Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-26 / 282. szám

1988. november 26., szombat NÉPÚJSÁG Folytatta munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) re. Elmondta, hogy 1950 óta 2,5 millió lakás épült az or­szágban, s a közhiedelemmel ellentétben ennek többsége magánkivitelezésben készült. Az újonnan kialakított la­kásépítési koncepcióban fog­laltak is ezt a folyamatot erősítik, hiszen tanácsi beru­házásban 1980-tól ez év vé­géig csak 100 ezer, míg ma­gánerőből 448 ezer lakás épül. A szinte töretlen magánla­kásépítés azonban gondokat is rejt — mutatott rá So­mogyi László. Az Országos Takarékpénztár és a taka­rékszövetkezetek jelenleg 2 millió 900 ezer, lakásépítés­sel összefüggő hosszú távú hitelezési szerződést tartanak nyilván. Ezek összege ez év végén eléri a 279 milliárd forintot. E kölcsönöket az el­múlt évtizedekben alacsony kamatokkal adták, s ez an­nak idején nem okozott fe­szültséget, mert a piaci ka­matok ' és a hosszú távú la­kásépítési kamatok szinte fedték egymást. A költség- vetés a piaci kamat és az OTP által finanszírozott la­kásépítési kamatok különb­ségét mindig megtérítette, különben a pénzintézeteknél alapvető veszteség keletke­zett volna. Tavaly ez az ösz- szeg már elérte a 11,5 mil­liárd forintot. Ez a folya­mat nem állítható meg, hi­szen ahogy emelkednek a piaci kamatok, a támogatási igény csak növekszik. Az idén a kamatok közötti kü­lönbség 31 milliárd forint költségvetési kiegészítést igé­nyel. A kormány számolt e tendenciával, hiszen nagy valószínűséggel a piaci ka­matok továbbra sem csök­kennek. Jövőre a kiegészítés összege 42 milliárd forintra növekszik, s a további ka­mattámogatásokkal együtt el­éri az 55-60 milliárd forin­tot. Nyilvánvaló, hogy ezt a hatalmas különbséget vala­kinek meg kell teríteni. A hosszú távú . lakásépítési koncepcióról folyó, csaknem két éve tartó vitában felvető­dött, hogy a különbséget azok fizessék meg, akik e hi­teleket felvették. ’ A kor­mányzat elhatározott szán­déka, hogy visszamenőleg nem hárítja a terheket azok­ra, akik annak idején a köl­csönt felvették. A megoldást a kormány­zat nem elsősorban az adó­terhek növelésében látja. Az elképzelések szerint a válla­lati lakásépítési alapból va­ló hozzájárulás — a meg­előző év nyereségére számí­tott — 16 százalék lenne, az­zal, hogy azt nem a nyere­ségből, hanem a költségek között kell elszámolni. A szándék egyértelmű: egy-két éven belül a vissza­maradó összeg — amellyel a vállalatok, illetve az adófi­zetők gazdálkodnak — érje él a 25 százalékot. A költ­ségvetés rendkívül nehéz helyzete miatt azonban jö­vőre ez a rész csak 15 szá­zalékot tenne ki. A miniszter kiemelte: a támogatáspolitika központ­jába az első lakáshoz jutók megsegítését kívánják he­lyezni, s őket ebből a visz- szamaradó összegből kíván­ják támogatni. Jövőre 12 ezren kaphatnának átlago­san 400 ezer forint támoga­tást lakásproblémáik megol­dásához. Ezután Koltay Nándorné (Veszprém m., 2. vk.), a He­rendi Porcelángyár műveze­tője, Kőrös Gáspár (Bács- Kiiskun m., 4. vk.), a Szak- szervezetek Bács-Kiskun Me­gyei Tanácsának vezető tit­kára, Sági Gáborné (Fejér m.. 10. vk.), a Szabadegyhá­zi Szeszipari Válilalat cso­portvezetője, Fehérné Eke Katalin (Borsod m., 10. vk.), a Borsodi Vegyi Kombinát meó-csoportvezetője szólalt fel. Fekete János felszálalása Fekete János (Békés m., 11. vk.), a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese bevezetőben elmondotta, hogy Magyarország fizetőké­pességének külső megítélése továbbra is jó. Ebben nagy szerepe van a Magyar Nem­zeti Banknak, amely a ne­héz időkben, így 1956-ban vagy 1982-ben is mindig ele­get tett fizetési kötelezettsé­geinek. A jelenlegi meglehe­tősen magas adósságállo­mány kialakuláséval kap­csolatban egyebek között el­mondotta, hogy 1974 és 1979 között, iillletve 1984 és 1987 között jelentős mértékű el­térés alakult ki a tervben előirányzott gazdasági telje­sítménytől. Az eltérések ösz- szege mintegy 8 milliárd dollárra rúg, ami kamatok­kal számítva eléri a jelenle­gi nettó adósságállomány szintjét. Ebben az időszak­ban igen súlyos volt a cse- rearányromlós is, összességé­ben 690 milliárd forint ér­tékű veszteség érte e téren aiz országot. Ilyen körülmé­nyek között elkerülhetetlen volt az eladósodás. Jogállamiságot teremteni Az ülésszakon közvetlenül egymás után került napi­rendre a politikai intézményrendszer korszerűsítése, il­letve a kormány stabilizációs gazdasági programjának végrehajtása. Nem véletlenül, hiszen a kettő között szo­ros az összefüggés. Egyebek között erről beszélgettünk Szabó Miklóssal, Békés megye 5. számú választókerü­letének képviselőjével, a megyei pártbizottság első tit­kárával. — Meggyőződésem, hogy a gazdaságot a jelenlegi ál­lapotából csak a politikai intézményrendszer reformjá­val lehet kilendíteni — szögezte le Szabó Miklós. — A stabilizációs programot teljes mértékben támogatom, még akkor is, ha annak végrehajtása egyelőre komoly áldozatokat követel. Ám biztos vagyok abban, hogy a program teljesítésével újra fejlődésnek indul az or­szág. — A politikai intézményrendszer korszerűsítése terén milyen megyei feladatok várnak megoldásra, és ezek a teendők hogyan kapcsolódnak a központi célkitűzések­hez? — A legfontosabbnak tartom, hogy az országos elhatá­rozásokat teljes egészében meg kell valósítani megyei és alsóbb szinten is. Konkrétan a párt és az állam tevé­kenységének szétválasztására gondolok. E témát a me­gyei pártbizottság decemberi ülésén tárgyalja majd a munkamódszer, a munkarend és a hatáskör kérdésének keretében. — Pozsgay Imre az előterjesztésében hangsúlyozta: követelmény a Parlament helyének, szerepének, funk­cióinak újragondolása. Az ülésszak elején kialakult vi­tában is többször elhangzott: őrizze meg a Parlament a méltóságát, ön szerint mi az első lépés ahhoz, hogy az Országgyűlés a politikai kultúra legfőbb állami színtere legyen? — Első lépésként a törvényi garanciákat kell bizto­sítani, hogy a jogállamiság folyamatosan és fokozottan, minél előbb megteremtődjék. A jogállamiság biztosítja annak feltételeit, hogy az Országgyűlés a politika olyan színtere legyen, ahol megfelelő törvények születnek. Fekete János: elkerülhetetlen volt az eladósodás A továbbiakban arról be­szélt, hogy a felvett hitelek jelentős részét olyan beru­házásokra használták fel, amelyek ma nagymértékben hozzájárulnak az ország pénzügyi helyzetének javí­tásához, az exportképesség növeléséhez. Tény azonban, hogy néhány jelentős fej­lesztés hibásnak bizonyult. Példa erre az Adria kőolaj- vezeték megépítése, vagy a magyar építőipari export ku­darca a közel-kelleti orszá­gokban. Más kategóriába tartozik a bősi—nagymarosi, a paksi erőmű építése, vala­mint a tengizi beruházás. Ezek mindegyike szükséges, helyeselhető, ám három ilyen nagyberuházás egyide­jű megindításával nem llehe­tett egyetérteni, s ezt az MNB annak idején jelezte is, hiszen az ország teherbí­ró képessége véges. A jelzé­sekre a döntéshozók nem fi­gyelitek, s ennek a következ­ménye, hogy a feldolgozó- ipar fejlesztésére most alig marad pénz. Végezetül Fe­kete János kifejtette: nem ért egyet azzal az álláspont­tal, hogy csökkenteni kell a magyar vállalatok Szovjet­unióba irányuló exportját, mert nem sikerült ellentéte­lezni a szállításokat. Tény, hogy szükség van a KGST valutáris elszámolási rend­szerének korszerűsítésére. Ügy tűnik, mór a Szovjet­unió is hajlandónak mutat­kozik erre a lépésre. Addig is mindenképpen törekedni kélll az együttműködés szé­lesítésére, s nagyobb erőfe­szítést kell tenni a magyar szállítások elientétdlének felkutatására is. E téren több a lehetőség, mint amennyit kihasználunk. Ezután Vida Kocsárd (So­mogy m., 6. vk.), a Pannó­nia Szálloda- és Vendéglá­tó Vállalat Balatoni Igazga­tóságának vezetője, Lép Fe­renc (Tolna m., 5. vk.) MÁV- szertárfőnök-helyettes, Pol- gárdi József (Pest m., 17. vk.), a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgató­ja, Zsolnay Katalin (Komá­rom m., 3. vk.), a Környei Mezőgazdasági Kombinát művezetője, Moravcsik Fe- rencné (Bács-Kiskun, 19. vk.), a Magyar Vöröskereszt kiskőrösi váirosi szervezeté­nek titkára, Técsi László (Szaboles-Szatmár m., 19. vk.), a Nyírtass! Dózsa Ter­melőszövetkezet elnöke, Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Magyar Gazdasá­gi Kamara főosztályvezető­je, Kovács Lászlóné (Buda­pest, 7. vk.), a Meggyfa ut­cai napköziotthonos óvoda óvónője, Szirtesné dr. Tom- sits Erika (Budapest, 22. vk.), a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem II. Szá­mú Gyermekklinikájának ta­nársegéde, Moldvay István (Szaboles-Szatmár m., 9. vk.), a Nyírlugosi Állami Gazdaság igazgatója, Lakos László (Pest m., 9. vk.), a Jászkarajenői Árpád Tsz el­nöke, szólalt fel. Több hozzászóló nem lé- vén, a vitát berekesztették, az elhangzottakra Hoós Já­nos, az Országos Tervhiva­tal elnöke válaszolt. Szünetben. Medgyessy Péter és Magyar Pál Határozathozatal követke­zett. Az elnöklő Horváth Lajos együttesen kívánta megszavaztatni a két téma­kört felölelő előterjesztést. Képviselői indítványra ettől elállt, újra, ezúttal már kü- lön-külön szavaztatott a kor­mány stabilizációs gazdasági programja első évének vég,- rehajtásával foglalkozó be­számolóról, illetve az 1989. évi gazdaságpolitikai felada­tokról. Az Országgyűlés elő­ször kétséget kizáró több­séggel tudomásul vette az Országos Tervhivatal elnö­kének beszámolóját és a fel­szólalásokra adott válaszát, majd — ugyancsak nagy többséggel — az 1989. évi gazdaságpolitikai feladato­kat, az „A” változat mellett foglalva állást. Villányi Mikiás expozéja A napirendnek megfelelő­en ezután Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesztet­te elő a vállalkozói nyere­ségadóról szóló törvényja­vaslatot, valamint az ehhez és a magánszemélyek jöve­delemadójának módosításá­hoz kapcsolódó átmeneti ren­delkezésekről szóló törvény- javaslatokat. Villányi Miklós bevezető­ben elmondotta: második ol­vasatban van terítéken a nyereségadó-törvény. Ezút­tal egy átdolgozott, kiegé­szített, tartalmában, szerke­zetében, nyelvezetében is jelentősen módosított tör­vényjavaslat került a képvi­selők elé. Utalt arra, hogy írásos anyagot bocsátottak a kép­viselők rendelkezésére, ösz- szefoglalva a változásokat a korábbi javaslathoz képest. Ugyancsak írásos tájékozta­tót készített a Szociális és Egészségügyi Minisztérium a társadalombiztosítási járu­lék jövő évi feltételeiről, va­lamint az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a bér- és keresetszabályozás 1989. évi rendjéről. Ez utóbbiban néhány ponton változott a jövő évre tervezett rendszer. A bérmechanizmus további liberalizálása érdekében az Országos Érdekegyeztető Ta­nácsban létrejövő, a bérnö­velési maximumra vonatko­zó ajánláshoz a kormány nem kapcsol szankciót. Ez azt jelenti, hogy a bérme­chanizmus semmilyen átlag­bérszabályt nem tartalmaz. A vezetői érdekeltségi rend­szer további jelentős libera­lizálása érdekében a jövő­ben a munkáltató határoz­hatja meg a prémiumfelada­tot és a prémium mértékét. A vállalkozói nyereség- adótörvény-j avaslat a Par­lament ülésén elhangzotta­kat figyelembe véve nem tartalmaz végrehajtási ren­deletet. Mindössze két kér­désben kap a kormány fel­hatalmazást külön rendelet alkotására. Az egyik a gyor­sított amortizáció, a másik az elmaradott térségekben működő adóalanyoknak nyújtható nyereségadó-ked­vezmény szabályozása. Az előbbi a műszaki fejlődést hivatott segíteni azáltal, hogy egyes állóeszközök gyorsított leírását lehetővé teszi. A gazdaságilag elma­radott térségekben működő gazdálkodó szervek kedvez­ménye pedig a térségek fej­lesztését, a foglalkoztatott­ság növekedését hivatott elő­segíteni. Többen javasolták, hogy tegyék lehetővé e ked­vezmény kiterjesztését a gazdasági szerkezetváltással intenzíven érintett néhány térségre is. Ez indokoltnak látszik. Mindkét adókedvezményre az a jellemző, hogy a felté­telek változása következté­ben a kedvezmények tartal­ma és mértéke változhat. Ezért a miniszter javasolta: kapjon felhatalmazást a Mi­nisztertanács arra, hogy eze­ket külön rendeletben sza­bályozza. Az adókedvezmények szá­ma növekedett, ezek közül jelentősebb az élelmiszer­kiskereskedelem 40 százalé­kos kedvezménye. A ked­vezmény kiterjed a sütő- és tésztaiparra is. Bővül az adókedvezményre jogosító közszolgáltatói, kulturális és egészségügyi tevékenységek köre is. A hangfelvétel-ké­szítés és -kiadásra teljes egészében, míg a videofel­vétel-készítés és -kiadásból a kulturális értékű felvéte­lekre is vonatkozni fog az adóvisszatartási lehetőség. A jogi bizottság ülésén Tallóssy Frigyes képviselő felvetette, hogy indokolatlan a vállalkozásszerűen műkö­dő és általában speciális, lu­xusigényeket kielégítő sport- tevékenységek adókedvez­ményben való részesítése. Ezzel Villányi Miklós egyet­értett, de megjegyezte: a Nem kell puska Faragó András, az Országgyűlés sajtóirodájának vezetője az ebédszünetben többek között arról tájékoztatta az újságírókat, hogy az Országgyűlés elnöke a közelmúltban több tucatnyi til­takozó levelet kapott, melyben a társadalom széles köre elítéli a lőfegyverekről és a lőszerekről szóló — a hírek szerint ja­nuár elsején életbe lépő — törvényerejű rendeletet. A rendelet egyik leginkább kifogásolt paragrafusa szerint január elsejétől minden 18. életévét betöltött állampolgár vásárolhat, birtokol­hat riasztó, gáz- és légfegyvert. Faragó András elmondta, hogy a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa tekintettel a társadalom tiltakozására a következő ülé­sén újra tárgyalja a törvényerejű rendeletet, így az várhatóan nem lép életbe január elsejétől. * * * A témában szerkesztőségünk is sok levelet, illetve telefonhí­vást kapott az elmúlt hetekben. Dr. Vági József orosházi olva­sónk írta a következőket: „Orosházán az MSZMP I. körzeti, 101 tagú alapszervezete tag­gyűlést tartott, amelyen megemlékeztünk a KMP megalakulá­sának 70. évfordulójáról... A tanulságok között beszéltem ar­ról is, hogy a felsőbb állami szervek rendelkezéseit a pártta­gok hallgatólagosan ne vegyék tudomásul, ha azzal nem érte­nek egyet, hanem mondják el azokról véleményüket, álláspont­jukat. Példának hoztam fel a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1988. évi 23. törvényerejű rendeletét, amely akként ren­delkezik, hogy 1989. január 1. napjától kezdődően minden 18 éven felüli magyar állampolgár szabadon vásárolhat és tarthat riasztó, gáz- és légfegyvert. Ezt a törvényerejű rendeletet el- hibázottnak, társadalmilag, politikailag károsnak tartom, mert nem erősíti az állampolgárok személyének és vagyonának vé­delmét, ellenkezőleg, fokozza az ellenük való támadás lehető­ségét ... A taggyűlés javaslatomat — egy tartózkodással — egy­hangúlag elfogadta, és úgy határozott, hogy azt továbbítja a város országgyűlési képyiselőjéhez, Németh Ferenchez azzal, hogy a legközelebbi Országgyűlésen indítványozza ezen tör­vényerejű rendelet hatályon kívül helyezését.** Nos, információink szerint Németh Ferenc a témában szólni készül.

Next

/
Thumbnails
Contents