Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-29 / 284. szám

o 1988. november 29., kedd NÉPÚJSÁG Ülésezik az RKP • BAKU — JEREVÁN Bakuban és Kirovabádban változatlan a helyzet, gya­korlatilag éjjel-nappal foly­tatódnak a gyűlések, annak ellenére, hogy mindkét vá­rosban különleges állapot és éjszakai kijárási tilalom van érvényben — közölte az MTI moszkvai tudósítójával az Azerinform hírügynökség il­letékese hétfőn délelőtt. A bakui telefonbeszámolóból kiderült az is, hogy a múlt héten a kirovabádi rend­bontásokban a három kato­nán kívül további öt személy — egy örmény asszony és négy azerbajdzsán férfi — vesztette életét. Jerevánban a hét végén nem került sor újabb tö­megmegmozdulásra, a város­ban viszonylag nyugodt a helyzet. Á szovjet fővárosban nem tartják kizártnak, hogy az SZKP KB ülése, valamint a Legfelsőbb Tanács kedden kezdődő ülésszaka idején — ha nem hivatalos formában is —, Moszkvában megbeszé­léseket tartanak az illetékes köztársaságok és Karabah vezetőivel. • ELÍTÉLTÉK A VOLT ELNÖKÖT 20 évi börtönbüntetésre és 16,6 millió dollár pénzbün­tetésre ítélte egy dominikai bíróság vasárnap az ország volt elnökét, Salvador Jorge Egyórás kvízműsort sugár­zott Magyarországról szombaton este a japán televízió hatos csatornája. A népszerű sorozat- műsor hazánk történelmébe és kulturális hagyományaiba nyúj­tott bepillantást, a tokiói tele­víziós társaság (TBS) helyszíni felvételei, riportjai segítségével. A fő műsoridőben sugárzott program Budapestre, Kecske­métre, Esztergomba, a Horto- bágyra és Tokajba kalauzolta el a távol-keleti ország tv-né- zőit. Blancot. A bíróság, hatalom­mal való visszaélés és kor­rupció vádjában találta bű­nösnek a politikust, aki 1982 és 1986 között állt az ország élén. • Ugyanilyen büntetést sza­bott ki a bíróság két domi­nikai üzletemberre is. A 60 éves Jorge Blanco, aki 1987 óta az Egyesült Ál­lamokban él, szombaton új­ságírókkal közölte: az íté­lethozatal után kész vissza­térni hazájába, hogy tisztáz­za rrfagát a vádak alól. • IRAK — ÁLTALÁNOS AMNESZTIA Szaddám Húszéin iraki el­nök vasárnap általános am­nesztiát hirdetett a politikai okokból bebörtönzött ira­kiaknak. Az amnesztia nem vonatkozik azokra, akik Irán javára kémkedtek, vagy az iráni hadseregben Irak el­len harcoltak. Az INA iraki hírügynök­ség vasárnap este közölte, hogy az elnök elrendelte fiá­nak, Odai Szaddám Huszein- nek óvadék ellenében tör­ténő szabadon bocsátását. A 24 éves Odai október 18-án egy estélyen megölte apja egyik bizalmi emberét. Az ügyet egy hónappal ké­sőbb maga az államfő tárta a nyilvánosság elé. Az INA szerint Odai Szaddám Hu- szeint bíróság elé fogják ál­lítani, de ennek időpontját egyelőre nem közölték. A műemlékeinket bemutató müsorrész a milenniumi épít­kezések közül részletesen fog­lalkozott a Parlamenttel és a kis földalattival, nem kevés meglepetést okozva a stúdió- vendégeknek azzal a ténnyel, hogy a világ második legrégeb­bi metrója Budapesten üzemel. Gyógyvizetinkre és egyháztör­téneti nevezetességeinkre is fel­hívta a nézők figyelmét a játé­kos japán tv-vetélkedö, amelyet öt-tíz millió ember nézett meg. Az RKP Központi Bizott­sága hétfőn háromnapos ki­bővített tanácskozást kez­dett. A testület együtt ta­nácskozik a forradalmi mun­kásdemokrácia többi szer­veivel. Az ülésen mindenekelőtt megvitatják a Nicolae Ceau- sescu által ez év április 29- én előterjesztett téziseket. Ezek szerint a termelőerők fejlesztésével és korszerűsí­tésével egy időben tökélete­síteni kelil a politikai-ideo­lógiai munkát, a hazafias nevelést, a forradalmi .vív­mányok iránti büszkeség ér­zését. Az ideológiai vonatkozású téziseken kívül megvitatják a jövő évi egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesz­tési tervet, ,a mezőgazdaság és az élelmiszeripar pnog­Észt döntés A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége ren­delettel érvénytelenítette az észt parlament november 16-i döntéseinek azon meg­állapításait, amelyek ellent­mondanak a Szovjetunió al­kotmányának. Ugyanakkor célszerűnek ítélte a politikai reform következő szakaszá­ban olyan alkotmányos in­tézkedések és mechanizmu­sok kidolgozását — minde­nekelőtt a LT Nemzetiségek Tanácsa, illetve a létreho­zandó alkotmányfelügyelő bizottság lehetőségeire épít­ve —, amelyek biztosítják a szövetséges köztársaságok politikai, társadalmi, gazda­sági érdekeit, megszilárdít­ják szuverén jogaikat. Az el­nökség szombati rendeleté­nek teljes szövegét hétfőn hozták nyilvánosságra. Az elnökség az észt alkot­mányt módosító törvény 2., 3.. 4. és 5. cikkét hatályta­lanította, mivel azok ellent­mondanak a szovjet alkot­mánynak. Megállapította: a ramját, továbbá az 1989. évi központosított pénzügyi ter­vét, valamint a jövő évi ál­lami költségvetésit. December 1-jére összehív­ták a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakát. Romániában de­cember elsején emlékeznek meg arról, hogy 70 év vél ez­előtt az erdélyi románok gyulafehérvári gyűlése ki­mondta Erdély csatlakozását Havasalföldhez és Moldvá­hoz. A „nagy egyesülés” mostani évfordulójára a ro-» mán sajtó hetek óta nagy­arányú méltató kampányt folytat, az „egységes román nemzeti állam” megterem­tésének évfordulóját köszön­ti. Az ezzel (kapcsolatos he­lyi megemlékezések, ünnep­ségek az elmúlt napok­ban országszerte megkez­dőditek. Szovjetunió területén egysé­ges törvényképzés van, s ezért az észt parlament nem formálhat jogot a központi­lag hozott törvények beje­gyeztetésére, érvényteleníté­sére vagy korlátozására. A föld, más természeti kincsek, az alapvető termelési eszkö­zök össznépi tulajdonban vannak, s ezért az Észt SZSZK azokat nem tekint­heti a köztársaság kizáróla­gos tulajdonának. A szovjet alkotmány ugyanakkor nem tesz említést a magántulaj­donról, így az észt alaptör­vény sem tekintheti azt a gazdasági rendszer részének. Végezetül a jogi személyek a Szovjetunióban bíróságok, illetve döntőbíróságok útján érvényesíthetik alkotmányos jogaikat, nem pedig kizáró­lag bíróságokon, mint azt Tallinnban kimondták. Az Észt Legfelsőbb Tanács által a szuverenitásról elfo­gadott nyilatkozatban el­lentmond az alkotmánynak az, hogy a szovjet alaptör­vény módosításai csak a köz- társasági parlament jóváha­gyása után léphetnek életbe Észtország területén. KOLOSTORBAN PROF. UMBERTO ECO Kolostorba vonult Umber­to Eco, 56. éves bolognai professzor, akinek 1980-ban megjelent A rózsa neve cí­mű regénye világszerte 14 millió példányban kelt el. Az író a görögországi Athosz-hegy híres kolostorá­ba vonult vissza, hogy lé­legzethez jusson az újabb publicitásvihar előtt, amely új, 500 oldalas regénye meg­jelenése kapcsán várható. A Foucault ingája egy titok­zatos szervezet egész világot átszövő összeesküvéséről szól. A KOMPUTER VÍRUSRÓL Aggasztó méreteket öltött az USA-ban az úgynevezett kom- putervírus-járvány. A kalóz­program vagy más néven „elektronikus betegség’* igen gyorsan terjed, érintve a NASA, a Pentagon és más kutatóköz­pontok, közöttük a legtitkosabb intézmények komputereit is. A szakértők szerint a megfertő­zött számítógépek és progra­mok száma meghaladja az öt­százat, az USA-ban. A nagy te­kintélyű Wall Street Journal felhívja a figyelmet, hogy a komputervírus megtámadta a nemzetközi vonalakat is, ame­lyek az USA és Európa számí­tóközpontjait összekötik. Mint már írtuk, a komputervírus lé­nyegében egy program, amely bizonyos részeket töröl a kom­puter memóriájából, s ezáltal használhatatlanná teszi az egész programot. A szakemberek lá­zasan kutatják a komputerví­rus okát és ellenszerét. MAFFIÓZÓK HARCA A maffia gyilkosságsoro­zata nem akar véget érni. Az ANSA, az olasz távirati iroda számítása szerint az idén már a 127. áldozatánál tart. Szeptemberben 30 em­bert öltek meg, bírót és szo­ciológust csakúgy, mint ri­vális bandák tagjait és „árulókat”. ORSON WELLES pánikkeltő adAsAnak ÉVFORDULÓJA Október 30-án volt ötven éve annak, hogy Orson Welles amerikai színész H. G. Wells a Világok harca című művéből olvasott fel részleteket a rá­dióban. Az adás nagy pánikot keltett Amerikában, mert azt hitték, hogy a marslakók való­ban megtámadták a Földet. Ezt az évfordulót az Egyesült Álla­mokban több helyen megünne­pelték, többek között álarcos- bálát is rendeztek, amelyen zöld marslakók jelentek meg. Bragi portugál városban vi­szont megismétlődött a pánik, a rádió a Világok harcából ké­szült 90 perces rádiódrámát közvetítette, és az emberek is­mét elhitték, hogy valós ese­ményről van szó. Amikor ki­derült, hogy mindez csak hang­játék, néhány száz ember a rá­dióállomás elé gyűlt, hogy le­számoljanak az újságírókkal. A rendőrség .idejében megérkezett, és nem történt Incidens. RÉGI VAROS NYOMAI Szovjet archeológusok felte­hetően a legrégibb és legtávo­labbi északi-sarkköri város nyomára bukkantak. A telepü­lést a Pecsora folyó környékén lelték meg, amely már a VL században kihalt pecsora nép­törzs fővárosa volt. A TANTORGAS OKA A részegek tántorgásának oka, hogy az alkohol lecsökkenti as izommozgásokat koordináló kis­agy vérellátását, és anyagcsere- zavart okozva az agykéregben, gátolja a tudatos gondolkodást — jelentették be két kutatóor­vos egyidejű felfedezéseként San Franciscóban. LIBA A CIPŐBEN. Az Andy névre hallgató liba szemmel lát­hatóan örül kiscipöjének Telefotó — MTI külföldi képszerkesztősége Kvizmíisor Magyarországról fa észt Rahva Hääl Írja: II Molotov—Ribbentrop paktum titkos jegyzőkönyve 2. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy ami magát a megnemtámadási szerződést kiegészítő jegyzőkönyveket illeti, már első nap sikerült érdemben megállapodni a háromórás véleménycsere idején. E talál­kozó végén Ribbentrop azt táviratozta Berlinbe, hogy még hátra van a titkos jegyzőkönyv aláírása, amely kijelölné a két ország befolyási övezeteit a Balti-tenger térségében. Emellett felhívta Berlin figyelmét arra: a tárgyalások ala­kulása szempontjából döntő jelentősége van annak az orosz követelésnek, hogy Lelpaja és Ventspils kikötőknek szovjet érdekövezetet kell képezniük, és hogy ez az a pont, amely­től a paktum aláírása függ. Hitler válasza rövid volt: „Igen”, ' egyetértek”. A fentiekből következik, hogy Berlinben eleinte azt re­mélték: sikerül a német befolyási övezetet északabbra he­lyezni. Ez azonbah nem sikerült. Logikai következtetéssel megállapítható, hogy eleinte a befolyási övezetek határát a két fél között Lettország, nem pedig Litvánia északi határán kívánták megvonni. , Este 22 órakor folytatódtak a megbeszélések, amelyek a megnemtámadási szerződés, valamint minden valószínűség szerint — a szerződés részét képező titkos jegyzőkönyv alá­írásával értek véget. Ismeretes, hogy archívumainkban ezt a kiegészítő jegyzőkönyvet nem találták meg. E jegyzőkönyv nyugaton nyilvánosságra hozott szövege — fordításban — így hangzik: „A Német Birodalom és a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége közötti megnemtámadási szerződés aláírásá­val összefüggésben a két állam meghatalmazott képviselői e szerződés aláírásakor szigorúan bizalmas formában átte­kintették a két fél kelet-európai befolyási övezetei elhatá­rolásának kérdését. E tárgyalások az alábbi eredményekre vezettek: 1. A balti államok (Finnország, Észtország, Lettország és Litvánia) területei és politikai revíziója esetén Litvánia északi határa egyben a Német Birodalom és a Szovjetunió befolyási övezetei közötti határ is. Ezzel összefüggésben a felek egyben elismerik Litvánia érdekeit Vilnius körzeté­ben. 2. A Lengyelországhoz tartozó területek területi és poli­tikai revíziója esetén Németország és a Szovjetunió befo­lyási övezeteinek a határa hozzávetőlegesen a Narva, Visz­tula és San folyók mentén húzódik. Azt a kérdést, hogy a két fél érdekeinek megfelel-e a független Lengyel Állam fennmaradása, és melyek legyenek ezen állam határai, véglegesen a politikai helyzet további alakulásának függvényében lehet tisztázni. Mindenesetre a két kormány ezt a kérdést baráti egyeztetés útján fogja eldönteni. 3. Délkelet-Európában a szovjet fél hangsúlyozza besz- szarábiai érdekeit. A német fél e térségben teljes politikai érdektelenséget jelent be. 4. A jelen jegyzőkönyvet mindkét fél szigorúan titkosnak tekinti.” — Hogyan jutott nyilvánosságra e szigorúan titkos jegy­zőkönyv szövege? — Kósza hírek már 1939 augusztusában szárnyra keltek. Meg kell említeni, hogy A. Shmidt (Torma) londoni észt nagykövetnek már augusztus 22-én, azaz egy nappal a pak­tum aláírása előtt alapos okai voltak arra, hogy megálla­pítsa: a szovjet—német tárgyalásokon „nemcsak Lengyel- ország, de a balti államok ügyéről is szó volt. A németek hozzájárultak ahhoz, hogy Finnország, Észtország és Lett­ország Szovjet-Oroszország befolyási övezetébe tartozzanak”. Augusztus 25-én viszont a párizsi észt nagykövetség a alábbi hírt továbbította Tallinn,ba: .„Ma hírek terjedtek él, hogy az aláírt orosz—német paktumon kívül létezik egy titkos kiegészítő megállapodás is, melynek értelmében Oroszország teljesen szabad kezet kap a balti államok elleni fellépésre”. A titkos jegyzőkönyv létezéséről szóló informá­ciók abban az időben számos ország Lapjaiban olvashatók voltak. A szóban forgó jegyzőkönyv szövegét német levéltárakban találták meg a náci háborús főbűnösök nürnbergi perének előkészítése során. E dokumentum fotókópiáját először ak­kor mutatták be a tárgyaláson. Ezt dr. A. Sadl, Rudolf Hess védőügyvédje tette 1946. március 25-én. A bíróság akkor nem vette figyelembe ezt a dokumentumot, de számos ki­advány terjesztette. A titkos kiegészítő dokumentum német példányát — mimt állítják: eredeti példányát ,— Bonniban' őrziik az NSZK kül­ügyminisztériumának levéltárában, az eredeti dokumentum­ról készített másolatok azonban bejárták az egész vHágót. Ezt a dokumentumot sebtében állították össze, rossz gépen sokszorosították, sok benne a gépelési hiba. Az embernek az a benyomása támad, hogy Molotov és Ribbenitrop nem egy megfelelően kidolgozott megállapodást írtak alá, ha­nem hanyagul felvázolt piszkozatot. Ha figyelembe vesz- szük, hogy ezt a dokumentumot 'igen rövid idő alatt, a tár­gyalások során készítették, ezen nem is liehet csodálkozni. A kiegészítő jegyzőkönyv szövegének a hitelességét azon­ban nem mindenki ismeri el. Felmerül a .kérdés: .valóban az eredeti jegyzőkönyvről van-e szó, valóban Molotov és Ribbentrop aláírásai vannak-e rajta, Sitb. Elérkezett tehát az .ideje annak, hogy ezzel a kérdéssel szovjet szakemberek is foglalkozzanak. — Hogyan értékeljük ma a megnemtámadási szerződést? — Ez nehéz kérdés, amely kétségkívül véliaményküllönbS'é- géfcre és vitákra adhat okot. A megnemtámadási szerződést nem értékelhetjük a titkos kiegészítő jegyzőkönyvtől elvo­natkoztatva, márpedig ez utóbbiról eddig a Szovjetunióban csak közvetve tettek említést. A paktum értékelésénél senki nem ’kerülheti el azt a kér­dést, vajon aláírása szükségszierű volt-e vagy siem, más szó­val1, vajon a szovjet kormány a megállapodásit Hitlerrel az objektív szükségszerűség nyomására kötötte, avagy volt más szabad választási lehetősége is. Egészen a legutóbbi időkig náliunk egybehangzó vélemény volt, hogy a paktum elkerül­hetetlen volt. Ennek alátámasztására a két legfontosabb ér­vet említették: amennyiben a Szovjetunió nem kötötte volina meg a paktumot, már 1939-ben a hitleri agresszió áldozata lett volna; 1939-ben a Szovjetunió Nagy-Briitanniával és Lengyelországgal folytatott tárgyalásai zsákutcába kerülitek, és a Szovjetuniót az a .veszély fenyegette, hogy szembekerül az imperi allista állliamok egységes frontjává!. — Ezek az érvek azonban feltehetően részletesebb kom­mentárt igényelnek. Mindenekelőtt fennállt-e a lehetőség, hogy Németország 1939 őszén megtámadja a Szovjetuniót? — Egy ilyen állításit jelentős fenntantássáll kelt fogadni. Az akkori Németország katonai ereje, fegyverzete, háborús terve (és más hasonló tényezők elemzése elkerülhetetlenül arra a következtetésre vezet, hogy 1939-ben Németország képes volt megtámadni Lengyelországot, de a Szovjetunió elleni háborúra még nem volt felkészülve. Megemlíthetjük Itt, hogy ebben az időben a német katonai vezetés 75-80 gyalogos hadosztállyal, körülbelül 4 ezer harckocsival és 3950 repülőgéppel rendelkezett. Ugyanakkor B. Saposnyikov szovjet vezérkari főnök az angolokkal) és franciákkal foly­tatott .tárgyalások idején augusztus 15-én közölte, hogy a Szovjetunió az agresszor ellen kész 120 gyalogos hadosz­tályt, 16 lovas hadosztályt, 5 ezer mehézllöveget, 9-10 ezer harckocsit, valamint 5000-5500 vadászgépet és bombázót .be­vetni. Lehetséges, hogy ezek az adatok részben túlzottak voltak, die nem annyira, hogy ne lehetett volna meggyőző­déssel jelentős haderőről 'beszélni. Más tényezőket is figyelembe kell itt venni. Például a német hadvezetés ebben az időben még nem kezdte meg a felikészülést a Szovjetunió elleni háborúra. Még nem lé­teztek Olyan tervek, amilyenek kidolgozására közel egy év­vel később szükség volt. A hitleri vezetés még nem rendel­kezett kellő tapasztailatokkál a korszerű hadműveleteket iH- latően. E tapasztalatokra csak Lengyelországban, majd ,1940- ben Nyugat-Európában tett szert. Emellett amíg létezett a független lengyel állam, Németországnak kellő felvonulási területe sem volt a Szovjetunió elleni támadáshoz. Ezért nem tekinthetjük reális lehetőségnek azt, hogy Hitler már 1939 őszén megtámadhatta volna a Szovjetuniót. Emellett azt is figyelembe kell venni', hogy amíg folytak a szovjet—angol'—francia tárgyalások, és .napirenden' volt a három állam kölcsönös segítségnyújtási szerződésének a kérdése, Hitler nem kezdhette meg a háborút. — Ez esetben legalább röviden kommentálni kellene azo­kat a tárgyalásokat, melyek a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország között 1939 tavaszán folytak. — Sajtónk — szaksajtónk is — e tárgyalásokat eddig meg­lehetősen egyoldalúan kommentálta. A tárgyalások sikerte­lenségéért mindig és kizárólag a nyugati politikusokat .tette felelőssé, akik nemcsak hogy nem vették komolyan ezeket a tárgyalásokat, de megpróbáltak a kulisszák mögött titok­ban megállapodni a náci Németországgal), hogy az agresszió a Szovjetunió ellen forduljon. (Vége) Fordította: Háry Judit fl nagyvilág hírei _____________________________________

Next

/
Thumbnails
Contents