Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-21 / 303. szám
1988. december 21., szerda Megkezdte munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) lembe venni az összes észrevételt, bírálatot. Levonta azt a tanulságot, hogy a társadalmi szervezeteket hamarabb kell tájékoztatni. A hatáskörök megállapítása azonban a Minisztertanács feladata, azt nem ruházhatja át. Viszont a két minisztérium felelős szakemberei mellett igénybe veszik az Urbanisztikai Társaság és az Építőművészek Szövetsége közreműködését is. Az építészeti kamara létrehozásának javaslatát jó, támogatandó gondolatnak nevezte a kormányfő. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés a minisztériumok felsorolásáról szóló 1987. évi VII. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslatot — 21 ellenszavazattal és 54 tartózkodással — elfogadta. Rátértek az ehhez kapcsolódó személyi javaslatok tárgyalására. Ä Népköztársaság Elnöki Tanácsa — az MSZMP Központi Bizottsága és a HNF Országos Elnöksége egyetértésével — javaslatot nyújtott be Urbán Lajos közlekedési miniszter, valamint Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter — érdemeik elismerése melletti — felmentésére. Indítványozta továbbá Derzsi Andrásnak, a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóság vezetőjének megválasztását közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterré. Urbán Lajos és Somogyi László felmentését at Országgyűlés elfogadta. Többségi szavazattal Derzsi Andrást közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterré megválasztotta. Ezt követően az elfogadott napirendnek megfelelően megkezdődött a Magyar Népköztársaság 1989. évi állami költségvetéséről szóló törvényjavaslat, az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, a lakásalapról szóló törvényjavaslat, a vállalkozások 1989. évi eredménye után fizetendő kiegészítő adóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Egy tartózkodó képviselő Békés megyéből Fekete János, a szarvasi körzet országgyűlési képviselője. a Magyar Nemzeti Bank nyugalmazott első elnök- helyettese. mind a minisztériumok felsorolásáról szóló törvénymódosítás, mind az új miniszter személyét illetően tartózkodott a szavazástól. — Miért? — kérdeztük tőle a szünetben. — Nem vagyok az átszervezések híve. Azonban mielőtt Bodonyi Csaba, miskolci építész képviselőtársam felszólalt volna, én meggyőződéssel hittem, az új összevont minisztérium valóban hatékonyabban szolgálhatja a reformcélokat. A kormány javaslata helyes. Ám építész képviselőtársam világos érvei megingatták bizalmamat az összevonás helyességéről. Derzsi András miniszterjelöltet pedig egyáltalán nem ismerem. De gondolom még nagyon sok képviselőtársam is így van ezzel. Ugyanakkor a két felmentett minisztert, Somogyi Lászlót és Urbán Lajost kiváló szakembernek ismertem. Meggyőződésem, ha előzetesen valamilyen formában tájékoztatják a képviselőket az új miniszterjelölt személyéről. szavazáskor nem lett volna bizonytalanság, s talán akkor én sem tartózkodom. Villányi Miklós expozéja Bevezetőben elmondotta: az. előző ülésszakon az Országgyűlés már megvitatta a kormány stabilizációs programjának végrehajtásáról és a gazdaságpolitika jövő évi irányairól, céljairól szóló beszámolót, — A novemberi ülésszakon ismertetetthez képest a kormány—SZOT ülésen született megállapodások alapján a központi bérkeretet az egészségügyi, az oktatási, a közművelődési dolgozók béremelésére 2.1 milliárd forinttal, több mint 4 milliárd forintra emeltük — mondotta Villányi Miklós. — Ennek társadalombiztosítási járuléktöbblete az állami költségvetés számára további 800 millió forint. A nyugdíjakat 360 forinttal terveztük növelni. Emiatt a szociálpolitikai csomag 1,4 milliárd forinttal nagyobb. A személyi jövedelemadó adómentes sávjának 55 ezer forintra emelése miatt 5 milliárd forinttal több jövedelem marad a lakosságnál. Ezáltal a reálbér nem 6, hanem 4-5, az egy főre jutó reáljövedelem nem 2, hanem 1 százalékkal csökken, s így jövőre összességében annyit fogyaszthatunk, mint az idén. Ez esetben viszont ami előnyös a lakosságnak, hiányzik a költségvetésből. Méghozzá tetemes összegről, mintegy 9-10 milliárd forint jövedelemről van szó. R kamatok az inflációt követték — A lakosságtól nem várható. hogy az ideinél többet takarítson meg. A külföldi hitelezőink a már magas adósságállományunk nagyságát látva adósságaink csökkentését várják. Az inflációt nem tervezzük növelni az ideihez viszonyítva, hanem lehetőleg mérsékelni szándékozunk. így jó esetben is csak azt tervezhettük, hogy a költségvetés hiánya 1989- ben az idénre várható 20 milliárd forint körül legyen. Ez 5 milliárd forinttal kevesebb a novemberben számítottnál. Tizenkét milliárd forint 1988. évről áthúzódó kamattámogatás forrását is meg kellett teremteni. Az állami költségvetés, vagv annak hiánya nem ítélhető meg önmagában, hanem csak a külső egyensúllyal együtt minősíthető. Ha nem sikerül a külső adósság- állomány növekedését a tervek szerint megállítani, hanem hitelből kell azt fedezni, ezzel egyre nagyobb terhek hárulnak a jövő nemzedékre. Az eddig felhalmozott teljes nemzetközi és hazai adósság közel 500 milliárd forintos államadósságban jelenik meg 1988 végén. Csak ennek a kamata és törlesztési kötelezettsége 1989-ben — minimalizálva az adósság- szolgálatot — 33 milliárd forint. Az eladósodás folyamatában tehát — a nemzetközi pénzvilágtól függetlenül Is — megálljt kell parancsolni. Ennek szerves része az a cél, hogy a költségvetési hiány a 20 milliárd forintot ne haladja meg 1989-ben. A lakossági betéti kamatokkal kapcsolatban még nem terjedt eléggé el a köztudatban, hogy 1988-ban a tartós megtakarításoknál reálkamatot realizáltak, vagyis a kamatok az inflációt követték. Piaci viszonyok között a hitelkamatokból származó bevételek képezik a betéti kamatok forrását és Oldódnak a kötöttségek — Itt az év vége, most már csaknem biztosan tudjuk — folytatta Villányi Miklós —, hogy sajnos a költségvetés hiánya közel 20 milliárd forint, s így a 10 milliárd forintos tartalékot felhasználni kényszerülünk. Ez egyrészt annak tulajdonítható. hogy az automatikusan növekvő kiadások több mint 5 milliárd forinttal, a külön rögzített csengőszámok — mint’ arról az előző ülésen beszámoltam — közel 1 milliárd forinttal növekedtek. Az évközi életszínvonal-politikai és egyéb intézkedéseket, a lakossági megtakarítások növelését célzó többletkamat-támoga- tást a bevételi többletek csak részben tudták-fedezni. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezek ismeretében járuljon hozzá a 10 milliárd forint költségvetési tartalék felhasználásához. A továbbiakban a pénzügyminiszter a jövő évi költségvetés tervét ismertetve annak négy fő vonását emelte ki. — A hazai és a nemzetközi közvélemény egyaránt azt várja — hangsúlyozta —, hogy megőrizzük az ország fizetőképességét, stabilizáljuk gazdaságunkat, és a gyakorlatban is jelentősen előrelépjünk a reformok útján. Az előrelépés egyik záloga. hogy oldódjanak bizonyos gazdálkodási kötöttségek. 1989-től a konvertibilis behozatal 40 százalékánál, ezen belül a beruházási jaSegítik a bányászatot Az összes támogatásnak mintegy 20 százalékát olyan ágazatok, vállalatok kapják, amelyeknél a termelési költségeket a bevételek jelenleg nem fedezik, de tevékenvsé- gükre feltétlenül szükség van. Ilyen a MÁV, a szénbányászat, a légi és vízi közlekedés, a könyvkiadás, a filmgyártás és a moziüzemi vállalatok támogatása. 1989- ben a szén átlagosan 15 százalékos termelői áremelkedésével egyidejűleg a szénbányászat dotációja 4,4 milliárd forinttal csökken. Ideje véget vetni a magyar bányászat létbizonytalanságának, érvényt kell szereznünk itt is annak az elvnek, hogy csak ott szabad termelni, ahol az még jövedelme-’ ző. Ez olyan kiindulópont lehet, ami egyértelművé teszi az üzemek sorsát is. 1989- ben további 2-3 termelőegységet kell lemflvelni. bezárni. a termelést szüneteltetni. A szanálásról szólva ela bankok nyereségét. Magyarországon azonban a hitelek 90 százaléka 0-3 százalékos kamatú kedvezményes lakáshitel. így a piaci és a kedvezményes kamatok különbözeiét nem az igénybe vevők, hanem a költségvetés, tehát az egész társadalom fizeti. vak csaknem teljes körében a behozatalhoz szükségtelenné válik az előzetes engedély. Gyakorlatilag eltűnik az elkülönült keresetszabályozás, ezzel együtt a bérek, a keresetek külön progresz- szív vállalati adóztatása. — Az 1989. évi költségvetés fő vonása az is, hogy nem szándékozunk akkora terhet róni a lakosságra, mint idén, amikoris a fogyasztás 2,5-3 százalékkal csökken. A költségvetés mérlegében mutatkozó rést a lakosságot közvetlenül nem érintő kiadások mérséklésével és az előterjesztett variációk szerint eltérő mértékű vállalati jövedelem-elvonással tervezzük befoltozni. A költségvetés tervezett egyensúlyát 1989-ben inkább a támogatás csökkentésével, mint az elvonás növelésével teremtjük meg. Az élelmiszer-termeléshez kapcsolódó támogatások idén az összes támogatásnak együttesen 40 százalékát teszik ki. 1989-re 9 milliárd forintnyi termelési támogatás megszüntetését tervezi a kormány, ami 5-6 százalék felvásárlási áremelkedést okoz. a már említett teljes felvásárlói áremelkedésen belül. A támogatáscsökken- tés teljes egészében nem hárítható át az árakra, kisebb részét — 700 millió forintot — hatékonyságnöveléssel kell a mezőgazdaságnak ellentételeznie. Abszolút és a többi termékhez képest relatív mértékben is növekszik az élelmiszerek ára. mondta, hogy míg 1988-ban az előző évről áthúzódó 4,2 milliárd forinttal együtt sított a Szanáló Szervezet, addig 1989-re csak 3,5 zet, adig 1989-re csak 3,5 milliárd forint felhasználást terveztünk — 2,8 milliárd forint támogatás mellett. Ezt is jórészt az idei szanálásokból eredő jövő évi kötelezettségek, a mecseki, a tatabányai, és a nógrádi szénbányának, a Ganz Gépgyárnak nyújtandó kifizetések teszik ki. Az 1989. évben az alapvető társadalompolitikai feladatokat ellátó költség- vetési intézményeknek a restrikciós politikából adódó általános leépülését meg kell állítani. Kiemelt fejlesztésekre is módot nyújtó támogatást kap a közösből az ország jövőjét megalapozó felsőoktatás és kutatás. Nagyobb szelet jut a közoktatásra. az egészségügyi ,Megadjuk!’ Manapság ritkán hangzik el a Parlamentben olyan egyöntetű helyeslést kiváltó bejelentés, mint amilyet tegnap délelőtt az Országgyűlés elnöke tett. Röviden ismertette Grósz Károlynak és Huszár Istvánnak az Országgyűléshez intézett levelét, nevezetesen: a képviselők szavazzák meg, hogy nemzeti ünnepünk, március 15-e egyben munkaszüneti nap is legyen. E gondolatokat régóta hallott hosszú vastaps fogadta. (Bizonyára ismeretes, hogy e fölvetés nem újkeletű; az elmúlt hónapok alatt több megyei fórumon is elhangzott.) A dokumentum lényegét, Stadinger István még egyszer megismételte, majd megkérdezte képviselőtársait: megadják-e szavazatukat a javaslathoz — közfelkiáltással, vagy kézfelemeléssel. E szófordulatnak egy történelmi tény adott ismét aktualitást: 1848-ban — ugyancsak az Országgyűlés előtt — Kossuth Lajos azzal a kéréssel fordult a képviselőkhöz, hogy a hadikiadások kérdésében közfelkiáltással szavazzanak. „Megadjuk!” — harsant Bánffi György képviselő hangja az elnök kérdésére, és sorra emelkedtek a kezek. A javaslatot egyhangú támogatással — ez is szokatlan szavazati arány — fogadta el az Országgyűlés. és a szociális ellátásra, a bírói és az ügyészi szervezetekre, az éveken át hátrasorolt kultúrára is. A védelem, az igazgatás és az egyéb területek támogatásának reálértéke viszont csökken. Az oktatásban, az egészségügyben, és a köz- művelődésben dolgozók elmaradt bérszínvonalának ás az ügyeleti és túlóradíjaknak az emelésére 1989-ben 4,1 milliárd forintot lehet fordítani. Az ügyeleti és a túlóradíjak már január 1-jétől mintegy 30 százalékkal növekednek. A bérpolitikai intézkedésekre az egészségügyben és a közművelődésben az év első felében, a pedagógusoknál legkésőbb az új tanév kezdetekor kerül sor. Az 1989. évi költségvetés előzőekben megindokolt 20 milliárd forintos hiányának eléréséhez szükséges intézkedéseket három változatban terjesztette a kormány a Parlament elé. A bevételek magas részaránya törvényekkel szabályozott. A kormánynak nincs szabad keze forráshiány esetén — néhány kisebb, külön törvényi felhatalmazástól eltekintve —, a jövedelemcentralizáció növelésére, arról csak a képviselők dönthetnek. Ezért terjesztette elő a kormány választható megoldásként a Lakásfinanszírozási Alaphoz való hozzájárulást, az állami vagyon utáni részesedést, illetve a vállalkozások 1989. évi eredménve után fizetendő kiegészítő adót. Lakásra várók kedvezményei A Lakásfinanszírozási Alap csupán finanszírozási konstrukció, a múltban keletkezett aránytalanságok áthidalására szolgál. Ettől a lakáscélokra elosztható állami forrás nem lesz több. Jelenleg 280 milliárd forintnál nagyobb a kedvezményes kamatozású lakáshitelállomány. A lakosság által fizetett és a piaci kamatláb különbözetéből adódó — 1989-ben már 42-43 milliárd forintnyi — kötelezettség a költségvetést kiemelkedő mértékben terheli. A Lakásfinanszírozási Alaphoz való hozzájárulásnak az a szerepe, hogy a tehervállalást a költségvetés és a vállalatok között megossza. A javasolt megoldás a jelentkező terheket az alapba történő közvetlen befizetés révén részben a vállalatokra hárítja. A Lakásfinanszírozási Alap terhe mindhárom változatban 57 milliárd forint, s mindhárom változatban forrása a lakossági betétek kamatai után fizetendő, mintegy 9 milliárd forint személyi iövedelemadó és a várható 6 milliárd forint értékpapír- ikibocsátás. Az első és a harmadik változatban a gazdálkodók a ráfordításaik között elszámolva előző évi Szavaznak a képviselők nyereségük 16 százalékának — mintegy 30 milliárd forintnak — megfelelő hozzájárulást fizetnek, a költségvetés pedig 12 milliárd forinttal finanszírozza az Alapot. Ezekben a számokban már figyelembe vették, hogy az első lakáshoz jutó fiatalok lakástámogatására 400 ezer forintot, összességében 4-5 milliárd forintot a vállalatok visszatarthatnak. Ez az eddig elkép- zelthez képest többletforrás lenne a lakáspiacon. A második változatban a Lakásfinanszírozási Alaphoz a gazdálkodók közvetlenül nem járulnak hozzá. A költségvetés terhelése így 42 milliárd forint lenne, és nem működne az első la- káshozjutás külön preferenciája. 1989-ben a lakásra várók pénzügyi feltételeinek módosítását jelenti egyrészről, hogy emelkedik a szociálpolitikai kedvezmény ösz- szege a kétgyermekes családoknál 150 ezer forintról 200 ezerre,' a háromgyerekeseknél 400 ezerről 600 ezerre, s a többi gyermek után 50 ezerről 100 ezerre. Másrészről nő az igénybe vehető hitel összege, harmadsorban pedig lakáshitel-törlesztési támogatást vezetünk be. A támogatás a gyermektelen családoknál a kötelezően nyújtandó hitel tölesztésének 30 százaléka, egy gyereknél 40 százaléka, kettőnél 70 százaléka, három és több gyereknél 80 százaléka. A támogatás öt év után a felére csökken. Mindez nem a Lakásfinanszírozási Alapot, hanem a központi költség- vetést 11,5 milliárd forinttal terheli. Három variáció Az állami vagyon utáni részesedés indokát az adná, hogy a társasági formákban működő vállalkozásoknak az adózott nyereségükből osztalékot és részesedést kell fizetniük az alapítóknak; s csak az ezután fennmaradó nyereséget fordíthatják fejlesztésre. Számítások szerint az 1988. december 31-ei állami vagyon — szövetkezeteknél annak a beruházási támogatással csökkentett része után — 3,5 százalékát, de legfeljebb az adózott nyere-
