Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-19 / 301. szám

/ NÉPÚJSÁG 1988. december 19., hétfő Ami a sajtótájékoztatóról szóló tudósításból kimaradt II. Befejező összeállításunkban közöljük a megyei párt- bizottságon tartott sajtótájékoztatóra érkezett kérdése­ket és az ezekre adott válaszokat. — Miben látják az okát a pártvezetök a pártszervezetekben tapasztalható bizonytalanság­nak? A pártélettel kapcsolatos kérdésekre Pataki József, a .megyei párbizottság osz­tályvezetője válaszol: — A jelenlegi helyzet okai: 1. az a korábbi, több évtizedes gyakorlat, amely­ben az alapszervezeteknek döntően csak a felsőbb párt­szervek határozatainak vég­rehajtása jutott feladatul. 2. A pártoktatás és a káder- iképzés nem a mai felada­tokra készítette fel a részt­vevőket. 3. Az alapszerveze­tek titkárait, vezetőségi tag­jait nem a mostani követel­ményekre való alkalmasság jegyében választották meg 1985-ben. 4. Az irányító pártbizottságok az utóbbi hónapokban nem adtak megfelelő útmutatást, segít­séget az alapszervezetek szá­mára. — Mikor fogjuk a helyi alap- szervezetekben érezni a párt megújhodását? — Akkor, ha olyan kom­munista közösséggé válnak, amelyek működési területü­kön felelősen részt vesznek a politika alakításában, for­málásában, olyan feladato­kat határoznak meg önma­guk számára, amelyek vég­rehajtásával szűkebb és tá- gabb közösségük fejlődését segítik elő. Ha képesek az állandó párbeszédre egy­mással és a pártonkívüliek- kel, társadalmi és tömeg­szervezetekkel, alternatív csoportosulásokkal. A meg­újulás döntően az alapiszer­vezetek tagságától, vezető­ségétől függ, de az irányító pártbizottságoknak is meg kell újulniuk, olyan politi­kai munkát kell végezniük, amely egyrészt „helyzetbe hozza” az alapszervezeteket, másrészt felkarolja, tovább viszi kezdeményezéseiket, javaslataikat, s végül, hagy­ja őket önállóan dolgozni. — A részben társadalmi mun­kában végzett titkári funkció­kat meg kellene szüntetni, és közös választással, egy főállá­sú funkcionáriussal kellene be­tölteni. Lehetséges-e hasonló megoldás? — Mind az alapszerveze­teknek, mind a társadalom­inak inkább az az érdeke, hogy a politikai vezetőmun­kát a kisebb közösségek élén ne főállású, hanem munká­ja révén az emberekkel szo­ros kapcsolatban élő, dolgo­zótársai által elfogadott és megbecsült elvtársak lássák el. — Mit tesz a pártvezetés an­nak érdekében, hogy a párt tit­kárai anyagi vonatkozásban ne függjenek a mindenkori gazda­sági vezetéstől (például munka­bér, jutalom, háztáji)? — Ügy tartjuk helyesnek, hogy a pártalapszervezetek titkárai a tagság támogatá­sával, önként vállalt társa­dalmi munkában, anyagi el­lenszolgáltatás nélkül dol­gozzanak. Munkabérük, ju­talmuk, háztájijuk ne a párttitkári funkció betölté­sétől, hanem végzett mun­kájuktól függjön. Sőt, hatá­rozottan ellenezzük azt, ha valaki bármilyen beosztása miatt külön javadalmazásra, „kiváltságra” tart igényt, vagy akárcsak elfogadja azo­kat. Természetesen azt sem nézzük tétlenül, ha egy párttitkárt a gazdasági ve­zetőkkel támadt konfliktus miatt beosztott dolgozóként hátrány, sérelem ér. — Milyennek ítéli a párt a kistelepüléseken megtartott évi 6-8 taggyűlést? Mivel a részvé­tel számtalanszor olyan ala­csony, hogy bizonyos döntések nem időben, hanem alkalman­ként születnek meg. — Pártunk szervezeti sza­bályzata szerint „az alap­szervezet legfőbb szerve a taggyűlés, amelyet legalább kéthavonként össze kell hív­ni”. Ebből a szempontból te­hát „szabályosan” működik az a pártszervezet, amely évente 6-8 taggyűlést tart. Ugyanakkor a taggyűlés ösz- szehívását elsősorban a min­denkori politikai szükségle­tek indokolják. Ha tehát olyan helyzet áll elő, hogy bizonyos kérdésekben dön­teni kell, akkor a munka­tervtől eltérően késlekedés nélkül össze kell hívni a taggyűlést. Ez nemcsak a tit­kár vagy a vezetőség, ha­nem a tagság felelőssége és kötelessége is. — Mikor lesz ellenőrzött ká­derpolitika? — A párt káderpolitikáját megvalósító kádermunka ar­ra irányul, hogy meghatáro­zott, politikai szempontból fontos funkciókat betöltő személyek ügyeiben a dön­téseket az érintett párttag­ság véleménye alapján, de­mokratikusan, a lehetősé­gekhez képest nyilvánosan hozza. Most van folyamat­ban a káderhatáskörök átte­kintése, módosítása annak érdekében, hogy zömében ne a felsőbb pártszervek, ha- «•nem az a kommunista kol­lektíva gyakorolja a káder­hatáskört, amelynek az il­lető személy a tagja. — Miért nem tagja a Köz­ponti Bizottságnak a megyei el­ső titkár? Olyan sok megyénk van, hogy talán helyhiány mi­att nem fér be? — A Központi Bizottsági tagság nem beosztáshoz kö­tődik. E testület tagjait a pártkongresszuson választ­ják meg. A legutóbbi válasz­tások idején a megyei párt­értekezleteknek csak aján­lási joguk volt. A XIV. kongresszus előkészítésekor elképzelhető, hogy a KB-ta- gok egy részét a megyék delegálják, ez esetben a pártértekezlet küldötteinek a joga lesz a legalkalmasabb személyek kiválasztása. Egyébként a nem KB-tag megyei első titkárok a Köz­ponti Bizottság valamennyi ülésén meghívottként vesz­nek részt. — Igaz-e, hogy dr. Gonda Jó­zsef, az MSZMP orosházi vá­rosi bizottsága első titkára nyugdíjazását kérte? — Igaz. — Személyi ügyekben 11 kérdés érkezett, ezek tükrö­zik a közhangulatban meg­levő fenntartásokat, kétke­déseket és bizalmatlanságot vezetőkkel és apparátusok­kal szemben. Egy kérdés jo­gosan veti fel a „látszat- felelősségre-vonást", ami­kor az alkalmatlan vezetők más, de ugyancsak vezetői pozíciókba kerülnek. E meg­oldások egy része valóban hibás gyakorlatot tükröz, ugyanakkor meg kell adni azt a lehetőséget is, hogy valaki kisebb vagy más po­zícióban már eredményes munkát végezzen. Van olyan vélemény, mely sze­rint kontraszelekciós a vá­logatás, és ebben azok is hi­básak, akik szabadulni akarván saját káderüktől, „felértékelt”, hamis infor­mációkat adnak róla. Igaz­ság ebben a kérdésben is van, jó, hogy az ajánlók „felelősségét” is felveti. Az ilyen őszintétlenséggel ak­kor lehet igazán szembesül­ni, ha beigazolódik az al­kalmatlanság, és „vissza­ajánlják” ugyanarra a mun­kahelyre, netán magasabb pozícióba az érintett kádert. Persze a kontraszelekciónak más összefüggései is van­nak, például az utóbbi évek­ben egyre kevésbé vonzó a párt-, állami apparátusban dolgozni, mára ez komoly feladatként is jelentkezik. — Tudjuk-e, mennyi volt a párt- és tanácsi apparátus 1946- ban? — A megyei pártappará­tusról módunk van nyilat­kozni: 1946-ban a megyei pártbizottság apparátusában 8-an dolgoztak, ma a 38 po­litikai státuszon 36-an. A kérdező összehasonlítást vár, illetve javasolja az 1946-os szintre csökkenteni az ap­parátust. Az akkori törté­nelmi körülményeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, »sem a .mai realitá­sokat. Röviden'- így lehetne hasonlítani az 1946-ban és 1988-ban működő apparátu­sokat: akkor a megyei párt- bizottság 7 egységet (Békés­csaba város és 6 járás) irá­nyított — 10 000 körüli volt a párttagság száma me­gyénkben; ma 22 egységet irányít, több mint 33 000 a párttaglétszámunk. Igaz, a már említett „ügyintéző” munkastílus növelte az ap­parátust, ami később csök­kent, és lehetséges még to­vábbi csökkentése is. — A megyei pártbizottság ap­parátusában milyen a személyi megújulás? — Az elmúlt két évben a megyei pártbizottság appa­rátusában 13 fős, több mint 30 százalékos volt a válto­zás, és természetesen ez a folyamat tovább tart, sze­retnénk, ha később ez ter­mészetessé válna — mint indokoltam ezt az előző kér­désre adott válaszomban. Ehhez kapcsolódik egy má­sik kérdés, mely az MSZMP Békés megyei bizottságában történt legutóbbi cserékre vonatkozik. A Népújság kö­zölte az indokokat, igen, vol­tak, akik úgy ítélték meg, hogy nem elég felkészültek a testületi tagsággal együtt­járó feladatok, és felelősé- ség ellátására, mások a kö­rülményeikben történt vál­tozásra hivatkozva kérték felmentésüket. Az Éneiben dolgozó volt megyei pártbi­zottsági tagunk az előző in­dok alapján kérte felmenté­sét. A kérdező arra is kí­váncsi, hogy akik kérték fel­mentésüket, azok között vol­tak-e olyanok, akiknek va­lódi indokuk a kiábrándult­ság. Lehetséges, de nem er­re hivatkoztak. Más arra volt kíváncsi, hogy me­gyénkben a vállalatok, in­tézmények vezetőinek hány százaléka pártonkívüli. Igen széles kört érint a kérdés, pontos választ nem tudunk adni. Az elvet valószínű is­meri : a pártfunkciókon kí­vül valamennyi vezetői posztot betölthetnek párton- kívüliek. A gyakorlatban döntő többségük párttag, né­hány an közülük a vezetői funkcióba kerülés után kér­ték felvételüket a pártba — akkor is, ha ez nem volt elvárás. Az egyik olvasó a KISZ országos értekezleté­nek döntése alapján a KISZ közvetlen pártirányítása megszüntetésének várható következményeiről kérdez. Válaszunk, hogy bízunk ab­ban, hogy a KISZ komo­lyan gondolja a stratégiai szövetséget, mi is úgy vél­jük, hogy a közvetlen irá­nyítást — az atyáskodást fel kell váltanunk tudatos ne­velési, meggyőzési, emberi kapcsolatokká!, és szerveze­teink, szerveink közötti partneri viszonnyal. Ha úgy tetszik, ez is irányítás, de a politikai kultúra magasabb szintjén. — Szabadkígyóson 1946 ót» középfokú oktatás folyik, 1970- töl szakmunkásképzés. Ml In­dokolja az iskola megszünteté­sét? Hová helyezik el a peda­gógusokat? Hogyan képzeli el a megyei vezetés az iskola ki­telepítését a kastélyból? Vámos László, a megyei tanács művelődési osztályá­nak vezetője válaszol: — Az iskola megszünteté­sére tanácsi határozat nincs. A megyei' tanács távlati el­képzelése, hogy idegenfor­galmi központot alakítson ki a kígyósi pusztán, illetve a kastélyban. A szakmunkás- képzés jelenlegi felépítése jobban kötődik Békéscsabá­hoz, mint Szabadkígyóshoz, az élelmiszer-gazdasági szak­oktatásnak 1921 óta vannak hagyományai Békéscsabán. Tehát a megyeszékhely ilyen jellegű hagyományait is tiszteletben tartva, Békés­csabán szeretnénk majd egy új élelmiszer-gazdasági szakoktatási intézetet létre­hozni, a hűtőházra, a Bé­késcsabai Állami Gazdaság­ra és a sütőiparra alapozva. Simon Mihály, a művelő­dési osztály főmunkatársa válaszol: — A szabadkígyósi szak­munkásképző nevelőtestüle­te beadvánnyal fordult hoz­zánk, ami a kérdésben meg­fogalmazottakat tartalmaz­za. Erre válaszolva ugyan­ezeket írtuk. Döntés még nincs, és amennyiben dön­tés lesz, ezt a tantestület be­vonásával, véleményének meghallgatásával, a jó ja­vaslatok tiszteletben tartá­sával hozzuk majd meg. Mindenkiről gondoskodunk. — A Békéscsabai Városi Ta­nács, illetve a megyei tanács tervezi-e a jövőben, hogy saját költségvetési átcsoportosítások­kal növelni tudja a pedagógu­sok alacsony bérét? Fekete Jánosné, a Békés­csabai Városi Tanács általá­nos elnökhelyettese válaszol: — A városi tanács nem tervezi, annak ellenére, hogy erre jogilag lehetősége van. Jelenleg a pedagógusok ré­szére biztosítandó béralapból a túlórák kifizetésénél hi­ányzó több mint 1 millió fo­rintos fedezetet kell előte­remtenünk. Vámos László, a megyei tanács művelődési osztályá­nak vezetője válaszol: — A megyei tanácsnál sem tervezzük, tekintettel arra, hogy tulajdonképpen minden mozgatható pénz a fenntartó tanácsoknál van, ezeket — a működtetési ki­adások biztosítása okán — alapos kötöttségek terhelik. Magyarán; ha nagy átcso­portosításokat végeznének, a működtetési feltételek ke­rülnének veszélybe. Mostan­ra azonban ismert az elha­tározás, miszerint a pedagó­gusok bérét a következő év­ben emelni fogják. Különben Békés megyében a pedagó­gusok bére nem maradt el az országos átlagtól, sőt, bi­zonyos tekintetben az átlag­nál is jobb helyzetben va­gyunk. A bruttósításból ere­dő túlóra-többletkiadások ki­fizetésére a fenntartó taná­csok külön pénz kapnak, ezt az iskolák között nekik kell elosztani. — Számos olyan általános Is­kolát végzett gyerek van, aki nem tud rendesen írni, olvasni, számolni. Üjratermelődik az analfabetizmus? Vajon hány pe­dagógus nem tanít, mást csinál, olyan helyen dolgozik, ahol több a pénz, miközben képesítés nél­küli pedagógusok oktatnak. Ha nem szakember szerel valamit, arra azt mondjuk: kontár, de az ember nevelését lehet kontá­rokra bízni? Rontsd el az em­bert, elrontod a társadalmat. A nehézipari ágazatok művelői után jövedelemben a pedagógu­soknak kellene következniük. Dr. Kertész János, a me­gyei tanács művelődési osz­tályának csoportvezetője vá­laszol : — A pályaelhagyás egyál­talán nem jellemző Békés­ben. A pedagógusok 7000-es összlétszámához viszonyítva évenként fél százalék, mint­egy 25-30 ember. Ebben a számban természetesen a nyugdíjba vonulók nem sze­repelnek, az más kategória. A pályaelhagyók jelentős része is általában olyan munkakörbe kerül, ami rész­ben kapcsolódik a művelő­dési ágazathoz. Közben évente 120-170 pályakezdő pedagógus érkezik és áll munkába. A tovább nem tanuló, képesítés nélküliek száma megyénkben 275 (ez 1988-as adat), körülbelül ugyanennyi a képesítés nél­küli. de továbbtanulók szá­ma. A pályaelhagyásnál na­gyobb gond az, hogy az ak­tív pedagógusok kénytelenek melléktevékenységet is vé­gezni, hogy egzisztenciáju­kat biztosíthassák. Vámos László osztályveze­tő: a kérdésben szerepel, hogy a nehézipari ágazatok után jövedelemben a peda­gógusoknak kellene követ­kezni. Ez szerintem megíté­lés dolga. A kormány, a szakszervezet elismerte a pedagógusok béremelésének elsődlegességét, mert a tech­nikai, technológiai, a mű­szaki haladás ott kezdődik az iskolában. — Megváltozott-e Békéscsabán a Korzó1 tér kialakításának ere­deti terve? Hallottuk, hogy ott promenád lesz, szép szobrokkal, padokkal, tehát hogy lezárják a sétálóutcát. így lesz-e és mi­kor? Fekete Jánosné, a Békés­csabai Városi Tanács általá­nos elnökhelyettese válaszol: — Nem változott meg a terv, csak az első ütemnél tartunk. A promenád kiala­kítását (ahol ma még a sé­tálóutca szegélyezi a szökő­kutas teret) nem adtuk fel. Tudom, hogy a szegedi mű­vészek — Tóth Valéria és Kliegl Sándor — a szobro­kat készítik. Tóth Valéria egyalakos szobra — amely­nek fotográfiája a Népújság 1988. november 22-i számá­ban jelent meg — gipszben várja a bronzba öntést, és a két darab kétalakos szobor kis változata is kész. Tóth Valéria már megkapta a szerzői díj 50 százalékát, mi­után a nagyalakos szobor gipsz változatát befejezte. Anyagi problémák hátráltat­ják a tér rendezésének be­fejezését. ez az igazság. Az eredeti elképzelésektől azon­ban nem álltunk el, azt min­denképpen meg akarjuk va­lósítani. Szüksége van a vá­rosnak egy hangulatos, mo­dern Korzó térre. — Társadalmunkban csak ak­kor képzelhető el a fejlődés, ha a gazdasági élet stabilizáló­dik. Ügy érzem, megyénkben pont az ellenkezője, a gazdaság stagnálása tapasztalható. Pél­dául az új autóbusz-pályaudvar építése 220 millió forintnál ol­csóbban is megoldható lett vol­na, szerényebb és praktikusabb kivitelben. . Gally Mihály, Békéscsaba tanácselnöke válaszol: — Az új autóbusz-pályaudvar épí­tési költsége nem 220, ha­nem 185 millió forint volt. Bár kétségtelen, hogy az eredeti tervek szerint a be­kerülési költség mindössze 75 millió forint lett volna. A költségnövekedés egyér­telmű oka a beruházás elhú­zódása (1982—88 között, hat év alatt készült el), és ezalatt az árak és költségek ily mértékben növekedtek meg. — Olyan jól áll a város, hogy már 5-6 éve elköltözött vezetők­nek a leadott tanácsi lakáso­kért öt-hatszoros lelépési díjat tud fizetni? Tud-e a tanács ar­ról, hogy a tanácsi lakásokat sokan kiadják havi bérbe 4-6 ezer forintért? Ugyanakkor há­romgyerekes csaáldok laknak albérletben, szűkös körülmé­nyek között. Meddig tartható ez az állapot? Gally Mihály: — A város­nak nem az anyagi erejét, hanem éppen a szegénységét jellemzi az, hogy valameny- nyi tanácsi bérlakásért in­kább hatszoros térítési díjat fizet, mivel ígv egy úi lakás békerülési költségéből 4-5 lakást tud visszavenni, és az arra rászorulók részére ki­utalni. Ez lehet, hogy egye­sek szemében efikai problé­mának tűnik, azonban a jo­gos lakásigénylőknél a csa­ládalapítás és a létfenntar­tás alapvető feltételét jelen­ti. A többszörös térítési dí­jért visszavett lakások jegy­zékét egyébként a 17 tagú lakásügyi társadalmi bizott­ság javaslata alapján, min­den esetben alapos vitát kö­vetően hagyja jóvá a tanács végrehajtó bizottsága. Meg­jegyzem, hogy idén nem kel­lett külön döntenie a végre­hajtó bizottságnak, mert az erre fordítható összegből minden leadott lakást ki tudtunk fizetni. A jogszabály meghatároz­za, hogy milyen feltételek alapján adható albérletbe tanácsi bérlakás. Amennyi­ben ilyen konkrét jelzést kapunk, azt az ingatlanke­zelő vállalattal kivizsgáltat­juk, hiszen adott esetben a jogszerűtlen albérletbe adás felmondási ok is lehet. — A város minden negyedik lakója Jaminában él. Milyen el­gondolásai vannak a tanácsnak a városrész fejlesztésére? Van-e elképzelés a jaminaiak által be­fizetett adó helyi felhasználásá­ra? Felhívjuk a figyelmüket a Nagy Sándor utcai állapotok­ra. De nehogy azt mondják, hogy nincs pénz, mert ezt a fel- szabadulás óta halljuk, és ez mindig csak a városszélekre vo­natkozik. Gally Mihály: — Az V. ke­rület fejlesztése, a lakók életkörülményeinek alaku­lása nem szakítható ki a vá­ros fejlődésének egészéből. A felvetés jogos, hiszen a testületek által jóváhagyott rendezési terveink alapján az elmúlt időszakban nagy erőket összpontosítottunk a belváros és a lakótelepek fejlesztésére. Ennek ellenére azért jelentős eredmények­ről lehet beszámolni Jami­nában is, hiszen ott épült az idősek új napközi otthona, megoldott a kerületben a gyermekek óvodáztatása és iskoláztatása, felújítottuk a Sziklai utcai bölcsődét, s a kereskedelem fejlesztése ér­dekében is tettünk annyit, mint más peremkerületben. A közműhálózat fejlesztésé­ben pedig — igaz, jelentős lakossági erő bevonásával — itt születnek a leglátványo­sabb eredményeink. — Békéscsabán a gazdálkodó, politikai és társadalmi szerve­zeteknek hány vendégház» van, azokat mi célból tartják fenn és ki fizeti a fenntartási költségeket? Mennyire kihasz­nált a Körös Szálló, mikor ad­ják át a Csaba Szállót és miért kellett eladni? Gally Mihály: — A város­ban levő vendégházak szá­máról a tanácsnak nincs nyilvántartása. Kezelésünk­ben egv 1960-ban épült, több funkciót ellátó vendégház van. amelyet érdekeltségi rendszer kidolgozásával igyekszünk egyre gazdaságo­sabban üzemeltetni. A Kö­rös Szállóra és a Csaba Szállóra vonatkozó kérdé­sekre a válasszal hivatalból nem rendelkezünk. — Hogyan van kihasználva » Körös Szálló, és miért adták el a Csabát? Bezzegh László, a vendég­látó-ipari vállalat kereske­delmi igazgatóhelyettese vá­laszol: — Engedje meg, hogy visszamenjek egy pár évet, és felsoroljam a Körös ki­használtságát. 1985-ben eS.l0/,). 1986-ban 59,6n'0, 1987- ben 52,9 és ez év novem­beréig 44,6 százalékos. Az idegenforgalom Békéscsa­bán gyér. A hét első három napján úgynevezett hivatali leterheltsége van a szálló­nak. Ilyenkor 100 százalékos az ágykihasználás, aztán semmi, -alig pár vendégünk foglal helyet. Azt gondolom viszont, hogy a szálloda színvonaltartásához ez a szá­zalékos kihasználtság ele­gendő. — A második kérdés az volt, hogy miért kellett a Csabát el­adni? — A válasz igen egyszerű. Belekényszerültünk. A 147 milliós felújítást nem tud­tuk vállalni. A megyei ta­nács ugyan eleinte ígérte, hogy állami támogatást ka­punk erre a célra, de aztán nem lett belőle semmi. Ami kevés pénzünk volt, abból legfeljebb csak részbeni fel­újításra telt volna. — Kérdezték, hogy mikor ad­ják át a Csaba Szállót. A választ a Békéscsabai Állami Gazdaság jogásza, dr. Gál László adja meg: — A mostani állapot sze­rint 1991-ben kerül átadás­ra a szálloda. Késik ugyanis a bajor söröző technológiai berendezése, amit 1991 első negyedére ígértek. Így aztán a Csaba átadása — várható­an — 1991 második felében történhet meg.

Next

/
Thumbnails
Contents