Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-25 / 281. szám

NÉPÚJSÁG 1988. november 25., péntek fogadja el tájékoztatásul a politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatos jog­alkotási munkáról szóló elő­terjesztést, hogy a kormány gyorsítsa meg az alkotmány előkészítésével kapcsolatos tevékenységét. Kérte továb­bá, hogy az Országgyűlés a párttörvénnyel és az em­Ezt követően Hoós János, az Országos Tervhivatal el­nöke terjesztette a képvise­lők elé a kormáiny stabili­zációs gazdasági munka­programjának végrehajtásá­ról és sasz 1989. évi gazda­ságpolitikai feladatokról szó­ló beszámolót. Elöljáróban hangsúlyozta: a kormányzat legfontosabb feladata most — a gazda­ságpolitikai célokat és a gazdasági fejlődés mozgáste­rét áttekintve — annak megválaszolása, hogy a kor­mányprogramban megfogal­mazott irányokban haladha­tunk-e tovább, illetve, hogy kell-e céljainkon, eszközein­ken változtatnunk. — A kormányprogram végrehajtása során is újból és elkerülhetetlenül szembe­kerültünk azzal a nehéz örökséggel, amelyet a világ- gazdasági változások és a késedelmes gazdaság,politikai tépések, téves döntések kö­vetkeztében halmoztunk fel az elmúlt másfél évtizedben. A gazdaság, a termelés- és az elosiztáspoMitika mozgás­terét mindez alapvetően meghatározza, rendkívül szűk sávra korlátozza. Problémáink közül a leg­súlyosabb: a konvertibilis adósság magas állománya. Az adósság immár 15 éve, öngerjesztő módon halmozó­dik, mert az esedékes ka­matok egy részét is újabb hitelek felvételével vagyunk kénytelenek törleszteni. Bruttó konvertibilis adós­ben jogok kódexével kap­csolatban kötelezze a kor­mányt: tegyen jelentést a Paria mentnek az előkészítő munkálatokról. Ezután határozathozatal következett: az Országgyű­lés jóváhagyólag tudomásul vette az áltlamminiiszter tá­jékoztatóját. ságállományunk 1970-ben mindössze 1 milliárd dol­lárt tett ki. 1980 végén pe­dig már 9,1 milliárd dollárt ért el. 1987-ben a tartozá­sok rfleghaladták a 17 mil­liárd dollárt. A nagyarányú eladósodási folyamat olyan helyzetet eredményezett, hogy a felvett hitelek nagy részét adósságszolgálati cé­lokra kellett fordítanunk, és azok így nem bővítették a belföldön felhasználható for­rásokat. Idén is és jövőre is, miközben a kereskedelmi mérlegünk aktív lesz; azaz forrásokat helyezünk ki — a magas adósságok magas kamatterhei miatt — to­vább nő az adósságállo­mány. Az éves nemzeti jövede­lemnek most már mintegy háromnegyedét kitevő brut­tó adósság önmagában is rendkívüli teher. A magas kamatköltségek és a tör­leszt ési''kötelezettségek nagy­mértékben szűkítik a gazda­ságpolitika lehetőségeit. Az idén például 1 milliárd dol­lár felett lesz a kamat, a törlesztés pedig meghaladja a 2 milliárd dollárt. Az adósságállomány növekedé­sét fizetőképességünk meg­őrzése érdekében feltétlenül meg kell állítanunk. Ezért úgy kell dolgoznunk, hogy fizetési kötelezettségeink ka­matrészét egyre nagyobb mértékben, később teljes egészében devizabevételi többletből fedezzük. — Súlyos gazdasági, tár­sadalmi helyzetbe kerül­tünk. A magyar gazdaság az elmúlt másfél évtizedben el­távolodott a világgazdasági fejlődés fő vonalától. Ennek következtében a társadalmi­gazdasági stabilitás érezhe­tően megrendült. Ebből a helyzetből kereste a kiutat a kormány stabilizációs munkaprogramja, amely mintegy hároméves időszak­ra szói.. Ebből 1988 végével egy év, az időszak első har­mada telik el. Indokolt te­hát áttekinteni: mit értünk el, mit valósítottunk meg, és hol voltunk eredményte­lenek? Elöljáróban és összességé­ben megállapítható, hogy a program leglényegesebb cél­kitűzéseinek teljesítésében a kívánt irányba mozdultunk el. Ennek köszönhető, hogy a nehéz gazdasági helyzet­ben sikerült talpon marad­nunk, és ez alapot teremt a stabilizációs program folyta­tásához. Alapvető érdekünk az ország fizetőképességének megőrzése. Ebből a szem­pontból a program időará­nyos részét teljesítjük. Ér­demben lassult az adósság- állomány növekedési üte­me. A konvertibilis árufor­galom egyenlegében fordu­latot érünk el. A nem rubel elszámolású áruforgalom ak­tívuma meghaladja a terve­zett 250 millió dollárt. Ez 600 millió dolláros javulást jelént a múlt évihez képest. Igaz, a kivitel bővülését jobbára a világgazdasági konjunktúra élénkülése, az exporterősítő ösztönzés se­gítette, és kevésbé a struk­turális átrendeződésből adó­dó, hatékonyságjavulással alátámasztott teljesítmény­növekedés. A fizetési mér­leg hiánya a tavalyinál lé­nyegesen kisebb lesz. A gazdasági stabilizáció feltétele a fogyasztás kény­szerű csökkentése is. A la­kosság fogyasztása 1988-ban a számítottnak megfelelően, jelentősen mérséklődik. A fogyasztói árszínvonal kö­rülbelül 16 százalékkal emel­kedik, ami 1 százalékkal több a tervezettnél. Ez a túllépés részint a forint le­értékelésének, részint a költségvetési egyensúlyt ja­vító, terven felüli központi áremeléseknek (benzin, egyes élvezeti cikkek ár­emelésének) a következmé­nye. Mindemellett a lakos­ság reáljövedelme és reál­bére — a bérek számított­nál magasabb színvonala miatt — eléri a tervezettet. A kormánynak az az ígére­te, hogy a tervezettnél ma­gasabb árnövekedést bér­ben és egyéb juttatásokban kompenzálja, lényegében teljesült. A családi pótlék, gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj, vala­mint a nyugdíjak és ösztön­díjak emelésére 35,5 milli­árd forintot, a tervezettnél mintegy 4 milliárd forinttal többet fordítottunk. — A pénzügyi egyensúly megteremtésében a kor- mány a lakossági vásárlóerő korlátozásában kellően kö­vetkezetes volt, de mind­máig nem tudta kialakíta­ni azt a közgazdasági kör­nyezetet, és működtetni azt az eszközrendszert, amely­Öltő nyha so ni Asá g A mostani ülésszak munkáját talán minden eddiginél nagyobb bel- és külföldi érdeklődés kíséri. Tegnap nem­zetközi sajtótájékoztatót is tartottak, melyen számos külföldi lap tudósítója is részt vett. Arthur Meyer, az osztrák Der Standard című lap munkatársa az első nap tapasztalatairól a következőket mondta: — Csodálkoztam azon, hogy Németh Miklós minisz­terelnök mellé egy államminisztert is választottak. Ez számomra, de azt hiszem, önök, magyarók számára is újat jelent. Azt tapasztaltam, itt az Országgyűlésen is, hogy manapság önöknél a legfontosabb kulcsszó a biza­lom. Hogy mi lesz az osztrák állampolgárok első be­nyomása az új magyar miniszterelnökről? Azt hiszem, ők is — mint én — hasonlóságot fedeznek fel Németh Miklós és Vranitzky osztrák kancellár között, ugyanis mindkettőjük öltönyének szabása egyforma, s hasonló­an tűcsíkos az anyaga — mondja nevetve az osztrák tu­dósító. — Egyébként tetszettek a képviselők rövid, spontán hozzászólásai. Ez az új stílust jelzi. Ügy hi­szem, a magyar Parlament éppoly érdekes és izgalmas, mint az osztrák ... Peter Martost, a Die Presse című osztrák lap tudósí­tóját nem érte váratlanul, hogy Németh Miklós lett a Minisztertanács elnöke. Azt mondja, elég sok informá­ciója volt már ez ügyben az Országgyűlés ülésszaka előtt. — Ügy vélem, nagy előny, hogy az új miniszterelnök fiatal, s ha jól tudom, jó közgazdász is, így hosszú tá­von következetes politikát folytathat, különösen úgy, hogy olyan szakember segíti munkáját, mint Nyers Re­zső államminiszter, a reformpolitika atyja. Ho6s lános előterjesztése 0 Szovjetunió Minisztertanácsának üdvözlete A Szovjetunió Minisztertanácsa táviratban üdvözölte Németh Miklóst abból az alkalomból, hogy megválasz­tották a Minisztertanács elnökévé. A szovjet kormány meggyőződését fejezte ki, hogy hazánk és a Szovjetunió sokoldalú együttműködése, a magyar és a szovjet nép barátsága tovább erősödik és fejlődik, összhangban a két ország és a szocialista kö­zösség más államainak érdekeivel. lyel a vállalati jövedelem- képződést, a vásárlóerőt dif­ferenciáltan, a tényleges jö­vedelmezőséget is érvénye­sítve tudná kezelni. Az adott feltételek figye­lembevételével több gazda­ságpolitikai változatot, cse­lekvési irányt dolgoztunk ki. Az egyik az úgynevezett „a” változat, olyan gazda­ságpolitikát javasol, amely a világpiaci integrálódás ér­dekében erőteljes strukturá­lis elmozdulásokat kénysze­rít ki, olyan külpiaci nyi­tást valósítva meg, amely a hazai termelést differenciál­tan ösztönzi, és erre-alapoz­za a külgazdasági egyensúly szükséges és tartós javulá­sát. Elsősorban azok a te­vékenységek fejlődhetnek, amelyeket a világpiac is gazdaságosnak ismer el. Egy ilyen folyamatban vállal­nunk kell a nagyobb diffe­renciálódásból adódó társa­dalmi feszültségeket és konfliktusokat, kialakítva az ehhez igazodó szociálpoliti­kát. A „B” változat a külgaz­dasági egyensúly rövid távú javításának ad elsőbbséget. Ennek rendeli alá a terme­lési szerkezet átalakítását. Ez a változat elsősorban a rövid távú stabilizációt szol­gálja, azonban hosszabb idő­szakot tekintve a termelési struktúra változatlansága miatt, a gazdaság fejlődése tartósan beszűkül, az eladó­sodás kényszere erősödik. A kibontakozáshoz az „A” változathoz tartozó gazda­ságpolitika vezethet, ezért a Minisztertanácsnak az az álláspontja, hogy az elkö­vetkező évek gazdaságpoli­tikájának alapját ez a vál­tozat képezze. A gazdaság korszerűsíté­sére felhasználható források szűkösek ugyan, de volume­nük összességében azért je­lentős. 1989-ben is csak­nem 300 milliárd forintot fordítunk beruházásokra; 1 milliárd dollárt — az idei­nél 150-200 millió dollárral többet — gépbehozatalra, lí­zingre, licencvásárlásra. A korszerűsítést segítik a fej­lesztési célokra orientált (például a Világbanktól fel­vett) hitelek is. Ösztönzik e folyamatot a műszaki fej­lesztéshez kapcsolódó ked­vezmények is. — A stabilizációs program egyik legkritikusabb kérdé­se 1989-ben is’ olyan pénz­ügyi .egyensúly kialakítása, amelynek egyszerre kell szolgálnia a belföldi fel­használásnak a külső egyen­súlyi helyzet miatt elenged­hetetlen mérséklését, és egy­ben ösztönöznie kell a ter­melési. szerkezet korszerűsí­tését. Az államháztartás szükséges egyensúlyához egyidejűleg kell a kiadáso­kat csökkenteni, és a bevé­teleket növelni. A kormány arra töreke­dett, hogy a lakosság terhe­lése gazdaságilag és politi­kailag elviselhető szinten maradjon; a vállalatoknál erősödjön a szerkezetátala­kításra való ösztönzés, a költségvetési kiadások reál­értéke pedig olyan mérték­ben csökkenjen, amely mel­lett az oktatás, az egészség­ügy, a kultúra területén az alapvető igények, ha szűkö­sen is, de kielégítők. Ez a koncepció a főbb jö- vedélemtulájdoinosoik vi­szonylag kiegyensúlyozott teherviselésére épül, bár egyszersmind széles körű j ö vedéllemáitirendeződéssel is jáír és jó néhány kisebb-na- gyobb gazdláilkodó egység, társadalmi csoport helyzetét ■kétségkívül rontja. Érthető, hosy e témakörben' a legéke­sebbek a vitáink a szakszer­vezetekkel és más érdekvé­dőd! .szervezetiekkel!. Jelentősen szűkülnek az álilamiiigiaizgiaitáshoz kapcsoló­dó költségvetési kiadások. Az áilllami és a tanácsi igaz­gatás, a társadalmi szerve­zetiek és szervek kiadósai reálértékben 10 százalékkal, a védelemire fordított összeg reálértékben 3 százalékkal csökken. Az állami beruhá­zásoknál döntően csak a már megkezd étit beruházások folytatására van mód.. A terhek viselésében a váfflaillaitokinaik a korábbinál nagyobb részt kell vállalni­uk. így a kormány javasla­ta szerint részt kell venni­ük a korábban felvett la­káshitelek kamatterheinek a költségvetéstől történő átvál­lalásában; és a fiatalok első lakáshoz jutásának támoiga- táisátoan. A kormány java­solja, hogy a vállalkozási nyereségadó mértéke 55 szá­zalék legyen, ötven százalé­kos mérték esetén a kor­mány arra kényszerül, hogy javaslatot tegyen az állami tulajdon utáni járadék fize­tésére. Az 1989. évi tervjavaslat bizonyos intézkedései, annak alternatívái messze túlmu­tatnak a naptári éven. Rö­vid távú gazdaságpolitikánk azonban csak akkor lehet sikeres, ha hosszabb távú stratégiai teendőinket is át­gondoljuk. Ez a munka is intenzívebbé vált és a ko­rábbinál szélesebb körben folyik. Megkezdődnek a kö­vetkező középtávú terv ki- do igozásának munkálatai. Ennek első lépéseként ke­rülitek és kerülnek sorra a KGST tagországaival folyta­tandó gazdaságpolitikai kon­zultációk, és tervkoordináci­ós tárgyalások. Döntő fontosságú a költ­ségvetési reform, a tulajdoni reform és az elosztási re­form (aminek része a bérre­form is). Ahhoz, hogy a lé­pések összehangoltak legye­nek és kellő idő jusson az előkészítésre, célszerű ezeket 1990-re összpontosítani. — A kormányprogram el­fogadása óta eltelt időszak gazdasági fejlődését átte­kintve megállapíthatjuk, hogy a program célkitűzé­seinek megvalósításában alapvetően helyes irányba in­dultunk el. Az 1988. évi gaz­dálkodási eredmények lehe­tatását. A kedvező folyama­tokat és hiányosságainkat értékelve alakítottuk ki a következő évek gazdaságpo­litikai irányvonalát és az 1989. évi terv céljait és esz­közeit. Ha a gazdaságpoliti­kai irányvonalat a tisztelt Országgyűlés elfogadja és a jövő évi tervet sikeresen megvalósítjuk, akkor lénye­gesen erősítjük azokat a feltételeket, amelyek a gaz­dasági stabilizáció megvaló­sítását és a gazdasági kibon­takozás felgyorsítását lehe­tővé teszik — mondotta vé­gezetül Hoós János. Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.), az Országos Keres­kedelmi és Hitelbank Rt. ve­zérigazgató-helyettese a terv- és költségvetési bizottság ne­vében szólalt fel. összegezte a képviselőknek a bizottsági üléseken elhangzott észrevé­teleit is. A bizottságok egy­behangzóan elégedetlenek az eredményekkel, de kedve­zően ítélik meg, hogy a re­formfolyamat folytatódik; tá­mogatják a stabilizálási po­litikát. A vitában felszólalt: Schmidt Ernő (Vas m., 10. vk.); Beck Tamás, kereske­delmi miniszter; Soltészáé Pádár Ilona (Szabolcs-Szat- már m., 8. vk.); Zarnóczi Jó­zsef (Budapest, 27. vk.); Hát­tér Csaba (Nógrád m., 7. vk.) és dr. Karvalits Ferenc (Zala m., 1. vk.). Ezzel az Országgyűlés ülés­szakának első munkanapja, amelyen Stadinger István, Vida Miklós, Jakab Róbert- né és Horváth Lajos felvált­va elnökölt, befejezte mun­káját. Az Országgyűlés ma ugyanennek a napirendi pontnak a vitájával folytat­ja munkáját. tővé teszik a program foly­Szavaznak a képviselők Európa figyelme A Parlament munkájára Európa is odafigyel! Talán kissé túlzásnak tűnik a gondolát, ám ha hozzátesszük: az ülésszakra ellátogatott Louis Jung, az Európa Ta­nács Parlamenti Közgyűlésének elnöke, hogy meghall­gassa', miről és hogyan tanácskoznak honatyáink, már nem lehetnek kétségeink efelől. Hiszen — ahogy Louis Jung fogalmazott — történelmi jelentőségű folyamat itanúi lehetünk itt mindannyian. A délutáni sajtótájé­koztatón a vendég elismerő szavakkal szólt arról, hogy a különböző gondolkodású képviselők szabadon kifejt­hették véleményüket. Ezzel jó úton járunk a politikai pluralizmus, egyben a széles körű demokrácia felé. A mostani látogatás persze nem vételiem, előzményei van­nak, hiszen korábban az Európa Tanács legutóbbi strassburgi ülésén magyar parlamenti képviselők is részt vettek. Az együttműködés, együttesetek vés pedig; a jö­vőben meghatározó lesz az európai országok életében. Akár a kultúráról, az ifjúságpölitikáróili, vagy az emberi jogokról essék szó. Amikor Louis Jung az Európa 'tanácsbeli tagság előzr ményeiit részletezte, elsődlegesen, a béke gondolatait emelte ki. Nem véletlenül: az öreg kontinens túl sokat szenvedett már ahhoz, hogy a békéről, egy percig is megfeledk ezzék. Az országgyűlési tudósításokat írták: Bede Zsóka, Csete Ilona, László Erzsébet, Tóth Ibolya és Hornok Er­nő; a fotókat készítette Gál Edit. Nyers Rezső: Hol a helyem?...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents