Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-27 / 307. szám
1988. december 27., kedd Telefontéma: Mi lesz jövőre? — Ki tudja? — felel kérdéssel a kérdésre egy kellemes női hang, majd válaszol is rá: — ész nélkül spórolni fogunk! — Csak ez jut eszébe szilveszter és újév táján? — Ó, sok minden más is. — Megosztaná velem, mi az? — Szívesen, ha inkognitóban maradhatok..,. — Természetesen, de miért? — Mért pont nekem legyen nevem, mikor az ország sorsát annyira befolyásoló döntéshozóknak évtizedekre visszamenően nincs nevük?! Ügy jutottunk ide, hogy senki se felelt semmiért. Én bezzeg mindig viseltem a döntéseim ódiumát. A családért, pénzügyeinkért. Jól is néztem volna ki másképp. És ezután is így lesz. Én leszek a család válságmenedzsere. — Tényleg válságban vannak? — Lennénk, ha eddig is nem fogtam volna a gyeplőjét a két felnőtt, két gyerek fogatának. Közepes kereset mellett. És a pénz eztán sem lesz több, csak a kiadás. — Tehát? — Még szigorúbban megnézem minden fillér helyét. Bár a vezetők is ezt tennék. A karácsonyunk is nagyon szerény volt, csak egy-egy könyv került a fa alá. Eny- nyire futotta és kész. • — Az új esztendő fogadkozásra csábít, szeretnénk új életet kezdeni, ön is? — Most igen! — Eddig soha? — Eszembe se jutott, csak éltem a világba, jó állással, rendes keresettel. Most viszont — a második válás után — rádöbbentem: harmincöt éves vagyok, s kétszer választottam rosszul feleséget. S még örüljek, hogy nem fosztottak ki. — Gyerek? — Egyiktől sincs. Szerencsére. Igaz, nem rajtam múlt. — Hanem? — Olyan hamar vége lett a „boldogságnak”, hogy nem került rá sor. Először szórakozni akartunk. De az se ment együtt. Pedig szerettük egymást. — Akkor mi volt a baj? — Mindenen veszekedtünk. Szinte semmiben nem értettünk egyet. — És ez a házasság előtt nem derült ki? — Utólag látom, hogy voltak jelei, csak nem figyeltem rá. Meg olyankor még engedékeny mindkét fél. Később már kritikusabb. — Előbb kellene? — Persze. Ezt legalább megtanultam, de mennyi gyötrelem árán. Majdnem kilettem idegileg. — És most, hogyan tovább? — Várok, hátha a sors meghozza az igazit. Talán pont ma este... • — Halló, szeretnék érdeklődni ... — Év végi kíváncsiskodás? Hát akkor rossz helyen kereskedik, semmi érdekeset nem tudok mondani. Nős vagyok, két gyerek apja. A házasságom jó, szeretetben élünk. Jogot végeztem, anyagi helyzetünk tűrhető, csak éppen kétszer annyit dolgozunk érte a feleségemmel együtt, mint ami normális lenne. Egyébként pártonkí- vüli vagyak, pedig a szüleim mindketten „öreg” párttagok. — S ön hogy nem lett az? — Érettségi előtt azért, nehogy azt mondják, így akarok előnyhöz jutni. Kitűnő lettem. Az egyetemen viszont láttam a tülekedést, az tartott vissza. Aztán jött a munka, s szereztem egy-két kiábrándító politikai tapasztalatot. Így hát pártonkívüli maradtam. — Demokrata Fórum, Űj Márciusi Front vagy más alternatív szervezet sem érdekli? — Mifiden nagyon érdekel, ami az ország sorsával ösz- szefügg. Figyelem a törekvéseket, az eseményeket, de sehova nem lépek be. — Véleménye azért csak van? — Hogyne. Tisztesség, becsület, munka, felelősség. A legkisebb és a legnagyobb pozícióban is. A felelősséget — ami oly sokáig hiánycikk volt — különösen aláhúznám. $ — Hogy jövőre mi lesz, fogalmam sincs. Egyedül élek, talán egyedül is maradok ... ? Ki tudná megjósolni? — De a szilveszter csak biztos? — Igen. Egy barátnőmmel kettesben töltjük nálam. Csöndben, egy kis étel-ital és a tévé mellett. — Mért nem mennek el valahova szórakozni? — Eddig azt csináltuk, baráti társasában hol a Csabában, hol a Körösben, de valahogy már kilógunk a sorból férj, vagy udvarló nélkül. Pedig nem éreztetik velünk, hogy elváltak és gyermektelenek vagyunk, s mi sem irigykedünk rájuk. Nekik úgy, nekünk így sikerült. — Nem rossz az egyedüllét? — Nem a legjobb, de mit tehetek? Már nem vagyok gyerek, s a harminc után meggondolja az ember, mibe ugrik bele. Az igazság az, hogy nem vagyok elégedetlen. Szeretem, s jól végzem a munkám, megbecsülnek, ragaszkodnak hozzám. — Ez mind fontos, de be- töltheti-e a teljes életet? — Csak az egyik felét. A másikban az emberi kapcsolatok és a kulturális értékek vannak. S akár a munkában, ezekben sem engedem alacsonyra a mércét. — Mondhatom úgy, hogy mindenben igényes? — Igen, és remélem, hogy az is maradok. Vass Márta Minden kedves Vásárlónknak kellemes ünnepeket, boldog új évet, jó vásárlást kívánunk Az ünnepi asztal bőségét ÉLÉSKER biztosítja Megújítandó agrárpolitika Sikerek és kudarcok jellemzik a magyar agrárgazdaságot. Ki a sikereket, ki a kudarcokat hangsúlyozza inkább; de a közös e vélekedésekben, hogy megújításra szorul az agrár- politika. Ezt nem vitatva, tisztázandó; vannak-e, s ha igen, melyek azok a maradandó értékek és folyamatok, amelyek elválaszthatatlanok az agrárgazdaság három évtizedes múltjától? A magyar mezőgazdaság eredményei ugyanis aligha vitathatók, következésképp az agrárpolitikai gyakorlatnak is számos értékálló eleme van. Ide sorolható, hogy az élelmiszergazdaság stabilizációs szerepet tölt be a népgazdaságban: a mezőgazdasági munka elismert lett, az ágazat tisztességes megélhetést nyújt dolgozóinak. A háztájiban és a mezőgazdasági nagyüzemekben szerzett jövedelem segítségével megváltozott a magyar falu képe: a gyakorlat is bebizonyította, hogy létjogosultsága van a többszektorúság- naik. A mezőgazdaság példát adott a vállalati irányítás tekintetében, a legjobb gazdaságok pedig a vállalkozókészség eredményeit is igazolták. Az egész társadalomra hatást gyakorló sikereken túl, szőkébb szakmai eredményeket ás elért a mezőgazdaság: új üzemszervezési formák, módszerek alakultak ki, ezek meghonosodtak a gazdaságok többségében. Űj technikák, technológiák befogadására alkalmas közeg jött létre, s ezek nyomán megváltozott a gazdálkodók szemlélete. Az egykor hagyományos őstermelésre vállalkozó parasztemberek gondolkodásától, munkamódszereitől lényegileg tér el a mai mezőgazdaság. Mindezekre tekintettel kell lenni, amikor az agrárgazdaságban tapasztalható feszültségeket vesszük számba. Kétségtelen, szaporodnak az ellentmondások is, különösen a legutóbbi néhány esztendőben. A leglátványosabb közülük, hogy amíg tíz-tizenöt éve a magyar mezőgazdaság fejlődésének lendületes szakaszában volt, fokozatosan közelített a nemzetközileg is elismert termelési színvonalhoz, manapság ez a lendület megtört, a felzárkózás megállt, s a hazai stagnálás és a környezet fejlődése miatt egyre inkább a leszakadás veszélye fenyeget. Ennek fő oka a műszaki megújulás elmaradása. A hetvenes években rendre új gépek, eszközök, technológiák kerültek a magyar mezőgazdaságba; mára jó részük elhasználódott, pótlásuk forrásai viszont hiányoznak. A statisztikák egyértelműen jelzik, hogy a nagyüzemeknek több mint harmada képtelen a bővített újratermelésre. Üzemi körökben leginkább panaszolt tény, hogy a mező- gazdasági munka leértékelődött. A jövedelemtermelés szempontjából iparból, szolgáltatásból élnek a gazdaságok, egyes helyeken nyereségük 70-80 százaléka e tevékenységekből származik. Az ellentmondásokat szaporítja, hogy az alaptevékenység alacsony jövedelmezőségét még értékesítési zavarok is rontják. Sokan az élelmiszer-termelés prespektívát- lanságáról beszélnek, s eszerint is cselekszenek, amikor háttérbe szorítják a hosszabb távú fejlesztési programokat. Végül is megrendült a termelési biztonság, az üzemi átfogó programok helyett a kivárás taktikáját érvényesíti a gazdaságok egy része. Nyilvánvaló, hogy e módszer huzamosabb időn át az élelmiszer-termelés megtorpanásához vezethet csak, ez pedig mindenkor — de a jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetben különösen — elkerülendő. Társadalmi feszültségeink egyik enyhítője a kielégítő mennyiségű és választékos élelmiszer-ellátás, s ez a társadalmi közérzet fontos tényezője marad a jövőben is. Jelenleg a lakosság jövedelmének több mint 10 százalékát élelmiszerek és élvezeti cikkek vásárlására fordítja: egyre igényesebben a minőségre. Ugyanez a követelménye a népgazdasági érdekből fenntartandó exportnak is, hiszen a világpiacon az árak és a minőség versenye folyik. Mindezeknek ma még ellentmond az élelmiszeripar nagyüzemekre alapozott, megcsomtosodott szerkezete, a piaci információk erőtlensége, a termelők távoltartása a valóságos értékesítési folyamatoktól. Következésképpen olyan helyzetet kell teremtenie a megújuló agrárpolitikának, hogy a termelő szervezetek képesek legyenek befogadni a hazai és a világpiac kívánalmait, s azokhoz alkalmazkodni is tudjanak. Ez a mainál szarosabb együttműködést, közös anyagi érdekeltséget követel a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a kül- és belkereskedelem között. A korábbi, gyakran kezdeményezett és irányított módszerek aligha lehetnek eredményesek az együttműködések kialakításában, működtetésében. Az önszerveződésen, a felek gazdasági érdekeinek érvényesülésén alapulhatnak e kapcsolatok, a korábbi, egymás rovására eredményt elérő módszerek helyett. Természetes, hogy a piacra, az egymás önállóságának tiszteletben tartására alapuló gazdaságszervező módszerek a maitól eltérő ágazati irányítást és érdekképviseletet is felitételeznek. A jövőben hagyományőrzésre és a hagyományokkal való szakításra, eddig szokatlan megoldásokra egyaránt /szükség lesz a társadalmi közérzetet meghatározó élelmiszer-gazdasági megújuláshoz. V. Farkas József Téli pihenő a Békéscsabai Állami Gazdaság telekgerendási gépüzemében. A katonás rendbe állított kombájnpark a gépek megbecsüléséről tanúskodik Fotó: D. K.
