Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

NÉPÚJSÁG 1988. december 3., szombat Megújuló érdekképviseletre van szükség Tegnap megkezdődött a szakszervezetek országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) tálhatja, hogy még egyszer ilyen helyzetbe ne kerülhes­sünk. Ahhoz, hogy mai súlyos gondjainkon túljussunk, hogy a gazdaság kimozduljon a holtpontról és ugyanakkor a társadalom is felvállalja a kényszerű áldozatokat, leg­alább két dologra van szük­ség. Az egyik: ez a helyze­tünkkel történő nyílt szem­benézés, a politikai cezúra, a múlt hibás gyakorlatának egyértelmű megtagadása. A másik feltétel nem ke­vésbé fontos: meg kell ta­nulnunk, hogy a közgazda- sági racionalitás, az egyen­súlyi követelmények érvé­nyesülése mellett, éppen egy teljesítményelvű gazdaság­ban van fokozott- jelentősége annak, hogy párhuzamosan működjön a szociális igaz­ságosság, a szolidaritás elve is. Az országnak, a társada­lomnak most világos prog­ramra, az ennek megvalósí­tását szolgáló gyors változá­sokra, ugyanakkor egy elemi nyugalomra van szüksége, hogy nehézségeiből önerőből ki tudjon lábalni. Olyan programra van szükség, amely nemcsak a pénzügyi egyensúlyra, de az emberek morális, lelki egyensúlyának helyreállítására is alkalmas, olyanra, amely perspektívát mutat. Egyebek mellett eh­hez kell hozzájárulnia a szakszervezeti mozgalomnak is — mondotta befejezésül Nagy Sándor, arra kérve a küldötteket, hogy foglalja­nak állást a javasolt kérdé­sekben, nyissák meg az utat egy valóságos átalakulás szá­mára. Németh Miklós felszólalása A vitában szót kért Né­meth Miklós is. Bevezető­ben arról szólt, hogy a je­lenlegi, gondokkal, feszült­ségekkel terhes időszakban a kormány nem tehet mást, mint hogy felvállalja a stabilizációval kapcsolatos tennivalókat, s egyre több elemében a kibontakozás megalapozását. Ez a törek­vése azonban aligha lehet sikeres a szakszervezetekkel kialakítandó együttműködés nélkül. Ezért arra kérte a tanácskozás résztvevőit, hogy támogassák a kor­mányzati munkában tapasz­talható megújulást, s vi­szonzásképpen a kormány a maga eszközeivel elősegíti a szakszervezetek fordulatot és reformot hirdető mozgalmi megújulását. Csak egy erős, az érdekkifejezésben vilá­gosan fogalmazó szakszer­vezet lehet érdemi partne­re a kormánynak — hang­súlyozta. Az eredményes együttműködés fontos fel­tétele mindkét részről a készség az önmérsékletre, a kompromisszumra, valamint egymás tiszteletben tartása a vitában. Németh Miklós elmondot­ta, hogy a Parlament leg­utóbbi ülése előtt tartott SZOT-kormány találkozón még abban a tudatban tár­gyaltak, hogy az országgyű­lés elfogadja az 55 százalé­kos vállalkozási adót. Megis­merve az igényeket, olyan megállapodás született, hogy az eredetileg tervezett 2 mil­liárd forintos központi bér- politikai keretet felemelik 4,1 milliárdra. Időközben a képviselők csak az 50 száza­lékos mértékű nyereségadót szavazták meg. így a kor­mány arra kényszerült, hogy a Parlament ülését követő hétvégén átdolgozza a költ­ségvetést, mégpedig úgy, hogy korábbi döntésük fel­tételeit is megteremtsék. Elsősorban azt vizsgálták meg, hogy miként tudják a kiadásokat, a támogatásokat csökkenteni, ugyanis jövőre a költségvetés hiánya nem haladhatja meg a 20-35 mil­liárd forintot. A támogatá­sok csökkentésénél a kor­mány szem előtt tartotta, hogy emiatt ne növekedje­nek még nagyobb mértékben a lakosság terhei, s ne csök­kenjen a vállalatok érdekelt­sége a konvertibilis export iránt. A költségvetés átdol­gozásánál a kormány azt a szándékát is igyekezett ér­vényesíteni, hogy a korábbi ígéretének megfelelően to­vábbra is biztosítsa a felső-, oktatás, a tudományos kuta­tás, az egészségügy és a kul­túra helyzetének szinten tar­tásához, javításához szüksé­ges költségvetési támogatást, s e körbe az ülésen a kor­mány az ifjúságot is bevon­ta. A kormány tisztában van azzal, hogy az oktatás, a kultúra elhanyagolása az ország jövőjét veszélyezteti. A népgazdaság jelenlegi pénzügyi helyzete nem en­gedi meg, hogy ezekre a cé­lokra az előirányzottnál na­gyobb összegeket fordítsanak, ám az elhatározottakat min­denképpen biztosítani kíván­ják a kibontakozáshoz szük­séges feltételek javítása ér­dekében. A kormány — a politikai testületek döntéseinek meg­felelően — a következő hó­napokban mindent megtesz annak érdekében, hogy fel­gyorsuljanak a reform mun­kálatai. Ennek keretében a stabilizációs program bázi­sán — annak minden prio­ritását és célját megőrizve — hozzákezdenek egy antiinflá­ciós karakterű gazdaságpo­litika kidolgozásához, esz­közrendszerének meghatáro­zásához, ami azonban nem szűkül le az ármechanizmus és árpolitika átdolgozására. Ennek szellemében a jelen­leg érvényesülő restriktiv gazdaságpolitikát úgy kí­vánják átalakítani, hogy mind nagyobb teret kapja­nak a vállalkozásélénkítő intézkedések, felgyorsuljon a gazdálkodási feltételek libe­ralizálása. visszaszoruljon a bürokrácia, megszűnjön a jelenlegi „jogszabálydzsun­gel”. * * * A péntek esti órákban be­fejeződött az országos szak- szervezeti tanácskozás első munkanapja. Nagy Sándor­nak, a SZOT főtitkárának szóbeli kiegészítőjét követő­en 17-en mondtak véle­ményt. A tanácskozás szombat reggel folytatja munkáját. Nevelőotthon-avató Gyula-Remetén — Nagyon tetszik a régi épület — állították egybe­hangzóan a remetei nevelő- otthon lakói. — Olyan ott­honos ... És hétfőn este már ott alszunk! — mesélték iz­gatottan. Igen, az események úgy hozták, hogy a régi nevelő- otthont újra felavatták. Bár nagyon illik rá most már az új jelző is, hiszen kívül-be- lül újjávarázsolták a pincé­től a padlásig. A patinás épület 1913-ból származik, eredetileg is nevelőott­honnak készült. A felsza­badulás után néhány évig (tanítóképző működött a fa­lai között, majd újra neve­lőotthon lett. A 70-es évek elején új, de elég rideg szárnyat építettek hozzá. Még be sem fejezték, ami­skor 1974-ben elöntötte az árvíz. Az itt lakó gyerekek az alig elkészült emeletre kényszerültek. 1975 óta terv a régi épület felújítása és korszerűsítése. 1982-ben fog­tak hozzá, a munka nemrég fejeződött be. Mintegy 15-16 millió forintba került, annak köszönhetően, hogy az in­tézmény maga szerezte be az anyagokat és folyamato­san gondoskodott szakembe­rekről is. Maguk a gyerekek szintén részt vállaltak a csi­nosításban, például az ud­var rendezésében. Nem csoda hát, ha nagy nap volt az otthonban a tegnapi. Az itt dolgozók és a gyerekek bensőséges ün­nepet rendeztek. Az épüle­tet Vámos László, a megyei tanács művelődési osztályá­nak vezetője adta át, aki ünnepi beszédében kiemel­A felújított régi épület te, hogy az intézet dolgozói, a város lakói több mint 4 millió forintos társadalmi munkát végeztek. Az avatóbeszéd után Vá­mos László átadta a megyei tanács ajándékát a nevelőott­honnal^, amelyet Regele Ká­roly igazgató vett át. A Mű­velődési Minisztérium Ki­váló Munkáért kitüntetését Gyürkey Gyuláné gazdasági vezető kapta. Ugyancsak el­ismerésben részesültek a felújítás-korszerűsítésben résztvevők is. A Békéscsa­bai Erőműjavító és Karban­tartó Vállalat kalorikus szo­cialista brigádja felhívása nyomán pedig több mint 50 ezer forint értékű ajándékot is kaptak ezen a napon a nevelőotthon lakói, akik a gyermekirodalomból és nép­dalokból összeállított műso­rukkal köszönték meg a felnőttek gondoskodását és figyelmét. A korszerűsített épületben 60-an kapnak helyet, így a gyula-remetei nevelőotthon ezentúl 150 gyermeket fo­gadhat. A tíz új hálószoba, négy tanulószoba, klubszo­ba. társalgó és fogadóterem igazán szép. Sz. M. DETE-ülés Kardoskúton A DÉTE-taggazdaságok kö­zül 19 tsz-ben folyt eddig meliorációs munka. A melio- rált terület meghaladja a 47 ezer hektárt. Mindez a szán­tóterület 40 százalékát teszi ki. Az elkövetkezendő idő­szakban 7 termelőszövetke­zetben kell befejezni a már megkezdett beruházásokat — többek között ezt hangsú­lyozta tegnap, pénteken a DÉTE igazgatósági ülésén Kardoskúton, Orbán Mihály igazgatóhelyettes. A továbbiakban a hat éve tartó aszályról adott tájé­koztatást. A dél-békési tsz- ekben rendkívül szerények az öntözési lehetőségek. En­nek ellenére a taggazdasá­gokban több próbálkozás tör­tént az öntözés fejlesztésére. Az idén a Nagyszénási Ok­tóber 6. Tsz-ben négy kor­szerű Lineár öntözőberende­zés kezdte meg működését. Várhatóan Nagyszénáson ily módon 1300 hektár terület válik öntözhetővé. A DÉTE javasolja a lineár öntözési rendszer elterjesztését azok­ban a taggazdaságokban, ahol a feltételek adottak. A második napirendi pont keretében tájékoztatót hall­gattak meg a növénytermesz­tés agrokémiai helyzetéről, a folyékony- és szuszpenziós műtrágyafelhasználás lehető­ségeiről. A több éve tartó aszály és a közgazdasági sza­bályozók elvonó jellege miatt az 1975. évi 404 kilogramm/ hektár műtrágya-felhaszná­lásról az idén 280 kilogramm hektárra csökkent ez a szám. Az idei 26 százalékos áreme­lés erősen mérsékli a jövő évi felhasználást is. A nagy­szénási Október 6. Tsz gesz­torságával működő agroké­miai telep megfelelően segí­tette a térség szövetkezetei­nek munkáját. Az idén át­adott kardoskúti biokémiai üzem teljes kapacitása éven­te 60 ezer hektár szántóte­rület tápanyagellátását biz­tosítja. Ennek a telepnek a kapacitása technológiai fej­lesztések révén megkétsze­rezhető. így az átmeneti tá­rolók megépítésével lehetővé válik a szuSzpenziós műtrá­gyázás megvalósítása a DÉTE teljes területén. v. 1. Dőlt betűvel Aki... Pártot alapít a Cini! Nem a Karinthy, hanem a Zalat- nay. Aki előbb botrányszagú könyveivel, utóbb pedig az­zal hívta fel magára a figyelmet, hogy elvállalta Cic- ciolina alias Staller Ilona magyarországi menedzselését. Ám a szépírói babér, meg az olasz-magyar pornósztárral vállalt eszmei (üzleti) közösség csupán jelentéktelen epi­zódnak számít életében, ha megalakul a Zalatnay-párt. Amely persze, mint minden valamirevaló szerveződés, először szervezetként működik, s majd csak később bont­ja ki a pártzászlót. Ha hinni lehet a népszerű, független demokratikus hírmagazin legfrissebb számának, a poli­tikából sorozatosan kirekesztett feministákat célozná meg Zalatnay. Programjaik között olyan fontos kérdések szerepelnének, mint piros lámpás házak nyitása, a „neo- sztálinista, úgynevezett szocialista erkölcs” tiltotta szex­kultúra elsajátítása, és a szennyezett természet alkal­massá tétele — hogy finoman fogalmazzak — a szerel­meskedésre. Cini és pártja az MSZMP-t partnernek te­kinti, mi több, kész vele koalícióra lépni. Az imént leírtak persze csak ürügyül szolgálnak. Ok­ként egy fontos bejelentéshez, amelyhez lehet, az „utolsó csepp” Zalatnay kezdeményezése volt. Kedves Olvasó! Hosszú vívódás után, számot vetve a körülöttem zajló eseményekkel, az állampolgári kezde­ményezések és az alternatív szervezetek mutatta példá­val, bejelentem, hogy önálló, független demokratikus szervezet alapításán gondolkodom. Programját, célkitű­zéseit a gondolattal szimpatizálókkal közösen, teljesen demokratikusan tervezem kialakítani. Egyelőre csupán a szervezet elnevezésére van elképzelésem: A Magyar Népköztársaság Sorsáért Aggódó Erők Független Demok­ratikus Szervezete. Nem kívánunk sem kormánypártiak, sem kormányellenesek lenni, s nem tervezzük, hogy va­laha is pártként funkcionálunk. Felfogásom szerint a szervezet tagja lehetne mindenki, aki felelősséget érez az ország sorsa iránt, aki hisz ab­ban, hogy az anarchia elkerülhető, aki belátja, hogy csak a munka visz előre, s hogy a tettekben megnyilvánuló akarat a nemzet boldogulásának talpköve, aki elismeri, hogy a fordulat éve, de különösen 1957 óta történt va­lami pozitív is ebben az országban, aki vallja, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista berendezkedésű or­szág, aki elhiszi, hogy a közfunkciót vállalók nem mind­egyike sztálinista (neo- vagy posztsztálinista), aki elfo­gadja, hogy 1956 jellegének megítélése, a bős—nagyma­rosi vízlépcső és az erdélyi kérdés mellett más fontos kérdés is van ma Magyarországon, aki nemcsak mások, s legfőképpen nem az utóbbi évtized hibáiból akar ma­gának népszerűséget kovácsolni, akinek önálló arculata és programja van a helyzet javítására, aki realista, te­hát tudomásul veszi a mai magyar valóságot, aki javas­latait az ország gazdasági lehetőségeihez és nem saját ábrándjaihoz igazítja, aki csak legvégső és kivételes esz­közként hajlandó a sztrájk eszközéhez nyúlni, aki észre­veszi, hogy az irreális bérkövetelések semmi másra nem alkalmasak, mint az ország szétzüllesztésére, aki elhiszi, hogy a katonai kiadások csökkentése nem csak egyesek óhaján, hanem a nemzetközi erőviszonyokon is múlik, aki támogatja azt a felfogást, hogy költségcsökkentést nem csak az apparátusi kiadások visszafogásával lehet elérni, aki elfogadja, hogy környezetvédelmi szempontból nem a bős—nagymarosi vízlépcső az ország legneuralgi­kusabb pontja, aki mentes a demagógiától, akinek van vitakultúrája, aki elfogadja, hogy demokratikus jogai a másik félnek is lehetnek, aki tiszteletben tartja mások véleményét, és gondolat ellen gondolattal harcol, aki nemcsak győzni, hanem veszíteni is tud, aki belátja, hogy a jogállamban neki nem tetsző döntések is születhetnek, aki nem utál vagy gyűlöl senkit sem azért, mert az övé­től eltérő a véleménye, s végül, aki még hisz abban, hogy a piros-fehér-zöld alá össze lehet terelni e tíz és fél milliónyi magyart. Hogy nem kapnék elképzelésem meghirdetéséhez sajtó­nyilvánosságot? Lehet, hisz végül is ebben a program­ban semmi botrány, semmi szenzáció nincs. Minek is ír­nának róla? Sőt, ahogy a mostani társadalmi mozgáso­kat elnézem, az is előfordulhat, hogy nem tolongnának a Magyar Népköztársaság Sorsáért Aggódó Erők Függet­len Demokratikus Szervezetébe. Azért reménykedem. Hátha akadnak, akiknek mégis tetszik a program, s leg­alább lelkiekben csatlakoznak a fentiekhez. Hogy minél többen legyünk! J r cuí Iliből^ Az ülésteremben

Next

/
Thumbnails
Contents