Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-09 / 267. szám
1988. november 9., szerda Ahol a legszebb gyermekévek telnek Látogatóban az eleki gyermekotthonban Farkas Kati: „...nagyon szeretem a nagy macit” A nevelőotthonról csak annyit tudtam: óvodás korú gyerekek élnek falai között. Hangulattalanul indultam útnak, hiszen számítanom kellett arra, hogy hányatott sorsú, a családi fészek melegét nélkülöző kicsikkel találkozom. Nagy ház a Malinovszkij úton. Kapuja zárva. De a csengőszóra hamar kinyílik az ajtó, s beléphetek ötven - egynéháiny kisgyerek otthonába. Az igazgatónő, Kerekes Gáborné avat be az intézmény életébe. Ebben azépü- íletben valaha iskola volt — 1958 óta nevelőotthon. Egyes időszakokban nyolcvan gyermeket is gondoztak, neveltek itt. Ma kevesebben vannak. A demográfiai hullám. vagy a szülők felelősségérzetének változása az ok? A választ az igazgatónő sem tudja. De mindenképpen szerencsés fordulatnak tartja, hiszen azt jelzi, többen maradnak a csalódban. Akik pedig mégis itt élnek, nos, azokra több idő jut. Levelek a távolból ,, Kislányom, legyél jó! Anya ír most neked egy verset, amit fogadjál sok szeretettel. És ez a vers vigyen számodra sok erőt és boldogságot, amit tiszta szívemből kívánok neked. A képen nagyon szép kislány vagy ...” Az igazgatónő indulatosan kapja fel a levelet: — Honnan tudhatná azt egy óvodás korú gyermek, mi az az erő, meg boldogság ...? Itt van egy másik is: „Kisfiam, nem tudtuk merre vagy, de most megtaláltunk, megyünk és meglátogatunk.” Hát senkit sem kelt megtalálni! Ha a szülők érdeklődtek volna, tudják, hol van a gyermekük! Mondanom sem kell, nem látogatták meg — emeli zsebkendőjét szeméhez. — Megmutatják a gyerekeknek a leveleket? — Nem. Egy-egy érzelemtől túlfűtött levél és ráadásul felelőtlen ígéretekkel, felesleges megrázkódtatásokat okozna. Hát annyit mondunk: írt apukád, anyukád és puszilnak. Az érdeklődő levelekre válaszolunk, őszintén megírjuk, hogyan fejlődik gyermekük. Mert sajnos, nem mindegyikük lesz egészséges. Gondoskodunk arról1 is, hogy a kis óvodás egy-egy rajzát beletegyük a borítékba. Gazdagok nem vagyunk, ... de ami alapvetően kell, az megvan — fordítja az életfeltételekre a szót az igazgatónő. Ebben az évben majdnem hatmillió forintból gazdálkodunk. Fele munkabérre megy, a másik rész élelemre, ruházatra, tisztítószerekre, játékra és karbantartásra. Költségvetésünket a megyei tanács biztosítja, s olykor, ha kérjük, ezen felül is kapunk. — A gyerekek ellátása semmi kívánnivalót sem hagy maga utón — kapcsolódik a beszélgetésbe Menyhárt Lászióné gazdasági vezető. — Persze, a pénzt be kell osztani. Általában évente kétszer vásárolunk ruhaneműt, tavasszal és ősszel. Kihasználjuk az árleszállításokat. de azért nem kell azt gondolni, hogy akármit ránk sózhatnak! A gyerekeket igyekszünk nem egyformán öltöztetni. — Tavaly 62 ezer 500 forint értékben segítettek bennünket ' patronólóink — lapozza fel füzetét Kerekes Gáborné. — Legfőbb segítőink a békéscsabai Dugo- nics-laktanya katonái. Tőlük sok mindent kapunk: ha kell festenek, ha kelll szórakoztatják a gyerekeket. Rajtuk kívül még jó néhány üzem, vállalat támogat bennünket társadalmi munkával. szemléltetőeszköz-vásárlással, játékkal, édességgel.. Patronólóink el-eljönnek az ünnepekre, s akkor játszanak is a gyerekekkel. Régi jó kapcsolatunk van Stock János altábornaggyal, a légierők parancsnokával. Köszönő levelünkre Legutóbb azt válaszolta: „Természetes, hogy a jövőben is támogatom az általunk tisztelt, nemes hivatásuk megvalósítását” — olvassuk az írást. A gyerekek... szemlátomást jól érzik itt magukat. Az otthon kellemes, tisztaság van és nyugalom. Az élet napirend szerint foltyik. A legkisebbek, két és fél évesek, nemrég kerültek ide a csecsemőotthonból. Séllei Gyuláné óvónő foglalkozik velük — egyelőre még alapvető dolgokat tanít: a szoba- tisztaságot, öltözködést. És beszélni, mert ezzel a gyerekek nagyon rosszul álltnak. A tudomány egy-két szó, vagy több, ám az is nagyon hibásan mondva. Szerencsére az érdeklődés környezetük iránt nagy. Szünet nélkül hangzik a kérdés: mi ez, mi az? Egy másik teremben már szabályos óvodai foglalkozás folyik. A gyerekek építenek, rajzolnak. Ahogy nyílik az ajtó. csak úgy zúdulnak az idegen köré. Büszkén mutatják. mit csináltak. A kis Hőgye Erika nyakláncot nyújt felém. Igaz, ő is kapta Cservenák Imitől, de Imi megengedte, hogy nekem adja. — Tessék elfogadni — mondja ragyogó kék szemekkel. Azután irány az udvar! Ebéd előtt még jólesik egy kicsit futkározni kint, a csípős levegőn. Bicikli, autó, mószóka, mind gazdára talál. Ki igazi seprűvel, ki lombos ággal sepregeti a járdáról az avart. Amott a pádon ülve komoly kislány lapozza a képeskönyveket: Farkas Kati. Nem egykönnyen tudunk szót váltani, mert mindenki beszélni szeretne, magáról. Kati legutóbb húsvétkor járt otthon. Akkor találkozott testvéreivel, Böbivel, Lacival. Hárman három otthonban élnek. Szeret itt lenni, mondja. Szereti a maciját, amit. névnapjára kapott, és László Tériké nénit, ö megengedi, hogy kerékpárját a kapuig tolja . . . A naposok már ebédhez terítenek, amit aztán családias hangulatban töltenekel. Ugyanilyenek a névnapok is. Virággal1, verssel köszöntik az ünnepeltet. Az ajándékot a nevelőotthon vásárolja, előbb kifürkészve, kinek mi a szíve vágya. Üjabban fényképek is készülnek a „nagy” eseményekről, amelyek bekerülnek a gyerekek fotóalbumába. Emlékek a „boldog” gyermekkorról... Nem pótolhatlak a családot..., de biztosítjuk a gyerekek fejlődésének minden fettételét — összegzi munkájukat az igazgatónő — és igyekszünk megteremteni a családias légkört is. Ügy látszik, Sikerül, hiszen szinte mindenki meglátogat a későbbiekben bennünket, vagy ír nekünk. Természetes a visz- szavágyódós, mert végtére itt telik el életük leggond- tálanabb időszaka. Intézményünk működése zavartalan. Mégis, ha léhetne három kívánságom ... Először is külön óvodát építenék az udvarban,, hogy a mostani épület csak lakás legyen. így a testvérek, barátok többet együtt lehetnének. Azután jó lenne, ha az eleki családok egyszer-egyszer elvinnék magukhoz neveltjeinket. Mert most csak dolgozóinkra hagyatkozhatunk, ha azt akarjuk, hogy a családi életet is ismerjék meg a kicsik. És végül, ezt az otthonteremtő szellemet sikerüljön megőrizni, önmagunkban ... Már útban hazafelé, eszembe jutnak az - igazgatónő szavai: „Néhányan úgy vélik, ezeknek a gyerekeknek több jut, mint egyes családban élőknek ..Ne irigyeljék sorsukat! Nekik a legfontosabból van a legkevesebb. Bemutató november 11-én: Jön: H revizor „Mindnyájan Gogol Köpenyéből bújtunk ki” — mondta egyszer Dosztojevszkij, és szavait gyakran idézik, ha az orosz irodalmat jellemzik történészek, vagy maguk az írók, költők.' Elemzések, tanulmányok, vallomások egész sora bizonyítja, hogy Gogollal indult az orosz realizmus, a hétköznapiság, a kisemberi sorsok ábrázolása csakúgy, mint az a jellegzetes orosz népiesség, vagy az a különös, keserű humor, ami összetéveszthetetlen más szerzők hangnemével. Az irodalomtörténet egész fejezeteket szentel annak, hogy szemléltesse Gogol hatását az európai irodalmakra, így például Thomas Mannra, vagy Anna Seghersre. Hogy Gogol szívesen játszott és népszerű drámaíró éppen az utóbbi években is, és éppen Magyarországon is, beleillik az irodalomtörténet által festett képbe. Budapest, Veszprém, Kecskemét, Kaposvár, Győr — hogy csak néhányat említsünk az utóbbi évek Revizor-bemutatóiról. Kosztolányi Dezső írta Gogol állítólag legkedvesebb darabjáról 1915-ben: „Nincs ennél megrázóbb és szomorúbb vígjáték. Gogol, a kisorosz. rendőrlámpával világít be az orosz szemetesládába, és nevet, kacag, hogy a könnyei is peregnek belé. Vidámságának sötét a színe. Mérges és epezöld mosoly ez, amilyen dührohamok után jelentkezik a szájon abban a lelki- állapotban, mikor már a harag gyenge a felháborodás kifejezésére, csak a humor és az irónia beszélhet. Kiderül, hogy a kis városkában mindenki ludas, a paMárkus László A revizor Madách színházi előadásában, 1962-ben namisták egymást leplezik le, az összes panamistákat pedig megfeji egy még nagyobb panamista: az álrevizor. Kedélyes, szlávosan intim és aprólékos ez a vígjáték, de a levegője izzó, érezzük, hogy itt minden sarokban besúgók settenkednek, s az üldöztetési mánia oly kis betegség, mint a nátha. ... Annak idején A revizor afféle kis forradalmat keltett az orosz társadalomban, de . Miklós cárban volt annyi akasztófahumor, hogy Gogolt — aki addig azon a címen nem kapott állást, hogy nem tud oroszul — a szentpétervári katedrára hívta meg a história tanárának ...” A Jókai Színház második premierje lesz ebben az évadban A revizor, november 11-én. A rendező Mrsán János, a főbb szereplők: Harkányi János, Felkai Eszter Jászai-díjas. Réti Andrea, Dariday Róbert, Lengyel István. Gyurcsek Sándor, Szép- laky Endre, Farkas Tamás és Kalapos László. N. K. A Mezőberényi Aranykalász Mgtsz FELVÉTELT HIRDET növényvédelmi szakirányftó ÁLLAS BETÖLTÉSÉRE. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: a termelőszövetkezet elnökénél, vagy a személyzeti vezetőnél, személyesen vagy levélben. Levélcím: 5650 Mezőberény, Hősök u. 5. sz. Pályázati felhívás! Békés Megye Tanácsának elnöke PÁLYÁZATOT HIRDET az 1989. január 1. napjával megalakuló Kardos Községi Tanács vb-titkári munkakör betöltésére. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: — állam- és jogtudományi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség, legalább 2 éves tanácsi gyakorlat — részletes, a szakmai tevékenységet is bemutató önéletrajz, diplomamásolat és 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány. A kinevezésről, határozatlan időre, Kardos Község Tanácsa dönt. Berezes: a 11/1983. (XII. 17.) ÁBMH és az azt módosító 13/1987. (X. 25.) ÁBMH-rendelkezés szerint. A pályázat beérkezésének határideje: 1988. november 20. A pályázat elbírálásáról a pályázók 1988. december 1-jéig értesítést kapnak. A pályázatot a Békés Megyei Tanács V. B. személyzeti és oktatási osztályának címezve (5601 Békéscsaba, Pf.: 118.) kell megküldeni. ... Valami gyönyörű lesz ebből... A szerző (elvételei Szőke Margit
