgalom szervezeti struktúrájának új alapokra helyezése. Az alapszerveze­tek, ezáltal a tagság meg­határozó szerepét a régi me­chanizmusban is hangoztat­tuk. A szövetségi elv révén, az alulról építkezés útján ez csak most válhat kézzelfog­ható valósággá a szervezett dolgozók számára. A tagság úgy érzi, hogy a régi gazdaságpolitikai dön-* tések hibájából (egyenlőtlen ipartelepítés, infrastrukturá­lis fejlesztések) előnyösebb és hátrányosabb térségekben élő munkavállalók vannak, előnyösebb és hátrányosabb megélhetési lehetőségek kö­zött. Ennek kialakulásához a szakszervezeti mozgalom is folyamatosan asszisztált. Az alföldi megyékben — közte Békés megyében is — a keresetek alakulásában szembetűnő különbségek vannak, a keresetek jelentős mértékben elmaradnak az országos átlagtól. A munkavállalók esélyei vidéken (főleg az Alföldön) a jövőben tovább romla­nak. A tagság elvárja, hogy a munkavállalói érdekek so­rában a szakszervezeti moz­galom ismerje fel a térségi különbségeket, biztosítsa a vidéki vállalatok, a területi és regionális érdekek mar­kánsabb képviseletét is az ágazati és országos érdek- érvényesítő munkában. Demeter Istvánná felszólalása Hozzászólásomban a tag­ság nevében sürgettem a megújulási folyamat indítá­sát. Ha meg is csappant a bizalom, cselekedjünk addig, amíg ennyi is van. * * * A vita lezárása után meg­kezdte tevékenységét a szer­kesztőbizottság, a küldöttek pedig vasárnap reggel Nagy Sándor, a SZOT főtitkára vi­taösszefoglalójának meg­hallgatásával folytatták munkájukat. Nagy Sándor elmondotta: bár a vélemények igen kü­lönbözőek voltak — volt, aki a tanácskozás február­ban történő ismételt össze­hívását javasolta —, az ér­tekezlet betöltötte alapvető feladatát. Sikerült meghatá­rozni azokat az alapvető fel­tételeket, amelyek szüksége­sek a szakszervezeti mozga­lom megújításához. Ennek a folyamatnak ez az értekezlet még csupán a kezdete. A to­vábbiakban mindenképpen meg kell gyorsítani a meg­újulás folyamatát. így szük­ség van a szakszervezetek soros kongresszusának mi­előbbi megtartására is. Erre legkorábban — Nagy Sán­dor szerint — 1989 végén, il­letve 1990 elején kerülhet sor. Ezt követően Kósáné Ko­vács Magda, a SZOT titkára, a szerkesztőbizottság elnöke ismertette a bizottság meg- állam'tásait. Elmondotta: az értekezleten 156-an kértek szót. közülük 70-en felszó­laltak, 81-en pedig írásban adták be észrevételeiket. A szóban elhangzottakon kívül az írásos anyagok további 500 javaslatot és észrevételt tartalmaztak. A tanácskozás egyhangú­lag elfogadta a magyar Szakszervezetek országos szintű szövetsége alapokmá­nyának alapelveiről szóló do­kumentumot, mint ajánlást. Egyúttal határoztak arról is, hogy bizottságot hoznak lét­re az új alapokmány előké­szítésére, s a maidani terve­zetet tagsági vitára bocsát­ják. Az alapelvekkel kap­csolatban felvetett egyik kérdés — az erdélyi mene­kültekkel elhangzott vasár­nap reggeli rádióriport — kapcsán szükségesnek tar­tották leszögezni: már ko­rábban határozatot hoztak arról, hogy minden Magyar- országon munkát vállaló külföldi — állampolgárságra való tekintet nélkül — +agia lehet a SZOT-hoz tartozó szakszervezeteknek. A tanácskozás az Interna- cionálé eléneklésével ért vé­get. A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének VII. kongresszusa Megkezdődött a Magyar- országi Németek Demokra­tikus Szövetségének VII. kongresszusa szombaton az MSZMP Budapesti Bizottsá­gának Oktatási Igazgatósá­gán. Szende Béla, a szövet­ség elnöke köszöntötte a ha­zánkban élő mintegy 200 ezer német nemzetiségű lakos csaknem 400 küldöttét, a párt- és állami szervek, tár­sadalmi szervezetek, vala­mint a többi nemzetiség és a német nyelvű államok képviselőit. Hambuch Géza főtitkár az országos választmány beszá­molójához fűzött beszédében elmondta: kétnapos tanács­kozásukon megvitatják a szövetség tevékenységét, to­vábbi feladatait, nemzetisé­gük helyzetét, problémáit. Felhívta a figyelmet arra, gondot okoz, hogy nincs egyetlen igazi német óvoda, iskola sem. A németek lak­ta települések többségében még a kétnyelvű oktatás, vagy a bővített német nyelvoktatás feltételei is hiányoznak. A vitában felszólalt Ivá- nyi Pál, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, aki a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében köszöntötte a hazai német nemzetiség küldötte­it. Beszédében hangsúlyozta: a magyar társadalomnak is érdeke, hogy a hazai német­ség vállalja nemzetiségét, jól érezze magát ebben a hazá­ban. Elmondta, hogy a má­jusi pártértekezlet által megindított társadalmi-poli­tikai átalakulási folyamat részeként az MSZMP Politi­kai Bizottsága áttekintette a hazánkban élő nemzetiségek helyzetét, és megállapította: hazánkban érvényesül a nemzetiségek egyenjogúsága, a nemzetiségi és a magyar lakosság viszonya zavarta­lan. A nemzetiségi lakosság közérzete jó, elkötelezetten vesz részt a szocialista tár­sadalom építésében, ápolhat­ja kapcsolatait anyanemzeté­vel. A kongresszus megnyitó ülésén Czibere Tibor műve­lődési miniszter kitüntetése­ket nyújtott át több német nemzetiségi együttesnek, pe­dagógusnak, népművelőnek. Skkor adták át a HNF- és a TOT-kitüntetést, s az Országos Béketanács emlék­lapját német nemzetiségiek­nek. él a nemzet”, akkor ez külö­nösen érvényes a magyaror­szági nemzetiségiekre. Ne­vezetesen: a kultúra legfon­tosabb hordozója csakis az anyanyelv lehet, amely ter­mészetesen a zenét, a tán­cot és az egyéb értékes kul­turális hagyományokat nem szoríthatja háttérbe. — Érte-e valami hátrány amiatt, hogy német? — Igen, éspedig gyermek­koromban. Például a társaim azért nem vettek be a foci­csapatba, mert „sváb” vol­tam. Pedig szüléimét tekint­ve vegyes az összetétel. Édesanyám német származá­sú, édesapám pedig horvát, és vele otthon magyarul be­szélünk. Bízom abban, hogy ezen a kongresszuson tisztá­zódik majd sok minden. Azt tapasztaltam eddigi életem­ben, hogy a magyarországi kisebbségek egy részében még ma is stresszhatások ér­vényesülnek. Gondolok itt a korábbi megaláztatásokra; többek között az erőszakos kitelepítésekre. A még meg­levő gátlásokat fel kell olda­ni... én a magam részéről nem sokat tudok tenni, de mégis szeretnék az identi­tástudat erősítésében közre­működni. Azt vallom: nem­zetiségre való tekintet nél­kül. minél több embert meg kell tanítanunk németre és más idegen nyelvre . . . Kép, szöveg: Bukovinszky István Pásztor - juhok nélkül A Békés megyei németek egyik jeles képviselőjét, Müllek János nyugdíjas eleki pedagógust az ebédszünet­ben kérdeztük meg: — Mit vár ettől a kongresszustól? — Nézze, helyi vonatkozásban én nem látok valami nagy perspektívát. Otthon, Eleken, még tanítom a né­metet, ciklusonként 7 órában. Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek, az elsőtől a 6. osztályig kedvvel tanulják ezt a nyelvet, de a hetedikesek és nyolcadikosok közül már csak néhányan maradnak meg. így aztán olyan vagyok, mint a pásztor — juhok nélkül. Szóval, csekély a lehe­tőségem, mivel erős az asszimilálódás. — Miért nem akarnak tanulni németül a felsőbb osz­tályosok? — A szülő beíratja a 6-7 éves gyermekét németre. De miután a kicsiből serdülő lesz, és rádöbben arra, hogy ez tőle többletidőt és -energiát követel... kezdi látni: míg társai szabadon játszanak, beszélgetnek, neki ott bent kell ülni és tanulni az osztályteremben ..., és ez neki „nem éri meg”. A másik ok: Eleken még200-300-an vagyunk, akik még beszélünk németül, ám nehezen tu­dunk érintkezni egymással, ugyanis szétszórtan élünk a községben. — Ügy tudom, ön tagja a szövetség országos választ­mányának. — Igen, de csak mostanáig. Két cikluson át ott én képviseltem ezt a megyei kisebbséget. Most, hogy nyug­díjas lettem nem kívánom betölteni a tisztséget a jövő­ben. Viszont a feladatok ellátását a továbbiakban is se­gítem. Iskolánkban már megvan a fiatal, német szárma­zású utódom is, Reis Ádám kollégám személyében .., Wild Róbert, a mezőberényi gimnázium tanára a magyar- országi németek gondjairól beszél Nagy tetszéssel, tapssal fo­gadta a kongresszus Wild Róbert mezőberényi küldött német nyelvű felszólalását. A helyi gimnázium magyar— német szakos tanárának örökre emlékezetes marad ez az esemény, ugyanis édes­anyja szintén ott volt, de ő Győr-Sopron megye képvise­letében. Még a „fellépés” előtt, 15-20 perccel kaptuk a fiatalembert „lencsevégre”: — Miről akar beszélni a kongresszuson? — Hozzászólásom lényege a következő: ha elfogadjuk azt az állítást, hogy „nyelvében Nyelvében él a nemzetiség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents