Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-30 / 310. szám

1988. december 30., péntek NÉPÚJSÁG 0 Az amerikai külügyminiszter-helyettes szerint: Jók és tovább javulnak az amerikai—magyar kapcsolatok Brezsnyev—Csernyenko Jók és tovább javulnak az amerikai—magyar kapcso­latok, s ennek tükrében a következő években bizonyá­ra várható az amerikai el­nök budapesti látogatása. Erről szólt John Whitehead, a külügyminiszter első he­lyettese Heltai Andrásnak, az MTI washingtoni tudósító­jának adott nyilatkozatában. Whitehead arra a kérdés­re. hogy miként látják Wa­shingtonban a kormányvál­tás idején a két ország kap­csolatainak helyzetét, távla­tait, rendkívül elismerően és egyértelműen pozitívan mél­tatta az elmúlt években meg­tett utat. Hangoztatta, hogy a kölcsönös érdekek, az egy­bevágó célok „számottevő haladást” tettek lehetővé. „Megjavult viszonyunkat híven tükrözte Grosz Károly főtitkár nyári amerikai láto­gatása, amely mindkét fél értékelése szerint igen sike­res volt” — mondotta a mi­niszterhelyettes, utalva ar­ra. hogy Grósz Károly mi­lyen elismerően nyilatkozott maradandó amerikai benyo­másairól, az ország légköré­ről, dinamikájáról, az embe­Ausztria legkeletibb tar­tománya, a Magyarország­gal határos Burgenland nagy reményekkel készül a ter­vezett 1995. évi Bécs—Bu­dapest világkiállításra. Bár Ausztria és Magyarország még nem nyerte el a ren­dezési jogot, ennek jó esé­lyét Burgenland a maga „nagy lehetőségének” is tártja. Mint a Die Presse, az egyik legtekintélyesebb osztrák napilap írja, a vi­lágkiállítás révén a tarto­mány kitörhet abból a vi­rekről, akikkel találkozott. „A főtitkár abban a remény­ben távozott, hogy kapcsola­taink tovább javulnak” — tette hozzá John Witehead. „Üdvözöljük a politikai li­beralizálást a magyar társa­dalomban, amelyet mind Grósz főtitkár, mind Németh kormányfő képvisel, a kész­séget. amellyel lehetővé te­szik új politikai szervezetek, szakszervezetek alakítását. Nagyra értékeljük a társasá­gi törvényt, az új választási törvényt, a tényt, hogy a magánkezdeményezés gya­korlatilag már nincs korlá­tozva. Mindez csak hozzájá­rulhat a gazdasági fejlődés­hez is, s ott nagyon gyorsan hozhat eredményeket — hangsúlyozta a miniszterhe­lyettes. Arra a kérdésre, hogy a gyorsan javuló kapcsolatok tükrében hogyan látja egy budapesti amerikai elnöki látogatás lehetőségét, John Whitehead utalt rá: az új kormány nevében nem be­szélhet, de ha az amerikai— magyar viszony az eddigi mederben fejlődik tovább, „a következő években bizo­szonylagos gazdasági elszi­geteltségéből, amelyet az országon belüli „perem­helyzete” okoz, s valóban a Kelet és Nyugat közötti ka­puvá válhat. A lap szerint Burgenland jól kihasználta a magyarok külföldi utazásainak egy év­vel ezelőtti megkönnyítését saját gazdaságának fellen­dítésére és szerepének nö­velésére, de a magyar be­vásárlóturisták fogadása el­enyésző feladat ahhoz ké­pest, amit a leendő világ­nyára várható” ilyen láto­gatás. Whitehead elképzelhető­nek tartja azt is, hogy ha Magyarország külpolitikájá­ban tovább közeledik a Nyugathoz, színhelye lehet egy csúcstalálkozónak. Az­zal kapcsolatban, hogy az emberi jogoknak oly nagy jelentőséget tulajdonító ame­rikai kormány hogyan látja a helyzetet Romániában, a miniszterhelyettes kijelen­tette: „osztjuk aggodalmu­kat: legutóbbi romániai uta­mon láttam Bukarest kör­nyékén a lerombolt házso­rok maradványait, az embe­reket, akiket akaratuk elle­nére WC, fűtés és víz nélküli betonbarakkokba telepítet­tek. — A falurombolás az em­beri jogok egyik legsúlyo­sabb megsértése, amit a vi­lágon valaha is láttam. Ceausescu úrral mindig be­szélünk a jogsértésekről, leg­utóbb feltettem neki a ma­gyar lakosság kérdését is. Csak remélhetjük, hogy a dolgok megváltoznak. Ehhez néha időre van szükség, de a világ nyomása, amint ta­pasztalhattuk, tényező a változásokban.” John Whitehead szólt az amerikai—magyar közeledés gyakorlati sikereiről. Adata­ik szerint az Egyesült Álla­mokba irányuló magyar ki­vitel 1987-ben 24 százalékkal volt magasabb, mint az elő­ző évben, 1988 első felében pedig további 14 százalékkal haladta meg a múlt év ha­kiállítás látogatótömegeinek átbocsátása, és valamennyi időre való „megfogása” je­lent majd. Ezért a tarto­mány illetékesei már javá­ban foglalkoznak az előké­szítés terveinek kialakításá­val. A várt nagy „népvándor­lás” lebonyolítása az egész tartománynak sok és sok­féle tennivalót ad. A kiál­lítás látogatóinak egy részét szeretnék a Fertő-tó vidé­kére vonzani, s az itteni idegenforgalom fellendítése végett szorgalmazzák, hogy jöjjön létre a tó egész öve­zetét magában foglaló ma­gyar—osztrák közös termé­szetvédelmi park. Szüksé­gesnek tartják, hogy a tó környékén új határátkelő­sonló időszakát. Növekszik amerikai cégek érdeklődése a magyarországi eladások, a beruházások iránt, ami hoz­zájárulhat az ország fejlődé­séhez, munkaalkalmak te­remtéséhez. A washingtoni kormány — úttörő módon — a napokban Budapestre küld elsőnek olyan megbí­zottat. akinek feladata ame­rikai üzletemberek tájékoz­tatása, támogatása a beru­házásokban: Brian O’Con­nor, az IBM konszern alel­nöke, közismert, tapasztalt szakember vállalta e megbí­zatást 1-2 évre. Siker esetén az új posztot véglegesítik. Az államtitkár méltatta a budapesti gazdasági vezető­képző intézet jelentőségét is, amely egy sor jeles ameri­kai egyetem támogatását él­vezi. és igen fontos intéz­ménnyé fejlődhet. A COCOM-előírásokkal kapcsolatban Whitehead hangsúlyozta: nem az a cél, hogy Magyarországtól elzár­ják a korszerű technológiát. Washington csak a Szovjet­uniót szolgáló, katonai ren­deltetésű technológiát védi. A tiltólistáról az idén is sok terméket vettek le, s ez az irányzat — mondotta — jö­vőre folytatódik. John Whitehead, aki szá­mos alkalommal járt ha­zánkban, januárban kiválik a kormányból. Mint rámuta­tott, további közéleti tevé­kenységében is hozzá kíván járulni az amerikai—magyar kapcsolatok fejlesztéséhez, s várhatóan már februárban ismét hazánkba látogat. hely is jöjjön létre. A vi­lágkiállítás két helyszíne, az osztrák és a magyar fő­város közötti közlekedés kulcskérdésének tekintik a Bécs és a magyar határ kö­zötti autópálya kiépítését, amelynek véleményük sze­rint 1995-re okvetlenül el kell készülnie. Ami a ke­reskedelmet illeti: tervezik, hogy a határ közelében új nagy áruházakat hoznak létre, s ezeket a világkiállí­tás után a magyar bevásár- lótúristák kiszolgálására használják majd fel. Hans Sipötz tartomány­főnök úgy nyilatkozott, hogy a világkiállítás alkal­mából Burgenlandra fontos szerep vár kulturális téren is. Az SZKP Központi Bi­zottsága és a Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége úgy döntött, hogy a Leonyid Brezsnyev- ről és Konsztantyin Cser- 'nyenkóról elnevezett min­den gyár és üzem, oktatási intézmény, település és más intézmény visszakapja ko­rábbi, eredeti nevét. Ezzel együtt a két testület szük­ségesnek tartotta a két né­hai szovjet vezető által la­kott házakon levő emlék­táblák eltávolítását is. A döntést csütörtökön hírül adó TASZSZ-jelentés indoklásul közölte: a lépés­re a szovjet közvélemény kezdeményezésére került sor, mivel általános meg­EREDMÉNY Egy plymouth-i hároméves kisfiú, aki csaknem egész nap azzal töltötte idejét, hogy videokazettára rögzí­tett rajzfilmeket nézett, épp oly dadogva és selypesen be­szél, mint kedvenc hősei, Miki egér és Donald kacsa. Mindkét szülője a termelés­ben dolgozik, napközben egy dadára bízták. A gyermek- orvos. aki megvizsgálta a kisfiút, a dadát hibáztatja, hogy meg sem próbált egyéb foglalatosságot aján­lani a gyermeknek. KÁBÍTÓSZER Nagy mennyiségű, 2,3 ton­na kokaint koboztak el ame­rikai vámőrök Miamiban egy fehérhajón. A kábítószer ér­téke 40 millió dollár. Az el­kobzás pillanatában a hajón csak a kapitány volt, őt le­tartóztatták. Az amerikai vámőrök az elmúlt három hónap alatt Miamiban össze­sen 6 tonna kokaint koboz­tak el. ítélés szerint Brezsnyev és Csernyenko neve a Szovjet­unió fejlődését fékező és visszavető pangás időszaká­val forrt össze. A határozat a szovjet hírügynökség sze­rint egyúttal válasz azokra a levelekre, amelyek az utóbbi időben a központi párt- és állami szervekhez, a központi napilapokhoz érkeztek, és amelyek a két volt vezető neveinek eltá­volítását követelték min­denünnen. Moszkvában emlékeztet­nek arra, hogy a mostani döntés valójában a peresz­trojka kezdetével párhuza­mosan meginduló detronizá- lási folyamat betetőzése. AUTOMATA TAJEKOZTATÓOSZLOP PTM-nek hívják azt az auto­mata tájékoztatóoszlopot, amely nemrég jelent meg néhány fran­ciaországi város utcáin. Íme né­hány, az általa hozzáférhetővé tett információk közül: a legkö­zelebbi mentőállomás, orvosok lakcíme, szállodahelyek, áruhá­zak nyitva tartási ideje, aznapi kulturális és sportrendezvények stb. Ezen kívül azt is „meg tud­ja mondani”, melyik a legrövi­debb út egy megadott célig gya­logosan vagy autóval. A gépet billentyűzettel lehet működtet­ni. A válasz képernyőn „érke­zik”, papírszalagon rögzített szövegét a kérdezőnek „kézbe­síti” a gép. IKREK A svéd Kalmar városban él két barátnő, mindkettő a Gunilla nevet viseli, ugyan­abban az utcában laknak, egy napon születtek, egy­szerre betegedtek le, és ik­reket hoztak a világra. A pap, aki a gyerekeket meg* keresztelte, ugyancsak iker­pár egyike. Csak az apák törték meg a szokatlan soro­zatot. VÍZHIÁNY FENYEGETI JÁVÁT Jávát az a veszély fenye­geti, hogy a jövő század ele­jén víz nélkül marad. Ezen a szigeten gyakran nagy eső­zések és árvizek vannak, de a víz gyorsan belefolyik a tengerbe, ezért feltétlenül szükséges a szigeten kisebb- nagyobb tartályokat készíte­ni. Jáván jelenleg 96 millió ember él. Burgenland készül a világkiállításra A flllllTEPATéPHAH «II Faj eta írta Orvlövés Kirov élete és halála Sztálin komor alakjával a nyílt, közvetlen Kirov alakja természetesen különösen éles kontrasztban van. Vajon mi hozhatta őket egymáshoz közel és mi választotta el őket? Mikor ismerkedtek meg egymással? Nyilvánvaló, hogy 1918 tavaszán. Erre következtethetünk az alábbi dokumentumból: „Ké­rem, fogadja e sorok átadóját, Kirov elvtársat, a Tyerek- vidéki terület népi tanácsa tagját teljes bizalommal.” Ezt a levelet Sztálin, a nemzetiségi ügyek népbiztosa saját kezű­leg írta 1918. május 29-én. Később Sztálin és Kirov 1919- ben, Caricin védelme idején is találkozhattak egymással. De nyilvánvaló, hogy gyakran találkoztak 1920 után is. Különö­sen akkor, amikor Kirov a Kaukázuson túl kezdett dolgozni. 1925 nyarán először üdültek együtt mintegy 10 napot Kiszlovodszkban. Sztálin több alkalommal is ellátogatott a Néva-parti városba. Két utolsó látogatása idején Kirov la­kásában lakott. 1932 szeptemberében Szergej Mironovics több napra Sztálinhoz utazott Szocsiba, amit feleségéhez írt levele bizonyít. 1932 novemberében Kirov Sztálin külön kérésére jelen volt Nagyezsda Allilujeva, Sztálin felesége temetésén. Az utolsó években Kirov, ha Moszkvában járt, gyakran Sztálin­nál szállt meg. Erről Z. G. Odrzsonikidze írt visszaemléke­zéseiben. Az is ismeretes, hogy Sztálin, akit 1934-ben aggasztott a gazdag kazahsztáni gabonatermés késedelmes betakarítása, éppen Kirovót küldte el Kazahsztánba, hogy rendet teremt­sen. Egyes kutatók más véleményen vannak: szerintük Ki­rov hosszú kazahsztáni kiküldetésére Sztálinnak azért volt szüksége, hogy megszabaduljon Kirovtól. Ezzel aligha lehet egyetérteni. Sztálin kétségkívül bízott abban, hogy Kirov, aki tehetséges szervező volt, meg fogja oldani ezt a nehéz feladatot. „Bosszút álltam rajta” Kirov itt közvetlenül tapasztalhatta a „kuláktalanított” kitelepített lakosság súlyos helyzetét, azt, milyen képtelenül bántak ezekkel az emberekkel a belügyi népbiztosság meg­bízottjai. Minderről jelentést tett Genrik Jagoda belügyi népbiztosnak és követelte, hogy egyes ilyen megbízottak ré­szesüljenek példás büntetésben a törvényesség megsértésé­ért. Kirov sürgetésére mentették fel tisztsége alól Kazah­sztán keleti területének ügyészét. Igen valószínű, hogy mindez messze nem nyerte meg a belügyi népbiztosság ve­zetője, e cinikus, karrierista tetszését, aki állandóan intri­kált Sztálin közvetlen környezetének tagjai ellen. Kazah­sztánban végzett sikeres munkájával Kirov még jobban meg­erősítette tekintélyét a párton belül és a társadalomban. December 1-jén 18 órakor az Urickij palotában kellett volna megtartani az SZK(b)P leningrádi szervezetének ak­tívaértekezletét. Kirov reggel telefonált a Szmolnijba, kérte, hogy a számára készülő anyagokat küldjék el a lakására. Rögzítették Kirov telefonjait a Szmolnijban: reggel 10 óra­kor N. Sz. Szvesnyikovot, 12 óra körül M. V. Roszljakovot, 15 óra után néhány perccel pedig M. Sz. Csudovot hívta fel (kétszer). Csudov dolgozószobájában 15 órakor értekezlet kezdődött, melyen mintegy 20-25 felelős beosztású dolgozó vett részt. Egyesek közlése szerint „Kirov nem szándékozott bejönni a Szmolnijba”, hanem az Urickij palotába akart menni. De valamilyen oknál fogva mégis bement a Szmol­nijba ... A Kirov haláláról szóló igazságügyi orvosszakértő jelen­tésben az áll, hogy 1934. december 1-jén 16.37 perckor két lövés eldördülte után Kirovót arcra borulva találták a Szmolnij második emeleti folyosóján, Csudov dolgozószobája közelében. Elsőként Roszljakov, Ivancsenko, Kadackij, Frid­man, Bogen, a szobájából kiszaladó Csudov rohantak oda hozzá. Hét-nyolc perc múlva Kirovót átvitték a saját dolgo­zószobájába. Az orvosok már nem segíthettek rajta: a halál a létfontosságú idegközpontok károsodása miatt egy szem- pillantás alatt bekövetkezett. Az eseményről 18 óra körül értesítették Moszkvát. . . Kirov temetésének megszervezésére kormánybizottság ala­kult, melynek tagjai A. Sz. Jenukidze, M. Sz. Csudov, P. A. Alekszejev, J. B. Gamarnyik, N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulga- nyin voltak. 1934. december 2-án a Lenyingradszkaja Prav­da napilapban megjelent a kormánybizottság közlése: Kirov temetésére december 6-án 15 órakor kerül sor a moszkvai Vörös téren. Ki emelt kezet Szergej Mironovicsra? És miért? A szem­tanúk (akik a lövések hallatára elsőként szaladtak ki a fo­lyosóra) az írták: „Két-három lépésre tőle a földön ismeret­len ember fetrengett. Kirov gyilkosa hisztérikus rohamban vergődött... Kiáltozott és kiáltozott.” Egyetlen mondatot ismételt: „Bosszút álltam rajta! Bosszút álltam rajta!” De miért? 14 halálos ítélet 1934. december 3-án a Szovjetunió belügyi népbiztossága közölte, hogy Kirov gyilkosa Leonyid Vasziljevics Nyikola- jev, a leningrádi Munkás-paraszt Felügyelet volt dolgozója. Nyikolajev 1904-ben született. Tizennégy éve élt a Néva parti városban, eközben tízszer változtatott munkahelyet. Legutolsó munkahelye a leningrádi párttörténeti bizottság volt: 1933. október 16-tól 1934 áprilisáig a párttörténeti bi­zottság egyik osztályának munkatársa volt. Az 1934. április 8-i taggyűlés kizárta Nyikolajevet a pártból. A kizárás oka az volt, hogy Nyikolajev nem volt hajlandó megjelenni a kerületi pártbizottságon a kommunistákat a szállítás szá­mára mozgósító bizottság előtt, kispolgári módon reagált erre a felhívásra, intrikált számos vezető pártmunkás el­len. Felmentették beosztása alól, elvesztette állását. Amikor Sztálin, Molotov, Vorosilov, Zsdanov, Jagoda és velük együtt Csudov, valamint Medvegy, a belügyi népbiz­tosság leningrádi területi vezetője Nyikolajevet a Szmolnij­ban kihallgatták, Nyikolajev megint kiabálni kezdett, de most másvalamit: „Mit tettem! Mit tettem?” Majd megint hisztérikus rohamban tört ki. A kihallgatást el kellett ha­lasztani. A zárkózott, gyorsan hisztérikus rohamot kapó Nyi­kolajev felindultságában képes volt bármely cselekedetre — még a gyilkosságra is. Nem véletlen, hogy egyebek között a magányos gyilkos verziója is számításba jött. December 3-án azonban a leningrádi csekistákat — leg­alábbis a vezetőket — kizárták a nyomozásból. A nyomozás­sal most Sz. A. Agranovot, a belügyi népbiztosság helyettes vezetőjét bízták meg. Nyikolajev rövidesen módosította val­lomását. Bejelentette, hogy egy illegális szovjetellenes troc- kista-zinovjevista csoport tagja és e csoport megbízásából ölte meg Kirovót is. Tettének indítéka az volt, hogy meg akarta bosszúlni a volt zinovjevista ellenzék szétzúzását... Ezen alapult akkor a Kirov elleni gyilkosságról kialakított hivatalos álláspont. Ezt az álláspontot a Lenyingradszkaja Pravda 1934. december 27-i számában lehetett olvasni az L. V. Nyikolajev, I. 1. Kotolinov, I. P. Mjaznyikov, N. N. Satszkij, Sz. O. Mandelstam, G. V. Szokolov, V. I. Zvezdov, 1. G. Juszkin, V. V. Rumjancev, N. Sz. Antonov, A. I. Tol- mazov, V. Sz. Levin, L. 1. Szoszickij és L. O. Hanyik elleni vádindítványban. 1934. december 28—29-én Leningrádban a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága katonai kollégiuma kihelye­zett ülésén megtárgyalta az Sz. M. Kirov meggyilkolásának megszervezésével vádolt személyek ügyét és valamennyiü­két halálra ítélte. A halálos ítéletet nyomban végre is haj­tották. . Hadd hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a per 14 vádlottja közül (Nyikolajev kivételével) csak letten ismerték be tel­jesen bűnösségüket: Antonov és Zvezdov. Tízen csak az el­lenzékhez tartozásban ismerték be bűnösségüket, egy vád­lott pedig (Satszkij) egyáltalán nem ismerte be bűnössé­gét. E részletkérdésekre azonban a nyomozás során nem for­dítottak különösebb figyelmet, ahogyan kevés figyelmet for­dítottak a Nyikolajev lakásán tartott házkutatás során le­foglalt dokumentumokra is: Nyikolajev naplójára, a külön­böző hivatalokhoz intézett beadványaira, melyekben elkese­redettségéről és elégedetlenségéről, nehéz anyagi helyzeté­ről, és arról írt, hogy „állami tisztségviselők igazságtalanul bántak egy eleven emberrel”. A későbbiekben a kihallgatá­sokon Nyikolajev azt mondta, hogy ezeket a dokumentu­mokat eleve azzal a szándékkal készítette, hogy álcázza és leplezze a gyilkosság tényleges indítékait, mentse a „lenin­grádi földalatti központot”. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents