Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-20 / 302. szám

i\C1 1988. december 20., kedd Marketing a Metakémiánál A nyugdíjasok a féllitereseket kedvelik... Néhány évvel ezelőtt a magyar gazdaságban még igencsak kínaiul hangzott a marketing szó. Igaz, hogy a marketing szemlélet és a marketing módszer — a pi­ackutatás, a vevőszolgálat, a reklám, a propaganda, a pia­ci stratégia — alkalmazása a tőkés gazdaságokban ala­kult ki, de a szemlélet és a módszerek jelentős része a szocialista vállalatok ered­ményes gazdálkodását is se­gítheti bel- és a külpiacokon egyaránt. Ezt ismerték fel a körösladányi Metakémia Ipari Kisszövetkezetnél is, ahol ez év májusától önálló marketingosztály működik. * * * A gazdasági és a piaci helyzet kényszerítette a Me- takémiát arra, hogy a mar­keting eszközeivel igyekez­zen megtartani és erősíteni piaci stabilitását. A kis­szövetkezetnél elmondták, hogy már jó ideje megszűnt az „ösztönös kereskedés”. A marketing feladata ugyanis olyan rövid- és középtávú stratégia kidolgozása, mely­nek célja, hogy mindenkor a piac változó igényeihez igazítsa a kisszövetkezet fej­lesztési tevékenységét. A marketingosztály azzal kezdte munkáját, hogy A piac változó igényeihez igazodnak. országszerte tizenkét város­ban — Győrtől Miskolcig — a Skála és Centrum áruhá­Mi a marketing? „Marketing: olyan vállalatirányítási szemlélet — s ennek megfelelő eszközök és módszerek komplex alkalmazása — amely a vállalat piaci pozícióinak, kapcsolatainak megőrzésére, fej­lesztésére, a piac befolyásolására irányul. A marketing szem­léletű vezetés a fogyasztók igényei és a verenytársak várható tevékenysége — vagyis a piac alakulása — alapján alakítja a vállalat tevékenységi területét, a műszaki fejlesztés, a termelés és értékesítés szervezetét, irányát. Olyan szervezet és irányítás kiépítésére törekszik, amely folyamatosan képes alkalmazkodni a külső feltételek változásához, és olyan eszközöket mozgósít és olyan módszereket alkalmaz, amelyekkel a számára lehető leg­kedvezőbb piaci jelenlétet, s ezzel az elérhető legmagasabb nye­reséget eredményezheti. A vállalat piaci pozícióitól függően a fogyasztók igényeinek alakítására és befolyásolására is törek­szik . . .** (Mai gazdaságpolitikai alapfogalmak, Reflektor Ki­adó, 1987.) zakban úgynevezett vásár­lói fogadtatásvizsgálatot vég­zett. A cél az volt, hogy ki­derítsék, mennyire ismerik a hazai fogyatok a Metaké- miát és háztartásvegyipari termékeit. Négyezer kérdő­ívet osztottak szét, mely­ből 1300 érkezett vissza. Űgynevezett rétegvizsgálato­kat is végeztek, s ennek eredményeként kiderült, hogy például a nyugdíjasok leginkább az 5-600 grammos öblítőket, mintsem az egyli­tereseket vásárolják. Szó volt róla, hogy a kisebb ki­szerelésű öblítők gyártását megszüntetik. E vizsgálatnak köszönhetően azonban el­álltak szándékuktól, mert nem kívánják elveszíteni ezt a vásárlói réteget. A fogad­tatásvizsgálat azt mutatta, hogy a Metakémia piaci po­Subaru: úton, sínen, levegőben Japán autók magyar utakon Kezdetben valutáért, később forintért is árusítanak A hét végén Budapesten sajtótájékoztatót, Soltvad- kerten a homokon pedig két­napos bemutatót tartottak a japán FHI — Fuji Heavy In­dustries —. a Subaru márka gyártói, a Subaru Ausztria cég, a Subaru importőre és a Comecon-országok export­őre, valamint a bécsi ÁHG — Automobil-Handels- und Werkstätten Betriebsges. M. B. H. cég képviselői. Az FHI az utóbbi években vetette meg lábát Európa autópiacain, noha a világ­cégnél a személygépkocsi­gyártás csak „melléküzem- ág”. 1917-ben repülőgép- gyártással kezdtek, majd a vasúti vontatóberendezések gyártására is specializálód­tak, majd 40 esztendő múl­tán a személygépkocsi-gyár­tásban már szenzációval lép­tek piacra: konstruktőreik terve alapján elkészült a Subaru 360-as típusú kocsi, az első olyan személyautó, amely az akkori időben a „Monocoque” karosszériával és egy kerék felfüggesztésé­vel forradalmasította az au­tótechnika fejlődését. 1970- ben több mint egymillió 360- ast gyártott az FHI. Két év­vel később, vagyis 1972-ben a világon elsőként készítet­ték sorozatban a négykerék- meghajtású személykocsikat. Mindezt magas technikai színvonalon, nagyon szigorú minőségi követelményekkel, és állandóan a piaci igé­nyeknek megfelelően változ­tatták és változtatják a gyártást. A 14 ezer 500 dolgozót fog­lalkoztató gyár központja Tokióban van, s hét gyára a világváros közelében talál­ható. Az FHI Japánban évente 700 ezres személyau­tó-gyártásával a mennyisé­get tekintve a kis autógyá­rak közé tartozik, ami vi­szont európai mércével mér­ve már ugyancsak tekin­télyt jelent. A Subaru Ausztria a ja­pán cég európai vezérképvi­seleteként 9 éve működik, s ez időszak alatt — főként a négykerék-meghajtású sze­mélygépkocsikból — több mint 30 ezret értékesített, s alig két éve betörtek a szo­cialista piacra is: Jugoszlá­viában és Lengyelországban már futnak a Subaru-ko- csik különféle típusai. S ha minden igaz, akkor jövőre már nálunk is találkozha­tunk a Subaru márkával. A sajtótájékoztatón el­zíciói jók, termékeik ismer­tek. A kitöltött kérdőívek ösz- szesítése alapján dolgozták ki a közeljövő fejlesztési terveit. A kérdőívekből ki­tűnt, hogy a hazai háztar­tási tisztítószer-ellátás bi­zonytalan, ugyanis e szerek nagy része importból szár­mazik. A vásárlók igénylik a különböző háztartási, a tűzhely-, bútortisztítószere­ket és a folttisztítókat. A kisszövetkezet elképze­lése szerint a Metakémia egész arculatát, imageját igyekszik megerősíteni, ter­vezik megváltoztatni a szö­vetkezet emlémáját, új cím­kéket, új alakú flakonokat készítettek, s igyekeznek azt elérni, hogy a vásárló a Me­takémia termékeit össze tudja kapcsolni majd a gyár­tóval és a minőséggel. A fej­lesztési tevékenység vezér­elvévé vált, hogy olyan ter­mékeket kell kifejleszteni, amelyhez nem kell a piacot keresni, hanem a fogyasztó már várja az új árut. A Me­takémiánál felkészültek ar­ra is, hogy egy-egy új ter­mék bevezetése ma már sokkal nehezebb, mint mondjuk két-három évvel ezelőtt volt. A fogyasztók ugyanis csak azért, mert egy termék új, nem biztos,' hogy vásárolni is fogják. Éppen ezért fogyasztói an- kétokat szerveznek, s a pro­pagandatevékenységüket is a kor és a fogyasztók igé­nyeihez igazították. A Me­takémia volt az első az or­szágban, melynek szakem­berei felkerestek tizenhat városi kábeltelevízió-stúdiót, s ezeken keresztül reklá­mozták, s reklámozzák ter­mékeiket. Ennek köszönhe­tően e városokban száz szá­zalékkal nőtt a forgalmuk 1987-hez képest. Persze a marketing tevé­kenység, az egységes arcu­lat kialakítása, a piackuta­tás nemcsak kizárólag a marketingosztály, hanem az egész szövetkezeti kollektí­va együttes munkáját felté­telezi. Hornok Ernő A Subaru M—70-es, négyszemélyes kis­autó A Subaru Justy 1100 köbcentis és ötsze­mélyes autó mondták: nálunk főként az M—70 DL és SDX, hagyo­mányos, elsőkerék-meghaj- tású modelljeikkel szeretné­nek megjelenni. A japán cég európai képviselői elmond­ták azt is, hogy január 1-jé- től a változó gépkocsi-beho­zatal nyomán remélnek pia­cot Magyarországon, főként az előbb említett típusok három- és ötajtós változa­taiból. Egyébként az M—70- es kisautó négyszemélyes, 665 köbcentis, 27 kW telje­sítményű, 4 + 1 sebességű, kitűnően gyorsuló, stabil, jó útfekvésű, belül tágas, s alig 4 litert fogyaszt 100 kilomé­terre, amiről az újságírók maguk is meggyőződhettek. Ára vám és forgalmi adó nélkül — különféle extrák­kal — 73-tól 77 ezer schil­ling. Az elképzelések szerint a bécsi ÁHG cég Budapesten lerákat létesítését is terve­zi, mind az új, mind pedig a használt autók értékesíté­sére. Az első időszakban a vevőknek Bécsben, vagy a határon adják át a vásárolt kocsit. Ha az üzlet kifizető­dő lesz, akkor elképzelhető, hogy Subaru-szervizt és al- katrész-lerakatot is telepíte­nek Magyarországra. Terve­zik, s erre megvan a remény, hogy a Subaru első- és négy­kerék-meghajtású személy- gépkocsit forintért is árusít­ják majd. Egyébként a Ma­gyar Autóklub tíz darab Su­baru M—70-essel bővíti sár­ga angyalainak autóparkját, s ezekkel az autókkal né­hány hét múlva már az uta­kon találkozhatunk. — szekeres — Elszabott szolgáltatás O lvasom a szakszervezetek városi és nagyközségi bi­zottságai által összeállított jelentéseket a szolgál­tatások mai színvonaláról. Dőlnek a panaszok. Tót­komlóson a kéménysepréssel, a vasúti és az autóbusz­közlekedéssel, a temetkezési szolgáltatással, Békésen a gázkészülékek, Sarkadon a háztartási gépek javításával elégedetlenek. Battonyán nincs kölcsönző- és barkács- bolt. Általában hiányoznak a cipészek, a fodrászok, a ruhajavítók. A sor vég nélkül lehetne folytatni. És akkor még nem beszéltünk a kisebb településekről. Hallgatom a felszólalásokat a különböző tanácskozá­sokon és nem hiszek a fülemnek. A valamikor szépen kisminkelt, kibodorított lányok és asszonyok arról beszél­nek: az esztendő nagy részében félig slamposan kény­telenek járni, örülnek, ha nagyobb ünnepek tájékán fel­kereshetik a kozmetikust, a fodrászt. Hol vannak már azok az idők, amikor elvittük a cipőt, hogy tegyenek rá egy flekket, vagy megkértük a méretes szabót: varr- jon egy testhez álló öltönyt, szoknyát, nadrágot. Ma már suszterek és szabók sincsenek. Az meg már végképp bohókás ötletnek számít, hogy a Patyolatban mosassuk a ruháinkat. Nem is lenne semmi baj, ha a fogyasztói .társadalmak példái nyomán a régi holmit kidobhatnánk a szemétbe és újat vehetnénk helyette. Vannak, akik ezt is megtehetik, a többség azonban aligha. A lakás festése, tapétázása lassan egy vagyonba kerül, egy pár lábbeli olykor 2-3 ezer forint, a fodrásztól se jön ki senki anélkül, hogy néhány száz forinttal ne könnyebbülne meg. Bizony, nagyot fordult a világ! Az utóbbi években másról se lehetett hallani, mint arról: a mesterségesen alacsonyan tartott árak nem fejezik ki a ráfordításokat. Rájöttek arra is, hogy a szolgáltatás áru, nem szociális juttatás. Egyszóval: a szolgáltatók igyekez­tek a saját lábukra állni, igaz, a terhek alatt meg-meg- roggyant a térdük. Elúszott az állami támogatás, sza­bad árformát alkalmaznak. A valódi piaci viszonyok hiá­nya miatt azonban elszabadult a pokol. Manapság senki sem ludja, hogy egy-egy szolgáltatásnak mennyi a valós értéke, a szakemberek irtóznak a számla kitöltésétől. A szerelők meggazdagodnak, a vállalatok és a szövetkeze­tek pedig becsukják az autószervizt, a fodrászatot. Meg kellene élniük, de miből? A megoldás kézenfekvő: újabb áremelésből. De meddig bírják ezt az iramot a fogyasztók? Amikor a bérek enyhén szólva elszakadtak a szolgáltatások árai­tól. Pontosabban: attól is! A közelmúltban az SZMT el­nöksége is foglalkozott a megye szolgáltatásaival. A VII. ötéves tervben voltak ugyan szervezeti korszerűsítések, országos pályázat alapján mintegy 16,5 millió forint OKISZ-támogatást is kaptak a szolgáltató vállalatok, szö­vetkezetek, de alapvető változásról nem beszélhetünk. Nincs elegendő műhely, szakember, baj van az utánpót­lással. Többen a tanácsokat kárhoztatják, hogy nem tesz­nek semmit a szolgáltatások fejlesztéséért, holott a köte­lességük lenne. Csakhogy legtöbbjüknek erre nincs egy huncut krajcárja sem. Adókedvezmény, hitel, ingyen­műhely kellene a mesterembereknek. Mi a helyzet va­lójában? Megyénkben az 5930 kisiparos háromnegyede a községekben dolgozik. A személyi, az általános forgalmi adó, az egyéb adók és közterhek, a jogszabályok állandó változása, a műszaki fejlesztést akadályozó tényezők a roló lehúzására kényszerítik a kisiparosokat. Ilyen körülmények között mit tehet a szegény fogyasz­tó? Maga barkácsol, mos és vasal, bütyköli a villany- kapcsolót, a vízcsapot, göndöríti a haját és uram bocsá’ kiássa a sírt a hozzátartozóinak. Gondoljuk el: az év első felében átlagosan 21,4 százalékkal nőtt a lakossági szol­gáltatások ára. Az állami szolgáltatók 26,3, a magánkis­iparosok 18,8 százalékkal emelték áraikat. A cipőjavítás 50, a fodrászat 30, az autójavítás 20 százalékkal kerül többe, mint tavaly év végén. Emelnek, emelnek. Sajnos, nem színvonalat, hanem csak árakat. Ezzel azért hoza­kodom elő újra, hogy nagy szerepe lenne a szolgáltatá­sokban is az ellenőrzésnek. Ugyanakkor nincs egységes ilyen szervezet. A társadalmi ellenőrzés, bármennyire is igyekszik, képtelen megfelelni ennek a követelménynek. Igaz, egy legújabb rendelet a kereskedelmi felügyelő­ségekre bízza a szolgáltatások minőségének az ellenőr­zését. De mindenki tudja, hogy ez a szervezet is legin­kább a társadalmi aktivisták segítségére szorul. Ráadá­sul a szolgáltatások több tárca felügyelete alá tartoz­nak. K ik és hol szabták el a szolgáltatásokat, mint a sza­bó a zakó ujját? Talán akkor, amikor az ötvenes években felszámolták a kisipart. De hagyjuk a múltat, nézzünk inkább a jövőbe. Egyre inkább az a meggyőződésem: hagyni kellene végre önállóan dolgozni a szolgáltatókat. Ehhez viszont az szükséges, hogy ne te­gyék lehetetlenné a működésüket. Ne nyirbálják meg a jövedelmüket, hogy legyen pénzük és kedvük fejleszteni, beruházni, gyorsan, udvariasan dolgozni, tisztességes számlát adni a kuncsaftoknak. A befizetett adóból a he­lyi tanács segítse az erre érdemes vállalkozókat. Eret­nek gondolatok? Meglehet. Meg kellene barátkozni vele. Seres Sándor Az Űj Barázda Mgtsz VÁRJA csoportok, részlegek, egyéni vállalkozók, kisiparosok JELENTKEZÉSÉT, ÁTALÁNYDÍJAS ÜZEMELÉSI FORMÁBAN. Termelőszövetkezetünk biztosítja a teljes körű adminisztráció vezetését. Jelentkezni lehet: Bélmegyer, Petőfi u. 13—15. sz. alatt, Anka József irodavezetőnél. Telefon: 06 (66) 51-119. Telex: 85-515.

Next

/
Thumbnails
Contents