Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-12 / 270. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANACS LAPJA 1988. NOVEMBER 12., SZOMBAT Ara: 2,20 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 270. SZÄM Szükség van minden tenni kész erőre, a párttagság összefogására Hámori Csaba az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára Az MSZMP Pest Megyei Bizottsága tegnap kibővített ülést tartott, amelyen részt vett és felszólalt Grósz Ká­roly, az MSZMP főtitkára, miniszterelnök. A tanácsko­zás egyebek között foglalko­zott a nyilvánosság fejleszté­sének kérdéseivel és a párt- bizottság hatásköri listájá­nak módosításával. Az ülé­sen újjáválasztották a párt-' bizottság titkárait. Krasznai Lajost más fontos megbíza­tására való tekintettel, ér­demei elismerése mellett, ed­digi munkáját megköszönve a testület felmentette első titkári megbízatása alól, és a Pest megyei pártbizottság első titkárának — egy el­lenszavazattal — Hámori Csabát, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját válasz­totta meg. A pártbizottság megerősítette titkári tiszté­ben Balogh Pált, Lénárd Lászlót és Nagy Sándornét. A VII. kongresszusra készülve Ülést tartott a megyei pártbizottság Tegnap Békéscsabán Nagy Jenő megyei titkár elnök­letével ülést tartott az MSZMP Békés Megyei Bizottsá­ga. A testület meghallgatta Szabó Miklós megyei első titkár tájékoztatóját az MSZMP KB november 1—2-i üléséről, és a megyét jellemző főbb politikai folyama­tokról. A pártbizottság ezt követően a Kiss Sándor me­gyei titkár által előterjesztett „Az MSZMP KB 1987. jú­lius 2-i állásfoglalásából adódó megyei feladatok végre­hajtásának személyi tényezői a megye iparában, építő­iparában és mezőgazdaságában” című jelentést fogadta el. (A vita nélkül jóváhagyott dokumentumról lapunk november 10-i számában Lehetnénk vonzóbbak ... ? eímmel háttéranyag jelent meg.) A testület végül sze­mélyi kérdésekben döntött. Szabó Miklós tájékoztatója Tisztelt Pártbizottság! Megyénk politikai helyze­tének elemzésekor abból kell kiindulnunk, hogy a társa­dalom építésében szakasz- és struktúraváltozások, egyszó­val modellváltás időszakát éljük. Az önmagunkhoz vi­szonyítva elért jelentős fej­lődésünk ellenére, mára el­érkeztünk az elkerülhetetlen változások, a radikális re­formlépések megtételéhez, amelyek egyszerre jelentenek időbeni gyorsítást és jellem­zik a változások mélységét. Ebben a folyamatban a leg­főbb támaszunk, feltételünk és garanciánk az emberi al­kotómunka, a tenniakarás kibontakozása a munkaválla­lói és az állampolgári létben egyaránt. A reformfolyama­tok kezdeti szakaszában el­kerülhetetlenek a társadal­mi, gazdasági és ideológiai feszültségek megjelenései. Szükségszerűen polarizálódik a társadalom nemcsak gaz­dasági vonatkozásban, hanem politikai szándékaik, céljaik alapján is. Ezek a tényezők hatással vannak az emberek hangu­latára is. Ma a megye köz­hangulata hasonlóan ítélhető meg. mint az országos fő fo­lyamatok. A lakosság, a párt­tagság közhangulata a párt­értekezletet követő rövid ja­vulás óta folyamatosan rom­ló, amely ma elsősorban az életszínvonal romlásában, az infláció mértékének nagysá­gában, az adórendszer féke­ző hatásával szembeni eluta­sításban, a politikai, ideoló­giai folyamatok meg nem ér­tésében jut kifejezésre. Más vonatkozásban ugyan­akkor bizonyos megyei sajá­tosságok jelentek meg. En­nek vannak objektív és szub­jektív okai. A vizsgált idő­szakban a megyénk nem tar­tozik a válságmegyék sorá­ba. A termelőüzemek a fo­lyamatosan szűkülő lehetősé­gek mellett is várhatóan az idei évben is az országos át­lagot meghaladó mértékben növelik teljesítményüket. Ugyanakkor sajátos feszült­ségforrást jelent, hogy tör­ténelmi hátrányunkat nem sikerült olyan mértékben csökkenteni, ahogy azt ter­veztük, annak ellenére sem, hogy a párt állami és tömeg­szervezeti testületek, vezetők sokat tettek azért, hogy a VII. ötéves terv időszakában jelentős felzárkózás legyen a fejlettebb megyékhez. Mind­annyian tudjuk, hogy mi­lyen optimista hangulatban, amely akkor pénzügyileg is megalapozott volt, kezdtük el a VII. ötéves terv megvaló­sítását. Az ország gazdasági nehézségei miatt azonban mára megyénkben is jelen­tősen beszűkültek a pénz­ügyi források. A kormány­zati szervek ma is elisme­rik igényeink jogosságát, de tudomásul kell vennünk, hogy történelmi hátrányunk, elmaradottságunk rövid távú ledolgozásának programja, ma történelmietlen. Erre azért kellett kitérnünk, mert növekszik a vezetéssel szem­beni elvárás, esetenként tü­relmetlen felhangok is je­lentkeznek. Meg kell érte­nünk, hogy az objektív té­nyeket mindannyiunknak el kell fogadni. A fentiekben vázolt nehéz­ségek ellenére az elmúlt két- három évben megyénk és megyeszékhelyünk jelentős beruházásokkal bővült. Hiszen ha áttörés nem is követke­zett be, de érdemben javult a telefonellátás, érezhetők az ivóvízprogram első kedvező jelei. Átadásra került Békés­csabán a sportcsarnok, új épületben megkezdte munká­ját a Tanítóképző Főiskola, felépült a békéscsabai busz­pályaudvar. Tagadhatatlan tény, hogy ezek a fejleszté­sek jelentős megyei és helyi erőforrásokat kötöttek le, de vállaltuk, mert évtizedes jo­gos lakossági igények telje­sültek. Tudjuk, szükségünk lenne még több általános és középiskolára, sok-sok új tornateremre, új utakra és még sokáig sorolhatnánk mi­re. Igen, ezek mind jogos igények, de olyan megköze­lítésben nem kezelhetők gondjaink, hogy például a főiskola helyett építhettünk volna általános és középisko­lai tantermeket, a sportcsar­nok helyett öt-hat tornater­met és folytathatnánk a fel­vetések sorát. Kedves Elvtársak! Megyénkben a politikával szembeni éles kihívás nem tapasztalható. A különböző társadalmi csoportok a szo­cializmus mellett elkötelezet­tek, helytálló a KISZ-től át­vett jelszó, szocializmust akarnak építeni, de máskép­pen. A politikai közéletben tapasztalható, hogy az ifjú­ság és az értelmiség, különö­sen a humán-értelmiség kö­rében radikalizációs folya­mat ment végbe. Ezek okai sajátos élethelyzetükben és az elmúlt időszakban folyta­tott hibás politikai gyakor­latunkban keresendők. A tu­dás, a műveltség utóbbi év­tizedekben történt leértéke­lődése a jelenlegi gazdasági- társadalimi körülmények kö­zött komoly gondokat és fe­szültségeket okoz. A jól kép­zett, alkotó munkára alkal­mas szakemberek, értelmisé­giek erkölcsi és anyagi el­ismerése a rendelkezésre ál­ló szerény lehetőségek maxi­mális kihasználásával is el­engedhetetlen Békés megye jövőjének szempontjából. Szükség van arra is, hogy a pártmunkában, a közéletben tényleges súlyuknak megfe­lelő szerepet, cselekvési teret biztosítsunk számukra az élet minden területén. Az ifjúság életkörülmé­nyeit, életszínvonalát az el­múlt másfél évtizedben befo­lyásoló negatív tendenciák jó része Békés megyében az or­szágosnál is nehezebb hely­zetet teremtett. Az állami la­kások arányának zuhanás- szerű csökkenése a megye gazdasági szerkezetére jel­lemző nem megyei központú gazdasági egységek aránya, a megye lakosságának fokozó­dó eladósodása a pályakezdő, családalapító fiatalok önálló otthonhoz jutásának esélyeit kritikus szintre süllyesztette. Azt is tudomásul véve, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet nem kedvező, a me­gyei pártbizottság mégis po­litikai felelősséget érez a fia­talok lakásgondjainak meg­oldásáért. Ezért támogatja és kezdeményezi, hogy a KISZ Békés Megyei Bizottsága és a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa széles körű akciót szervezzen, amelynek célja a munkahelyek, a helyi taná­csok és a fiatalok anyagi erőinek egyesítése a források növelése céljából. Kérjük, hogy a pártszervek, párt- alapszervezetek politikai munkával támogassák ezt az akciót. Kedves Elvtársak! Eddig érdemben nem tud­tuk bevonni a fiatalokat és az értelmiséget a döntésho-' zatali mechanizmusba! ese­tenként kifejezetten gyenge volt a pártszervek, szerveze­tek körükben végzett politi­kai munkája. Eltérő helyze­tet jelent megyénkben, hogy az értelmiség az országos át­lagnál kisebb számban van jelen, és koncentrálódása nem ment végbe, elsősorban a nagy intézményi háttér hiánya miatt. Ezért is kell külön üdvözölni és támogat­ni azokat az erőfeszítéseket, amelyek az értelmiség köré­ben megjelentek, az össze­fogás, az együttes gondolko­dás igényével. Az értelmiség képviselőit érdemben be kell vonnunk a párt döntési me­chanizmusába, számítunk a megyénkben élő és innen el­távozott, Békés megye szo­cialista fejlődéséért tenni kész valamennyi szakember, tudós, művész cselekvő rész­vételére politikai-társadalmi programjainak kimunkálásá­ban és megvalósításában egy­aránt. Eltökélt szándékunk, hogy a pártbizottságba, a külön­böző munkabizottságokba, a tanácsadó testületbe az ér­telmiség elkötelezett, kiváló képviselőit bevonjuk. A ká­derkiválasztásban biztosítani akarjuk a különböző értel­miségi csoportok önállóságát, tőlük kérve a javaslatokat, s ahol a szervezeti szabály­zat lehetővé teszi, biztosítani a delegálás jogát. Üj alapok­ra kell helyeznünk a párt politikáját az ifjúság köré­ben. politikai szövetségünk erősítésére helyezve a hang­súlyt. Idősebb 'elvtársainkkal a párbeszédünk során meg kell értetnünk, hogy a struktúra devalválódása és ezért a vál­toztatás igénye nem az egyes ember, párttag több évtize­des munkájának elvetését jelenti. Nem az egyes ember munkája vált értéktelenné, hanem egy struktúra jutott válságba. Ez azért fontos, mert ma nagyon sok idős elvtársunk elbizonytalano­dott. sokan elhagyták pár­tunkat is. Mindezek ismeretében is, a párt számára ma legna­gyobb kihívást a pártszerve­zetekben tapasztalható bi­zonytalanság, a helyi folya­matok elemzésének elmara­dása, a fentről való vezény­lés elvárása jelenti. Ennek a megváltoztatása nagyon kemény politikai feladatot jelent, hiszen évtizedes be­idegződéseket kell megvál­toztatnunk, a szó eredeti le­nini értelmében kell beve­zetnünk pártunkba a demok­ratikus centralizmus elvét. A politikai munkában az együttműködésre kell helyez­nünk a hangsúlyt. Nem len­ne helyes, ha olyanokkal szállnánk' szembe, akik szö­vetségeseink akarnak lenni. Ez érvényes az eddig kis számban megjelent állam- polgári kezdeményezésekre, a különböző alternatív csopor­tokkal kialakítandó viszo­nyunkra is. Kedves Elvtársak! Ma a párton belül legfon­tosabb feladatunk a párt- szervezetek, párttagok önbi­zalmának, cselekvő készségé­nek, a politikai ideológiai kérdésekben való eligazodási készségek erősítése. Határo­zott véleményünk, hogy a Központi Bizottság novem­ber 1—2-ai ülése után so­ron levő ünnepélyes tag- könyvátadó ünnepségek, a párt 70. évfordulójának ün­neplése, a megtartásra kerü­lő pártnapok, aktívák, a bé­késcsabai pártértekezlet fel­gyorsíthatják a cselekvést a pártszervezetekben. A fő fi­gyelmet a pártalapszerveze­(Folytatás a 2. oldalon) Tanácskozott az MRDSZ Országos Választmánya A Magyarországi Romá­nok Demokratikus Szövetsé­ge december II-én tartja VII. kongresszusát. Az ide kerülő dokumentumokat — a szövetség VI. kongresszusa óta végzett munkájáról szóló beszámolót, a kongresszusi állásfoglalás-tervezetet, a szövetség alapszabály-módo­sítását — tegnap vitatta meg Gyulán a szövetség orszá­gos választmánya. Első napirendi pontként a testület az eltelt öt év mun­kájáról szóló beszámolót vé­leményezte. Petrusán György, az MRDSZ elnöke bevezető­jében arról szólt, hogy a tár­sadalom reformváltozásai nem hagyják érintetlenül a nemzetiségi munka területét sem. Változatlanul fontos, alapvető kérdés: hogyan menthető meg a hazai ro­mánság identitása? A napi­rend eladója Márk György, az MRDSZ főtitkára szóbeli kiegészítőjében elmondta, olyan fontos időszakot élünk, amikor a román nem­zetiségnek is meg kell ke­resnie helyét és szerepét a reformfolyamatban. A kö­rülmények változásai min­den bizonnyal segítik a szö­vetséget a nemzetiségvesztés megállításában. Igen sok kérdés, hozzászó­lás, vélemény hangzott el a többórás testületi ülésen, amelyekből a nemzetiség megmaradásáért való tenni­akarás csendült ki. A nem­zetiségi szervezetek, intéz­mények strukturális reform­ja; a jelenleginél jóval na­gyobb autonómia a kollektív és egyéni jogok képviseleté­hez; az eredményesebb is­kolai nyelvoktatás; a nem­zetiségi realitásokra épülő tananyag; az értelmiség irá­nyító szerepének növelése; a helyi centrumok megerősíté­se; az archaikus táj nyelv és az irodalmi román nyelv kö­zelítése; az egyház bevoná­sa a kulturális értékek meg­őrzésébe — mindezek csak kiragadott példái az elhang­zottaknak. Van-e értelme módosítani most az alapszabályt, hiszen olyan törvények vannak ké­szülőben, amelyek miatt minden bizonnyal változtat­ni kell a régin? A testület végül nagy többséggel ügy döntött, igen. A módosítás erősíti a testületek felelős­ségét, jobban elősegíti a tartalmi munkát, visszaszo­rítja a formalizmust és le­hetőséget ad körök alapítá­sára. Az országos választmány tagjai egyhangúlag egyetér­tettek a beszámolóval és az állásfoglalással, amely rész­letesen elemzi a hazai ro­mánság helyzetét, és körvo­nalazta az elkövetkező évek munkáját. A dokumentumok a kongresszus elé kerülnek. Sz. M. Megkezdődött a nyomdászszakszervezet országos értekezlete A Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezete teg­nap a Gutenberg Művelődé­si Házban megkezdte orszá­gos értekezletét. A küldöttek a nyomdászszakszervezet te­vékenységének tartalmi, szer­vezeti megújulásával kapcso­latos feladatokat vitatják meg, s ajánlásokat dolgoz­nak ki a magyar szakszerve­zetek országos értekezletére. Cs. Nagy Lajos főtitkár fű­zött szóbeli kiegészítést a küldöttekhez korábban el­juttatott írásos vitaanyag­hoz. Mind a szóbeli, mind az írásos előterjesztés szük­ségesnek tartja, hogy a szak- szervezet valóban a munka- vállalók érdekeit képviselje. A négy ágazatra évek óta súlyos, fokozódó nyomás ne­hezedik. Az állami támoga­tások csökkentése, illetőleg megvonása elsősorban a könyv- és a lapkiadást sújt­ja. A nyomda- és a papír­ipar áttételesen, a lap- és a könyvkiadás közvetlen for­mában része a magyar kul­túrának, éppen ezért a tag­ságot ezek az intézkedések súlyosan érintik. Az utóbbi két évben az életszínvonal állandó romlása, a reálbérek csökkenése, a bérből és fize­tésből élők elszegényedése, a kisnyugdíjasok és a nagycsa­ládosok életszínvonalának je­lentős csökkenése tapasztal­ható a nyomdászszakszerve­zet tagságának körében is. A munkahelyeken dolgozók azt tapasztalják, hogy a munkaerőt értékén alul fize­tik meg, miközben a fo­gyasztási cikkek árai ug­rásszerűen nőnek. Nagy Sándor, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának főtitkára hozzászólásában a szakszervezeti mozgalom előtt álló gyökeres változás és megújulás szükségességét emelte ki. Mint mondotta, a szakszervezetek legfontosabb feladata az érdekvédelem és az érdekképviselet, ehhez azonban olyan szervezeti struktúrát kell kialakítani, amely képes feltárni és kép­viselni a különböző rétegér­dekeket. Ehhez jó alapot nyújt a szövetségi szervező­dés. Jelenleg a szakszerveze­tekkel szemben nagyfokú bi­zalmatlanság tapasztalható. Ennek megváltoztatására el­engedhetetlen a strukturális és tartalmi megújulás. Nagy' Sándor a nyomdászszakszer­vezet alapvető problémáját abban látja, hogy a szak- szervezet négy, igen külön­böző terület dolgozóit kép­viseli. Éppen ezért elenged­hetetlennek tartja az önálló­sodást és a szövetségi tömö­rülést. Az országos értekezlet ma vitával folytatja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents