Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-27 / 307. szám
NÉPÚJSÁG 1988. december 27., kedd Karácsonyi mise, pápai üzenet Örményország: Százezer embert telepítettek ki a földrengés sújtotta településekről A békéért, a társadalmi igazságosságért és az elnyomástól való szabadságért fohászkodott tízezer ember előtt II. János Pál pápa a Szent Péter bazilikában tartott karácsonyi éjféli misén. A szertartást öt kontinens több mint negyven országának televíziónézői láthatták egyenes adásban. A világ hozzávetőleg 850 millió római katolikus hívőjének feje arany és fehér színű ruhát viselt, jelképezve az öröm és a remény üzenetét, amelyet Krisztus betlehemi születése hozott a világnak. II. János Pál pápa hagyományos karácsonyi üzenetében széles nemzetközi összefogásra szólított fel az örményországi földrengés következményeinek elhárítása és az AIDS elleni küzdelem érdekében. A Szent Péter bazilikában pontifikáit mise után a székesegyház középhajója erkélyén felállított szószékről elhangzott az „Urbi et Orbi” — áldás a városnak és a világnak — majd a katolikus egyházfő a világ negyvenöt Élve találtak meg 6 személyt szombaton a skóciai Lockerbie település eltűntnek nyilvánított 17 lakosa közül, így a szerdán lezuhant PanAm-repülőgép halálos áldozatainak száma a rendőrség adatai szerint 269. A gépen összesen 258 személy volt. Amerikai tisztségviselők szombaton közölték, hogy közöttük utazott a CIA, az Egyesült Államok Központi Hírszerző Hivatalának egyik tisztje, a szervezet bejrúti részlegének vezetője. Amerikai részről mirBazonáltal nem tartják valószínűnek, hogy a CIA- tiszt volt a terroristák célpontja. s a gépet egyáltalán ezért robbantották volna fel merénylők, ha egyáltalán pokolgép okozta a Boeing 747-es katasztrófáját. nyelvén. így magyarul is, áldott karácsonyt kívánt a hívőknek. A karácsonyi üzenet tévéközvetítését a világ ötven országában kísérhették figyelemmel a nézők. A pápai üzenetet első ízben közvetítette a szovjet televízió is. II. János Pál elmondta, hogy a szegények, az éhezők, a kitaszítottak, a menekültek, a gyűlölet, a háború és a természeti csapások áldozatai között külön gondol az örményországi földrengés áldozataira és túlélőire. A nemzetközi összefogás erősítését szorgalmazta az elpusztult örményországi települések újjáépítése érdekében. A pápa az AIDS-betegek- kel való szolidaritásra szólított fel, akik „nemcsak a betegség fenyegetését, hanem a társadalom hátrányos megkülönböztetését is kénytelenek elviselni”. Az egyházfő felhívást intézett a világ tudósaihoz: tegyenek meg mindent a halálos kór elleni szer mihamarabbi megtalálásáért. A katasztrófa oka ugyanis még mindig nem ismert; amerikai, brit, izraeli szakértők és az Interpol folytatják a vizsgálatot, hogy kiderítsék: szabotázs, műszaki hiba. vagy esetleg egy erős szél okozta-e a tragédiát. A hat túlélőn kívül szombaton nyolcvanöt újabb halottat találtak meg. Franciaországban a Pan Am-gép katasztrófája következményeképpen egyébként már pénteken rendkívüli biztonsági intézkedéseket vezettek be az összes repülőtéren: szigorúbban és módszeresebben ellenőrzik az utasok poggyászát, különösen a török, az izraeli, a libanoni és az indiai járatokra felszállókét. Karácsonyig százezer embert, többségében nőket és gyermekeket telepítettek ki Örményország földrengés sújtotta településeiről. A hajléktalanul maradottaknak több mint fele a köztársaság határain túl, a Szovjetunió különböző városaiban talált ideiglenes otthonra. Mint Sztyepan Salajev. a szovjet szakszervezetek központi tanácsának elnöke a Szelszkaja Zsizny című lapban hétvégén közölt nyilatkozatában elmondta, a szak- szervezetek elsőrendű feladatuknak tekintik a károsultak segítését. Ebből a célból az ország szakszervezeti üdülőiben, nyaralóiban 50 ezer férőhelyet tartottak fenn számukra, és országszerte internacionalista brigádokat szerveznek az örmény városok és falvak újjáépítésére. A szállítások zöme ma már vasúton bonyolódik, de még így is naponta másfél tucat repülőgép visz szállítmányokat Jerevánba. A Pravda a hét végén megírta, hogy a földrengést követő napokban csupán az Aeroflot légitársaság gépei 76 ezer embert és 8 ezer tonna teherárut szállítottak Örményországba. Az Aeroflot most elsősorban a kitelepítésben működik közre, repülőgépein eddig 11 ezer személyt szállítottak el a katasztrófa térségéből. Egyebek között az örmények és azerbajdzsánok közötti viszony javításáról, a párt ez irányú tevékenységéről tartottak tanácskozást pénteken Jerevánban az örmény KP KB székházában. Az értekezleten, amelyen részt vettek az SZKP KB PB különbizottságának örmény- országban tartózkodó tagjai is, kijelölték az újjáépítési munkálatok kapcsán a pártra háruló feladatokat is. Egyébként George Bush megválasztott amerikai elnök fia és unokája vasárnap mintegy 40 tonnányi segély kíséretében Örményországba érkezett. « John Bush és 12 éves fia, George egy DC—8-as teherszállító gép fedélzetén érkezett Jerevánba. A gépen orvosi felszerelések, ruhák és játékok voltak. A legifjabb Bush útjával kapcsolatban elmondta: „Nem tudtam volna otthon maradni és élvezni a karácsonyt, miközben tudom azt, hogy vannak Örményországban olyan gyerekek, akik boldogtalanok.” Az amerikai vendégek meglátogatták Szpitak városát is, ahol a lakosok mintegy háromnegyede a pusztító földrengés áldozata lett. John Bush szovjet tisztségviselőknek kijelentette: „Biztos vagyok abban, hogy ha ilyen dolog az Egyesült Államokban következne be, önök is segítenének nekünk.” John Bush és fia még aznap elutazott a Szovjetunióból, csakúgy, mint számos külföldi, aki részt vett az örményországi mentési munkálatokban, illetve az orvosi ellátásban. Szombaton hazatért egy nyolctagú New York-i egészségügyi csoport is. Az amerikai orvosokkal szovjet tisztségviselők közölték, hogy a december 7-ei földrengés után a térségben a szívrohamok száma megháromszorozódott, s az öngyilkosságok száma is a kétszeresére emelkedett. Örményországban nehezíti a helyreállítási munkálatokat, hogy vasárnap hatalmas mennyiségű hó hullott a földrengés sújtotta területen. A hegyes vidékekre gépeket irányítottak, hogy megtisztítsák az utakat a hótól. MAFFIA SZAKÁCSKÖNYV Ezen a címen adja ki egy bandavezér lánya a harmincöt leghírhedtebb chicagói bűnöző kedvenc ételeinek és italainak receptjét. Ebből megtudhatni például, hogy Al Capone, a gengszterek koronázatlan királya legjobban a spagettit szerette húsmártással. SÄSKAJÄRÄS miatt rendkívüli állapotot hirdettek ki Egyiptom észak- nyugati területién. A hatalmas károkat okozó rovarok Szudánból és Csádból érkeztek. A pusztításukra létrehozott speciális alakulatok a legerősebb rovarirtó szereket vetik be. VESZÉLYEZTETETT NÖVÉNYEK Az USA területén csaknem 700 növényfajt fenyeget a kipusztulás veszélye — mutat rá egy Washingtonban kiadott szakjelentés. Az elkövetkező öt esztendőben valószínűleg 253 növényfaj tűnik el ökológiai okok miatt. VILÁGREKORD MOTORKERÉKPÁRON Milánóban egy egyetemistacsoport világrekordot állított jel, mert 18-an másztak fel egy motorkerékpárra, élő piramist alakítva ki. Ez a csoport tavaly is világrekordot állított fel, akkor 16-an másztak fel egy motorkerékpárra. Az egyetemisták három hónapon át naponta két órát gyakoroltak. A SIVATAGBAN HAGYTAK EGY KATÓNÄT Jason Bother amerikai káplár különös módon vesztette életét. Társai egy katonai gyakorlat befejeztével véletlenül a Mojave-sivatag- ban hagyták. Csak három nap múlva kezdték keresni, és néhány napra rá holtan találták meg. „Surranok” — évi tízmilliárd dollárért Lankadatlan a sportcipőláz Amerikában: becslések szerint 1988-ban vagy tízmilliárd dollárért adtak el belőlük az Egyesült Államokban — kereken 400 millió párat a 245 millió lakosú országban. E lábbeliknek csak kis részét vásárolják kifejezetten sportcélokra: a köznyelven „sneakernek”, azaz „surranónak” nevezet gumi talpú, vászon-, bőr-, vagy műanyag felsőrésző cipő többségét mindennapi, netán alkalmi viseletre szánják, főként a fiatalok — de távolról sem csak ők. A sneaker tartós népviseletnek bizonyul, csakúgy, mint a farmerruházat. Az egyik oík hasonló, a kétségtelen célszerűség: a cipő könnyű, kényelmes, viszonylag tartós és nincs vele sok gond, az amerikaiak a mosógépbe dobják. Olcsónak viszont — ma már — nem mindig nevezhető, s nyilvánvaló: agyafúrt üzleti praktikák is vannak amögött, hogy az Adidas, a Nike, a Reebok és társaik éppoly hevesen keresett fogyasztási cikk — mint például Budapesten . .. A felmérések szerint a sportcipők 30 százalékát 15—22 éves fiatalok vásárolják — mégpedig minden elképzelhető célra. A Nike különleges futócipői például (száz dollár körüli áron) viselői szerint táncra is kiválóan alkalmasak, s mély benyomást tesz a lányokra, ha a „menő” férfiú aranyszínű, bíbor csíkokkal díszített Adidasban jelenik meg a randevún. S máris jön az új árrekorder: a Nike cég 1989-ben hír szerint olyan típust hoz forgalomba, amelybe a viselő tetszés szerint pumpálhat levegőt. Miután megvette a cipőt — 150 dollárért. Panflm-gép — földi túlélők Couiia/íMCTimecKasi A MHflyCTPMfl ja Akik nem hallgattak Az 1929—1930-as évek gazdaságunkban a parancsuralmi- adminisztratív irányítási rendszer diadalát jelentették. A pártban látszólag már nem voltak olyan vezéregyéniségek, akik szembeszálltak volna Sztálin politikájával. De távolról sem mindenki követte azt fenntartás nélkül. Addigra már, sajnos, meg volt a módszer arra, hogy betörjék az engedetleneket: új pártellenes csoportosulásokba sorolták, ellenzéki - kétkulacsosoknak bélyegezték őket. Így született a Szircov— Sackin—Lominadze csoport. Kik is voltak ezek az emberek? L. Sackin 1917 májusától a párt tagja. 1919-ben megválasztották a Kommunista Ifjúsági Internacionálé első titkárává, a Kommunista Internacionálé II-V. kongresszusainak küldötte, 1927-ben a Központi Ellenőrző Bizottság tagja. J. Szten, a IX. és a X. pártkongresszusok küldötte, a Kommunista Internacionálé agitációs és propagandaosztályának munkatársa, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja, neves szovjet filozófus. 1928-tól a Marx—Engels Főiskola igazgatóhelyettese. V. Lominadze az 1918—1919-es években az OK(b)P Tbiliszi Bizottságának elnöke, 1922—1924-ben a Grúziái Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, 1925—1929-ben a Kommunista Internacionálé felelős munkatársa, 1930-ban az SZK(b)P Kaukázusontúli Országrészi Bizottságának első titkára. És végül Sz. Szircov, a párt kilenc kongresszusának küldötte, 1919—1930-ban az OSZFSZK Népbiztosi Tanácsának elnöke, a Központi Bizottság Politikai Bizottságának póttagja. Korántsem véletlen, hogy ezek az emberek nem helyeselték a sztálini politikát. Még 1929-ben, amikor maguk is aktívan harcoltak a jobboldali elhajlás ellen, Szircov már figyelmeztet a gazdaságpolitika aggasztó tüneteire. Lominad- zéval és Sackinnal együtt még a XVI. pártkonferencián hevesen támadja a kulákokat, de volt bátorsága, hogy felülvizsgálja a falu kollektivizálásának útjaival kapcsolatos korábbi nézeteit. 1930. február 20-án még Sztálin „A siker szédületében” című cikkének megjelenése előtt Szircov előadást tart az egyik főiskola pártcsoportja előtt, ahol élesen bírálja az erőltetett kollektivizálást: „Honnan ez a papírütem? Nem hinném, hogy csak a forradalmi lelkesedés diktálná. E lelkesedés mögött kincstári optimista rejtőzködik, aki nem terheli magát azzal, hogy megoldja a menet közben felmerült problémákat, inkább felteszi a rózsaszínű szemüvegét, s másoknak is port hint a szemébe (...) Mert, ha sokáig bajlódik a paraszttal, időt fecsérel meggyőzésére, esetleg a gyakorlati kérdések kidolgozására, a szomszédos járás, ahol nem törődnek ilyen »semmiségekkel«, megelőzi. Mire olyan sokat törődni a paraszttal? Ijessz rá és kényszerítsd, hogy az alábbi alapelvből induljon ki: aki támogatja a kollektivizálást, az a szovjethatalmat erősíti, aki ellenzi a kollektivizálást, az a szovjethatalom ellensége.” Szircov ellenzi a kulákok tömeges száműzetését, a családtagjaik elleni megtorlásokat, törvénytelennek minősíti, hogy a kollektivizálás aktivistái részesedjenek a kulákvagyonok- ból. Előadását megjelenteti a Bolsecik című folyóiratban. Addigra már tudta, hogy Sztálin az említett cikkében a kollektivizálás alacsony beosztású végrehajtóira hárítja a felelősséget a túlzásokért és a törvénysértésekért. Mégsem húzta ki cikkéből az alábbi sorokat: „Rosszul értelmeznénk a vezetés által kitűzött feladatokat, ha most elnéznénk a túlzásokat, hogy majd az alacsony rangú tisztviselőkre támadjunk és őket tegyük felelőssé minden hibáért.” Felhívta a figyelmet a falun kialakult helytelen gazdasági kapcsolatokra. Szerinte nem szabad központosítani a kolhozok irányítását: „A pénzügyi kapcsolatokra még sokáig szükség lesz ahhoz, hogy a kolhozok is áttérjenek a gazdasági önelszámolásra” — írja. Ez a mechanizmus megakadályozhatta volna a falu kifosztását és megelőzhette volna a szörnyű bűntényt, az 1933-as éhínséget. Sackin és Szten már korábban felléptek az ellen a veszélyes irányzat ellen, hogy a pártban egy jelentős réteg feltétlenül, gondolkodás nélkül követi a pártvezetés minden szavát. Sackin 1929. június 18-án a Komszomolszkaja Pravdában megjelentette a „Le a pártos szűklátókörűséggel” című cikkét. Ki a szűklátókörű? .. Aki a forradalom, a munkásosztály, a párt lelkiismeretes híve. Nincs magánélete, egész lényét a társadalmi munkának szenteli. Az ilyen erényes személyiség is válhat szűklátókörűvé, ha beléoltják az eszmei gyávaság mikrobáját” — írja Sackin és figyelmeztet, hogy ez az „ingovány” végzetes szerepet játszhat a párt sorsa szempontjából. „Harcolni kell a szűklátókörű pu- hányság ellen a pártban, hiszen annak alapítója és vezére senkit sem vetett meg úgy, mint a szűklátókörű embert.” Sackin e cikkét úgy is lehetne értelmezni, mint annak a bírálatnak a folytatását, amit Sztálin hangsúlyozott az SZK(b)P XV. kongresszusán az „ingovány” ellen. De a pártos szűklátókörűségről szólva, úgy bírált, hogy azt Sztálin közvetlenül magára érthette: „A párt fő irányvonalán belül a szellemi élet bármilyen megnyilatkozását és a párton belüli ellenvéleményt méltatlan támadásként értelmezik.” A Gazda saját hatalma egész monopóliumának veszélyeztetését látta a vélemények pluralizmusában. A Központi Bizottság 1929. július 25-i határozatában elítéli Sackin cikkét, mint olyat, ami „a pártkáderek és a pártfegyelem ellen irányul”. De a Komszomolszkaja Pravda másnapi számában megjelenik Szten cikke, amelyben tiltakozik a túlzott gyakorlatias pragmatizmus ellen a politikában, a marxista elmélet mellőzése ellen. Ezt egy durva reagálás követi a Bolsevik 1929. augusztusi számában. Az N. Jezsov, L. Mehlisz, P. Poszpelov aláírással jelzett írásban így fogalmaznak: „Sackin az »ingoványba« sodorja a pártkáderek legjobbjait, a párttagok túlnyomó többségét. A szűklátókörűsegről vallott kirívó fejtegetésével leplezni akarja, hogy megveti a bolsevista vasfegyelmet.” Ugyanez a vád Szten ellen is, aki „bizalmatlanságot szít a párt kollektív tapasztalatai ellen”. Egyenlőtlen erők harca volt ez. Sackin és Szten többé nem publikálhatott, Szircov a XVI. pártkongresszuson még megpróbálta felhívni a küldöttek figyelmét az ország gazdasági fejlesztésében tapasztalható aggasztó jelenségekre: az erőltetett építkezésekre, a befagyasztott beruházásokra, a bürokratikus ambíciók elleni harc sikertelenségeire, a hivatalos optimizmus terjedésére, a gazdasági helyzetről szóló jelentések tudatos meghamisítására. Szircov azt a következtetést vonja le, hogy magában a gazdasági politika irányvonalában van a baj. Hasonló következtetésre jut Lominadze is. Véleményük egybecseng azzal a gazdasági elemzéssel, amelyet korábban már elvégzett N. Buharin. Szircov tudta, hogy ez a következtetés megsemmisítő politikai értékelést vonhat maga után, mégis ilyen szempontból tett jelentést az 1930—1931-es gazdasági év ellenőrző számadatairól. Lominadze is így tesz az SZK(b)P Kaukázusontúli Országrészi Bizottsága jelentésében. Ekkor ismeri meg az ország a „Szircov—Lominadze—Sackin pártellenes csoportot”. Azzal vádolják őket, tagadják, hogy a Szovjetunió a szocializmus időszakába lépett, pedig Sztálin kijelenti: „Már beléptünk a szocializmus időszakába, hiszen a szocialista szektor a kezében tartja az egész népgazdaság valamennyi gazdasági mozgatórugóját, bár még messze vagyunk a szocialista társadalom felépülésétől és az osztálykülönbségek eltörlésétől.” Tehát a frakcióhoz tartozó bűne az, hogy nem énekelnek a kórussal együtt, nem dicsőítik a főtitkár nyilvánvaló ballépéseit. Szircov, mint becsületes kommunista, figyelmezteti a pártot a parancsuralmi-adminisztratív rendszer eluralkodására, de a pártvezetés reakciója ez volt: a bürokratizmus ellen harcol, tehát a trockizmus horgára akadt. A Központi Bizottságban a többség nem támogatta a bolsevista önbírálatra való felhívásukat. A párt szervezeti szabályzatának megsértésével — azaz nem hívták össze a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság egyesített plénumát, a Központi Bizottság póttagjait sem hívták meg — Sz. Szircovot és V. Lominadzét kizárják a Központi Bizottság összetételéből. Szircovot gazdasági munkára helyezték, Lominadze pedig gyári párttitkár lett. A pártból azonban nem zárták ki őket, de hamarosan ugyanarra a sorsra jutottak, mint azoknak a többsége, akik egyenesen vagy közvetve próbálták bírálni Sztálin irányvonalát. Hazánk történelmének e drámai fejezete még mindig . hiányos. A. Kolganov, a közgazdasági tudomány kandidátusa
