Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-27 / 307. szám
r 1988. december 27., kedd SZERKESSZEN VELÜNK! „II tótkomlósiak méltán lehetnek büszkék” Nemrég személyes problémám ügyében Tótkomlóson jártam. Felhasználva az alkalmat, amolyan „tanulmányi sétát” tettem ebben a hangulatos nagyközségben, ahol első alkalommal jártam. Természetesen előzőleg tájékozódtam felőle a dr. Czeg- lédi Imre szerkesztésében kiadott „Békés megyei úti- könyv”-ből. Rajztanár lévén, és az a tény, hogy nemzetiségi iskolában tanítok (a rajzon kívül román és orosz nyelvet) érdekelt a helyi szlovákság életét tükröző szlovák tájház, amelyet a mellette üzemelő háziipari szövetkezet kezel. A kedves hölgy, aki kalauzolt, részletes magyarázatokkal szolgált a szlovák ^parasztság egykori életéről, szokásairól és a gazdag kiállítási anyag hűen tükrözte az elmondottakat. Érdemes megnézni (Széchenyi u. 11.)! Nagyon lenyűgözött a másik helyszín, a tótkomlósi helytörténeti gyűjtemény (Luther u. 1.), amely Koppány János lelkész által páratlan ügybuzgósággal gyűjtött néprajzi relikviák tárháza. Az evangélikus lelkész ma nyugdíjas, korát meghazudtoló élénkséggel, fürgeséggel mutatta be az általa gyűjtött tárgyakat, amelyekhez nagyon sok esetben személyes élmény is fűződik. Gyűjteményét teljes egészében lakóhelyének, Tótkomlós nagyközségnek adományozta. A kiállítás gazdag anyaga az épület két szintjén helyezkedik el. Sajnos, maga az épület, romos külsejével lehangolóan hat a szemlélőre. Itt említem meg, hogy a szlovák tájházat viszont az idén újították fel. A tótkomlósiak méltán lehetnek büszkék arra, hogy turistacsalogató nagyközségben élnek. Ha az egykori „Komló” szálló is a régi pompájában üzemelne, Tótkomlós még vonzóbbá válna. Tótkomlóst tanulmányi kirándulásokra melegen ajánlom! Rusznyák Aladár tanár, Battonya Kis „régészek” Bucsán örömmel vesszük tudomásul, hogy megyénk lapja felkarolja a helytörténet kutatóinak tevékenységét, tudósít a lokálpatrióták törekvéseiről, gondjaikról. Községünk megyeszéli kis falu: Bucsa. Nálunk is nagy esemény történt, melynek részesei az általános iskola tanulói lettek. Arra kérem Önöket, hogy tudósítást közöljenek erről, bizonyítandó: a kis településeken is szülőhelyüket szerető, azért áldozatra kész fiatalok élnek. A termelőszövetkezet egyik területén, melyet Baglyosnak neveznek, talaj egyengető földmunkát végeznek, s mint ilyenkor gyakran előfordul, régi korok embereinek lakóhelyét bolygatták meg, s régészeti leletek kerültek a felszínre. Erre felfigyelt Balogh László, iskolánk volt tanulója, aki gimnazista korában nyaranta régészeti táborban vett részt. (E munkájáról már közölt riportot a Népújság.) Felvette a kapcsolatot Szénászky Júlia régészszel, aki a lelet megmentésére biztatta őt és ehhez a munkához szakmai segítségét is megígérte. Mivel falunk nemcsak kicsi, hanem szegény is, a leletmentő munkát pénz nélkül kellett megszerveznie Balogh Lászlónak. Az általános iskola honismereti fakultációsaihoz fordult segítségért. Segítenek-e az ásatásban? Anyagi szolgáltatás nélkül, de egy nagy kaland múlhatatlan, felemelő öröméért. Erre mindnyájan készek voltak. Október 24-én kezdődött el a munka. Szívet melengető volt látni a gyereksereget ásóval, lapáttal, spaknival, kisseprűkkel. Akinek nem volt szerszáma, a puszta kezével teregette, szitálta a rögöket, hogy a legapróbb cserépdarab se kerülje el a figyelmüket. Lelkesedéssel töltötte el a gyerekeket, hogy egymás után kerülnek elő a régen élt emberek üzenetei: a brnzkori cserépedények, a római kori, szarmata kori égetőhelyek, s a korai Árpád-kori temető felnőtt- és gyermeksírjai. Az üzenetet megértették: itt, a hajdani lápvilágban évezredeken át emberi közösség élt. Élt, tet- tete a dolgát, s itt talált végső nyugodalmat. A szülőföld szerétét és szolgálatát tanulhatják a múlt üzenetéből ezek a fiatalok. A leletmentő brigádhoz felnőttek is csatlakoztak, különösen sokat tett Laurencsik György, aki a tsz talajegyengető munkáját irányítja (ő is iskolánk volt tanulója), ő mentette a gépek által megbolygatott sírokat, hét végén őrizte a helyet, hogy avatatlan kezek ne nyúljanak semmihez. A feltárt cserépanyagot gondosan csoportosítva az iskolába vitték, ahol Balogh László vezetésével megkezdődött a tisztogatásuk. Majd dr. Szénászky Júlia útmutatásával az össze- ragasztásuk is megtörtént. Ez a benti munka is nagy érdeklődést váltott ki, a munkás kéz nem lett kevesebb. Az eddigi leletmentő munka sikerrel gazdagította az önkéntes és mindig lelkes gyerek-gégészeket”. A feltárt cserépanyag kiállítását december elejére terveztük az iskolában. Szeretnénk, ha a falu érdeklődő lakossága is láthatná és gyönyörködhetne e szép leletekben. Ehhez egyelőre megfelelő terem nincs. -De a remény megvan: hátha ez is sikerül. írhatnék még a megálmodott további ásatási tervekről, amelyek nap mint nap megfogalmazódnak: „majd a tavasszal, ha jó idő lesz...” Ám a lemondásokban edződött felnőtt látja a szép tervek komor korlátáit is. De ennek a vállalkozásnak eddigi sikerélménye már ezeké a gyerekeké, fiataloké. Valami nemeset akartak, hozzátették szívüket és erejüket: az eredmény az ő érdemük. Holecskáné Varga Éva tanár Bucsa / Nagyszerű est volt A nyilvánosság előtt is szeretnénk megköszönni az „Egy húron pendülünk” citeraegyüt- tesnek (vezetője Veress János, tagjai Herceg Gábor és Futaki István), valamint Tóth Istvánnak, az V. kerületi HNF kulturális munkabizottsága vezetőjének, hogy a békéscsabai Len- csési Napsugár nyugdíjasklub tagjainak egy nagyszerű estet szereztek. Állandó székhelyükön, a Lencsés! Közösségi Házban társadalmi munkában szórakoztattak bennünket. Teaesttel összekötve, Szól a nóta, Dankó-est a közösségi házban címmel.. . Kiválóan, jó hangulatban, két óra hosszán át, a jelenlevőket is megdaloltatva muzsikáltak. A vidám este értékét emelte, hogy Tóth István a rövid szünetekben Dankó Istvánról, a híres prímásról, születésének 130. évfordulója alkalmából, nagy szeretettel kiváló életrajzot adott. Várhelyi Györgyné, a Lencsés! Napsugár klub vezetője, Békéscsaba Dévaványán az új gyermekorvosi rendelő alapozását társadalmi munkában a helyi Aranykalász Termelőszövetkezet kezdte el 1986 decemberében. Majd 1987 májusában a Mezőtúri Építőipari Kisszövetkezet folytatta a megkezdett munkákat. Az épületben a két gyermekorvosi rendelő mellett három szolgálati lakás is lesz. Az épület — az elvégzett társadalmi munkák értékét is beleszámítva — négy és fél millió forintba került, a műszaki átadásra még ebben a hónapban sor kerül Fotó: Oravszki Ferenc ' ' ' . I Gabonamúzeum, Békéscsaba Érdemes felkeresni! Tetszett a műsor Elekről, az idősek klubja egyik tagjától kaptuk az alábbi levelet: „Nagyon szép élményben volt részünk — kezdi a levél írója. — Eleken az idősek klubja vezetője, Nedreu Dá- vidné meghívta hozzánk a Békés Megyei Vakok és Gyengénlátók Szövetségének kultúrcsoportját, akik felejthetetlenül szép délelőttöt szereztek nekünk. Talán nem szégyen, ha leírom, még sírtunk is a műsoruk alatt. A helyi határőrségtől pedig kis- katonák jöttek, és Mikulásnak, krampusznak öltözve csomagot osztogattak közöttünk. Hálásak vagyunk ezért a szervezőknek. Emberséges munkájáért köszönet illeti Erdei Bélánét, aki minden egészségügyi problémánkban támogat bennünket, tanácsot ad nekünk.” Uszka Flóriánné Egy ismeretlen fiatalemberhez A fiunk Orosházán motorkerékpárral karambolozott egy útkereszteződésben, az esti órákban. Tehergépkocsival ütközött. Egy ismeretlen fiatalember nyomban értesített bennünket a balesetről, s ennek a fiatalembernek azokban a percekben meg sem tudtuk köszönni a gyors értesítést, az emberséget. Ezért, most így a nyilvánosság előtt szeretnénk neki köszönetét mondani, s egyúttal örömmel beszámolni arról, hogy Zsolt fiunk felépült, jól van. A baleset egyébként a Kossuth utca és az Október 6. utca kereszteződésében történt, október 24-én. Gergely Sándor és felesége, Orosháza Megérte a fáradságot, s azt a kis gyaloglást, amit a Békéscsabai Gabonamúzeum megtekintéséért tettem. A Köjálnál, leszállva az autóbuszról. már integetett felém a valaha Makó határában állott szélmalom, mely messziről hirdeti a hely rendeltetését. A gabonamúzeum létrehozása jó és hasznos gondolat és tett volt; a kivitelezés már annál több gondot okoz, de biztos, hogy látogatott és hasznos inézmény lesz, mely méló emléket állít a kenyérnek, s annak a sok izzadságnak. amivel a „mindennapi” az asztalra került, s készült. Cs. Szabó István gondos és szakszerű tárlatvezetéssel bemutatta a már elkészülteket és tájékoztatott a nagy és távlati tervekről, melyek próbára tesznek embert, szervezőkészséget és pénztárcát. Sok érdekesség, be- mutatnivaló gyűlt már itt — Fű, fa, virág és minden állat életünk része, szebbé varázsblója lehet, ha nem űzzük, taszítjuk el magunktól, miután már nincs rá szükségünk — írja a Békés megyei állatbarátok nevében egy olvasónk. Állatvédő, állatbarát egyesület létrehozását javasolja megyénkben is. Érzékletesen és együttérzőn ír az utcára kicsapott kutyákról, macskákról, amelyek az emberi gondatlanság és nemtörődömség áldozatai. Valóban igaz, hogy sokan megunt állataikat elcsapva a háztól, veszélyeztetnek másokat, kínozzák a vétlen élőlényeket. Számtalanszor eddig is össze, melyeknek megfelelő tárlókról, bemutatóhelyekről, tájékoztató szövegekről kell majd gondoskodni, hogy betölthesse hivatását. Javaslom, hogy egy- egy bemutatóhelyen, objektumnál egy magnetofongomb megnyomásával előre felvett tudományos-néprajzi szöveg tájékoztathatja az érdeklődőket a látnivalókról. Érdemes lenne a városból erre kijáró autóbusz vonalát e múzeumig meghosszabbítani. Ez sok látogatót szállíthatna ide; továbbá a városban irányítótáblákat elhelyezni, melyek az érdeklődőket is tájékoztatnák, s nem utolsósorban a telefonkönyvben feltüntetni e gabonamúzeumot ... Sok sikert, jó munkát kívánok a gabonamúzeumnak. Réz Sándor néprajzkutató, Makó. szóvá tettük, írtunk már erről a témáról, hiszen azt semmiképpen nem helyeselhetjük, hogy a kóbor kutyák, ellenőrizetlen, oltatlan állatok gyermekeink egészségét veszélyeztessék, s azzal a javaslattal sem lehet egyetérteni, hogy a kukák mellé helyezzünk az állatók számára ételt. Ügy sem dicsekedhetünk megyeszerte valami nagy köztisztasággal. Az viszont meggondolandó, jó ötlet, hogy néhány állatbarát, netán ráérő ember, aki nem sajnálja a fáradságot, az állatok védelmében kezdeményezze állatbarát, -védő egyesület . alakítását településenként. Hz állatok védelmében A vadászfeleségek sorsa sem könnyebb a horgászokénál. A különbség legfeljebb annyi, hogy míg a horgászfeleségek nyáron, a vadászoké télen tölti férj nélkül a hétvégét. Gondolom, a füzesgyarmati vadászok a szelet akarták kifogni a vitorlából, amikor jó néhány évvel ezelőtt azt mondták az asszonyoknak: ha nem akartok otthon egyedül maradni, gyertek velünk vadászni. Kétszer sem kellett mondani, azonnal elfogadták a hívó szót. Azóta minden szezonban egyik hétvégén az asszonyok a hajtők, cipelhetik az elejtett vadat vadász férjük után. Ilyenkor, úgy hiszem, lelkűk mélyén, már ezerszer megbánták, hogy olyan könnyen ráálltak a vadászatra... Fotó: Fazekas László Ecce homo A negyvenéves, sikeres főorvos beült a garanciális Ladába és Leautózott a falusi temetőbe, ahol szülei nyugodnak. Mielőtt elhagyta a várost, még beugrott az ABC-be a megrendelt cse- megekosárért — el ne feledd, drágám, figyelmeztette a felesége, az üzlet hétkor zár, estére vendégek jönnek, te is igyekezz visz- sza —', így a szépen feldíszített kosár idejében a csomagtartóba került. Míg a gyertyákat égette, ifjúságán tűnődött, eszébe jutottak a kentszoimszédok is, Etus néni és András bácsi. Elhatározta, szakít annyi időt, meglátogatja őket. Kócos nádfedelével rogyadozó aggastyánként fogadta a régi ház. Mégis, az apró ablakokban ugyanúgy mosolyogtak a muskátlik, minit gyermekkorában. Amikor Miska fiukkal a csillagos eget kutatták, s András bácsi ámultán hallgatta, milyen okos ez a két betyár kölök. Már is megnyikordult a konyha ajtaja. Etus néni lépett ki, tátott szájjal bámulta, majd nagyot kiáltott: — ...Teremtő Istenem!... — csapta össze a kezét. — Az Imre!... Imikééém!... —■ szaladt hozzá, ölelte, csókolta. — Hát elgyüttél hozzánk, kisfiam?!.... Hallom, magy ember lettél!... Főorvos — simogatta a vállát. —. Gyere gyorsan, hadd lásson András bátyád!... ö is sokat emleget. András bácsi az ágyban feküdt. Amikor meglátta Imrét, nekirugaszkodott, hogy felkeljen. De az asz- szony visszaparancsolta. . Feküdj csak nyugodtan,. András!... Tudod, azt mondta a doktor úr, még sokat kell pihenned, mire teljesen rendbe gyüssz ... ... Egymás szavába vágva mesélt, kérdezett a két öreg. Hogy Miska fiuk egy nagyvállalat igazgatója lett! Matykó építészmérnök, ő is Pesten lakik. Annak is városi asszony a felesége. Doktor!... Gyönyörű lakása van mind a kettőnek, ök is segítettek bele, hatszázezer forinttal... Háromszázat adták Miskának, Matykónak ugyanannyit. —• Nézd, milyen gyönyörű unokáim vannak — Etus néni fényképeket rakott Imre elé. Boldogan nevetett. — Ezt Olaszországból küldték!... Dmitit ni, a Matykóék meg Egyiptomban vetetkeztek le... — De régen találkoztunk —• sóhajtott fel a főorvos. — Mikor voltak itthon?... Én is nagyon szeretném látni őket... — Imikém — pironkodott Etus néni. — Mind a két fiúnk nagy ember lett* Sok a gondjuk, inem tudnak -csak úgy ukk-mukk hazaszalad- gálmi ... Mikor voltak?... Azt hiszem most karácsonyikor múlt két éve. Akkor még Miska csak osztályvezető volt... De soha nem feledkeznek meg a névnapokról. Meg az apjuk születésnapjáról. Mindig küldenek valami ajándékot... Jó gyerekek ezek! — És magának mi a baja, András bácsi? — fordult az ágy felé Imre. — Mivel betegeskedik? — Infarktust kapott szegény — válaszolt helyette az asszony. Elpityeredett ___Azt m ondta az orvos, most már kímélnie kell magát... Pont most gyütt ez a szerencsétlenség. Kitaníttattuk, kisegítettük a gyerekeinket, neki akartunk fogni építeni. Mert lassan ránk dől nagyapa háza... De kevés a pénzünk. Ezután jószágot sem bírunk már annyit tar- rtani, mert én sem bírom már úgy a dógot — sírdo- igált, majd szégyenkezve letörülte a könnyeit. — De majd csak lesz valahogy — kacagott fel váratlanul. — Ügy még sose vót, hogy valahogy ne legyen!... — hosszan nevetett, mintha a világ legmulatságosabb tör- ■ténetét mesélné. A főorvos vonásai megkeményedtek. Kirohamt a kocsihoz. Felnyitotta a csomagtartót, kiemelte a csemegekosarat. .Visszasietett a konyhába, előszedett mindent: márkás italokat, bonbont, hidegtálat, kaviárt. Zavartan csomóba rakta az asztalon. — Ezt maguknak hoztam —i homlokon csókolta Etus nénit, azután kezet szorított az öreg Andrással. — De most már rohannom kell. Éjszakai ügyeletes vagyak... Farkasinszki Lajos
