Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-04 / 264. szám

EmDHZsJ 1988. november 4., péntek A Központi Bizottság állásfoglalása a belpolitikai helyzetről, a párt feladatairól (Folytatás az 1. oldalról) nek a szocializmus megrefor­málását igénylő demókrati- kus törekvései. 1956 után az MSZMP-nagy erőfeszíté­seket tett a szocializmus ad­dig kialakult rendszerének megváltoztatására. A hazai és a nemzetközi közvéle­ményben is elismert sikere­ket ért el az életviszonyok javításában, a demokratiz­mus kiszélesítésében, a sza­badságjogok garantálásában, a humanizmus elveinek ér­vényesítésében és az 1966— 68-as reformtörekvésekben. Mindezt a történelmileg meghatározott külső és bel­ső feltételek közegében csak részlegesen tudta végrehaj­tani. A szocializmus koráb- iban kialakult politikai rend­szerének korlátáin nem lép­tünk túl. A döntési mecha- ' nizmus, a politikai akarat­képzés módja szembe ke­rült a társadalmi-politikai fejlődés valódi szükségletei­vel, így a szocializmus fej­lődését akadályozó - tényező­vé, súlyos hibák forrásává vált. Ezért nem vállalható a szocializmus történelmileg túlhaladott modelljére jel­lemző gazdasági és politikai rendszer fenntartása. Vál­toztatni kívánunk azon a szubjektív és konzervatív szemléleten és gyakorlaton, amely az elmúlt másfél év­tized máig is ható hibáihoz vezetett. Nem lehet fenntar­tani a túlközpontosított dön­tési mechanizmust, nem le­het folytatni a szubjektív vezetői kiválasztást, és nem lehet nélkülözni a vezetői tevékenység társadalmi el- ’••nőrzését. \z új nemzeti összefo- ’ .kis tartalmát, útjait, módjait tekintve számunkra egyedüli irányt mutató esz­me a társadalmi haladás, a nemzeti felemelkedés esz­méje. Történelmi tapaszta­lataink és a megváltozott helyzetből adódó felismeré­sek alapján ma a nemzeti összefogás alappillérei nek tekintjük: — az önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalompo­litikát; — a hatékony piacgazda­ság megteremtését; — a modernizációra ala­puló határozottabb nyitást a világ felé; — a társadalmi önszerve­ződés jogának, mint a szo­cializmus új elemének érvé­nyesítését a politikai plura­lizmus viszonyai között; en­nek keretében a szocialista társadalom új fejlődési útjá­nak a magyar társadalom érdekeit érvényesítő, az ösz- szes haladó, baloldali, de­mokratikus, nemzeti törek­vést kifejező erő együttmű­ködésének a megvalósítását; — olyan szilárd alkotmá­nyosság kiépítését és szava­tolását, amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiság­nak az alapja, és magában foglalja a demokratikus po­litikai rendszer működésé­nek keretein belül a párt, a kormány, a különböző ér­dekképviseletek, a társadal­mi-politikai mozgalmak együttműködésének törvé­nyes szabályozását; —ra szocializmus megújí­tására törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes politikai programalkotó le­hetőségeinek elismerését, be­leértve a nem marxista vi­lágnézetű, így a vallásos emberek aktív közreműkö­dési lehetőségét is a társa­dalmi gyakorlat alakításá­ban A \ munkásság érdekei ” jól érzékelhetően érvé­nyesüljenek a politikai dön­tések meghozatalában és megvalósításában. Ezért alapvető politikai érdek, hogy a párt tényleges pár­beszédet folytasson a mun­kássággal a gazdaság- és a szociálpolitika olyan kérdé­seiről, amelyek közvetlenül érintik a munka- és életfel­tételeit, jövedelmi viszonya­it, szociális biztonságát is. Támogatását kell kérnünk a jövedelmek olyan elosztásá­hoz, amelyek — a rövid tá­vú érdekeken túlmutatóan — segítik a társadalmi és gaz­dasági modernizációt, a gyorsabb fejlődést, végső so­ron a munkásság boldogulá­sát is. A mezőgazdasági dolgozók bizalmát és jövőjét csak az átalakulás követelményeit érvényesítő érdekeltségre épülő agrárpolitika biztosít­hatja. Az értelmiség közreműkö­dése nélkül a korszak nagy kihívásai nem válaszolhatók meg. Ezért a hozzá való vi­szony nem taktikai, hanem stratégiai jelentőségű. Szük­ségesnek tartjuk létrehozni a politikai döntési folyamat­ba való aktív bekapcsolódá­sának, illetve saját kezde­ményezéseinek feltételeit. Indokolt, és ezért támogat­juk a szellemi munka na­gyobb megbecsülését. Az ifjúság elidegeníthe­tetlen joga, hogy részt ve­gyen a politikai rendszer demokratizálásában, saját szervezetein keresztül bele­szóljon a politika formálá­sába, jövőjének alakításába. A politikai intézmények a generációk közötti párbe­széd, megegyezés és együtt­működés színterei is legye­nek. A Az MSZMP a társadal­mid mi érdekkifejezés, ön- szerveződés és ellenőrzés pluralizmusának, a társada­lom önszabályozásának új útjait keresi. A jelenlegi po­litikai időszakban a nemzet előtt álló rendkívül nehéz feladatok megoldásához az erők összefogására és nem megosztottságra van szük­ség, s azon az állásponton van, hogy vezető szerepét az egypártrendszer keretei kö­zött gyakorolja. Természe­tesnek tartja, hogy az alkot­mány előírásainak, a törvé­nyességnek megfelelően kü­lönböző politikai szerveze­tek jönnek létre. A hozzá­juk való viszonyt program­juk és gyakorlati tevékeny­ségük alapján határozzuk meg. A párt keresi az együttműködést, a politikai szövetséget, koalíciót azok- Jcal az erőkkel, amelyek a szocializmus megújulásáért, a nemzet felemelkedéséért kívánnak színre lépni. Ha­tározottan szembeszáll azon­ban minden olyan erővel, amely a szocialista társadal­mi rend, az alkotmányosság és szövetségi rendszerünk < 'len lép fel. Q A nyilvánosságnak ki­tüntetett jelentősége van politikai rendszerünk meg­újításában és működtetésé­ben. Az önálló tényezőként színre lépett sajtó megfele­lően illeszkedjen a demok­ratizálási folyamatba. A po­litikai intézmények és az újságírőtársadalom között jó együttműködés, partneri vi­szony alakuljon ki. Felgyorsítjuk a nyilvános­ság korszerűsítésével fog­lalkozó állásfoglalás előké­szítő munkáját. Következe­tesen érvényesíteni kell a lapalapítók és -fenntartók érdekeit, politikai és anya­gi felelősségét. Ez különö­sen vonatkozik a kormány által felügyelt nagyhatású tömegkommunikációs esz­közökre. A különböző al­ternatív nézeteknek csak a tényleges súlyuknak megfe­lelően adjanak teret. Élje­nek jobban az e nézetekkel vitázó kritikai funkciójuk­kal, amihez mozgósítani kell az érdekelt területeken dol­gozó kommunistákat. Nyíl­jon mód arra, hogy a kü­lönböző szerveződések a saj­tótörvény alapján teremtsék meg saját nyilvánosságukat. Felgyorsítjuk az elmúlt évtizedek tapasztalatait elemző munkabizottság te­vékenységét. Az elemzés részletesen foglalkozzon a hibás döntésekért való fele­lősség tartalmi kérdéseivel. Készüljön világos helyzet- értékelés a közvélemény szá­mára a gazdaság állapotá­ról . O Gyorsítsuk meg az át­fogó gazdasági reform- Iw.vamatot. A vegyes tulaj­donú piacgazdaság, a szük­séges külgazdasági nyitás megteremtéséhez, a társa­sági törvény, a piaci felté­telek, a liberalizálás gya­korlati gazdasági és politi­kai sikere érdekében nagy döntési, cselekvési szabad­ságot kell hagyni a vállala­toknak. Konkrét iránymu­tató programokat, közgazda- sági ösztönzőket kell kiala­kítani minden tulajdonfor­ma, így a magántulajdon részére is. ’Következetesen kell előrehaladni a bérre­form, a költségvetési reform és az árreform bevezetésé­ben. A gazdasági érdek- egyeztetési gyakorlat gyors kiépítésére kell törekedni. A gazdasági fejlődéshez az érintett rétegek számára egyértelmű érdekeltséget kell teremteni, hogy részt vállaljanak a gazdaság meg­újításában. Az intézkedések által súj­tott, nehéz helyzetbe kerü­lő rétegek számára kezdjék meg a szociális háló kiépí­tését. Aktív képzési és fog­lalkoztatáspolitikára van szükség, amelynek célja a munkanélkülivé válás meg­előzése, a munkanélküliség mértékének csökkentése és a munka nélkül maradó em­berekről történő gondosko­A Központi Bizottság 'megállapította, hogy több olyan feszültség és probléma terheli a lakossá­got, belpolitikai életünket, amely részben megszüntet­hető, illetve a ma rendelke­zésre álló eszközökkel is megoldható. Szükségesnek tartja, hogy az adórendszer­ből kiiktassák a termelést, a teljesítményt fékező hatá­sokat. Az államigazgatásban, a gazdálkodásban ésszerű ta­karékosság érvényesüljön. Át kell tekinteni, hogy az állam, a párt és egyéb szer­vezetek milyen eszközöket, költségeket szabadíthatnak te! más társadalmi célokra. O Minden területen, párt­állásra és beosztásra való tekintet nélkül, ér­vényt kell szerezni a törvé­nyes és a morális követel­ményeknek. A párt határo­zottan fellép a korrupció felszámolásáért és az abban vétkes tisztségviselők fele­lősségre vonásáért. A Központi Bizottság szá­mot vetett a magyar társa­dalom mai helyzetének ne­hézségeivel. Felhívja a kom­munistákat, a társadalom valamennyi, a nemzet jövő­je iránt elkötelezett haladó erejét, hogy munkálkodjon együtt a, mai nehéz gazda­sági helyzetből és ennek ne­gatív társadalmi következ­ményeiből való kilábalás le­hetséges útjainak kialakítá­sán. II Központi Bizottság állásfoglalása a népgazdaság 1988. évi várhaté fejlődéséről, az 1989—96. évi gazdaságpolitika fő vonásairól és eszközrendszerérői A Az MSZMP KB november 1—2-i ülé­sén megtárgyalta a népgazdaság 1988 évi fejlődéséről és az 1989—90. évi gazda­ságpolitika fő vonásairól és eszközrendsze­rérői szóló tájékoztatót. A Központi Bizottság megállapította, hogy 1988-ban a gazdasági folyamatok alapvető­en a stabilizációs programban kijelölt irányban alakultak, de nem mentesek az ellentmondásoktól. Az eddigi teljesítmények alapján úgy ítélhető meg, hogy a stabilizációs program meghirdetése óta eltelt egy évben az alapvető gazdaságpolitikai cé­lok teljesüljenek. A konvertibilis áru­forgalomban a tervezett aktívum megvaló­sul. A fizetési mérleg hiánya — az emel­kedő kamatok és a világútlevél bevezeté­sével összefüggésben ugrásszerűen növekvő lakossági devizafelhasználás miatt — vala­melyest meghaladja a tervezettet. A KGST- kapcsolatainkban mérséklődik a fizetési mérleg aktívuma. A termelés növekedése eléri a tervezettet. A lakosság fogyasztása a számítottal összhangban csökken, a vál­lalati beruházások viszont növekednek. Mindezek kedvező alapot teremtenek a sta­bilizációs program folytatásához, kiteljese­déséhez. Ennek értékét növeli; hogy a gaz­dálkodó szervezetek ezeket a teljesítménye­ket gyökeresen megváltozott közgazdasági környezetben, az új adórendszer bevezetése és számos egyéb szabályozóváltozás köze­pette érték el. A fő gazdasági mutatók kedvező alaku­lása mellett a gazdaságban számos 'olyan új és örökölt tényező van jelen, amely ne­hezíti a stabilizációt. Az adósságállomány magas, az adósságszolgálat súlyos terheket ró az országra. A minőségi változás, a gaz­dasági szerkezet átalakulása nem kielégítő. A konvertibilis export növekedését a javuló teljesítmények mellett elsősorban a hagyo­mányos termékeink iránti konjunkturális kereslet és kedvező áralakulás magyaráz­za. A belső pénzügyi egyensúlyt még nem si­került helyreállítani. A népgazdaságban erős inflációs hatások érvényesülnek. A költségvetés túlköltekezik, a vállalati vá­sárlóerőt nem sikerült megfelelően szabá­lyozni, s a keletkező jövedelmek aránya és megoszlása nem igazodik megfelelően a szerkezetátalakítás céljaihoz. Ezek gátolják a vállalatok hatékonyság szerinti differen­ciálódását. Egyre világosabban látható, hogy külső adósságunk tényleges terhei, a KGST­együttműködés beszűkülő lehetőségei, belső pénzügyi viszonyaink rendezetlensége a vártnál nehezebbé teszik a stabilizációs program megvalósítását. A kormányzatnak tovább kell folytatnia annak a gazdasági környezetnek a kialakí­tását, amely teret nyit a hatékonyan gaz­dálkodóknak, ösztönzi a vállalkozást, szé­lesíti a piaci viszonyok hatókörét, s szűkíti a veszteségforrásokat. A vállalatok és a költségvetés kapcsolatainak törvényi szintű szabályozásával csökkenteni szükséges az eseti központi beavatkozások lehetőségét, s erősíteni kell a vállalkozók biztonságérze­tét. A társasági törvény, az elfogadásra vá­ró nyereségadó-törvény várhatóan növeli a vállalkozási kedvet, elősegítheti a külföldi tőke beáramlását. a A Központi Bizottság tudomásul ve- ™ szi, hogy korábbi állásfoglalásának meg­felelően a tervező szervek a következő idő­szak fejlődési lehetőségeit két változatban vizsgálták, melyek a további évek gazda­sági fejlődésének lehetséges útjait mutat­ják be. A változatok közötti lényegi eltérés elsősorban nem a jövő évi fejlődés szám­szerű előirányzataiban, hanem a gazdaság- politikai felfogásban és a gazdaságirányí­tási magatartásban van. A Központi Bizottság azt a változatot tá­mogatja, amely a nagyobb szerkezeti válto­zást, a piaci viszonyok fejlesztését, a vál­lalkozói magatartás kibontakoztatását, a szocialista piacgazdaság kiépítését helyezi előtérbe, és az ezt szolgáló törekvéseknek ad elsőbbséget a gazdaságirányítási gya­korlatban. A A Központi Bizottság: ** — Támogatja a külpiaci nyitás politiká­jának a megvalósítását, az exportképesség javítását, a gazdaságos kivitel növelését, az importverseny erősítését, az importgazdál­kodás kötöttségeinek oldását. A külpiaci nyitás a kereskedelmi és fizetési mérleg­ben nem eredményezhet kezelhetetlen fe­szültségeket. — A kormányzat és a gazdálkodó szer­vezetek kiemelkedő jelentőségű feladatának tartja, hogy feltárják a szocialista orszá­gokkal folytatott gazdasági együttműködés további lehetőségeit. A rövid távú keres­kedelmi és együttműködési érdekek érvé­nyesítése mellett kezdeményezni szükséges a tartós kibontakozást segítő kapcsolatok kifejlesztését, szélesítését és elmélyítését. — Szükségesnek tartja, hogy a termelés- politikában a gazdaságirányító tevékenység középpontjába a gazdaság versenyképessé­gének erősítését, a termelési szerkezet át­alakításának gyorsítását, az ezeket szolgáló vállalkozások mozgásterének bővítését ál­lítsák. Szükséges a gazdálkodó szervezetek, vállalkozók erőforrásokhoz való hozzájutá­sának szabadabbá tétele, a gazdálkodás bü­rokratikus kötöttségeinek oldása. Ez a gaz­dálkodó szervezetek teljesítményeiben, fej­lődési lehetőségeiben különbségeket hoz létre, melyek óhatatlan feszültségekkel is járnak. Szigorú költségvetési és pénz­ügyi szabályozással szükséges elérni a fizetőképes kereslet megfelelő alakulását. — Ügy ítéli meg, hogy az adott gazdasági feltételek mellett az előttünk álló egy-két évben még nem számolhatunk a gazdaság érzékelhető növekedésével, a belföldön fel­használható nemzeti jövedelem bővülésével. Emiatt a gazdasági stabilizáció megvalósí­tásával együtt járó terheket az államnak, a vállalatoknak, a lakosságnak egyaránt vi­selniük kell. A terhek megosztásánál tekin­tettel kell lenni a költségvetés egyensúlyi helyzetére, a gazdálkodói szféra cselekvő- képességének és érdekeltségének fenntartá­sára, a lakosság terhelhetőségének rétegen­ként eltérő mértékére. A Központi Bizottság az inflációelle­nes gazdaságpolitikát és kormányzati ma­gatartást a stabilizáció nélkülözhetetlen fel­tételének tartja. Ezt csak a termelés haté­konyságának és nemzetközi versenyképes­ségének tartós javításával lehet megala­pozni. A helyzet értékelése és a stabilizáció követelményei alapján a mai életszínvonal nem őrizhető meg, de az reális cél, hogy már 1989-ben a lakossági fogyasztás, az egy keresőre jutó reálbér csökkenésének mértéke kisebb legyen, mint ami az idei évben bekövetkezik. A Központi Bizottság fontosnak tartja, hogy a fogyasztói áremelkedés 1989-ben az ez évinél alacsonyabb legyen. A fogyasztói áremelkedés egy része központi elhatározá- sú árintézkedések hatására valósul meg. Az alapvető jellegű termékek és szolgáltatá­sok körében a többletkiadások mintegy há­romnegyedét ellentételezni kell. Kiemelt figyelmet kell fordítani azokra, akiknek alacsony a nyugdíjuk, és segíteni kell az első lakás megszerzésében a fiatalokat. A Központi Bizottság a teljesítményösz­tönzés erősítése érdekében támogatja a bér- mechanizmus olyan átalakítását, amely­ben megszűnik a keresetek elkülönült, merev szabályozása. Olyan bérmecha­nizmusra van szükség, amely nem növeli az inflációs nyomást, és amelyben érdemi sze­rephez jut a munkáltatók és munkaválla­lók közötti felelős érdekegyeztetés. A munkaerő hatékony foglalkoztatásának ösztönzésével egyidejűleg nagy figyelmet kell fordítani a felszabaduló munkaerő új- raelhelyezkedéséhez szükséges feltételek megteremtésére, az elhelyezkedni nem tu­dók esetében megfelelő átképzési rendszer, a rászorulóknak munkanélkülisegély-rend- szer bevezetésére és működtetésére. A Központi Bizottság szükségesnek tart­ja, hogy a kormány hosszabb távú program alapján kezdje meg a lakásgazdálkodási rendszer ellentmondásainak feloldását. Elengedhetetlen a j énzügyi egyensúly, különösen az államháztartás helyzetének javítása, ehhez kiadásainak csökkentése és bevételeinek növelése egyaránt szükséges. Szükségesnek tartja az előkészítés alatt álló ár-, bér-, pénzügyi és elosztáspolitikai reform munkálatainak gyorsítását és össze- harígolását. A A Központi Bizottság tudatában van-ari- v nak, hogy az új gazdaságpolitikai felfo­gasra épített eszközrendszer működése ki­élezett egyensúlyi problémák között komoly gazdasági és társadalmi kockázatokat is tar­talmaz. Bízik abban, hogy a liberalizáltabb gazdálkodási feltételek és a társadalmi élet gyors ütemű átalakulása közepette a gaz­dálkodó szervezetek, a társadalmi és ér­dekképviseleti szervek az ország súlyos helyzetének megfelelő felelősséggel és poli­tikai érettséggel élnek a megnyíló lehető­ségekkel. Csak így van esély arra, hogy a kibontakozásra módot adó feltételrendszer bevezetése ne okozzon rövid távon olyan feszültségeket, melyek kikényszerítenék az egyensúly védelmében a mozgástér beszű­külését, a Központi Bizottság által támoga­tott gazdaságpolitikai koncepció feladását. A A jövő évi gazdaságpolitika eredmé­nyes végrehajtása a korábbiaknál lé­nyegesen összetettebb feladat, felelős poli­tizálást kíván a párt vezető testületéi­től, az egész párttagságtól, az ország hely­zetének javításáért felelősséget érző, együtt­működni kész társadalmi szervezetektől, csoportoktól, egyénektől. Feltételezi a konstruktív közreműködést törekvéseink valóra váltásában, a kialakuló feszültségek mérséklésében. A Központi Bizottság he­lyesli, hogy a jövő évi terv és a következő évekre is szóló gazdaságpolitikai irányvonal kialakításához a Minisztertanács kéri az Országgyűlés támogatását, együttműködését.

Next

/
Thumbnails
Contents