Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-16 / 299. szám

1988. december 16., péntek

Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága

A magyar társadalom felemelkedését célul tűzve, a sztálini modellel való szakítás igényével is fellépve, a különböző érdekek szabadabb kifejezési lehetőségeit keresve az utóbbi időkben a párton kívül megszaporodtak az ország reális helyzetét feltárni kívánó, alternatív javaslatokkal előálló szerveződések. Jellemző a kiútkeresési törekvések igen nagy szóródása, ami a nemzeti összefogás kialakítását is bonyolulttá teszi. Egyidejűleg jelentkeznek az MSZMP vonalához közelebb álló, a párttal szemben tartózkodó, bizalmatlan, valamint a nem szocialista megoldásokat is valló irányzatok. Létrejöttük csak részben jelenti a párt kritikáját, mivel lényegüket tekintve objektíve adódnak a helyzetből, a társadalmi fejlődés természetes velejárói. É mozgalmak különböző súlyt képviselnek, meghatározó többségüket a magyar belpolitika reális tényezőjeként kell tekinteni.

Ezek az áramlatok ma még általában nem markánsak, legtöbbjük mögött nem áll jelentős politikai, társadalmi erő. A jövőben azonban felerősödhetnek, és folytathatják az intézményesülést. Erre az Alkotmány és az egyesülési törvény, illetve a megszülető párttörvény alapján kerülhet sor.

A Politikai Bizottság megvitatta és a KB tagjainak, illetve a megyei pártbizottságoknak megküldte, nyilvánosan is ismertette azokat az elveket, amelyek a párttagoknak az alternatív csoportokhoz való viszonyára vonatkoznak. Ebben tükÚj nemzeti összefogás

Az új nemzeti összefogás, az új szövetségi politika megalapozásának igényét a Kpzponti Bizottság már megfogalmazta.

A testület a párton belül a politikai centrum tovább- erősödését szorgalmazva jelölte meg, hogy a párt legyen képes a párbeszédre, alkotó együttműködésre más haladó szocialista, baloldali, demokratikus, népi-nemzeti indíttatású erőkkel és az egyházakkal a kölcsönösen tiszteletben tartott elvek alapján. Ezzel kívánja elősegíteni, hogy a nemzeti fel- emelkedés programja a reformban érdekeltek összefogásával, a szocialista haladás köré tömörült erők koalíciójának létrehozásával valósuljon meg.

Az új nemzeti összefogás feltételezi az önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalompolitikát; a hatékony piacgazdaságot; a modernizációt és a további nyitást a világ felé; a társadalom önszerveződési jogának érvényesítését; a szocialista jog- államiság teljes kialakítását; az ideológiai áramlatok együttes programalkotó lehetőségét.

Az eltérő kiútkeresés

Valljuk, hogy a politikai demokráciát nem lehet kiépíteni és működtetni a Népfront nélkül, annak a haladó erők összefogásán kell alapozódnia. Ennek

ként jelent meg a demokratikus szocializmus kifejezés is.

Ügy vélem, hogy mindezeket a kérdéseket nem lehet határozatokkal, deklarációkkal elintézettnek tekinteni. Javasoljuk ezért a Központi Bizottságnak, bízza meg a most létrehozandó Társadalompolitika Bizottságot és a Tudománypolitikai Munka- közösséget, illetve a Társadalomtudományi Intézetet, hogy a vezető társadalomtudományi szakemberek bekapcsolásával végezzen elméleti elemző-tisztázó munkát e témakörökben.

Az elvek alapján eddig a párt részéről — már csak az idő rövidsége miatt is — még nem vagy alig kezdődhetett meg az érdemi, gyakorlati politikai munka, amely a már korábban, a kormányzati területeken is megtett különböző lépéseket ezekre a javaslatokra szorosabban építve, a párt politikájaként jelenhetne meg.

Az új nemzeti összefogás keretében mindenekelőtt a magyar társadalom több milliós munkavállalói rétegével kell tartós és szerves kapcsolatokat kiépíteni. Ehhez szükségesek a megújuló, korszerűsödő, szervezeti-intézményi feltételek. Ezek között a szakszervezetek, a Népfront és a KISZ a legfontosabbak. E szervezetek megújulása érdekében jelentős kezdeményezéseket tett a Központi Bizottság, s a Politikai Bizottság is.

Üdvözöljük a szakszervezetek, a KISZ megújulása irányába tett első határozott lépéseket, az országos értekezleteiken megerősített elképzeléseiket. Ösztönözzük, hogy eltökélten, dinamikusan haladjanak tovább, a párttagok aktív részvétellel segítsék a megújulási programjuk megvalósítását.

azonban csak akkor képes eleget tenni, ha nem vár tovább az első, de határozott lépések megtételével. Ehhez meg kell kezdeni a tisztázó vitákat arról, hogy a Népfront az egész népet egyesítő funkciójában újuljon-e meg, vagy pedig elsősorban a plurális politikai társadalmunkban szerveződő haladó erőket, irányzatokat fogja össze egy politikai szövetségbe. Ennek megválaszolása az egy- vagy többpártrendszer kérdésének a tisztázásánál sem kerülhető meg.

Meghatározó jelentőségű

annak a felismerése, hogy az új nemzeti összefogás az alternatív mozgalmak nélkül sem jöhet létre. Az alternatív mozgalmakban rejlő sokszínűség és az eltérő kiútkeresés során, e szerveződések sajátos érdekeit megtartva kell megtalálni azokat a pontokat, amelyek oly módon esnek egybe a közösen vállalható össznemzeti érdekkel, hogy abban a magyar politikai közélet valamennyi felelős tényezői, irányzatai találkozzanak.

Ennek (kialakítása nem megy máról holnapra, de az úton el kell indulnunk, mivel ez vezethet el a politikai felelősségvállalásban való részvétel megalapozásához. Nyilvánvaló, hogy az MSZMP történelmi felelősségénél fogva alkotó, meghatározó kezdeményezője, de nem az egyetlen, kizárólagos szervezője ennek az összefogásnak. Ezt nem politikai

túlsúlyával, hanem reálpolitikájával kell biztosítania.

Ennek az összefogásnak az alternatív mozgalmak oldaláról az adhat súlyt, hogy egymás között is legyenek képesek a nemzeti felemelkedés programjának kidolgozásában való részvételre, annak támogatása érdekében. Mint ahogyan az MSZMP sem kíván kiszorítani senkit az új nemzeti összefogásra irányuló folyamatban — sőt elismeri az abban egyenlő jogon való részvétel lehetőségét —, nem tartja elfogadhatónak, sőt, fellép ellene, ha mások ellentétesen cselekszenek. Különösen károsnak tartja az érzelmektől túlfűtött vádaskodásokat, a politikai gyűlölködést. Régen volt szüksége a nemzetnek annyira a józan észre, mint napjainkban.

Pártunk kinyilvánította és a gyakorlatban is érvényesíteni kívánja, hogy a politikai szerveződésekkel kész a kapcsolatépítés különböző szintjeinek kialakítására, beleértve a koalíciót is. Nyíltan vallja, hogy ezt a nemzet és egy megújuló szocialista társadalmi rendszer érdekében teszi. Eltökélt szándékunk, hogy a hatalmi pozíció helyett a bizalom hatalma legyen a politikai gyakorlatunk és helyünk meghatározója.

Az egypárt- vagy többpártrendszer

A többpártrendszer kérdésében ellentmondásos helyzet alakult ki. A pártértekezlet állásfoglalása szerint az MSZMP az egypártrend- szer keretei között tölti be a vezető szerepét. Ez a megfogalmazás önmagában jelzés értékűnek minősíthető, amely lényegét tekintve a párt felfogását tükrözi e témában. Az egypárt- vagy többpártrendszert nem tekintjük elvi kérdésnek a szocializmus keretei között, mivel — amint a gyakorlat is mutatja — azzal mindkettő megfér. A többpártrendszernek kizárólag csak polgári értelemben vett felfogását azonban nem osztjuk.

A pártértekezleten — innen visszanézve is megállapítható — radikális előrelépés történt az egypártrend- szer viszonyai között kiépíthető politikai pluralizmus irányába. Ma sem bizonyos, hogy a társadalom valós igényei ezt meghaladták volna, mint ahogyan ez hat hónappal ezelőtt nem mutatkozott. Véleményünk szerint a jelenlegi politikai időszakban az erők összefogására van szükség.

Ugyanakkor az aktívan politizálók egyes köreiben éppen ebben a hat hónapban erősödött fel a többpártrendszer iránti igény, amelynek — az egyébként szándékainknak megfelelően bővülő — nyilvánosság széles területen biztosított megjelenést. Ehhez hozzájárult a kérdés jogi szabályozatlansága is. Az egyesülési törvény tervezete pedig egyenesen a többpártrendszer elismerésének lehetőségeit mondja ki. Ne térjünk ki annak felismerése elől, hogy

ez a folyamat végül is a párt által javasolt törvény- tervezet vitájában zajlott le, amelynek a lezárása ugyancsak a párt tudtával történt az illetékes kormányzati szerveknél. Az Országgyűlés tehát erről a tervezetről folytat majd vitát.

Politikai álláspontunkként viszont továbbra is a pártér- tekezleti megállapítás érvényes, miközben szükségessé vált. hogy a párttörvényhez és az Alkotmány említett pontjához fogalmazzuk a viszonyunkat. Ezzel újabb elemekkel gazdagodik politikai felfogásunk a pártrendszer kérdésében.

Ügy véljük azonban, hogy ez nem elsősorban csak a jogi megközelítésből fontos számunkra, hanem arra is politikai választ kell találnunk, hogy a szocialista társadalmi rendszer fejlesztése érdekében a marxista párt miként tudja politikai vezető szerepét érvényesíteni a többpártrendszer, vagy bármilyen más politikailag is plurális rendszer keretei között.

A pártok szerepével kapcsolatos álláspontunk meghatározásában abból indulhatunk ki, hogy a marxista párt társadalmi bázisát tekintve egy pártként is képes a társadalom különböző rétegeinek legfontosabb politikai érdekeit megfogalmazni és integrálni.

A párt politikai felelősségétől vezettetve azonban támogatja a társadalom önszerveződési jogát, s ezért a pártok alapíthatóságát szabályozó — az új Alkotmánnyal majd összhangban lévő — párttörvény megalkotását.

Politikailag felelős magatartás

Semmi sem indokolja, hogy kapkodjunk, és elhamarkodottan alakítsuk kJ pártunk álláspontját a plurális pártrendszerről. Az viszont szükséges, hogy az új feladatokkal lépést tartva keressük a válaszokat.

Fontos, hogy megfogalmazzuk magunk számára az elkövetkező politikai időszakban megtenni szándékozott lépéseinket, azok sorrendjét. egymással való kapcsolódását. Erre jelenleg a következő területeken van szükség: az Alkotmány elfogadása, a választójogi törvény megalkotása, a párt- törvény elfogadása és a XIV. kongresszus viszonya mindehhez.

Ezekkel a kérdésekkel a pártnak határozottan, nagy léptekkel, de nem elhamarkodottan, a felgyorsítást nem

eltúlozva kell foglalkoznia, mert az kapkodáshoz vezet. A politikai fejleményeknek olyan veszélyes, ellenőrizhetetlen önmozgása is kialakulhat, amely senkinek, sem az MSZMP-nek, sem az új politikai szervezeteknek nem lehet érdeke, mivel a problémák megoldását, a reform előrehaladását akadályozná. Ezért üdvözöljük, hogy több alternatív mozgalom politikailag felelős magatartást tanúsítva felismerte a helyzetben rejlő ellentmondást, és képviselőik ezt meg is fogalmazták.

Az új Alkotmány megalkotására a parlament által javasolt felgyorsítás teljes mértékben egybeesik a párt szándékával, mivel ezt a munkát mi sem javasoljuk hosszú időre elhúzni. Azt azonban határozottan javasoljuk, hogy a tervezet alaposan kidolgozott legyen, és a társadalom számára is elegendő idő álljon rendelkezésre annak megvitatásához. Ezért 1989. május—júniusában az előzetes szakmai viták után a Központi Bizottság elé kerülhetnek az Alkotmánnyal kapcsolatos fontosabb politikai és jogi elvek, a szövegtervezet.

A testületi állásfoglalást követően a második félévtől a tervezett Alkotmány, szövegét társadalmi vitára lehet bocsátani. A tapasztalatok összegzése, elemzése után a szükséges módosításokat figyelembe véve a

Központi Bizottság 1989 végén ismét kialakíthatja álláspontját, akár több alkalommal is foglalkozhat a kérdéssel, majd pedig 1990 tavaszán az Országgyűlés elé kerülhet a tervezet. Felmerültek olyan gondolatok is, hogy új parlament szavazzon az Alkotmányról. Nem tartjuk azonban indokoltnak, hogy egy külön Alkot- mányozó Nemzetgyűlést hívjunk életre. Az Országgyűlés által megvitatott és elfogadott Alkotmányt népszavazással lehet megerősíteni, s a választásokra 1990 második felében lenne lehetőség.

Együttműködés és verseny

4

Az új választójogi törvény megalkotására az Alkotmány elfogadása előtt is sor kerülhet, de a párttörvényt bizonyosan megelőzi. A törvényre vonatkozó koncepciót, amelyet ki kell egészíteni az azóta felmerült szempontokkal, 1989 első negyedévében a Központi Bizottság elé lehet terjeszteni. Ebben a tervezetben már ki kell térni — a megoldási alternatívákat felvázolva — az egy vagy két kamara, a listás választások, a koalícióalkotás, az elnöki rendszer elképzelések lehetőségeiré. Egyúttal meg kell jelölni azokat az időpontokat, amelyekben javasoljuk a tanácsi választásokat esetleg 1989 végére, illetve az országos választásokat. Ezeken az egyesülési és a választási törvény szellemében az új mozgalmak már feltehetően jelölhetik képviselőjüket. Lehetőség nyílik arra, hogy a helyi szinteken kialakulhassanak a politikai együttműködés és verseny új formái.

A párttörvény megalkotásával kapcsolatban azt az ütemezést lehet tartani, amelyet az Alkotmány elkészítéséhez javasoltunk. Ez lehetőséget teremt arra, hogy két egymástól nem elválasztható kérdés megfelelő összhangban váljon politikai gyakorlatunk szerves részévé. Ugyanakkor az is megfontolandó, hogy egy már korábban elfogadott párttörvény alapján az 1990-es választásokon is indulhassanak az új szervezetek.

Gondolkodásunkban azonban ezekét a folyamatokat összhangba kell hoznunk azzal, hogy a tevékenységét gyökeresen átalakító Hazafias Népfront megfelelő lehetőséget kapjon a politikai folyamatokban való alkotó részvételre, arra, hogy az új törekvések a Népfronton belül megtalálhassák a helyüket.

A XIV. kongresszus megtartását nem lenne célszerű a felvázolt jogalkotási és választási időpontokhoz igazítani, olyan értelemben, hogy azokat mindenképpen megelőzze. Az említett kérdések ugyanis a legfontosabb nép- képviseleti szerv, az Ország- gyűlés döntési hatáskörébe tartoznak. Az időközben meghozott központi bizottsági állásfoglalások a politikai munkát és gondolkodás irányát megfelelően befolyásolják. Amennyiben néhány kérdésben szükségessé válik, hogy a párttagság egésze közvetlenül vélemény- nyilvánításra kapjon lehetőséget, úgy az adott témában pártvitára, esetleg újabb pártértekezletre is sort lehetne keríteni egy megfelelő időpontban. A XIV. kongresszus történelmi jelentőségét többek között annak» is kell adnia, hogy ott máv programjában valóban alulról építkező párt jelenjen meg. A kongresszus a kihordott, illetve felszínre került vitákat szintetizálni képes, kiemelkedő eseménye legyen politikai demokráciánk fejlődésének.

Az előadói beszédet követő vita is tükrözte: a politikai élet valóban időszerű, a párttagságot és a közvéleményt élénken foglalkoztató kérdéseit tűzte napirendjére a Központi Bizottság. A hozzászólások pergő egymásutánjában volt, aki csak egy-egy pontosító megjegyzést fűzött az írásos előterjesztés néhány részletéhez, mások napi tapasztalataik

alapján, az alapszervezetek politikai hangulatának vázolásával járultak hozzá az árnyaltabb kép kialakításához.

A felszólalások a belpolitikai helyzetről sokoldalú áttekintést adtak. Elemezték a májusi pártértekezlet óta lezajlott eseményeket, rámutatva arra, hogy a folyamatok, a változások politikai és gazdasági téren sok tekintetben túlhaladták az akkor elképzelt kereteket és ütemet. Többen hangsúlyozták a demokrácia további kiszélesítésének szükségességét, s ezzel együtt a rend, a fegyelem erősítésének, az anarchia elkerülésének elsőrendű követelményét. Elhangzott az az igény is, hogy nemcsak a gazdaságban, hanem a politikában is rá kell állnunk az intenzív fejlődés pályájára. Ezt — egyebek között — a politika iránt megnövekedett érdeklődés is megkívánja.

A helyzetértékelésről szólva volt, aki perspektívaválságról beszélt, s ebben a helyzetben a pártnak — ha ragaszkodik vezető szerepéhez — szükségképpen kell hogy legyen mondanivalója. A gazdasági válságból való kilábalást mindenki a legfontosabb feladatok közé sorolta. Egy másik alapkérdést úgy fogalmaztak meg: miként lehetne úgy megteremteni a többpártrendszer későbbi kialakulásának lehetőségét, hogy a gazdasági válságból való teljes kilábalásig széles koalíció alapján működő, de egypártrendsze- ren alapuló pluralizmus jellemezze a magyar politikai rendszert.

Vissza-visszatért a felszólalásokban az a gondolat, hogy az MSZMP olyan tömegpárt, amely az elmúlt évtizedekben a társadalmi haladás vezető ereje volt, semmi ok sincs tehát arra, hogy a párt tagjai önbizalom, a jövőbe vetett hit nélkül képviseljék azt a politikát. amelyet éppen a tagság látványosan megnyilvánuló kezdeményezéseinek hatására alakított ki a pártértekezlet.

A pártélet egyes kérdéseivel foglalkozó hozzászólásokban többen sürgették, hogy mihamarabb, lehetőleg már a jövő év első hónapjában tűzze napirendre a Központi Bizottság a munkahelyi és a lakóterületi pártszervezetek feladataival összefüggő témakört. Sokan szorgalmazták azt is, hogy a pártnak minden lényeges — akár napi — kérdésben is legyen határozott álláspontja, s az időben váljon ismertté a széles közvélemény előtt is.

Erre azért is szükség van, mert az emberek döntő része ma érzelmi alapon politizál, s a vitákban, fontos kérdések megtárgyalásában a kelleténél sokkal nagyobb szerephez jutnak az indulati elemek.

Voltak, akik a Központi Bizottság felelősségére mutattak rá egy olyan helyzetben, amikor a közéletben politikai harc dúl. Most a progresszív erők azt várják — hangoztatták —, hogy a párt gyors választ adjon a legkülönbözőbb kérdésekre. Ehhez természetesen nélkülözhetetlen a politikai, eszmei egység. A szélsőséges megnyilvánulások elleni fellépés fontosságát elemezve aláhúzták: a vitákat indulatok nélkül, felkészülten, a nyilvánosság előtt kell lefolytatni. UgyanAlternatív csoportokhoz való viszony

röződik az a szándék, miszerint a párt megfelelő elvi alapon nyitott és differenciált magatartást kíván tanúsítani e mozgalmakkal. Politikai hibát követnénk el, ha átmeneti helyzeteket, egy még kialakulatlan struktúrát tartósnak tekintve saját rugalmas jövőbeni magatartásunk formálását és e kedvező társadalmi jelenség kibontakozását akadályoznánk meg ennél merevebb állás- foglalással. Természetesnek tartjuk azt is, hogy egy élénk belpolitikai életnek, a fejlődő politikai kultúrának a viták is velejárói, bár néha éppen azokban a közegekben viselik el nehezen az ellentmondást, ahol a vitát szorgalmazzák. A párt a szükséges esetekben, mindenekelőtt a szocializmust, a törvényességet, a nemzetközi kötelezettségeket megkérdőjelező, sértő vagy támadó nézetekkel szemben száll vitába.

Nem lebecsülve az újonnan alakult szerveződések jelentőségét, a Központi Bizottság ülésén is ki kell jelentenünk, hogy a társadalmi megújulásban alapvető szerepük van a szakszervezeteknek, a Hazafias Népfrontnak, a KISZ-nek. Hangsúlyozni kívánom ama meggyőződésemet, hogy alternatívát a szocializmus korábbi gyakorlatának meghaladásához e nagy megújuló szervezetek is képesek megfogalmazni, sőt nélkülük az meg sem valósítható. Ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a bennük tömörülő széles rétegek bizalmát megőrizzük, sőt erősítsük.

(Folytatás az 1. oldalról)

tapasztalatok alapján teljesedhet ki.

Számos új, fontos érték keletkezésének vagyunk alkotó részesei, amelyek a politikai pluralizmus, a gazdasági előrehaladás, az emberi lét minősége kérdéseivel ösz- szefüggésben kerülnek előtérbe. Ilyenek például a jog- államiság és szocializmus viszonya, az emberi jogok érvényesülése, a polgári demokrácia bizonyos eredményeinek a szocialista viszonyok közötti érvényesülése, a környezetbarát társadalmi értékek fontossága. Űj elem-