Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-05 / 289. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek I 1988. DECEMBER 5., HÉTFŐ Ara: 1,80 forint XLH1. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM „Feddhetetlen, jól politizáló vezetőket akarunk látni a pártban” Városi pártértekezlet Békéscsabán Az éjfélhez éppen húsz perc hiányzott, amikor végre „felszállt a füst”; a soros levezető elnök bejelentette: „A szavazatszedő bizottság elvégezte munkáját”. Az éjszakába nyúlt tehát a békéscsabai városi pártértekezlet, amely december 3-án, szombaton reggel, pontosan 8 óra 7 perckor kezdte meg munkáját. A két időpont között eltelt 16 óra bővelkedett hasznos vitában, tarkítva vitatkozásokkal, olykor huzavonával, néhány szócséplő hozzászólással — és bővelkedett szavazásban is. Mint emlékezetes, a város és a hozzá tartozó városkörnyéki települések párttagságának több mint a fele döntött úgy az őszön, .hogy legyen pártértekezlet. E kezdeményezés nyomán ültek össze szombaton a békéscsabai sportcsarnokban a küldöttek — az alapszervezetek által megválasztott 306 küldött közül jelen voltak 281-en. Részt vett a tanácskozáson dr. Tétényi Pál, az MSZMP KB tagja, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, akadémikus, és Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára. A pártértekezletet délelőtt dr. Szemenyei Sándor, délután Zsilinszki András — a városi pártbizottság titkárai —•, az .esti óráktól, a szavazás idején pedig Michelsz László, a Forcon Vállalat igazgatója vezette. Meghívottként jelen voltak a megyeszékhelyen működő azon pártszervek, -szervezetek képviselői, akik nem tartoznak a városi pártbizottsághoz, de a jó munkakapcsolat a meghívást indokolttá tette. S miután ez a tanácskozás nyilvános volt, munkáját figyelemmel kísérhették érdeklődő párttagok és pártonkívüliek is; elgondolkodtató, hogy gyéren ültek a lelátón és a tévéképernyők előtt. A pártértekezlet az érdemi munka megkezdése előtt, majd késpbb is, több ízben nyílt szavazással döntött ügyrendi kérdésekben, többször hosszú, éles vita után. így szavazták meg többek között azt, hogy a szervezeti és személyi kérdéseket is nyílt ülésen tárgyalják. Két témát tűzött napirendjére és vitatott meg a kommunista tanácskozás: az írásban előterjesztett állásfoglalástervezetet — ezt november 23-i számunkban közzétettük —, az ehhez kapcsolódó szóbeli kiegészítőt, majd másodikként szervezeti és személyi kérdésekben születtek döntések. A vitában összesen 32 küldött szólalt fel, további 16 küldött hozzászólására nem jutott idő, ezért a pártértekezlet úgy döntött, hogy ők írásban adják le mondandójukat, amit az új pártbizottság munkájában természetesen hasznosít. Felszólalt továbbá dr. Tétényi Pál és Szabó Miklós. A vitát Kutas Gyula, a békéscsabai városi pártbizottság első titkára foglalta össze. Végül röviden a pártértekezlet fontosabb döntéseiről: az állásfoglalás-tervezetet a szóbeli kiegészítőben és a vitában elhangzottak figyelembevételével a pártértekezlet elfogadta. A küldöttek — 33 ellenszavazattal — megyei pártértekezlet összehívását javasolták a megyei pártbizottságnak. A második napirendi pont keretében, szervezeti és személyi kérdések kapcsán döntés született, hogy ne legyen városi pártvégrehajtóbizottság, továbbá, hogy egy első titkárt, és ne három, hanem két titkárt válasszanak a küldöttek. Szavaztak arról is, hogy a városi pártbizottság testületé maximum 63 tagú legyen, ámelybe — a küldöttek egyetértésével — a városi pártbizottság működési területén levő 20 pártbizottság egy-egy tagot már delegált. A pártértekezlet a békéscsabai városi pártbizottság első titkárává ismét Kutas Gyulát, titkárrá pedig dr. Szemenyei Sándort és Zsilinszki Andrást választotta. A nap összefoglalója után most következzenek a fontosabb események, a felszólalások, a vita és a választások részletesebben. Elsőként is Kutas Gyula szóbeli kiegészítője, rövidített változatban. Kutas Gyula szóbeli kiegészítőié Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Küldött-társaim, kedves Vendégeink! „Pár'tértekezletünkre egy reményekre jogosító, de igen ellentmondásos időszakban kerül sor” — fogalmazza meg állásfoglalás-tervezetünk. Ügy gondolom, e tömör mondat jól érzékelteti helyzetünket. A pártértekezletet megelőző rendezvények, viták, beszélgetések tapasztalata, hogy párttagjaink, lakosaink gondjainak többsége szorosan összefügg az ország helyzetével — mondotta bevezetőben. Ezután a gazdálkodás eredményeiről szólt, majd így folytatta : A városunkban elért eredmények nemcsak a történelmi elmaradottság és általános helyzetromlás miatt nem kapnak kellő hangot és elismerést, hanem ennek sajátos, zömében szubjektív okokra visszavezethető tényezői is vannak. Miközben az eredmények „csendben”, sok tiszteletre méltó erőfeszítéssel születnek, a város szinte permanensen különböző „ügyektől” hangos. Országos vonatkozásban is sajnos elsősorban ezektől váltunk híressé, majdhogynem hírhedtté. Ezen „ügyek” egy része a felemás megoldás, vagy éppen a kellő nyíltság hiánya miatt ma is hangulatrontó tényező. Sajnos, vannak újkeletűek is, mint a „bundaügy”, a tömegközlekedés miatti felesleges huzavona, melyek a hiányos tájékoztatásra, vagy a gyakran semmit el nem fogadó, az igazi hír mögött is san- daságot, titkokat feltételező bizalmatlanságra vezethetők vissza. E kérdésekről szólva az első titkár felolvasta a Délalföldi Tégla és Cserépipari Vállalat pártbizottságának a pártértekezlethez címzett nyilatkozatát, amelyben felháborodásuknak és megdöbbenésüknek adnak hangot a „csabai bundaüggyel” kapcsolatban, megfogalmazva, hogy elítéli a DTCSV párt- bizottsága ezt a cselekményt, és „elvárja, hogy súlyának megfelelő pártbüntetésben is részesüljenek azok a személyek, akiket érint a bundaügy”. Ezután következőképpen folytatta az előadó: amikor megújulásról és reformról beszélünk, mindenekelőtt a városi pártbizottság, a városunkban és körzetében folytatott tevékenység megújításáról kell szót váltanunk. Nem biztos, sőt valószínű, hogy ma nem tudunk mindenben megegyezni, minden kérdésre választ adni, de gondolkodási és cselekvési irányokat tudunk adni. Fogalmazzuk meg, hogy a városi pártbizottság fő feladata a jövőben megfelelő feltételeket biztosítani a párt- alapszervezeteknek munkájukhoz, s az, hogy széles társadalmi bázisra alapozva alakítsa, képviselje a várospolitikát, gyűjtse és terjesz- sze a jó tapasztalatokat. Az ügyintézés erőt forgácsoló terheit vessük le, váltsuk fel politikai munkával, amelyhez az is hozzátartozik, hogy egyetlen embert, közösséget, vagy egész várost érintő ügy mellett ne menjünk el szótlanul. A mi előkészítő vitáinkon is felvetődött az egypárt- rendszer-többpártrendszer kérdése — folytatta. — Ügy gondolom, ezt a vitát a jövőbeni politikai folyamatok el fogják dönteni. Nekünk a jelenlegi körülmények között úgy kell dolgoznunk, hogy visszaszerezzük és erősítsük a párt iránti bizalmat. Ehhez a tömegkapcsolatok szélesítésén belül az önállóságot tiszteletben tartó együttműködésre kell még jobban törekednünk minden társadalmi szervvel, szervezettel, mozgalommal. Arról viszont nem mondhatunk le, hogy az ott dolgozó kommunisták tevékenységén keresztül befolyásoljuk a munkát. Felvetődött az is, hogy te- gyünk-e különbséget az évtizedek óta működő, vagy az ezután létrejövő szervezetek, mozgalmak, szerveződések között a viszonyt illetően. Azt gondoljuk, hogy igen. A régiekről tudjuk, kiket képviselnek, milyen tömegbázissal bírnak, hogy a tagságuk, vagy köréjük csoportosulok a szocialista társadalom megújulását is szolgálják. Ezért örömmel üdvözöljük ifjúsági szervezetünk, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a Vörös- kereszt, az MHSZ, a TIT és más ismert szervezetek, mozgalmak városunkban is tapasztalható megújulási törekvéseit. Az újabb szerveződések közül egyelőre csak a Demokrata Fórumról tudunk, ők kerestek, kértek bennünket többször, el is mentünk. Egyelőre az ismerkedés stádiumában vagyunk, készen^ a további gondolat- cserére, közös cselekvésre. (Folytatás a 3. oldalon) Befejeződött a szakszervezetek országos tanácskozása Megyei küldőitek hozzászólása Szombaton reggel Budapesten az Építők székházában folytatta munkáját a szakszervezetek országos tanácskozása. A küldöttek második napi tanácskozásán is részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a 'kormányt ezen a napon Cse- hák Judit szociális és egészségügyi miniszter képviselte. Az előterjesztett dokumentumok és Nagy Sándor szóbeli kiegészítése feletti vitában a szakszervezeti mozgalom szinte valamennyi területét érintették a felszólalók. Az idő előrehaladtával — s ahogy a hozzászólásra jelentkezők száma is folyamatosan növekedett — szükségessé vált a felszólalások időtartamának további korlátozása. A küldöttek többször erősödő tapssal juttatták kifejezésre azt a véleményüket, hogy éppen beszélő társuk túllépte idejét, vagy szűk, parciális érdekek képviseletére használja fel a szónoki emelvényt. A délutáni órákban — a szombati nap 30. hozzászólójaként — kért szót Grósz Károly. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszönetét mondott a meghívásért, s azért; hogy lehetőséget kapott a felszólalásra. Grósz Károly felszólalása — Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy az írásos előterjesztés és a szóbeli kiegészítés szellemével, törekvéseivel egyetértek — mondta. — Ez a közel háromnapos tanácskozás jelentős állomása az egész társadalomban végbemenő politikai megújulásnak. A Magyar Szocialista Munkáspártnak érdeke, hogy a dolgozókat olyan szakszervezeti mozgalom szervezze egységbe, amelynek munkával szerzett tekintélye, tömegbázisa, önálló politikai arculata, érdekvédelmi koncepciója van. Van ereje a napi harchoz, álláspontja realitásokra épül és az alkotmányos rendet elfogadja. így képes csak a közösen kidolgozott politikát — nem megalkuvó módon, hanem kritikai szemlélettel, a kulturált politizáláshoz szükséges kellő önuralommal — támogatni. — Manapság — helyesen —, nagyon sokat foglalkozunk a politikai intézmény- rendszer fejlesztésével. De a politikai rendszer működtetésének célja az ember boldogulásának elősegítése, ennek alapja pedig a termelés hatékonyságának állandó és folyamatos növelése. Ezzel a szükségesnél jóval kevesebbet törődünk, s ez mai gondjaink egyik forrása. A magyar gazdaság igen alacsony hatékonysággal működik, nemcsak a fejlettebb nemzetgazdaságokhoz viszonyítva, hanem önmaga lehetőségeihez mérve is. Okát én elsősorban elméleti tévedéseinkben látom. Kettőre akarok csak utalni. Az egyik: a szocializmus korszakát nem vegyes tulajdonú, hanem kizárólag társadalmi tulajdonú gazdaságnak fogtuk fel, miközben nem alakítottuk ki azokat az ösztönzőket és kényszerítő eszközöket, amelyekkel a társadalmi tulajdon nagyobb hatékonyságáttudtuk volna biztosítani. A másik ilyen téves felfogásunk megítélésem szerint az, hogy az állam olyan ellátási felelősséget vállalt a négy évtized alatt magára, amit nem tud és nem is tudhat a termelőerők mai színvonalán biztosítani. Ezen akarunk változtatni, ezt hirdettük meg, amit önmagában is nagyon nehéz lesz teljesíteni, elsősorban a szemléleti konzervativizmus miatt. Utalni szeretnék itt például a ma elhangzott egyik felszólalásra, amelyben hallhattuk azt az elmarasztaló megjegyzést, hogy a munka nélkül szerezhető jövedelmek törvényesitése hibás. Enélkül pedig nincs vegyes tulajdonú gazdaság. Nehezíti felismerésünk gyors megvalósítását az a tény is, hogy az elmúlt 15 esztendő alatt akkora külföldi adósságállományt halmoztunk fel, amely a gazdaságot lassan eljuttatja a működésképtelenség határáig. Ezt kívánja megelőzni az a program, amelyet a múlt év szeptemberében az Ország- gyűlés elé terjesztettünk. Szeretném itt Önök előtt hangsúlyozni, ez nem a magyar gazdaság hosszú távú fejlesztésének programja, ez csak egy gazdasági válságmegelőző akcióprogram. Gazdasági stratégiánkat még ezután kell kidolgozni, nekünk, együtt. — A mostani tanácskozáson is csak kevés olyan igény fogalmazódott meg, amely nem lenne jogos, csak éppen most nem teljesíthető, nagyon egyszerű prózai okból — nincs miből. Én tehát nem a kormány vagy a vezetés számára kérek türelmet és megértést, hanem az ország számára és az ország érdekében. Ezt a kormányt — amely felvállalta szinte a lehetetlent — nem kényszerí(Folytatás a 2. oldalon) Határozottabban lehet fellépni Jött velem szemben a folyosón, egyik kezét a gyomrára szorította. Meglepődtem, hiszen Fodorné Birgés Katalin igazán gyakorlott nyilatkozó, legyen szó tv-ről, rádióról vagy akár a sajtóról. — Csak nem drukkol a felszólalása miatt, hiszen ön már milliószor beszélt különböző szintű értekezleteken. Vagy ez a mai talán más? — Bármikor, és bárhol szólok, én mindig izgulok. Legfeljebb jól leplezem. Nagy felelősség, amikor egy ország közvéleménye előtt egy terület gondjairól kell beszélnem. Itt, ebben a közegben, ahol nagyon sok ágazati érdek ütközik most. Izgultam, hogyan fogadják a gondolataimat. — Érzi-e, hiszi-e, hogy megerősödhet a szakszervezetek szerepe? — Meggyőződésem, hogy ha sikerül az alulról építkezést elfogadtatni, akkor a belső gondok megoldódhatnak, egy sorba állítják a vezetőket, tisztségviselőket. Ennek alapján majd határozottabban lehet fellépni. Ez persze nem azt jelenti, hogy amit mi szeretnénk azt a kormány holnap már teljesíteni tudja. Ehhez időre van szükség. Ezen a tanácskozáson ki kell mondani; hozzuk előre a jövő évre tervezett kongresszust, s az itt megfogalmazott elvek alapján értékeljük, mi valósult meg. Egyetértek azokkal a tisztségviselőkkel, akik úgy fogalmaztak, hogy nem kérni, hanem most már követelni kell. Hiszen akik tíz, húsz éve csak kértek — sokszor eredménytelenül — azok már belefáradtak, hogy a kérésük nem teljesül. A követelésekre talán jobban odafigyelnek majd. b. v.
