Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-20 / 302. szám
1988. december 20., kedd Mágnás Miska és az ő Marcsája Új csapat alakul a Jókai Színházban? Marosa és Miska, a Vas megyei gyerök: Réti Andrea Lengyel Ferenccel Fotó: Gál Edit Furcsa talán, hogy egy színikritika okán az operettbemutató harmadik felvonásával, annak is a remekül megszervezett záróképével kezdem, még közelebbről a „cintányéros cudar világgal”, mert nekem ez volt az egész jókedvű bolondozás kulcsmondata. Mondhatnám úgy is, hogy a dac kulcsmondata, hogy amíg odakint, addig idebent valami felemelően szép arról, hogy az ember mégiscsak akkor ember igazán, ha boldog, ha tehet valamit az igazságért, és kérem ne tessenek valami földrengető, nagy dolgokra gondolni. Aki okos, beéri a kis boldogsággal is, ami igazán az övé, és aki okos, nem lesi kiguvadt szemekkel, hogy mit jut másnak, mennyi jut másnak, kinek magasabb a ka- csalábonforgója. Akinek pedig nincsen kacsalábonfor- gója, esetleg semmi többje, csak négyezer nyugdíja, attól se irigyelje el senki, ha a mindig megszépülő múltba gondol, és önmagában együtt énekli Baraccsal: „A nő szívét ki ismeri?.. Tudom én, hogy már maga ez a felvezetés rendhagyó, de hát mainapság rendhagyó minden, de csak addig, amíg nem vesszük észre, hogy nem is rendhagyó, hanem sokkal inkább természetes, magától értetődő. Milyen jó, hogy (ugyancsak mainapság) már megmosolyoghatjuk az operettműfajt annak idején leutáló hivatalos elvakultságot arról, hogy „mákony, hazug, elvonja a figyelmet a nagy építéstől”, hogy csak a legszebb opu- szokat emlegessük újra elő a történelem panoptikumából. Ha még mindehhez hozzávenném (de hát nem teszem) a szörnyülködést, ami volt, az arisztokrácia operettjelenlététől, akkor kellene, hogy kitörjön a mindent feloldó nevetés (habár így túl finom) annak okán, hogy miféle gyermeteg is tud lenni az ember, ha nem gondolkodik, vagy fél. Most aztán ebben a mi Jókai Színházunkban is láthattunk egy olyan előadást, operettbemutatót Szirmai Albert világhíres Mágnás Miskájából, amilyentől mindig is óvták íróasztalhoz ragasztott egykori ideológusok a magyar színházba járó polgárt, mondván: nem ez kell a népnek ahhoz, hogy jövőjét felvirágoztassá. Amikor aztán kiderült, hogy sem a virágzást, sem a jövőt nem befolyásolja különösképpen, hogy Rolla grófnő a mérnök Baracsba szeret, meg az se, hogy „a gróf fittyet hány”, nos, amikor kiderült végre, hogy nem az a dicsőség a magyar színházi életben, ha azt deklarálja egy színház, miszerint „nem játszik többé operettet” (a csabai is deklarálta anno), akkor jön ez a Miska, ez a Mágnás Miska, és fityiszt mutat a tisztelt álideológusokra, és ke- ver-kavar, netán „kenceficéi” egy olyan színházi estét, amikor (végre) elfelejtjük két és fél órára, miféle „cintányéros cudar világot” hagytunk odakint. Aztán, amikor vége, amikor kilépünk a szikrázóan hideg téli éjszakába, a nagyon is 1988-ba, akkor meg arra kell gondolnunk: ha tudunk még nevetni, hahotázni, örülni annak, hogy van igazság (odabent a színpadon) a földön, és érdemes holnap mindennek újra nekivágni: akkor azt is megfogalmazhatjuk, hogy az operett is része az életünknek, és csodálatos, ahogy feloldja görcseinket, konfliktusainkat, közönyünket és bizalmatlanságainkat, hiszen az élet az sokkal több, mint holmi napi retorikák keltette hullámvihar, netán csak egy pohár vízben. Be kell vallanom, hogy megszerettem a Mágnás Miska békéscsabai előadását, mert nagy-nagy elszántságot, lebírhatatlan, önfeledt ko- médiázást, egy csapat színész halálos-komoly szövetkezését láttam meg benne arra, hogy engem és mind- annyiónkat, ott lent, a zsöllyékben — megnevettetnek, felrepítenek valahová a remények felhői fölé, hogy szétnézzek onnan: nem is olyan ronda a világ. A mesét, amit láttunk, nem ismétlem. Hogy aztán minden mese (jó mese) azért van, hogy igazságot szolgáltasson, nos, ez sem tesz másképpen, ebben is — a szerelem és a boldogság jogán — Baracs, a vasúti mérnök, megleckézteti a grófi felsőbbrendűséget, a „kiváltságos osztályt”, jelezve, hogy feltartóztathatatlanul jön az új társadalom, ahol mindenfajta előjog elenyészik, és ahol „a minden ember egyenlő” hit érvényesül. (Legalábbis a mesékben.) De, hogy figyelmeztet, de, hogy a legharsányabb hahota közepette ott van az is, hogy a „kékvérű” elzárkózás falai minden időkben összeomlanak: ezt nem észrevenni kegyetlen csalódások starthelye lehet. Szirmai Albert fülbemászó muzsikája a zene ritka élményeit hozza, már maga a zene is érdemesít arra, hogy egy előadás-széria erejéig újra felidézzék, miközben az is jó érzéssel megállapítható, hogy olyan szereposztást vonultattak fel, amely nem hagy maga után semmi kívánnivalót. Ez már tényleg egy csapat, ez a Mágnás Miska-gárda tényleg agy „új” csapat, ettől lehet, hogy sokat várhatunk, és talán kapunk is még. Hegyi Árpád Jutocsa, a vendég rendező érti a dolgát. Nyilván, ezt ő is tudja, mégsem árt leírni békéscsabai vendégrendezéséről, mert ami igaz, az igaz, amit el kell ismerni, azt el kell ismerni. Nagy szó, hogy színpadán mindig történik valami, mindig „színház van”, hogy a leglényegtelenebb statisztának is feladatokat ad, hogy nála a primadonna nemcsak énekel, hanem színésznő is, hogy a színészeit — habár kézenfogva vezeti — hagyja úgy komé- diázni, ahogy a szívük-te- hetségük diktálja. Mindenki mintha másabb lenne, mint volt, lehet, hogy csak egy kis mozdulat, gesztus, egy helyénvaló hangsúly erejéig: de más! Lendület, nyitottság és önfeledtség jellemzi a rendezést és tükrét, a színészi játékot, az előadást. Nemcsak, mert címszereplő, kell elsőnek Lengyel Ferenc nevét leírni: nagy komédiás, sziporkázó tehetség ez a fiatal színész, sokoldalúsága egyenesen megejtő. Lehet, hogy itt van már körünkben egy színházformáló, nagy egyéniség? Marcsa — Réti Andrea — a második, habár mit sem jelent itt a sorrend: üde, bájos, bumfordi, és, hogy nem „pántli- kásan” populáris figura, ettől kitűnő. Sivók Irén m. v. a legideillőbb Rolla, látni és hallgatni (és érteni minden szavát!) operetthangulat. Partnere — Baracs István vasútépítő mérnök szerepében — Kincses Károly a visszafogottság révén ér révbe: kiderült, hogy korábbi túlzásait egészen köny- nyedén feledtetni képes. A „sziámi ikrek”, Pixi és Mixi gróf (R. Kárpáti Péter és Sövény Tibor) nem „szatiri- zálták tönkre” (szabadon MGP-től) ezt a külön „kórust”, így aztán kedvünkre nevethettünk póruljárásai- kon, amelyekben azért ott bujkál az igazságosztás kemény alaphangja is. Külön szám a kleptomániás, már a jövőről is valamit sejtő nagymama (Dénes Piroska) és Nagy Mari, mint Korláthy grófné, és Széplaky Endre, mint Korláthy gróf. Egyetlen szó jellemzi Jancsik Ferenc főkomornyikját: pompás. És a többiek, akik a részesei ennek a két és fél órás színházi bolondozásnak? Szlávik István m. v. díszletei egyszerűen revelán- sak, Zeke Edit m. v. jelmezei szintén (talán a harmadik felvonásban nem illő, előnytelen Rolláé és Bara- csé), Felkai Eszter legjobb koreográfiáit múlta fölül többször is, és megfelelően szólt a zenekar Herbály András vezényletével. Bizonyisten, jobb lett a köz-érzetem, a Mágnás Miska után! Hogy is van? „Cintányéros cudar világ!...” Ajánlom másnak is. Próbálja ki. Sass Ervin Egyesülés és gyülekezés Paragrafustörténet Az Országgyűlés ma kezdődő, téli ülésszakán a képviselők várhatóan együtt tárgyalják majd az egyesülési és gyülekezési törvény javaslatát. Mindkettő alapvető emberi és szabadságjog, amely állampolgárságtól függetlenül mindenkit megillet, ahogyan az ENSZ nemzetközi egyezségokmánya fogalmaz: az adott állam jogi I—> fennhatósága alatt állókra vonatkozik. Történelmünk során az egyesületi és gyülekezési szabadság más és más — hol szűkebb, hol tágabb — tartalmat kapott, függően természetesen az adott hatalmi-politikai erőviszonyoktól, az uralkodó osztály elnyomó vagy éppenséggel liberális politikájától. Az egyesülési és gyülekezési jog törvénybeli szabályozására először 69 évvel ezelőtt, 1919-ben került sor. Még mielőtt részletesebben megismernénk e III. számú néptörvény létrejöttének körülményeit, tekintsünk visz- sza történelmünkben egy jóval korábbi esztendőre, nevezetesen 1853-ra. Igaz, nem törvény, csupán egy pátens született ebben az évben az egyesületekről, ám fontos része volt az akkori uralkodóosztály elnyomó politikájának. Ez a pátens a szabadságharc bukása után, a neoabszolutizmus idején a haladó és nemzeti gondolatok elnyomását szolgálta; bármilyen szervezet csak a belügyminiszter által látta- mozott alapszabály szerint működhetett; nemzetiségi egylet csak közművelődési és irodalmi célokra alakulhatott, a munkásegyesületekre pedig több lényeges korlátozást írt elő. Míg az egyesület állandó alakulat, alapszabályban meghatározott keretek között működik, a gyülekezet alkalmi tömörülés. A múlt században a gyülekezési jogot Magyarországon törvény részletesen nem szabályozta; a dualizmus korában, de még 1913-ban is csak miniszteri rendeletekben találhatjuk meg a gyülekezésre vonatkozó szabályokat. Mivel a gyülekezési jog egyik alapvető eleme a népgyűlések tartásának biztosítása volt, a kialakuló és szervezkedő magyar munkásosztály központi célkitűzésének tekintette a szabad gyülekezési jog szabályozását. Az ÁlElelmiszer-gazdasági és Falusi Ifjúság Szövetsége elnevezéssel új, a KISZ-en belüli Ifjúsági tömegszervezet életre hivását határozta el legutóbbi ülésén a KISZ KB Élelmiszer-gazdaságban Dolgozó Fiatalok Tanácsa. Az új rétegszervezet megalakfGÉPLAKATOST és SZERKEZETLAKATOST felveszek Jogosítvánnyal előnyben. Békéscsaba, Kun u. 2/A. Targoncavezetői, raktári dolgozót, érettségizett ADMINISZTRÁTORT, nyugdíjas ÉJJELI-, NAPPALI ŐRT FELVESZÜNK. Füszért, Békéscsaba, Északi ipartelep. talános Munkásegylet 1869. évi egyik inépgyűlési határozata már tartalmazta e követelést, hasonlóképpen az MSZDP 1890. évi pártkongresszusának, illetve két év múlva a földmíves munkások kongresszusának határozata. Térjünk vissza az 1919-es esztendőhöz. Magyarország — szakítva a Habsburgok négy évszázados uralmával és a királyság intézményével — „minden más országtól független és önálló népköztársaság” — fogalmazott a Nagy Nemzeti Tanács a Néphatározatban. A nép- köztársaság kikiáltása után kül- és belpolitikai téren mind válságosabb helyzetbe került a koalíciós Károlyikormány, és ezzel együtt a polgári demokratikus magyar állam is. Meggyorsulta politikai erők polarizálódása, még az egyes pártokon belül is. Az egyesülésről és a gyülekezésről szóló 1919. évi III. néptörvény legális kereteket adott a kommunista párt szervezkedéséhez, ugyanakkor a különféle, ellenforradalmi célú egyesületek — mint az Ébredő Magyarok Egyesülete, vagy a MOVE — alakítását és működését is lehetővé tette. A Tanácsköztársaság a munkásoknak és földmíve- séknek nemcsak hogy megadta a teljes egyesülési és szervezkedési szabadságot, hanem e jogok kifejlesztése céljából anyagi és szellemi támogatásban részesítette őket. A Horthy-korszak jogtudománya a jogfolytonosságról azt tanította, hogy a magyar jogfejlődésben forradalmi változás nem lehetséges, a forradalom után a régi alkotmányhoz kell visszatérni... Másként fogalmazva: az ellenforradalom állama mindent ott akart folytatni, ahol 1918 őszén abbahagyta. A fasizmus idején a törvények tartalmában a polgári fását a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az erdőgazdaságban, a vízgazdálkodásban, a szövetkezeti kereskedelemben dolgozó, valamint a falun élő, a KISZ megújításáért tenni akaró fiatalok határozták el. Az Élelmiszer-gazdasági és jogok megszorítása jelentkezett, és sorra iktatták törvénybe a szabadságjogok korlátozásait. A két világháború között nemcsak hogy elmaradt az emberi jogok alkotmányos módon való ki- nyilvánítása, hanem a szabályokban rögzített jogok érvényesülését (sajtószabadság, egyesülés, gyülekezés) megtagadták a munkásosztállyal szemben — így a kommunista párt is illegalitásba kényszerült. Az ellenforradalmi korszak idején a rendőrhatóságok ellenőrzésük alatt tartották a gyűléseket, engedélyük hiányában meg sem lehetett szervezni őket. A rendőrök a gyűléseken kötelezően ott voltak, és különösen a nyilvános összejöveteleken tartottak szigorú ellenőrzést. A politikai gyűlések tartását — különösen a korszak végén — általában megtiltották. A gyűléstilalmat az 1939. évi honvédelmi törvény állandósította. Ily módon már az első világháború alatt rendkívül megszigorított gyülekezési jog gyakorlását a korszak teljesen felszámolta. Az egyesülési jog szabályozására már a Horthy-korszak elején kísérletet tettek. Az egyesületek belső életét, az alapszabályok kellékeit részletesen szabályozták, és tovább bővítették az állami szervek felügyeleti jogát. Az 1938. évi 17. törvénycikk nem az egyesületi jogról és szabadságról, hanem az egyesületi szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlásáról szólt. A törvény megalkotta a „tilos egyesület” fogalmát, s az ilyen, veszélyes egyesületek működését megtiltotta. Tilos egyesületnek tekintett a törvény minden olyan szervezetet, pártot, amely kormányhatóságilag láttamozott alapszabályok nélkül, illetve a hatóság által elrendelt felfüggesztés vagy feloszlatás után is működött. A tilos egyesületet a belügyminiszter feloszlathatta. vagyonát közjóléti célokra fordíthatta, tagjait „cselekményük súlya szerint” büntetéssel sújthatta. A felszabadulás után megalkotott szocialista alkotmányunk a gyülekezési szabadságot és egyesülési jogot, mint alapvető emberi jogot deklarálja. Az ezzel kapcsolatos részletszabályozást most társadalmi életünk fejlődése, változása igényli. L. E. Falusi Ifjúság Szövetsége (EFISZ) a föderatív alapon újjászerveződő KISZ egyik tag- szervezeteként kíván működni. Az EFISZ minden csatlakozni kívánó, érdeklődő fiatal Jelentkezését (1133 Budapest, Kun Béla rakpart 37—38.) várja. KÖZÜLETEK, MAGÁNKERESKEDŐK, MAGÁNSZEMÉLYEK, figyelem! VÁLOGATOTT, IMPORT; használt ruhák nagy- és kistételű, FELNŐTT- ÉS GYERMEKMÉRETBEN NAGY VÁLASZTÉKBAN, 200,— Ft kg FOGYASZTÓI ÁRON kapható. Válogatás nélkül: 31 — 125 Ft kg-os áron is értékesítünk, 1988. DECEMBER 12-TÖL. Mezőkovácsházi Városi Tanács KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEM „FORINTOS SZALON” Mezőkovácsháza, Árpád u. 165. Élelmiszer-gazdasági és Falusi Hiúság Szövetsége alakul
