Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-10 / 268. szám
I 1988. november 10., csütörtök Visszavont nyilatkozat n négy toszkán oszlop meséjéből alapvető funkciónk a tagság érdekeinek képviselete és védelme A Békés Megyei Népújság l!)!ifj. október 26-i számában megjelent „Kisértetkastély vagy múzeum? A négy toszkán oszlop meséje” című cikkel kapcsolatosan — a Fővárosi Ruhaipari Vállalat igazgatója. Heinz Gyula kérésére — az alábbi helyre- igazítást kérem. A cikknek a kastélyépület használatával kapcsolatosan a Fővárosi Ruhaipari Vállalatra vonatkozó részét, mely azt tartalmazza, hogy „a gyár (szabályellenesen) kéményt épített, kidobtak egy összekötő talpgerendát, a két talpszelemen elindult kiA Lökösházi Általános Iskola 237 diákja öt alsós és hat felsős tanulócsoportot alkot. A gyermekeknek több mint kétharmada napközibe jár. Az évente kikerülő nyolcadik osztályosok — szinte kivétel nélkül — továbbtanulnak valamelyik középfokú oktatási intézményben. A húsztagú tantestületben négy nevelő még nem szerezte meg a képesítést, s így ők napközis csoportokat vezetnek. Több pedagógus táppénzen van jelenleg. A helyettesítési gondokat még növeli az is, hogy nincs fifelé. hat szarufa eltört, lehet. hogy holnapra ledől az egész tető” visszavonom, mert az információ téves értelmezésre adhat okot. Ugyanis sajnálatos módon utólagosan tisztázódott, hogy a vállalat arra hivatott idegen építőipari kivitelezővel végeztette a munkálatokat, melynek esetleges szakszerűtlensége az épület tanácsi kezelésbe • visszakerülésekor. lí)84-ben sem volt ismert, arra csak utólag lehet következtetni. A kastély jelenlegi műszaki állapota a fentiek miatt nem róható fel a Fővárosi zika- és énekszakos az iskolában. A meghirdetett két tanári állásra nem akadt pályázó. A tárgyi feltételek jók, már ami a szemléltető- és az egyéb taneszközöket illeti. Folyamatban van négy tanterem építésének előkészítése, és nagy szükség lenne egy tornateremre. Rossz időben meg a téli időszakban a folyosón, illetve a művelődési házban tartják a testnevelési órákat. A vöröskeresztes szakkörön belül csecsemőgondozó foglalkozáson vesznek részt a lányok. Emellett még ifjú Ruhaipari Vállalatnak, mert a cikkben megfogalmazott „lepusztítás” a szükséges karbantartás sok évtizedes (beleértve a vállalat másfél évtizedét is) elmaradásának következménye. Egyébként nincs összefüggés a Fővárosi Ruhaipari Vállalat korábbi ingatlanhasználata és a szeghalmi Sárréti Múzeum elhelyezése között. Szeghalom, 1988. november 2. Tisztelettel: egészségőr, honvédelmi, valamint sakkszakkör is működik. Lehetőség nyílik továbbá a háztartással, kézimunkával, számítógéppel, modellezéssel, bábkészítéssel és KRESZ-szel kapcsolatos ismeretek megszerzésére is. Az iskolában négy olyan osztály van, amelyben minden gyermek tanul románul. A többiben viszont fakultáció keretében oktatják ezt a nyelvet. Ä harmadik osztályosoknak pedig oroszból tartanak előkészítő órákat. A gazdasági egységek és az intézmények szocialista brigádjai évek óta patronálják a tanulóközösségeket, és a szülői munkaközösség társadalmi munkával is segíti az iskolát. —y—n J úlius elején döntött a SZOT plénuma, hogy tagsági vitákat kezdeményez a szakszervezeti mozgalom megújulásáról, a bérreformmal kapcsolatos szákszervezeti állásfoglalásról és az üdültetés jövőjével kapcsolatos elképzelésekről. Ez a párbeszéd a tagsággal a megyében lezárult; elhangzottak a vélemények, a jobbítás szándékával megfogalmazott bírálatok és javaslatok. A viszonylag rövid idő ellenére. is — mely több helyen kapkodást okozott — sikerült a tisztségviselőkkel, a tagság egy részével szót váltani. Beigazolódott, helves volt a szándék, hogy a tagság megkérdezése nélkül nem szabad a mozgalmat elindítani új pályáján. Ez találkozott a tagság sürgető igényével. Mivel a társadalmi tűrőképesség határát súroló feszültségek sok esetben a szakszervezetekkel szembeni elégedetlenségben jelennek meg. a dolgozók helyzetükért a hatástalan érdekvédelmet teszik felelőssé, ezért egy megújuló, új minőségű, határozottabb és di- • namikusabb szakszervezeti mozgalom létét tudja csak elfogadni. Ugyanakkor azt is tapasztaltuk a megyében, hogy az emberek egy jelentős része fásult, kiábrándult, hitevesztett. Ezért érdemi vita csak kevés helyen jutott túl a választott tisztségviselők körén. A tagságot a bonyolult elméleti megfogalmazások igazán nem érdeklik. A legtöbb helyen az érdekli, hogy legven rendes ni ‘ .kéi'' tisztességes megélhetése. és ezért mit tesz a szakszervezet. Az, hogy milyen szervezeti struktúrában ágazatban, milyen működési módokkal harcol mindezért a szakszervezet, az már nem mindenkit érdekel. A lényeg az. hogy ő személy szerint érezze, a szakszervezet az ő érdekeit védi. A szakszervezeti mozgalom tevékenységének megújításával kapcsolatban megyénk szakszervezeti tagsága gyökeres változtatásokat akar. Egv sokkal határozottabb kiállást, keményebb érdekképviseletet szeretne látni. Ennek kapcsán szükségesnek ítélik meg. hogy a párttal való kapcsolatban az önálló működést elősegítő egyenrangú partneri viszony legyen a meghatározó. Alapvető fontosságúnak ítélik meg, hogy rendeződjön a SZOT és a kormány kapcsolata törvényes keretek között. Igénylik, hogy ezt a kapcsolatot a független, egyenrangú felek partneri viszonya kell, hogy jellemezze, ahol mindkét fél az azonos távlati célok alapján egymás iránti megértésre, összefogásra, megállapodásra törekszik. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy a parlament szerepének változásával összhangban újra kell értékelni a szakszervezetek parlamenti képviseletét is. A szakszervezeti törvény megalkotását szinte minden véleménynyilvánító szükségesnek tartotta. A jog- és hatáskörök tisztázását elsősorban a felsőbb szintű testületek partneri kapcsolatában tartják indokoltnak. A sztrájkjog törvényi szabályozásával. megoszlanak a vélemények. A többség úgy ítéli meg, hogy szükséges, de sztrájk nem lehet cél, csak végső eszköz a viták rendezésében. A?, emberek többsége a fordulatértékű reformelképzeléseket sürgeti. Nehezen oldódik a tagság körében a csalódottság, a hitetlenség az iránt, hogy a szakszervezetek egyáltalán akarnak-e, képesek-e megújulni, következetesen síkra tudnak szállni a tagság érdekeiért, és kellő befolyással lehetnek a társadalmi gondok enyhítésére. Több helyen szenvedélyesen szóltak arról, hogy a párt és a kormány stabilizációs. kibontakozási programjának a kezdeti lépéseit még igazán nem tapasztalják, csupán a rájuk háruló terheket érzékelik. Nagymértékben foglalkoztatja őket, hogy vajon azt leszi-e a kormánya, amit megígért, hogy meddig rakják még a terheket a dolgozók vállára, van-e remény arra, hogy megálljon az elszegényedés, lesz-e munka és tisztességes megélhetés. Szinte mindenütt foglalkoztak az ár- és szociálpolitika kérdésével. Igénylik a fogyasztói áremelkedések fékezését, a szociális juttatások értékének szinten tartását. A legtöbb gondja a tagságnak a bérkérdéssel van. Az az általánosítható vélemény, hogy a jelenlegi bér- szabályozás idejét múlta, mert nem juttatja kifejezésre a munka értékét. Az emberek dolgozni akarnak, de képességeiknek megfelelő munkát, és e munka alapján tisztességes megélhetést kérnek. Követelik a főmunkaidő becsületének visszaállítását, a gyermekes családok, fiatalok, nyugdíjasok helyzetének javítását, az adórendszer felülvizsgálatát, mert jelenleg a bérek elvesztik teljesítményösztönző szerepüket. Ha ezt a bérreform elősegíti —melyet sokan béremeléssel azonosítanak —. akkor támogatják, ha nem, akkor felesleges álmegoldásnak tartják. Igen sok kritika érte a szakszervezeti munka megyei és országos nyilvánosságát. Az derül ki, hogv a tagság még mindig nem ismeri igazán, hogv az egyes testületek hol, miben, hogyan képviselik érdekeiket, milyen erőfeszítéseket tesznek azok érvényesítésére. Elismerik az országos nyilvánosság javulását, de igénylik a helyi nyilvánosság szélesítését, az önálló álláspontok széles körű ismeretének biztosítását. Igényként fogalmazódott meg az is. hogy jelentős helyi és országos kérdésekben többször kérjék ki a tagság véleményét. ezt követően azt képviseljék a különböző szervek előtt, vállalva a vitákat, az ütközéseket. A szakszervezet} mozgalom belső megújításának igénye egyetértésre talált a tagság körében. Nem átszervezni kell a mozgalmat, hanem teret adni az alulról jövő, szövetségi elv alapján történő önszerveződésnek, a tagsági igények érvényre juttatásának. Egyetértésre talált az a törekvés, hogy a szakszervezetek alapvető, és valamennyi feladatát átható funkciója nem lehet más, mint a tagság érdekeinek képviselete és védelme, mely magában foglalja az anyagi, gazdasági és szociális érdekek képviseletén túl az általános emberi, kulturális érdekek védelmét is. A szakszervezeti egység féltése jelent meg a viták során, amikor felmerült a különböző önálló tagozatok, új szakszervezetek megjelenítésének kérdése. Az üzemi dolgozók egy része nem érzi ennek fontosságát, úgy látják. hogy ez az erők szét- forgácsolásához, a mozgalom egységének megbomlásához vezet. Továbbra is javasolják meghagyni az egv üzem. egv szakszervezet elvének és gyakorlatának fenntartását. Olyan is elhangzott, hogy a tagság akaratának és véleményének megfelelően egv munkahelyen akár több alapszervezet is működhetne valamilyen munkahelyi szövetség keretében. A viták során igen sok helyi, lakóterületi probléma megoldásának igénye is felszínre került, melyek közvetlenül érintik a tagság mindennapi életét, hatással vannak munkahelyi és lakóhelyi közérzetére. Ennek kapcsán fogalmazódott meg több helyen a szakszervezetek területi jellegű tevékenységének fontossága megyei és települési szinteken egyaránt. Ezért indokolt, hogy a munkahelyi szakszervezet ti szervezetek tagságuk területi érdekeinek képviseletére és érvényesítésére, a munkavállalói érdek koordinálására szövetségi jelleggel területi szervek működjenek. Szinte minden beszélgetésen szó volt a szakszervezeti üdültetésről. Tagságunk nem ért egyet a beutalók árának emelésével, még akkor sem. ha az alapszervezeteknek lesz lehetőségük bizonyos támogatásokkal a költségeket a rászorultság alapján csökkenteni. Félő, hogy egyes hátrányos rétegek kiszorulnak ebből a lehetőségből. és maga az egész üdültetési rendszer nem fog eleget tenni alapvető funkciójának. Igen élénken foglalkoztatja a tagságot a mozgalom anyagi alapja, erősödik az igény a tagdíjak felhasználásának elszámolása iránt. Keveslik az alapszervezetnél visszamaradó tagdíjbevételt. Ennek kapcsán bizonyos ap- parátusellepség is felerősödött. Azt kéri a tagság — jogosan —, hogy az általuk befizetett tagdíj valóban az ő érdekeit szolgálja, jelentős része kerüljön vissza az alapszervezetekhez, és drasztikusan csökkenteni kell minden olyan költséget, mely alapvetően nem'a mozgalom érdekeit szolgálja. A z igények, az elvárások egy markáns, hatékonyabb, sakkal differenciáltabb szakszervezeti munka irányában a megyében is megfogalmazódtak. A most kezdődő iparági-ágazati országos értsksz,letek a tagság nevében, igényeinek megfelelően megfogalmazzák a megújulással kapcsolatos tennivalókat. Ezt teszi majd a december elején ösz- szeülő országos szakszervezeti értekezlet is, ahol döntés születik a szakszervezeti mozgalom fő irányairól, az érdekképviseleti és érdekvédelmi munka tartalmáról, az egész megújulási folyamat feltételrendszeréről. Szeljak György SZMT-titkár Mariska néni szenvedélye Ismerhetsz, mondta Mariska néni, mikor borongás kedvét tudakoltam. S már sejtettem is, hogy nem akármin mélázott el. Mindig szerettem olvasni, folytatta, de most! Hát az borzasztó. Régen, amikor a többiek az árokparton ültek, én csak álltam és hamar besurrantam a házba, s elővettem a kölcsönkönyvet, amit a körből hoztam mindig. Egyedül én az utcánkban, mondták is sokan, hogy úri nyavalya ez a regényezés. Szemembe! Rájuk hagytam. A dolgom kárát nem vallotta, csak az időm lett kevesebb a pletykára. Az meg, úgyse érdekelt. Az újságot is bújtam, ha tehettem, ha a szomszédból elkaphattam, különösen a vasárnapit, mert abban versek, meg szép históriák is voltak. Igazak és kitaláltak. Persze a politikán is végigmentem, öregségemre se lettem más. De mit is mondok? Igenis más vagyok. Előbb egy, aztán két újságot kezdtem járatni. Később egy, aztán két hetilapot. S mindet kiolvastam végig. Ha már megvettem, ismerhetsz, nem veszhet kárba. De ez még semmi. Idővel ezt is keveseltem. A rádió a ludas, az tehet róla, az mondja minden reggel, hogy mi minden érdekes van az újságokban. Tudod, a lapszemle. S utána nincs nyugovásöm. Nem akarok én úgy reggeltájt kimozdulni, mégis átöltözködök, még hozzá lóhalálban, hogy mások meg ne előzzenek. Mert akkor nem kapom meg a két Magyart. így is sorban állnak már előttem a népek, de azért nekem még jut. Aztán irány haza. Beülök a karosszékbe, körülöttem az összesen négy újság és olvasok. A munka meg csak marad, mert, nem ismersz rám: egyre halogatom. Jó lesz az később is, biztatom magamat, és el is hiszem, hogy mindegy annak a mosásnak, vasalásnak, vagy más egyébnek, ha délutánra halasztóm. Mikor ez a cikk is, az a cikk is szerfölött érdekes. Meg aztán csak tudnom kell, mi van a nagyvilágban. És ez így megy, napról napra. Látod már, milyen nagy bajban vagyok? Akár a részeges az alkohollal. Csak én az újságról nem tudok lemondani. V. M. Baji Ferenc osztályvezető Múveseállomást létesítettek Székesfehérvárott; az intézmény, amely a megyei csecsemő- otthon elkülönített szárnyában kapott helyet — naponta két műszakban hat-hat beteget tud ellátni. Az állomáshoz a kezeléshez szükséges oldatokat előállító laboratóriumok, valamint fektetőszobák is tartoznak. A müveseállomás átadásával lehetővé vált, hogy a városban kezeljék a Fejér megyei akut- és krónikus vesebeíegségben szenvedőket, akiket eddig Budapestre szállítottak. Képünkön: az új műveseállomáson Fotó: Kabáczy Szilárd Tanárhiány Lökösházán
