Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-03 / 288. szám
1988. december 3., szombat k mucira Közművelődési körkép Kardosról Az iskolában kilencven gyermek tanul Fotó: Kovács Erzsébet A mai Kardos nagyban magán hordozza a-z egykori jellegzetes tanyavilág jegyeit. Alig több mint ezer lakosának fele most is tanyán él. S ahogyan az kistelepüléseken gyakran előfordul, a különböző intézményeket hol összevonják, hol különválasztják. A művelődési ház, a könyvtár és az iskola jelenleg éppen közös igazgatás alatt működik, de már nem soká, mert a jövő esztendő elején változik a helyzet. Az ötvenes években egy istállóból alakították ki a falu művelődési házát. A nagyterem egyben tornateremként is funkcionált. Most épül a színpad, tavaszra valószínűleg elkészül. Klimaj András, a művelődési ház és a klubkönyvtár vezetője büszkén mondja, hogy minden csütörtökön van náluk vándormozi, és szinte a budapesti bemutatókkal egy időben vetítik az új filmeket: hamarabb, mint Szarvason. Nagy sikere volt az idén az augusztus 20-i népünnepélynek Kardoson, közösen szervezte a művelődési központ, a helyi tsz és a sportkör, és ismert művészeket hívtak meg. A cilerazenekar 1978-ban alakult, az akkori tagok közül már csak két „öreg" muzsikál, a másik három fiatal, de külön gyerek citera- zenekar is van a faluban; mindkettőt Klimaj András vezeti. Űjra indulhatott az ifjúsági táncoktatás; korábban már évekig jól működött a tánccsoport, de aztán oktató híján megszűnt. Huszonnégy iskolás jár hegedű-, harmonika-, illetve fúvósórára, a szarvasi zeneiskola tanárai járnak át tanítani. A könyvtárban a kötetek száma 5600 fölött van, a szlovák nyelvű könyveké 800 körül, s ezeken 220 olvasó „osztozik”, kevés felnőtt, inkább az iskolások. Kardoson egy-két család kivételével mindenki szlováknak vallja magát. Az idősebbek és a középkorosztály egymás között szlovákul beszél, a fiatalokra ez nem jellemző, bár ők is értik a nyelvet. Azt mondják, bár keveréknyelvről van szó — a szlovák szókincs nyilván vegyül a magyarral —, szép ez a kardosi változat, közel áll az irodalmi nyelvhez. Itt, a könyvtárban tartanak nyelvi foglalkozásokat, szlovák órákat a gyerekeknek, ahol a nemzetiségi hagyományokat ápolják, olvasnak, verset mondanak. A szép magyar beszéd versenyére is lelkesen készülnek az iskolások, az ünnepélyes rendezvényre meghívják a családot, a szocialista brigádot. A könyvtár évi fejlesztési lehetősége — a megváltozott árak mellett — minimális. Nagy segítséget jelent a megyei könyvtár, mint bázis- könyvtár, ahonnan a szlovák nyelvű köteteket kapják. Az iskolában kilencven gyermek tanul; a felső tagozat osztott, de az alsóban csak az 1. és a 3. osztály önálló, a 2. és a 4. összevont. Kis létszám, de nem lehet könnyű így az oktatás. Tanítanak szlovák nyelvet; a tanulók Békéscsabán vagy Szarvason járnak középiskolába, majd ugyanott, illetve Debrecenben tanulnak tovább. Ma a megyében szlovákot oktató pedagógus közül több is Kardosról indult, de kezdte itt olyan diák is, aki ma már orvos, mérnök, sőt, atomkutató. Tizenegy pedagógus tanít itt. az iskola szakellátását és technikai felszereltségét jónak mondja Gulyás György tagiskola-vezető. Kis település a városokat összekötő útvonal mellett; fontos hozzátenni, hogy egy meglehetősen elmaradott megyében. Sújtja a jelenre jellemző pénzszűke, és még mindig sújtja a múlt öröksége. Kardos — úgy tűnik — mégsem elveszett falu. Inkább arra példa, hogy közös erővel, összefogással —a romló gazdasági helyzet ellenére — egy s mást meglehet oldani. Niedzielsky Katalin Nyelvi foglalkozás a könyvtárban Soha, sehol, senkineh! Valami kettősség alakult | ki bennem, amikor megnéz- ; tem Téglássy Ferenc Soha, ; sehol, senkinek! című film- j jét. Egyrészt 1951 megrázó megidézése, a kor szorongá- l sainak, rejtélyeinek, tör- \ vénytelenségeinek és irónii kus agresszivitásának újra | feltámadása okozta lelkiálla- : pót, másrészt, hogy a film \ (mindezek ellenére) nem jó ii film. Ezt azonnal meg kell ma- i gyaráznom, mert az a páráid dox helyzet itt, hogy mint film nem jó, de mint meg- ■ cáfolhatatlan dokumentum S és jajkiáltás igaz! Meg kell j magyaráznom azt is, hogy í (feltehető) azért nem igazán { jó, film a Soha, sehol, senkinek! mert a film alkotója, Téglássy Ferenc gyerekként ; átélte a kitelepítést, család- ; jával együtt sodorta a „tör- | ténelem” egy kardoskúti (!) i tanyára, az erkölcsi és etf- i kai lét perifériájára, majd- ; hogynem számmal helyette- síthető emberként. Az élmény (milyen érdekes, ezt a í szót általában a kellemes, a \ tanulságos dolgokra hasz- ; náljuk) olyan iszonyatos í volt még a gyermeknek is, ■j hogy három és fél évtizedes í időtávolban felnagyított ; egyeseket és háttérbe szorított másokat. Ilyen a film is: el nem felejthető epizó- 1 dók láncolata, melyek ön- i magukban kiáltva tiltakoznak a modern barbárság ellen, az ember jogainak hitében, védelmében, egye- dülvalóságában. A kollektíván büntetettek soha nem felejthetik azt, ami történt, és „soha sehol, senkinek” elmondani nem akarják, vagy nem akarták, lehet, mert szörnyűségeik, a megaláztatás felülmúlt minden emberi mértéket, és ők szégyelltek, nem a végrehajtók. Egyszóval, mint film nem egységes (csak tartalmi felmutatásaiban), Téglásy Ferenc alkotása, ezért aztán szétesik olykor, majd újra csak összeigazodik, talán mert nem döntötte el, hogy végig a gyermek szemével nézi-e azt, ami történt; és már-már démoniak azok, akik a másik oldalon állnak és tevékenykednek. De hát nem voltak-e azok — mondhatná bárki is. Ha az alkotó érzelmei mellett szakmai tudása is egyenrangú súlyt kapna, a Sehol, soha, senkinek! remekmű lehetne. így „csak” olyan film, amit tneg kell nézni, és fellélegezni, amikor kijövünk a moziból, hogy ilyen is volt. Igen jók a színészek, különösképpen Jolanta Grusz- nic és Kozák András (képünk). (s. e.) „Táblás ház” volt Gyulán Színpadon a Körös táncegyüttes „Sok országot bejártam” Kertész Lilla Békésen N.em mindennapi programnak lehettek azok részesei, akik tegnap este a gyulai Erkel Művelődési Központ színháztermében megtartott műsorra már idejében belépőjegyet vásároltak. A plakátra napokkal ezelőtt kikerült a tábla: minden jegy elkelt... — Az ország amatőrművészeti együttesei négyévenként meg kell hogy védjék minősítésüket egy öttagú, országos zsűri előtt — kezdte tájékoztatóját még a műsor előtt Gyalog László, a gyulai szövetkezetek Körös táncegyüttesének koreográfusa. — A miénk arany, annak megerősítésére most kerül sor; hazai pályán, hazai közönség előtt. A1 kétszer negyvenöt perces műsorban közel százan léptek színpadra: a 45 tagú felnőtt és az ugyanilyen létszámú utánpótlás-együttes mellett a két zenekar is. A közönség többek között méhkeréki, dunántúli, német, kalocsai, szatmári, széki táncokat, székely verbun- kot láthatott. (A bemutató lapzártunkkor még tartott.) A megméretés — amely igen fontos állomása minden amatőr együttesnek — arra is jó alkalom, hogy a közelmúlt történéseit felelevenítsük, s szóljunk az évad terveiről is. Erről Varga András, a művelődési központ igazgatója, az együttes művészeti vezetője beszélt: — A Körös és a Cimborák nevű utánpótlás-együttesünk évenként 55-60 fellépésen vesz részt; Gyulán, a megyében, az ország más tájegységein és külföldön is. A közelmúlt eseményei közül hadd emeljem ki a várszínházi fellépéseinket, amely méltán aratott sikert, aztán az angliai turnénk kilenc napját, amely alatt harmincszor (!) léptünk a közönség elé és közben tanítottuk is a táncokat, no és a táncművészeti világnap alkalmával a csabai sport- csarnokban megrendezett műsort, amelyen a Balassi táncosaival együtt szerepeltünk. A siker egyik záloga, hogy a Körös is saját „iskolát” tart fönn: középső csoportos óvodásoktól dolgozó felnőttekig tart a sor, akik Gyulán hódolnak a néptáncnak: összesen nyolc csoportban, több mint háromszázan. —r Szerencsére ma még végtelenül gazdag nálunk az a forrás, amelyből a koreográfiákat meríthetjük. Azon túlmenően, hogy kötelességünknek érezzük a néphagyományok ápolását, egy ilyen együttesnek a közösségteremtésben, a mozgás- kultúra fejlesztésében is szinte mással nem pótolható, manapság igen nagy fontosságot nyert szerepe van. De hát sportnak sem rossz: a két együttes táncosai napi munkájuk, az iskolai órák után este hetente háromszor 3-3 órát próbálnak; aki kételkedik abban, hogy ez fizikailag mennyire megerőltető, jöjjön el egyszer a próbánkra... S ami a terveket illeti, az végeredményben azonos a megye néptáncprogramjával, •lanuárban immár kilencedik alkalommal Békéscsabán rendezik meg az országos szólótáncfesztivált, majd a gyulai Cimborák ott lesznek a dunaföldvári országos gvermektáncfesztiválon is. április 15-én a megye ösz- szes együttesének szereplésével gála lesz a csabai sportcsarnokban, s augusztus 15. és 20. között — a várszínházi programok részeként — a csabai Balassi, a gyulai Körös és a gyomai Körösmenti táncegyüttesek mellett a belga lokeren-i és a celjei (Jugoszlávia) Prese- ren együttes néptáncosai közreműködésével fesztivált tartanak, amelyből a csabai vásárra is jut egy fellépés erejéig. S természetesen néhány külföldi vendégszereplésre szóló meghívás is teljesítésre vár ... (V T 1 A gyermekkönyvhéten, a Télapó és a karácsony közeledtével minden esztendőben a szokásosnál valamivel több figyelem jut a kisebbekre, megszaporodnak ilyenkor a | gyermekprogramok. A békési kisiskolásoknak különösen emlékezetes napjuk volt a szerdai: a könyvtárban Kertész Lilla „Sok országot bejártam” című meseshowjá- ban lehettek a művésznő játszótársai. A francia, angol, orosz népmesék, népdalok és természetesen a magyar költészet világában barangolhattak. Kertész Lilla irodalmi és sanzonestjei — Párizsi szerelmesek, Szelíden, mint a szél, összeállítás Karinthy Frigyes műveiből —, mese- műsora és rendhagyó magyar órái — A kis herceg, Az éjszaka csodái, Citrusfa, Csodaparipa, A bajusz — országszerte ismert, szívesen fogadott programok. Közös estje Kertész Ákossal több alkalommal sikert aratott már Békés megyében is. Azt talán kevesen tudják, hogy a művésznő pályáját Békéscsabán kezdte, a Jókai Színház tagja volt egy évig, azután került a Nemzeti Színház stúdiójába. — Amikor az első önálló estemet megcsináltam, rájöttem, hogy én semmi mással nem akarok foglalkozni. „Az emberben a némber”, ez volt a műsorom címe; arról szólt, hogy a nő, akinek annyit kell bukni az élete során, mindig talál valamit, amibe belekapaszkodik és feláll. Ez egyébként nem csak a nőkre érvényes, hanem az egész emberiségre. S csodálatos érzés volt, hogy egyedül szerkesztettem, rendeztem, a ruhát egyedül csináltam, senki nem szólt bele. — Ars poeticája? — Egy olyan rohanó világban — amikor nem érünk rá, nincs lehetőségünk kapcsolatokat teremteni, ahogyan A kis hercegben is mondják — én arra szeretném az embereket rávenni, hogy érjenek rá szép szavakat, szép melódiákat hallgatni, s egy kicsit álljanak meg a kapkodásban, a pénzszerzésben. Ennyi az én ars poeticám.. Ez érvényes a gyermekprogramokra és a sanzonestekre egyaránt. — Az előadóművész kezében óriási hatalom a költészet, óriási lehetőség. Hogy ezzel bánni tud, ezt nyilván megelőzte egy nagy találkozás ... — A gyerek rendkívül fogékony a dalra, a versre. És én ebbe beleszülettem; a családi körülményeim olyanok voltak, hogy még nem tudtam írni, olvasni, de már verseket mondtam. A bátyám író, anyám amatőr versmondó volt, apám is írt. Valahogy természetes volt. hogy én is ezt csináljam. — Szeretek idejárni, ebbe a megyébe, és különösen könyvtári estekre. Mert nem hiszem el — és ez is ars poetica —, hogy nekem csak a szórakoztatás a dolgom. Bár nem tartom magam pedagógusnak, s nem bízom abban, hogy embereket megnevelhetek, a puszta szórakoztatásnál mégis valamivel többet szeretnék nyújtani... * * * A békési könyvtárban este a felnőttek barangolhattak Kertész Lillával Párizsban, a szerelem városában, többek között Prévert, Aragon, Verlaine, Apollinaire, Villon verseivel, Piaf és Aznavour ismert melódiáival. A mese- showt hétfőn délelőtt Gádoroson, Mezőkovácsházán délután A kis herceget, este pedig A hóembert láthatják majd a gyerekek. Niedzielsky Katalin Egy fotó a Körös táncegyüttes gazdag archívumából, amely az egyik külföldi turnén készült Mese a kislányról, aki belepollyant a sárba Fotó: Gál Edit
