Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TIINACS LAPJA 1988. DECEMBER 3., SZOMBAT Ára: 2,20 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM Megújuló érdekképviseletre van szükség Tegnap megkezdődött a szakszervezetek országos értekezlete Füzesgyarmaton a tegnap délelőtti ünnepélyes fáklyagyúj­tás 130-140 lakás, néhány gyermekintézmény, a szociális ott­hon, a helyi költségvetési üzem és a Vörös Csillag Termelő- szövetkezet egy-cgy létesítményének bekapcsolódását jelen­tette a folyamatos gázszolgáltatásba. Makai István, a nagy­községi tanács elnöke a Béke utcában a fáklya előtt kö­szöntötte a vendégeket, köztük Kiss Sándort, az MSZMP Bé­kés Megyei Bizottságának titkárát. A tábla avatása alkal­mából Kiss Sándor tartott rövid beszédet. Ezt követően ke­rült sor az ünnepélyes pillanatra, amikor dr. Győrfy László, a Dégáz igazgatója meggyújtotta a fáklyát (képünkön). Ez­zel Füzesgyarmatra — a Dél-Alföldön 116. településként — eljutott a vezetékes gáz Fotó: Kovács Erzsébet Pénteken Budapesten, az építők székhá­zában megkezdődött a szakszervezetek or­szágos tanácskozása. A 4 millió 200 ezer szakszervezeti tag képviseletében 1098 sza­vazati küldött vesz részt a várhatóan há­romnapos programon. A tanácskozás első napján jelen volt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Részt vett az állami, a politikai és a tár­sadalmi szervezetek számos képviselője is. A tanácskozást Kovács László, a Bánya­ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitká­ra nyitotta meg. Hangsúlyozta: a szak- szervezeteknek most az a legfontosabb feladatuk, hogy rendezzék soraikat, tisz­tázzák és egyértelműen fogalmazzák meg nézeteiket, törekvéseiket, a szakszerveze­teknek egymáshoz és más szervezetekhez való viszonyát. A megújuló társadalom csak megújult, a tagság által irányított és a tagság érdekeit, céljait szolgáló szak- szervezeti mozgalmat tud elfogadni. A küldöttek ezt követően megválasz­tották a tanácskozás munkabizottságait. Elfogadták a tanácskozás ügyrendjét és javasolt napirendjét: a szakszervezeti mozgalom helyzetéről, megújulásának fő irányairól, valamint az érdekvédelmi, ér­dekképviseleti tevékenység továbbfejlesz­téséről, illetve a magyar szakszervezetek új alapokmányának alapelveiről szóló do­kumentumok megvitatását. A tanácskozás résztvevői­hez írásban eljuttatott elő­terjesztésekhez Nagy Sándor, Elöljáróban leszögezte: az országos tanácskozásnak a társadalomban felgyülemlett feszültségek, a szakszervezeti tagság által régóta igényelt változások ismeretében, a legutóbbi időben lezajlott széleskörű vita tapasztala­tainak birtokában kell meg­határozni az átalakulás, a változás fő irányait, az eh­hez kapcsolódó politikai, szervezeti és egyéb feltétele­ket, az érdekvédelmi, érdek- képviseleti munka legalap­vetőbb kérdéseit. — A szakszervezeti mozga­lom megújulása, útkeresése kapcsolódik a hazánkban ez év májusában megindult po­litikai változásokhoz. Azok­hoz a változásokhoz, ame­lyeket mind külföldön, mind itthon azóta is sokan, sok­féleképpen minősítettek — hangot adva a szimpátiának az egyetértésnek, a támoga­tásnak csakúgy, mint a két­kedésnek és az aggodalom­nak, helyenként néhányan az ellenérzésüknek is. Természetesen a szakszer­vezetnek is megvannak minderről a saját tapaszta­latai. Azt látják, hogy né­hány hónap alatt több do­log történt ebben az ország­ban, mint korábban hosszú éveken keresztül. Azt is lát­ják, hogy a politikai vezetés elkötelezett a gyökeres vál­tozások mellett, hogy dina­mikusan próbál hozzányúlni a felgyülemlett társadalmi, gazdasági, politikai problé­mák megoldásához. Azt is látják, hogy a legnagyobb ellenfél az idő, amely kérlel­hetetlen múlásával sürgeti a megfogalmazott szándékok, a megvalósult törekvések és a korábbról ittmaradt, ma is működő mechnizmusok kö­zött feszülő ellentmondások feloldását. — A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa többszöri vi­tában mérlegelte: milyen funkciót, milyen szerepkört kell szánnunk az országos •tanácskozásnak. A SZOT azt kezdeményezi, hogy most összeült országos tanácsko­zás szabjon irányt a szak- szervezetek tartalmi-szerve­zeti megújulásához, ezzel szoros összhangban adjon felhatalmazást egy, az elő­zőek szerinti tartalmat tük­röző Alapszabály — vagy javasolt új nevén: Alapok­mány — kidolgozásához és a SZOT főtitkára fűzött szó­beli kiegészítést. nem utolsósorban körvona­lazza a legfontosabb érdek­képviseleti-érdekvédelmi kérdésekben követendő ma­gatartásunkat, törekvésein­ket. Az országos tanácskozás­nak vitára és elfogadásra javasolt dokumentumok ösz- szeállításakor több fontos kiindulópontot igyekeztünk szem előtt tartani: — az egyik az volt, hogy milyen tanulságokkal szol­gálnak számunkra a magyar szakszervezeti mozgalom el­múlt évtizedei, múltbeli ta­pasztalatai —• a másik szempont arra a kérdésre adandó vála­szunk, hogy milyen problé­máikkal, kihívásokkal kell szembenéznie ma a szakszer­vezeti mozgalomnak — a harmadik pedig az, hogy hogyan körvonalazha­tó, hogyan valószínűsíthető a szakszervezeti mozgalom jövőbeli társadalmi szerepe hazánkban. Mai helyzetünk, mai kö­rülményeink még egyértel­műbben mutatják — és ez a második szempont —, hogy számos nehézség, feszültség, konfliktus közepette a szak- szervezetek csak akkor tölt­hetik be hivatásukat, ha tel­jes energiájukat a dolgozók érdekeinek képviseletére, védelmére fordítják. Hasonlóképpen kell gon­dolkodnunk jövőnk felől is, amelyben egy vegyestulajdo­nú gazdaság talaján létre­jövő és működő plurális po­litikai intézményrendszer körülményei között kell megtalálni a szakszervezetek helyét, szerepét, alapvető feladatait. Mindezeket a szemponto­kat csak vázlatosan érintve, de ezeket súllyal figyelem­be véve, úgy gondolom, a legfontosabb annak leszöge- zése, hogy a magyar szak- szervezetek jelenleg és a jövőben is alapvető felada­tuknak, egész tevékenységü­ket átható fő törekvésüknek a dolgozók érdekeinek fele­lős és hatékony képvisele­tét, védelmét tekintik. Né­mi túlzással azt is állíthat­nám: tanácskozásunk leg­fontosabb feladata, hogy eb­ből a tényből, tehát egy fe­lelős és markáns érdekkép­viselet, érdekvédelem elvál­lalásából adódó összes fon­tos konzekvenciát levonjuk. — Ezek sorában első he­lyen szeretném megemlíteni, mint alapvető jelentőségű kérdést: a Magyar Szocia­lista Munkáspárthoz fűződő viszonyunk alakulását. A szakszervezetek céljai egy­beesnek a párt által vállalt történelmi hivatással, ezért olyan társadalomban kíván­nak munkálkodni, amelyben e párt társadalmi vezető szerepe érvényesül. Maguk II bírálat nem elég Útban Budapest felé, volt időm beszélgetni dr. Soós Józseffel, a Békés Megyei Állat-egészségügyi és Élelmi­szer-ellenőrző Állomás megyei szakállatorvosával, aki egyben a megyei titkárság tagja, Engelhardt Ferenccel, a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Válla­lat szb-titkárával és Andrékó Gézával, a Hafe békés­csabai gyáregységének szb-titkárával: — Ne haragudjanak, ha kissé fésületlenül fogalmazok, de az emberek nagy része kételkedik abban, hogy ko­moly eredményeket tudnak felmutatni a szakszerveze­tek, például az érdekvédelem terén. — Nézze, az emberek aláírták a szakszervezet meg­újulásával kapcsolatos nyilatkozatokat, tehát csak bíz­nak bennünk — válaszol Engelhardt Ferenc —, és re­mélem, erre a bizalomra hosszú távon rászolgálunk majd. Gondolom, most már nagy szavakkal nincs mit kezdenünk. Az emberek a tettekre kiváncsiak és eljött az az idő, amikor bizonyítanunk kell. Remélem, sike­rülni fog! — Egyelőre úgy látszik, még csak a bírálatoknál tar­tunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Andrékó Géza. — De hát bírálni nagyon könnyű. Tenni is kell az ügyért valamit és a tenniakarás nemcsak a mi feladatunk, hanem a szakszervezeti tagoké is. Csodákat ne várja­nak. Hittel vallom azonban, hogy a legjobb úton va­gyunk ahhoz, hogy tárgyalásainkkal kézzelfogható ered­ményeket érjünk el. Hogy a kormány partnert lát-e bennünk? Feltétlenül ezt kell látnia! Béla Vali Nagy Sándor beszéde Az Elnöki Tanács illése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. A testület az Országgyűlés következő ülésszakát 1988. de­cember 20-án, kedden 10 órára összehívta. A Minisztertanács indítványozza, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére: — a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény módosí­tására — a Magyar Népköztársaság 1989. évi költségvetésére — a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosítására — az illetéktörvény módosítására — a Társadalombiztosítási Alapra — a szakképzési hozzájárulásra és a Szakképzési Alapra — a Polgári Törvénykönyv módosítására — a külföldiek magyarországi befektetésére — az Alkotmány módosítására — az egyesülési jogra, valamint a gyülekezési jogra vo­natkozó törvényjavaslatok megtárgyalását. Az Elnöki Tanács hatályon kívül helyezte a lőfegyverek­ről és a lőszerekről szóló 1988. évi '23. törvényerejű rende­letet. — E kérdésről az Országgyűlés fog törvényt alkotni. Az 1989. január 1-jén hatályba lépő, a gazdasági társasá­gokról szóló törvény törvényerejű módosításokat tett szük­ségessé. Az Elnöki Tanács ennek megfelelően módosította a felszámolási eljárásra vonatkozó, valamint a bírósági cég­nyilvántartásról szóló korábban hozott törvényerejű rende­leteket. A felszámolási eljárás hatékonyabbá válik és egy­szerűsödik. A jövő évtől a gazdasági társaság bejegyzése cégjegyzékben kötelezővé válik, módosul a törvényességi felügyelet formája, amelyet már nem a minisztériumok, il­letve a tanácsi szakigazgatási szervek, hanem a cégbírósá­gok fognak ellátni a módosításra került törvényerejű ren­deletben foglaltak szerint. A testület személyi kérdésekben határozott, bírákat men­tett fel és választott meg, valamint kegyelmi ügyekben dön­tött. Körkép Itt a vége — és jövőre? Eredmények, tervek három vállalatnál Gyorsan közeledik az év vége: még néhány hét, és 1989-et írunk. Megkezdődik — sőt, talán már sok he­lyen el is kezdődött — az .,év végi hajrá*’, az ünnepek­re való készülődés, a bevásárlás, a munkahelyeken pe­dig a naptári évben még elvégzendő feladatok teljesí­tése. Körképünk .most ez utóbbival kapcsolatos, egészen pontosan arra voltunk kíváncsiak megyénk három élel­miszer-feldolgozó nagyüzemében, hogy miképpen ala­kul az 1988-as esztendő, és hogyan szervezik, készítik elő az új gazdasági évet, milyenek az exporteredmé­nyek? Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalatnál Csete Ilona, a Gyulai Húskombinátban Szőke Margit, a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál Rá­kóczi Gabriella járt. is egy alulról építkező, de­mokratikus szocializmus megvalósításán munkálkod­nak, támogatják a párt er­re irányuló törekvéseit. Lényegesen bonyolultabb kérdés az egypártrendszer- többpártrendszer problémá­ja, amely ma számos helyen és formában felmerül. A magyar szakszervezeti moz­galomnak, az általa képvi­selt dolgozóknak nem áll ér­dekében, hogy a szakszerve­zetek kisebb-nagyobb poli­tikai csoportosulások har­cainak színterévé váljanak. A magyar szakszervezetek- hek ia jövőben is meg kell kísérelniük különböző érde­kekkel, ideológiai felfogás­sal, politikai nézetekkel rendelkező tagjai összefogá­sát megvalósítani, mert ez teremt esélyt érdekérvénye­sítési lehetőségeik javításá­hoz, a társadalom előtt álló bonyolult feladatok megol­dásában objektíve rájuk há­ruló teendők ellátásához. Ez más oldalról azt is jelenti, hogy a szakszervezeti moz­galomban nem a monoliti­kus szervezeti-politikai egy­ségre, hanem az alapvető érdekek azonosságán nyug­vó, az ország, a társadalom legalapvetőbb érdekeit szem előtt tartó összefogásra kell tennünk a hangsúlyt. A szakszervezetek tudatá­ban vannak az ország rend­kívül nehéz gazdasági hely­zetének. Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán az or­szág valós gazdasági, nem­zetközi pénzügyi terheiről nyilvánosságra hozott adatok azonban számunkra is meg­döbbentőek voltak. A reális elszámolás hiányában szem­besültünk' most már évről évre visszatérően azzal a megmagyarázhatatlan ellent­mondással, hogy a látható erőfeszítések, az életszínvo­nal korlátozása ellenére a népgazdaság helyzete tovább romlik, a kialakuló gazdasá­gi helyzet a vártnál mindig rosszabb és ez további ál­dozatokat követel alakosság­tól. Mindez meglehetősen ké­nyes helyzetbe hozta a szak- szervezeteket, hiszen a való­ságos helyzet ismerete nél­kül könnyen irreális követe­lések élére állhatnak vagy éppenséggel ellenkezőleg, ön­mérsékletet tanúsítanak ak­kor is, amikor ez nem len­ne indokolt. A szakszervezetek megíté­lése szerint a politikai veze­tés, a kormányzat azzal, hogy a ’80-as évtized elején, kö­zepén kitért a valóságos helyzet bemutatása elől, sú­lyos felelősséget vállalt ma­gára. A Parlament üléssza­kán tett bejelentés szükséges lépés volt a társadalmi-gaz­dasági helyzetünkkel történő szembenézés útján. Szüksé­ges, de nem elégséges. Hátra van még a felelősség meg­állapítása, annak feltárása, hogy milyen döntési mecha­nizmus okozta, hogy hosszú ideig ilyen nagyságrendű ter­hek halmozódhattak fel, és ezt a közvélemény, sőt a ve­zetés jó része elől is el le­hetett titkolni. Én itt első­sorban nem a személyi fe­lelősség megállapítására gon­dolok — bár nyilván az sem kerülhető meg —, hanem az intézményi, működési okok bemutatására — hangsúlyoz­ta a SZOT főtitkára. — Min­denekelőtt azért, mert csak ezek megszüntetése garan­(Folytatás a 3. oldalon) Az Orosházi Baromfifel­dolgozó Vállalatnál az évek­kel ezelőtt megkezdett szer­kezetátalakítás adott lehető­séget a kiegyensúlyozott vállalati fejlesztésekre. Ma már nemcsak a magyar há­ziasszonyok Ismerik a líba- májkészítményeket, a puly­ka- és kakassonkákat, ha­nem határainkon túli vá­sárlók Is. — A libamájból készült konzervek értékesítését ta­valy kezdtük. Drága a ter­mék, ennek ellenére na­gyobb a belföldi igény, mint amire számítottunk — tá­jékoztat Papp József igaz­gató. — Export tekinteté­ben — az ilyen típusú ter­mékkel — sok az aprólékos munka. Szak-külkereskedel­mi vállalatok segítenek ben­nünket. Az elmúlt évben megháromszorozódott az ér­tékesítés mértéke, az idén 300 ezer dollár várható. A folyamatos fejlesztés ered­ménye a vákuumcsomagolá­sú pulyka- és kakassonka, a baromfihúsból készült fél­száraz kolbász, a kicsonto­zott csirkecombhús májjal töltve. Ezeket belföldön ér­tékesítjük, de megkezdtük a (Folytatás az 5. oldalon) oEifÉc MMYFI Kardos! hét a EEEDES-ban Ma közművelődési körképet találnak olvasóink a 4. ol­dalon Kardosról. Az írásból megtudhatjuk többek kö­zött, hogy minden csütörtökön van a településen ván­dormozi; hogy Kardoson egy-két család kivételével min­denki szlováknak vallja magát; s hogy az iskolában ki­lencven gyermek tanul.

Next

/
Thumbnails
Contents