Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

1988. november 3., csütörtök

Grósz Károly látogatásáról az osztrák lapokban

Tegnap több bécsi napilap foglalkozott Grósz Károly e héten lezajló ausztriai hivatalos látogatásának programjával és tárgyalási témáival.

A Neue Arbeiter Zeitung, az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) lapja arról ír, hogy a magyar vezetőnek vendéglátójával, Franz Vranitzky kancellárral, az SPÖ elnökével folytatandó megbeszélésein a gazdasági kapcsolatok átfogó kérdésein kívül szó lesz a bécs—budapesti közös világkiállítás megrendezéséről és az osztrák cégek közreműködésével folyó nagymarosi beruházásról is. A lap ugyancsak a fontos tárgyalási témák közé sorolja Ausztriának a Közös Piachoz való közeledését is, s emlékeztet: Grósz Károly az osztrák televíziónak látogatása alkalmából adott interjúban kijelentette, hogy Magyarország a maga számára

kedvező hatást vár az Ausztria és az EGK közötti kapcsolatok bármilyen formájától.

A Standard című független bécsi újság szerdai száma ugyancsak „beharangozó" írást közölt a látogatásról és jelentőségéről, s külön cikket szentelt a magyar— osztrák gazdasági kapcsolatok kérdéseinek. Mint e cikk elmondja, Magyarország a I^GST-országok közül a Szovjetunió után Ausztria második legnagyobb kereskedelmi partnere, a kétoldalú áruforgalom azonban csúcsszintjének 1985. évi elérése óta visszaesett, és a cél most az, hogy a jövő évtől ismét növekedjék. Az osztrák üzletemberek a gazdasági együttműködés fejlesztése tekintetében fontos impulzusokat várnak Grósz Károly bécsi tárgyalásaitól — írja a Standard.

Találkozni Gorbacsovval

A szovjet—amerikai párbeszéd folytatásáért szállunk síkra, s megítélésünk szerint nincs szükség indokolatlan, hosszabb szünetekre — jelentette ki szerdai sajtóértekezletén Gennagyij Ge- raszimov. A szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője utalt az amerikai elnökválasztási kampányban elhangzott állásfoglalásokra, egyebek között

Bush legutóbbi kijelentésére, miszerint ha megválasztják elnökké, kész a lehető legrövidebb időn belül találkozni Mihail Gorbacsovval. Dukakis is hasonlóképpen nyilatkozott, így a magas szintű politikai párbeszéd folytatása „kétpárti" támogatásban részesül az Egyesült Államokban, amit elégedetten vesznek tudomásul Moszkvában.-------------------------r

A nagyvilág hírei

• KAMBODZSA JÖVŐJÉRŐL

Párizsban megkezdődött Igor Rogacsov szovjet külügyminiszter-helyettes és Gaston Sigur amerikai külügyminiszter-helyettes tanácskozása ázsiai kérdésekről, különös tekintettel Kambodzsára.

A tanácskozást annál is nagyobb érdeklődés övezi, mivel szombaton kezdődnek meg, szintén Párizsban a kambodzsai politikai erők tárgyalásai a nemzeti megbékélésről. Ezeken részt vesz Hun Sen miniszterelnök, Norodom Szihanuk herceg, volt államfő és a vele szövetséges Son Sann, a jobboldali erők vezére.

• IZRAELI

VÁLASZTÁSOK

A keddi parlamenti választások eredményeként minden bizonnyal a jobboldali pártok blokkja alakíthat kormányt, ha nekik segítenek a megerősödött vallási pártok. A szavazatok 95 százalékának összeszámlálá- ■sa után az izraeli hadsereg rádiója azt jelezte előre szerdán reggel, hogy a Ji- chak Samir vezette Likud tömb a 120 fős parlamentben 39 helyet fog kapni, Simon Peresz Munkapártja pedig 38 helyre számíthat.

• HUN SEN MOSZKVÁBAN

Hun Sen kambodzsai kormányfő. külügyminiszter, a

Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB PB tagja szerdán — Párizs felé átutazóban — a szovjet főrvárosba érkezett. Moszkvai megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a Szovjetunióban megkülönböztetett figyelmet fordítanak az ázsiai és csendes-óceáni térségre, különösen annak egyik elhúzódó regionális problémájára, a kambodzsai rendezés megoldására.

ROSSZ HELYEN PARKOLT

• LENGYEL LÉGIK ATASZTRÖFA

I

A korábbi jelentésekkel szemben nem 16, hanem csak egy személy vesztette életét a szerda reggeli lengyelországi repülőbalesetben, amikor egy AN—24-es típusú, Varsó és Rzeszow között menetrend szerint közlekedő lengyel gép 25 utassal és 4 főnyi személyzettel a dél-lengyelországi Rzeszow közelében motorhiba miatt kényszerleszállást hajtott végre, majd kigyulladt.

• LENIN HAJÓGYÁR

„A lengyel kormány felkészült arra, hogy a reform egyes intézkedései, így például a veszteséges üzemek bezárása kisebb-nagyobb társadalmi elégedetlenséget, tiltakozást, esetleg sztrájkokat vált ki" — mondotta Jerzy Urban a lengyel televízióban nyilatkozva.

A kormány szóvivője szerint a Rakowski-kabinet változtat a sztrájkokhoz való viszonyán, legyenek azok legálisak, vagy illegálisak.

Egy túlbuzgó brit rendőr egy repülőgép ablakára büntetőcédulát ragasztott, mert az szerinte tilosban parkolt. A repülőgép a rossz idő miatt kényszerleszállást végzett egy katonai repülőtér közelében. Amikor a rendőr főnökei értesültek az ügyről, megsemmisítették a 12 fontos büntetést, és megrótták a beosztottjukat túlkapásért.

NAPONTA 3 EZEK GYEREK HAL MEG

Latin-Amerikában naponta 3 ezer gyermek hal meg az elégtelen táplálkozás, betegség és a gondoskodás hiánya miatt. A kisgyermekes anyák közül ugyanis sokan magukra hagyják gyermekeiket, munkát keresve.

ELADÓ A 'LEG-TORONY

Eladó a világ legmagasabb épülete, amely a világ legnagyobb kereskedő cégének nyújt — egyelőre — otthont. A híres chicagói Sears-toronyról, a Sears, Roebuck and Co. tulajdonáról van szó, amely a cégóriáson belül folyó teljes átszervezés miatt keres új gazdát. A 110 emeletes, 413, méter magas felhőkarcoló irodáiban kisebb városnyi — összesen 13 ezer — ember dolgozhat egy időben. A 418 ezer négyzetméteres irodaépület eladása legalább "50 millió, de akár 1,8 milliárd dollárral is gazdagíthatja a tulajdonos vállalat kasz- száját.

EMELETES SZALMAKALAP. Az ismert amerikai divattervező, Pctrick Kelly 1989 tavaszi—nyári kollekciójának egyik látványos darabja a Párizsban a minap bemutatott „négyemeletes” szalmakalap

(Telefotó — MTI, Külföldi Képszerkasztőség)

„KOMPUTER”

AZ ÓKORBÓL

A tengerfenéken fekvő ókori hajó testében az évszázad elején egy, i. e. 67. esztendőből származó fém- ládikát találtak a görög An- tikitra-sziget környékén kutató munkálatokat végző szakemberek. Amikor kinyitották a 16x82x9 cm-es dobozkát, benne igen bonyolult, 32 fogaskerékből és számozott öntött lemezekből álló szerkezetet találtak. A tudósok azóta is keresik a választ a kérdésre: mire is használhatták az ógörögök ezt a szerszámot? Az egyik feltételezhető alkalmazása: csillagászati bemérések és számítások, sőt, egyes szakértők a mai ordinátorokkal hasonlítják össze. Az ókori komputer az athéni régészeti múzeumban tekinthető meg.

nrasAfl

írta:

Sztálin találkozása Mao Ce-tunggal

2.

n szemtanú feljegyzései

A kínai forradalom győzelme századunk egyik igen fontos eseménye volt. 1949. október 1-jén kiáltották ki a Kínai Népköztársaságot, ami fordulópontot jelentett a nagy nemzet történelmében. Ugyanebben az évben tekintélyes kínai küldöttség járt a Szovjetunióban. A delegációt Mao Ce-tung vezette. Moszkvában a küldöttség tárgyalásokat folytatott Sztálinnal, a párt és az állam más akkori vezetőivel.

N. T. Fedorenko szovjet Kína-kutató, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja a tárgyalásokról is ír készülő könyvében, s több, eddig ismeretlen epizódot említ. Feljegyzéseinek befejező részét ajánljuk olvasóink figyelmébe. (Az anyagot rövidítve közöljük.)

Az egyik találkozón, ugyanabban a Moszkva melletti nyaralóban Mao Ce-tung, aki mellettem ült, megkérdezte, miért keveri össze Sztálin a vörös és a fehér bort, s miért nem teszi ezt a többi elvtárs. Azt válaszoltam, hogy nem tudom, a legjobb, ha magától Sztálintól kérdezi meg. Mao Ce-tung azonban határozottan tiltakozott, illetlennek tartotta, hogy ilyen kérdéssel forduljon vendéglátójához.

— Mi ez a sugdolózás, kiről titkolóznak? — szólalt meg Sztálin a hátam mögött. Elfogott a rémület. Felé fordultam, pillantása szinte égetett.

— A helyzet az, hogy ... — kezdtem.

— Igen, éppen a helyzet... — vágott közbe Sztálin.

— Mao Ce-tung elvtársat az érdekli, hogy ön miért keveri össze a borfajtákat és mások miért nem teszik ezt? — nyögtem ki.

— És miért nem kérdezi meg tőlem? — próbált sarokba szorítani.

Már régen észrevettem, hogy nem bízik bennem, gyanúsít valamivel).

— Bocsásson meg, de Mao Ce-tung kérte, hogy ezt ne tegyem. mivel az az etikett megsértése lenne . . .

— S ön kinek engedelmeskedik szívesebben? — kérdezte nem minden él nélkül Sztálin, majd mégis magyarázatot adott.

— Nos, ez az én régi szokásom. Mindegyik borfajta, különösen a grúz bor sajátos ízzel és aromával bír. A vöröset a fehérrel összekeverve én még gazdagabbá teszem az ízhatást. Olyan ez, mintha csokrot kötnék illatos mezei virágokból.

— És melyik bort kedveli jobban, Sztálin elvtárs, a vöröset vagy a fehéret? — kérdezte Mao Ce-tung, akitől idegen volt a borfogyasztás.

— A fehéret fogyasztom gyakrabban, de hiszek a vörös borban is, amellyel egyszer régen, amikor a száműzetésben tífuszban megbetegedtem, a börtönkórház egyik jóindulatú orvosa titokban meggyógyított. Kis mennyiségben itatta velem a becsempészett bort és a biztos haláltól mentett meg. Legalábbis én hiszek ebben — mondta elgondolkodva Sztálin.

. . . S én ismét megbizonyosodtam róla, hogy a tolmács egyes magas rangú emberek számára csupán automata, gép, komputer. Sohasem szabad megfeledkeznie szerepéről. Figyelme egy pillanatra sem kalandozhat el és nem keresheti a szavak mögött rejlő igazságot.

Most is úgy érzem és korábban is úgy éreztem, hogy Sztálin különösen gyanakvó természetű volt. Ez a gyanakvás nála már krónikussá fajult. Senkiben sem bízott. Mindenkiben kész volt ellenséget látni. Épp ezért igyekeztem rendkívül óvatosnak és elővigyázatosnak lenni, hogy ne adjak parányi okot sem neki a kételkedésre.

Sztálin és Mao Ce-tung találkozója mindig hozott valami váratlan, előre láthatatlan eseményt. A beszélgetések tartalmát általában a házigazda határozta meg, aki viszont előre sohasem árulta el az eszmecsere témáját. A beszélgetések mindig általános frázisokkal kezdődtek.

így került szóba az anyanyelv és a gondolkodás. Sztálin ismért nyelvészeti munkájának szellemében foglalt állást. Ennek lényege az volt, hogy a nyelv, mint a gondolat tudatos kifejezésének eszköze, nem érzékeny az emberek társadalmi hovatartozására. Bármelyik ember bármilyen nyelven beszélhet, többek között Puskin, Tolsztoj és Dosztojevszkij nyelvén. A döntő szempont a képzettség és az egyéni érdek.

Mao Ce-tung meg arról beszélt, hogy a kínai nyelv és az írásjelek, minden nehézségük ellenére, mindenki által elsajátíthatók. az emberek társadalmi helyzetétől és osztályhovatartozásától függetlenül'. Más dolog az, hogy nem minden kínai tud megfelelő képzettséget szerezni.

— Fedorenko elvtárs — fordult hozzám Sztálin. — Lépjen hozzám a tányérjával.

Amikor közelebb mentem, szokás szerint felém se fordult, úgy mondta:

— Vegyen ebből az ételből. Ritkaság. Talán most először fogja megkóstolni. Mint mondják, először és utoljára.

Természetesen megköszöntem a kínálást, de egyre jobban aggódtam. Óvatosságra adott okot, hogy a pincérnő, megmutatva az ételit a házigazdának, valamiről suttogott vele, majd ahelyett, hogy az ételt a tálalóra tette volna, Sztálin mellett helyezte az asztalra.

— Nos, Fedorenko elvtárs, hogy ízlik?

— Elnézést, Sztálin elvtárs, elkalandozott a figyelmem — erőlködtem a választ. — Nagyon különleges . ..

— S akkor miért hallgatott eddig?

Az étel valóban nagyon finom volt: pulykamáj, jól megfűszerezve. Kaukázusi ínyencség.

Végül is nem történt semmi. Aggodalmam alaptalan volt.

Ez az epizód eszembe juttatott egy másik esetet, szintén Mao Ce-tung látogatásával kapcsolatban.

A kormánytelefonon hívtak és azonnal a Kremlbe rendeltek, ahol Mao Ce-tung lakott. A testőrség főnöke fogadott és izgatottan újságolta:

— Mao Ce-tung személyes kínai szakácsa botrányt csapott, mondván, hogy a halat, amelyet tőlünk kapott, nem hajlandó elkészíteni.

— Milyen halról van szó? — kérdeztem az ezredest.

— Pontyról, amit általában a vendégeknek szoktunk felajánlani.

— Hát akkor mi a baj?

— A szakács csak hadonászik, és nem hajlandó átvenni a halat. Botrány ...

Megkérdeztem a kínai szakácsot, mik a kifogásai.

— Ez a hal már elaludt. Ki tudja, mikor. Engem viszont Mao Ce-tung szigorúan utasított, hogy csak élő halból készítsem az ételt.

Különleges szolgálatunk emberei persze értetlenkedve fogadták ezt a választ és nem akarták elhinni, hogy valóban ez az egyetlen ok.

... Múlt az idő. Közelgett 1950. februárja, a barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának napja.

— Az aláírás után szeretnénk egy kisebb fogadást adni, Sztálin elvtárs — mondta az egyik találkozón Mao Ce-tung.

— Magától értetődő — válaszolta a házigazda.

— De nem a Kremlben, hanem a Metropol Szállóban.

— Miért nem a Kremliben?

— Nézze, Sztálin elvtárs, a Kreml a szovjet kormány által adott állami fogadások színhelye. Országunk — a szuverén állam — számára nem éppen a legmegfelelőbb .. .

— De én sohasem megyek olyan fogadásokra, amelyeket éttermekben vagy külföldi követségeken rendeznek. Soha. . .

— Fogadásunk ön nélkül, Sztálin elvtárs, egyszerűen elképzelhetetlen. Nagyon kérjük, adja beleegyezését — ma- kacskodott Mao Ce-tung.

Sztálin nem sietett a válasszal. Mintha erősen gondolkodott volna.

— Jó, Mao Ce-tung elvtárs, ott leszek, ha ennyire akarja. — És Sztálin témát váltott.

Sztálin így sértette meg egyetlen egyszer azt a fogadalmát, amelyet mindvégig rendületlenül betartott.

A kijelölt napon, február 14-én a kínai házigazdáik és a vendégek a Metropol bankett-termében gyülekeztek. De a hangulat ünnepélyességébe aggodalom vegyült: vajon eljön-e. állja-e a szavát? Mindenki türelmetlenül tekingetett a bejárati ajtó félé. Közben egy másik eset jutott az eszembe.

Sztálin egyszer elhatározta, hogy részt vesz az egyik fővárosi színház előadásán, de titokban, kerülve a fölösleges hírverést. Észrevétlenül foglalt helyet a díszpáholyban. De az igazgató éber szeme azonnal felfedezte a vendéget. A direktor rendkívüli intézkedéseket foganatosított: az előcsarnokban, melyen át Sztálin útja is vezetett, azonnal felállít,tatta mellszobrát.

Az előadás befejezése után Sztálin szeretett volna ugyanolyan észrevétlenül eltűnni, ahogyan jött. Az előcsarnokon áthaladva meglátta a mellszobrot és csodálkozva kérdezte:

— Hát ez meg hogy jött ide?

Amikor a Metropol bankett-termében a légkör pattanásig feszült, odajött hozzám egy illetékes elvtárs és a fülembe súgta:

— Kövessen, hogy fogadhassa a gazdát az előcsarnokban és idevezesse ...

— No, de ez nem az én tisztem. Talán jobb lenne, ha ön tenné ezt, mint általában — válaszoltam az ezredesnek.

— A tisztségekről majd később elbeszélgetünk, de most egy Kina-szakértőre van szükség, nem érti?! — hangja mér parancsoló volt.

Belém karolt és az előcsarnokba vezetett, megmutatta azt a helyet, ahol várnom kell. Az előcsarnokban nem tartózkodott senki, csak a ruhatáros a szokott helyén.

A díszes ajtó hamarosan kitárult és a küszöbön, akárcsak egy képen, ott állt Sztálin. Gyorsan körbepillantott, észrevett, és lassan megindult felém. A ruhatárnál levetkőzött, majd belenézett a tükörbe és megkérdezte tőlem:

— Mi újság, mindenki együtt van?

— Igen, Mao Ce-tung elvtárs és a többi kínai barátunk már régen, itt van, önre várnak.

— Akkor hát vezessen — mondta és kezével váltamhoz ért.

És én bevezettem Sztálint a bankett-terembe, ahol tapsviharral és ovációval fogadták.

Sztálin Mao Ce-tunghoz lépett, kezet fogott vele, s mindketten mondtak néhány közhelyet. Aztán Sztálin kezet fogott a többi kínai elvtárssal is. Kissé távolabb egy csoportban állt Berija. Malenkov, Hruscsov, Vorosilov, Mikojan, Svernik, Szuszlov, Bulganyin.

Elhangzottak az első pohárköszöntők. De mindenki arra várt, hogy Sztálin szólaljon meg. Neki kell valami egészen őszinte dolgot mondania, ami kifejezi a pillanat, a történelmi esemény ünnepélyességét. És Sztálin kézbe is vette a borral teli poharat, majd intett a kezével. Csönd lett.

Sztálin Mao Ce-tungra, illetve a Kínai Népköztársaság sikereire emelte poharát.

Erre mindenki egyszerre felhajtotta a magáét. Ismét kitört a taps és az ováció.

(Vége)