Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
1988. november 26., szombat o Március 15. A tegnapi ebédszünetben tartott sajtótájékoztató végén Faragó András, az Országgyűlés Sajtóirodájának vezetője a Parlament ellnökéhez címzett petíciókat ismertette. így többek között azt a tevéiét iís, amelyet topunk főszerkesztője, Árpási Zoltán közvetlenül az októberi ülésszak után küldött az Országgyűlés elnökének, március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítása ügyében. Mint ismeretes, az októberi ülésszakon a FIDESZ petíciót nyújtott be az Országgyűlés elnökének, melyben kezdeményezte: március 15-ét nyilvánítsák piros betűs ünneppé és munkaszüneti nappá, október 6. pedig legyen nemzeti gyásznap. Faragó András ezzel kapcso- fetban elmondta, hogy a Békés Megyei Népújság szeptember 10-i számában olvasható jegyzet szeriint a párt Békés megyei végrehajtó bizottsága már korábban, tehát a FIDESZ petícióját megelőzően éllt azzal a javaslattal1, hogy március 15. legyen' munkaszüneti nap. A sajtóiroda vezetője hozzátette, hogy amennyiben március 15. jellegének módosítására kerülne sor, azt az új alkotmánynak kellene szabályoznia. Végül tájékoztatta a hallgatóságot, hogy a petíciót továbbították az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalhoz. Parlament ifjúsági és sport- bizottságának elnöke Tal- lóssy Frigyes javaslatát nem támogatja. A törvényjavaslatban a sporttevékenység kedvezménye a diáksportra, a verseny- és élsportra, valamint a tömegsport-rendezvények szervezésére és lebonyolítására terjed ki. Az Országgyűlés előző ülésén elhangzottak alapján született meg az átmeneti rendelkezésekről szóló törvényjavaslat, amely tartalmazza a megszűnő jogszabályok alapján eddig igénybe vett, de meghatározott ideig még élő kedvezményeket, a megszűnő szabályozások miatt indokolt, átmeneti intézkedéseket és a személyi jövedelemadó-törvény előírásait érintő átmeneti rendelkezéseket. A törvényjavaslat a tételesen felsoroltakon felül minden korábbi, nyereségadózás körébe tartozó leiratot hatályon kívül helyez. Ezzel tiszta helyzet alakul ki, csak a két törvényjavaslatban meghatározott szabályok élnek tovább. Egy több évtizedes jövedelemszabályozási gyakorlattal sikerült így szakítani. Alacsonyabb szintű szabályozás már csak a szocialista államközi elszámolásokban és a decentralizált alapok egy részénél marad fenn. A kormány törekszik ezeket is mihamarabb magasabb szintű szabályokba foglalni. A törvényjavaslat legtöbb vitát kiváltó pontja az adó mértéke volt. Már az októberi ülésszakon is ez volt a törvényjavaslat tárgyalásának kritikus pontja. A terv- és költségvetési munkák előrehaladásával egyértelműen igazolódott: 1989-reaz előteriesztettnél magasabb adómérték indokolt, sőt, további költségvetési egyensúlyt javító intézkedésekre is szükség van. Az 1989. évi állami költségvetés és államháztartás rendkívül nehéz helyzetben van, jól tükrözi a gazdaság jövedelemtermelésben és újraelosztásban kialakult feszültségeit. A több mint három hónapja folyó intenzív munka eredményeként — amely az egyensúly javítására irányult — a következő helyzet alakult ki: a gazdálkodó szervezetek támogatása az ez évi várhatónál 24 százalékkal lesz kisebb. A mérséklés főként az élelmiszergazdaságra, a szénbányászatra, a rubel elszámolású export árkiegyenlítésére, az ivóvíz-, csatornaszolgáltatásra koncentrálódik. A fogyasztói árkiegészítés előirányzata megegyezik az ez évi várhatóval. A jövő évi tervezett fogyasztói árszínvonal emelkedése * egyes területeken ugyanis csak a támogatások szinten tartását eredményezi. A beruházási támogatások csak a folyamatban levő beruházások forrásaira nyújtanak fedezetet, néhány esetben az eredetileg tervezett ütemnél lassúbb megvalósítás mellett. A vállalati beruházások támogatására összesen 9 milliárd forint szolgál. Az 1989. évi támogatáscsökkentési javaslatok a fogyasztói árszintnövekedés korlátái és a szociálpolitikai ellentételezési kötelezettségek miatt az eredetileg elképzelt nagyobb összeggel szemben csak 25 milliárd forintot tesznek ki. A társadalom- biztosítás — reformja első lépéseként — a jövő évben önálló alapként leválik az állami költségvetésről. Az ellátások biztonságát törvény garantálja. A kiadások várhatóan 43 százalék járulékfizetést igényelnek, s teljes egészében a társadalom- biztosítás bevétele lesz a 10 százalékos nyugdíjjárulék is. Ez az önállósághoz feltétlenül szükséges, szerény mértékű tartalék képzésére is elegendő. A kormány korábbi ígéretének megfelelően a felsőoktatásban és a központi kutatásban a támogatás növekedése a folyó kiadások reálértékének megtartásán túl fejlesztést is lehetővé tesz, az egészségügyi és szociális ellátásban, a közoktatásban a pénzügyi források együttesen megközelítik a működés szinten tartását. Azösz- szes többi területen — különösen a központi igazgatásban és a védelemnél — a kiadások reálértéke csőkEgyenjogúság anno 1948 Miközben az ülésszak egyik legfontosabb napirendjéhez, a stabilizációs program beszámolójához sorra jelentkeztek feiszóteiiá&ra a képviselők, az első szünetben egy kis történelmi visszapillantásra kértük Sebest László- nét, megyénk 6-os számú választókerületének képviselőjét. Az apropót egy kerek évforduló adja: negyven éve, 1948-ban szavazta meg az Országgyűlés a nők egyenjogúságáról szóló törvényt. Sebesi Lászlóné pedagógusi pályája éppen abban az évben' kezdődött... — Volt annak az időszaknak valami különös varázsa — emlékezik Sebesiné. — Akkor indult 'be az igazi nő- mozigalom és mi ott dolgoztunk, ahol a legnagyobb szükség volt rán/k, iskoláik építésében segédkeztünk, szerveztünk, mozgósítottunk. Nem mondhatom, hogy abban az időben nem voltunk ,tú liter helve, de talán jobban meg voltunk becsülve. — Ügy érzi, hogy a megbecsülés terén ma nincs egyenjogúság? — Igen. Elegendő egy egyszerű példa: csak szét kéül nézni itt az ü lésteremben . Az első sorokiban alig ülnek nők, általában csak hátul jutott nékik hely. — Aktivitásukra viszont nem lehet panasz: délelőtt két, igazán tartalmas és fontos felszólalás hangzott el „honaniyák” szájából. — Nem véletlenül, hiszen' ők maguk szeretnék a legjobban, hogy gyermekeiknek biztonságos jövőt teremtsünk. Szerintem... először is. Az új és a leköszönt miniszterelnök hetne elérhető, ami most nem reális alternatíva. így olyan lépéseket kell tenni, amelyek elősegítik az 1989. évi gazdasági célok elérését, ugyanakkor a társadalom számára még elfogadhatóak. A kormány tudatában van annak, hogy a vállalatokat, vállalkozásokat terhelő ösz- szes jövedelemelvonás magas. Hosszú távon kifejezett szándéka az adóterhelés — a gazdaság reális lehetőségeivel összehangolt — mérséklése. Meg kell teremteni az előfeltételeit az elvonás mérséklődésének. A költség- vetési reform és ezzel összehangoltan az ár-, bér- és szociálpolitikai reform gyorsított ütemű végrehajtása, a ■költségvetés jövedelem újraelosztó szerepének csökkentése, a kiadások valóban radikális mérséklése ad erre lehetőséget. Ehhez kérte Villányi Miklós a Parlament hatékony támogatását. A terv- és költségvetési bizottság úgy értékelte, hogy fő elemeiben a törvényjavaslat előnyeire változott, a törvényerejű rendelet és a végrehajtási utasítás elmaradásával pedig példa értékű munka. Ezért a törvény- javaslatot a terv- és költségvetési bizottság nevében — a bizottsági jelentésbe foglalt módosító javaslatok figyelembevételével, az 50 százalékos adókulccsal — elfogadásra javasolta. Tétényi Pálnak, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvényjavaslatot előterjesztő expozéját követően — este 8 órakor — befejeződött az Országgyűlés ülésszakának pénteki munkanapja. Ma, szombaton reggel 9 órakor a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvényjavaslat vitájával folytatja munkáját a Parlament. ken. Az állami költségvetés egyéb kiadásait a nemzetközi kötelezettségek és az adósságállománnyal kapcsolatos korábbi terhek határozzák meg. Külön intézkedések — például a lakásfinanszírozás rendszerének változása — nélkül itt akkora terhek jelennének meg, amelyek a pénzügyi folyamatok szempontjából kezel- hetetlenek. A vállalkozási nyereségadó bevezetésével a kereseti adó és a termelési adó megszűnése, valamint a beruházásokat terhelő forgalmi adó befizetés csökkenése miatt a központi állami költségvetés bevételei a jövő évben körülbelül 20 mil- liárddal csökkennek. A tervezőmunka eddigi menetében világossá vált, hogy a kiadások további érdemi csökkentésére — az érintettek körében elviselhetetlennek tűnő szociális és társadalmi feszültségek vállalása nélkül — nincs mód. A jelzett bevételi és kiadási előirányzatok mellett a költségvetés hiánya mintegy 70 milliárd forint lenne. Ezzel szemben a gazdaságpolitikai célok megvalósítása, a belső folyamatok kézben tartása, a belső és külső egyensúly 20-25 milliárd forint hiány kialakulását engedi meg. Ez az a szint, amely mellett még az ország hitelképessége fenntartható. Ezért a kormány javasolni fogja a központi lakásfinanszírozási alaphoz való hozzájárulást — jelentette be Villányi Miklós, majd azt indítványozta: a biztonságosabb bevétel és a jobb áttekinthetőség érdekében — az osztalék helyett — 55 százalék általános nyereségadót fogadjanak el. A nyereségadó megnövelt mértéke a versenysemlegesség és a terhek igazságosabb megosztása szempontjából jobb megoldásnak tűnik, mint az állami tulajdon utáni részesedés fizetése. A Központi Műszaki Fejlesztési Alaphoz, a Szakképzési Alaphoz vagy a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatásához való hozzájárulások nem jelentenek elvonást a költségvetés számára, mert ezeket a vállalatok visszakapják, vállalatok közötti újraelosztást valósítanak meg. A társadalombiztosítási járulék pedig jövő évtől már a költségvetésen kívül, a vállalatok és a lakosság között valósít meg jövedelemátcsoportosítást. Az állami költségvetés hiányának 1886 óta iarió mérséklődésében így is megtorpanás következik be. A következetes és szigorú monetáris politika a költségvetési politika szigorát is megköveteli. A belső és külső pénzügyi egyensúly fenntartása tulajdonképpen egyensúlyi költségvetést követelne meg. Ez azonban a gazdaság és a lakosság egészét érintő, nehezen elviselhető intézkedéssorozattal leMi újság otthon? Sebesi Lászlóné és Pulya Frigyes Dőlt betűvel A cenzúra Ilyenkor hagyományosan az Országgyűlés körüli dolgokról szoktam meditálni ezeken a hasábokon. Most is elterveztem, hogy a miniszterelnök-váltás előzményeiről, s a kiválasztott és megválasztott tarisznyájába tett útravalóról fogok elmélkedni. Hiszen a kormányelnöki székhez bizalmat kapni nem mindennapi élmény és nem is könnyen elviselhető felelősség. Vagyis — az ország leromlott gazdasági helyzetére gondolva — nem egy nemzeti ajándék Magyarország 57. miniszterelnökének lenni. Szóval valami ilyesfajta meditációra és esélylatolgatásra akartam vállalkozni. Az úgynevezett eszmei mondanivalót Grósz Károly (le)köszönő beszédében leltem meg, s most idézem, hogy legalább ez kerüljön ide: „Ügy érzem, vigyáznunk kell, hogy az új útkeresés vágya és szenvedélye, a jogos türelmetlenség át ne csapjon kezelhetetlen anarchiába. Ennek a veszélye mostanában megnőtt. A múlt értékeinek teljes tagadása, a felkészületlenségből vagy szereplési vágyból fakadó demagógia, az önmérséklet hiánya olykor efelé sodor bennünket.” Történelmi a felelősségünk, hangsúlyozta a miniszterelnök, mert „pillanatok alatt romhalmazzá válhat egy nép több évtizedes alkotó munkájának eredménye, és évtizedekre elbukhat a magyarországi reform- mozgalom”. Nos, hát útravalónak és figyelmeztetésnek aligha kell több népnek és kormányfőnek egyaránt. Ha pusztán az Országgyűlésben történteket tűztem volna tollhegyre, azt hiszem, a bizalom kérdéséről megfeledkeztem volna. Nem arról, mqly felemel, vagy elbuktat, hanem arról, amely körbevesz bennünket, s melynek hiányát — ha nincs — tüzes vas forrósága égette seb fájdalmával érezzük. Ahogy lazulnak a társadalmi kötelékek, ahogy omolnak össze régi, sziklaszi- lárd (vagy annak hitt) értékrendek, úgy nő a bizalmatlanság, a gyanakvás egymás iránt. Ebben bizonyára a múlt is hibás, amikor tekintélyelv és sokszor felülről deklarált bizalom működött. Ám egyre inkább foglalkoztat a kérdés, el lehet-e tüntetni valaha is a gyanakvás írmagját? Mondom annak ismeretében, hogy hallom, csütörtök óta bennünket is a gyanakvás szelleme leng körül. „Mi történt, mi történhetett szerda este a Népújság szerkesztőségében?” — ez a kérdés foglalkoztat sokakat. Merthogy csütörtökön későn került utcára, és a kézbesítőkhöz a lap. „Cenzúrázták a megyei pártbizottságon tartott sajtótájékoztató szövegét, és újra kellett írni az anyagot!” — halljuk innen Ás, meg onnan is. Mit tegyen ilyenkor az újságíró? Hallgasson, hagyja rá, majd kimúlik magától a pletyka? Vagy írja meg az igazat, s ezzel erősítse meg a gyanakvást? (Mert hogy ez olyan ország, amelyben minél jobban cáfolnak valamit, annál nagyobb a kétely — ez is a múlt fájdalmas öröksége!). Lesz ami lesz, íme az igazság: a szerkesztőségben szerdán sem cenzorok, sem pártmunkások nem jártak! (Még csak az átkos öncenzúra sem működött, ami ugye annyit jelent, hogy az újságíró magától — cenzor nélkül — is tudja, hol a határ.) Egyszerűen csak lassan dolgoztunk. Ha ugyan lassúságnak lehet nevezni azt, hogy szövegpontosan akarván visszaadni a sajtótájékoztató anyagát, a szokásosnál másfél órával később adtuk ki kezünkből a kéziratot. Ám a sors kegyes volt hozzánk: a köd, a hó, a fagy miatt késtek a központi lapok és nagyjából a miénkkel egyszerre értek a postára. Hogy ki késett, azt ezek után döntse el az olvasó. Mi mindenesetre — így utólag is — megértésüket kérjük. Hanem volt kellemetlenségünk más is ezzel a sajtó- tájékoztatóval. Sokan szemünkre vetették, hogy nem voltunk korrektek, mert elkentük a választ a mindenkit foglalkoztató bundaügyben: besározódott-e, aki az út szélén állt, vagy sem. Többen hitték és hiszik, hogy elhallgattunk valamit. Pedig semmit. Mi ennyit tudtunk meg. A titkot — hogy ki mindenkire fröccsent a sár — a rendőrség őrzi. Mindenesetre e tekintetben megnyugtató a sajtótájékoztató egy ugyancsak nagy visszhangot kiváltó bejelentése: senki sem élvez politikai védettséget. Dőlt betűs soraimat akár a népmesék bájos fordulatával is befejezhetném: aki nem hiszi, járjon utána. Ha hinném, hogy akad valaki, aki a fenti sorok után is megmaradt kételyeit szét akarja oszlatni. Különben, ha akad ilyen, jöjjön be hozzánk, és hallgasson bele a sajtótájékoztatóról készített hangfelvételbe. Nem őrizzük páncélszekrényben! Örömünkre, nincs miért! "WW Votöxli.
