Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-24 / 280. szám

1988. november 24., csütörtök Hetvenéves a Kommunisták Magyarországi Pártja Történelem „közelnézetben” Nem „leértékelt” az infarktuson átesett ember „Az bizony meghökkentő volt, ahogy egyszer csak a majd' 50 év előtti önmaga­mat ismertem föl az egyik képen. Igaz, kértek tőlem fotókat, el is küldtem egyet, de az rég volt. Szóval ott ülök a Munkásmozgalmi Múzeumban, olyan videó- félén vetítik a fotókat, s meglátom azt a képet. A gá­ton a Hármas-Köröshöz igyekszünk éppen, úgy 20- 25-en szarvasi kommunisták, kétfelől meg két biciklis csendőr, hogy minek csopor­tosulunk, hova tartunk. Va­lamelyikünk oldalt lopakod­va csinálta azt a képet." És a többit, a kifakult, megsárgult, gyűrött sarkút vajon ki kattinthatta el? Ki­nek a kezében fordultak meg az emberöltővel ez­előtt nyomtatott újságok, kiadványok, kik tartották a nehéz, hímzett selyemzászló­kat? Rövid, vagy hosszú idő 70 esztendő? És sok, vagy ke­vés ez a 70 év, amit átfog itt, a békéscsabai Munkácsy Múzeumban a Kommunis­ták Magyarországi Pártja megalakulásának 70. évfor­dulója tiszteletére rendezett „Forradalmi nemzedékek” című megyei emlékkiállí­tás? Ezek között az emlé­kek, történelmi dokumentu­mok között böngészünk, ka­landozunk most. Ami szá­munkra dokumentumgyűj­temény, az- a közelben el- mélyülten olvasó idős férfi számára nyilván átélt ese­mények, hajdan izgalmas hírek sora. Régimódi szemüvegén át először tartózkodóan vála- szolgat, de hamar oldódik, és a kíváncsiskodó kérdés­re: talán valamelyik fény­képen, vagy könyvben ő is szerepel itt? — kezdi me­sélni, miképpen is találko­zott pár éve a Munkásmoz­galmi Múzeumban hajdani önmaga, a fiatal szarvasi molnár, Misur János fény­képével. aki 1936-ban lépett a kommunista pártba. S a gyorsan elrohant évtizedek után most, 78 évesen, ko­pottas kabátban, fényesre subickolt régimódi félcipő­ben is azt bizonygatja: „Jó lenne, most lenne jó fiatal­nak lenni!" De hát nehéz a helyzet, nincs az ifjúság előtt perspektíva, sok a baj — akadékoskodom —, mire derűs bölcsességgel int le: „Majd kiegyenesedik me­gint! Ez az ország átélt ne­héz időket, — néz körbe —, azért mégis mindig megta­lálta a helyét!" Böngésszünk tovább. „Ki a proletár?” — kérdezi a kiadvány címében Faragó Miklós. Emitt a Vörös Új­ság címlapja, képek a for­radalmi tömeggyűlések szín­helyeiről, nevek, felvilágosí­tó, mozgósító füzetek a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja megalakulásának idejéből, arcok; szakállas, bajszos, jó megjelenésű fér­fi: Klucsjár Mihály, a KMP szarvasi szervezetének titká­ra, arcok az illegalitásból, Kulich Gyula, Sebes György, az orosházi Dumitrás Mi­hály, Botos Sándor, Gyuska János, Kun László, odébb néhány tablóval a szegények orvosa, dr. Blanár László, és mögöttük, mellettük még sok-sok név, arc, gondolat, akik itt sorakoznak — és akik mellettük, mögöttük sorakoztak. „Történelmünk során a kommunista mozgalom sok megpróbáltatáson ment ke­resztül — mondta Nagy Je­nő, a Békés megyei pártbi­zottság titkára e megyei emlékkiállítás megnyitóján. —A Tanácsköztársaság bu­kása után a fehérterror, a Horthy-rendőrség, a fasiz­mus kegyetlenkedése követ­keztében sokan áldozták életüket és egészségüket az eszméért. A pártot nagy veszteségek érték, de a nagy történelmi sorsfordulók ide­jén mindig igazolta a párt, hogy képes a haladó politi­kai erők tömörítésére, és a társadalmi haladást segítő feladatok megoldására ... Pártunk történetének hét évtizedes küzdelmes és sike­reket hozó fejezete tanúsít­ja, hogy a kommunisták legfőbb feladata a nemzet felemelkedésének ügyét szol­gálni. Vállalni kell az útke­resést, a vitát, a párbeszé­det. össze kell fogni társa­dalmunk minden rétegével és csoportjával, amely szo­cialista hazánk demokrati­kus és gazdasági építésé­ben látja tevékenységének célját. Ma, az emlékezés napjaiban ez számunkra 1918 és kommunista elődeink üzenete. Mi vállaljuk pár­tunk történetét, eredménye­it, kudarcait és kitérőinek keserves tanulságait. Ugyan­akkor nem vállaljukc a párt nevében való visszaélést. Valljuk, hogy a kommunis­ta párt története szerves része nemzeti történelmünk­nek, és szűkebb megyénk történelmének, ahogy ezt a kiállítás tanúsítja." A történelmi dátum tehát: 1918. november 24-e. Hét évtized telt el azóta. Talán nem is olyan hosszú idő — de nagy idő. Erre emlékeztet ez a gazdag kiállítás. Zászlók, fotók Fotó: Gál Edit Szívesklub Békéscsabán A felnőttek 15-20 százalékának magas a vérnyomá­sa. Az akut agyi katasztrófák aránya nemzetközi mé­retekben is kiemelkedően magas. A magas vérnyomás következménye az érelmeszesedés, de közvetetten elő­idézője lehet a szívinfarktusnak, az agyvérzésnek, a veseelégtelenségnek. ' A körzeti egészségügyi szoíligiáílat hipertóniával csak a lakosság 6-10 százalékát gondozza. Hogy miért? A többiek a veszély tudatában is elhanyagolják betegségü­ket, vagy rendellenes álla­potukról] tudomást sem sze­reznek. Gyakran halljuk, hogy nemcsak az egészség­ügy feladata az emberek ne­velése az egészséges élet­módra. A közművelődési in­tézmények egy része, fetis'- merve, hogy ezen a terüle­ten keresni valójuk van, au­togén tréningcsopor tokát, egészségre nevelő, fogyókú­rás klubokat alakítanak. A Megyei Művelődési Központ szívinfarktuson átesettek, szívbetegségben • szenvedők klubját működteti közösen a békéscsabai városi kórház­zal. Otthonuk a megyei könyvtár egyik klubterme. Három klubtaggal, és az irá­nyító népművelővel1, Her- czeg Tamással beszélgettünk egészségről, betegségről, a kis közösség életéről. Alapító klubtag a 75. esz­tendejét töltő víg kedélyű W. Laci bácsi: — Mi, akik visszajöttünk a túlvilágról — infarktus, után — a klub­ban tapasztalatokat cseré­lünk. Már tudjuk, hogyan kellene élni. — Hogy én miért tartom fontosnak a szíveskiubot? — gondolkodik el Lajtai Lajos. — Először is valamiféle tár­sadalmi' törődést érzek a lé­te óta'. Ide nagyobbrészt azok járnak, akik önhibá­jukon, kívül lettek betegek és az együvé tartozás érzése megkönnyíti a betegséggel való együttélést. Megismer­jük az életmódbeli veszé­lyeket, szorosabb lesz az or­vos-beteg kapcsolat. Egy lé­nyeges társadalmi -adósságra azonban felhívom a f-iigyél- met: még nem leértékelt ember az, aki az infarktu­son átesett. Az építőiparban voltam fejlesztési osztályve­zető, gyógyulásom után meg­próbáltam visszatérni a mun- kabellyemire. Nem sikerült, nem vették tudomásul, hogy teljes értékűen tudnék még dolgozná négy évet, amíg, hatvanéves lteszek. — Én másít mondhatok — szól közbe Leszkó György lapterjesztő. — Nekem segí­tettek a visszailleszkedésben. Fokozatosan várták el tő­lem a nagyobb teljesítményt. Éreztem már 43 éves korom­ban, hogy rendetlenkedik a szívem, de nem vettem ko­molyan*. 1983-ban kórházba kerültem, éppen időben, ugyanis itt kaptam infark­tust. Valószínűleg ezért ma­radtam életben. Orvosi ta­nácsok alakján próbáltam önmagam rehabilitálni, ké­sőbb Balatonfüredien gondoz­tak. Aki úgy tanul meg új­ra élni, járni, mint mi, az értékeli az egészséget! Nyotehavi táppénzes távolilét után jöttem vissza, ma is dolgozom. Igaz, a kardioló­giai gond'ozóba csak egy újabb figyelmeztető rosszul- lét vitt el. Gabi nővér rábe­szélő kedvessége és Szabó adjunktus gondossága tart ott. Most már rendszeresen eljárok és a szívesklubnak i,s tagja lettem. — Szerintem a munkahe­lyi légkör az egyik legna­gyobb veszély a végzetes be­tegségek kialakulásában — bizonyítja Lajtai Lajos. — Nincs az a műszer, amelyik kimutatnál, melyik főnök, vagy munkatárs milyen mértékben felelős a beosz­tottja, kollégája infarktusá­ért! Örömmel olvastam az újságiban, hogy Gyulán is rehabilitálják már a szívbe­tegeket. Kisebb fáradtság­gal, kevesebb költséggel,' mint a távolabbi helyekre, szívesen, megyünk majd oda is. Laci bácsi emlékszik, hogy a szívesklub alakítását a városi egészségügyi osztály kezdeményezte: — Éppen ideje volt, hogy a művelő­dési központ megvalósította a tervet — mondja. — Na­gyon jó a hozzánk hasonló emberek között lenni. Ne­hogy azt higgyék, hogy mi állandóan csak a betegsé­günkről beszélgetünk. Egész­ségügyi előadásokat hallga­tunk, képzeletben világot járunk az utazókkal, de a valóságban is kirándulunk. A múltkoriban diétásétel1- bemutatót láttunk, a kór­házból orvosok és nővérek jönnek közénk. — Nem is csak magam miatt szólok — emeli föl a hangját Lajtai Lajos. — De igen sok ellentmondást lá­tok az egészséges életmódra ösztönzés, a kormányprog­ram és a hétköznapok való­’sáiga között. Például kicsi a diétás éfélek; választéka és éppen ezék a legdrágábbak. Hogy a csudába vásároljon belőlük a kisnyugdíjas? Van miiről vitatkoznunk a klub­ban, csak sajnos a kérdése­ket mi nem tudjuk megvá­laszolni. — A kórház, a könyvtár, az egészség nevelők és nép­művelők, mindenki jó part­nernek bizonyult a klub megalakításánál — tájékoz­tat Herczeg Tamás. — Száz embert kerestünk meg le­vélben, de csak' 44-en vála­szolták. A reagálásból azt éreztük, hogy a betegségen átesett emberek vonakodnak a beteg emberék közé men­ni. Az egyévesnél alig idő­sebb szívesklub mégis mást bizonyít. Azóta már rehabi­litációs klubot is szervez­tünk. Akinek kedve van, a sportcsarnokba gyógytorna- foiglállkoizásira is járhat. Az anyagiakat az Országos Egészségvédelmi Tanács el­nyert pályázata biztosította, az előadók, az orvosok, a diétás nővérek, a gyógytor­nászok ingyen jönnek segí­teni. —i Ne értékelje le senki az infarktuson átesett em­bert, az igaz — így szól1 Lesizkó György. — Mégis mások vagyunk, mint a töb­biek. Olyan halóil'f élelmen vagyunk túl, amelyet keve­sen érezték. Miért pont ve­lem történt ez meg? — té- pelődtünk eleinte. Ügy gon­dolom, így felépülőben csak a nyitottság, a nyíltság, a jókedv és az egészséges életmód segíthet át a nehéz órákon. Ezért találkozunk minden hónap utolsó kedd délutánján 17 órakor Békés­csabán, a megyei könyvtár­ban, Bede Zsóka Szerződés a íetra-Pakkal A világhírű NSZK-belí Tetra-Pak cég és az Orszá­gos Takarékpénztár — a Me­zőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium közremű­ködésével — szerződéses megállapodásra jutott cso­magolási program megvaló­sítása ügyében. A másfél év óta folyó tárgyalások nyo­mán nagy jelentőségű dön­tés született — erről tájé­koztatta az MTI munkatár­sát Böjti Zoltán MÉM-fő- osztályvezető-halyettes. A szerződés értelmében a part­nerek közös vállalatot alapí­tanak, ennék keretében Ma­gyarországon 2,3 milliárd forintos beruházást valósíta­nak mieg a minden szem­pontból korszerű Tetra-Pak- technólógiáit alkalmazó nagyüzem létesítésére. Az előzetes tárgyalások nyomán a programba be­kapcsolódott a Viilágbank le­ányvállaltai ta, az IFC, amely induló tőkével is részt vesz a vállllalátalapítósban. A mintegy 900 millió forintos induló tőkéből a Tetra-Pak 60, az OTP 25, az IFC pe­dig 15 százalékos arányban részesedik. A beruházáshoz szükséges további 1,4 milli­árd . forintot a vegyesváílll'a- lat hitetekből fedezi, egye­bek között az IFC-től vesz fel kölcsönt. Európai Filmdíj Első alkalommal osztják ki november 26-án Nyugat-Berlin- ben az Európai Filmdíjat, ame­lyet kizárólag az európai or­szágok filmművészetének elis­merésére alapítottak a közel­múltban. A díj tíz kategóriában jutal­mazza a legjobbnak ítélt filme­ket, rendezőket, színészeket. Emellett két életműdíjat is át­adnak olyan művészeknek, akik munkásságukkal gazdagították az európai filmművészetet. Az Európai Filmdíjra 27 or­szág összesen 48 játékfilmmel nevezett, s egy héttagú jelölő- bizottság — melynek magyar részről Mészáros Márta rendező is tagja volt — választotta ki a zsűri elé kerülő alkotásokat. A jelöltek listáján két magyar film szerepel: Tarr Béla Kár­hozat című munkája, illetve Szabó István Hanussen című alkotása. Szlovák gasztronómiai napok a Körös Hotelben 1988. november 26-tól december 2-ig este 18 órától 24 óráig Az ételeket ikészíti: AZ INTER HOTEL TÁTRY, HOTEL DUKLA, EPERJES kollektívája. A zenét tánczenekar szolgáltatja. Asztalfoglalás: a Körös Hotelben. Telefon: 21-777.

Next

/
Thumbnails
Contents