Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-19 / 301. szám
NÉPÚJSÁG 1988. december 19., hétfő Rádiós, televíziós tudósítások az Országgyűlésről Ismét élő közvetítésben számol be a rádió és a televízió az Országgyűlés soron következő, december 20-án kezdődő ülésszakáról. A Kossuth rádió programja délelőttönként 10 óra előtt néhány perccel kettéválik: a középhullámon a rá- rádióújságban közölt programot sugározzák, míg a Kossuth URH-hálózatán kapcsolják az Országgyűlés helyszínét, s egyenes adásban közvetítik az ülésszak munkáját. A szünetekben — csakúgy, mint az előző ülésszak idején —, a tervek szerint kommentárok, riportok hangzanak el az adott napirendhez, illetve témához kapcsolódva. A Kossuth rádió hírműsorai egyébként részösszefoglalókat is adnak, s a Déli krónika, az Esti magazin és a Hírvilág hangképes beszámolót sugároz a Parlamentből. A televízió december 20-ától az ülésszak bezárásáig a II-es műsorban közvetíti egyenes adásban az Ország- gyűlés munkáját: naponta 10-től körülbelül 17 óráig. Az I-es műsorban a szokásosnál hosszabb Híradóban számolnak be összefoglalószerűen az aznapi eseményekről. aranyvasárnap — slágerekkel és hiánycikkekkel Üzemi pártértekezlet az Orosházi Üveggyárban Megérett az idő? A hármas huta főgépésze, Fetser János vitára kész, közéleti gondolkodású, politizáló munkás. Alapszervezeti párttitkár, pártbizottság! tag volt a sokat bírált korábbi időszakban. Viselkedését pártszerűtlennek minősítették a többségi véleménytől való elzárkózása miatt. — Az ad hoc bizottság munkáját elismerem, de miért nem vették figyelembe a június 9-én, Sándor Antal vezetésével dolgozó objektív bizottság véleményét, reális személyi következtetéseit. Mi néhányan felvállaltunk egy ügyet, amelynek megvalósítása során magam is követtem el hibákat. Ezért pártfegyelmi vizsgálatot kérek magam ellen. De mi itt, 1988-ban, Orosházán, nem félünk a szókimondástól, és remélem nincs is okunk rá. Tapasztaltunk visszásságokat a gyárban, szeretnénk végre helyre tenni a dolgokat, és nyugodtan dolgozni. Reméljük, ehhez már megérett az idő. (Folytatás az 1. oldalról) A másik nagy sláger a 180 perces videokazetta volt, amit 890 helyett 500 form-, tért lehetett megvenni. A játékok közül legtöbben most is a Barbie-babákat, a matchboxokat és a Legókat keresték. A tavalyi forgalomnak körülbelül a 80 százaléka az idei. Műszaki cikket például akkor csaknem 2 millió forintért adtak el, most 590 ezerért. Az országos hiánycikkek alól ez az áruház sem kivétel. Sokat adtak el szovjet automata mosógépből, csillárokból, izzólámpából és elemből. Az elmúlt évinél kisebb forgalomra számítottak, ezért is adtak árengedményt valamennyi osztályon. A Békési Skála Áruházban szintén gyengébb volt a forgalom a tavalyinál, . annak körülbelül 50 százaléka, mondta Háló István igazgatóhelyettes. Ahogy az ezüstvasárnapon, most is a hiánycikkeket keresték a vásárlók: a színes tévét, a fagyasztóládát, a gázkazánokat, tűzhelyeket, segédmotorokat, a Legót, stb. Élelmiszerből és illatszerből kielégítő volt a kínálat, általában a tőkés importból származó cikkekből nagyobb a választék. A Mezőkovácsházi Mozaik Áruház igazgatója, Síkiér Gyula arról tájékoztatott, hogy a tegnapi forgalmuk rrfiridössze 500 ezer forint volt, ami az elmúlt évhez képest 40 százalékkal kevesebb. Pedig 27 milliós árukészlettel várták a vásárlókat. Igaz, sokan a hiánycikkeket keresték, mint például a magyar színes tévét, de hát csak ITT-t tudtak ajánlani, ami a magas ára miatt nem lett slágercikk. Megtudtuk az igazgatótól, hogy a mai napon, vasárnap, kaptak mélyhűtőládát, amit azért nem tudtak a vásárlók rendelkezésére bocsátani, mert az árát csak a jövő héten tudják meg. Ez azt jelenti, hogy a héten már mélyfagyasztót is tudnak a vásárlóknak kínálni. Sőt, az igazgató szerint magyar színes televízió is érkezik az áruházba. Ügy látszik, a héten azoknak is szerencséjük lesz, akik országszerte hiába keresték a C— 12-es gázkazánt, a Siesta- gázkályhát. Ebben az évben még gázkonvektorokat is szállítanak a Mozaikba. (Folytatás az 1. oldalról) letben, később jöttek a buktatók. Ezért saját maga és az üzemi pártbizottság is felelős. A városi és a megyei pártértekezlet összehívásának kezdeményezését nem tartja hibának, és az amerikai—magyar vegyes vállalat létrehozását is mindig támogatta a pártbizottsággal együtt. Felfokozott indulatok közben viszont nehéz nyugodtnak maradni. Most az a legfontosabb, hogy visszaállítsák a megingott bizalmat. Hozzászólások A felszólalások egyszerre mutattak bizalmat és bizonytalanságot, indulatokat és felelős megnyilatkozásokat. A jelentkezettek mindegyike, 33-an kaptak lehetőséget véleményük elmondására. Lovas Julianna véleményét követte Fetser János főgépész, Pipis László művezető, Tóth István osztályvezető, dr. Mészáros Béla kereskedelmi igazgató, Vargá- né Nagy Ilona programozó csoportvezető, Ágoston Lajos gépgazda, Erdélyi Béla gyáregységvezető, Oláh István üzemvezető, Szabó Gábor szervezési osztályvezető, Búza Katalin, az üzemi KISZ-bizottság titkára, Szálai Csabáné oktatási előadó, Pozsár Lajos diszpécser, Csontos Kálmán olvasztár, Kasuba István művezető, Furus Károly csoportvezető, Juhász Elemér igazgató, Le- hoczki István üzemgazdász, Holecska Zoltán főgépész, Varga Zoltán osztályvezetőhelyettes, Pintér Mihály művezető, dr. Násztor Sándor osztályvezető, Papp János szervező, Sinícó Sándor gyáregységvezető, Péli Györgyi személyzeti előadó, Sülé Antal művezető, Szederháti István anyagosztály-vezető, Fórján Zoltán szb-titkár, Sülé Katalin (meghívott) tervező, Tarján József nyugdíjas pártbizottsági titkár (meghívott), Batta György gondnok, Paulik János mérleglakatos és Bódi László osztályvezető. Általános következtetésük szerint először a gyár politikai életében és közhangulatában kell a rendet megteremteni. A bizalom légkörét erősítve tudja csak a 3000 ember fő feladatát, a termelést jól ellátni. Többen foglalkoztak a 7 hónappal ezelőtt választott egytestületes pártbizottság megalakulásának körülményeivel. „Kern volt minden rendben a jelölést előkészítő bizottság körül” — jelezte az egyik felszólaló. Személyes és csoportérdekek érvényesítésének szócsöve, szavazógépezete lett a párttagság, a pártbizottság — érezték többen. „A gyárban kialakult párthatalmi-elit képtelen változtatni sztálinista szemléletén. Hiába próbálnak a munkások szakítani azzal a gondolkodással, hogy egy-egy kérdésben nem az érvek súlya a döntő, hanem a cím és a rang. Egy munkás érvei csak akkor valódiak, ha a mindenkori igazgatóval csatázik, de ha már a helyettesével, akkor a magatartását pártszerűtlennek minősítik” — mondta a munkások egyike. „Szakítsunk a szubjektív véleményformálással, legyen egység a szavak és a tettek között, és végre dolgozzunk zavartalanul a családunkpak megélhetést biztosító gyárban!” Fontos kérdésként vetődött fel, hogy a tömegkommunikációs eszközök nem mutatták be kedvező színben a pártvezetés viszonyát a külföldi tőkét mozgósító vegyesvállalati témához. Ezzel kapcsolatban az előkészítési munkálatokkal foglalkozó vezető a feltételezés ellenkezőjét bizonyította. „A beruházást nem tudnánk a párt segítő támogatása nélkül megvalósítani — mondta. — Maximális, belső indíttatásból fakadó együttműködést tapasztaltunk a pártvezetésben a vegyes vállalattá fejlesztésnél. Ezért is döbbenetes meglepetést jelentett a hír, hogy az üzemi pártbizottság szemben áll a vegyes vállalattal.” Tiszta erkölcsű, energikus párt tagjai kívánnak lenni a fiatalok, akik maguk is belülről alakítják az újfajta politizálásra késztetett pártot. A politikai vitakultúra hiányával magyarázták a gyáron és a párton belüli személyeskedő ellentéteket. A fiatal műszaki értelmiség megbecsülésére, a szakmai tudás érvényesítésére, az érdekeltségi rendszerek kiépítésére, a párt szakszervezeten belüli pozícióinak erősítésére hívták fel a figyelmet. Alulértékelt az ország irányítói és közvéleménye előtt megyénk és azon belül az Orosházi Üveggyár élete és tevékenysége. Nem szabad az eredményeket sem eltitkolni és január 1-jétől december 31-ig dolgozni, bizonyítani kell a gyárban. A politikai és a gazdasági vezetésnek érdeke az objektív együttmunkálkodás. Ne csak beszéljenek a nyíltságról, de gyakorolják azt. Az egytestületes pártbizottság megalakítása önmagában nem jelent megújulást, azzal a múltat is lehet konzerválni, ha a régi emberek régi módszerekkel és stílusban irányítanak. Megbomlott az egység a pártbizottságon belül, a gazdasági és pártvezetők között, a szakszervezettel való kapcsolatban — ezt mindenki érzékelte. Az okokat egy öttagú ad hoc bizottság volt hivatva felkutatni, működését azonban vegyes érzelmek fogadták. Egyesek elfogultsággal vádolták személyi összetétele miatt, mások objektív, minden részletre, az események reális értékelésére alkalmas testületnek minősítették. A vizsgálat eredményét nevek említése nélkül a kollektív munka tanulságaként hozták nyilvánosságra. „Nem a személyes- kedők tábora, hanem a jelenség bemutatása volt a cél” — mondta a bizottságban dolgozó munkatárs. Az öttagú bizottság egyik tagja az utolsó munkafázisnál, a dokumentum aláírásánál nem volt jelen. Most azonban ő is elmondta véleményét, amely szerint a bizottság vállalja a felelősséget mindazokért, amit megállapítottak. Hozzá is eljutottak az egyoldalúság vádpontjai. Ügy érezte, hogy bizonyos fontos vélemények kimaradtak a vizsgálati anyagból. Nem értett egyet a korábbi pártbizottság munkamódszerével és stílusával, amely szerint a testületi ülések elé terjesztett kérdésekről korábban születtek meg < a döntések és nem volt tanácsos eltérni a „forgatókönyvtől”. Az igazi megújulást csak változott módszerekkel, nyíltsággal és együttműködési készséggel lehet elérni. Nem úgy, ha a most bírálatot gyakorlókkal szemben változatos módszerű retorziókat alkalmaznak. A gyár belső válsága tükre az ország gazdasági, politikai válságának is, de ezt belső bajok súlyosbították. A termelési folyamatok összehangolása, a gazdasági és a pártvezetés állandó gyári, a munkások közötti jelenléte és agitációja biztosíthat jó légkört. A megbolyduló gyári közvéleményt, politikai aktivitást példamutatással jó irányba lehet fordítani. A főként férfiakat foglalkoztató nagyüzemben nehéz elfogadtatnia magát egy női vezetőnek, bármilyen felkészült is a feladatára. A szakszervezeti bizottság titkára a szakszervezeti törvény megalkotásának szükségszerűségéről beszélt, bár kifejezte aggodalmát a mozgalom jogosítványainak korlátozásáról. Az érdekképviseleti szerv vezetőinek ott a helye a gazdasági és politikai döntések fórumán, véleményének pedig folyamatosan hangot kell adni a gyári újságban. Az egyik felszólaló azt hangoztatta: nem teremtették meg annak a lehetőségét, hogy az alapszervezetek folyamatosan ellenőrizhessék, hogy testületi tagjaik hogyan politizálnak. Alapvetően nem volt egyetértés a tennivalókban. A pártbizottság titkára minden ereje ellenére sem volt képes garantálni a pártbizottság politikai egységét, a testület saját belső gondjaival foglalkozott. Az érvek csatáját hamarosan felváltotta a személyek csatája. A párttagságnak szóló levélbe „véletlenül” belekerült, hogy emelték az igazgató fizetését, s a szakszervezeti bizottság jóváhagyta. Később erről kiderült, hogy téves volt az információ. Elmondották azt is: a titkárhelyettes olyan feladatot kapott a párttitkártól, hogy távollétében írjon levelet a miniszternek, az Üvegipari Művek vezérigazgatójának, a megyei, a városi pártbizottságnak, hogy újra felmerült a gyár önállóságának a kérdése, s az orosháziak önálló gyárként szeretnék aláírni a Gardien céggel a vegyesvállalati szerződést. A kérést nem teljesítette. A párttagság erről semmit sem hallott és csodálkozik. A gyári pártmunkában csak akkor lesz érdemi változás, ha a pártértekezlet radikális személycseréket hajt végre. Mások visszautasították azt a megállapítást, miszerint a gyár vezetői csak a vegyes vállalat alapításával törődtek volna. A termelés műszaki színvonala nem romolhatott emiatt. Arra is figyelmeztettek: az alapszervezetek igenis tudnak önállóan dolgozni, ha hagyják őket. Mostanában sokan kilépnek a pártból, ez elgondolkoztató. Van olyan is közöttük, aki figyelmeztetésnek szánta a kilépést és a párttitkár nem beszélgetett el ezzel az emberrel. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy azért eredmények is voltak, csak egyesek az emberek lejáratásával próbálják azonosítani a demokráciát. A pártbizottság az átalakulás folyamatát éli, az egytestületes irányításra való áttérés gondokat okozott és nehéz szabadulni a megszokott módszerektől. Kifogásolták: a Változást vagy változatlanságot című felhívás mondanivalója nem kapott elég hangsúlyt a különböző dokumentumokban. Ez az írás a gyári híradóban sem jelenhetett meg, mert ehhez a párttitkár és az igazgató engedélye szükséges. Többen higgadtságukról tettek tanúbizonyságot, amikor arról szóltak: „Hagyjuk a múltat, a jövő a fontos, mert a kibontakozás feltétele az egységes cselekvés. Másképpen: az összefogás az egység alapja.” Kiss Sándor, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára jól ismeri az Orosházi üveggyári viszonyokat, hiszen maga is innen indult és bármikor szívesen fogadott hazalátogató. Beszédében párhuzamot vont az ad hoc bizottság vizsgálati anyaga és a városi pártbizottság minősítése között. A városi pártbizottság az üveggyári kommunisták véleményére kíváncsi és joggal bírálta a bizottság munkájában felismert ellentmondásokat. Nem szerencsés a bizonytalansággal teli légkörben ilyen ad hoc bizottságot létrehozni és az emberektől teljes őszinteséget várni. A bizonytalan bizottság nem segíti a küldöttek munkáját. Az üzemi pártbizottság beszámolóját és feladattervét túl általánosnak ítélte. A pártmunka során meg kell hallgatni a pártonkívüliek véleményét is, de a döntéseknél a párttagok álláspontja a meghatározó. A hozzászólásokat követően Tóth Kálmán, a jelölő- bizottság elnöke ismertette a jelölések menetét, az egyéni javaslatok és vélemények sokféleségét. Például a pártbizottság titkárának személyére a dolgozók 14-féle javaslatot tettek. Végül is a közvélemény-kutatás eredményeként a korábbi titkár, Lovas Julianna és mellette Kasuba István neve került a listára. A 3 óra tájban elkezdődött titkos szavazás első menete 47-47 arányban döntetlen lett, egy szavazatot kapott Furus Károly. A második fordulóban eggyel kevesebb volt a szavazók száma, 46 szavazat Kasuba István, 47 szavazat Lovas Julianna, egy szavazat Furus Károly mellett voksolt. Ez utóbbi visszalépett a jelöléstől. A harmadik forduló ismét 47-47 döntetlen lett, fél 7-kor született eredmény a negyedik szavazáskor; 46-an Kasuba Istvánra, 48-an Lovas Juliannára szavaztak. A titkár tehát Lovas Julianna lett. Titkárhelyettes Furus Károly. Ezek után a küldöttértekezlet 17 tagú párt- bizottságot választott. Bede Zsóka —Seres Sándor N. K. Párbeszéd — Mi van szaki? Miért lóg az orra? — Nem lóg, csak lazán nőtt oda. Különben is, talán felfelé álljon? — Azt nem mondom, de azelőtt úgy sugárzott a tekintete, hogy kiolthatták volna minden este az utcai lámpákat, ahol maga járt. . . Most meg a lehangoltság sugárzik magáról. . . — Ne csodálkozzon ezen. Még kedvenc lapomban is olyanokat olvasok néha, ami lehangoló. — Például? — Nézze, maga tudja, hogy én egy egyszerű, de hátrányos helyzetű munkás vagyok, egy szlovák munkás. Cipész. Amióta élek, nem éreztem egyiknek sem a hátrányát a kicsiny fizetésen kívül... — Nono, hát akkor már az egyiknek érezte a hátrányát. . . — Ne vágjon belém! Azt maga is érezte itt, a peremvidéken. De annak nem, hogy nemzetiségi vagyok. Most pedig azt olvastam, hogy „adják vissza a tekintélyét a nemzetiségi nyelvnek”, érti? Mert én nem. Szinte egy szinten érzem magam ezzel a megállapítással, vagy követeléssel (?), az erdélyi magyarokkal, akiknek, úgy mondják sértik, lerombolják nemzetiségi tudatát. Az enyémet nem „vette el’* senki, akitói vissza kellene követelnem! — Jó, jó, azért még mondhatja ezt bárki szlovák, aki másként érez, esetleg több nemzetiségi iskolát akar ... — Mondhatja, mondhatja, ennek ellenére nekem ne kiabáljon ez a cím, mert akkor egyszerre valamitől megfosztottnak érzem magam, aminek a hiányát sohasem éreztem ... Tudja, én azt látom, most mindenki kiabál összevissza, csak azért is, hogy hallassa a saját szavát. Lassan a káosz lesz úrrá rajtunk, mert ide csapunk, oda csapunk, ahelyett, hogy a csapkodok szépen a maguk portáján kezdenének rendet teremteni... — Ahogy így elmondja, engem is zavarba hoz. A tömérdek igazságkimondás mellett néha úgy tűnik: még a párttaggyfilé- seken is a mindentbírálatban alakul ki az egység ... A mindent elvetésben. — Na látja! A sok „természetesnek” tartott bírálat helyett én természetesnek tartanám az előre mutató cselekvésben is az egység kialakulását. A dolognak ez az oldala azonban nagyon késve érkezik, és közben romlik a helyzet tovább ... Még apró dolgokban is. — Mire gondol? — Mire? Hát, például arra, hogy nem tudom én hány forintért, de biztosan nem bagóért, csináltatták meg az új újságárusító standok (a kicserélt és nagyobb standok) „alátétét”, hogy a sorban állók ezután ne topogjanak időnként az álló vízben. És nézze meg most, néhány hét után ezeket a „beton”, vagy mit tudom én milyen alátételezéseket! Olyan „masszívak”, hogy az egyszerű sorban állástól már letöredezik, szétporlad a talapzatuk. Ki csinálta ezeket, és főleg ki vonja felelősségre a kivitelezőket pocsék munkájukért?! S majd minden szinten így megyen ez! Ezért mondom, hogy a „megújulást” mindenkinek a saját portáján kellene kezdeni, gazdasági, politikai és minden vonatkozásban. Több kellene a lassan kibontakozó tettekből, mint a sokszor egymásnak is ellentmondó szavakból.. . Varga Dezső II régi-új párttitkár Lovas Julianna 1949-ben született Nagyszénáson, 1975-től párttag. A József Attila Tudományegyetemen végzett okleveles vegyészként. 1987 februárjától az üveggyári pártbizottság titkára. Társadalmi tisztségei közül fontos említeni, hogy tagja a Magyar Nők Országos Tanácsának, és elnöke a HNF városi bizottságának. Számos kitüntetése közül a legtöbbet KlSZ-munkájáért, az ifjúsági mozgalomban végzett tevékenységéért kapta. 1970-től dolgozik az Orosházi Üveggyárban. Volt mintavevő, anyagvizsgáló, adatelemző mérnök, osztályvezető. Komoly mozgalmi múltra tekint vissza, hiszen 1974-től 1981-ig a KISZ üzemi bizottságának titkáraként dolgozott.
