Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-10 / 268. szám

NÉPÚJSÁG

1988. november 10., csütörtök

Őszinte volt — figyelmeztetést kapott érte

Uveggyári demokrácia szilánkokkal

Nyugtalan:, szüntelenül az újat keresd ember Csiszár István, az Orosházi Üveggyár üzemmérnöke. Az 1-es, vagyis az öblösüveggyáregységben dolgozik. Makacs férfi. Képtelen megalkudni, az igazát keresi. 52 éves fejjel nem akarja a szolgalelkűek táborát szaporítani.

Megyünk az udvaron. Szavai keserűek, őszülő hajába túr. Bakancsban, munkásruhában bandukol mellettem. Előttünk, a raktár kövezetén üvegcserepek. Talpunk alatt recsegnek-ropognak a szilánkok, amelyeket ösztönösen félrerúgunk.

I Igazgatók mentek és jöttek

Csiszár István 21 éve dolgozik az üveggyárban.

— Mezítlábas, glottgatyás gyerek voltam, a szüleim negyvenötös párttagok, az apám az Üj Élet Tsz egyik alapítója — mondja elérzé- kenyülve. — Engem nyolcvankettőben vettek fel a pártba. Sokáig várnom kellett. Sürgető kérdéseimre mindig azt válaszolták: fizikai munkásoké és a fiataloké az elsőbbség. Végül tényleg megöregedtem.

Hallgatunk. A kopott irodában csend van. Egy régi, 1976-os történettel hozakodik elő:

— Kerékpárra ültettem a nagyobbik fiamat, hogy megmutassam neki működés közben az üveggyári híddarut. De akárhányszor mentünk, sohasem dolgozott. Talán ötödszörre sikerült a tervünk. Ez szöget ütött a fejembe. A daru áll. a kocsiálláspénz pedig évente 6-15 millió forintra rúg. Mi van itt? Kiderült: lassú, nehézkes ez a munka. Ekkor újítási javaslatot készítettem és beadtam. Nem fogadták el.

— Miért?

— Nem tudom. Mindenesetre panasszal fordultam a szakszervezethez. Két hét múlva hivatott Czina Sándor, az akkori igazgató és közölte: igazam van. mennyit kérek az újításért. Alig tudtam szóhoz jutni. Kaptam 5 ezer forintot és Kiváló Űjító elismerést. Ezenkívül az év legeredményesebb újítója lettem a gyárban. Ez újabb 2 ezer forint jutalmat jelenített, Viszont 10 millióról 200 ezer forintra csökkent a kocsiállásokért fizetett bírság. Megjegyzem: akkor Csont József, a mostani főmérnök volt a szervezési osztály vezetője.

— Ez miért fontos?

— Mert véleményem szerint ekkor kezdődtek közöttünk a nézet- eltérések. holott gyerekkorunktól kezdve ismerjük egymqat. Az is tény: még ebben az évben Csont Józsefet és az akkori szállításvezetőt más munkakörbe helyezték.

Igazgatók mentek és jöttek. Az egykori szervezési osztályvezetőt műszaki igazgatóhelyettesnek nevezték k.i. De Csiszár István is elkezdte „vándorlásait”. Erről ígv beszél:

— Hat évig szerkesztő voltam, miközben társadalmi munkában az újításokkal foglalkoztam. A szervezési osztályvezető felfigyelt rám és felajánlotta, hogy üzemszervezőként dolgozzam náluk. Elfogadtam. Közben .Kecskemétre jártam a főiskolára. Jól ment a tanulás. Ugyanakkor olyan alacsony volt a fizetésem, hogy az osztálytársaim kinevettek. Bementem Kiss Sándorhoz, az akkori általános. igazgatóhelyetteshez és elmondtam neki, ami a szívemet nyomta. Megértett. Fizetésemelést, adott és állást ajánlott a műszaki ellenőrzési osztályon. Elvállaltam. Nemsokára megüresedett a síküveg-gyáregységben a meóvezetői beosztás. Ezt 3 éviig, csináltam.

— Tehát töretlenül ment felfelé a ranglétrán. Mégis hol és mikor szakadt meg ez a szál?

I

Csak nyíltan, őszintén!

Nagyot sóhajt. Rám emelt homályos tekintetét. Aliig bír az idegein uralkodni.

— Lemondtam. Hosszú történet. Elégedjen meg annyival, hogy nem a képességeimmel volt a baj. Olyan nyomás nehezedett rám, hogy idegileg kiikészüLtem. Hiába

tiltakoztam, dobáltak jobbra-bal- ra. Évekig hallgattam. Dolgoztam, mint a megszállott. Leírtak. Mintha örökre lemondtam volna arról, hogy előrejussak, újra vezető lehessek.

— Mégis, milyen ember ön, Csiszár István?

—• Nem hallgatom el a véleményemet. De nézeteimet mindig nyílt fórumon fejtem ki, hogy másnak is legyen módja ugyanilyen nyíltan válaszolni. A gazdasági vezetők némelyikének ez nem tetszik..

— Például Csont Józsefnek?

— Igen. Azt mondják: sértődött ember vagyok. Lehet. De mi van akkor,,ha jogos a sérelmem?

Papírokat, sűrűn teleírt cetliket vesz elő. Folytatja:

— Itt volt a július 15-i összevont pártialöpszervezeti taggyűlés. A megyei pártbizottság képviselője biztatott: őszintén mondjunk el mindent, vitázzunk, ha kell egymás szavába is vághatunk. Én három dologról mond:tam el a véleményem. A műszaki vezetés gyengeségéről, a laza technológiai fegyelemről, a mérnöki munka nehézségeiről.

— Szólna ezekről részletesebben?

— Szívesen. Az 1-es gyáregységben 1984 óta sikertelen, elvetélt átszervezések vannak. A főmérnök alig jár le az üzembe, tanácsadóinak információi alapján hozza meg döntéseit. A szemetet rendszeresen a kemencékbe dobálják vissza, vasdarabok kerülnek a hutákba, emiatt kilyukad a fal, az üveg elszí néződ ik, súlyos balesetet okozhat és rengeteg pénzbe is kerül. Az elszíneződésből például 5 millió forint kár keletkezik évente. A visszaolvasztott üvegcserepek arányát nem mérik, a hűtőszalagok szabályozhatatlanok. Évek óta csökken a termelés, növekszik a selejt, formahiány miatt. állnak a gépek. Nem jó a mérnöki munka megbecsülése. Az újítási ügyek rendre a bíróságon végződnek. Nekem 1984. márciusa óta 18 újítási javaslatom született, be is adtam mindegyiket, de senkit sem . érdekel igazán. Szóltam még a vezetői egység hiányáról, amely most már egyre tarthatatlanabb.

— Ezután érte a meglepetés .. .

— Mint derült égből a villám- csapás. Augusztus 3-án behívatott a főmérnök és jegyzőkönyvet vettek fel a párltaggyűlésen elhangzottakról. Ott volt még az 1-es gyáregység vezetője, a pártössze- kötő és a személyzeti osztályvezető.

— Miként zajlott le ez a „kihallgatás”?

— Csont József zokon vette, hogy egyáltalán megemlítettem a nevét ezen a pártfórumon. Nehezményezte: miért mondok olyat, hogy az. 1-es gyáregységben nincs műszaki színvonal és nem tudom a mérnöki képességeimet kifejteni. Megjegyezte azt is: az elmúlt 21 évben a nyolcadik munkaterületen dolgozom. A háttérről viszont mélyen hallgatott.

I Figyelmeztetésben részesítem...

— Erre ön mit mondott?

— Azt, hogy az emlékeztető hibás. Nem azt állítottam: az 1-es gyáregységben nincs megfelelő műszaki színvonal, gyenge a vezetés, hanem azt, hogy ez a megállapítás az egész gyárra jellemző. Azt sem mondtam, hogy a vagoniálléspén- zes újítás miatt mentették fel 1976-ban Csont Józsefet. Ugyancsak nem fedi a valóságot, hogy engem alkalmatlanság miatt mentettek fel a meóvezetői állásból, hanem én kértem: helyezzenek más munkakörbe. A vezetői egység hiánya pedig szinte minden gyári fórumon beszédtéma. Az sem elhanyagolható: a párttaggyűlésről gyorsírásos jegyzőkönyv nem készült, utótag emlékezetből írták le a felszólalások lényegét.

Erre a főmérnök így reagált (részlet az augusztus 3-i jegyzőkönyvből) : „Az emlékeztetőben, valamint a mai napi meghallgatáson megítélésem szerint Csiszár István nem egybehangzó véleményeket mondott, amiért figyelmeztetésben részesítem. Felhívom a figyelmét arra, hogy a munkáját becsülettel végezze a továbbiakban is, ellenkező esetben a munkakör ellátására alkalmatlannak minősítem. Természetesen a fórumokon joga van véleményt nyilvánítani bárki munkájával kapcsolatban, azonban ezeket kellően meg kell alapozni, ellenkező esetben a valótlan állításokért felelősséggel tartozik. A továbbiakban felhívom a figyelmét arra, hogy a szűkebb munkaterületére koncentrálja a figyelmét, energiáját összpontosítsa a munkára, amelyet szigorúan ellenőriztetek."

Csiszár István összehúzza a szemöldökét, öklét az asztalra helyezi és vár. Szinte magától kérdezi :

— Huszonegy évi üveggyári munkaviszony után, két Kiváló Dolgozó, Kiváló Űjító, Szakszervezeti Munkáért kitüntetés, külföldi jutalomüdülések után, most kezdtem el rosszul dolgozni?

— Nagyon csalódott?

— Nagyon. Mit kellene nekem bizonyítanom? Elmondtam a véleményem egy hivatalos pártfórumon, amely nem annyira jog, hanem bátorság kérdése. Aki nem ért ezzel egyet, annak lehetősége van ugyanilyen fórumon kiállni, ütköztetni, cáfolni az én szavaimat. Ahhoz viszont nincs joga, hogy mint gazdasági vezető retorziót alkalmazzon.

Felállók. Sok minden kavarog bennem. Elindulok puhatolózni, véleményt gyűjteni. Többen lebeszélnek erről a riportról. Vannak itt ennél nagyobb horderejű kérdések is, érvelnek. Nem állok kötélnek. Elsőként Kmetykó Jánost, a tüzeléstechnikai üzem vezetőjét kérdezem Csiszár Istvánról, hiszen a közvetlen főnöke.

— Négy éve ismerem, azóta dolgozik nálunk, mint üzemmérnök — válaszol készségesen. — Feladata a hűtőszalagok üzemeltetése, irányítása. Rosszat nem mondhatok róla, a munkáját becsületesen, lelkiismeretesen ellátja, a külön feladatoktól sem zárkózik el. A magatartását sem kellett idáig kifogásolni. Ügy érzem, hogy az üzemen belül elfogadják. Szakmai viták természetesen vannak. Ismerem az újításait is. Ezek mind technológiai jellegűek. Tőlem egyetlen újításáról kértek véleményt hivatalosan. Két-három javaslatára azt mondtam: ne adja be, mert nem tartom jónak. Valóban, aki közelebb ül a tűzhöz hamarabb elintézheti, hogy elfogadják az újítását.

— Ezt a saját bőrén is érzi?

— Hogyne. Ezért az utóbbi időben csak egy újítási javaslatot adtam be.

I Munkáját szigorúan ellenőriztetem!

Csontos Kálmán a 10-es párt- alapszervezet titkára, itt tag Csiszár István is. A párttitkártól kérdem:

— Hogyan emlékszik a július 15-i párttaggyűlésre?

— A 3-as, a 9-es és a 10-es alapszervezet együtt tárgyalta az országos pártértekezlet határozataiból adódó helyi feladatokat. Csiszár azt fejtegette, hogy nem kap a végzettségének megfelelő munkát. Ekkor az elnöklő Kasuba István, a kilences alapszervezet titkára megkérdezte: személy szerint ki gátolja ebben? Némi vonakodás után kibökte a főmérnök nevét.

— A jegyzőkönyvet ki vezette? — Senki. Az elnök jegyzetelt, én is felírtam néhány fontosabb gondolatot. Másnap ezek alapján állítottuk össze az emlékeztetőt, amely csak a lényeget rögzíti. Lehetnek benne elírások, pontatlanságok.

— Izgága, intrikus alkat Qsiszár István? '

— Nem hinném. A pártgyűléseken aktív, őszintén, konkrétan elmondja az észrevételeit. Hogy mindig igaza van-e, az más lapra tartozik. Szavain azonban érződik a sérelem, hogy már nincs vezető beosztásban. Ügy véli, többre képes.

— Mit tud a következményekről?

— Pista mindent elmondott. Azt is, hogy meghurcolták a felszólalás miatt. Ezután volt egy taggyűlés, ahol azt a bizonyos figyelmeztetést tartalmazó jegyzőkönyvet felolvasták.

— Mit szóltak ehhez a párttagok?

— Tudomásul vették. Csiszár, mint érintett, felszólalt. Ennyi.

— önnek sincs mondanivalója az ügyről?

— Hogyne volna. Egy politikai fórumon elhangzottakért nem szabad a vezetőnek ilyen módon visz- szavágni. A jogos bírálaton a főnök is gondolkozzon el.

Nem egészen ez a véleménye Papp Jánosnak, az üzemi pártbizottság tagjának, aki távollétében a párttitkárt helyettesíti.

— Nézze, én azt vallom:az ember felelősen beszéljen. Az nem elég, ha valaki azt hiszi, hogy igazat mond, a valóság pedig egészen más.

— Miben nincs igaza Csiszár Istvánnak?

— Nem tudom, csak hallottam az ügyről. Amit mondok, szigorúan elvi alapokon nyugszik. Nem tekintem megtorlásnak a főmérnök intézkedését, ellenőriznie kellett az elmondottakat.

— De hol van az igazság?

— Ki kell deríteni. Csiszár munkáját én nem ítélhetem meg. Any- nyit tudok: megkeseredett ember. Személyes sértésnek tekintette a főmérnöki elbeszélgetést is. Szerintem munkaügyileg kellene rendezni a nézeteltéréseket. Független szakmai bizottság döntse el, kinek van igaza.

— Tehát semmiféle politikai következtetésre nem jutott?

— Csupán hangulati kérdésnek tekintem.

Értem. Csak azt nem tudom: ezek után hány párttag mondja el nyíltan, őszintén a visszásságokról alkotott véleményét. Többek között a pártdemokráciáról, a bírálat elfojtásáról. Különösen személyre .való tekintet nélkül.

I

„B gyár vezetése megnsztott”

A folyosón nagyot lélegzek. Csont József vár. Hamar kiderül: a bőrfotel kissé kényelmetlen. Beszélgetésünk kurtára-furcsára sikeredik.

— Kérem, a jegyzőkönyvben minden benne van — kezdi határozottan.

— Éppen ez a kérdésem: miért vonta kérdőre Csiszár Istvánt?

— Szó sincs retorzióról. Aki valótlanságokat, állít. annak vállalnia kell a felelősséget is.

— Mi volt a valótlan?

— Semmi sem igaz, amit felhozott ellenem. Mi az, hogy nem tud mérnökként dolgozni? Mi az, hogy gyenge a műszaki színvonal? Ez a gyár évek óta komoly eredményeket ér el.

— A vezetés megosztottságát is tagadja?

— Tagadom.

— Jó, akkor egyenként cáfolja meg Csiszár István állításait.

— Nincs ennek értelme, a régi dolgokat kár feleleveníteni. Az újításainak egy részét elfogadtuk, a másikat nem.

— ön azt írja a jegyzőkönyvben, hogy Csiszár munkáját szigorúan ellenőrizteti. Rosszul dolgozik netán? A közvetlen főnökének nem ez volt a véleménye.

— Aki valótlanságokat állít, alkalmatlan.

— Azért megsem kellett volna az a figyelmeztetés, ön tagja az üzemi pártbizottságnak. Nem volt más eszköz a kezében, hogy hangot adjon ellenérzésének, mondjuk egy párttaggyűlésen?

— Ezt a módszert láttam jónak. Meggyőződésem, hogy helyesen jártam el.

— Leülhettek volna beszélgetni...

— Ugyan, azzal az emberrel nem lehet szót érteni. Gyengék az idegei. Itt sírt az irodámban, mint egy gyerek.

— Gyűlöli Csiszár Istvánt?

— Dehogy gyűlölöm, ez nevetséges. Csak összevissza beszél, képtelen konkrét válaszokat adni. Ezek után meggondolom, hogy felemeljem-e a fizetését. ..

Itt jön el az a pillanat, amikor úgy érzem: abba kell hagyni a kérdezősködést. Kényszeredetten kezet fogunk.

Egyedül ülök a pártirodán és elgondolkozom. Valóban, nem az a legfontosabb a gyár életében, hogy a műszaki igazgatóhelyettes és egy beosztott mérnök konfliktusát felfújjuk. Csakhogy a dolgok nagyon is összefüggnek; Kár lenne csupán munkaügyi vitaként feltüntetni az egészet, mert igenis komoly és veszélyes politikai magatartást, szemléletet hordoz. Ebben a gyárban évek óta folyik a hatalmi harc. Erről győződtem meg ez év tavaszán. amikor a pártbeszélgetések tapasztalatairól tájékozódtam. Azóta méginkább éleződött a helyzet. * A gyári tájékoztató július—augusztusi" számában olvasom egy

alapszervezeti párttitkár töprengéseit. Ezeket írja: „Néhány hete megsértette a társadalmi tulajdont az a személy, akire a védelme volt bízva. Ezért a tettéért munkaviszonyát felmondták, alapszervezete a párt soraiból kizárta. Ebben a gyárban mindenki tudja, hogy ezt egyedül nem csinálhatta, ebben különböző emberek segítették, akik engedélyeket írtak alá jó, vagy rosszhiszeműen. Nagy baj, hogy a gyár vezetése ebben az ügyben semmilyen számonkérést nem kezdeményez, pedig a gyári közösség követeli... A részvénytársaság, a vegyes vállalat új helyzetet teremt. .. Bízom benne, hogy megkérdezik majd, amit mi évek óta hiába kérdezünk: kell-e nekünk ennyi osztály, főosztály? Miért van a gyárban csaknem 300 fizikai munkát nem végző dolgozó, akik fizikaiként vannak bujtatva? Miből adódtak a gyári nyereséget meghaladó, fel nem osztható költségek címén futó kiadások? Én bátran beszélhetek arról is, hogy a gyár vezetése megosztott, a vitákat nem mindig nyíltan és tiszta eszközökkel vívják. Ilyen helyzetben előfordulhat, hogy csoportok alakulnak ki, amelyek egymást támogatják...”

I Bizalmi válság felhangokkal

Továbbmegyek. Részese voltam annak a hatórás vitának, amely szeptember 28-án az üzemi párt- bizottság ülésén zajlott le. A párt- bizottság tagjai két táborra szakadtak. Többen alkalmatlannak tartották a jelenlegi pártbizottságot arra. hogy a gyár kommunistáit képviselje. Mások a párttitkár, Lovas Julianna munkastílusával. módszerével nem értettek egyet. Ugyanakkor a párttitkár bizalmi válságot jelentett be, mert véleménye szerint egyes pártbizottsági tagok a legutóbbi pb-ülés után a többségi döntést mellőzve más véleményt hangoztattak. Kifogásolták: a szeptember 16-i pb- ülés „titkos” volt, az állandó meghívottak nem vehettek részt az összejövetelen, és jegyzőkönyv sem készült. Megkérdőjelezték a legutóbbi üzemi pártválasztás tisztaságát is. „A főmérnök igazgató, a párttitkár pedig igazgatóhelyettes akar lenni. A párttitkár képtelen veszíteni ...” — hangoztatták. Né- hányan pártvizsgálatot kértek maguk ellen.

Szomorúan, keserű szájízzel álltam fel az asztaltól, és láttam: van aki szégyenkezik. A következő napokban felröppent a hír: az Orosházi Üveggyár pártbizottsága helyteleníti az amerikai—magyar vegyes vállalat létrehozását. Attól tartanak, hogy hátrányos helyzetbe kerül az öblös üvegeket gyártó üzemrész. Bérfeszültségek is kialakulhatnak, és a beruházás összeegyeztethetetlen a szocialista tulajdonformával. Emiatt a munkások még sztrájkot is kilátásba helyeztek. Ezeket a híreszteléseket cáfolta a párttitkár és a gyár igazgatója is. Közös nyilatkozatukban kifejtették „. . . a pártbizottság kezdettől fogva támogatja a vegyes vállalat létrejöttét. .

Az országos figyelmet kiváltó ügy tisztázására október 5-én so- ronkívüli ülést tartott az orosházi városi pártbizottság végrehajtó bizottsága. A tanácskozáson ott volt a Központi Bizottság, a megyei pártbizottság, az Üvegipari Művek képviselője. A városi első titkár hat pontban foglalta össze a politikai teendőket. Leszögezte: az üveggyár gazdasági vezetői és az üzemi pártbizottság mindig is egy véleményen volt a vegyes vállalatot illetően. A jövőben, ha gazdasági kérdésekről tárgyal a gyári pártbizottság, jobban figyeljen oda az eredményekre, hiszen most nagy szükség van a sikerélményre. A testületi ülések előkészítésére is nagyobb figyelmet fordítsanak, rendezzék kapcsolatukat a szakszervezeti bizottsággal, a KISZ-szel, és az igazgató, valamint a párttitkár fűzze szorosabbra együttműködését. Ugyanakkor hívják össze a gyári pártértekezletet. Ezzel kapcsolatos az október 28-i lapunkban megjelent újabb felhívás, amelyet az üveggyári kommunisták egy része írt alá. Az utolsó mondat így hangzik: „Nem a szépen és hosszan beszélő, hanem a cselekvő emberekre van szükség.” Tehát bízzunk a jövőben. Abban, hogy a Csiszár Istvánok szava, cselekedete az eddigieknél többet ér. és messzebbre hallatszik, nem reked meg a számon- kérő jegyzőkönyvek lapjain.

Állok és nézem a gyárkéményeket. Csendesen füstölögnek, mint magányos, óriási felkiáltójelek.

Seres Sándor